Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-18 / 212. (2137.) szám
6 <P!B«GmrA\^<!feg^HTiataR 1929 szeptember 18, szerda. Cserna Endre az amerikai magyarság nagy halottja Prága, szeptember 17. Cserna Endre ezredes, a clevelandi „Szabadság" főszerkesztő-tulajdonosa — amint tegnapi számunkban már jelentettük — 46 óve6 korában New- yorkban szivszélhüdéeben hirtelen meghalt. Cserna Endre az amerikai magyarság egyik kiváló vezére volt. Az AMOSz-ban. az Amerikai Magyarok Országos Szövetségében neki juttatták az egyik kormányzótanácsi tisztséget. A sajtóügyek vezetését bízták rá, az ő feladata volt, hogy úgy az amerikai magyar • sajtóban, mint az angol sajtóban elhelyezze a Magyarország újjáépítéséről szóló híreket és az amerikai közvéleményt a nagy ügy szolgálatába állítsa. A 46 éves ember tele volt ambícióval és lelkesedéssel. Körülbelül egy esztendő óta nagy üzleti ügyei mellett minden energiáját a magyarság nagy ügyének szentelte. Fáradhatatlanul dolgozott nemcsak a magyarság körében, hanem kiépítette összeköttetéseit s az amerikai politikai vezetőegyémiségeknél1 fáradozott azon. hogy a magyar igazság harcosai közé toborozza őket. Megnyilvánult az a kívánság, hogy a két amerikai magyar napilap egy kézre kerüljön. Cserna opciót kapott a newyorki lapra és éppen ezek miatt a tárgyalások miatt utazott Newyorkba. amikor váratlanul elragadta az élők közül a halál. Cserna tizennyolc évvel ezelőtt mint egészen fiatal ember ment ki Amerikába. Hamarosan szerepelni kezdett a magyarok között, verseket irt. amelyeket a magyar egyletekben felolvasott, sőt l később egy színdarabját is adták a magyar műkedvelők. Nemsokára Csákágóba került, ahol egy magyar hetilap vezetését és orgamizálását vállalta magára. Kohányi Tihamér, a Szabadság alapítója figyelmes lett rá és mint a nagy hetilap ceikáigói megbízottját alkalmazta, azóta a Szabadság egyik vezetőembere, Kohányi később meghalt, Cserna elvette özvegyét s az akkor nem valami jó anyagi viszonyok között élő lapból hatalmas vállalatot esi- ; nált. Karrierje ettől kezdve igazán amerikai méretű. Minden amerikai magyar mozgalomból tevékenyen kivette a részét. Cleveland szivében magyar ujságházat emeltetett, majd amikor látta, hogy a kapcsolatokat más irányba is ki kell építeni, Ohio politikai életéből bőven kivette a részét. Bizalmas embere lett Harding kormányzónak, akiből később az Egyesült Államok elnöke lett. Harding utódja, Dawis kormányzó szintén nagyon megszerette s ebből a kapcsolatból Amerika magyarságának nagyon sok haszna volt. Politikai szolgálataiért ezredesi címmel ruházták fel. Az egyetlen magyar származású ezredes volt Amerikában. Nemrégiben a németekkel teremtett kapcsolatot. Megvásárolta a Wechter und Anzeiger című eleve landi lapot és a magyar és német lapvállalaf uj hatalmas palotába költözött. Az amerikai németeket is felhasználta a magyar ügy érdekében indított harcaiban. Pittsburgban, a nagy gyárvárosban, megvette a németek másik nagy napilapját, a Yolks'blatt-ot és most tárgyalt Detroitiul, valamint Newyorkkal. Olyan nagy ujságtröszt kialakulásáról volt szó, amilyenre eddig miég nem akadt példa Amerikában. Az volt a terve, hogy New- yorkban, Cleveland-ban ad ki nagy magyar napilapot és lapjai Amerikának minden részére kiterjedtek volna. Régi vágya volt az is, hogy angol napilapot szerez, Fordákkal szintén folytak a tárgyalások és Clevelandban akart uj angol napilapot alapítani. Most egy esztendeje volt utoljára Budapesten, vezette az amerikai magyarok nagysikerű zarándoklatát Magyarországra. A buffalói nemzetgyűlés megszervezésében az oroszlánrés’, őt illeti. Saját egyéni érdekeit és egyéni hiúságát féLre tudta tenni és nagy anyagi áldozatokkal igyekezett a nagy cél érdekében dolgozni. Az amerikai magyarság mozgalmainak kétségtelenül végzetes veszteség a halála. FONDA RIUS írta: Hungaricus Viator Barcelona, szeptember. A Fondók afféle szerényebb, — mit cifrázzuk a szót, — olcsóbb, de pompás kis szállodáit. Eszter- házy herceg vágj- Pallavicini őrgróf semmiesetre sem szállnak meg fonóéban, sőt a mi hajdani gentry fiaink sem vallanak be, hogy spanyol ütjük folyamán fondában találtak elhelyezést, engem azon bán szerencsémre a bonni egyetem Mar- 6eilletől velem utazó professzor tett figyelmessé a fondák minden közepes igényt kielégítő voltára, s a kiállításokra való tekintettel meglepően mérsékelt áraikra. Utazásaim közben ugyan sem a fent nevezett urak, sem mások igényeihez nem alkalmazkodom, hanem elsősorban évek hosszú során jól bevált saját tapasztalataim nyomán állapítom meg úti programom, a tanár úrtól kapott fonda óimét ezúttal annál is inkább örömmel vettem igénybe, mert terra incognita lévén mai óriás idegenforgalma mellett Barcelonában könnyen szállodai útvesztőbe kerülhettem volna. Barcelona máskülönben is drága városnak számit, a kiállítás tartamára pedig még ötven percent áremelésre kaptak a szállodák engedélyt.. Az én jó fondáim azonban, ahol több hétre ütöttem tanyát, dacára, hogy a fondák elitjéhez tartozik, kivételképpen nem srófolta fel árait Pedig a város szivében, a nagy park tőszomszédságában fekszik. Villanyos, autóbusz, úgyszólván az orra előtt áll meg. A kiállításhoz vezető minden közlekedési eszköz előttünk fut, a legnagyobb barcelonai tengeri fürdő-étabüssemem — (nincs rá megfelelő magyar szó), a „St. Sebastian" (az ismert spanyol tengeri fürdő nevéről keresztelték el) a fonda előtti megállótól pont tiz perc alatt érhető el, a szobámból erkély néz a nagy forgalmú Avenida dél Marques de Argentere körútra, — s vágjuk ki végre a slágert: Az újonnan épült, modem komforttal berendezett szállodában, márvány padlózatu, pompás, hűvös, kis erkélyes szobámért napi három pezetát, vagyis 15 csehszlovák koronát fizetek. Prágában a Hotel Terminusban legutóbb 32 koronát fizettem egy harmademeleti udvari szobáért. Pedig abban az időben Prágában fő látványosságul csak a kommunisták tüntető körmenete szolgált, itt pedig e percben világkiállítás van. Ezek után sem hagymák jóvá nagyúri igénnyel utazó barátaim, hogy nem a Grand Hotel Orient, hanem a szerény hangzású Fonde Rítusban. telepedtem le? Mialatt igy olvasóinkkal fecsegek, — szállodánk kávéházának uccára kirakott terraoeán írom e sorokat, — a professzor ur mosolyogva nyújtja lábát egy hozzá n-ksompolygott cipőtisztító zsámolya fölé s önelégülten súgja: — Lássa, előkelő szállodákban ezt a kényelmet sem szerezhetnek meg. Kávézom, újságot olvasok, a körút tarka forgalmát figyelhetem s közbe oipőm fényiét is pompás rendbe hozza a fickó. Kérem, írja hozzá cikkéhez, erről a rögtönzött cipőtisztításról jut eszembe: aki nem amerikai milliomos s Európában már csak Amerikában dolgozó szinleges milliomosok vannak, — e még utazni szeret és akar, délen és keléten csak olyan szállodákba szálljon, ahová a picőtiisztátóikat is beeresztik. Ezekben a szállodákban nincs külön szobapincér, káziszolga, etcetera, a vendég az uocán tieztittatja, mégpedig keleti kényelemmel és tökéllyel a cipőjét, a borravaló egy kézbe fut s az árak minden egyéb részlete is ehhez a mértékhez simul. Ekkora standarddal utazná aztán még nekünk, szegény német professzoroknak is szabad és lehet. S ha már egy német professzor ennyi szót veszteget a cipőtisztítás praktikus intézményére, engedtessék, meg nekem is, hogy helyiérdekű cipőtisztítók derék céhének egy-két itteni sajátosságát említés tárgyává tegyem. Miként régente Nápolyban a koldusok (manapság az olasz koldus is fasicszta, s fasiszta nem koldul soha) a nápolyi uccák és kikötők jobb helyeit egymás között kiosztották s a kiosztott területen kívül az illetőnek koldulnia nem volt szabad, a baroelónai cipőtisztítók is egy-eg” forgalmasabb kávéház