Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-04 / 175. (2100.) szám
Kai siámos!^ 20 eMal ^ sz^m ' Vasárnap *1929 augusztus 4 Előfizetési ár: évente 300, félévre 130, /J SzlöVenSzkÓi és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prágait, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: ;•, •/ • nnn:lnn-n 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerfosztó: # pOLlUKUl napilapja Felelős sxecáesJflőt hivatal: Prága II„ Panská ul 12/111. — Teli a vonta 38 Ke. Egyes szára ára 1°2G Ke DXURÁNYJ LÁSZLÓ FOR6ÁCH 6ÉZA lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Üzenet a kiiépistri a ariős-fiataioknak Irta: DZUR&ÍIYI LÁSZLÓ t A negyvenévesek jogán kívánnék néhány •egyszerű szóval és igazsággal beleszólni a in-agy perbe. A negyvenévesek jogán, akik még egy más évszázadiból hoztuk az ideál- jainkat és iiUuzióinkat, akiknek a mesemondó Jókai és a Nagy Palóc még eleven élmény volt, de a horizonton már föidüibörgött szekerén az uj próféta. Az uj század átértékeléseit számunkra még nem végezték el mások, nekünk magunknak kellett kiérlelnünk az uj idők uj értelmét és gyönyörű benső szén ve désekkel fölhántanünk az uj próféciák magvát. A mi generációnk az, amelyik a legtöbbet vérzett a nagy viiágíförgetegben s akik ed nem vé réz tünk testilleg, azoknak az idő uj és talán még mélyebb sebeket tartogatott A világ, ami összeomlott, bennünk dóit ösz- sze a Legszörnyübb robajjal, mert hiszen az öregekben nem h-alt meg egészen, ők valami sajátságos lelki kettősséggel élik vagy álmodják a jelenben is a múltat amelytói ha teljesen elszakadnának, talán az ól ebük fonala szakadna meg, — míg nekünk gyors ?öl- oesudáseail föl kellett építenünk az uj világot és az uj világban a magyarság fönnmaradásának és boldogulásának uj erődítéseit, uj munkahelyeit és uj állásait. És ha a" jelenben elénk meredő nagy kötelességek és feladatok szédítő ormaira esik tekintetünk, szinte jól esik visszarepüilmünk gondolatban romantikus ifjúságunkba, amikor mindössze egy követválasztási pirostól! jelentette számunkra a politikát és a harcot, amelyben a függetlenségi gondolat apród jár voltunk. Fejlődő izmaink már akkor is a hatalom birtokosai elleni harcra feszültek, mi is a többet, a nemzeti és emberi értékek kiteljesedését akartuk, de viszont ennék a harcnak az eredményét mi fölserdült korunkban sem kockáztattuk azzal, hogy op- poziciót csináljunk az oppoaicióban. Mert mi nagyon jól tudtuk azt, hogy fegyelem és egység nélkül még csak kilátásunk sem lehet a győzelemre. Megvallom, rám nagyon visszás benyomást tett az a harcmodor, amellyel a mi radikalizmusba lendült fiataljaink véit igazukat •védik, aminthogy kissé visszatetsző az a módszer is, ahogyan a maguk még erősen erjedésben lévő és a kulturális" kérdések komplexumának, úgyszintén a szociális gondolatnak még ezernyi zavarával jelentkező elgondolásaikat egyedül üdvözítőnek patenti- rozzák a magyar jövő és a haladás számára. Van ebben a minden tekintélyen áthágó fiatalos prepotenciában valami hamvasan kedves és földerítő is. Ahogyan a szerelemmel először találkozott ifjú a megrázó élmény elemi hatása alatt úgy véli, hogy ő fedezte föl a világmindenség számára az élet legnagyobb misztériumát, ugyanúgy a mi fiataljaink is az első szűz-találkozás után fölfedezik számunkra az eszméket, a mélyekért mi már évtizede dolgozunk, csak éppen ők nem vették ezt észre. Mert nem a fogalmazáson, hanem a lényegen múlik a dolog. És nem az a döntő, hogy Saabé Dezső hogyan mondja, és hogyan fejezik azt ki az itteni magyar mimika kevésbbó gigászi alakjai, hanem egyedül az a fontos, hogy arra törekedjünk: a magyarságunk európai legyen, de viszont európaiságunk sohasem szakítson el, sohasem lazítson meg egyetlen gyökeret sem, amely bennünket a magyar nemzet testével és