Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)
1929-09-13 / 208. (2133.) szám
2 1989 jggjggijbgf 18, pénieic. A hét országban éli orosz kisebbségek rigai kongresszusi vezetisége kulturális és politikai szeparatizmust iát az ukranizálásban Beszélgetés a négymilliós galíciai orosz kisebbség vezérével, Marka dr-ral, aki a rigai kongresszuson Lengyelországot képviselte Lemberg, szeptember 12. (Alkalmi tudósítónk tél.) Módunkban volt felkeresni Mar- ko V. dr.-t, a galíciai ruszin kisebbség* mozgalom vezérét. Marko 40 év körüli férfi, a Ruszkij Holos cimü kisebbségi lap szerkesztője. Neve és személye Un-gvárott és Munkácson is ismeretes. Legutóbb az európai orosz kisebbségek rigai kongresszusán ő képviselte a lengyelországi ruszinokat, akik a galíciai ukránokkal együttesen négy millió főt számlálnak. Marko azonkívül a galíciai orosz kiilturmozgalom első vezéregyénisége s mint a lembergi Kacskovszky irodalmi társaság képviselője junius elején a Duchnowics-fársaság ungvári kongresszusán is megjelent. Marko készséggel állott rendelkezésünkre és az orosz kisebbségi mozgalomról a következő érdekes felvilágosításokat adita. Milyen jelentőséget tulajdonit az orosz kisebbségek rigai első kongresszusának? — kérdeztük tőle. — Óriási fontosságot! — felelte. — A hét országban szétszóródott orosz kisebbségeknek a háború óta ez az első nagy kulturális tömörülési kísérlete. Az orosz kisebbségi mozgalomban természetesen csak az auto- chthon orosz lakosság van képviselve s az emigrációban élő oroszok nem tartoznak bele. Az orosz kisebbségek tömörülésének célja nem a meglévő uj országokkal és a többségi nemzetekkel szemben való harc, hanem az orosz kisebbségek kul túr ér dőlteinek a védelme. A mozgalom jelentőségét már az is elárulja, hogy ebbe a kisebbségvédelmi szervezetbe 13 millió autochthon orosz lakosság képviselői tömörülnek. A kisebbségi oroszság ezen a szervezeten keresztül kapcsolódik bele az európai kisebbségek kisebbségvédelmi munkájába. F©1 fogjuk venni a kapcsolatot úgy az európai kisebbségek kongresszusaival, mint az európai szláv kisebbségekkel. Milyen álláspontolt foglal el az orosz kisebbségek kongresszusi vezetősége az ukránizáció kérdésében? — volt a következe kérdésünk. — Ez a legkényesebb és legégetőbb probléma — felelte Marko. — A rigai kongresz- szus az ukránizrpus irodalmi programját kulturális fattyúhajtásnak, politikai törekvéseit pedig szeparatisztikus törekvéseknek minősítette. Az oroszok az ukránizmust nem is tartják szláv eredetű mozgalomnak, mert nézetük szerint tulajdonképpen a háborús német politika szította fel. Az orosz kisebbségek kongresszusa minden megosztó szándékot elvben visszautasít s az ukránizmust ezért úgy filológiai, mint politikai törekvéseiben bizalmatlansággal fogadja. Látva az ukrán szeparatisztikus törekvéseket, maga a lengyel kormány is rossz szemmel nézi ezt a mozgalmat, kitűnik ez például a lembergi Národni Dóm körüli ukrán-orosz harcban elfoglalt álláspontjából is. Az orosz kisebbséged tömörülésének: mi az álláspontja a bolsevizmussal szemben? — A kisebbségben élő oroszok — mondja Marko — a kulturális tradíció változatlan megőrzését tekintik történelmi hivatásuknak mindaddig/ amíg a központi oroszság kikerül a bolsevizmus an ti náci ónál is befolyása alól, mely az orosz kultúrát a nemzetköziség jelszavával gyökereiben akarja megmérgezni. Milyen helyet foglal el' a ruszinszkó: kérdés az orosz kisebbségek problémái között — volt az utolsó kérdésem. — Az egyedüli privilegizált ereszlakta terület Podkarpatszkaja Rusz. Mi, a többi országban lakó orosz kisebbségek, akiknek ez a privilégiumunk nincs meg, bizonyos irigységgel tekintünk podkarpatszkaja-ruszi testvéreinkre A kárpátalji ruszinság domináló szereplésére való tekintettel határoztuk el, hogy a legközelebbi orosz kisebbségi kongresszusunkat Ungvárott tartjuk meg. A pod- karpatezkajá^ruszi oroszságban a galíciaiak fentartják a kulturkapcsolatot. Augusztus 14-én a lembergi Kacskovszky irodalmi társaság ünnepségén vendégül láthattuk Besz- kid Antal dr. kormányzó urat és Fencik István dr.-t, a ruszinszkói közművelődési tanács elnökét, akik visszaadták kulturegyesületünk nevében tett ungvári látogatásomat. Másnap | a kormányzó ur visszatért Ungvárra, én pedig a galíciai oroszság képviseletében a rigai kongresszusra utaztam. Útközben Varsóban kellemesen érintett az az értesítés, hogy a Rigába delegált ifj. Beszkid, Kaminezky és Prokop helyett, akiket elutazásukban technikai okok akadályoztak meg. éppen volt vendégein, a Lembergbeu tartózkodó Fencik dr. kapott utólag távirati megbízást & igy Fenéiket Varsóban bevártam ^ a podkarpatszkaja- ruszi delegátussal együtt mentem Rigába. A másik kellemes meglepetésem volt, hogy Podkarpatszkaja Rusz másik megbízott járd az ottani tantománygyülés egyik tekintélyes tagját, Demko Mihályt küldték ki, akit szintén személyesen ismerek Munkácsról. Remélem — fejezte be szavait Marko —, hogy a jövő évi ungvári kongresszus a rigai alapvetés után már gyakorlati munkát fog kifejthetni a hét országban élő orosz kisebbségek érdekében. Apponyi: Ha talál kissé ifibb reménységgel nézhetünk a jövő felé A nagy magyar politikus genfi nyilatkozata a magyar kérdés népszfivetségelütti helyzetéről Géni, szeptember 12. Apponyi Albert grófot, Magyarország népszövetségi fődelegátusát, keddi nagy beszéde után a magyar sajtó egyik genfi munkatársa megkérdezte afelől, hogy mi a véleménye Magyarországnak jövő genfi kilátásairól. — Nem akarok — mondotta a nagy magyar államférfin — ok nélkül reményeket kelteni, mivel tudom, hogy máról-holnapra nem lehetnek nagy változások a mi javunkra s általában Európa életében sem. de a tizedik közgyűlés több tekintetben haladást hozott. így a ,döntőbiróság tekintetében elhangzott határozott állásfoglalások egészen uj helyzetet teremtettek, mert most a jogi kérdések bírói eldöntése tényleg általánosan kötelezővé vált, azok elvo- natfcak a politikai fórumoktól, ami nemcsak általános emberi szempontból, de a mi érdekeink tekintetében is óriási javulást jelent. Egyébként meg kell állapítani a politikai hangulatnak azt a fejlődését, amely lehetővé tette, hogy elmondhassam azt a beszédet, amellyel őszinte emberi megáHapitását akartam adni a mi helyzetünknek, a helyzet tarthatatlanságának. Mi magyarok tudjuk azt jól, hogy a revízióhoz csak türelmes felvilágosító munkával juthatunk és talán obben a tekintetben is történtek lépések Genfben, Mindenesetre haladás az, hogy ezt a beszédet elmondhattam, an: ’ynél talán néhány évvel ezelőtt belém fojtották volna a szót és m* sokán igaz megértéssel fogadták. Máról-holnapra roncs változás, de ma talán kissé több reménységgel nézhetünk a jövő felé. Királyi látogatások a Vatikánban Paris, szeptember 12. A Petit Journal római jelentése szerint több uralkodó és lemondott államfő a közeljövőben meglátogatja a római pápát. A királyok részére a Vatikánban iejedelmileg berendezett lakást készítettek elő. Elsőnek az olasz király, majd a spanyol és a belga királyok látogatják meg a pápát. Később Bulgária és Jugoszlávia uralkodója jön, majd Zita exkirály- né, Portugál exkirálya és néhány