Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-04 / 175. (2100.) szám
ÖSS® tmgmatim 4, vasárnap. FWraWMM>TWIHfMBIiinBBIIMET r*g W«4oLherx &r.: Ez fontos kénem. A tárni r sm tréSáljofflu BeMnsky: fin akkor még nem tudtam Mstea&a, hogy kémkedési iroda, csak amikor Tokához vissaaijöítem és amikor Toka vem cáfolta meg előttem azt. az állításomat, hogy ott tiszta kémkedés folyik. Weichher* dr.: De hfeaon mindig azt állította, hogy a* alezredes első kérdéséből látta, hogy kémirodában nan? Beíánsky: Száz százalékosan nem roltam ciáxa biztos. [Watefaher* dr.: ön azt hogy mogütódiőtt azoa, hogy ott kéaBfcediés folyik, <te mégis abban az irodában aludt, azzal az eon- berned egy szobában, eőt rábízta a pamflcttet is, hogy Lonskyhoz vigye el. Miért tette ezt? Bolánsky: Ekkor még Tálkával is érintkeztem. Waichher* dr.: órával a kezemben figyeltem, én itt őt perc alatt mondta el, hogy miről iBifarmélta a bécsi hivatalt, ott pedig három éra hoeszat beszélt. Bolánsky: ők - kérdéseket tettek tel és sokat kellett magyaráznom. Ezért húzódott el a beszélgetés. Blentmondások légiója iWalcA&en érj Ónk OttMoos kérdéseke* lettek fel, rogy néwáeges bórtbéeáwt »? Beláaafey: A Jegyxéköriyvtoe részleteket is —onditara. WdeSzhera dr.: MR mondott az atezredee, zniiyeo. ssernpontbél kell mérlegelés alá venni a polgári hatóságok embereit? Belámaky: Toka autonómistia programijának szempontjából. Weidhben érj Anrteft öt a tárgyaláson láttam, maga minden* te^egyaett. Miért nem készitetí jegyzeteket azokról a kérdésekről és telteteknél, aaneiíy^c a bécsi irodában elhangzottak? Bolánsky: Soha esem oetoőKam teífegyzéttdoCfc, Weáebhen dr.: De bfcwoa tilt noteszokat ■Rztatett. Bolánsky: Bonok én sem ttífajj&oatttettaro fontoHságoi Wetehbers dr.: A bécsi irodán&k nem tete$di©ftiiott fontosságot? Bdánnky: Nem. Weichherx dr.: Itten áHandfaa azt httngorta^a, hogy azért nteaat Béesbe, hogy megtudja, hogy raá megy ott régbe? Beíánsky erre nem tud válaszolni. Weiehherz dr.: Szalay mérnök csak a pamteleötet irta le írógépein? Nem volt ő tagja a SÖkM'atti o rgaoi záciénai ? Bclánaky: De igen. Féltette a földalatti munkát... Weiehhrar* űr.: A poimffJett összefüggött a földialatti organizációval!? Beíánsky: Nem tudom, csak abból következtettem erre, hogy Tuka „/fél névjegyet" adott nekem Ssalaythoz. A panzflett Tuka és Bazovaky közös ügye volt Wedchherz dr.: Miiért figyelmeztette Jos- tiakot, hogy Svnaczkyval ne ibeezéöijen? Féltett© a föikMatti munkát? Beíánsky: Igen. Weiehher* dr.: Ml lett volna a földalatti munka? Bolánsky: Nem tudom. Weiohherz dr.: Moodljoai közetebfart a földalatti nwmkáiróL Hit tud Beíánsky a földalatti munkáról ? Beíánsky; A mozgalom még csali csirájában volt, előbb még meg kellett volna ismerkedni egymással az egyes embereknek. Van két levelem, amit Sznaezky irt nekem, hogy mentek Rózsahegyre és a vonaton találkozzam Tu- káv&L Egyebet sem tudok a földalatti munkáról. Ezután Weiehher* dr. felhozza, hogy Beíánsky a losonci rendőrségen tett vallomásában Brai- Heh ezredes nevét is említette, a szlovák néppárt parlamenti bizottsága elé terjesztett jelentésben is szó van róla. Ebben a jelentésben aktív tisztekről, szlovák és német tisztekről beszél. Benne voltak-e ezek a földalatti organizációban, vagy sem? Beíánsky: Nem. Weichheri dr.: Braűieh sem volt tagja a földalatti organizációnak? Beíánsky: Nem. Weichheri dr.: Hát más tisztek? Beíánsky: Nem tudok errőL Weiehher* dr.: Mondjon egy pár nevet, akik tagjai voltak a földalatti organizációnak. Beíánsky: Nem tudok. Weichheri dr.: Tud-e arról, hogy Sznaezky meg akarta környékezni a