Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-04 / 175. (2100.) szám
A theresieastaáti ra§» szökni próbált a vonatból Prága, augusztus 3. A Tuka-perbeu, miint emlékezetes, csütörtökön haillgaJtiták ki tanaiként Mráz Mihályt, aki kémkedésért kapott hat évi fegyházbüntetését Theresleastadt- ban telíti. A katonai {egyházból egy kapitány és törzsőrmester vitte Pozsonyba. Mráz tanuvalloimásábam azt állította, hogy a there- sienstadti {egyházban kényszeritették a Tai- ka-elleni vallomásra. Arra kérte a bíróságot, hogy ne szántsák vissza Theresienstadtba, mert élete kockán forog. A polgári bíróság a kompetenciáján kívül eső ügyben semmit sem tehetett s Mrázort tegnap reggel visszaszállították Th érési en stadtba. Mráz a vonaton szökési kísérletet tett. Mona- vány és Daoeic állomások között engedélyt kért, hogy a félreeső helyre mehessen. A kérésnek az őrök eleget is tettek. A megbilincselt rab a félreeső helyen villám gyorsan levette kezeiről a láncot és az ablakon keresztül meg akart szokni. 1 mai tárgyalás Pozsony, augusztus S. (Pozsonyi szerkesztőségünk telelonjelentése). A Tuka-pör mai hatodik napján Terebessy elnök délelőtt negyed- kilenc órakor nyitja meg a tárgyalást. A tárgyalás megnyitása után Boriczky ügyész áll föl és kijelenti, hogy a tanuk kihallgatásában már négy napi késés állott be. Fontolóra kell venni, hogy folytassák-e Belánsky kihallgatását, vagy hogy inkább más tanukat hallgassanak ki. Weichherz dr. védő tiltakozik az ©Ken, hogy a tanuk kihallgatását félbeszakítsák. A biróság visszavonul tanácskozásra, majd az elnök kihirdeti a biróság döntését: folytatják Belánsky kihallgatását. Elnök (Belánskyhoz): ön bejelentette, hogy ki akarja egészíteni vallomását? üem tudom... nem mondtam... nem emlékszem Az - .aüveg csörömpölése figyelmessé tette az őrségei. Azonnal ulánasiettek és Mirázot, aki fatestével már az ablakon kívül volt, a lábánál fogva addig tartották, amig a vonat meg nem állt. Az őrség a vasúti személyzet segítség ével ismét a vasúti kocsiba vitte Mrázot, ahol erős fedezet mellett utazott Pardubitz-ág. A pár- duibitzi állomáson a csendőrség erős bilincset rakott Mráz kezeire. Az a katona, aki Mráz szökését megakadályozta, kezeim megsebesült az üvegszilánkoktól s a pairduibitzi kórházba ezállitolAáik. Az eset a vonatban érthető feltűnést keltett. A hatévre elítélt Miréz ellen most szökés kísérlete cimen im:dul eljárás. Elkobzott vezércikk Prága., augusztus 3. A prágai államügyészség a cseh néppárti Cech oimii délutáni napilap tegnapi vezércikkét, amely a Tuka-per tanúival foglalkozik, teljes terjedelmében elkobozta. Belánsky erre írásos jelentést nyújt át az elnöknek, amelyben azt bizonyítja, hogy ő a Rodobranát tényleg át akarta szervezni. Ezután Weichherz védő a keresztkérdések valóságos pergőtüzét za- dítja Belánskyra. Weichherz dr.: Mikor látogatta meg önt Loekhart angol újságíró? Belánsky: 1028-ban. Weichherz dr. védő: Mikor mondta önnek Rádiós, hogy Loekhart magyar szolgálatban ált? Belánsky: 1924. február 7-én. Weichher* dr. védő: Tett ön bűnvádi feljelentést Loekhart ellen? Belánsky: Nem. Weichherz dr. védő: Hlinkánál vagy más rabükinél feljelentette Lockhartot? Belánsky: Nem. A további kérdésekre kijelenti, hogy Ivánkával Turócszentimártonban találkozott, ahol Ivánka felszólította őt, hogy gyűjtse össze az összes adatokait Tuka ellen. Személyi momentumok Gállá: Irt-e Jostiak tanúnak, hogy Tuka ellen valljon? Belánsky: Nem emlékszem. Grállá: Mondta-e 1927-ben: ,,Mindaddig nem fogok nyugodni, aanig Tukát tönkre nem teszem ?