Prágai Magyar Hirlap, 1929. szeptember (8. évfolyam, 198-221 / 2123-2146. szám)

1929-09-11 / 206. (2131.) szám

I. „

Tnvwsi-MAcfecR-rnHíjsr*

1Ö29 szeptember 11, Merd*.

kodás elfogadásához az államoknak mód- jakban áll fentartásokat fűzni.

Ezek a íentartások nagyon gyengítik a döntőbíráskodás hatályosságát. Az aláírás értéke azon fordul meg, hogy mily fen tartásokkal élnek az illető államok, így például ez a fentartás, amely a döntőbíráskodás alól kiveszd a békeszerződések órtlmezéséből származható ellentéteket, teljesen lerontja a csatlakozás értékét, mert hiszen a jogviták túlnyomó része éppen ennél a pontnál merül fel.

De nem elég a csatlakozás, fontos az Is, hogy a bírói döntésnek teljes tekintélyt és feltétlen végrehajtást biztosítsanak. Végzetes az az áramlat, amely arra törekszik, hogy a döntő- bíróságok ítéletét politikai fórum felülvizsgá- gálata alá bocsássák. A döntőbíráskodás fejlődése azon fordul m jg, hogy sikerül-e biztosítani a döntőbíróságok no li ti kai függetlenségét és a döntőbírósági Ítéletek érinthetet- lenségét. Apponyi reméli, hogy ez a végzetes áramlat eltűnik és annak a reményének ad kifejezést, hogy a nagy és kis nemzetek egyaránt meg fognak hajolni a döntőbíróságok ítélete előtt. Épp a kis nemzetekre áll az, hogy csak akkor nézhetnek megnyugvással az ellentétek döntőbírói szabályozása elé, ha biztosak lehetnek abban, hogy a másik fél, az esetleg hatalmasabb fél, nem vonja ki magát az ítélet végrehajtása alóL

II kisebbségi kérdés

rÁ vita folyamán felmerült problémákkal foglalkozva Apponyi elsősorban a kisebbségek védelmének kérdését érintette.

Ezen a ponton teljes mértékben csatlakozik a német birodalmi külügyminiszter fejtegetéseihez.

A maga részéről az eljárás legnagyobb hiányosságának azt tekinti, hogy a panaszosok oe<m szerezhetnek tudomást arról a válaszról, amit az érdekelt államok adnak az előterjesztett panaszokra. Az eljárásnak nagy előnyére volna, hta biztosítanának a panaszosoknak a peres fél helyzetét az illető állammal szemben. Egyetért Stresemannal abban is, hogy a madridi tanácshatározatokkal a kérdés még nem zárult le. A népszövetség elé terjesztendő jelentés módot fog nyújtani arra, hogy megvizsgálják, vájjon ezek a határozatok valóban javítást jelentenek-e és megfelelő mértékben módosították-e az eddigi eljárást.

A továbbiakban Apponyi a leszerelés kérdésével foglalkozott. A vitás pont itt az, hogy az egyik fél álláspontja szerint előbbrevaló a biztonság, a másik fél szerint pedig előbb a leszerelést kell megvalósítani. Kétségtelen, hogy a biztonság elve igen fontos, de az a kérdés, hogy mit értenek a biztonság megteremtése alatt? Utal Briandnak arra a kijelentésére, hogy az államok nagyon szigorúak akkor, amikor a saját biztonságukról van szó, de nagy- lelkück akkor, amikor a mások biztonságát kell megvalósítani. Az alapokmány — mint ahogy a szónokok is kiemelték — csakugyan erkölcsi kötelezettséget ró a tagállamokra, hogy végrehajtják a leszerelést.

De még ezeknél is nagyobb erkölcsi kötelezettséget állapítanak meg azoknak a béke- szerződéseknek rendelkezései, amelyeket a volt ellenfelek kötöttek és amelyekben a volt ellenfelek leszereléséről rendelkeznek.