tiszteket? Beíánsky: Nem tudok. Weichheri dr.: Ha önnek nem volt bizalma Tokához, amint tegnap mondta és Tukán ak magához, akkor hogyan küldhette magát Bécs- be? Magyarázza ezt meg. Beíánsky: Nem tudom megmagyarázni . Lehet, hogy Tuka azt hitte, hogy nem jövők rá, hogy mi folyik a bécsi irodában. Weichheri dr.: Sznaezky bizalmasabb munkatársa volt Tukának, mint ön? Beíánsky: Igen. Sznaezky felesége is mondta ezt Weichheri dr.: Hogyan szerzett tudomást a 75 bizalmi emberről? Beíánsky: Tuka mondta, hogy megbíz azzal a feladattal, hogy látogassam meg a bizalmiakat. Én azután nem várakoztam, magam indultam el és meglátogattam egy zólyomi ügyvédet A keresztapa titkai Weichheri dr.: Miért kérte fel Tokát gyermeke keresztapjának? Hiszen tudta, hogy kém. Ez 1926-ban volt Beíánsky: Hogy behatoljak Toka szándékaiba. Weichheri dr.: Hogyan tudja, hogy Sida és Stensinger tagja volt a földalatti organizációnak? Beíánsky: Következtettem. Weiehhon dr.: Miből következtette? Bélán sky: Meggyőződésem volt. Weichheri dr.: Tényeket kérek. Beíánsky: Csak meggyőződésem volt. Weichheri dr.: Brailidh ezredes milyen nemzetiségű? Beíánsky: Német. Betörtek a Slovák szerkesztőségébe? Az elnök ekkor szünetet rendéi el. Szünet után Ralik prágai ügyvéd, Tuka védője felemelkedik helyéről és a következő feltűnést keltő bejelentést teszi: — Most jövök a Slovák szerkesztőségéből. Ma éjszaka betörtek a Slovák szerkesztőségébe éa pedig azzal a céllal, hogy iratokat lopjanak. Tagnap Tuka dr. ugyanis azt mondob ta, hogy ott vannak azoknak az iratoknak eredeti példányai, amelyek fontos szerepet játszanak ebben a perben. A trezor ki van fúrva, az iratok széjjel vannak szórva. Még nem tudjuk megállapítani, hogy mi hiányzik, csali azt akarom itt konstatálni és a bíróság tudomására hozni, hogy védői munkánkat a* ily törvénytelen tettek megnehezítik. Boricky ügyész: Kérem, tessék feljelentést tenni a rendőrségen. A koronatanú vesszőfutása Weiehher* dr. ezuáán tovább intézi kérdéseit Belánskyhoz, akin a kiimerüiteég jelei erősen látszanak. Weichheri dr.; Irt ö® a csehek ellen cikkeket? Beíánsky: A cseh nemzet ellen soha 9em írtam. Weichherz dr. erre idézi Beíánsky régebbi cikkeit, amelyeket különböző álnevek alatt irt Beíánsky egyik cikkében azt Írja, hogy a csehek minden megmozdulásából kilóg a sátáni önzés lópatája, bgy másik cikkben Beíánsky azt írja, hogy semmiféle cseh exponens nem viselte szivén Szlovenszkó jólét*. űa irta est? Beíánsky: Nem emlékszem erre. Weichlicrz dr.: Egy más helyen, mikor a cseh iskolák ellen irt, álláspontját azzal támogatja, hogy akinek ez nem tetszik, vegye a sátorfáját és menjen a Morván túlra. Bolánsky: Nem emlékszem rá. Weiehher* dr.: Fasiszta volt ön? Beíánsky: Igen. Tagja voltam a fasiszta szervezetnek. Woiehhcrz dr.: Organizálta a szűoveoszkóá fasisztákat??; Beíánsky: Nem. Weiehher* dr.: A fasiszta mozgalom Szlo- venszkó önállóságát akarta kivívni? Beíánsky: Nincs tudomásom róla. Fasiszta seregszemle Weiehher* dr. ezután több kérdést intéz Belánskyhoz a fasiszta szervezet céljaira vonatkozólag, amikre Beíánsky a sztereotip „Nem tudom, nem emlékszem" teleletet adja. Majd elmondja, hogy azért lépett be a fasiszta szervezetbe, hogy megállapítsa, mennyi a taglétszáma. Prágában megtudta, hogy 130 ezer ember. Borskynak, az egyik fasiszta vezetőnek Mi- chalko János mutatta bo mint a szloven- szkói faais*ta egyik vezetőjét, de ő e* ellen tiltakozott. Weiehher* dr.: Kérem, én ezeket a kérdéseket a Kassai Napló cikke alapján teszem fel, amely lapnak ön interjút adott. Ezekre a kérdéseikre az interjúban ön kimeri tő választ adott és pedig oly értelemben, hogy t ta«e*ták szervezetében érvényesíteni wmcsammmi kell S*lovens*ké telje* szuverenitását és hogy a szlovenszkői fasiszták oélja az autonómia kivívása, amelyért életüket és javaikat feláldozni késiek. „Isten és ember előtt..." Beíánsky eme nem válaszol. Igen ideges és teljesen kimerült, úgy hogy m elnöktől öt perc szünetet kér. öt percnyi szünet után Beíánsky szólásra emelkedik és heves hangon, amely a végén kiabálássá válik, a következő kijeién lést teszi: — Weiehher* dr. védő itt számos cikket olvasott fel, amelyeket én különböző álnevek alatt írtam, fin kijelentem itt Isten s az egész csehszlovák nyilvánosság előtt, hogy Tokával r észtvettem a forradalmi munkában, est as illető hatóság előtt kinyilvánítottam és itt aj- ból nyilvánosságra hozom. Bekánsky végső szavait oly izgalomban harsogja el, hogy alig lehet lecsiltapdtani. WekMierz dr. ezután tovább kérdez. Weiehher* dr.: A Slovenská Národná Jed- notá Miiek a szolgálatában áll? Szlovenszkó politikusainak arcképcsarnoka Befóinaíky: Baizovsky pártja volt. Bazovsky külön politikai csoportot alakított, amely a szlovák nemzeti párt radikális szárnya vol. Weiehherz dT.: Milyen célja volt a paan- flottnek, amit Récsbe vitt? Beíánsky: Szlovenszkó pofittkusaAnak arc- képcsarnoka volt ee. Weiehher* dr.: Peteogaffl máért fiknanszi- rozta ezt os akciót? Beíánsky: Fétrogaümak az volt a célja, hogy a tömegek ne mwvaszanaJk a szlovák polit3n»ofcra. Weiehher* ér.: Honnan tud**, hogy Lonetkymak kellett átadni ezt a peamflétte*? Bolánsky: Még Losoncon tudtam meg.. Weiehher* dr.: PeftrogaflM a köztársaság jóakarója volt? Bedánsky; Nem tudtom, váMeannsfL, bogy nem. Weiehher* ér.: Akkor miért vitte Ön «l Béosbe a pamftettet? Hiszem ax Baaovckyé volft. ReMfflisky: Á miénk volt, a szlovákoké, nem pedig PetrogaUié. Weiehher* dr.: Adjon ©M tényeket arrók hogy Loneky PetrogaiMnak jó ismerős© volt? Beíánsky: Petrogta® mondta, hogy ismeri Loneihyt. Weiehher* dr.: Milyen viszonyban roít ön Sznaczkyvail az^Autonőmia cámű lap megalapítása idején? Beíánsky: Egy tevéiéit kivéve semtnrfféle kapcsolatban nem vottam vele. A koronatanú szabadságot kér Weichheri: Résztvett volna ön Sznaezky mozgalmában, ha a köztársaság ellen irányult volna? Beíánsky: Nem. Mivel Beíánsky egyre halkabb válaszokat ad, Weiehher* feláll és ezt mondja: — Nem akarom kihasználni azt a körülményt, hogy a tanú kimerült, kérem, mondja meg, akar-e tovább beszélni? Beíánsky: Én ennek eldöntését a bíróságra bízom. Csak egy kérésem van, halásszák el szerdára kihallgatásomat, hogy haza utazhassam, felvehessem fizetésemet, odaadhassam azt családomnak és vállalatomnak, a mozinak programját összeállíthassam. Gállá: Látszik ugyan, hogy Beíánsky kimerült, de kérem rendeljék el, hogy itt maradjon, hogy ne lehessen közben érintkeznie a többi tanukkal. Elnök (az ügyvédhez): De kérem. Ügyész: Látszik, hogy igazat mond Belán- sky, mert a kérdések pergőtüzében is nyugodt maradt, nem fél, biztos dolgában. Indítványozom, hogy engedjék Losoncra. Ezután az elnök ugv határoz, hogy Beíánsky kihallgatását félbeszakítja és azt szerdán fogja folytatni. Beíánsky: Kérem, három napja hallgatnak ki. őszintén beismerem, olyan munkát végzek, amiről magam sem gondoltam, hogy el tudom majd végezni. Összekoccanás a védelem és az agyész között Weichhcrz indítványozza, hogy a bíróság utasítsa a tanút arra, hogy időközben ne érintkezzen sem a per tanúival, sem senki mássaL Ügyész: Kérem az indítványnak kiegészítését, hogy a tanú sem a védőkkel, sem a vádlottakkal ne érintkezzék. Gállá: Az ügyész ur megjegyezte, hogy a védelem a vidéken jár és a tanukat igyekezett befolyásolni. Ottlyk: Mondja meg ügyész ur, kire hatott a védelem? Ügyész: Majd máskor. Gállá: Ha főn tart ja állítását az ügyész ur, mi nem állhatunk igy megbélyegezve a világ elé. Ügyész: Nem a védelem, nem a védők, hanem Mach volt a tanuknál. Elnök: Nem a védelem? Ügyéss: Nem. Most Sidát, akit a védők é« az ügyész összetűzése előtt hívtak be a terembe, szembesítik Bélán skyval. Sida kijelenti, hogy Belánskyt 1924-ben a pozsonyi Carlton kávéházban ismerte meg. <5 akkor gyomorbajban seznvedett és a pozsonyi klinikán gyógykezeltette magát. Este Jostiák volt tanár ismertette meg Belánskyval. Bemutatkoztak egymásnak, de alig beszéltek egymással. Beíánsky erre megjegyzi: Nagyon röviden beszélgettünk. így volt, ahogy tanú mondja. A titokzatos csomagok: választási röplapok Beftüusky nőst elmegy és ax elnök újabb tanút hív be. Poásedaia Tamás harmincéves poraonyi vasúti koosúneeter & következő tanú. Kijelenti, hogy egy aBcaknomal éjjeli eaolgálatbon volt, a dátumra nem emléfraxflt pontosan, de kevéssel a Tuka-áttér kipattanása előtt lehetett. Az egyik eozlgák*- tos vasutas jelentette neki, hogy Tuka huMenhárom csomagot akar fBfkéJÓbs bevinni. ö erre axt mondotta, hogy ec lehetetlen. Tokával egy fiatalember volt, aki arra való hivatkozással, hogy Toka nem amolyan közönségéé ember, kérte őt, hogy a csomagoknak a Mikébe® vaíó eL helyezését engedje meg. — Tuka is hozzám jött, — folytatja a tana — ée ast mondta, hunyjam be a szememet és na lássam azt, hogy mit visz. Ekkor aa egyik esomag széjjelesett és láttam, hogy a rodohráncok katekizmusának egy füzete esett ki belőle. Néhány száz füzet volt a huszonhárom csomagban, amiket egy hordár bevitt utána a fülkébe. Ügyész: Nem mondta Tuka, hogy mi van a csomagokban? Tanú: Igen, ast mondta, hogy választási röplapok. Tuka föláll és Így szói: Csak annyit akarok leszögezni, hogy a választások előtt voltunk, Keletszlovenszkóra utaztam és választási plakátokon kívül még vittem magammal a Rodobraneo katekizmus második javított s el nem kobzott kiadásából is példányokat. Trikrát nazdar Elnök most rövid szünetet rendel el, amely után behívják a következő tanút, Suchánek Lajost Suchánek, a Národny Dennik munkatársa kijelenti, hogy január 17-én névtelen levelet kapott Prágából „trikrát nazdar" aláírással. A névtelen levélíró azt közli vele, hogy tud arról, hogy Flachbartb érintkezett Titkával, pénzt adott neki és pénzt közvetített hozza. Anonimns. aki mindenre képes Elnök: Tudja ön, ki irta a levelet? Suchánek: Később Prágában voltam és egy prágai magyar újságíró azt mondta nekem, hogy a Prágai Magyar Hírlapnak egy volt tagja irta ezt a névtelen levelet. Felolvassa a levelet, amelynek névtelen írója sok sikert kíván a Národny Dennik szerkesztőségének és ajánlatosnak tartja, tegyenek fel Tű- kának néhány kérdést. „Tudja-e Tuka képviselő, hogy a Prágai Magyar Hírlap volt szerkesztője beismerte, hogy 1924-ben és 1925-ben Tukának tiz-husz és negyvenezerko- ronát adtak át. Mondja meg Tuka képviselő, hogy milyen célra kapta ezt a pénzt? Tudja-e Tuka képviselő, hogy Flaohbarth Jenő vitt neki pánzt és tudja-e azt, hogy Beíánsky már beismerte, hogy Dortsáktól is kapott pénzeket a zsolnai állomáson? Tudja-e azt, hogy Flachbartb emberei gyávák és úgy fognak vallani, ahogy a rendőrség akarja"? A névtelen levélíró még megjegyzi, hogy ha e kérdések feltevése nem járna sikerrel, akkor anyagot szereahet még Dorteák 6e Belánaky Ami a tüdőnek az ózon v az a fehérneműnek a TERPENTIN!! I BS Használjon tehát 1 Pocsatko Terpentin szappant j ül Mindenütt kaphatóll 3
