Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-24 / 217. (2142.) szám

T^^SÍ.MAG'teR-HrRMP 1929 szeptember 24, ke>M pártoknak Prágában tartózkodó vezetőit. A tanácskozást holnap folytatja, kedden este pedig részletesen referál a helyzetről a nyolcas bizottság előtt. A nemzeti demokrata Národni Listy délutáni kiadásá­nak közlése szerint végleges döntés eddig nrég nem történt, hanem csak bizonyos eshető­ségekre történtek diszpozíciók. Az Kxpres értesülése szerint viszont a miniszterelnök már a köztársasági elnöknek a parlament feloszlatására vonatkozó dekrétumárai tért ■vissza. Kramár dr. a délutáni órákig még nem érkezett Prágába. A lap úgy tudja, hogy ő is nagyon pesszimisztikusan tekint a békítő kísérletekre. Udrzal miniszterel­nöknek gyors visszatérte arról tanúskodik, hogy Masaryk elnök jóváhagyta az általa előterjesztett javaslatokat, melyek minden jel szerint a parlament föloszlatására vo­natkoznak. Bethlen visszautasítja a reakció vádját Budapest, szeptember 23. A Hungary ©J the day legújabb számában közli Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozatát, amelyben a magyar kormányelnök a reak­ció vádját utasítja vissza. „A józan, reális politika követelménye — irja a miniszter- elnök _ a megfelelő haladást tűzd ki a zász­lajára és konzerválja a múltból a tiszta ér­tékes és a nemes tradícióit. Azért vádolnak engem reakcióval, mert ezideig nem csinál­tuk még meg az általános titkos választó­jogot. Erre nevelni kell még a nemzetet.*4 A cikk további során Bethlen hangsúlyozza a munkaadó és munkás közti jóviszony szükségét, majd megállapítja, hogy a ma­gyar élet minden tekintetben az egészséges fejlődés utján halad. Véres vasárnap Berlinben Berlin, szeptember 23. Berlin délkeleti ke­rületeiben tegnap több helyen \éres összeüt­közésre került a sor a nemzeti szocialisták s kommunisták között. A rendőrség többször kénytelen volt beleavatkozni a verekedések­be. A hallei kapunál lévő földalatti állomá­sén nemzeti szocialista rohanniap£ tok megtá­madták Ullrich Saliugrét, a Voss sche Zeitung egyik munkatársát és véresre verték. A rend­őrség tizenöt személyt letartóztatott. Pertiát nyugdíjazzák! Prága, szeptember 23. A Poledni List po­zsonyi érteeüléee szerint Peoha Vincéd, akit a magyarországi honvédlbíróság kémkedés­ért ötévi {egyházra elitéit, a vasutügyi mi­nisztérium nyűgéi jazni fogja. Miután Pecha szolgálati éveinek száma aránylag csekély, nyugdija, amelyet felesége fog kapnia nem lesz magas. j Páris, szeptember 23. Vasárnapi számunk- . bán részletesen beszámoltunk arról a katonai szövetségtervről, amely a német jobboldal és a francia katonai körök tárgyalásából szüle tett meg az elmúlt év folyamán. A francia tá­bornokok és a német jobboldali képviselők tár gyalásairól Stresemann pártjának egyik lapja rántotta le a leplet. A leleplezés nemcsak Né­metországban, hanem Franciaországban i> óriási feltűnést keltett s a párisi szélsősége? jobboldali lapok fölhasználták az alkalmat, hogy újabb kirohanásokat intézzenek a biro­dalom ellen. Máig a leleplezés uj szenzáció? részletekkel gazdagodott. Nyilvánvalóvá vált, hogy a francia jobbol­dali körök komolyan foglalkoztak a német ajánlattal és tábonok-bizottságot küldtek ki annak a helyszínén való tanulmányozására. Mig a jobboldali sajtó tegnap'•hallani nem akart a „halálos ellenséggel44 kötendő szövet­ségről, az újabb leleplezések hatása alatt kény­telen megmásítani eredeti álláspontját, külö­nösen amikor kitudódott, hogy francia részről a tárgyalásokat Paul Reynaud, Páris képvise lője, a híres jobboldali politikus, vezette. — Mint ismeretes, Paul Reynaud az Echo de Pa­risnak a gazdája, s így furcsa volt, hogy a szerződésterv elleni kampányt éppen ez