Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-04 / 175. (2100.) szám
I 1920 ■íü JU3xtttg A, vasára** Mi vast a világ két végén? Wilkins és Byrd défawM expedíciója sok ttj lefedezési ígér (Saját tudóéi tónk tói.) Az Antarktisz, és az Arkösx, a Déli és Északi Sark közötti küiéuib- gégek egész sereg problémát szültek. Ezdket a problémákat akarja megoldani Cöroumandeír Rkshai-d Evelyaa Byrd, az amerikai haditenge- pésEettől és Sir George Hobert WiíkikEa, az ausztráliai hadsereg hadnagya. Mindketten voltak már az Északi Sárikon és most a Déli Sark rejtelmeit akarják kikutatni, Byrd csak azakkönyvekboi, útirajzokból ős délsarki kutatók elbeszéléséből ismeri az Antarktiszt, míg WilMns 1920—21-ben a brit dékarki expedíció vezetője és 1921—22--bm a Sir Bimest Sbadkleton-íéle asatarktiszi expedíció tudományos töréskárának főnöke volt. A föl két „vége" közötti alapvető különbség ennyi: Az Antarktisz Ausztráliánál nagyobb földrész, aa Arktisz, az Északi Sark kis óoedn. Az antarktiszi kontinens jéghegyeinek csúcsai körülbelül olyan magasak, mint amilyen mély a sáriid iköséptepger legmélyebb pontja, vagyis 5000 méter. A déffi. sarkot valóságos jégsüiveg borítja. A fold legnagyobb hidege nem az északi, han- nesm a déSá sarkon van. Mégis a kutatók mindig az észak&arki hideg ellen panaszkodnak. Ennek m okn. aa, hogy az északi sarkon a téii klószak alkalmas a kutatásra (a tenger ilyenkor hatalmas jégpáncéllá fagy), mig a® Ajn- terktisz nyáron kedvez & kutatóknak. Az antarktiszi szédvismonyok nagyon ltflffiősiüsek. Soott ée Amuixlsen. megfigyeiésedibüA arra lehet következteted, hogy a déli sarkon az eternit ezer év folyamán egyetlen egyszer fújt nagyobb szék Az Azstaddiss leg^eájatíb kik ■Dellökoí temer. A fö8d déli földgömbiének tegtádegébíb pontja kétségkívül az Antarktisz, mert megfelel annak a három főtényeaőnek, amely a tői mimmálás hőfokot előidézi. Ezek a tényezők: az egyeniitőtől való távolság, a tengertől való távolság és a tenger száné feletti magasság. Az északi sarkon csak egy- tényező mutatkozik: az egyenlítőtől való lehető legnagyobb távolság.. Az Északi Sarkvidék nincs Teplflce K5*;tm«rt gyógyforrásai állandó eredményt biztosítanak, idült izületi és izomcs&x, itcLiet, kösrvény valamint egyéb rhemnatiktui asegbeicgedéaekcél női és bürbftj oknál. Uj ffirdőszáiló laodtera beraadezéssei. — Lakás teljes ellátással elő és utőidényben 28’-, 34’-, 46‘Föidányben (július-augusztus) Ki 35.-, 4G'-, 55*-. Felvilágosítást és prospektust küld a Fürdöigazgatéság messze a tengert® ée nincs magasan a tenger színe felett Nagy különbség van. a föld két vége között az áll ovii ág tekintetében. Halaikban az Ark- tisz és az Antarktisz egyformán gazdag. Az Északi Sarkon ezenkívül még nagyon sok szá- razíöldi állat is található. A Déli Sarkvidék belseje teljesen kihalt Ezek azok a különbségek, amelyeket mai sarki wnerebeink mellett föl tudunk sorolni. A két antarktiszi expedíció feladata lesz a délsarki ismereteinket elmélyíteni és kiszélesítem. A két expedíció különböző célkitűzésekkel indult útnak. Wilkins Antarktisz partvidékét akarja kikutatni, főimé mi és pontosan térképezni. Ezenkívül Wilkins epxedi dójának közvetlenül gyakorlati célja is van. Az ausztráliai repülő ée sarkkutató az antarktiszi kontinens különböző részeit abból a szempontból ii» megvizsgálja, hogy melyik alkalmas rádióleadálio- mások elhelyezéséire. Néhány ilyen ptróbaál- loimást azonnal föl is állítanának és ellátnák Dég-Afrika, Dél-Ausztrália, Dél-Amerika és Uj-Zéland meteorológiai szolgálatát. A meteorológusok már régen gyanítják, hogy az antarktiszi szólcsönd és az antarktiszi hővált-o- zások sok tekintetben erősen összefüggnek a szomszédos földrészjék délibb részeinek éghajlati viszonyaival. Byrd őzzel szemben a délsarki kontinens belső részeinek kikutaásával fogja az idejét tölteni. Az amerikai sarkkutató pontos térképezést akar végezni és az egész vidék arculatát megismerni. ■Mi van a világ két végén? Erre a kérdésre sokkal pontosabban megfelelhetünk, ha a Wilkins és Byrd expedíciók Minden ojságárnsnál kapható 9 ICépe § Hl azépi.oilalmi képes hetilap. Egyes szám ára B korúra részletes beszámolóját olvashatjuk. Valószá- nü, hogy e két expedíció hazatérése után nyugodtan elmondhatjuk, hogy a földnek nincsen egyetlen ismeretlen része, hogy nincs egy talpalatnyi hely a bolygónkon, amelyet az emberi elme még nem regisztrált. A Dbcovery nfabb dél sarki útra Indul London, augusztus 2. A Scott-expediciÓ hvres dél sarki felfedező hajója, a Discovery tegnap újabb délsarki expedícióra indult Magson és Dames kapitány vezetése alatt. —• Mit kopog? — kérdik a nipeik 8 a homályé* söiitsigbe osak a szeme világított mindenkinek. — Hü, zivatart kopog, meg téli meny dörgést, — súgja fehir arccal Gatyásné és fülel a kopogásra. — Most, most haügassátok csak — kiáltotta, —* most fog valami szipet kikopogni. De a szik már ekkor nem kopogott. Hiába várták, hiába rángatta lábával Vim>e felesige a madzagot, én rig elvágtam már a raalonnázó bicskámmal. A szik nem kopogott, ellenbe a Gatyásné lába ugyancsak belegobozódott az istenkie-értő madzagba. Megfogta itet. feszt! — Kifáradt a szellem, — hajóit az asztal alá Gatyásné és vérveree vét az arca. Odasugott nőkéin: — Ezt t» csináltad, gazemberi Olyan pofát vágtam, mint a kisbornyu. Aztán ordítottam fenhangon: — Mit fog rám? Isz a maga lábával tipte le a madzagot! Erre felfigyeltek, mindenki. Itt valami történik a setitbe, valami, amiről a többiek nem tudnak. — Itöt fogtatok kétesbe? — ordított Tóth Bandi 8 a napéig tódult ránk. — Jaj jaj! Gazember 1 — óbégatott Gatyásáé, — megkötözte a Iá bőm! Mert akkor már mindent igyekezett rámfogni. I Nem volt más kiútja. — Mit csinálsz a felesrgemmel? — ugrott rám ! a sititbül Gatyás, emeli az öklit. — Nono, — ordítok, — ölig vin már a felesige j ahho, hogy goodujjon valamit rulam, hanem bo- | szorkányt fogtam benne a székkel. Nagy tülekedie, lárma lett. Valaki gyertyát gyu- ! tott Meleg vót szörnyen. Hogyne! — Ez az igazi esudálató szik! — emlem fel a ; magam Lucaszikit, — megfogja a rossz kisirtetekét! Három liter babér, tojásér, még a körösztü* hóttetemit is megidézíetyi! — Hazudsz disznó! — esett rám Gatyás Vince, aztán elködlött a világ. Tudja, nehezen vagyok indulatos de ha egyraor miregbe hoznak, hát csufu megjárják. Felfogtam ax Igazmondó sziket és csépelem vele a nipsiget Lett akkora verekedis egyszeribe, hogy csak úgy törtek az ablakok. — Ez az igazmondó szik, a madzagos Vincéné szike, hadd üssem le vele az ijfili szent pecsétetl