Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-24 / 217. (2142.) szám
T^^SÍ.MAG'teR-HrRMP 1929 szeptember 24, ke>M pártoknak Prágában tartózkodó vezetőit. A tanácskozást holnap folytatja, kedden este pedig részletesen referál a helyzetről a nyolcas bizottság előtt. A nemzeti demokrata Národni Listy délutáni kiadásának közlése szerint végleges döntés eddig nrég nem történt, hanem csak bizonyos eshetőségekre történtek diszpozíciók. Az Kxpres értesülése szerint viszont a miniszterelnök már a köztársasági elnöknek a parlament feloszlatására vonatkozó dekrétumárai tért ■vissza. Kramár dr. a délutáni órákig még nem érkezett Prágába. A lap úgy tudja, hogy ő is nagyon pesszimisztikusan tekint a békítő kísérletekre. Udrzal miniszterelnöknek gyors visszatérte arról tanúskodik, hogy Masaryk elnök jóváhagyta az általa előterjesztett javaslatokat, melyek minden jel szerint a parlament föloszlatására vonatkoznak. Bethlen visszautasítja a reakció vádját Budapest, szeptember 23. A Hungary ©J the day legújabb számában közli Bethlen István gróf miniszterelnök nyilatkozatát, amelyben a magyar kormányelnök a reakció vádját utasítja vissza. „A józan, reális politika követelménye — irja a miniszter- elnök _ a megfelelő haladást tűzd ki a zászlajára és konzerválja a múltból a tiszta értékes és a nemes tradícióit. Azért vádolnak engem reakcióval, mert ezideig nem csináltuk még meg az általános titkos választójogot. Erre nevelni kell még a nemzetet.*4 A cikk további során Bethlen hangsúlyozza a munkaadó és munkás közti jóviszony szükségét, majd megállapítja, hogy a magyar élet minden tekintetben az egészséges fejlődés utján halad. Véres vasárnap Berlinben Berlin, szeptember 23. Berlin délkeleti kerületeiben tegnap több helyen \éres összeütközésre került a sor a nemzeti szocialisták s kommunisták között. A rendőrség többször kénytelen volt beleavatkozni a verekedésekbe. A hallei kapunál lévő földalatti állomásén nemzeti szocialista rohanniap£ tok megtámadták Ullrich Saliugrét, a Voss sche Zeitung egyik munkatársát és véresre verték. A rendőrség tizenöt személyt letartóztatott. Pertiát nyugdíjazzák! Prága, szeptember 23. A Poledni List pozsonyi érteeüléee szerint Peoha Vincéd, akit a magyarországi honvédlbíróság kémkedésért ötévi {egyházra elitéit, a vasutügyi minisztérium nyűgéi jazni fogja. Miután Pecha szolgálati éveinek száma aránylag csekély, nyugdija, amelyet felesége fog kapnia nem lesz magas. j Páris, szeptember 23. Vasárnapi számunk- . bán részletesen beszámoltunk arról a katonai szövetségtervről, amely a német jobboldal és a francia katonai körök tárgyalásából szüle tett meg az elmúlt év folyamán. A francia tábornokok és a német jobboldali képviselők tár gyalásairól Stresemann pártjának egyik lapja rántotta le a leplet. A leleplezés nemcsak Németországban, hanem Franciaországban i> óriási feltűnést keltett s a párisi szélsősége? jobboldali lapok fölhasználták az alkalmat, hogy újabb kirohanásokat intézzenek a birodalom ellen. Máig a leleplezés uj szenzáció? részletekkel gazdagodott. Nyilvánvalóvá vált, hogy a francia jobboldali körök komolyan foglalkoztak a német ajánlattal és tábonok-bizottságot küldtek ki annak a helyszínén való tanulmányozására. Mig a jobboldali sajtó tegnap'•hallani nem akart a „halálos ellenséggel44 kötendő szövetségről, az újabb leleplezések hatása alatt kénytelen megmásítani eredeti álláspontját, különösen amikor kitudódott, hogy francia részről a tárgyalásokat Paul Reynaud, Páris képvise lője, a híres jobboldali politikus, vezette. — Mint ismeretes, Paul Reynaud az Echo de Parisnak a gazdája, s így furcsa volt, hogy a szerződésterv elleni kampányt éppen