életével összeköt. Igenis, akarjuk a haladást, akarjuk a népPerdfető nyiiatfgdzassft, Sreisfentések is vallomások napja a Tuka-bünpörben Belánsks? azért kérte fal Tűkét gyermeke keresztapjának, hogy „behatoljon szándékaiba** ismételt összecsapások a yád és védelem kSzütt a tanuk vallomása felett — Egy állítólagos magyar újságíró névtelen „vádlevele” - Wallare-regényszerü vallomás a Tuka-Flacbbarth kapcsolatról - iái István tanúvallomása a szlovák néppárt és a magyar pártok viszonyáról Pozsony, augusztus 3. (Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti.) Tegnap, a késő délutáni tárgyaláson még igen érdekes párbeszéd hangzott el Gallia védő és Belánsky koronatanú között. Galía ugyanis számos kérdést intézett a tanúhoz, amelyekre Belánsky részint tagadé választ adott, részint pedig nem akart válaszolni, miért a védő és Terebessy elnök között élénk kontroverzia támadt. * fórom „nem** Gállá ár. (Belánskyhoz): Azért lépett összeköttetésbe Pákával, hogy Csehszlovákiában forradalmat szítson? Belánsky: Nem. Gállá: Hát azért lépett összeköttetésbe Tukával, hogy Szlovenszkót elszakítsa a köztársaságtól ? Belánisky: Nem. Gállá: összeköttetésbe lépett-e Tukával azért, hogy olyan dolgokat kémleljen ld, I amelyeknek katonai szempontból titokban kell maradniuk? Belánsky: Nem. Gállá: A néppárt egyik bizottsága előtt 1928 április 16-án azt állította, hogy a bécsi iroda forradalmat akart előkészíteni, Belánsky: Erre nem emlékszem. Gállá: Azt mondta, hogy a fegyveréket Bajorországból a Dunán kellett volna ide csempészni. Belánsky: Erre nem voltak bí zenyüékaim. Gállá: ön azt mondta, hogy azért utazott Pécsbe, hogy megismerje Tuka szándékait. Hogy állíthatja tehát most azt, hogy Tuka küldte önt Bécsbe? Belánsky: Én nem mondtam, hogy Tuka küldött engem Bécsbe. Gállá: Sznaczkyvai voltaik nézeteltérései? Belánsky: Igen, mert ő germán világnézetű volt, inig én szláv érzelmű. Gállá: Bazovekyval volt Tukáoiál? Belánsky: Igém. Zavaros becsület-kódex Gállá: Igaz, hogy Bazovskynák azt mondta, hogy Szlovenszkón az autonómiát csak forradalmi utón lehet elérni? Belánsky: Lehetséges. Gállá: Diffámáiénak tartja-e egy forrada- mi mozgalomban való részvételt? Belánsky: Igen. Gállá: Tartott-e Rózsahegyen a forradalom mellet beszédet? Belánsky: Lehetséges. Akkor egész éjszaka nem aludtam és a beszédet kora reggel tartottam.' A védő ama kérdésére, hogy miért választotta éppen Tukát gyermeke keresztapjának, holott már akkor abban a tudatban ólt, hogy kémkedik, Belánsky megtagadta a választ. nek mmél teljesebb bekapcsolását a műveltségbe termőképességének fölfokozásával és a benne szunnyadó nagy értékeknek életre- hivásával, hiszen nemzeti életünket ezekből a friss erőkből akarjuk regenerálni és uj gyümölcsök hozására termékenyíteni, aminthogy ez a folyamat már meg is indult a falu számos mozgalmában, sőt föltórt egészen a parlament kapujáig, csak éppen a mi regős fiaink nem vették mindezt észre. És a szociális gondolatot akarják számunkra fölfedezni? Hát nem látják, nem tudják azt,' hogy a kisebbségi kérdés a hatalom által eddig megszabott mesgyén hovatovább egyetemed proletárproblémává torzul, mert törvényszerűen el kell valamennyiünknek proliét a rizálódnunik. Hiszen a magyarságnak, 'amely nem könyvszagu teóriákból, hanem az élet szenvedéseiből kapja szociális problé- Imáit, éppen magyar volta miatt keli ezer és ezer szociális sebből véreznie. És mit segít ezen Radov? Néhány ábrándozó magyar fiú néhány hasonló cseh és szlovák társával, akik megragadó és megváltó teóriákat cserélgetnek és a rigófüttyben élvezik egy messzi szebb jövő zenéjét, miközben körülöttük vágják a magyar erdőt. Hullanak az erős tölgyek, otthonjukat vesztett 'családok indulnak a hontalanság útjára, csu- ’szik a magyar föld, kihamvadniak a gyári kohók, a