Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-11 / 206. (2131.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 13Q, j\ szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre! l't'L * 7 * 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: ^ pOLltlKCLl nCLpiLQpjQ Felelős szerkesztői hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Te­havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 K2 DZURÁNY1 LÁSZLÓ F0R6ÁCH GÉZA lefon: 34184. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha Kai stám tömte TCotcEal Apponyi Albert gróf nagyszabású beszéde a népszövetség közgyűlésén Briand, MacDonald és Strésemann meglett a legnagyobb siker — Pineurőpa* hangulat Genfben — Kedvesé sajtőkommentárok harisban Tanulságok egy futballmérkőzésről Vasárnap délután a sportvilágnak nagy eseménye volt, amely nemcsak a közvetlenül érdekelt csehszlovákiai és magyarországi sportvilág figyelmét kötötte le teljes mérték­ben, hanem az egész kontinentális sportér- deMődést magára vonta. A véletlen ugyanis úgy hozta magával, hogy a Svehla volt minisz­terelnök által alapított európai serleg sorsa ezen a mérkőzésen fordult meg. Ha a magyar válogatottnak sikerül a mérkőzést megnyer­nie, akkor a serleg biztos győztesének tekint­hető, ha döntetlent ér el, reménye van a serleg megnyeréséhez, mig ha elveszti a mér­kőzésit, Csehszlovákia fotball-sportja jut az értékes trofeum birtokába. Sporttörténeti szempontból tehát igen sok fordult meg ezen a mérkőzésen és ma, amikor a fotbali a nagy- tömegeknek a sportja, amikor egy-egy na- gyobbszabásu mérkőzés a metropolisokban tízezernyi* tömegeket tud lekötni és nemcsak a mérkőzés idejére, hanem előzetesen és utó­lagosan is százezreknek figyelmét koncentrál­ja a zöld gyepen lefolyó vetélkedésre, Cseh­szlovákia és Magyarország fotball-reprezen- tánsainak találkozása kinőtt az egyszerű sport- esemény keretein ős társadalmi eseménnyé nőtt Hogy a jelentős sportesemények társadalmi eseményekké alakulnak át ebben nem volna semmi hiba. Éppen ebben van a sportélet fejlődésének a lehetősége. A sport a tömegek érdeklődése nélkül elveszítené létalapját és nemcsak a primitívebb kultúrájú államok­ban, hanem olyan országokban is, ahol leg­fejlettebb a társadalmi élet, mint például Angliában, éppen a társadalmi érdeklődés teremti meg a sport egészséges fejlődésének a lehetőségét. Az angol derby el sem képzel­hető a királyi család részvétele nélkül és hogy fofballra tereljük a szót, tradicionális szokás, hogy a legnagyobb angol fotballdijat, a kupát, a walesi herceg nyújtja át a győztes csapat kapitányának. Nincs abban semmi kivetni való tehát, ha hatalmas tömegek érdeklőd­nek és izgulnak egy-egy reprezentatív mér­kőzés alkalmából és az is természetes emberi tulajdonság, hogy mindenki a maga színeiért drukkol, a maga színeinek győzelmét kívánja. Határozott veszedelem azonban az, ha a sport kikerül öncéljából és a társadalmi ér­deklődés teréből s a politika eszközévé válik. Ebből a szempontból a vasárnapi csehszlovák- magyar mérkőzésnek olyan tanulságai van­nak, amelyek mellett nem haladhatunk el szó nélkül. A mérkőzést a prágai sajtónak hatalmas kampánya vezette be. A nagy terje­delemben megirt cikkek túllépték a sportro­vat kereteit és a lap első oldalának anyagát, a politikát hátravitték azokra a hasábokra, ahol semmi keresnivalója nincs. Ezek a cik­kek doppingolások voltak a tizenegy kivá­lasztott játékos és a közönség számára. A közönséget arra hívták fel, hogy lelkesítő ma­gatartásával sugározzon energiát a tizenegy reprezentánsba, a tizenegy fotbali istát pedig arra szólították fel, hogy minden erővel küzd­jön a nemzeti színek becsületéért. Hosszabb szemelvényeket idézhetünk a lapokból, ame­lyek úgy aposztrofálják a tizenegy reprezen­tatív fotb»allistát, mint a nemzeti eszme kép­viselőjét, mint a nemzet ügyének védelme­zőit. Itt követte ei a prágai sajtó azt a hibát, amely a vasárnapi atmoszférát feszültté tette és végzetes gyümölcseit azután egy sajnálatos összetűzésben meg is hozta. Minden tiszteletűnk és becsülésünk a de­rék foibaiiisláké, akik bizonyára nagyon jő! értik a labdarúgás minden csinját-binját, stoppolnak, passzolnák, dribliznek, suttolnak Genf, szeptember 