A legyőzött államok leszerelését a győzök nem gondolták egyoldalú és állandó állapotnak, hanem azzal az ígérettel kisérték a békeszerződésben, hogy maguk is leszerelnek.

Ez a kötelezettség tehát becsületbeli kötelezettséggé vált,

csak ennek végrehajtása fog véget vetni annak az egyenlőtlenségnek, amely ma az államok közt fennáll. Csak ennek az ígéretnek a beváltása fog véget vetni annak a megalázó állapotnak, amelyet az egyoldalúan lefegyverzett államok a mai helyzetben kénytelenek elszenvedni. A végleges megoldás csupán abban állhat, ha biztosítják ezen a téren is a népszövetséghez tartozó államok teljes egyenlőségét.

Itt az egész magyar nemzet szivéből beszélek, — folytatta Apponyi beszédét. — A magyar nemzet nap-nap után érzi azt a megaláztatást és bizonytalanságot, amely ebből a helyzetből bárul reá. A megoldást csupán a teljes leszerelésben látom annál is Inkább, mert a népszövetség rendelkezésére álló erő a valóságban nincs meg és ha meg is volna, tartani lehet attól, hogy a kis államokkal éreztetik ugyan a nyomást, a nagyhatalmakkal szemben ugyanez csődöt mondana.

Magyarország viszonya a világhoz

Beszéde további folyamán Apponyi megemlékezett Briand ama kijelentéséről, hogy egy essek megmérgezik a lelkeket. Maga is azon a nézeten van, hogy a nevelőmunkán fordul meg a béke ügye.

Nem szabad megengedni, hogy az ifjú lel- kekbe gyűlöletet csöpögtessenek, nem szabad az ifjú nemzedékeket a háború szerete- tére oktatni, de a béke szeretetét és az emberiség szeretetét össze kell egyeztetni a gyfilölködésnélküli hazaszeretet nemes érzületével.

Az emberi szív szeretetében mindannyian egyetértünk, de különbséget kell tenni azok közt, akik napsugárban járnak és azok között, akik árnyékban és szomorúságban élnek. Igazi békefejlődés csak akkor következhetik be, ha orvosolják azokat az igazságtalanságokat, melyek a mai állapotban fönnállanak. A nemzetek egymásközti viszonyát az igazság alapjára kell helyezni. Végeredményben a békét nem az ellentétek szabályozására szolgáló eljárás tökéletesitése biztosítja, hanem azoknak az igazságtalanságoknak a megszüntetése, amelyek ezeket az ellentéteket szülik.

Miként lehet megmagyarázni egy fiatal gyermekitek, hogy etnográfiai alapon mesTízezer szlovák tüntetett Hagytapolcsány bán Szlovenszké autonómiája mellett

Hiinka, Labay és Buday beszéltek a nagyszabású népgyiilésen

Nagytapolcsány, szeptember 10. (Sajóit tudósítónktól.) Vasárnap a déli órákban a szlovák néppárt Nagytapolcsánybau nagyszabású népgyülést tártéit, amelyen több. mint tízezer ember vett részt s képiviselve volt messzi vidékek szlováksága is. A népgyülé- sen részvett Hlinlca András pártvezér, Labay dr. unifikációs miniszter, Buday képviselő- házi alelnök is. A tribünön ott volt Mederly dr. kormánytanácsos, az országos hivatal egyik vezető tisztviselője.

Hiinka András a gyűlés színhelyére négyes fogaton bárminekettagu lovasbandérium kíséretében a közönség meleg óyációja közben vonult fel. Frenetikus hatású beszédének végén Hiinka arra szólította fel a hallgatóságot, hogy

mindazok, akik a piltsburgi szerződés alkotmányba való beickkelyezését követelik, emeljék fel a kezükéi.

A hatalmas tömeg egy emberként tett eleget a felhívásnak s érdekes volt, hogy a kíváncsiságból jelenlévő nehány cseh is a tömegszug- geszció hatása alatt félemelte kezét.

Hiinka után Labay dr. miniszter beszélt s éles tónusban hangsúlyozta, hogy mindaddig harcolni fognak a szlovákok, amig Szloven- szkó aiitou óm iáját ki nem küzdött ék. Majd Buday képviselő szólalt fel. Sorsdöntő időkről beszélt s azt emlegette, hogy a szlovák nép drámája játszódik mostanában le. Kovalik dr. szenátor lett volna az utolsó szónok, azonban a tömeg követelésére Klinikának

még egyszer fel kellett szólalnia. Most a Ro- dobranáról kezdett beszélni. Erre a hallgatóság ismét pereckig lelkesen éijenzett.

— Azt mondják, — mondotta Hiinka — hogy a Rodobrana hazaárulók szervezete . . <

Erre

a gyűlés közönsége orkánszerü kedélyyviharzásbon tombolva percekig kiStozla:

— Ez nem igaz!

Hiinka végül fel szólította * jelenlevőket, hogy mindenki, aki rodobranec és annak érzi magát, emelje fel a karját. Ismét felrépült a sok ezer kar a magasba ...

Hiinka és törvényhozótársai éltetésével ért véget a páratlanul lelkes lefolyású nép- gyülés.

— Szeptember 12-én le®i a komáromi Marianum-intoTnátus megáldási ünnepélye. Komáromi tudósítónk jelenti: Szeptember

12-én fényes ünnepség keretében áldják meg a komáromi Mari anum-internátust, amely intézmény az egész szlovenszkói katolikus magyarságnak nagyértékü, hasznos közkímose. Az ünnepély során Franciscy Lajos kanonok, szenátor ünnepi szentmisét mond az intézet udvarán. Utána Gregoro- vits Lipót jókai plébános, nemzetgyűlési képviselő ünnepi beszédet mond, amit az intézet ünnepélyes megáldása követ. Az ünnepséget társasebéd fejezi be, amelyen való részvételt a komáromi intemátus igazgatóságánál kell bejelenteni.

terséges határvonalakkal szakították el egymástól az egységes tömböt alkotó magyarságot? Magyarországot békebontónak mondják talán azért, mert Géniben éppoly nyíltan beszél, mint Budapesten. De — úgymond — nem kell félteni a békét tőlünk, akik őszintén megmondjuk, hogy elégedetlenek vagyunk és meg akarjuk változtatni a mostani állapotokat. Mi komolyan fogjuk föl azt a kötelezettségünket, amelyet a kötelező döntőbíráskodás elfogadásával- magunkra vál- laftunk. Mi nem akarjuk háború utján megváltoztatni a mai állapotokat, mert bízunk a

Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz.

KoSice, Hlavná (Fö-u.) 7.

Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektustbékés fejlődésben. A maga részéről alkalma volt látni Franciaországban a császárság összeomlását, Németországban az uralkodó- ház bukását, Ausztriában és Magyarországban a monarchia szétbomlását, pedig ezeket az alakulatokat mind örökéletüeknek gondolták. Erős az a meggyőződése, hogy nem maradhatnak fönn a mostani állapotok sem, amelyeket megváltoztathatatlanoknak vélnek, — ezek is szükségszerűen meg fognak változni.

Befejezésül megállapította Appoftyi, hogy az. emberiség békeakarata csakugyan fejlődik .és a népszövetség előbbre haladt céljainak megközelítése irányában. Bizonyítéka .ennek nz, hogy a nagy és a kis nemzetek elfogadják a kötelező döntőbíráskodást. Épp ezért bizalommal néz a jövőbe, amely meg fogja hozni a jelen igazságtalanságainak az orvoslását.

Apponyi Albert grófot beszédének elhangzása után a népszövetségi delegátusok meleg ünneplésben részesítették.

resieti- leíróin

R£G£ny ^

írta í k^RÚDU-GUULa

(35)

— De itt van Ulászló király és Miksa császár szerződése a magyar királyságra nézve! — felelte Ferdinánd. De akármennyi pénzjutalmat tűzött ki: a sokszor emlegetett szerződés sehogy sem került elő, amelyet valójában a trautmannsdorfi erdő legnagyobb fája alatt Írtak alá a császárok és királyok, tanúnak véve a lengyel királyt. — A magyar trónus a Habsburgoké leend, ha Mária gyermektelenül maradna Lajossal kötött házasságában.

. . . Balgatag dolgok.

— Lehet szerződéseket kötni, sasok és oroszlánok között, amelyek még akkor érvényben maradjanak, amikor a közelben levő harmadik, a sárkány is megéhezik?

” HARMADIK FEJEZETI1 Mária sorsa jobbra fordul

Valaminek történnie kellett, amelynek magyarázatát az akkori pozsonyiak, de még a maiak, a történelem könyveibe látók sem tudják teljes bizonyossággal megmondani. A történtemben megtaláljuk a puszta tényeket, de a többit a fantáziára bízzák a tudósok, mindenkinek: költőnek vagy vándorlegénynek a fantáziájára.

A fantázia szerint azon a késő őszi napon, amikor abba a pozsonyi főtéri régi házba, ahol az ólom-karikákon idáig csak a fekete lovagok kopogtattak a maguk szomorúságával, a gyászház ablakán valamely olyan jeladás hali átszőtt, amely már régen nem zörrent az üvegen.

Éppen akkor történt ez, amikor Brandenburgi őrgróf mögött bezárult a BBeatókéyokkel

díszített és védelmezett ajtó. A legújabb kémjelentéseket mondta el. Szapolyai gyászlobogó alatt, mezítláb és szőrcsuhában közeledik Székesfehérvár felé, ahol Il-ik Lajos király holtteste van ezüstkoponsóbau a templom közepére terítve. A király holttestéhez zarándoklók köntöse alatt, persze, páncél és fegyver van, de kezűikben keresztet visznek, Szerémy káplán és Werbőczy uram a néphez mindenütt beszédeket tartanak amely beszédekben hangsúlyozzák, hogy Lajos király önként kereste a halált, mert házassága boldogtalan volt, Mária meddőnek mutatkozott a házasélet alatt. Gyermek amúgy sem simította volna ie Lajos király homlokáról a bánat felhőit. A király tehát elment a másvilágra uralkodni.

— Zápolya nemtelen bosszúja! — kiáltott fel a szegény királyné, bár régen elfelejtett sírni, most mégis könnyek Szemérmetes fátyolét vették magukra egyébként osókafényes- séggel tündöklő szemei.

— Nem volt egy férfi, egy magyar, egy lovag, aki királynéját megvéd el mezte volna? — kiáltott a királyné.

Brandenburgi az ajtó felé hátrált,

— Senki se akarja többé jószágát és fejét elveszíteni Magyarországon. Nagyon kevés lett az eldobnivaló fej, még kevesebb a gazdátlan föld Magyarországon. Egy-két év múlva felszántják a temetőket is, ahová a mohácsi vértanukat temették. Kicsi lett az ország. A földre szükség van.

A királyné mindig megnyugodott ha szerencsétlenségei közepette okos szóval beszéltek hozzá, mert az esze hamarább fogott, mint a szive.

— Ég még mit prédikálnak Szapolyai papjai? — kérdezte a királyné.

— Azt mondják miég, hogy az özvegy királynét ne is várja senki a férje temetésére Fehérvárra, mert zsidókkal és luleránusok- kal van az körülvéve Pozsonyban, akik nem engedik magyar népe közé, de még férje ko- j^rsójához sem,

Mária ezekre a szavakra most már neon is

válaszolt, az őrgráf pedig a régi lovag térd- hajtásával tűnt el az ajtó mögött.

. . . Megint kardosörtetés, lárma, dulakodás, küzdelem, verekedés hangjai hallatszottak a királyné ablakai alatt. Kiáltozással és kürtszóval kért segítséget az őrség a kapunál, az uccai kövezeten katonák dobbantak, a királyné kinyitotta az ablakot, a térségre pillantott.

Á tegnap éjszakai verekedő állott a térség közepén és hosszú, toledói pengét forgatott az öklében. Különben sem volt úgy öltözve, mint az előtte való éjszakán, hanem a spanyol lovagok fekete bársonyruházata volt testén. Tollas kalapja a földre esett a küzdelem hevében, de szilajon védelmezte magát, már egy-két katonát levert, ami némileg csillapította az öregebb legényekből összeverődött házőrség kedvét.

— Megint rja püspök" verekedik, — mormogta magában Mária és butbánatálban, gyászában felfigyelt a furcsa ember piactéri magaviseletére. Már az éjszaka is úgy viselte magát, hogy nem lehet egykönnyen elfelejteni, habár vitézember volt elég akkor is Magyarországon.

A királyné egy darabig figyelte a „püspök" küzdelmét: mióta Budáról elmenekült, nem látott lovagjátékot, lehetséges, hogy talán éppen az ő tiszteletére rendezi a verekedéseket mindennap a „püspök" az ablakai alatt. A „püspököt" végre körülfogták és egy öreg paiidur, aki valamikor rablókkal verekedett, beugrott a körben süvöltöző penge alatt és kosként rohanta meg a „püspök" térdét. A királyné ekkor önkéntelenül megütötte az asztalon az ezüstdobot. Egyetlen udvar- ráiyné óhajtásához híven megtudta az őrség rályné óhajtásához hievn megtudta az őrség parancsnokától, hogy miért viszik megint a „püspököt" a börtönbe, ahonnan csak reggel szabadult ki. A ,',piUisföiköt" azért fogták le, mórit mindenáron a királyné színié elé akart

jutni, azt mondván, hogy fontos hírei vannak a felséges asszony részére.

— Hozzák ide, mielőtt lecsuknák, — mond Mária, aki végeredményében olyan volt, minit a legtöbb asszony, „jósábgól és szeszélyből volt összerakva."

A lovagtól persze elvették az őrök a hoszr szu pengét mielőtt Mária királyné elé állították volna. De az üres kardtokot is olyanformán vette balkezével a lovag, hogy ezzel a mozdulatával is elárulta, hogy jó iskolába is járt. Térdet, fejet nem hajtott ugyan a ki- rá'yné előtt, de egyenesen, csontosán megállóit, összeszoritotta dacosan a száját, amig a kiiályné intésére az őrök el nem távoztak a háta mögül.

Máriának még nagy bánatában is kedvére való volt ez a nagy darab ember, akinek egyik szemében kiismerhetetlen komor indulatok, vadságok és e'szántságok mutatkoztak feketén, mint a rejtelmek éjszakája. Ez- zsi a szemével a lovag ismeretlen helyre nézett, soha se m a beszél őre.

De a lovag másik szeme huncutsággal, ravaszsággal, emberijeit] jókedvtől fénylett, mintha valami olyan jf tikászért hordana magával, amellyel a szó coruság nevű beteg-égőt is meggyógyítja Néha bukfencet is tudott vetni ezzel a szemével.

— „Püspök" ur, adja elő mondanivalóit, aztán megyünk a szokásos bmuönbe, ahová most már nappal is kívánkozik nemcsak éjszakai részegségében, — s éi a királyné és olyan volt az arckifejezése, amint azt Trautt- manimdorf grófnőtől tanulta ai innsbrucki kolostorban.

— Felséged tegnapelőtt óta rétest vére a oííh kbálynak. A vágtató hírnök már útban van Magyarország felé. Ezt akanam jelenteni. hálából azéri hogy lulerámis !étemre reggel 0' 'i*>r*átot‘. r, töri'őrből, nn-' kük hogy előbb máglyára akalott \ctj>a. '• próbálandó, hogy vájjon csakugyan olyan iagy hatalom Luther Mártom

2