magyar gyermek^ akit ők a kultúra magasabb áldásaiban akarnak részesíteni, 'maikcen-nyel írja vakációs beszámolását a kis húgának, egyetemi hallgatóink egy torz és idegen magyar- nyelven írnak, a munkásság szellemi elitje az utcán ténfereg — és akikor •ők többek között emigyen állítanak föl javallatot: „Egyre világosabb már előttünk, hogy egyetemi hallgató voltunk legembenibb fel- használása az, ha szociális szakemberi és értelmi munkával idomulunk be a száz százalékosan fegyelme® és etikus társadalom felé vezető világtörekvésibe. Dunamedenoed tegnapjaink magasul! folytatásaként Ígérjük a nemzetközi haladás magyar asszimilációját, a magyar vidék, a magyar nyelvközösség, a vajúdó magyar szellemiség gyökeres és helyhez idomult szocializmusát. Hát jól van, fiuk! „Uj arcotokon" miég nagyon sok a ködf olt, a tudálékos póz, a céljaitok a „világtörékvések" felhőibe vesznek, amiig ideien! a nacionalizmus járja kultura- nyomoritó és kenyérfosztó táncát, de tegyétek, amit jónak láttok! Keresselek, próbálkozzatok ! Hiszen ha a megértésnek akár csak kis szigetét találjátok meg ebben a gyűlölet! engerben, már az is valami eredmény, mégha nem is hozza közelebb a jobb holnapot. Aki jószándéku és becsületes a túlsó oldalon, annak fogjátok meg a kezét és tegyétek megértővé és hajlamossá a mi szomorú sorsunkkal szemben! De kettőt ne felejtsetek el. Az egyik az, hogy talán mégsem sikerült egészében föltalálnotok a kisebbségi élet bölcsesség-kövét, amelynek hiányában mii többiek valamennyien tévelygők vagyunk; a másik pedig az, hogy máról-holnapra nem lehet kisded szemináriumokkal megváltani a világot, amelynek mai küzdelmeiben ,a tudományos meggyőzés hatásfoka és az ellenfél fegyverei úgy aránylanak egymáshoz, mint a rózsavíz a pusztító gázokhoz. Mert itt harc folyik és bűnös az, aki ebből a harcból már eleve félreáll és veszni hagy egyetlenegy napot. Mert mindennap elveszhet egy lélek, mindennap semmivé válhat egy kulturális vagy gazdasági érték és mindennap elmosódhatok annak a magyar kultúrának, amelyet, ti magasra akartok emelni, az eddig megőrzött lapján egy sor magyar betű. Próbálkozzatok és keressetek! De álljon állandóan a szem-etek előtt, hogy itt nagy nemzeti küzdelem folyik a jövőért, amely épp úgy a ti folytatásotok lesz, mint a miénk. Ám úgy tegyétek meg minden lépésieket, úgy végezzétek minden munkátokat, hogy sohase ellenkezzék a nemzet egyetemének legszentebb érdekeivel, hogy a nemzetet, amikor ezek az érdekek az összefogást parancsolják, ne válasszátok szét osztályokra és sohase legyen szavatok és cselekedetetek, amely a magyar ügy ártalmára lehet, mert ■rettenetes a nemzete ellen vétett ember lelkiismereti terhe és vezeklése. És vigyázzatok! Van Móra Ferencnek egy bűbájos gyerek- regénye, nem tudom, ösmeritek-e? Arról szól, hogy róka koma, már mint Csalaváry Csalavér észrevette, hogy Mackó ur messze útra távozott. Fölkerekedett hát Csalavérnó asszonysággal, akinek kalapjáról messzire lobogtatta a szél a fekete flórt, nemkülönben két csemetéjükkel és Mackó ur halálhírével beállítottak az elhagyott kastélyba, amelyet örökösökként birtokukba vettek és nekiláttak a gazdag éléstárnak. Mikor már mindennel elkészültek, a korgó gyomor azt a tanácsot adta nekik, hogy iskolát csináljanak, ahol Csalaváry Csalavér fogja oktatni a NyuL unfiakat és Nyul-kisasszonyofeat. A dolog nagyszerűen ment, Csalaváry betett egy könyvbe egy makkot és megkérdezi)© a Nyak nebulót, hogy mi az? — Makk — mondja a nyúl. Azután még egy makkot, tett oda. — Maikk, makk — feleli most a NyuLurfi. És a Nyul-anyók a nagy matematikai tudomány láttára csaknem könnyeztek a gyönyörűségtől. Csakhogy a Nyul-urfiakiből mindenínaip eltűnt egy-kettő Gsalaváryék konyhájában. Mig a végén alig maradt hírmondó az iskolából. Hát vigyázzatok fiuk!