10. Stresemann, Scialoja és Benos tegnapi nagyszabású népszövetségi beszédei után, melyeket tegnapi számunk­ban közöltünk, Briand francia miniszterel­nök és külügyminiszter diplomáciai reggelit adott és vendégül látta a nyugateurópai né­pek delegátusait. Ez a reggeli teljesen Páneurópa eszméjé­nek volt szentelve és kitűnt rajta, hogy a francia államférfim nagyszabású gondolata a dolgok jelen stádiumában több az utó­piánál és valamennyi európai felelős poli- tiKus komolyan szivén viseli megvalósítá­sát Az elhangzott pohárköszöntőlk ugyan általá­nos jellegűek voltak, de egy-két komoly és pozitív ajánlat is történt, úgy hogy az euró­pai népeik gazdasági együttműködésének eszméjét csakhamar megfelelő szakemberek kezdik el tárgyalni e igy szó lehet esetleges megválóéi fásáról. Elsőnek Briand szólalt föl, aki megismétel­te a népszövetség előtt elmondott beszédié- nek Páneurópára vonatkozó részleteit. Utá­na Stresemann nyilatkozott, aki utalt dél­előtti szavaira és megkérdezte, hogy az európai föderáció a tervek szerint milyen szerepet fog játszani politikai szempontból a népszövetség keretén belül. Henderson sze­rint a tervezett egység nem zavarhatja meg egyes nemzetek szuverénitását és utal a brit impórium példájára. Streeruwitz osztrák kancellár felemii tette, hogy Európa ma épp ellenkezőképpen van megszerve ahogy szer­vezve lennie kellene. Marinlkovics üdvözölte Bri-and-t és megjegyezte, hogy az európai ál­lamok egyesülése nemcsak gazdasági, hanem politikai probléma is. Hymans belga delegá­tus határozott ajánlatot tett arra, hogy az Európai Egyesült Államok megteremtését előkészítő gazdasági bizottság már október­ben ülést tartson Gemfben. A népszövetség tegnap délutáni ülésén Graham angol kereskedelmi miniszter in­dítványt tett a vámemelések ellen s mint je­lezte, ezzel meg akarja tenni az első lépést az európai népek gazdasági összefogásához. Este Briand és Loucheur újabb estélyt adott, amelyen egy újságíró megkérdezte, hogy milyen szerepe lesz Oroszországnak a terve­zett Páneurópában. Briand meglehetősen in­gerülten egy ellenkérdóssel válaszolt. és — last nőt least — alkalomadtán sunyin fautóinak i?, azonban bocsássák meg a tisz­teli cikkíró urak, ha nem tudunk behelyez- kedni és nem tudjuk méltányolni azt a men­talitást. amely tizenegy ilyen labdarugó mű­vészben a nemzeti eszme képviselőit ünnepli. Ebben a véleményben nem állunk elszigetel­ve, a komoly cseh sajtó is igazat ad nekünk, mert hiszen a Lidové Noviny legújabb száma szintén vezércikkben bélyegzi meg ezt a be­teges tünetet, amelyet nem a sport iránti sze­retetnek, hanem hisztériának minősít. Ha va­lamelyik nemzet a bennerejlő értékeket, eszméket, ideálokat akarja a nagy világ előtt reprezentálni, akkor semmiesetre sem tizenegy kitűnő labda tologat óval áll elő, h-rroem olyan tudósokat, államférfiakat, kultüx ember eket választ ki, akik az egyetemes emberiség tisz­— Mindenáron súlyosbítani akarja a pro­blémát? Szerinte egyelőre elég, • ha huszonhét európai állam elvben elfogadta a föderáció tervét. Ha ez a huszonhét állam megteremti a szükséges egységet, akkor természetesen mindenki előtt nyitva áll az ajtó, aki őszin­tén és hátsó gondolat nélkül be akar lépni a szövetségbe. Páneurópa felé Pári®, szeptember 10. A párisi lapok genfi tudósítói a népszövetség tegnapi napját egyhangúan nagy és történelmi je­lentőségű napnak nevezik. A Petit Pári­sién szerint Briand valóban elégedett le­het. Nagy eszméje, az Európai Egyesült Államok terve óriási lépésekkel halad a megvalósulás felé. Csak most tűnt ki, mennyire népszerű ez a terv a delegátu­sok és a közvélemény előtt. Stresemann, Scialoja, Benes egyhangúan mellette ál­lottak és gazdasági szempontból senkinek nincs kifogása az ökonomikus összefogás ellen. Természetesen az ügy legnehezebb része nincs megoldva s az európai népek, ha intenciójuk jó, kénytelenek lesznek a közeljövőben tisztán szembenézni a legne­hezebb gazdaságii komplexumokkal és gyakran háttérbe szorítani saját egyéni érdekeiket. Ugyanakkor a lapok a német külügyminisz­ter beszédét is jóakaratuan fogják föl. A szá­mottevő információs sajtónak nincs kifogása a német külügyminiszter tervei ellen s a Matin szerint Stresemann ismét bebizonyi- totta, hogy komolyan az, európai népek érde­kéiben dolgozik. A Petit Journal szerint a beszéd a jó európai nyilatkozata volt. Ugyan­így ir az Ere Nouvelle is. Egyediül a konzer­vatív sajtó nincs megelégedve s az ultra- nacionalista Figaro csapdákat lát Síre sé­máim nyilatkozatában. Pertinax szerint a figyelmes olvasó hamar észreveszi a beszéd­ből, hogy Stresemann és vele együtt termé­szetesen egész Németország rendszeresen és következetesen koszit,i elő a revanot. Apponyi beszéde Genf, szeptember 10. A népszövetség ma délelőtti ülésének első szónoka Appo­teletére és megbecsülésére érdemesek. A nemzet érdekeinek védelmét pedig komoly sajtó nem teheti egy végeredményben pilla­natnyi kondíciótól és nagy mértékben sze­rencsétől is függő labdajáték esélyeitől füg­gővé. A felpaprikázott játékosok és a felpapriká­zott közönség olyan érzésekkel áll az ilyen döntő mérkőzés küszöbén, amellyek egyálta­lában nem foglalhatók össze a szépséges an­gol sport-elvben: Győzzön a jobbik, hanem igy formulázhatók meg: Mindenáron és min­den eszközzel győznünk kell. Ilyen légkörben születnek meg azután az incidensek, amelyek termesztésen nem maradnak hatás nélkül, to­vább gyűrűznek és elkeseredést keltenek a másik o’dalon is. A sport nagy feladatát a ve­zető európai sportemberek éppen abban for­nyi Albert gróf, Magyarország képviselő­je, volt. A nyolcvannégy éves agg állaim- férfiú teljes testi és szellemi frissességgel emelkedett szólásra s már maga ez a kül­ső tény is alkalmas volt arra, hogy a nép- szövetség tagjainál a szokottnál is nagyobb érdeklődést keltsen. Apponyi kitűnő szó­nok s ,>a népszövetség élő lelkiismerete“, mint a tavalyi közgyűlésen egyes delegá­tusok nevezték. Nagyszerű beszéde két­ségtelenül a tizedik népszövetségi közgyű­lés egyik legnagyobb szenzációja volt. A delegátusok csaknem egyhangúan meg­állapították, hogy MacDonald, Briand és Stresemann nyilatkozatai mellett Apponyi beszéde volt az, amely a legnagyobb ér­deklődést keltette. A beszédet — amely­nek egyes kijelentéseit a közgyűlés mele­gen megtapsolta — alább részletesen is­mertetjük. Kétféle dSntfiblráskodás Fejtegetéseiben Apponyi Albert gróf a kö­telező döntőbíráskodás elvének méltatásából indult ki. Ez az elv egyik vezető gondolata volt a közgyűlésen lefolyt mostani általános vitájának. A. Kellogg-szerződésben az álla­mok kötelezettséget vállaltak a háb'oru elíté­lésére. Ha ezt a kötelezettséget komolyan vál­lalják, akkor okvetlenül gondoskodniuk kelt arról, hogy megfelelő eljárást építsenek ki a nemzet­közi ellentétek békés rendezésére. Jobb ugyan a viszályok okait elhárítani, mint a már kitört viszályokat orvosolni. Bizonyos azonban, hogy amíg nem találnak megoldást az esetleg felmerülő viszályok békés rendes- zésére, mindaddig számolni kell a háború le­hetőségével. Örömmé! veszi tudomásul, hogy ma már a nagyhatalmak is hozzájárultak a.z állandó nemzetközi bíróság statútumának fa­kultatív záradékához. A fakultatív záradék biztosítja a jogi ellentétek békés megoldását, de ennél is tovább mégy a múlt vében kidol­gozott általános okmány, amelynek a békél­tető eljárásra vonatkozó rendelkezései köze­lebb hozzák a békés megoldás lehetőségeit azokban a vitákban .is. amelyek nem jogi, hanem más természetű ellentéteken alapul­nak. Apponyi nagy örömmel üdvözli a döntőbí­ráskodás 'gondolatának érvényesülését, saj­nálja azonban, hogv a kötelező döntőbirás­mulázták meg, hogy közelebb hozza az ezer­nyi szakadékkal elválasztott nemzeteket egy­máshoz. Szép dolog is az amikor a nemes olimpiai sportvéte!kedések alkalmával a kü­lönböző nemzetek lobogói egymás mellé ke­rülnek és összeölelkezuek az árbocokon. A fanatizált és nemzeti sovinizmussal megron­tott sport azonban éppen az ellenkező hatást váltja ki és igy a sporttalálkozások nemhogy a közeledést szolgálnák, hanem még. mé­lyebb szakadékokat árkolnak. Az a fanatikus játékos és közönség, mely a vendégcsapatban nem ellenfelet, hanem ellenséget lát, sem a sportnak, sem a politikának nem tesz szolgá­latot. A vasárnapi prágai tanulság feltétlenül szükségessé teszi, hogy az európai sportpoli­tikát is revízió alá vegyék és meg le re intsék a sport Loca máját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom