Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-03 / 199. (2124.) szám
L ^!^<IAI^VAGÍgAl^HngifiP 1929 szeptember 8, kedi. Soukup szenátor támadása Apponyi Albert ellen A genfi interparlamentáris unió vitájának utóhulláma egy prágai szocialista lapban Prága, szeptember 2. A Právo Lidu vezércikkben foglalkozik Apponyi Albert gcróff genfi szerep lésével- A vezércikket Soukup szenátor, a cseh szociáldemokrata párt al- elnöke irta, aki szintén rész tvett az interparlamentáris uniié genfi ülésén. — Mint örökös Ahaevérus — Írja Soukup — úgy járja most Londont, Piriét és Géniét Apponyi Albert gráf, a híres magyar mágnás. Talán gyakrabban látni Genf uecáin, mint Budapesten. Magyarországot hivatala san is képviseli a népszövetségnél. Az öreg gráf nagy rokonszenvnek örvend a francia és angol nemesség és a magas burzsoázia körében. Grófi dme, magas, szép szál alakjai, tökéletes francia és angol nyelvtudása, 85 éves patriarchális kora mind nyitottá teszik előtte a hatalmasok palotáinak kapuit. És gróf Apponyi ma mindenütt borzasztó nagy propagandát fejt M a trianoni béke revíziója és a régi Magyarország visszaállítása érdekében. Ezekben a napokban folyik az interparlamentáris unió konferenciája Genifben. A konferencia végén csütörtökön összejövetel volt a genfi Salle Centrale termében. Belép- iúrikkor a Kölniische VolksZeitung -rendiki- vüli kiadását osztogatták, melyben cikkek voltak a nemzeti kisebbségekről. A lap élén Apponyi gróf cikke díszlett a gróf arcképével. Hogy ez a magyar arisztokrata a cikkben mire nem merészkedik, az már igazán hallatlan. Azt hangoztatja ebben a cikkben, hogy a régi történelmi Magyarországon szintén volt különféle ajkú lakosság, de hogy itt egyenesen ideális liberalizmus uralkodott. A trianoni békeszerződés ellenben mindezt m-egsemmisitette. A régi Magyarország alattvalóival szerinte ebben a békeszerződésben úgy bántak, mint az állatceordákkal, melyei két egyik akolból a másikba hajtanak. A régi Magyarország egyes részeinek a kieantant államaihoz való csatolásával e területek lakossága a legmagasabb életstandárdiról idegen és elmaradt kultúraivóju hegemónia alá került. Apponyi gróf fenyegeti a népszövetséget, hogy osmájan itt rendet és lásson hozzá a békeszerződések revíziójához, mert különben a népszövetség iránti hit teljesen ki fog veszni. Ilyen tónusban ir Apponyi gróf az egész cikkben. De ez még nem volt minden, Az interparlamentáris unió az említett tereimbe csütörtökön népgyülést hivott össze s itt az történt, hogy az unió elnöksége első szónoknak — Apponyi grófot jelölte ki- S azzal hízták meg, hogy — 6 Apponyi grófi — a nemzetközi igazságszolgáltatás organizációjának fejlődéséről tartson előadási. Nagyobb ellentétet a szónok és témája között nem is lelhet elképzelni — kiált fel Soukup —Apponyi gróf ezt a feladatot vállalta. Tapssal fogadták, húsz percig folyékony francia nyelven beszélt Kellogg és Briand békepaktumáról s a nemzetközi döntőbíróság és a nemzetközi igazságszolgáltatás fő ala-pelvei- ről. Az ő beszéde bevezetésiül szolgál a nemzetközi konferenciának a leszerelési és döntőbírósági problémáról folyó tárgyalásához. A magyar mágnás, Horthy magyar hóhér delegátusa és képviselője, mint a világbéke apostola szerepelt Genifben, — lehet-e