“ Belánsky: Ez lehetetlen. Gállá: Inzultálták-e önt egyszer? Terebessy elnök: Erre a kérdésre neon kéül felelnie. Gállá védő ezután beterjeszti a szlovák néppárt losonci bizalmi embereinek egyik határozatát, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy a parlamentibe ismeretlen embereket küldenek és neon a párt olyan érdemdús munkásait, mint amilyen Belánsky. Gállá: Amikor Tukával Zsolnáról Rózsahegyre utazott, egyetértett-e a cseh fasiszták forradalmi terveivel, vagy sem? Belánsky; Erre megtagadóim a választ Gállá: Válaszolnia kelL Terebessy elnök: Nem kell válaszolnia. GaHa védő fönntartja magának a oemmi- ségA panasz bejelentését, majd Átnyújtott a bíróságnak egy levelet, amelyért Belánsky a szlovák néppárt végreha jtó bizottságának űrt. Belánsky levelében fölajánlotta a Rodo- brana megszervezését é® megígérte, hogy ez a* akció titokban marad. Belánsky a levél felolvasása után megjegyzi: — A Rodohranából egészen mást akartam csilláim, mint amivé Toka, alatt lett, Gállá: Miért akarta, hogy az akció titokban maradjon? Belánsky: Ennék nem voit különösebb oka. Gállá: Arra hivatkozik, hogy a Rodobrana az államra nézve veszedelmes volt. Miért akarta tehát a Rodobranát megszervezni? Belánsky; Hogy megszűnjön áMaimellenes lenni. Gállá: Mint titkos szervezet? Végül még Sznaczky védője, Weichherz dr. rámutatott Bolánskynak a mosdani és a losonci rendőrség előtt tett vallomása közötti eftentmoadásokra. Wedchherz védő kérdéseinek feladása között v éies összetűzés támadt az elnök, a védők é* u ügyész között. Nyomban ezután az elnök berekeeztette a I tárgyalást | Wek-hhom dr.: Irt cikket Loekhart államéit cnes szándékairól? Belánsky: Nem emlékszem. Weichher* dr. erre idézi BelánekynaJt a Slovák- ban megjelent cikkét, amelyben Belánsky a*t írja, hegy u égés* világ érdeklődik * ssiorákek iránt é« Leekhart és Tamara kedvezően informálják a külföldet a szlovákokról. Belánsky: Nem emlékszem erre. Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. Kcáice, Híavná (Fö-u.) 7. Képviseletek Szlovcnszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust. festett- Lfrotlu RdG^ny ^ írta : klRÚDy-GUULa (4) — ö, a vén gazember! — kiáltott föl a vajda, nevetett is, meg káromkodott is, amint már az olyan embereknek a szokása, akik bár gyois elmével forgatják magukban a dolgok kocka-oldalait, amelynek esése rájuk nézve kedvező vagy kedvezőtlen lehet: hirtelen még sem tudnak határozná azon, hogy jó arcort vagy rossz arcot vágjanak a játékhoz. Igaz, hogy szegény Mánia királyné, akire nem csak olyankor gondol az erdélyi vajda, amikor a holdvilágos éjben, a Dunántúléi elé huzó vadludak másvilági kiáltásai hallgatva, mintha a jövendőm ondó szellemek repülnének át a feje felett, — hanem gondolt olyankor is, amikor talpig vasban járt hadai élén és arcáról a hóditők kérlelhetetlensége márvánnyá keményedve néz szemközt napfénnyel és viharral: — igaiz, hogy szegény Mária királyné pénztelen állapotában fejedé lemass7X>nyhoz méltatlan helyzetbe keveredhetik, — de vájjon, nem lehetnie ez jő egy a jövendő cirkulusaira nézve? — Ebédelhet, nagyjóuram, — mond most Borbála, aki darabideig nem merészelt a gondolataiba merült vajdának szólani, csak a diák felé csóválta a fejét, aki sok haszontalan beszédével igy elkomolyitotta & házigazdát. Hogyan lehet jóétvágya egy komoly embernek? Szapolyai János szeretett a szabadban étkezni, aminthogy életének a legtöbb idejét a szabad levegőn töltötte. Amint felállott a bárságyxól, szinte egyetlen ugrással, mint a vadállat szökik fel fektéből, anélkül, hogy ez nagyobb megerőltetésébe kerülne: olyant nyújtózkodott, hogy szinte meg- görbedi tőle, mint a félhold. Izmai, csontjai pattogtak, mint őszi időben a nagy fák kérgei. A mellkasa kidomborodott, mintha Isten tudná, mennyi levegővel telnék meg az a tokoj borongó® atmoszférájából. Szüret volt, édes ée hervadt volt a levegő ize. Az esztendő egyéb napjaiban, a méhek és dongók elől eldugdosott különböző mézek, amelyek a növényekben rejtőzködnek: most mind előadták illataikat, mintha csak azt várnák, hogy még felébreszthetnek valamely faoduban egy félálomban hentergő dongót, amely az élete kockáztatásával is a mézek udvarlására siet. Csak egyetlen fekete- pontos rozsdavöxös lepke jött eiő a napsugárra és erőtlen repüléssel, a harmatosodé pázsit felett bin táltatta magát. — Megfogni a lepkét, mert a szüreti lepke szerencsét jelent, — kiáltotta most az erdélyi vajda, amint mindenre kiterjedő figyelmével észrevette a szőlők között kódorgó lepkét. Lekapta a fejéről a süvegét, amely a legfinomab- íban kidolgozott hiuzbőrből készült és csak egy kőnnycseppnyi ékkövecske volt az oldalához varrva. A haszontalan lepke azonban nem várta meg, amíg a játékoskedvü vajda beéri, hanem tovabódorgott a völgynek ereszkedő szellő felett, hogy minden fürtszedő nőszemélyt megállítson a munkájában. — Hó, ne a lepkét bámuljátok, hanem a tőkét, — dörrent most fel a legnagyobb hegyaljai Hzőlőbirtoko* ée csalódottan nyomta fejére sapkáját. A présház mögött, amely hely az északnyugati széltől védve volt: kerek kőasztal állott a százesztendős háre alatt Minden időben tisztelték & százesztendős fákat é« asztalokat, de a vajda nehezményezte, hogy a fa alól nem látja munkásait. Ezért gyorsan nekilátott az ebédnek, hogy minél hamarább végezzen vele. Abban a kormos bográcsban tette fel a kőasztalra Borbála a gulyást, amelyben az megfőtt a szabad tűzhelyen. Tudta, hogy igy szereti a gazda. A paprika nevű növény még nem régen válott ismeretessé, mert hiszen Amerikát nem régen fedezték fel. De a vajdának mindig volt paprikája, amelyeket zárt ezüst dobozban tartott, mint valami mérget. Akit a vajda paprikájával egyszer megkínált, soha sem kívánta azt még egyszer megkóstolni Mig ő maga kanálszámra keverte ételébe, sőt nagy hidegben az italába is, a hírnévhez akkoriban ilyen dolgok is kellettek. A vöröshagymával, zöldparadicsommal, borssal, sóval, veresborral főtt marhahús szinte lángbaborult, amikor a vajda a paprikás-dobozból szórt közébe. — Fekete, cselédkenyeret! — intett a~közel- ben álló Borbálának, mire az egy árpakenyérrel jött elő, amelyből a vajda a késével nagy karéjjal vágott, úgynevezett háromemberes darabot. Késsel és kanállal evett, mert a villát annak, hegyei miatt nem merte a szájába venni Igaz, hogy a kés, amelyet a dolmányából vett elő, olyan éles volt, mintha most került volna le a köszÖTÜkőről, de ennek a késnek a járását isKöaisimeri tény* ho?y Schmidthauer ■KeserlBvBzeQ Európa legtartalmasabb keserűviz-forrása s Blyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltisztító hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is Forrás-isnertetö és gyúgyjavalat minden palackhoz mellékelve. 1929 aanpawrtag 4. vetah—y Weichherz dr.: Hogyan Írhatta ezt a cikket? Belánsky: Csak ha az eredetit látom, tudok re válaszolni. Weichherz dr.: Sznaczky érintkezésben ÜWCf Kováocsal? Bolánsky: Ezt nem mondtam soha. Weichherz dr.: Sznaczkynak milyen szerepe vflB a földalatti szervezetben? Belánsky: Nem tudom. Weichherz dr.: Mit kellett volna Önnek ügyek* a z&olna-ruttkai szakaszon? Belánsky: Részleteket nem mondott nekem Kovács, csak tudtam, hogy katonai dolgokról v«n szó. v Weichherz dr.: Azokat a dolgokat és felvilágosításokat, amelyeket a bécsi irodában adott, feljegyezték a térképre? Belánsky: Nem, csak felírták. Weichherz dr.: Ki? Belánsky: Mindkét ur. Weichherz dr.: Kérem, a jegyzőkönyvből megállapítani, hogy ön azt mondotta, hogy csak a* egyik ur jegyezte fel. Belánsky: Pardon, azt mondottam, hogy az idősebb ur csinált a térképen feljegyzéseket, a másik ur skicceket készített. Weichher* dr.: Ha maga azt mondja, hogy általános adatokat adott, hogyan lehetett skicceket készíteni erről? Belánsky: Nem tudom. Weiehher* dr.: Amikor jelentést tett az ^gés* ügyről, hogyan írták meg a feljelentést a losonci rendőrségen? Belánsky: A kávéházban Tomaseknek elmondtam a dolgokat, azután beírtam a noteszembe és aláírattam Tomásekkal. Weichherz dr.: Tud-e arról, hogy Varodba, ön ellen feljflentést tett? Belánsky: Nem tudok. Weichherz dr.: Arról seom tud, hogy Varsóba ön ellen nyilatkozott? Belánsky: Nem. Weichherz dr.: Neon mondta önnek Varodra, hogy ön ie bele van keverve a független autonómietáik pártjának ügyébe? Belánsky: Nem emlékszem. Weichherz dr. (Lekicsinyítő mozdulattal): Ez az őszinte megbánás? Az elnök meginti Weichherz dr.-rt. A kémirodában töltött éiszaka Weichherz dr.: Miért aludt ön a bécsi irodában, hiszen tudta, hogy az egy kémkedési iroda? Belánsky: Mert Kovács mondta/ hogy óét aludhatok és én ott is akartam aludni. Weichherz dr.: De hiszen volt pénze, mert három lokálban is volt akkor éjszaka. Belánsky: Hát ittam még egy üveg pee* gövei többet. (Derültség). Az elnök figyelmezteti Belánskyt, hogy ko-» i molyán válaszoljon. Megismételteti a kér- | dóst. merte a vajda. Nyugodtan rátüiadelte azokat a kenyérdarabo kát, amelyekkel a gulyást mártod gáttá, de az ugrásabb husda rabokat is Míogdos- ta, amelyek kemény zsiradékpáncélt viseltek' oldalukon. Az éles, hegyes kés jól ismerte a vajda száját. Sohasem sebezte meg. — A how- szainyelü fakanál pedig úgy illett a keaébOj [mintha, egész életében azzal evett volna. — Az Antikrisztusát! — dörmögte Zember, a diák. — Még megérem, hogy az egész bográcsot megeszi! De nem az történt, amitől a diák leshelyén, 'egy kökény bokor mögött állva félt, hanem a vajda egyszerre csak a levegőbe emelte kari- kas zemét- és életerőtől fénylő fekete haja, szakálla, arca, hatalmas orra szinte belső fénytől világosodott meg: valamerre nézegetni kezdett mintha másvilági isteneket hallana az őszi levegőben. Nem messzire égett a szabad tűz az ősz tar- gallyaiból, — ezekből a régen arravadó, de valami véletlen folytán csak az idén lehullott, ai első szelecskóre engedő targallyakból — rakva. Szapolyai János talán nyomban ketté hasítja vala ama tetten kapott cselédjét, aki amolyan gallyakat tördel vala a tűzrakáshoz a nyilasok végén barnáló diókról, mogyorókról, a terméé elvégzése után pókháló-fátyolt öltött szivafák- ról, (mintha özvegységüket példáznák), amely gallyaknak fiatalos, busongó hangjuk van letörésükkor. Amely gallyak nehezen válnak meg törzseiktől, mint akár a gyermekek szüleiktől. Szapolyai uram a tűzrakáshoz leginkább a semmire sem jó, gyümölcstelen, életében elszikkadt szőlő-venyigét, a kiöregedett kökénybokrot, az óvek óta meddő, őssneeá ticoso dót t barackfát, a földben maradt és ott. haszontalanul korhadó fagy ökereket, valamint a szél szárnyain hozott faágakat szerette. A maga szőlőnyilasaiból pedig azokat a fagallyakat, amelyek igy, kési ősszel, egyetlen koppanással halnak meg a csendességben, hogy a vajda még álmából fe fölnyitja a szemét a hánságyon: — Valami nagy gally leesett a fákról. Hoziá- tok ide az eresz alá, — szólt ilyenkor Erdély nagyfejedelme és Szépéé örökös grófja s mind- azidoig csak fólszemmel követte az álom menetét, amig a gályát a nyilas végéből a présházhoz nem vonszolták. / 2 —W IBIIH I' I IMIIM I
