Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-20 / 214. (2139.) szám

TPR&GAI-AWjVat*-Ht RXlAP 1929 szeptember 20, péntek. gadtatást, nem volt annyi ereje, hogy még egy I nem ismerte föl már Stögerben a kémiroda embert döntsön a szerencsétlenségbe, ezért ' egyik tisztjét. A katonai szakértők véleményében nincs konkrétum Még a katonai szakértőkkel akarok foglal­kozni. Szakvéleményük igen szép volt, teoretikus tekintetben értéke lehet, de konkrétumok nem voltak, csak a lehetőségét adták meg nekünk arra, hogy elképzelhessük, mi lehe­tett a Koltschitzky-Gasseban. A szakértők vallomása szerint a kémeket egy központ vezeti fiókirodákkal, amelyeknek emberei kint dolgoznak a vidéken és ezek nem is ismerik egymást. A központok nagyvárosok forgalmas helyein vannak, az úgynevezett kon- spiráeiós lakások pedig üzletekben vannak és kereskedelmi levelezést folytatnak a központ­tal és embereikkel. Nos, a Koltschitzky-ucca egy nem frekventált csendes mellékuccája Bécsnek, a ház háromemeletes, igen csöndes és a kevés lakó részéről könnyen ellenőrizhető. A konspirációs lakások titkosak, mégis Schramm Katalin szabadon járt-kelt Síöger szobájában. Hol vannak a kémircda emberei? Egyet isme­rünk csak. Stögert, aki ott lakott, ezt viszont Belánsky, a konspirátor nem ismeri. Ez a lakás egyáltalán nem bír a konspirációs lakás jelle­gével. Gállá dr. ezután idézi azokat az adatokat, amiket Belánsky Bécsben szolgáltatott ki arra vonatkozólag, hogy Losoncon milyen katona­ság állomásozik. A katonai szakértők kijelentették, hogy ez nem katonai titok. Nem titok egy ezred gép­fegyvereinek száma sem, íert könnyen ki­számítható, Ugyanúgy, mint az ágyuk száma. Nem titok a telefonvonalak útja sem, hiszen megvan minden menetrenden. A nemzetvédelmi minisztérium ugyan megtil­totta az erre vonatkozó hírek nyilvános ságra- hozatalát, de csak 1927-ben, tehát ezek a dol- dok titkosak csak ettől a naptól fogva lehet­nek. Egy 1927-ben hozott törvény ellen azonban 1924-ben nem lehet véteni. Belánsky azt mondta, hogy nem akart kémked­ni és nem akart katonai titkokat elárulni. Kér­dem, lehet-e egy ilyen embert bevezetni egy kém'rodába? A katonai szakértők is nemmel feleltek erre. Mindebből kitűnik, hogy a rendtörvény 6. paragrafusa alapján nem lehet Tuka ellen a katonai árulás bűntettét konstruálni. Gállá dr. védő ezután azokkal a rendkívüli sú­lyosbító körülményekkel foglalkozik, amelye­ket az ügyész felsorakoztatott és igyekszik azokat megcáfolni. Belánsky a vallomását kigondolta, csak azért, bogy Tukát a pusztulásba döntse. Hal­lottuk a ciánkáli-esetet Bazovszkytól és más tanútól is, mi azonban csaJk azt állítjuk, hogy nem testi, hanem lelki mérget készített Belán­sky Tuka számára. Belánsky vallomása egymagában áll, semmi Eai? francia filléreire*! elhagyta a Rainavidéket Egy francia tüzérezred elhagyta a Rajnavidé, Páris, szeptember 19. A párisi lapok jelen­tése szerint a francia csapatok tegnap meg­kezdték a második rajnai zóna kiürítését. A huszonhetedik tüzérezredet, amely eddig Köb-j lenzben állomásozott, tegnap elszállították. Az első vonatok este meg is érkeztek Páris- ba. Az ezred uj garnizonja Vannesben lesz. lé' syikősség fin ént tegnap a prágai Zsizskovban Prága, szeptember 19. Prága rendőrségét tegnap este óta két gyilkosság nyomozása foglalkoztatja. Tegnap este a zsizskovi ba­rakk-táborban holtan találták Mlesek Anna 27 éves uccai leányt A gyanú szeretőjére, Koutek Frigyes volt fodrászra estet, aki már tizenegyszer volt büntetve. A rendőr­ség rövid nyomozás után letartóztatta a meggyilkolt uccai leány szeretőjét, aki azon­ban konokul tagadja a gyilkosságot. Ugyancsak Zsizskovban történt a másik gyilkosság is. amelynek áldozata Bruzs Ka­talin 54 eves özvegyasszony, akit a vele há­rom hónap óta közös házasságban élő 23 éves Basíl János bankhivatalnok veszeke­dés közben olyan erővel ütött mellbe, bogy a gyenge fizikumú öregasszony összeesett és rövid szenvedés után meghalt. A fiatal­embert letartóztatták és a nyomozás befe­jezése után az államügyészségnek adják át. Frsntinországba küldik a zs ’mifi magyar mankésokat sem támogatja azt. Schramm Katalin vallo­mása alaposan összeszabdalta Belánsky val­lomását és erősen ellenkezik vele, de Belán­sky maga is azzal, hogy Stögert nem ismer­te fel, ledöntötte azt a homokvárat, amit fel­épített magának. Lehet-e Belánsky vallomása alapján vádat kon­struálni? Ahányszor Belánsky harmadik sze-. mélyekre hivatkozott, igy Ondercsó képviselő­re, kiinkára, Budayra vagy Csádernára, mindig megcáfolták. Az elnök ezután háromnegyed egy órakor a tárgyalást félbeszakította és azt holnap reggel­re halasztotta, amikor Gállá védő folytatja vé­dőbeszédét. Nyilvánvaló a szép cs egészégcs fogak titka, mióta az Odol, a világszerte ismert anti- septikum, győzelmi útjára indult. Hosszantartó, az erjedési és rothadási folyamatokat feltétlenül gátló, tehát a fogakat megóvó hatása, valamint fris^ sitő ize (mely egyúttal a leheletet is tisztítja) tették az Odolt nélkü­lözhetetlen a n t i s e p t i k u m m á , mely az egész világot meghódította­PAX ROMÁN A ÜnnepI mise a sevillai kaiedráüsban — Beszélgetés Eusiaquio Ilundam y Esteban kmdmáííssal — Don Mariano Fene Prado Déiamerika európa-politikájáról Irta : HUNGARICUS VIA TOR Temesvár, szeptember 19. A zsilvölgyi me­dencében a román kormány támogatásával nagy propaganda indult meg, hogy mentői több munkás vándoroljon ki a franciaországi bányavidékre. Lupényból 600, Vulkánból 220, Petiozsényből 900. Anináról ö00, összesen te­hát 2020 munkás jelentkezett kivándorlásra. A kivándorolni szándékozók irgyobb része magyar Sevilla, szeptember 18. Arany és bíbor mindenütt. Bongnak, cseng­nek a Girakla muzsikás harangjai. Szeptember nyoleadikán, a Szent Szűz e szép őszi ünne­pén ünnepi misét mond a bíboros. S a Pax Ro­mána Sevillában összegyűlt négyszáz tagja Eustaquio kardinális főpapi áldása alá borul. A világ minden részéből összesereglett mint­egy húszféle nemzet sokszáznyi tagja a katoli­kus vallás szerelmének mindent átboritó pa­lástja alatt egyetlen eggyé tömörül, Krisztus szivének szeretetében egyetlen testté, egyetlen lélekké formálódik át. A komoly katedrális végtelenbe hajló ivei alatt a Pax Romana uj fejezete, talán a világ­történelem egy uj korszaka kapott beharan­gozást. Déiamerika Európáról és Európáért Szeptember negyedikétől szeptember nyol- cadikáig nemzetközi kongresszusra gyűltek össze Sevillában a világ katolikus Pax Roma- na-egyesületeinek kiküldöttei. Ritka alkalom ennyiféle irányban nemcsak a Pax Romana katolikus céljait körüLsereglő események és körülmények óriás tömege felől, hanem a világszerte rajzó politikai, közgazda- sági és kulturális mozgalmak legaktuálisabb s távolról olykor észre sem vett részletei felől is, az illető nemzet leghivatottabbjaival való közvetlen beszélgetések kapcsán annyi alapos­sággal tájékozódhatnunk, melyek értékével a világlapok rendszerint befolyás alatt álló tudó­sításai még csak össze sem hasonlithatók. Hogy csak néhány témát említsek, a délame­rikai Pax Romana-egyesületek elnökével, a perui köztársaság volt elnökének, Mariano J. Pradonak fiával, Don Mariano Pena Pradoval több ízben is hosszabb eszmecserét folytattam az Európát a legközelebbi jövőben igen közel­ről érdeklő, ma már égetően aktuálissá váló, az Ó-Világ minden népére vonatkozó ama szo­morú helyzetről, melynek képe az ősidők rab- szolgasági viszonyait kezdi gigantikusán nagy­szabású uj formában meghonosítani, Észak- amerikát és Európa nemzeteit a rabszolgatar­tók és rabszolgák kasztja szerint beosztani. — Briand Paneurópa-kisérlete csak gyönge kapálódzás a. hatalmas pók erősszövésü hálójá­ban, — mondotta többek között Don Mariano Pcne Prado. —• Igen, Paneurópa, de Délamerikával unió­ban. Nem Európa iránti önzetlen szerelme, első­sorban természetesen saját óriási érdekei, az európai piacokon való térhódítás vágya bírta Délamerikát ama ma már spanyol földön nyíl­tan meghirdetett elhatározásra, hogy föltárt és még föltáratlan, évszázadokig ki nem me­ríthető kincsei erejének tudatában Északame- rikát gazdasági párviadalra hívja föl, s a spa­nyol kiállítások megrendezésével a változott idők képéhez pászitott finom, modern formában ^mondjon hadüzenetet Uncle Samnak. — Quo vadis, Amerika? — S miféle előnyt jelentene Európára, ha az északamerikai rabszolgatartó karjai közül Dél- amerika karjaiba menekülne? — kérdezem. — Kettős haszna származnék belőle. Először is: inter duos litigantes, — még az ilyen nagy­arányú hitelezők közötti konkurrencia is elő­nyére lenne, ha mást nem, percentengedmé- nyeket eredményezhetne Európa javára. Má­sodszor, de nem végül. Délamerikának egy gazdaságilag és pénz­ügyileg erős Európára van szüksége s igy egyelőre még áldozatok árán is igyekez­nék azt fcszakarrteriká pénzügyi hálójából ki­szabadítani. — Északamcrika, az ő süni lakosságú, im­már közel százhuszmilliós 48 államával nyu­godt elbizakodottsággal látja Európa fuldok­ló síit s most már kíméletlenül szívja ki Európa testéből a kultúrának ama szükséges személyi é-; tárgyi eszközeit is, akikre és amelyekre kulturhátránya folytán nyilván nagy szüksége van. A gazdasági operációkon már túl van s igy megengedheti magának azt a luxust, hogy ami szellemi kincs Európában mozgósítható, aranyai segítségével hajóra rakja s tabui kin­csei helyébe otthon elhelyezze. — Ezért van velünk szemben Északameriká- nak egy elszegényített, nyakig amerikai adós­ságban vergődő Európára szüksége. —• Ezért bukott volna Coolidge s ezért buk­nék meg Hoover, ha az adósságelengedés fran­cia tervébe be engedték volna magukat ke­verni. — A nagy politikában nincs érzékenykedés, do hogy a kíméletlenségnek meddig terjedhet határa és hogy Európa kulturális tönkretéte­léért felelősségre lesz-e valaha vonható Észak- amerika, azt majd csak a történelem fogja száz év múlva kezdeni megállapítani. Aki birja, marja, mindaddig, amig egy még erősebb kar nem nyúl a hóna alá, Európa Északameril^a kénye-kedvének van kiszolgáltatva. Ezt éreznie kell Európának, ezt messziről rég­óta figyeli Déiamerika s elérkezettnek látta a lélektani pillanatot, hogy immáron kinyújtsa a fuldokló Európa felé a mentődeszkát. — Ezerszámra jelentünk meg Európa föld­jén Déiamerika lelkes fiai, akik szóvai és tettel hirdetni fogjuk: — Hands off, Nord-Amerika. A sevillai Plaza de Espana nagy gyüiéster- me volt az első szószék, amelyről a nagytu- dásu, óriás energiájú Don Mariano Pena Prado először hallatta szavát. Jól jegyezzük meg a spanyol származású, de két évszázad óta Dél- amerikában élő és sokat szerepelt perui család fiatal tagjának nevét, az uj idők európai poli­tikájának műsorán gyakran fog még e név szerepelni. A Pax Romana világa Murillo angyalfejeire emlékeztető pött.yöm- nyi ministránsgyerek járja üveghangu csen- getyüszóval a katedrális egymástól messze sö­tétlő zugait és hívja a főoltár felé a szétszórt, csendben buzgólkodókat. Mint napnyugtától bevilágitot. biborfelhő, szinte észrevétlen fog­lalja el a széles, arannyal szegett, piros -se­lyemmel borított főpapi karszékben helyét Eustaquio Ilundain y Esteban biboros-herceg- primás. Arany, bíbor és tömjén száll ja körül. Alig érthető ceremóniák szigorúan szabályo­zott etikettjével ministránspapok serege, föl­det seprő csipkék uszályába csetelve-botolva ministránsgyerekek tömege képezik a főpapi gardát. Az emeletmagasra épített főoltár süp­pedő szőnyeggel borított, kótoldalról föl futó lópcsőzet szélesre nyúlt fokain, mint Jákob- lajtorján. járnak föl-alá a diszbeöltözött pa­pok. Fölöttük a Szent Szűz csipkés szobra vi­lágit messzire. A szentély zárt területén a Pax Romana bucsumisére összegyűlt tagjai foglalnak helyet. Zug az orgona, négyszáz torokból zug föl az áhitatos ének, ezernyi térd borul oltáriszent- ségimádatra a kemény kőkockákra le. S következik a legmeghatóbb pillanat, az áldozás. A Pax Romana valamennyi tagja: pa­pok, komoly őszek, fiatalok, vének szép sor­jában vonulnak a magas lépcsőn a bíboros elé s veszik magukhoz az Ur szent testét. Német, francia, angol, spanyol, csehszlovák, magyar, chilei, perui, brazíliai, argentínai, kínai, japán, afrikai, — fehér, sárga, néger. — s minden többi nemzet katolikus fiai egyazon áhítattal hajol földig az oltáriszentsóg imádatában. A világ uj háborúkra készül? A Pax Romana egész világot behálózó hadserege áll velük szemben. Ki lesz az erősebb? A sevillei érsek a magyarokról Délben befejező ülést tartót ta Plaza de Espana termeiben a Pax Romana. A kardiná- i lis* elnökölt, a berekeszti beszédet is ő tar­totta. Utána már csak a Pax Romana jövő evro megválasztott német elnöke beszélt. Münchenbe és Kölnbe hivta a kongresszus tagjait s a Pax Romana óriás tervei keresztül­vitelre fölajánlotta az egész világon elismert, ma már ismét megbecsült német munka min­ién erejét. Percekig zugó tapssal fejezte ki a föltűnően kemény hangon tartott beszéd fölötti elismeré­sét a kongresszus, mintegy mea culpát is akar­ván kifejezni, hogy valamikor is kételkedhet­tek a német munka becsületességében s az egész világra nagy értéket jelentő erejében. A befejező ülés után a spanyol delegáció el­nöke a Prágai Magyar Hírlap és a clevelandi „Liberty Press“-koncernlapok spanyol földre kiküldött munkatársát, jelen sorok Íróját, aki­nek az ülés tartamára az elnöki emelvény kö­zelében külön íróasztalt bocsátott rendelkezé­sére a figyelmes elnökség, az elnöklő kardiná­lisnak meleg szavak kíséretében bemutatta. Eustaquio kardinális főleg a magyar kato­likusok helyzete felől érdeklődött s örömét fejezte ki afölött, hogy a magyar nemzet a sok csapás után egy pillanatra sem vesztette el hitét s a magyar katolicizmus marad ma is, ami év­ezred óta volt, Rómának Európában egyik leghübb fia s a katolikus spanyol nemzet őszinte, igaz barátja. A formát talán sablonnak nevezné a cini­kus, a jóság, mely beszélgetésünk közben a kardinális szemeiből felém mosolygott, nekem azt- bizonyította, hogy virágos szavainak gyö­kere szivéig nyúlt le s amit mondott, érezte, lelke mélyéből mondta a biboros. A KEPES HÉT íegufahh száma ma jelent meg s úgy tartalom, mint kiállítás szempontjából a legújabb fejlődéiről tesz tanúsá­got. A befejezéshez közeledő Helíai-regény az eheti folytatásban bontakozik ki teljes szépségé­ben, míg G. H. Wallace izgalmas bűnügyi törté­nete újabb és újabb meglepetéseket hoz az olva­sónak. Külön érdekessége a lapnak Hungaricus Viator cikke, melyben a jeles szlovenszkói magyar világi- járó a barcelonai világkiállításról ir. Laczkó Géza és Bakonyi László novellái a ma­gyar elbeszélő-irodalom remekei közül valók. Babits Mihály, a legnagyobb magyar költő mélyszántásu verse, valamint Urr Ida hangulatos költeménye foglaltatnak még a főlapon A szokottnál is élénkebb rovatrész Karinthy Frigyes pompás humoreszkjével kez­dődik, Vozári Dezső a kezdődő őszi szezónt konferálja be cikkében. Nagy Endre ,,Hazafias óda“ című írása a leg­szebb magyar krokik egyike, Borend Fái szellemes közleménye, Komlós Aladár irodalmi csevegése, Egri Viktor Zola-essayje, Bozzay Margit „A deszpota férfi1* cimü női filozófiával megirt cik­ke, valamint egy illusztrált divatközlemény leszik a rovatrészt, melyhez még bő szerkesztői üzene­tek és a közkedveltségnek örvendő keresztsző- rejtvény csatlakoznak. A címlapot d'Ora Benda művészi portréfotográ­fiája díszíti. A belső képek közül különösen az amatőrfénykép pályázatra beérkezett és meg- nngyitolt szlovenszkói felvételek emelendők ki, ezeken kívül egész sereg aktuális (V artisztikus fotográfiát találunk az uj számban. ARA 3 KORONA. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom