Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-31 / 197. (2122.) szám

2 kezdenek, amely remélhetőleg hamarosan vég­leges megegyezésre fog vezetni. A Daily Express nagy elégtétellel állapítja meg, hogy a megszálló csapatokat végre visz- sxavonják. Az angol hadügyi hivatal tegnap kijelentette, hogy a kivonulási parancsot még nem adták ki, mert előbb a hadügyminisztéri­umnak kell megadnia a formális utasítást, azonban ez minden pillanatra várható. A Times berlini jelentése szerint a hágai eredmény Németországban nagy megnyugvást keltett. Németország elérte két főcélját: tudni­illik a kiürítést végre fogják hajtani és a meg­állapítható meg ellenőrző bizottság létesítésé­nek tervét feladták. Engedmény a kis államoknak Páris, augusztus 30. A Journal hágai levele­zője szerint Snowden elhatározta, hogy az Angliának, Japánnak, Portugáliának és a kis államoknak megítélt öt millió meg nem védett fizetségben való részesülésről lemond. Ez a szándéka azon hosszadalmas tárgyalások után alakult ki, amelyeket Románia, Jugoszlávia, Görögország és Csehszlovákia képviselőivel folytatott. Sriand nyilatkozata Páris, augusztus 30. A Marín hágai levele­zője ismerteti azt a nyilatkozatot, amelyet a tárgyalások befejezése után Briand több új­ságíró előtt tett. A Matin szerint Briand a kö­vetkezőket mondotta: r—i Minden látszat ellenére nem a pénzügyi ellentétek voltak a legsúlyosabb akadályok. Amit elértünk, az a Young-terv elfogadása, amely Franciaországnak háborús adósságain kívül nagy védetlen annuitást biztosit, amely igen kiterjedt hitelműveletet tesz lehetővé. Arról is gondoskodni kellett, hogy az euró­pai béke és a francia-német közeledés, amely érmék a békének előfeltétele, ne kompromit­tálódjék. Megmentettük a Young-tervet. — Kölcsönös engedmények árán Angliát a még rendelkezésre álló összegekből kielégítettük és a csütörtökön létrehozott megegyezéssel elkerültük a Németországgal való feszültsé­get. Célunkat tehát elértük. A német sajtó állásfoglalása Berlin, augusztus 30. A hágai egyezményről a Vorwarts a következőket írja: A hágai kon­ferencia hármas eredménnyel végződik. Először is a Young-terv fentartással a parla­mentek ratifikálása előtt szeptember elsején életbe lép. Másodszor a megszállott területet kiürítik. Harmadszor a munkáskormány ini- ciativájára az Anglia és Franciaország kö­zött való viszony fundamentálisan megvál­tozott A Germania igy kommentálja a megjegyzést: Nem szeretjük a Young-tervet. Azonban a ki­sebb bajt inkább elfogadjuk a nagyobbnál ab­ból a célból, hogy Németország területi és gazdasági integritá­sát helyreállítsuk. Ebben az értelemben üdvözöljük a hágai ered­resten,- ksíréüu R6G£ny ^ irtaílCRÚDy^GyüLa (26) — Nem állhatom őket. A pénzükkel be akarták dugni a torkomat, a szememet, a fü­lemet. Mindig csak aranyaikat csörgetik, még ha másnak meg is szakad a szive a fájdalom­tól Vájjon, igaz lehet az, hogy a zsidókat a pénz látása, a pénz simogatása, pénz birtoka minden földi bajaikban megvigasztalja? Az őrgróf felelt': — Valaminek kell lenni a dologban, mert némely napokon nem szabad pénzt venniök a kezükbe. — Ezek az 5 szerencsétlen naoiaik. No, h’.dd lássuk, miben törik a fejüket a zsidók velem, akinek nincs országa, se koronája, — Itt t-oei:uk a szomszéd szobában. Báthory lf'ái., a nádor, olyan mazculalot t-cf, mintha a kraiynét ebben az u-jabaa s elk'sérné, de nem tudott a lábára á'lani. hiá­ba igazgatott göíbe meggyfapálcát ». csizma­sarkához Vö'áaen hanyatlott vissza, míui a szélfelhőkkel küzdő alkonyati nap. A szomszéd szobi hosszúkás, kéi; V/ <ziría szabott volt. Ez volt a királyné hálószobája, megfekedett arcú szeutképek az ajtótáblákon, amely szent képeknek már csak a szemük élt, mintha azt valamely erősebb festékből nyom­ta volna meg a piklor Szenteltviztartó és lán­cos kis kereszt mindenfelé. Nagy utazóláda a .sarokban, amelyen a boldog időkben üldögél­ni lehetett és nagy utazásokról beszélgetni. Bélig égett gyertyák csak a meggyújtásukat várták, hogy magukkal