Nagy belháboru lett. Az asszonynipsig vlst- tozott, öklözódtünk, dulakodtunk. így aztán vigre is kezembe maradt a fa. A szik egyik lába. Ssrip Lucaezik! Nagy megnyugvással vótass. Mikor már csak a szik lába maradt meg, otthagytam őket, hogy hívogassák nikülem a záptojásos szenteket. Pista elhallgatott. Megelégedetten pislogott maga álé. — Tudja, az vót a legkülőrob, hogy következő vasárnap a tiszteién dó ur kiprédikált Hogy aszon- gya bennem vót a legyőzhetetlen erkölcsi erő, meg férfias elszántság és babonákkal szem beszállás. hogy velem vót a világos ész. S hogy, tegyem el őrök ereklyének a sziklábat. Erre elhallgattunk. Pista maga elé mélyedt, aztán felvetette a fejét. — Alighanem pedig a pap is tivedett Nem as én erkölcsöm vót az, hanem a Julis erkölcse. — No? — Igen bizony. Mer hittem ám, magam is a kopogtató sziket kezdetbe. De, ahogy éppen nagyon figyelek, hallom hogy ismerős hang vihorászik a sötitbe. Mondok, ez a Julis. Oszt az asztal alá hajoltam. Csendbe. Hát a gazember kékvári suszter nem ott ölelgeti a Julisomat az asztal lábánál? Erre haragudtam aztán meg, hogy összetörtem a sziket. Mer ahogy másznék át az asztal alatt, hogy a nagy kisirtetjáró csöndbe pofont vágják a suszter szemtelen kipire, hát akkor akadok a Gatyásné madzagos cipőjére. Az akasztott meg. Ezir csináltam aztán a nagy ribilliót, oszt a legyőzhetetlen erkölcsi erőm és világos eszem kit olyat vágott a suszterre, hogy azóta is csiriz. Merhogy a Julisho rigen nem szólok. — A suszter miatt? — Dehogy. Aki a suszter előtt vót: Domokos Pali miatt. Mer bolond nip az asszonynip, még a kisirteteket is elszalasztja, ha rajta van a bolondóra! Hanem még bolondabbak vagyunk mink, firíiak, akiket az asszonynipsig vezet orránál fogva. De legbolondabb a világ, hallya, amelyik firfias erkölcsi bátorságot lát akkor is, ha csak egy bolond suszter meg egy Julis ülnek az asztal alatt. Rámnéc Pista hosszasan. S most jön mindig a* ő végkérdéwe: — Magukféle, uraknál, mit szoknak csiuányi, ha Luca székit faragnak és a kedvesük mással ölelkezik az asztal mögött, sitótbe? Vagy maguknál ez meg se történik, csak szeginyembert veri ez a csapás is? Mer az asszonyokat meg nem ja- vijja ezer kisirtet se. Verni kell egy kicsit iket, mindig, aezondom magának. Ssombaíhy Viktor. Rév József: Lü a strok eímttfnánah Mikor m ember belefáradt Bába, érőmbe, küzdelembe, Oly jé várni aa ©lmolásra EÜeledésre, airveremre... Oly Jé tudni, hogy jön a ttetiwni Hogy vége minden fájdalomnak, Hogy uinca többé bá, vágy dicsőség, Tegnap s ma vau: de ninesea holnap... A tegnapin!! csak emlék van még. na öröme: hogy nincs bánat. l>y, mit remélue még aa emlK>r d» a sírok egyseor elmúlnának? EN KEDVES NEPEM Lite a széke, amil a Pista faragóié — Loea-nátpkor kell hozzákezdeni a esDriciszi- tiöhez, — dűli végig Pista a pádon s akkora nyer* hagymát vagdosott a bicskájával, hegy •ürítőknek beillett volna. El is bejeit ette a Luea-me- oét azonmód. A hagyma (szerfölött bűzi ölt, de csodás jó étel lehetett, mert boldogan, nyögve nyelte le a hatalmas hagvraafca rajokat — A Luca-mesét mondja, — eörgetexn, — b* a hagymáját birizgálja. Hátradőlte a sapkáját. Kerek képe egyetlen vörösség. Szuszogva törölte meg izaadő homlokát s boldogan viBaat fel a esetne: — Látóit mór parasztot hajújától izzaduyi? Mer az ám a finom izzad ás! Luca szike klsxitisekor ia igy kell Ám izzadnyi, kerek három óra hosszat, som többet, fcem kevesebbet! Faragnyi kell a sziket, okosan, körültekintően, simára. Mikor kisz, esővízbe gyugjuk, három renden! Harmadik rend- jire fejünk fejül rántsuk s mehet & találmány! Pista bekapta az utolsó karéj hagymát is, utána- gyömöszőMe a maradék kenyérhajat a az asztalra csapott: Ippen egy ilyen sziket kiszitettem tavaly. Mondok, kitapasztalom az ijfili seregeket. Hideg karácsony előtti idők jártak. Szabó Gatyáséknál vót akkor nagy divatja, hogy asztallal, szikkel kopogtatták ki a régholt kisirteteket. Gatyás Vincéné találta ki, városi szakácsnő vót valami tanárnál a városba e mondják, a tanár felesig© minden este régholt római püspökökkel meg Árpád apánkkal beszilt. No, mondóit, a mi falunk körül római papok aligha röpködnek, de a miz?éri plébánost talán reverendán ránthassuk a túlvilágról. Ha ugyan igaz, amit Vincéné kitanált. Mer eszes asz- szony vót: a szikkopogtatásho csak módos öregek ülhettek s aki kisujj át tartotta a szikbe, egy liter búzája bánt*. Hordták fe a gabonát Gatyásné házába égisz őszön, tudja, mert Gatyásné boszorkány hiri.be állott, jópénzór még kenyőcsőt is adott s amennyi lány őt felkereste, sok zóna el- mondanyi! No, kiszen vöt a szik, a Luca szike, ippen csak a szent ijfili misét kellett várni, hogy síikor az ember a saentegybáz ajtajánál feláll a szikre és megláthass* a mindenfile boszorkányokat Tudja, én nemigen hiszek ebbe a me&tbe, de mondok, hátho! Mer öregapám még látta, öreganyám ia. Mostarjába már azonban kivesztek. Mondok azonban hátho. No, akkori mondja nekem Gatyás Vincéné, egy decemberi vasárnap dilelőtt, szentmiíse utón, hogy hallod-i Pietyikém, hallom, hogy uj LucaszÓkát faragtál? — Faragtam, — mondok, akácfáim meg fenyőtű. Mi kéne vele? — Elhozhatnád este hozzánk, — mondja Vincéné a hangja, akár a csorgatott méz, — megkopogta tnánk vele régbolt lelkeket. — Lehet 1 — ma, dók, — ma.J még gondukozok. Az a kirdis, a m izeéri plébános lelke elgyttn-e, mer akkor hiszek! — El a* fiam, honne jönne, különkép, ha elhozod azt a kit kilo babot, amit anyád igir íjár szüret éte. Délután hát elmentem a szikkel. Temérdek nipsig már ott, közte vagy három Luca-szik*, most próbálgatták, kinek milyen vót a fa.ragókeze az őszön. Olyan vinasezonyok szorongtak a sarokba, akiket talán kölyökkoroiriban láttam utoljára. Ni, - mondok, — maguk is itt vannak még? Hátul a légi nyék, lányok visongoltak. Már sö«t vöt. Kiü leadta a babot, búzát, tojást, ámít hozott. Aki nem hozott semmit, ax égisz hátulállott, iszen annak ee öregapja, se öregannya nem ko- pogtatódik elő ngys*. Aki öregszülejével beszinyi akar, ez fizessen! Leteszem a síiket — Ejjó szik, — ül ré rögtön terebilyeeen Ga- íyásné, — mennyi babot hoztál, fiam? — Mind, aa* ott megfosztva vót, meg három tojást. Nem laoadtain meg, hogy a tojás sáp vót Xáp öregs^ülDcnek a tojás is sáp legyen! — Jó van, Sbbo, — mondja • Gatyáeoó, — akár kezdhessük is. Erre nagy cwaá lerí. Kósa Pali hátul ÁÍH, ősz aki nem vót csenddel, ast fejbe verte ekki- osint. Ceak a lányok nruhogtak hátú, a nagy *aorongatásbe. Feltettük az asztalra * (veiket KőrüláíLottuk óhitatoean, kiki ránehezi tette a tenyerit a szik re. Kit öklömmel fogtam a sziket, mer mondok, vagy a mizséri plébános, vagy Kossuth apánk, alább nem adom a két liter babér! — Fogjátok a szátokat í — rivnllta Gatyásné és felforditotta a szemeit. A ligy dorongása is motor lett vóna ebbe a csendbe. — Ne ezoridj úgy a sziket fiam, — súgja ki- söbb Vincéné, — aífene a parasztin árkodba. És se láttam, se hallottam-, valami lázbetegség fogott elő ininnyájunkat. S ekkor Gatyásné nagyon csendesen szólt: — Most, most- jön! Aztán, mintha a sirből jött volna- a hangja, vi konyán óbigatott: — Jöjj ő szellem, jelenj meg ée kopogj! Jól rátettem tenyerem a szikre, ha Kossuth apánk vagy, hát aiozdiocs meg! A szik aem is mozdult. No, mondok nagy fennhangon, — ex csak a mizséri pap lesz, azt rontotta el úgy a vizibetegéig utolsó esztendőbe, hogy járni ee tudott — Hanga*! — lépett a lábamra Gatyásáé, $ ahogy odébbmosdulok, a Mák csak emelkedik e koppaut vagy kettőt. — Ki vagy, ó szellem? — kérdi Gatyásné, — felei j! Megint koppant a szik vagy kettőt. — Bötüket koppant! — riadtak össze a beavatott asszonyok, — itt a szellem. Hát erre Farkas Józsi c*ak be lekurjant a nagy csend ess igbe: — Hogy vagy, öreg swüle? Swip-« a menyonszági vetis? Fene kavarodás lett. A lányok virítottak, a le- ginyek hangosan nevettek, hogy vinanszony játéka ez csakis, Gatyásné égisz rekedt vót • ax öreg nőnék hátul előkapták a barna olvasójukat. Gatyás Vinoe is ordított: — A házamba aztán csendeséig! Nagy nehezen megint megállapodtunk a szik körű 1. Megint ugrik vagy kettőt a ázik. Ml mozgassa ezt a sziliét? Nézek az asztal alá. — Ne pislogj mindenfele fiam, lidércj ül éjjel a hasadraI — bök ódalba Gatyásáé. De akkor in már láttam mi mozgatta a sziket. Egy madzag mozgatta. A madzagot meg Gatyásné lába mozgatta. Ott az asztal alatt. A nagy áhítat - ba szépen mozog a szik. Klnpp-klappi - mozog a szik, mint a parancsolat 8 SESESi ERNŐ: TÁTRAI SÓHAJ Szélsőségek asörnyü randevúja: Tátrai Lábaimban férdepelós lakik, mégis e! Jöttéim Hozzád 5 lomnícl platód zsámolyáról bélyeges homlokommal felfohászkodom Eget cibáló, tömjénködös csúcsaid r oskatag Szentháromsága felé. Árnulom jéghavas reflexeidet, mikor dacosan viaskodnak E kánikulás júliussal s engedd meg közönyös tengerszemednek: Énrám is hunyorítson s hadd merülj ön fáradt képem fekete Tükrébe, mely fenyvesektől lopta örökzöld színek panorámáját. Nézd: csorbái villamosodból ezrével ugrik ki az öröm, Féktelen vasárnapi vággyal futkos az árnyak kéjes gyepére, Zeneszó mellett árad a csók, a pénz s az élet hömpölygő hármasfolyóp1 De jaj, széplaki dombjaid felöl örök turista mászkál: a Halál S a íébécé névtelen katonái mintha roham előtt ligéznének, Nyitott szemmel is egészséget álmodnak és szegény szájuk padlásán Alattomosan járkál a higany. Te tudod mindezt é3 elbírod? Én nem tudom elviselni a kontraszt roppant zuhanyát, Futok és búcsúzom Tőled, de kérlek; te agyondicsért Lélegzet Lehelj rájuk boldog sóhajjal, szívják ki lerongyolt Tüdők minden velődet —, én nem b ónom: öleid Magadhoz a Vigalom táncraéhes, ezerl:am, forró törzsét, Habzsolják szédítő szerpentinjeiden f alánk autók az ártatlai Kilométereket: Éljen az Élet, de haljon is meg a Halál. S ne légy szélsőségek szörnyű randevúja: Tátrai 1929 jul. 21.