volt osztrák főherceg. Leleplezték a kommunista párt földalatti nyomdáiét Prága, szeptember 12. Tegnap a csendőrség Beroun város közelében leleplezett egy titkos kommunista nyomdát.' A nyomdában a Rudé Právo cimfejének kliséjét is megtalálták. A nyomdát egy Boháos nevű kommunista munkás lakásának földalatti helyiségében rendezték be. A nyomda kommunista röpiratokat készített. Úgy hírlik, hogy a nyomda közvetlenül a kommunista párt prágai központjának vezetése alatt állott. CíHérty írta : JdRÚDy-GUULa (37) — És most? — kéidutc fojtott hangon Mária. — Most? M:óta a cseh oroszlán megszeli- dülteu fekszik a bécsi vá bán, a postaszekerek a csen határ felől arannyal megrakottan közelegnek Becs felé, egy gazdag és bátor ország pénztárai és szivei hirtelen megnyilot- tak, végre elindultak a narancsok is Magyar- országra, amelyet eddig hiába vártak ebben a pozsonyi varban. Valóban? Parancsolatok? — kérdezte hitetlenkedve Mária. A „püspöknek" majd kiugrott a fejéből ama játékos szeme. — Felséges asszony, amit én itt színe előtt elmondok: annak minden szavát hajlandó vagyok lovagi becsületemmel is bizonyítani. Én nem csak Luther Márton hive vagyok, de egyben magyar nemes ember Is, akinek nagyapja keményen verekedett azokért a kis peli- káufiókáKért, amelyeket anyjuk önvérével táplál Nagy Lajos iuáiy által ajándékozott címerünkben. Parancsolatok levelek, megbízatások vannak u'ban a magyar határok felé, de a levelek bélelve vaunak ama régi Mátyás- aranyokkal, amelyek hirtelen eltűntek Magyarországból, amikor Szolimán orditása a Szávánál hallatszoir, de most visszajönnek a dukálok külföldi rejtekhelyeikről. Felséges asszonyunk részére négyezer darab aranytallért hoznak, Mária királyné összehunyoritott szempillákkal figyelte a lovagot. Ámde a 4000 tallér említésénél élt*'tolhatatlan érdeklődés ült arcára: — Nos és kire bízta fenséges Bátyám azt a sok pénzt? — Pemflinger Istvánra, aki eddig is kulcsárja, ispánja, az üres pénzesláda őre volt felséged mellett. Ennek a szegény ördögnek kell majd igazságosan szétosztani a pénzt a pozsonyi magyar urak között — felelt a „püspök", Mária önkéntelenül sóhajtott és a szomszédos „trón te rém bői" idáig hangzó mormo- gásokra, majd felcsattanó kiáltásokra és felru gólt székekre, sőt az érvekül használt asz- taldöngetésekre figyelt egy másodpercig. Talán csak nem az útban levő pénzküldeményt álmodta meg valaki a tanácskozó urak közül, hogy ilyen viszálykodás támadt közöttük. Báthory, a nádorispán, akinek e pozsonyi házban természetszerűleg mindenkor szabad bejárása volt Mária királynéhoz, jobban fájlalta beteg lábát, mint valaha, amikor a királyné szobájába benyitott. Vérvörös arcát a királyné felé fordította, aki ekkor egy magaslaton ült, amilyen, építményekkel a régi házakban a több szoba fűtésére szolgáló búbos- kemencéket szokták körülfalazni. Való, hogy fényezett, égetett téglából volt a lépcsöszem építmény, de mégis csak buboskemence volt. A következő másodpercben a nádorispán vörös pókhálós ?zenit il tetőtőltalpig végigfuttatta az ismeretieu lovagon, aki erre a dülej- tős pillantásra nyomban engedett hődolaltel- jes, spanyolos elikelszerii, feszes állásában és éppen arra készülődött, hogy két karját keresztbefonja mellén. De a királyné egyetlen pillantása elegendő volt, hogy a lovag előbbi magaviseletét tanúsítsa, a nádorispán pedig egyet köbintsen. így szoktak férfiak hirtelen halálos ellenségek lenni, még ha azelőtt soha az életben sem látták egymást, — Most elmehet, — inlett Mária királyné a buboskemence oldaláréi. — 11a szükségem lesz rá, hivatom. A „püspök" félig meghajolt, aztán kiegyenesedve üres kai tankjára mutotott. A királyné megütötte az ezüstdobot, amely mindig kezeügyébe volt készítve. A csókábaj- szu hadnagynak parancsot adott, hogy az elfogott lovag kardját adják vissza. A hossza, feketére edzett, arrny arabos betűkkel ékesített pengét lovag közepén megcsókolta, majd tokjába ejtette. Aztán olyan mélyen meghajolt, mintha a királyné lábát is megcsókolni akarná, amely lábak nem voltaié ugyan olyan kicsinyek, mint a mesebeli tüdnéreké, de nyergesek, izmosak, szarvas-könnyűek, mint azóta is ama fiatalabb hölgyeké akik a szerencsétlen ausztriai házból származtak. A királyné önkéntelenül visszahúzta lábát, talán mert nem volt rajta a budai aranypapucs. A lovag ezután a szokásos ceremóniái is meghajlást bemutatta a nádorispán előtt is, csak azzal a bizonyos kanosalitó szemével titkosan, rejtélyesen, míndentudóan, mintha valami titkot tudna a nádorispánról. — Ki volt ez a szemtelen ember? — kérdezte Bálhory és még mindig lüktetett duzzadt nyaka a felindulástól. — Ez egy eretnek, akit elfogattam, mert a ház elölt verekedett, — felelt a királyné, aki Pozsonyban megszokta, hogy felelni kell az ország nádorispánjának a kérdéseire. A nádampán egy levelet vont elő, melyben még sercegett a porzó, igaz, hogy ranyporzó (rézből). Báthory a cámá lábát ültében ke- rtisztbeve tette:-- Felséges asszony bátyja, fenséges Fer- dinánd ur, ausztriai herceg azt kívánja tőlem, hogy a Komáromba, Katalin-napjá-a egybehívott királyván sztő országgyűlést ve gyem át Márton-uapjára, még pedig Po’miy- ba, amikor Szapólyái Jar’rá választatja magát királynak Székesfehérvárott. Ferdináud ur tanácsosai nem nézegetik a kalandéi’almot Szent Márton napját Szent Katalinétól két hét választja el. Már most hogyan hívjuk össze meglevő híveinket két héttel előbbre Pozsonyba, mikor még annyi pénzünk sincs a ládafiában, hogy egy jóravaló lovast felszerelhetnénk, nem pedig, hogy nemes urakat indítsunk útnak, akik hiveket toboroznak szerte az országban? A királyné a szokásos mozdulatlansággal hallgatta a nádor ispán aggodalmait. Mindennap és mindig az üres kincstárról volt sző, — végül megszokják a fülek és a szivek a panaszokat. A szegénységek is vannak örömei, nádorispán uram mindennap njabb és lehetetlenebb tervekkel állott elő ama szükséges pénz megszerzéséhez. JSs mindennap azon csodálkozott először, hogy a pozsonyi zsidók, akik októberben 9-én kelt magyar királynői levéd rendelkezése szerint egy hónapi határidőt kaptak arra nézve, hogy a városból elköltözködjenek: még mindig nem jelentkeznek, ügyvédjük, Eisen- reich Sebestjén, gazdag patrícius utján a megfelelő p én zk öleseim el, amellyel véget lehetne vetni a pozsonyi gondoknak? A zsidóknak se volna pénzük? Eisenreich Sebestyén, a gazdag pozsonyi polgár, akiről titkon az a hir járta, hogy Luther Mártonnak is ügynöke volt, — valamint a magyar nádorispán tanácstalanul néztek egymás szemébe, amikor a pénzkölosözők nem kopogtattak a kapun. — Pedig a sógoromnak, Fischer Mihálynak, a pozsonyi polgármesternek átkozottan szüksége volna arra a summácskára, amelybe eddig a felséges asszony ellátása került, — mondogatta Eisenreich és nagyokat nézett maga elé. A nádorispán most is megrökönyödve nézett Mária királynéra, á királyné ujugalma, fensőbbsége, a pénzzel való nemtörődése, mint mindig most is zavarba hozta jó Báthory uramat, aki a felesége, a lengyelországi „sk vargáiból" éledgélt., amint ezt ugyancsak mindennap felemlegette. De tovább tanulmányozta a bécsi levelet és magyarázhatta a királynénak.
