Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-20 / 214. (2139.) szám
1929 szeptember 20, péntek. trauai-Mag^arhukmp 3 Gállá dr.: Titka, akinek minden lépését tízéven át detektív vigyázta,nem kémkedhetett fi védi szerint az egész kémkedési és szabotázstervet Belánsky találta ki egy kávéházi beszélgetés alkalmával — fi per büntetőjogi oldala a védelem megvilágításában - A bécsi tanukat kitanitották Pozsony, szeptember 19. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Tuka-pör mai tárgyalását délelőtt 9 órakor nyitotta meg Te- rebessy elnök. A tárgyalás megnyitása után Gállá dr., Tuka védője, folytatta védőbeszédét, amelyben a következőket mondotta: A per büntetőjogi része — Tegnap a pör politikai részét tárgyaltam, ma a büntetőjogi részre térek át. Az államügyész ur beszéde alapjául a tanuk azon vallomását tette meg, amiket a rendőrség előtt vallottak. Én beszédemben a főtárgyaláson tett vallomásokat veszem alapul. Ez a politikai pör nem az első és nem az utolsó. A vádirat konstrukciója nem lep meg. szép példája a politikai peres vádiratnak, amelyben a politikai és a büntetőjogi részt hazaárulással és kémkedéssel kapcsolják össze. Kramár esete szolgál ehhez hasonló például. A vádirat azt állítja, hogy a magyar irredenta szerepel ebben az ügyben, amely tiz év óta késziti elő a talajt Szlovenszkó forradalmasítására, a szabotázstervet hozza föl, amelynek anyagi eszközei voltak és azt állítja, hogy az összekötő kapocs Tuka volt. A vádirat szerint Tuka csak eszköz volt a magyar irredenta kezében, amely Tukát csak azért vezényelte a néppártba, hogy ott a magyar irredenta céljait hajtsa végre. Ilyen politikai példát láttunk az ir államban, ahol például Parnell ékesszólásával magához ragadta a nép szimpátiáját, még az ellenségei is rokonszenveztek vele és oly népszerűségre tett szert, hogy az angol kormány teljesítette az írek követelését. Parnell azonban kellemetlen volt az angol politikusoknak és ezért port akasztottak a nyakába. Amikor Cavandish alkirályt meggyilkolták, egy Pisho nevű ember levelet hamisított, amelyben Parnellt gyanúsította meg az alki- rály meggyilkolásával. Pörbefogták és csak akkor derült ki ártatlansága, amikor Pisho beismerte a levélhamisitást. Inka ai ir Parnellbez hasonló hőse a szlovák nemzetnek Azt állítják Tukáról, hogy ő volt a kapocs a magyar irredenta és Szlovenszkó közt. Mi tudjuk, hogy a magyar irredenta létezik, de kérdem, hogy az az ember, aki tiz év óta kíméletlen támadások középpontjában van, akibe mindenki belerúgott, aki egyetemi tanár és tudja, hogy mit szabad tenni és mit nem szabad, aki állandó megfigyelés alatt áll, aki társadalmi megaláztatást tűr, mindezt azért tette volna-e, hogy a magyar irredenta diadalmaskodjék? Ilyen ember még nem született. Lehet lelkesedni és bizonyos célokért küzdeni, de tiz éven keresztül ez nem lehetséges. A szabotázsterv és a katonai árulás —< Rátérve a katonai árulásra, a vádirat szerint Tuka szabotázstervet akart kidolgozni és végrehajtani, a külfölddel keresett összeköttetést, pénzt kapott a külföldről, azonkívül a Rodobranát is erre a célra szervezte. Kiegészíti mindezt a kémkedés, amelyre Tuká- nak a vád szerint azért volt szüksége, hogy a magyar irredenta a katonai dolgokról informálódjék. Az ügyész ur utoljára foglalkozott a kémkedéssel, én először foglalkozom ezzel. Miből támadt ez a pör? A Vacuum juris- cikk megjelenése utáni politikai támadások robbantották ki. Idézem a Ludová Politikát, amely szerint Tu- kából politikai nagyságot csináltak. Igaza van a Ludová Politikának, Tukát az ellenségei tették meg nagy embernek, hogy igy tönkretegyék. A vádirat Belánsky, Schramm Katalin, Kuntscher, Stöger és Briska vallomásaira hivatkozik. Ezek nem olyan vallomások, hogy bármire Is alapul szolgálhatnának és hogy az ezekben a vallomásokban foglaltak kimerítsék a kémkedés tényálladékát. A kémkedés súlyos vád és az ezzel kapcsolatos büntetés szintén súlyos. Erről az állítólagos kémkedésről Tuka már 1928-ban tudott. Tudott arról, hogy Belánsky őt a szlovák néppárt előtt memorandumában megvádolta. Az újságok írtak erről és Tuka mégsem szökött meg. 1928 decemberében a parlament kiadta Tukát, aki tudta, hogy biróság elé kell állnia és most sem szökött meg. Sőt Tuka 1929 júliusában beadványt intézett a bírósághoz, amelyben kérte, hogy szerezzék be Kovács útlevelét arra vonatkozólag, hogy Kovács Becsben együtt volt Belánskyval. Tuka tehát a vizsgálóbírót figyelmeztette, hogy bizonyos adatokat szerezzen be. Ha Tuka kém lett volna, akkor nem juttatta volna adatokhoz a vizsgálóbirót arra vonatkozólag, hogy Belánsky és Kovács együtt voltak Bécsben. Aki saját maga ellen szerez be adatokat, aki saját maga alatt vágja a fát, ilyen ember még nem született. A pör tárgyalása ez év június 29-én kezdődött meg, de már január elseje óta Írtak róla a lapok. Miért nem szökött meg Stöger! Az újságok széltében-hosszában pertraktálr tá kaz ügyet és nincs olyan intelligens ember, aki ne lett volna erről az ügyről informálva. Stögemek is olvasnia kellett a lapokban a pörről, olvasnia kellett a Koltschitzky- Gasséröl, ahol ő lakott és ahol az újságok szerint kémiroda volt. Stöger mégsem szökött meg, nem ment ügyvédhez tanácsért, nem félt, hanem nyugodtan várta a fejleményeket és nem menekült a rendtörvény 27. paragrafusának ejtőernyője alá sem, amely büntetlenséget biztosit őszinte megbánás esetén a kémkedési bűncselekményben részesnek. Aki felett ég a ház és tudatában van bűnösségének, vájjon bevárja-e letartóztatását? Az, hogy Stöger nyugodtan bevárta, mig letartóztatták, jele annak, hogy nem volt bűnös, soha nem kémkedett, a vád által inkriminált bűncselekményben nem vett részt. ... és miért szökött meg Kovács! Az ügyész ur arra mutat rá, hogy Kovács megszökött. A tárgyalás folyamán láttuk, hogyan került sor erre. Kovács gyanús volt és Völgyi közölte vele, hogy baj van, ha Tuka mellett akar vallani, de ha Tuka ellen van, akkor szabadlábon marad és semmi baja sem történik, mert hiszen a per csak arra megy ki, hogy Tukát tönkretegyék. Kovács megszökött, mert nem akart vallani egy ártatlan ember ellen. % Völgyi sírva vallotta be a tárgyaláson, hogy bánja azt, hogy erre a szerepre vállalkozott, furdalja őt a lelkiismeret, mert egy apát döntött bajba, egy apát küldött a kényszerű számkivetésbe, akinek családja és jövője itt Szlo- venszkón volt. A kémkedést jól szokták fizetni és amint láttuk, Stögerről Schramm Katalin azt vallotta, hogy pénze volt neki a legkevesebb. Tuka is szerény viszonyok között élt és még Belánsky sem tudott erre vonatkozólag adatokat szolgáltatni. Már pedig idealizmusból elkövetett kémkedés nem létezik. Tukának 1921 óta egy detektív volt az őrangyala, aki állandóan kisérte őt az országban és a külföldön is. Közel tiz éven át kisérte ez a detektív és ha Tuka elment valahová, például az újságíró klubba, ott azzal fogadták: Tudtuk, hogy jön, hiszen a detektív már itt van. Ha valaki állandó felügyelet alatt áll, kémkedhet-e vájjon? Milyen bizonyítékok voltak Tuka elfogatásá- ra? Majoros, Hanák, Maran, Kuntscher, Bris- ka, Belánsky vallomásai és ezek ellenére sem történt semmi, éppen a bizonyítékok hiánya miatt. A vádirat felemlíti Tukának tisztekkel való állandó összeköttetését. Belánsky azt mondta, hogy Sidát és Stenzingert vagy oda vezették Tukához, vagy Tuka találkozott velük. Eszerint tehát bűntárs az, aki véletlenül tiszt és Tukával találkozik. Igenis, jártak tisztek a Slovák szerkesztőségében, de ezekről „Tuka nem lehetett kém" megállapították, hogy vezérkari tisztek voltak. Szomolányi is emlegetett tiszteket, de egynek a nevét sem tudta megmondani. Ez volna tehát az a szétágazó tevékenység, amely az egész köztársaságra kiterjed. Tiz év alatt sok kémkedési pert tárgyaltak ebben az országban, de egy esetben sem állapítottak meg oly körülményeket, hogy ez, vagy az a kémkedési per Tukával összefüggött volna. Magyarországnak itt számos kémje van, akik közül sokat elitéltek. Ha a magyar irredenta és Tuka között öszszefüggés állott volna fenn, legalább egy esetben kiderült volna ezekből a perekből, hogy Tuka a magyar kémekkel összeköttetésben áll. Ez pedig nem történt meg. A kémek tudvalevőleg igen vigyáznak magukra. Tuka pedig tiz éven keresztül a közélet nyilvánossága előtt állott. Kérdem tehát, lehet-e kém Tuka? Ezek mind negatívumok, de talán többet érnek, mint a vád pozitívumai és azt bizonyítják, hogy Tuka nem lehetett kém. Belánsky hat vallomása Gállá dr. ezután áttér Belánsky vallomására. Belánsky hat vallomást tett. Az első vallomás általános felületen mozog, még nincs bene szó forradalmi tervekről. A biróság előtt körülbelül százötven jegyzőkönyv fekszik, amiket a rendőrség, a vizsgálóbíró előtt és itt a biróság előtt vettek fel. Azt látjuk, hogy a rendőrségen felvett jegyzőkönyvek a legbővebbek. A vizsgálóbíró előtt felvett jegyzőkönyvek már kisebbek, már húsz százalékát sem teszik ki a rendőrségi jegyzőkönyveknek. Belánskynál az eset éppen fordított, minél több jegyzőkönyvet vettek fel vele, annál többet mondott és végül valóságos regényt adott. A védő ezután részletesen boncolja Belánsky vallomásait és rámutat az egyes vallomások közti eltérésekre és ellentmondásokra. Belánsky vallomása szerint csak 1924-ben jött rá, hogy Tuka körül kémkedés folyik és ez az ember, aki állítólag borzalmas lelki kínokat állt ki, amiért részt vett Tuka kémkedésében, 1926-ban Tukát gyermeke keresztapjául kérte fel. Amikor Belánskyt egy dologra vonatkozólag az elnök négyszer is megkérdezte és ő állítását azzal vonta vissza, hogy a rendőrségi jegyzőkönyv, amelyben erről a dologról szó van, nem teljes és azt kávéházban vették fel. Ez az egész kémkedés és szabotázs-terv kávéházban született meg, amikor Belánsky jóbarátjával, Tomasek losonci rendőrtisztviselővel együtt ült és Belánsky azt hitte, hogy a Varechának átadott forradalmi felhívások miatt meggyűlik a baja. Ezért szép mesét talált ki, amely egyre nőtt és bővült, hogy ily módon kimászhasson a kellemetlenségből. Belánsky igazmondása Gállá dr. ezután a Kovács és Belánsky kereskedelmi jellegű levélváltásával foglalkozik és rámutat arra, hogy Belánsky vallomása szerint ő nyomban a februári bécsi ut után megszakította az érintkezést Kováccsal, de március végén mégis újabb levelet irt neki. Aki igazat beszél, az ilyen ellentmondásokba nem keveredik. Belánsky még 1928-ban sem tudta pontosan megmondani, hol van a bécsi iroda, mig Lon- szky címét pontosan tudta. Elővett ugyanis egy 1925-ös zsebnaptárt, amelybe a Koltschitz- ky-Gasse-i cim be volt Írva. Egy 1925-ös naptárba 1924-ben nem lehet semmit sem beírni. Belánsky 1928-ban gyakran járt Bécsben és kereste a Koltsohitzky-uccát. A rendőrség tudta, hogy Tuka összeköttetésben állott Holényi Terézzel, Holényi Teréz Stögerrel, most tehát Belánsky nem Tuka bécsi irodáját, hanem Stöger bécsi lakását ment keresni. Schramm Katalin is emellett tett tanúságot, amikor elmondta, hogy egy alkalommal egy erőteljes, bajuszos ur járt nála Ó3 érdeklődött a lakó iránt. Belánsky elbeszélése a bécsi irodában tett látogatásáról teljesen illogikus, hiszen vallomása szeirnt azt sem tudta, hová vezette őt Kovács és mégis mindjárt katonái dolgokról kezdett beszélni, do fontosabb dolgokat nem mondott és mégis kevéssel rá az egyik tiszt azt mondta a másiknak, hogy fejezze be a skiccet. Mit kellétt tehát leskiccelni, ha Belánsky semmi érdemlege-, set nem mondott? Belánsky mint volt tiszt tud-, háttá, mi az a kémiroda és mégis, ma is csak benyomásokról beszél. Igen, ezek benyomások, amelyek azonban örökre csak benyomások maradnak. Belánsky Kovácsot a helyettesének akarta megtenni, mégis parancsot kapott Kovácstól a zsolnai szakasz kipuhatolására. Ez Belánsky karakterisztikonja. Mi a halott Seibelt, az ismeretlen tiszteket nem kérdezhetjük, hog y igaz-e az, amit Belánsky elárult, csak az ellenmondásokra mutathatunk rá. Gállá dr. ezután rátér Hofierik és Schramm Katalin vallomásaira. Heteken keresztül boncolgattuk a vádat és úgy állott a helyzet, ha ez igy megy tovább, akkor Tukát felmentik, amikor csodálatos véletlen következtében Banka, a Slovensky Dennik szerkesztője Bécsbe ment és ott véletlenül találkozott egy kollégájával. Hogyan történt ez? Belánsky beismerte, hogy augusztus 24-én a rendőrségen a biróság engedélye nélkül szembesítették Stögerrel. Tudtunk erről és vártuk, hogy Belánsky eljön majd a főtárgyalásra és felismeri majd Stögerben a bécsi iroda egyik tisztjét. Ebben azonban csalódtunk, a bíróság nem rendelte el a szembesítést, mert az ügyész "ur ezt nem indítványozta. Nos, megjelent az egyetlen személy, akinek köze lehetett a Kolschitzky-Gas- séhoz, Stöger Károly és a védelem indítványára megr. .git a szembesités. A bécsi tanuk szerepe Belánsky Stöger elé állt és kijelentette, hogy ezt az urat nem ismeri. Ekkor vezették elő Hofierik és Schramm tanukat, hogy megmentsék a helyzetet. Jellemző csak az, hogy ezek a tanuk emberiességből jöttek ide vallani, hogy Tukán segítsenek. Hogy mit jelent az, amikor a Slovensky Dennik embere, szóval az ellenséges táborban küzdő újságíró hoz ide két tanút, akik emberiességből jönnek vallani, azt mindenki tudja. Gállá dr. ezután ismerteti Hofierik vallomását, aki nem tudott semmiféle kémirorláról. Jellemző, hogy a védelem beidézte Hofierik feleségét, de nem jött el, mert nem volt pénze az útra, ellenben Hofierik eljött, mert neki volt pénze. Schramm Katalin azt vallja, hogy 1923 augusztusában, amikor fájt a foga, két ur jött hozzá a lakás miatt, ő jól emlékszik reájuk, különösen az idősebb urra és a haja alapján ismerte föl. Mi azonban bemutattuk itt Tuka fényképét 1923 júliusáról, amely fényképen' Tukának alig van haja, nincs sem hátrafésülve, sem szürkülő haja, már pedig hat hét alatt a haj ilyen hosszúra nem nőhet meg. Ha tehát Schramm Katalin a haj alapján ismerte föl Tukát és mi kétséget kizáróan bebizonyítottuk, hogy akkoriban Tukának nem volt ilyen haja, nem lehet kétséges, hogy ezt a nőt az emberiességére hivatkozva félrevezették. Mi a tárgyaláson be akartuk bizonyítani, hogy nem Tuka, de Stöger sógora, Kraitz járt^ a bécsi lakásban és mert a biróság ezt a bizonyítást nem engedélyezte, föl kell tételezni, hogy a biróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy Schramm Katalin tévedett a személyben és a biróság a mi bizonyítékunkat nem is tartotta fontosnak. Minden pörfélnek a biróság előtt jogában áll minden eszközt igénybe venni. És amikor a biróság ily bizonyítékunkat nem engedélyezte, csak arra az álláspontra helyezkedhetett, hogy nem fontos ez a bizonyítás, amely az utolsó szálat is elvágta volna Bélán kynak Tukát terhelő vallomásában. Schramm Katalinnak megmondták, hogyan néz ki Tuka, megmondták, hol ül a tárgyalóteremben, ami elég bizonyíték arra, hogy a tanút kioktatták. Nézzük Schramm Katalin vallomását. Tuka érdeklődött a lakás iránt, Stöger bérbevette azt, szolidan élt ott, kevés látogatója akart, egy ember nála aludt 1923 december 5.-én. Ez minden. Ha Tuka nem akarta magát elárulni, miért ment volna el ebbe a lakásba, ha pedig bízott Schramm Katalinban, akkor nyolc hónapon keresztül miért nem jelent meg egyetlen egyszer sem a lakásban érdeklődni, hogy Stöger ott mit csinál. Pontosan nem lehet megállapítani, hogy Stöger mit csinált a lakásban. de bizonyos, hogy mint egyetemi hallgató lakott óit és a lakbért Kraitz fizette, akit mi tanúnak akartunk idehozni, de a biróság ezt nem engedélyezte. Belánsky másként Írja le a lakást, mint ahogy Schramm Katalin leírta. Az ügyész ur azt mondta, hogy Stöger távollétében is tárgyaltak urak a lakásban. Schramm Katalin viszont azt vallotta, hogy soha senki sem volt a lakásban Stöger távollétében. Tehát, ha Belánsky ott járt a lakásban, akkor Schrammnak látnia kellett volna őt. A védő ezután rámutat a Belánsky és Schramm Katalin vallomása közti egyéb eltérésekre is és végül összegezi, hogy Belánskynak Stögerről semmiféle közös ügye nem volt. Belánsky sohasem volt a lakásban, a vallomása kigondolt és azért készült, hogy egy embert a romlásba döntsön. Mikor azonban Belánsky Pozsonyból visszatért Losoncra és msg tapaszt alt a a losonci fo-