a lap vezette, holott tulajdonosa volt az. aki a né­metekkel tárgyalásokba bocsátkozott. Az Echo de Paris ma kénytelen elismerni, hogv Klön- nevel és társaival elsősorban Paul Reynrud tárgyalt. A váratlanul történt leleplezés kö­vetkeztében annak a furcsa színjátéknak le­hettek a párisiak ma reggel tanúi, hogy két németgyülölő lapjuk, az Echo de Paris és a Victoire szokatlanul pacifista izü cikkeket kö­zölt és anémet-francia szövetséget koránt sem tartja oly lehetetlenségnek, mint még tegnap Az Echo de Paris szerint a Németországhoz való közeledés politikájának nemcsak a bal­oldalon, hanem a jobboldalon is vannak hí­vei. Paul Reynaud az elmúlt télen részletes tár­gyalásokat folytatott Rechberggel, akit a jobb­oldali lapok hirtelen a legtehetségesebb és legtisztességesebb német politikusok egyikévé avanzsáltattak. A Victoire szerint Paul Reynaud ée Walch francia tábornok állandó összeköttetésben ál­lottak a felelős francia p öli ti Inai körökkel és így tárgyaltak a német jobboldaliak Walch például állandóan informálta a franoia hadügyminisztert, Reynauds pedig nap nap után beszámolt a Quai d‘ Orsayon a tárgyalá­sok eredményéről. Illetékes körök szerint a né met lap leleplezésének mind Franci,sorszáTban mind Németországban komoly politikai követ­kezményei lesznek. (ba!erT~ meghűléseknél és J rheumatikus fájdalmaknál. Megfellebbezték a rimaszombat-tamásffalvai evangélikus lelkészválasztást Rimaszombat, szeptember 23. (Saját tudó­sítónktól.) A rimaszombati evangélikus egy­házközség lelkészválasztó közgyűlésének ese­ményei még mindig élénken foglalkoztatják az itteni magyar közvéleményt. Maga a vá­lasztó közgyűlés csak egy újabb étappja volt a lelkészi állás betöltése körüli küzdelemnek, mert a rimaszombati magyar evangélikusok soha sem fognak belenyugodni abba, hogy a törvényben és jogban gyökerező magyar egy­ház elhomályosodjon vagy megszűnjön néhány félrevezetett, vagy pedig a személyes barátsá­got a nemzeti ügynél többre becsülő magyar hivő miatt. Az ügy további étappiát képezi az a felleb­bezés, amit Törköly József dr. szenátor, az egyház felügyelője, úgy is mint az egyház szavazati joggal biró tagja, szombaton az es- perességhez benyújtott. A fellebbezés az egyházi alkotmány 16. §-ának d) pontja alapján támadja meg a választás érvényes­ségét és a huszonnégy pontban felsorolt al­kotmányellenes cselekedetek leszözczcse súlyos vádként zuhognak a cselekmény el­követőire és suealmazóira, akik az egyházi alkotmány említett szakaszát súlyosan meg­sértették azáltal, hogy meg nem engedett módon kierőszakolták a választás eredmé­nyét. A választás megsemmisítése az esperes^ ségnek a beadott fellebbezés, illetve indoko­lás következtében törvényes kötelessége lesz, mert az előzetesen bejelentett húsz tanú vallo­mása maga is elég lesz arra, hogy megvi­lágítsa azt, hogy a választás sikere érdeké­ben az alkotmány rendelkezéseinek elle­nére meg nem engedett módon kortesked­tek, amely korteskedéstől maga az érdekelt és meghívásra szavazattöbbséggel jelölt Ba- ráth Károly sem tartotta távol magát, sőt egyes szavazókat szerénytelenül személye­sen maga keresett fel, hogy a szavazatukat megnyerje. Az egyházra nézve a mai helyzet fenma­radása végtelenül káros lenne, ha csak a meg­mérgezett lelkek harmóniáját valami utou- módön nem sikerül megnyugtatni. Mert a magyar evangélikusok kétlik, hogy azok a kezek, melyekre az egyházközség jövőjét rá­bízták a lelkészválasztó közgyűlés határoza­tából, alkalmasak lennének arra, hogy az egy­ház magyar jellegét fenntartsák, amely jelleg joga pedig a nyelvtörvényben és az egyházi alkotmányban gyökerezik. Baráth Károly, aki pedig született magyar, akkor, amikor a cseh­szlovákok akaratából lett meghivásra jelölve, elveszítette önállóságát és ha megmarad is állásában, örökösen két tűz között fog állani: a magyarság és a csehszlovák evangélikusok között és ai egyházat elcsehszlovákositó törekvések­kel szemben nem tarthat ki a magyarság érdekei mellett, mert akkor megválasztói ellen kellene sorompóba állania, amit ad­dig sem mert nyíltan megtenni, amíg admi­nisztrátori teendőkkel látta el az egyházat, mert ha ezt megtette volna, a magyar evan­gélikusak soha nem gondoltak volna arra, hogy rajta kívül más lelkészt hívjanak meg. A fellebbezés eredménye nem lehet két­séges, hacsak maga az esperesség is nem kö­vet el alkotmánysértést, lia azonban az espe­resség nem ragaszkodna az alkotmány sért­hetetlenségéhez, az ügy még ezzel sem lesz lezárva. .l'esreli-ldr^.ln R£G£ny u Irta í (CRÚDy-GUUia (46) Majd meglátjuk, — mormogta a , püs­pök" a .eshelynél, — Immár odalent látom Podmanuzky uramat, a nyitrai püspököt, amint aranyos pcspucsoiia* próbálgat őfelsé­ge lábára a bif>o-harisnya fölé. — Vér nem válik vízzé. Tót a tóttal össze­tart, — momogta felbiggyesztett szájjal Má­ria — A magyar püspökök között nem ta­lált egyet -'em a királygyUkos vajda, aki ál­dozatát felöltöztetné; pokolba. Nyitrába kel­lett menni, amig cimboraságot halált a gyil­kosság nyomainak eltüntetéséhez. — Úgy hallottam, hogy éppen ez a nagy felvidéki pap koronázza majd a vajdát. Mária felszisszent: — Hát-az egri püspök. Várday uram, aki árulásáért esztergomi érsek lett; hát a más­félmázsás Csanádi püspök, aki Szerencs ka­pujában árulta el királyát? — Nem merik vállalni, a római császár ke­zei messzire érnek. — Azt elhiszem, — felelt bizonyos megelé­gedéssel Mária. — még a másvilágon is utol­éri az árulókat bátyám haragja. Ügy tudom, hogy az a Podmaniczky, a tótok püspöke már öregember, kopasz nagy fejét régóta isme- írem őfelsége előszobájából. Az ilyen öregem­bernek már mindegy minden arra a kis idő­re, ami az életéből még hátra van. Eldobja válla felett, a háta mögé a követ nem törő­dik azzal hogy kit talál az elhajított kő, aminthogy az érzéketlen szikladarab sem bánja, mikor a hegyoldalból görögni kezd, hogy boldog kis kunyhókat vagy szenvedő nyomorultakat tapos el rohanó útjában. A luteránus mégegysaer kilesett a padlás- lyukon. — őfelségét immár felöltöztették i püspö­kök kék mise mondó-ruhába, amit egyházi nyelven dalmatikának neveznek. Mindjárt véget ér a szertartás, Boldogasszony templo­ma kiürül, mert holnap is lesz nap. Temetés és királyválasztás napja. Ideje, hogy készü­lődjünk mi is. — Addig nőm, amíg a felséges Il-ik La­jost közelről nem láthatom, — felelt a ki­rályné. A kakasok már kukorékoltak valahol Fe- jérvárott, a luteránus aggodalmasan csóválta a fejét. — Későre jár. — És ha világos reggel volna, ha Zápolya verme, vadkan-agyara várakoznék reám oda­lent a templom hajójában: vájjon meg ne kí­sértenék mindent, hogy Il-ik Lajos homlo­kát útdíjára megcsókoljam, mielőtt beten­nék őt a földi börtönbe? Ha oroszlánok ket­recébe kellene behatolnom, hogy ILik La­jos kezén megkeressem a gyűrűt, amelyet én húztam helyére szerelmünk záloga gyanánt: vájjon nem indulnék nyomban, — akár az angyalok, akár az ördögök utján? A „püspök" a szokott főbólintással hallgat­ta Mária szavait, jól tudta, hogy azokat, amint elhangzottak: többé megmásítani nem lehet. A királyné lelke szilárd volt, mint a koporsó-szeg. A „püspök" tehát kinyújtotta hórihorgas termetét és messzire kihajolt a templomi bol­tozat ablakából: — A király ravatala körül gyertyák s fák­lyák égnek, ezeknek fénye vajmi kevés ah­hoz hogy veszélyes utunkat megvilágositsa. Ifjúkoromból úgy emlékszem, hogy ezen a porral fedett párkányon kell vég igk úsznunk, tiz öles mélység felett, ha akár a kórust, há­rom hegedűjével ée kőt mélyhegedűjével el­érhessük, akár a főoltár nagy festményét, amelynek lécezetén leereszkedhetünk a templom hajójába. Az éltünkkel játszunk mindkét úttal. Az én életemért uem sok kár. — Indulhatunk, — felelt röviden Márnda. —Előbb ezzel a mókussal kelil valamit csi­nálnunk, hogy el ne árulhasson útközben, — mormogta a „püspök" és csendesen intett a remegő husmérőnek. Szijjakat vont elő ruhá­ja belsejéből és a mészárost a padlás egyik gerendájához kötözte, hogy az mozdulni se ! irt. A királyné pedig a kenyerestarisznyáját a busmereő nyakába akaszttotta, mint a lo­vak zabos-zsákját szokás. — Ha morcám mersz, itthagyunk, — dör- mögte csendesen a „püspök" és a padiláslyuk- hoz lépve, kigyóügyességgel csusszánt azon keresztül atléta terme tével. Egy másodperc mutva m£ odakür.n állott a párkányon, ahol nem fogózhatolt másba, mint a sima faliba, valamint félelmet nem ismerő szivébe. — Még meggondolhatja felséges asz- szony. A meredély szörnyű. Aki innen a mélységbe néz, úgy zuhan alá, mint egy to- rouyács, — suttogta a iuteráuus. Mária nem válaszolt, xeJelet helyett egyet­len ugrással az ablakban termett és anélkül, hogy a „plhpök" segítségét igéuybevette vol­na: kivitt került az ablakon és a keskeny pár­kányon, tlzöles mélység felett egyensúlyozva tarts ki karjait. —Hol tanulta ezt, felséged? — Az innabruck' kolostorban sok mindent megtanul az ember. A szigorú fejedelemasz- szotiy néha szobafogsággal büntetett. Termé­szetesen az volt első dogom, hogy egy kép­ráma mögül kihúztam a szeget, a szeggel fel­nyitottam a bezárt ajtót aztán hajrá, amilyen nagy és lakatlan volt a kolostor kétemeletnyi része: lobogva végigfutottam torony erkélye-, ken éíj magas kórusokon, amelyeknek lépcső­fok li hiányoztak. Még arra is jutott időm, ho{ / az ódon könyvtárszobákban üldögélj ek. amelyeket senki nem látogatott. — A kezét, „püspök". Ezt az utóbbi mondatot már csaknem si­koltozó hangon ejtette ki Mária királyné, mert egy meggondolatlan lépés következté­ben a lábnyi magas porréteg omlani kezdett a talpa alatt a mélységbe és ugylátszott: nincs többé menekvés a veszedelemből. A porkárpit eltakarta a templom hajóját, lát­hatatlanná váltak a kis oltárok, a szentképek, a feszületek, amelyek eddig mind külön-kü- lön vigyázni látszottak az angyalok utján já­ró királynéra. — Erősítse meg, felséged, szivét 1 — dör- mögte a luteránus és acél karjával utána ka­pott a már lezuhanó Máriának. — Ez a száz- esztendős porréteg olyan síkos, mint a jég. Nem igen szabad most másra gondolni, mint lábunk biztonságára. A királyné a biztos halálból megmenekül­ve, most már vergődő szívvel, elfáradt lé’ek- zettel, halálos rémülettel simult a templom Palához, amelyben egy repedés sem volt, amelybe megkapaszkodhatott volna. Edd gi hősiessége elillant, mint a tovatűnő villám­lás. Reszkető, gyenge asszony lelt, aki ki me­resztett szemmel érezte maga mellett ólál­kodni a halált. A „püspök" darabig kőszobor módjára ál­lott, mintha farkasszemet nézett volna a tizr öles mélységgel, sőt az egyik sarujával meg- vetőleg rugdalta a porlavinát amely durran­va zuhant a Boldogasszony templomának koc­kaköveire. — Nincs más mód, felséges/ asszony, hogy az angyalok utján végigmehessünk, mint az egy, hogy felséged a hátamra kapaszko­dik, igyekszik bátran, csendesen viselkedni, igy valahogy talán elérjük a kórust, ahol a kántorok helyén megpihenhetünk, - mondta a „püiseök" a maga egykedvűségével. (Folytatjuk.) 2 A francia jobboldal komolyan foglalkozott a német-francia katonai szerződés tervével Elképedés Párisban - Francia részről Paul Reynaud vezette a tárgyalásokat — A párisi jobboldali lapok Rehbergről

Next

/
Oldalképek
Tartalom