ez a lap vezette, holott tulajdonosa volt az. aki a németekkel tárgyalásokba bocsátkozott. Az Echo de Paris ma kénytelen elismerni, hogv Klön- nevel és társaival elsősorban Paul Reynrud tárgyalt. A váratlanul történt leleplezés következtében annak a furcsa színjátéknak lehettek a párisiak ma reggel tanúi, hogy két németgyülölő lapjuk, az Echo de Paris és a Victoire szokatlanul pacifista izü cikkeket közölt és anémet-francia szövetséget koránt sem tartja oly lehetetlenségnek, mint még tegnap Az Echo de Paris szerint a Németországhoz való közeledés politikájának nemcsak a baloldalon, hanem a jobboldalon is vannak hívei. Paul Reynaud az elmúlt télen részletes tárgyalásokat folytatott Rechberggel, akit a jobboldali lapok hirtelen a legtehetségesebb és legtisztességesebb német politikusok egyikévé avanzsáltattak. A Victoire szerint Paul Reynaud ée Walch francia tábornok állandó összeköttetésben állottak a felelős francia p öli ti Inai körökkel és így tárgyaltak a német jobboldaliak Walch például állandóan informálta a franoia hadügyminisztert, Reynauds pedig nap nap után beszámolt a Quai d‘ Orsayon a tárgyalások eredményéről. Illetékes körök szerint a né met lap leleplezésének mind Franci,sorszáTban mind Németországban komoly politikai következményei lesznek. (ba!erT~ meghűléseknél és J rheumatikus fájdalmaknál. Megfellebbezték a rimaszombat-tamásffalvai evangélikus lelkészválasztást Rimaszombat, szeptember 23. (Saját tudósítónktól.) A rimaszombati evangélikus egyházközség lelkészválasztó közgyűlésének eseményei még mindig élénken foglalkoztatják az itteni magyar közvéleményt. Maga a választó közgyűlés csak egy újabb étappja volt a lelkészi állás betöltése körüli küzdelemnek, mert a rimaszombati magyar evangélikusok soha sem fognak belenyugodni abba, hogy a törvényben és jogban gyökerező magyar egyház elhomályosodjon vagy megszűnjön néhány félrevezetett, vagy pedig a személyes barátságot a nemzeti ügynél többre becsülő magyar hivő miatt. Az ügy további étappiát képezi az a fellebbezés, amit Törköly József dr. szenátor, az egyház felügyelője, úgy is mint az egyház szavazati joggal biró tagja, szombaton az es- perességhez benyújtott. A fellebbezés az egyházi alkotmány 16. §-ának d) pontja alapján támadja meg a választás érvényességét és a huszonnégy pontban felsorolt alkotmányellenes cselekedetek leszözczcse súlyos vádként zuhognak a cselekmény elkövetőire és suealmazóira, akik az egyházi alkotmány említett szakaszát súlyosan megsértették azáltal, hogy meg nem engedett módon kierőszakolták a választás eredményét. A választás megsemmisítése az esperes^ ségnek a beadott fellebbezés, illetve indokolás következtében törvényes kötelessége lesz, mert az előzetesen bejelentett húsz tanú vallomása maga is elég lesz arra, hogy megvilágítsa azt, hogy a választás sikere érdekében az alkotmány rendelkezéseinek ellenére meg nem engedett módon korteskedtek, amely korteskedéstől maga az érdekelt és meghívásra szavazattöbbséggel jelölt Ba- ráth Károly sem tartotta távol magát, sőt egyes szavazókat szerénytelenül személyesen maga keresett fel, hogy a szavazatukat megnyerje. Az egyházra nézve a mai helyzet fenmaradása végtelenül káros lenne, ha csak a megmérgezett lelkek harmóniáját valami utou- módön nem sikerül megnyugtatni. Mert a magyar evangélikusok kétlik, hogy azok a kezek, melyekre az egyházközség jövőjét rábízták a lelkészválasztó közgyűlés határozatából, alkalmasak lennének arra, hogy az egyház magyar jellegét fenntartsák, amely jelleg joga pedig a nyelvtörvényben és az egyházi alkotmányban gyökerezik. Baráth Károly, aki pedig született magyar, akkor, amikor a csehszlovákok akaratából