hozzák azoknak az ódon templomoknak a hangulata , amelyek­ben először lángralobbantoBák őket. És az ményt, mint a béke felé vezető utón megtett pozitív lépést. A Berliner Tagblatt a rajnai terület felsza­badulását a konferencia legértékesebb eredmé­nyének tartja. A gazdasági és pénzügyi meg­egyezés, meg a Saar-terület kérdésében folyta­tott első tanácskozás még igen sok kritikát tesz jogosulttá. * A Deutsche Allgemeine Zeitung szerint Né­metországnak igen nagy árat kell fizetnie, — Ügyesebb tárgyalási technikával és a német demarche előzetes tehertétele nélkül nagyobb eredményt lehetett volna elérni. A Deutsche Tageszeitung a kiürítés késői terminusát Németország uj provokálásának minősiti, A német hivatalos jelentés Hága, augusztus 30. A német diplomáciai­politikai hivatalos levelező iroda a következő jelentést adta ki a hágai megegyezésről: A Hágában csütörtökön dért politikai ered­mények között első helyen all a rajnai terület kiürítésének terminushoz kötése és a kiürítés végső határidejének megállapítása. A német munkának ez volt a főfel'adata. A rajnai terület kiürítésével helyreáll a né­met állam szuverénitása ezen a vidéken, minden idegen szervezet eltávozik és Német­ország felszabadul egy olyan méltatlan állapot alól, amely a német nép előtt mindig feltárta a Németország és más nagyhatalmak közötti kü­lönbséget. A kiürítési terminusok maximális határaikra vonatkozásban szilárdak, azok az áldozatok, amelyeket eddig a határidőig még hozni kell, szilárdan megállapított ha,tárok kö1 zött mozognak, tehát könnyen lehet velőik szá­molni. Az ellenőrző bizottság kérdésében olyan megegyezés jött létre, amely számol a német állásponttal. Nem lesz különleges „Komission de constation et de conciliation“, sem vala­milyen már meglevő szerv nem kap különleges hatáskört, amelynek alapján beavatkozhatnék Németország szuverénitásá'ba a versaillesi szer­ződés és a locarnoi egyezmény intézményein kívül. A Hágában megállapított eljárás abban fog állapi, hogy felmerülő vita esetén az érdekelt felek a népszövetségi tanácshoz, vagy a locarnói döntőbírósághoz fGgnak fordulni. Hogy melyik szervet veszik igénybe, ezt a po­litikai célszerűség dönti el. Megállapítható te­hát, hogy Németország száz százalékos eredményt ért el és a rajnai terület felszabadul az idegen meg­szálló csapatok alól Aláírták a politikai egyezményt Hága, augusztus 30. Ma délben aláírták a tegnapi politikai megegyezés jegyzőkönyvét. Ezzel a rajnai terület kiürítésének kérdését véglegesen szabályozták. Jaspar belga miniszterelnök délben 12 óra­kor nyitotta meg a fődelegátusok ülését és Hendersonnak adta át a szót. Henderson be­jelentette, hogy a politikai bizottság a poli­tikai kérdésekben egyhangú jelentést állított össze és a három megszálló hatalom, Anglia, ágy sovány volt, mint egy nőstény méhe, amelytől elvették a gyermekeit. Mária az ágyhoz lépett, zsebkendőt vont elő annak párnája alól, hogy eltakarja vele száját, mielőtt a második bolthajtás alatt fel­sorakozott zsidókra nézett volna. A mennye­zetről lecsüngő lámpa fényében három ide­gen ember alakja látszott: egy kopasz, magas, rózsaszínűre hízott férfié, aki duzzadt arcá­val úgy mosolygott állandóan, mintha valami viccen gondolkozna, amelyet nyomban elmon­dana annak a mellette álló kis keserves, föld- befelejtett tormagyökérhez, feketévé száradt férfiúnak, aki idegességében a levegőt ha- rapdálta, mintha azzal is haragban volna. Ez a fkeete száradtság a bajuszát a szemöldöke helyén viselte és gyűlölködő, gonosz tekinte­tet vetett körül, mintha az egész világot fele­lősstégre akarná vonni azért, hogy neki min­denféle bajai vannak. Irigység, düh, elégedet­lenség lángolt e göirbedt emberkében és miután egyébként tehetetlennek látszott a ve­le incselkedő szellemek ellen: ugyanezért ne­vetséges volt, mint a kutya, amelyet szemte­len legyek fel ingereltek. A harmadik zsidó valamely egyházi férfiú volt, akinek megelé­gedett mozdulatain, sőt jámbor mosolygásán át látszott, hogy semmiféle lelkiismereti fur- dalást nem érez, mert pontosan elvégzett min­dent, amit a szent könyvek élőimak. Ha nem sikerülnek a dolgok, akkor ő azokért nem fe­lelős, hanem felelősek azok, akik a törvé- ket hozták. Az ilyen embernek a legkönnyebb az élete, mindent ráken Mózesre.-- Mit akartok? — kérdezte Mária megle­hetősen ridegen, miután megfigyelte, hogy a Brandenburgi halk, zökken ős el nyújtózkodás­sal a háta mögé telepedik. — Te Simon vagy, aki a gyorsszekereket és a gyorshajókal in­dítod Pozsony és Komárom között — Én voltam az, amig az emberek levelez­lek egymással és az utasok fizettek a gyors- szekerkeaij — felelte a fokJte ember s lótar­Egyre ellenségesebb a viszony a cseh néppárt és az agrárok között Prága, augusztus 30. A prágai sajtó prognózisa szerint a belpolitika ősszel élénk óbb lesz a szokottnál, mert akkor ki fog tömi a kormánytöbbség válsága. Egyes szlovák körökben Hlinkának azon kijelen­tését, hogy a Tuka-esetet átviszi a parla- metbe, úgy értelmezik, hogy a szlovák néppárt kilép a kormánybél. A cseh néppárt a lehető legrosszabb vi­szonyban van az agráriusokkal. A cseh néppárt földművésszárnyának vezére, Sa- malik képviselő, morvaországi népgyülé- sein egyre élesebb tónusban kritizálja a cseh agrárpárt mezőgazdasági politikáját. Samalik legutóbb kijelentette, hogy a cseh néppárt ugyan kívánja a mai koalíció megtartását, de ha a republikánusok a maguk hajlíthatatlanságával felrobbantják a koalíciót, a cseh néppárt bármely más párttal is együtt dolgozhat, amely az állaim jólétét akarja. Ezek a támadások — jegyzi meg Samalik beszédéhez a Vecerni Oeské Slovo — összefüggésben vannak azzal a következetes akcióval, amelyet a cseh néppárt vidéki titkárságai az agráriusok ellen folytatnak. Ez már tulajdonképpen választási harc, mondja a lap, s ebben a harcban a néppártiak és agrárok a leghe­vesebben támadják egymást Egy város egész elöljáróságát a vádlottak padjára ültette a szovjet Moszkva, augusztus 30. Asztrachánban ma egy a maga nemében egyedül álló korrupciós bünper tárgyalását kezdi meg a szovjetbiróság. A város egész elöljárósá­gát, százhuszonkilenc férfit és nőt helyez­tek vád alá azon a eimen, hogy vesztege­tési pénzeket fogadtak el kereskedőktől és ellenforradalmi testületektől. A szovjet büntetőtörvénykönyve ezekre a bűncselek­ményekre csak egy büntetést ismer: a ha­lálos büntetést. Általános a vélemény, hogy a vádlottak legtöbbje nem kerülheti el a halálbüntetést. Belgium és Franciaország együttesen átira­tot intézett Németországhoz, amelyben a raj­nai terület kiürítésének részletei vannak le­fektetve. Az átirathoz három függelék csat­lakozik, amelyben minden hatalom külön-kü- lön foglalja egybe a kiürítések reá vonatko­zó részét. Ezután Henderson felszólította a német delegációt, hogy fejezze ki hozzájá­rulását a megállapodáshoz. Stresemann pár szóval Németország részéről elismerte az egyezményt, erre az okmányt a delegátusék általános tetszésnyilvánítása között az érde­kelt miniszterek áláirták. Ezután újból Henderson emelkedett szó­lásra és bejelentene, hogy az úgynevezett megállapító és egyeztető bizottság meg­alakításától eltekintenek, mert a locarnói megegyezésben foglalt statútumok a felme­rülő vitás kérdések elintézésére kielégítő lehetőséget nyújtanak. Est a jegyzőkönyvet is aláírták az érdekelt államok delegátusai. Henderson harmadik felszólalásában Jas­par belga mi ni s zterelnöknek megköszönte a hágai konferencián kifejtett fáradozásait. Átadta neki azt az aranytollat, amellyel a hágai okmányokat aláírták. A politikai megegyezés tehát előbb tör­tént meg, mintsem a pénzügyi tárgyalások véglegesen lezáródtak volna. A pénzügyi bizottság ülése, amelyen tizenkét állam képviselői vesznek részt, délután három órakor kezdődik és valószínűleg még ma befejeződik. A konferencia záró ülését te­hát szombaton meg lehet tartani. Amikor Wirth miniszter as ülés termet elhagyta, a rá várakozó újságíróknak eze­ket mondotta: „Nem vagyok többé a megszállott terüle­tek minisztere. A