vagy étterem területére szerezhetnek csak működési igényt s jaj annak a tolakodónak, aki a szomszéd kávéház egy-egy vendégét próbálná elcsípni, az érdekelt tisztitó-meeter a pincérek segítségével az ucoa hosszából pofozná ki a merészt. A cipőtisztító a kávéház törzsvendégeit nemcsak lába alján szolgálja ki, munkaszünet közben mulattatja is. Minden újdonságról referál, ha kell bélyegért, cigarettáért, újságért szalad, gyufát gyújt, pompás vicceket mond. Nem egy vendég itallal, kávéval, cigarettával trafetálja s horribile diotu, — ismerni kell a spanyol nép abszolút demokrata felfogását, hiszen királyát is senor-nak, egyszerűen ur-nak titulálja, — még le is ülteti, kézfogással üdvözli, vállára ver, politikai kérdésekről bocsátkozik vitába, véleményét őszinte érdeklődéssel meghallgatja, sőt kérdezi is. S mindez annyira magátólértetődő dolog, hogy a legnagyobb csodálkozással vennék tudomásul, hogy egy német egyetemi tanár s egy magyar újságíró érdemesnek tartják erről öt percen túl beszélni, sőt írni is. A fondákat főleg a közelvidéki spanyol birtokosok s a külföldiek közül majdnem kizárólag németek ismerik s keresik messze földekről fel. Kell ennél bővebb kommentár? S még azzal sem vádolhatsz meg kedves olvasó, hogy célzatos, reklámot akarok fondómnak csapni, hiszen kérdés, hogy éppen az az egynéhány magyar, aki a közeli idők folyamán spanyol földre készül, olvassa-e megelégedésemet kifejező cikkemet, jelentsen csak any- nyit ez a kis purparlé, mint a mai étlap üres hátlapján felfedezett eme néhány őszinte német szó: „Ich var sehr zufrieden, Fonda Rius ist gut und biliig. — Giinther Levedag aus Stuttgart". Tenniszezih, golíozik és szenvedélyesen Csang-Szü-Liang Mandzsúria fiatal diktátora, üres óráiban pedig összefogdostatja az orosz vasutasokat Rotfeermere lord ötvenezer pengőt adott a Szent Imre év megrendezésére Budapest, szeptember 17, (Budapesti szerkesztőségünk telefon:jelentése-.) Rothermere lord1 levelet intézett Huszár Károly volt miniszterelnökhöz, az 1930-iki Szent-lmroév előkészületeinek rendezőjéhez. Leveléhez egy 50.000 pengőről szőlő csekket mellékeit, amit felajánlott a Szent-Imre-év ünnepségeinek előkészítésére. Rolhertmere lord levelében annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a Szent-Imre-év Magyarország hasznára lesz az egész világon. A Gráf Zeppelin ui útja Friedrichshafen, szeptember 17. A Gráf Zeppelin ma reggel 4 óra 11 perékor fölszánt második nagy németországi útjára. A fölszállás akadály nélkül sikerült. Mivel a repülőtéren még teljes sötétség uralkodott, csak kisszámú közönség jelent meg a hajnali manő vernél. OSnabriick, szeptember 17. A Gráf Zeppelin déli 12 óra 15 perckor átrepült a Rajna fölött és 12 óra 37 perckor Gsnabrückbe érkezett, ahol az uccákon és tereken összegyűlt lakosság lelkesen üdvözölte. A léghajó 12 éra 42 porckor tovább szállt Bréma felé. London, szeptember 13. Az orosz-kínai konfliktus olyan, mint a hamu alatt lappangó parázs. Néha-néha füstöl, majd egy kicsit lángra kap s aztán ismét fojtva pislákol a hamu alatt. A közeli és távoli Kelet még nem mérte össze erejét, a távirati irodák harci jelentései, amelyek repülőgépekről, gépfegyverekről, tankokról szólnak, néhány nap múlva csak háborús főik észül őseikről számolnak be és az egész világ közvéleménye joggal remélheti, hogy a hosszú ideje húzódó diaiadó affér majd csak békésen elintéződik. A két szembenálló fél diplomáciai és politikai manőverei közt azonban még mindig jelentős szerepe van Mandzsúria fiatal, mindössze huszonnyolc éves diktátorának, Csang-Szü- Liang marsallnak, akit peilingi villájában fölkeresett Sir Percival Phillips, a Daily Mail keletázsiai tudósitója. A fiatal diktátor, egy karcsú termetű ur, ezidő szerint a legnagyobb morális hatalmat képviseli Kínában, nem véve ki Csang-Kaj-Seket, a mai nemzeti kormány elnökét sem. Megvan benne a keleti kénynr rideg, kemény elhatározása, amelynek a minap is megdöbbentő példáját adta, amikor apjának, az elhunyt Csang-Cso-Lin marsallnak egyik legbizalmasabb emberét, egy tábornokot este tizenegy órakor kivégeztetett, mivel az illető generális abban a gyanúban állott, hogy áruló. Ez a fiatal diktátor arcképének egyik fele. De tud kellemes, szeretetreméltó, társadalmi lény is lenni, nagy szenvedéllyel űzi a golfot, a tenniszt és szenvedélyes táncos. Megbecsüli az európaiakat és a mellett rendkívül népszerűségnek örvend a maga népe közt is. Olyan, műt egy fiatal tiszt, uniformisa, amely sötétzöld posztóból készült, pompásan van szabva, lakkcsizmája kifogástalan, hosszú, keskeny arca, amelyet kiálló arocsontok tesznek jellegzetessé, csillogó fekete szeme, erősen arisztokrata származásra vall. .Jól beszél ugyan angolul, de azért a tudósitóval tornáca utján értekezett. Megvárta óvatosan a hozzá intézett kérdést, lofordittatla magának és ezzel időt nyert arra, hogy meggondolja a kérdésekre adandó válaszát. Ilyenkor azután gyorsan kész volt a felelettel, miközben a ltaroeszókben kényelmesen ülve, néha néha idegesen csapta össze kezét a térde fölött. Csang-Szii-Liang, a mandzsuriai diktátor egy kis vidéki villában lakik, amely azonban egészen európai stílusban épült. A villa félig el van rejtve a fák és bokrok sűrűjébe. Nem messze fekszik az úgynevezett északi mauzóleumtól, amelyben Tacsung mandzsuriai császár van eltemetve. A villába meglehetősen nehéz bejutni. Az őrség alaposan szemügyre veszi a belépő vendég igazolványait, ajánlóleveleit és igy a tudósítónak is sokáig kellett várakoznia, amíg végre autójával az udvarba befordulhatott. A villa halijában némán, nesztelenül síirögtek-forogtak a merev tekintetű kínai szolgált. Sző nélkül bevezették az újságírót a fogadóterembe, ahol néhány perc múlva megjelent a marsall. Európai jellegű volt ez a fogadóterem, modern bútorokkal berendezve, csak a szinek voltak kissé rikitók benne. A terem közepén az asztal olcsó ceipketeritővel volt betakarva, a nyitott ablakok egy bájos kertre nyíltak, amelyben legnagyobb büszkeségét leli az ifjú diktátor. Csang-Szü-Liang belépett tolmácsa kíséretében és a szokásos hosszadalmas kínai udvariaskodáu helyett nyomban megkezdte a beszélgetést. Egy szolga szótlanul, az asztalra tette az illatos teával töltött csészéket s nyomban ráterelődött a szó Oroszországra. Hogy a, Kelet-Kinai vasutakat lefoglaltuk — mondotta a diktátor, — ez volt az egyetlen módja annak, hogy gátat vessünk a rosszindulatú és buj- togatő orosz propagandának. Oroszország 1924-ben Karachan külügyi népbiztos helyettes aláírásával, majd utóbb az úgynevezett mukdeni egyezményben kötelezte magát, hogy Kínában tartózkodni fog minden politikai és társadalmi aigitációtöl, de nem volt ura szavának és nem egy bizonyságunk van arra, hogy megszegte Ígéretét. Igaz ugyan, hogy az oroszoknak volt gondjuk rá, hogy Karbin- ban elpusztítsák a rájuk nézve kompromittáló okmányokat, akkor, amikor hivatali helyiségeiket támadás érte, de még igy is módunk volt arra, hogy lefoglaljunk egy csomó olyan okmányt, amely bizonyság volt amellett, milyen szervezőit propagandával akarlak Mandzsúria ifjúságát megmérgezni és birodalmunk egységéi feldúlni. Titkos .szervezelüknek, romboló politikájuknak legközvetlenebb eszköze, mondhatnám főhadiszállása volt éppen a Keleti vasút. Mindent elkövettünk, hogy rábírjuk őket a vállalt egyezmény megtartására, de a bolseviki kormány abban a hiszemben, hogy drasztikus föllépésre részünkről nem számíthat, cinikus közönböeséggel fogadta minden lépésünket Jól ismerem Karachan. külügyi népbiztost, még abból az időből, mikor Pekingben állomásozott • amikor a diplomáciai szakítás beállott köztünk, magam írtam neki Moszkvába, hogy a vasút lefoglalásával nem akartuk saját külön céljainkat megvalósítani. Egyszerűen véget akartunk vetni * propagandájuknak, amellyel népünk gyámoltalanságát és szegénységét akarták kihasználni és a méltányos igazság álláspontján állottunk. — Aről, hogy a legújabb támadásokat kínaiak provokálták, — folytatta a diktátor, — szó sem lehet. Mindenért csak az oroszok felelősek. Megszegték szavukat akkor is, amikor a békeszerződés megsértésével kínai területre rontottak be. 40—50 főnyi csoportokban törtek át a határon, meglehet talán csak azért, mert élelemben hiányt szenvedtek. De ha ezek a támadások az orosz katonák fegyelmezetlensége miatt következtek be, miért nem léptek közbe a magasabbraneu tisztek, hogy megakadályozzák a vőröskatnákat a támadásban? Mi jó messzire vontuk vissza a határ mögé hatvanezer főnyi haderőnket és széles zónát hagytunk közbe, de ha a vörös hadsereg átmerészkednék ezen a zónán, ezt kifejezetten háborús lépésnek tekintenénk. Ha megtámadnak bennünket, ellentámadásba megyünk át, de nem szándékunk az első lépést megtenni- Tagjai vagyunk a Nép- szövetségnek és aláírtuk a Kellogg-féle háborús egyezményt. De azért nem túlzás, ha azt mondom, hogy egy apró szikra elég ahhoz, hogy lerobbanjon a helyzet és beláthatatlan következményekkel járjon Ázsia keletén. Vincellér és vasúti kalauz, mint középiskolai tanár — A román közoktatás szégyene — Bukarest, szeptember 17. A konmámylapok statisztikát hoznak nyilvánosságra, amely kimutatja, hogy a Bratiami-konmány kultuszminiszterének, Angelesien tábornok idejében micsoda állapotok uralkodtak a román közoktatásügy terén. A statisztikai adatok szerint nem kevesebb, mint 116 olyan tanár működött a különböze román gimnáziumokban, reáliskolákban, felső kereskedelmi iskolákban, valamint a líceumokban, akiknek tanári képesítésük egyáltalán nem volt E 116 közül csupán húsznak volt érettségi bizonyítványa, mig további 16-nak tanítói oklevele. Nyolcvan olyan rendes tanári funkciót végző tanerő volt, akiknek csupán egy-hét középiskolája volt. A tanárok között voltak állatorvosok, vasúti kalauzok, elektrotechnikusok, jegyzők, sőt egy esetben egy vincellér is teljesített tanári funkciót. Ami az asszonyokat, leányokat csak érdekli mind megtalálható a szlovenszkói és ruszán- szkói magyar nők reprezentáns folyóiratának, a Nagyasszonynak szeptemberi számában, mely most hagyta el a sajtét. A Nagyasszonyt egyre nagyobb és nagyobb olvasótábor mondja a magáénak. A Nagyasz- szony könnyed, nőies stilusu lap, modern szalonközvetlenséggel nyúl az örök női problémákhoz és a magyar Nagyasszonyok ősi hitével és rajongásával végzi a magyar jövő csöndes építő nemzeti kulturmunkáját. A fölvetett témák sokoldalúságát feltűnően mutatja a lap szeptemberi száma, mely a következő cikkeket tartalmazza: F. Siposs Erzsi: Cseveg és és arról, ami mindig aktuális. Győry Dezső; Megújhodás, M. Szemere Katinka: Csendes óra. P. Bartóky Mária: Pityu, —yk: A kis kezek nagy munkássága. Magda: Levél Angliából. M. Szemere Katinka: Világitó (költemény). S. Rozsos Ilona: Tolvajok (költemény). Fizély Lenke: Rudnay József né Veres Szilárda. Bülbül asszony: Visszanéztem. Amant Zoltán: Wesselényi Ferencné: Bosnyák Zsófia, Vilmammna: A Icúrminf esték. Marióra levele, Bolán két költeménye, özv. Kiss Endréné Régi jó időkben. Bánó Ivánné: A halálon túl. Kaiser Józsefné: Kertészei. Czapáry Karola: Méhészei. Végül gazdag háztartási rovat teszi teljessé a lapot, mely az elhunyt Rudnay Józsefné arcképét is kózli és gyönyörű eredeti fényképen mutatja be a most renovált híres reneszánsz-stUusu késmárki haranglábat. A Nagyasszony megjelenik minden hó 15-én. Előfizetési ára egész évre 24, félévre 12 K. Rgyes szám ára 2.50 K. Megrendelhető a P. M H kiadóhivatalában (Praha, II. Pan- skó 12.) Csehszlovákia epyetlen szépirodalmi képe hetilapja a lépes Hét v tartalommal jelenik mog minden cautőrtökS