lett meghivásra jelölve, elveszítette önállóságát és ha megmarad is állásában, örökösen két tűz között fog állani: a magyarság és a csehszlovák evangélikusok között és ai egyházat elcsehszlovákositó törekvésekkel szemben nem tarthat ki a magyarság érdekei mellett, mert akkor megválasztói ellen kellene sorompóba állania, amit addig sem mert nyíltan megtenni, amíg adminisztrátori teendőkkel látta el az egyházat, mert ha ezt megtette volna, a magyar evangélikusak soha nem gondoltak volna arra, hogy rajta kívül más lelkészt hívjanak meg. A fellebbezés eredménye nem lehet kétséges, hacsak maga az esperesség is nem követ el alkotmánysértést, lia azonban az esperesség nem ragaszkodna az alkotmány sérthetetlenségéhez, az ügy még ezzel sem lesz lezárva. .l'esreli-ldr^.ln R£G£ny u Irta í (CRÚDy-GUUia (46) Majd meglátjuk, — mormogta a , püspök" a .eshelynél, — Immár odalent látom Podmanuzky uramat, a nyitrai püspököt, amint aranyos pcspucsoiia* próbálgat őfelsége lábára a bif>o-harisnya fölé. — Vér nem válik vízzé. Tót a tóttal összetart, — momogta felbiggyesztett szájjal Mária — A magyar püspökök között nem talált egyet -'em a királygyUkos vajda, aki áldozatát felöltöztetné; pokolba. Nyitrába kellett menni, amig cimboraságot halált a gyilkosság nyomainak eltüntetéséhez. — Úgy hallottam, hogy éppen ez a nagy felvidéki pap koronázza majd a vajdát. Mária felszisszent: — Hát-az egri püspök. Várday uram, aki árulásáért esztergomi érsek lett; hát a másfélmázsás Csanádi püspök, aki Szerencs kapujában árulta el királyát? — Nem merik vállalni, a római császár kezei messzire érnek. — Azt elhiszem, — felelt bizonyos megelégedéssel Mária. — még a másvilágon is utoléri az árulókat bátyám haragja. Ügy tudom, hogy az a Podmaniczky, a tótok püspöke már öregember, kopasz nagy fejét régóta isme- írem őfelsége előszobájából. Az ilyen öregembernek már mindegy minden arra a kis időre, ami az életéből még hátra van. Eldobja válla felett, a háta mögé a követ nem törődik azzal hogy kit talál az elhajított kő, aminthogy az érzéketlen szikladarab sem bánja, mikor a hegyoldalból görögni kezd, hogy boldog kis kunyhókat vagy szenvedő nyomorultakat tapos el rohanó útjában. A luteránus mégegysaer kilesett a padlás- lyukon. — őfelségét immár felöltöztették i püspökök kék mise mondó-ruhába, amit egyházi nyelven dalmatikának neveznek. Mindjárt véget ér a szertartás, Boldogasszony temploma kiürül, mert holnap is lesz nap. Temetés és királyválasztás napja. Ideje, hogy készülődjünk mi is. — Addig nőm, amíg a felséges Il-ik Lajost közelről nem láthatom, — felelt a királyné. A kakasok már kukorékoltak valahol Fe- jérvárott, a luteránus aggodalmasan csóválta a fejét. — Későre jár. — És ha világos reggel volna, ha Zápolya verme, vadkan-agyara várakoznék reám odalent a templom hajójában: vájjon meg ne kísértenék mindent, hogy Il-ik Lajos homlokát útdíjára megcsókoljam, mielőtt betennék őt a földi börtönbe? Ha oroszlánok ketrecébe kellene behatolnom, hogy ILik Lajos kezén megkeressem a gyűrűt, amelyet én húztam helyére szerelmünk záloga gyanánt: vájjon nem indulnék nyomban, — akár az angyalok, akár az ördögök utján? A „püspök" a szokott főbólintással hallgatta Mária szavait, jól tudta, hogy azokat, amint elhangzottak: többé megmásítani nem lehet. A királyné lelke szilárd volt, mint a koporsó-szeg. A „püspök" tehát kinyújtotta hórihorgas termetét és messzire kihajolt a templomi boltozat ablakából: — A király ravatala körül gyertyák s fáklyák égnek, ezeknek fénye vajmi kevés ahhoz hogy veszélyes utunkat megvilágositsa. Ifjúkoromból úgy emlékszem, hogy ezen a porral fedett párkányon kell vég igk úsznunk, tiz öles mélység felett, ha akár a kórust, három hegedűjével ée kőt mélyhegedűjével elérhessük, akár a főoltár nagy festményét, amelynek lécezetén leereszkedhetünk a templom hajójába. Az éltünkkel játszunk mindkét úttal. Az én életemért uem sok kár. — Indulhatunk, — felelt röviden Márnda. —Előbb ezzel a mókussal kelil valamit csinálnunk, hogy el ne árulhasson útközben, — mormogta a „püspök" és csendesen intett a remegő husmérőnek. Szijjakat vont elő ruhája belsejéből és a mészárost a padlás egyik gerendájához kötözte, hogy az mozdulni se ! irt. A királyné pedig a kenyerestarisznyáját a busmereő nyakába akaszttotta, mint a lovak zabos-zsákját szokás. — Ha morcám mersz, itthagyunk, — dör- mögte csendesen a „püspök" és a padiláslyuk- hoz lépve, kigyóügyességgel csusszánt azon keresztül atléta terme tével. Egy másodperc mutva m£ odakür.n állott a párkányon, ahol nem fogózhatolt másba, mint a sima faliba, valamint félelmet nem ismerő szivébe. — Még meggondolhatja felséges asz- szony. A meredély szörnyű. Aki innen a mélységbe néz, úgy zuhan alá, mint egy to- rouyács, — suttogta a iuteráuus. Mária nem válaszolt, xeJelet helyett egyetlen ugrással az ablakban termett és anélkül, hogy a „plhpök" segítségét igéuybevette volna: kivitt került az ablakon és a keskeny párkányon, tlzöles mélység felett egyensúlyozva tarts ki karjait. —Hol tanulta ezt, felséged? — Az innabruck' kolostorban sok mindent megtanul az ember. A szigorú fejedelemasz- szotiy néha szobafogsággal büntetett. Természetesen az volt első dogom, hogy egy képráma mögül kihúztam a szeget, a szeggel felnyitottam a bezárt ajtót aztán hajrá, amilyen nagy és lakatlan volt a kolostor kétemeletnyi része: lobogva végigfutottam torony erkélye-, ken éíj magas kórusokon, amelyeknek lépcsőfok li hiányoztak. Még arra is jutott időm, ho{ / az ódon könyvtárszobákban üldögélj ek. amelyeket senki nem látogatott. — A kezét, „püspök". Ezt az utóbbi mondatot már csaknem sikoltozó hangon ejtette ki Mária királyné, mert egy meggondolatlan lépés következtében a lábnyi magas porréteg omlani kezdett a talpa alatt a mélységbe és ugylátszott: nincs többé menekvés a veszedelemből. A porkárpit eltakarta a templom hajóját, láthatatlanná váltak a kis oltárok, a szentképek, a feszületek, amelyek eddig mind külön-kü- lön vigyázni látszottak az angyalok utján járó királynéra. — Erősítse meg, felséged, szivét 1 — dör- mögte a luteránus és acél karjával utána kapott a már lezuhanó Máriának. — Ez a száz- esztendős porréteg olyan síkos, mint a jég. Nem igen szabad most másra gondolni, mint lábunk biztonságára. A királyné a biztos halálból megmenekülve, most már vergődő szívvel, elfáradt lé’ek- zettel, halálos rémülettel simult a templom Palához, amelyben egy repedés sem volt, amelybe megkapaszkodhatott volna. Edd gi hősiessége elillant, mint a tovatűnő villámlás. Reszkető, gyenge asszony lelt, aki ki meresztett szemmel érezte maga mellett ólálkodni a halált. A „püspök" darabig kőszobor módjára állott, mintha farkasszemet nézett volna a tizr öles mélységgel, sőt az egyik sarujával meg- vetőleg rugdalta a porlavinát amely durranva zuhant a Boldogasszony templomának kockaköveire. — Nincs más mód, felséges/ asszony, hogy az angyalok utján végigmehessünk, mint az egy, hogy felséged a hátamra kapaszkodik, igyekszik bátran, csendesen viselkedni, igy valahogy talán elérjük a kórust, ahol a kántorok helyén megpihenhetünk, - mondta a „püiseök" a maga egykedvűségével. (Folytatjuk.) 2 A francia jobboldal komolyan foglalkozott a német-francia katonai szerződés tervével Elképedés Párisban - Francia részről Paul Reynaud vezette a tárgyalásokat — A párisi jobboldali lapok Rehbergről