ennél nagyobb blaszfémda és a világ minden kulturális és demokratikus emberének nagyobb megsértése? Ez nem is blaszfémi-a, ez igazi nemzetközi botrány, hogy Apponyi gróf az interparlamentáris unió megnyilatkozásai- ilyen szerepet játszhasson. Az unió elnöke mostan Fernad Bouisson, a francia kamara elnöke, a francia szocialista párt tagja. Kötelességemnek tartottam, hogy Bouisson elvtársnak legalább ennyit mondjak: — Tudom, hogy mint elnök köteles az unió választmányának határozatait végrehajtani. Azonban mint szocialistához és mint a szocialista internacionálé végrehajtó- bizottságának tagjához szólok. Kérem, vegye tudomásul egyelőre a következő közlésemet: „Azok közé tartozom, akiit gróf Apponyit már negyven év óta ismerik és az ő rezsimé ellen, már régen a háború előtt „egész Európa lel ki ismeretéhez" appelláltunk. Apponyi gróf a magyarországi nem magyar nemzetek legnagyobb zsarnoka és hóhéra volt. Apponyi gróf volt az, aki Tiszával és más magyar mágnásokkal együtt kiprovokálta a világháborút! Apponyi a Habsburgok fópatrónusa, akit Zita udvarnagyinak tekintenek, s aki Habsburgi Ottónak a magyar trónra való visszajuttatásán dolgozik és' igy uj háborút készít elő Európában és Apponyi gróf delegátusa annak az államnak, hol ma a legnagyobb titkos fegyverkezés folyik s amely ma legjobban fenyegeti az általános békét. Ez a gróf Apponyi a legborzalmasabb európai terrorista rezsi- mek egyikének képviselője, éppen ezért a legkevésbé van jogosítva arra, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatásról és a világibékéről beszéljen". — Bouisson elvtárs nyilatkozatomat tudomásul vette. Magától értetődő, hogy vannak pillanatok, amikor tehetetlen az eszeveszett propagandával szemben, melyet itt mindenütt Magyarország érdekében fejtenek ki. A szociáldemokra ta szenátor cikke végén sürgeti, hegy ellenpropagandát kell indítani Apponyi munkájának ellensúlyozására és a következő szavakkal fejezi be cikkét: — Londont, Párist és Genfet informálni kell arról az alakról, aki most egész Európában fel-feltünedezik és kezében a béke pálmájával viasza akarja szerezni a magyar arisztokráciának mindazt, amit az múltjának évtizedei és évszázadai alatt példátlan brutális, szaracén kegyetlenkedéseivel elveszített. Apponyi árnyékának Nyugateurópából el keli tűnnie. * Szószerinti közöltük ezt a cikket, amelynek nemzetközi vonatkozásban is kétségkívül folytatása lesz. A közlés már csak azért is hasznos lehet, hogy a szocialista frazeológiát a maga brutális meztelenségében állíthassuk szembe az interparlamentáris unió magas értelmi és erkölcsi színvonalával. Soukup, úgy látszik, ezen a színvonalon és ebben a légkörben neon érvényesült, szellemi fegyverzetét tehát prágai pártlapjanak hasábjain Prága, szeptember 2. A Slovák hasábjaim I. M. aláírással érdekes tartalmú cikk jelent meg. A cikkíró beszélgetett a cseh nemzeti demokratapárt egyik tekintélyes tagjával s a cseh politikustól nyert felvilágosításai alapján a következőket Írja: — Elárulta nekem, hogy amikor majd eljön a köztársasági elnök választásának ideje, elnökül Kramár Károly dr.-t fogják megválasztani, akinek jelöltsége már a legutóbbi választáskor is szóba került. Kramár megválasztását a politikai körök kész dologinak tekintik- A német pártok is rászavaznak e erre vonatkozóan állítólag meg is vám a megegyezés. A szlovákokról nem is esik szó, mert az 5 hajlandóságuk Kramár irányában közismert; a szlovák néppárt feltűnően rokonszenvez Kra- márral és elnöksége ellen semmiféle kifogása nem lesz. Sőt, ha Kramár a legutolsó elnökválasztásnál jelöltséget vállalt volna, akkor a ludákok föltétlenül rá szavaztak volna s ennek eimaradtával voltak kénytelenek üres lapokkal szavazni. Kramár jelöltségét ezideig a legnagyobb titokban tartják, de úgy áll a dolog, ahogy mondóim: a csehszlovák köztársaság leendő elnöke Kramár Károly dr. lesz — mondotta a cikkírónak a cseh politikus. A cikkíró azonban Ivánkáék illojáMs magatartására való tekintettel egyáltalában nem találja a helyzetet ilyen rózsásnak Kramárra kellett kiteregetnie e kömnyitenie haragján, amelyet a genfi fórumon vissza kellett fojtania, hacsak nem akart kirívó ellentétbe kerülni azzal a tisztelettel, megbecsülésed és ovációval, amely a magyarok európai nevű politikusával szemben teljes összhangban megnyilvánult Mi érdemben neon kívánunk reflektálni az Apponyi személyét ért támadásra, amely magában hordja bírálatát. Elég annyit mondanunk, hogy ez a támadás föl nem ér Apponyi Albert nagyságához. nézve. — Nézetem szerint azok után — mondja a cikkíró, — amik a legutolsó időben a szlovák néppárt és a szlovenszkói nemzeti demokrata között történtek, a ludák képviselőknek és szenátoroknak társadalmi bojkottot kellene kinyilvánita- niok a nemzeti demokratákkal szemben. Ezt parancsolja a becsület és úgy egyéni presztízsük, mint pedig a párt presztízse, de legfőképpen Hlinka pártelnökkel való szolidaritásuk. A szlovák néppártnak bojkottálnia kell a nemzeti demokrata pártot, meg kell szakítania minden kapcsolatot vele, amig a nemzeti demokrata párt nem ad elégtételt A történtek után a szlovák néppárt a kormánytöbbségben sem ülhet a nemzeti demokraták mellé. Azok a sértések, amit a nemzeti demokraták megengedtek maguknak, oly élesek, hogy azokat a szlovák néppárt szatiszfak- ció nélkül nem nyelheti le. Nem tudom még megérteni azt, hogy Kramár a mostani ludák- ellenes kampány után miképp számit a szlovák néppárt képviselőinek és szenátorainak szavazatára uj elnökválasztás esetén. A* elnököt elvégre képviselők és szenátorok, nem pedig bikák választják, amilyen bikának a Národni Dennik nevezte Hlinkát. Avagy Kramár azt akarja, hogy bikák szavazataival válasszák meg elnöknek? 3£3 Ivánkáék magatartása miatt Hlinkáék bojkottáini fogiák a nemzeti demokrata pártot? — Kramárék és a jövő elnökválasztás — Festett- Idréüu RóGény irtaílCRÚDy-GyULa (28) Mária, hallván a zsidó beszédét, mind keményebb arccal nézett maga elé, ne mondhassa el senki sem, hogy őt kísértetektől riadoz- va, félelemben látta. Van olyan asszony, aki vakon feláldozza az életét is, csakhogy gyávának ne mondják Pozsonyiban már akkor is volt „kávéház". Valamely dunaparti duttyán, ahol egész nap üldögéltek a kereskedők, portékára alkudoztak, vagy pedig ostábla-játékkal mulatták magukat. De mégis inkább a szót fecsérelték, mert az nem került pénzbe. Az ilyen ,Ara- csarnokban" tanulnak meg legjobban beszélni a zsidók. — Hát az csak minden józanul gondolkozó ember előtt világos volt, hogy mikor a királyné Pozsonyba érkezett és tartani lehetett attól, hogy a szultán utánaküldi hadait: mi Tokajba menekültünk, uj királyt keresni, mert az ember nem maradhat úgy, mint az árva falevél ebben a nagy viharban, amely most Európa felett tombol. János vajda, bár a maga nagy vagyon ossága mellett nem igen van szüksége a zsidókra: nagyon jól tudja ennek a fajtának eszét és becsét. Egy zsidót, ha nem akar csalni, el lehet küldeni a világ végére is. Mária legyintett, Brandenburgi felihökkent: — No, ti drágalátos tokajiak! — Azt már nagyságos uraimék is tudják, hogy Tokajból október 28-án indultunk el, a keresztény naptár szerint Simon-Juda napján. Hatezer emberünk volt fegyverben, nem állott talpon olyan hadsereg Európában, amely nekünk ellenállhatott volna. Per/ta, mi ifi csak oda igyekeztünk, ahol a sereg szive dobogott, a vajda közelségébe, aki felváltva utazott nyeregben, vagy pedig gyaloghintóbán, kolybában, aminek éppen most lett nagy tisztelete Magyarországon, a török basák óta. Hát kit láttunk a vajda ur legbizalmasabb társaságában, mintha legalábbis arról beszélgetnének, hogyan kell a paszulyt elkészíteni? Senki mást, mint Szerémy György uramat, aki minden tudomásunk szerint II. Lajos király udvari káplánja, felséged gyóngytató- atyja volt. No, ha már egy keresztény papnak szabad Zápolya udvarlására lenni, akkor nekünk, szegény zsidóknak, igazán nem veheti senki rossz néven, hogy az eresz alá húzódunk. Szerémy káplán ur még az őszi pókfonáltól is óvadozta a vajdát, beszólt, ágált, okoskodott, mintha az életét akarná megmenteni, a vajda ur pedig csak félig lezárt szemével nézegetett rá a gyaloghintóból. — Nem fáradt még él, főtisztelendő uram? Hátul vau hely a szekereken? — kérdezgette. A káplán pedig mindig csak azt felelte, hogy még életében nem esett ilyen jól neki a gyaloglás. Mi csak titokban megérintettük egymás könyökét, mert mi soha sem szerettünk gyalogolni. — Szerémy! — sóhajtott fel Mária. — Attól a naptól fogva nem szeretett, amikor a a királyt figyelmeztettem, orra disznóéhoz hasonlatos, mig szeme kicsiny, mint a ravasz embereké, akik nem merik kinyitni — Azt tartja a példaszó, — folytatta most a Mak a bensők utóda, — hogy a zsidók és a kutyák szoldák rriaguk után nyitva hagyni az ajtót. Hátez a pap még soha egyetlen ajtót nem tett be maga után, amelyen át vissza ne térheted volna. Most Szapolyai uram előtt egyengeti a másvilági utat, mert már úgy van faragva az ember, hogy amint vagyonhoz jut: törődni kezd a lelke üdvösségével. Szapolyai bozászokik a mindennapi gyónáshoz, mint valami fejedelem, akinek mindennap hófehéren kell az Úristen előtt megjelenni. | Hát a minden hájjal megkent káplán oldalán nem is kellett Zápólyának félni, hogy gödörbe viszik a gyaloghitóját, pedig ezen a tájon sokfelé van tiszai kiöntés. A királyné egykedvűséget színlelt, csak éppen a homloka gyakori megsimitása árulta el, hogy j'avában látja azokat a faleveleket szálldosni maga körül, amelyek hol koromból, hol aranypehelyből vannak és meg- foghatatlanok. — A gyászlobogót, amelyet Il-ik Lajos király emlékezetére vittek vala a sereg élén (mintha bizony nem pengő mulatozáson és csengő pénzen járt volna az esze itt mindenkinek), felváltva cipelték palotai Cibak Imre és mesztegurzai Szerecsen János uraimék, akik még egyedül nem voltak bizonyosak a seregben, hogy Lajos király valóban megöletett a csatában. Két ilyen ember, akinek bajsza mindig nedves valamely boroktól, amelyeket bizonyos halottak emlékezetére ittak: nem szívesen egyeznek bele, hogy már hiába isznak a holtember kedvéért, semmiféle jókívánsággal azt többé vsiszac&alogatni nem lehet. ök gyászolták egyedül Lajos királyt, mert nem volt kedvük visszatérni a bánat országából. Air Kápolaay Ferenc uram, aki veres, fehér?Övényes lovon ment a két zászlótartó után, már nem csüggeszjette borúnak a bajszát. Ki volt az pederve; mint ahogy a szél pedrí ki a szarkafészkeket.. Azt mondják, hogy Kápolnay uram mindennap bikavérben mosta meg az arcát, hogy az rücskös- ségével még félelmetesebb legyen. A polgárháború meggyujtotl kanócot vitte a kezében lángszinü tartóban és az volt minden gondja, hogy az a kanóc soha el ne aludjon. És ez a kanóc rnegnyaldosta a háztetőket, a széna- boglyákat, a kerítéseket mindenfelé útközben, ha a házakból nem jöttek ki az emberek az uj király üdvözlésére. Most már nem babba ment a játék. Jajgató öregek és keresztül- döfött nemesek maradtak mögöttünk azon az utón, amely Tokajtól Szerencsig viszem FőI dolog ilyenkor abba a lábnyomba lépegetni, amely a vajda lovának a nyoma. Egy kis vizecske mindig csordul. A tömött zsidó elhallgatott, mintha a iki- rályné véleményére volna kiváncsi, de az csak oly mereven nézett maga elé, mint a tallérokon. Igaz, hogy a tallérokon hosszabb volt az orra, mert azt mesterségesen koptatták. A paraszt csak a kopott pénzt fogadta ed. — Nos, elfogyott szuflád? — kérdezite Mária királyné. — Pédig itt a pozsonyi zsidótemetőben a titkos gyűlésen órákig is tudtak magyarázni a hdtsorsoeainak, hogy miért is lesz jó a zsidóknak a városból elmenekülni. — Nem bántuk meg, felséges asszony, mert kivándorlásunkban, a nagyvilágban való szel 1 őzködésünkben újabb eszméket vettünk magunkba, mint a helybeli polgárság gondolatvilága, amely csak annyira terjed, hogy a tyuk alól a tojást már hajnalban el kell venni az istálólámpás világánál, nehogy a kakas megmérgesedvén: szétverje a csőrével. — Szerencsbe jöttünk, hol a barátmonostor kapujában vajdánkat a szegedi biró fia, a százötven kilós apát, muslnai Gerván János fogadta, de miután a beszédet nem nagyon bírta, Szerémy káplán uram állott fel helyére a sarokkőre. És a mi fürge káplánunk mondta el, hogy most 600 esztendeje Árpád vezér, a régi honalapító, táborozott ezen a tájon, ahol most az uj Magyarország megalapítója üté fel sátorát. Árpád is itt szerezte első honfoglaló híveit, Refctelt, Edét, Edöményt és Tárcáit, a pogány vezéreket, akiket itt, a szerencsi határban, nagyi érj ede lm ü földbirtokokkal ajándékozott meg. Eléggé hangsúlyozta a káplán, hogy Szerencsen a honalapítóknak ajándékozni keli, Szapolyai csak későbben intette magához Basy György és Horváth Bertalan ura fonókat, akiket azzal bízott meg, hogy a nagyszájú papra vigyázzanak. (Folyta tjük.) I , XA „£&ayerm név az eredeti csomagoláson kezeskedik a bevált fájdalomcsillapító az Aspirintabletták valódiságáról és jóságáról. A szívnek nem ártanak. Kapható minden gyógyszertárban. BflyBHl Orvosilag ajánlva. Hív. ára kicsiben Ki 9.80 NJg\A forg. adóval és disp. költséggel.