felszabadított területek minisztere vagyok". A szeméből forró könnycseppek hullot­tak... Távoznak a delegátusok Hága, augusztus 30. Streeema-nn dr. a né­met delegáció nagyobb részével hétfőn érke­zik Berlinbe, mig Schubert államtitkár a többi német delegátussal közvetlenül GenFbe megy. Briand pénteken délután két órakor elutazott Hágáiból. Louöheur, CShéron és Snowden résztvesz a Táróülésen, amelyet szombat délelőtt tartanak, A záróülést 16,33 m. rövid hullámhosszal a világ közvélemé­nyéhez közvetlen közeibe hozzák. MlTillTTIWHIMfeUSillMWmHBSHBHM—H—BMB5BMM tó-ember büszkeségével megcsörrentette lá­bán a sarkantyúkat. — Én voltam a zsidó ful­lajtár. Most a megelégedett kövérhez fordult Mária, akinek hajfürtjei úgy komkorggtak ki sapkája alól, mintha mindegyik hajfürt oly szívesen szolgálná gazdáját, hogy még gondolkozna is helyette. A kövér, kékszemü ember valóban mindig hajfürtjeit csavargatta és percről-pe rc- re vidámabb lett, mintha valami srófon át jó­kedvet csepegtetne magába. — Engem is ösmerhet, felséged. Én voltam az a kaftános lókereskedő, akinek csak meg­mutatni kellett egy lovat vásárban vagy or­szágúton, hogy a ló már megtalálja az utat az uj gazdájához, — felelt a kövér ember és dé­delgetve gyűrte fel jobbkarján a kaftán ujját mintha magasztalni akarná a kezet, amely annyi kötőféket váltott. A harmadik Hfeidócstka vérvörös hajával csak a sarokból dugta ki a fejét: — A Mártom-napi hizottludakat, felség, én hordám Budára. — Mindig hiányzott a zúzája, — felelt a ki­rályné és többé egyetlen pillantása sem volt a jámbor zsidiócska részére, aki váltvonogatás- sal, kézrázással, orvaierditéssel védekezett ama lehetetlen vád ellen, hogy a királyné híd­jainak a zúzája hiányzott volna. — Hát mit akartok? — kérdezte a király­né és a zsidók harisnyás lábait nézegette, amelyet valamely halthatatlan támcütemre vo- nogattak ide meg oda, mint a kigyóbüvölők. A kövér kezdte, perditvén egyet dug ölni zó- ajaku hajfürtjeim­— Nagy dologban járunk mi, csak azt nem tudjuk, hogy szabad-e beszélnünk a nagysá­gos és tekintetes őrgróf előtt, aki a régi idők­ben oly nagyrétékü jóakaratot lauusitotl irá­nyunk lián, később pedig a kutyákat uszította ránk. Miért? ő legfeljebb a holt zsidókra le­hetne haraggal, akik amúgy sem számítanak semmit. Egy zsidó csak addig ér valamit, amig él. Építhetnek neki a prágai gethóban olyan sirkövet, mint egy malom. Nem őröd már az a malom. — Az őr gróf itt marad, mert nem akarok, veletek semminemű titkos ügyletekbe bocsát­kozni, — felelt a királyné. — Röviden beszél­jetek, a gondanyókák már a szoba sarkaiban várnak, hogy kisepregessenek utánatok. Pén­zetek nem keld. — Honnan vennénk mi pénzt a felséges ki­rályné részére? — kiáltott fel a kis fekete, szenvedélyes ember, aki valóságos felháboro­dást mutatott, amikor a pénzzel egvütt ; két emlegették. — A pénz meghalt. Döglött kutya lett Budán, akit senkinek se jut eszébe fel­szedni. Élet kell, — nem pénz. A királyné unott mozdulatot tett. — Tehát, ha pénzről nincs diskurzusunk egymással, miért zavartok országos tanácsko­zásomban a nemes magyar uraim között? Most a gyorspostáé vette át a szót és sza­vaival úgy kezdett hajtani, mint viharos, bal­jós égboltozat alatt hajt a legközelebbi fedél felé. Egész testében remegett, mint valami ör­dögszállotta, a szemei fehérre fordultak, a korszak minden kétségbeesése visszatükröző­dött ek reskedÉ magaviseletén, aki a kol­duskenyeret érezte a mellén. És annak a sa­vanyúságától ájuldozott. — Itt mindenki tönkremegy, nem marad az országban egy kerékszög sem, szalmát kell adnunk a jőfutós lovaknak, békát eszik a ko­csis és megváltás lesz részére a nap, amikor az elhagyott helyen az utazó felemeli fusté- lyát és fej'beverdesi. Senkinek sem kell posta, mert a postaszekerek levelei! amúgy is elifogdossák. —■ Hagyjatok békéi ostoba panaszaitokkal, — szólj most a királyné, mert valamiképpen ludasnak érezte magát is a levelek el fogd o- sásó bán. folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom