Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-03 / 199. (2124.) szám

L ^!^<IAI^VAGÍgAl^HngifiP 1929 szeptember 8, kedi. Soukup szenátor támadása Apponyi Albert ellen A genfi interparlamentáris unió vitájának utóhulláma egy prágai szocialista lapban Prága, szeptember 2. A Právo Lidu vezér­cikkben foglalkozik Apponyi Albert gcróff genfi szerep lésével- A vezércikket Soukup szenátor, a cseh szociáldemokrata párt al- elnöke irta, aki szintén rész tvett az interpar­lamentáris uniié genfi ülésén. — Mint örökös Ahaevérus — Írja Soukup — úgy járja most Londont, Piriét és Géniét Apponyi Albert gráf, a híres magyar mág­nás. Talán gyakrabban látni Genf uecáin, mint Budapesten. Magyarországot hivatala san is képviseli a népszövetségnél. Az öreg gráf nagy rokonszenvnek örvend a francia és angol nemesség és a magas burzsoázia köré­ben. Grófi dme, magas, szép szál alakjai, tö­kéletes francia és angol nyelvtudása, 85 éves patriarchális kora mind nyitottá teszik előtte a hatalmasok palotáinak kapuit. És gróf Ap­ponyi ma mindenütt borzasztó nagy propa­gandát fejt M a trianoni béke revíziója és a régi Magyarország visszaállítása érdekében. Ezekben a napokban folyik az interparla­mentáris unió konferenciája Genifben. A konferencia végén csütörtökön összejövetel volt a genfi Salle Centrale termében. Belép- iúrikkor a Kölniische VolksZeitung -rendiki- vüli kiadását osztogatták, melyben cikkek voltak a nemzeti kisebbségekről. A lap élén Apponyi gróf cikke díszlett a gróf arcképé­vel. Hogy ez a magyar arisztokrata a cikk­ben mire nem merészkedik, az már igazán hallatlan. Azt hangoztatja ebben a cikkben, hogy a régi történelmi Magyarországon szin­tén volt különféle ajkú lakosság, de hogy itt egyenesen ideális liberalizmus uralkodott. A trianoni békeszerződés ellenben mindezt m-egsemmisitette. A régi Magyarország alatt­valóival szerinte ebben a békeszerződésben úgy bántak, mint az állatceordákkal, melyei két egyik akolból a másikba hajtanak. A ré­gi Magyarország egyes részeinek a kieantant államaihoz való csatolásával e területek la­kossága a legmagasabb életstandárdiról ide­gen és elmaradt kultúraivóju hegemónia alá került. Apponyi gróf fenyegeti a népszövet­séget, hogy osmájan itt rendet és lásson hoz­zá a békeszerződések revíziójához, mert kü­lönben a népszövetség iránti hit teljesen ki fog veszni. Ilyen tónusban ir Apponyi gróf az egész cikkben. De ez még nem volt min­den, Az interparlamentáris unió az említett tereimbe csütörtökön népgyülést hivott össze s itt az történt, hogy az unió elnöksége első szónoknak — Apponyi grófot jelölte ki- S azzal hízták meg, hogy — 6 Apponyi grófi — a nemzetközi igazságszolgáltatás organizáció­jának fejlődéséről tartson előadási. Nagyobb ellentétet a szónok és témája között nem is lelhet elképzelni — kiált fel Soukup —Ap­ponyi gróf ezt a feladatot vállalta. Tapssal fogadták, húsz percig folyékony francia nyel­ven beszélt Kellogg és Briand békepaktu­máról s a nemzetközi döntőbíróság és a nemzetközi igazságszolgáltatás fő ala-pelvei- ről. Az ő beszéde bevezetésiül szolgál a nem­zetközi konferenciának a leszerelési és dön­tőbírósági problémáról folyó tárgyalásához. A magyar mágnás, Horthy magyar hóhér de­legátusa és képviselője, mint a világbéke apostola szerepelt Genifben, — lehet-e ennél nagyobb blaszfémda és a világ minden kul­turális és demokratikus emberének nagyobb megsértése? Ez nem is blaszfémi-a, ez igazi nemzetközi botrány, hogy Apponyi gróf az interparlamentáris unió megnyilatkozásai- ilyen szerepet játszhasson. Az unió elnöke mostan Fernad Bouisson, a francia kamara elnöke, a francia szocialis­ta párt tagja. Kötelességemnek tartottam, hogy Bouisson elvtársnak legalább ennyit mondjak: — Tudom, hogy mint elnök köte­les az unió választmányának határozatait végrehajtani. Azonban mint szocialistához és mint a szocialista internacionálé végrehajtó- bizottságának tagjához szólok. Kérem, vegye tudomásul egyelőre a következő közlésemet: „Azok közé tartozom, akiit gróf Apponyit már negyven év óta ismerik és az ő rezsimé ellen, már régen a háború előtt „egész Euró­pa lel ki ismeretéhez" appelláltunk. Apponyi gróf a magyarországi nem magyar nemzetek legnagyobb zsarnoka és hóhéra volt. Apponyi gróf volt az, aki Tiszával és más magyar mág­násokkal együtt kiprovokálta a világháborút! Apponyi a Habsburgok fópatrónusa, akit Zita udvarnagyinak tekintenek, s aki Habsburgi Ottónak a magyar trónra való visszajuttatá­sán dolgozik és' igy uj háborút készít elő Európában és Apponyi gróf delegátusa an­nak az államnak, hol ma a legnagyobb titkos fegyverkezés folyik s amely ma legjobban fe­nyegeti az általános békét. Ez a gróf Apponyi a legborzalmasabb európai terrorista rezsi- mek egyikének képviselője, éppen ezért a legkevésbé van jogosítva arra, hogy a nem­zetközi igazságszolgáltatásról és a világibéké­ről beszéljen". — Bouisson elvtárs nyilatkozatomat tudo­másul vette. Magától értetődő, hogy vannak pillanatok, amikor tehetetlen az eszeveszett propagandával szemben, melyet itt minde­nütt Magyarország érdekében fejtenek ki. A szociáldemokra ta szenátor cikke végén sürgeti, hegy ellenpropagandát kell indítani Apponyi munkájának ellensúlyozására és a következő szavakkal fejezi be cikkét: — Londont, Párist és Genfet informálni kell arról az alakról, aki most egész Európá­ban fel-feltünedezik és kezében a béke pál­májával viasza akarja szerezni a magyar arisztokráciának mindazt, amit az múltjának évtizedei és évszázadai alatt példátlan brutá­lis, szaracén kegyetlenkedéseivel elveszített. Apponyi árnyékának Nyugateurópából el keli tűnnie. * Szószerinti közöltük ezt a cikket, amelynek nem­zetközi vonatkozásban is kétségkívül folytatása lesz. A közlés már csak azért is hasznos lehet, hogy a szocialista frazeológiát a maga brutális meztelenségében állíthassuk szembe az interpar­lamentáris unió magas értelmi és erkölcsi színvo­nalával. Soukup, úgy látszik, ezen a színvonalon és ebben a légkörben neon érvényesült, szellemi fegyverzetét tehát prágai pártlapjanak hasábjain Prága, szeptember 2. A Slovák hasábjaim I. M. aláírással érdekes tartalmú cikk jelent meg. A cikkíró beszélgetett a cseh nemzeti demokratapárt egyik tekintélyes tagjával s a cseh politikustól nyert felvilágosításai alap­ján a következőket Írja: — Elárulta nekem, hogy amikor majd eljön a köztársasági elnök választásának ideje, elnökül Kramár Ká­roly dr.-t fogják megválasztani, akinek jelöltsége már a legutóbbi választás­kor is szóba került. Kramár megválasztását a politikai körök kész dologinak tekintik- A német pártok is rászavaznak e erre vonatko­zóan állítólag meg is vám a megegyezés. A szlovákokról nem is esik szó, mert az 5 haj­landóságuk Kramár irányában közismert; a szlovák néppárt feltűnően rokonszenvez Kra- márral és elnöksége ellen semmiféle kifogá­sa nem lesz. Sőt, ha Kramár a legutolsó el­nökválasztásnál jelöltséget vállalt volna, ak­kor a ludákok föltétlenül rá szavaztak volna s ennek eimaradtával voltak kénytelenek üres lapokkal szavazni. Kramár jelöltségét ezideig a legnagyobb titokban tartják, de úgy áll a dolog, ahogy mondóim: a csehszlovák köztár­saság leendő elnöke Kramár Károly dr. lesz — mondotta a cikkírónak a cseh politikus. A cikkíró azonban Ivánkáék illojáMs maga­tartására való tekintettel egyáltalában nem találja a helyzetet ilyen rózsásnak Kramárra kellett kiteregetnie e kömnyitenie haragján, ame­lyet a genfi fórumon vissza kellett fojtania, ha­csak nem akart kirívó ellentétbe kerülni azzal a tisztelettel, megbecsülésed és ovációval, amely a magyarok európai nevű politikusával szemben teljes összhangban megnyilvánult Mi érdemben neon kívánunk reflektálni az Ap­ponyi személyét ért támadásra, amely magában hordja bírálatát. Elég annyit mondanunk, hogy ez a támadás föl nem ér Apponyi Albert nagy­ságához. nézve. — Nézetem szerint azok után — mondja a cikkíró, — amik a legutolsó időben a szlovák néppárt és a szlovenszkói nemzeti demokrata között történtek, a ludák képviselőknek és szenátoroknak társadalmi bojkottot kellene kinyilvánita- niok a nemzeti demokratákkal szemben. Ezt parancsolja a becsület és úgy egyéni presztízsük, mint pedig a párt presztízse, de legfőképpen Hlinka pártelnökkel való szoli­daritásuk. A szlovák néppártnak bojkottálnia kell a nemzeti demokrata pártot, meg kell szakí­tania minden kapcsolatot vele, amig a nem­zeti demokrata párt nem ad elégtételt A történtek után a szlovák néppárt a kor­mánytöbbségben sem ülhet a nemzeti demok­raták mellé. Azok a sértések, amit a nemzeti demokraták megengedtek maguknak, oly éle­sek, hogy azokat a szlovák néppárt szatiszfak- ció nélkül nem nyelheti le. Nem tudom még megérteni azt, hogy Kramár a mostani ludák- ellenes kampány után miképp számit a szlo­vák néppárt képviselőinek és szenátorainak szavazatára uj elnökválasztás esetén. A* elnököt elvégre képviselők és szenáto­rok, nem pedig bikák választják, amilyen bikának a Národni Dennik nevezte Hlinkát. Avagy Kramár azt akarja, hogy bikák sza­vazataival válasszák meg elnöknek? 3£3 Ivánkáék magatartása miatt Hlinkáék bojkottáini fogiák a nemzeti demokrata pártot? — Kramárék és a jövő elnökválasztás — Festett- Idréüu RóGény irtaílCRÚDy-GyULa (28) Mária, hallván a zsidó beszédét, mind ke­ményebb arccal nézett maga elé, ne mondhas­sa el senki sem, hogy őt kísértetektől riadoz- va, félelemben látta. Van olyan asszony, aki vakon feláldozza az életét is, csakhogy gyává­nak ne mondják Pozsonyiban már akkor is volt „kávéház". Valamely dunaparti duttyán, ahol egész nap üldögéltek a kereskedők, portékára alkudoz­tak, vagy pedig ostábla-játékkal mulatták ma­gukat. De mégis inkább a szót fecsérelték, mert az nem került pénzbe. Az ilyen ,Ara- csarnokban" tanulnak meg legjobban beszél­ni a zsidók. — Hát az csak minden józanul gondolkozó ember előtt világos volt, hogy mikor a király­né Pozsonyba érkezett és tartani lehetett attól, hogy a szultán utánaküldi hadait: mi Tokaj­ba menekültünk, uj királyt keresni, mert az ember nem maradhat úgy, mint az árva fa­levél ebben a nagy viharban, amely most Európa felett tombol. János vajda, bár a ma­ga nagy vagyon ossága mellett nem igen van szüksége a zsidókra: nagyon jól tudja ennek a fajtának eszét és becsét. Egy zsidót, ha nem akar csalni, el lehet küldeni a világ végére is. Mária legyintett, Brandenburgi felihökkent: — No, ti drágalátos tokajiak! — Azt már nagyságos uraimék is tudják, hogy Tokajból október 28-án indultunk el, a keresztény naptár szerint Simon-Juda napján. Hatezer emberünk volt fegyverben, nem ál­lott talpon olyan hadsereg Európában, amely nekünk ellenállhatott volna. Per/ta, mi ifi csak oda igyekeztünk, ahol a sereg szive do­bogott, a vajda közelségébe, aki felváltva utazott nyeregben, vagy pedig gyaloghintó­bán, kolybában, aminek éppen most lett nagy tisztelete Magyarországon, a török basák óta. Hát kit láttunk a vajda ur legbizalmasabb tár­saságában, mintha legalábbis arról beszél­getnének, hogyan kell a paszulyt elkészíteni? Senki mást, mint Szerémy György uramat, aki minden tudomásunk szerint II. Lajos ki­rály udvari káplánja, felséged gyóngytató- atyja volt. No, ha már egy keresztény papnak szabad Zápolya udvarlására lenni, akkor ne­künk, szegény zsidóknak, igazán nem veheti senki rossz néven, hogy az eresz alá húzó­dunk. Szerémy káplán ur még az őszi pókfo­náltól is óvadozta a vajdát, beszólt, ágált, okoskodott, mintha az életét akarná megmen­teni, a vajda ur pedig csak félig lezárt sze­mével nézegetett rá a gyaloghintóból. — Nem fáradt még él, főtisztelendő uram? Hátul vau hely a szekereken? — kérdezget­te. A káplán pedig mindig csak azt felelte, hogy még életében nem esett ilyen jól neki a gyaloglás. Mi csak titokban megérintettük egymás könyökét, mert mi soha sem szeret­tünk gyalogolni. — Szerémy! — sóhajtott fel Mária. — At­tól a naptól fogva nem szeretett, amikor a a királyt figyelmeztettem, orra disznóéhoz ha­sonlatos, mig szeme kicsiny, mint a ravasz embereké, akik nem merik kinyitni — Azt tartja a példaszó, — folytatta most a Mak a bensők utóda, — hogy a zsidók és a kutyák szoldák rriaguk után nyitva hagyni az ajtót. Hátez a pap még soha egyetlen ajtót nem tett be maga után, amelyen át vissza ne térheted volna. Most Szapolyai uram előtt egyengeti a másvilági utat, mert már úgy van faragva az ember, hogy amint vagyonhoz jut: törődni kezd a lelke üdvösségével. Sza­polyai bozászokik a mindennapi gyónáshoz, mint valami fejedelem, akinek mindennap hófehéren kell az Úristen előtt megjelenni. | Hát a minden hájjal megkent káplán oldalán nem is kellett Zápólyának félni, hogy gödör­be viszik a gyaloghitóját, pedig ezen a tájon sokfelé van tiszai kiöntés. A királyné egykedvűséget színlelt, csak éppen a homloka gyakori megsimitása árul­ta el, hogy j'avában látja azokat a falevele­ket szálldosni maga körül, amelyek hol ko­romból, hol aranypehelyből vannak és meg- foghatatlanok. — A gyászlobogót, amelyet Il-ik Lajos ki­rály emlékezetére vittek vala a sereg élén (mintha bizony nem pengő mulatozáson és csengő pénzen járt volna az esze itt minden­kinek), felváltva cipelték palotai Cibak Imre és mesztegurzai Szerecsen János uraimék, akik még egyedül nem voltak bizonyosak a seregben, hogy Lajos király valóban megöle­tett a csatában. Két ilyen ember, akinek baj­sza mindig nedves valamely boroktól, ame­lyeket bizonyos halottak emlékezetére ittak: nem szívesen egyeznek bele, hogy már hiába isznak a holtember kedvéért, semmiféle jókí­vánsággal azt többé vsiszac&alogatni nem le­het. ök gyászolták egyedül Lajos királyt, mert nem volt kedvük visszatérni a bánat országából. Air Kápolaay Ferenc uram, aki veres, fehér?Övényes lovon ment a két zász­lótartó után, már nem csüggeszjette ború­nak a bajszát. Ki volt az pederve; mint ahogy a szél pedrí ki a szarkafészkeket.. Azt mond­ják, hogy Kápolnay uram mindennap bika­vérben mosta meg az arcát, hogy az rücskös- ségével még félelmetesebb legyen. A polgár­háború meggyujtotl kanócot vitte a kezében lángszinü tartóban és az volt minden gondja, hogy az a kanóc soha el ne aludjon. És ez a kanóc rnegnyaldosta a háztetőket, a széna- boglyákat, a kerítéseket mindenfelé útköz­ben, ha a házakból nem jöttek ki az emberek az uj király üdvözlésére. Most már nem bab­ba ment a játék. Jajgató öregek és keresztül- döfött nemesek maradtak mögöttünk azon az utón, amely Tokajtól Szerencsig viszem Fő­I dolog ilyenkor abba a lábnyomba lépegetni, amely a vajda lovának a nyoma. Egy kis vi­zecske mindig csordul. A tömött zsidó elhallgatott, mintha a iki- rályné véleményére volna kiváncsi, de az csak oly mereven nézett maga elé, mint a tallérokon. Igaz, hogy a tallérokon hosszabb volt az orra, mert azt mesterségesen koptat­ták. A paraszt csak a kopott pénzt fogadta ed. — Nos, elfogyott szuflád? — kérdezite Má­ria királyné. — Pédig itt a pozsonyi zsidóte­metőben a titkos gyűlésen órákig is tudtak magyarázni a hdtsorsoeainak, hogy miért is lesz jó a zsidóknak a városból elmenekülni. — Nem bántuk meg, felséges asszony, mert kivándorlásunkban, a nagyvilágban va­ló szel 1 őzködésünkben újabb eszméket vet­tünk magunkba, mint a helybeli polgárság gondolatvilága, amely csak annyira terjed, hogy a tyuk alól a tojást már hajnalban el kell venni az istálólámpás világánál, nehogy a kakas megmérgesedvén: szétverje a cső­rével. — Szerencsbe jöttünk, hol a barátmonostor kapujában vajdánkat a szegedi biró fia, a százötven kilós apát, muslnai Gerván János fogadta, de miután a beszédet nem nagyon bírta, Szerémy káplán uram állott fel helyére a sarokkőre. És a mi fürge káplánunk mondta el, hogy most 600 esztendeje Árpád vezér, a régi honalapító, táborozott ezen a tájon, ahol most az uj Magyarország megalapítója üté fel sátorát. Árpád is itt szerezte első hon­foglaló híveit, Refctelt, Edét, Edöményt és Tárcáit, a pogány vezéreket, akiket itt, a szerencsi határban, nagyi érj ede lm ü földbirto­kokkal ajándékozott meg. Eléggé hangsúlyoz­ta a káplán, hogy Szerencsen a honalapítók­nak ajándékozni keli, Szapolyai csak későb­ben intette magához Basy György és Horváth Bertalan ura fonókat, akiket azzal bízott meg, hogy a nagyszájú papra vigyázzanak. (Folyta tjük.) I , XA „£&ayerm név az eredeti csomagoláson kezeskedik a bevált fájdalomcsillapító az Aspirin­tabletták valódiságáról és jóságáról. A szívnek nem ártanak. Kapható minden gyógyszertárban. BflyBHl Orvosilag ajánlva. Hív. ára kicsiben Ki 9.80 NJg\A forg. adóval és disp. költséggel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom