Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-31 / 197. (2122.) szám
MBS augusztus 31, szombat. s „Amis a nemzeti egyenjogúsítás kérdései megoldva nincsenek, addig csak pacifikációról lehet beszélni, de nem paxről, békéről" Szüllő nagyjelentőségű fejtegetései az európai kisebbségek genfi kongresz- szusán — „Embereket és népeket le lehet igázni, de gondolatokat nem" Prága, augusztus 30. Beszámoltunk az európai kisebbségek genfi kongresszusának üléseiről, melyeken főleg Wilfan, Szüllő és Me- dinger szenátor beszéde dominált. Szüllő Gézának, mint a kongresszus egyik elnökének és a kongresszuson megjelent három magyar delegáció elnökének a felszólalását már fokozottabb érdeklődés előzte meg. Szüllő a népszövetség és a kisebbségek viszonyát fejtegette és — mint már első kivonatos jelentésünkben jeleztük — kemény kritikában részesítette a népszövetség kisebbségi eljárásában tanúsított rideg formalizmust és leleplezte a kisantant által vallott tézisnek, a kisebbségvédelem generalizálása elvének igazi célját, mely nem kíván mást, mint a generalizálás ürügye alatt a kisebbségvédelemre kötelezett államokban a kisebbségi jogok megadásának elhalasztását és elsikkasztását. Szüllő éleselméjü fejtegetései uj szempontokból világítják meg a kisebbségi jogok kijátszására irányuló diplomáciai machináció igazi céljait s ezért szükségesnek tartjuk, hogy a beszédet, jelentőségére való tekintettel, teljes egészében közöljük. Szüllő Géza beszéde A negyedik nemzetközi kisebbségi konferencia az alatt a remény alatt fejezte be tanácskozását, hogy a népszövetség a tízesztendős jubileumi ülésszakai után belátja azt, hogy a kisebbségi ügyekben eddig követett eljárásai nem alkalmasak arra, hogy ezt a nehéz és ezt a nagy horderejű kérdést kedvezően megoldják. A negyedik konferenciát az a remény töltötte el, hogy azok a nézetek, amelyeket Dandurand kanadai népszövetségi tag és Stresemann, Németország külügyminisztere kifejtett, diadalmaskodni fognak. A kongresszus úgy látta, hogy az atmoszféra megjavult s a népszövetség vezetői letértek arról az útról, amely tiz esztendeig pályájukat jelezte. Ez a tiz év, amely eltelt, nem volt egyéb, mint a meddőségnek az elleplezése egy rideg formalizmus Meszelése által, ez a tiz év nem volt egyéb, mint fokozatos el- hervadása annak a reménynek, amellyel a néoszövetséget üdvözölték keletkezésekor az államok és ez a tiz év nem volt egyéb, mint egy konok ragaszkodás azokhoz az intézmé-' nyékhez, amelyeket tiz esztendővel ezelőtt olyan légkörben instituáltak, amikor bosszú- állástól lihegett az egyik oldal, s a kimerültségtől erőtlen volt a másik oldal. A tiz esztendő után nagy hévvel hangoztatott ama törekvés, hogy a kisebbségi kérdést meg fogják oldani, hogy a kisebbségi kérdésben meg fogják találni a szabadságnak az útját, hogy a kisebbségi kérdésben éppen olyan szabadságot adnak, mint a lelkiismereti szabadság kérdésében, ezek a remények mind lefagytak s ma nem rneredezik élénkbe más, mint egy lélek és szív nélküli bürokrácia, OTQfilynek niupö májs célja, mint megtartani azt, amit elnyertek tiz esztendő alatt és fenntartani azt a békét, amely nem lelkekből fakadó béke s fenntartani azt a látszólagos nyugalmat, mely nem a béke, de a legyőzöttség- ből eredő tehetetlen csend. Minden zsarnok a békének a fenntartásával indokolta mindig a maga intézkedéseit, minden szövetség, — csak a Szent Szövetségre tekintsünk, — a béke és a nyugalom konzerválása miatt nyomta el a lelkiismeretet. És minden lelkiismeretet elnyomó törekvés mindig megbukott, mert embereket és népeket le lehet igázni, de gondolatot nem! Ha a népszövetség tanácsa önmagának a bámulatából kifolyólag nem veszi észre, hogy valami nincs rendben a világon, ez bennünket, kisebbségeket ne szomoritson el, ez ösztökéljen bennünket szigorúbb munkára, hogy a népszövetség tudatára ébredjen annak, amit nem győzünk hangoztatni, hogy amíg a nemzeti egyenjogúsítás kérdései megoldva nincsenek, addig csak pacifiká- cióról lehet beszélni, de nem lehet paxról, békéről! A kisebbségeknek jogos törekvését két irányban akadályozzák meg. Megakadályozzák egyrészt azok az államok, amelyek a kisebbségi szerződés által kötve vannak, másrészt azok az államok, amelyek a kisebbségi szerződés által megkötve nincsenek. Érdekes és kötelességünk nekünk foglalkozni azzal, hogy hogyan megy ez a harc, amelynek a lényege az, hogy akár igy, akár úgy, de bennünket nemzetiségeket, kisebbségeket jogos törekvéseink elérésében hátráltassanak. Ezek a módozatok direkt és indirekt módon keresik azt a célt, hogy elfojthassák a mi törekvésünket. Az egyik ilyen törekvés az egyenlőség természetes jogának az álarcába bujtatva jelenik meg, egy törekvés, egy propaganda, amely alkalmas a jőhiszemüek megtévesztésére. Ez a törekvés azt célozza, hogy a kisebbségvédelem ne legyen csak tizenegy állam részére a nép- szövetség kontrollja alatt álló kötelezettség, de ez a kötelem terjesztessék ki az egész világra és mindenütt, ahol kisebbség van, ahol nemzeti öntudat és idegen faj van, azokra ugyanazok a jogok terjesztessenek ki, mint a kisebbségi szerződésben megadott jogok. Itt van a bökkenő. Ez a tézis látszólag egészen szépen hangzik, mert úgy tűnik fel, mint hogyha nemcsak hogy szűkíteni, hanem tágítani akarnák azt a jogot, amelyet a kisebbségi szerződések adtak a kisebbségeknek és ezáltal ez a tézis sok jóhiszemű ember megtévesztésére alkalmas. Azonban ott van a punc- tum saliens, hogy ennek a követelésnek nem az a direkt célja, hogy más kisebbségeket is védelmezzen és más államokra is kiterjessze a kisebbségvédelmi kötelezettségeket, hanem az a célja, amit a logikában úgy hívnak, hogy deductio ad abszurdum, vagyis hogy ezáltal a kötelezett államok a kötelem alól mjegszabad^djanak. Nagyon plauzibilis érveket hoznak a szabadulni vágyók a maguk tézisének igazolására. Az egyik érv az, hogy a népszövetség szelleme azt követeli, hogy minden államnak egyforma joga legyen, akár kicsi, akár nagy, mert a szuverénitás és a függetlenség nem a fizikai nagyságtól függ és éppen ezért azt állítják, hogy mivel a nagyok a kicsinyeket a kisebbségi szerződések által jogosítottak kvázi kontrollálni, ezért a népszövetség önmagával szemben nem konzekvens és a kisebb államok szuverénitását sérti, mert ezzel egyszersmind privilégiumot ad a nagyobb államoknak. Tehát egyenlőtlenséget teremt. Ez a szarvasokoskodás azonban teljesen megdől akkor, ha azt vesszük számba, hogy a kisebbségi szerződés elfogadása az államok független akaratától függött. A szerződés, ha szabadakaratból jön létre, kötelmet jelent, hiszen áll a római jognak a meghatározása: obligatio est juris vinculum. Azonban a kötelem által megteremtett kötelezettség ném a szuverénitásnak a megsértése. Azok a propagandát űző kisebbségellenes politikusok, akik látszólag a kis államok szu- verénitásáért küzdenek, valójában nem ezért küzdenek, hanem azért, hogy elodázzák annak a feltételnek a teljesítését, amelynek elfogadását konstruktív feltétellé teremtette meg a háború utáni békekonferencia. A háború utáni békekonferenciában részt vett nagy államok már megvoltak és ők teremtették ott meg az úgynevezett utódállamokat, amelyek azelőtt még nem léteztek. Az újonnan alakult államok létrejövetelét feltételektől tették függővé, ezeket a feltételeket az uj államok elfogadták s régi jogelv: volenti non fit iniura. Ha az államok egyik része kötelezett, a másik nem kötelezett, ennek nem az a következménye, hogy a kötelezettek kötelmeiktől szabaduljanak, hanem az, hogy elsősorban ezek teljesítsék a kötelmeiket és akkor aztán követelhetik a kötelmek kiterjesztését másra is, de ez a céljuk nem lehet felfüggesztő hatályú a nemzetiségek életére. Nem győzöm eléggé kifejezni örömömet afelett, hogy a tárgyalásnak, amely a kisebbségi kérdésben létrejött, egy eredménye mégis volt. Ez az, hogy Chamberlain, a volt angol külügyminiszter, nagy múltjához képest a legkorrektebben kifejtette azt, hogy igenis megtagad minden közösséget azzal a felfogással, amely hírhedt felfogásnak Mello Franco volt a .hirdetője és elismerte Anglia nevében is Chamberlain, hogy a kisebbségi szerződéseknek nem a kisebbségek amal- gamizációja és megsemmisítése, de a nemzeti lélek megerősítése volt a céljuk. Ha most a negyedik kongresszus megnyitásakor nem tudunk olyan eredményeket felmutatni, mint aminőkre bizton számítottunk egy évvel ezelőtt, ez azért ne csüggesszen bennünket el, mert áll velünk szemben is az, hogy az igazság útban van. La verité est en marche, Apponyi Albert gráf Géniben előadást tartott a Keilogg-paktumról Genf, augusztus 30. Apponyi Albert gróf az interparlamentáris unió ülésén ,,A Kellogg-paktwn és a nemzetközi bíráskodás szervezete“ címen francia nyelvű előadást tartott. Apponyi előadásában kifejtette, hogy a Kellogg-paktum elítéli általában a háborúi, de mégis fentaa't háborús lehetőségeket. Minden állam maga állapíthatja meg, mikor érzi magát megtámadottnak. A világbéke biztosítósa céljából minden lehető módon ki kell küszöbölni az összeütközések okait, valamint elő kell készíteni az esetleges összeütközések megoldását. Ha nem a jog dönt, akkor az erőszaknak kell dönteni és ha nem biró, akkor az ágyú fog beszélni. A történelemben gyakran megismétlődik a farkas és a bárány meséje. Választott bíróságnak kellene minden vitás esetben döntenie. Apponyi előadásának végén határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben arniak kimondását kéri, hogy az interparla- mnetáris unió a Kellőgg-paiktum-, elfogadását fentartásokkal kiséri és annak rendelkezéseit nem tartja mindenben szabatosnak. Az ülés résztvevői nagy érdeklődéssel kisérték az előadást és előadásának végén lelkesen megtapsolták. A határozati javaslat elfogadásár ód később döntenek. Kinő és a szovjet közön megkezdődnek a tárgyalások Mukden, augusztus 30. Csangsueliang, Mandzsúria diktátora, egy újságírónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a kelet-kínai vasút ügyében támadt konfliktus elintézésére legközelebb megindulnak Kina és . szovjet között a közvetlen tárgyalások. A diktátor kijelentése szerint Kina beleegyezett abba, hogy az igazgató és aligazgató kivételével az összes orosz tisztviselőket visszahelyezzék állásukba, mielőtt a tárgyalások formálisan megkezdődnének. Karbinban a kínai rendőrség házkutatást tartott a Pravda cimü kommunista újság épületében és két személyt letartóztottak. A lap kiadójának sikerült kereket oldani. Lunacsarszitij lemondott Moszkva, augusztus 30. Lunacsarszkij lemondott a közoktatásügyi népbiztosság vezetéséről, amelyet a szovjet-uralom kezdete óta kezében tartott. Rövidesen hivatalosan is közölni fogják Bubnov- nak közoktatásügyi népbiztosává való kinevezését. Lunacsarszkij a tanügyi bizottság elnöke lesz, vagy pedig diplomáciai szolgálatba osztják be és valamelyik külföldi szovjet-követségre kerül. Lunacsarszkij bünéiil rójják fel, hogy Leningrádon egy negyedóra hosszat feltartott egy vonatot, mert felesége megkésett. Biinlajstromát azután betetőzte, hogy egy folyóirat, amelyen kiadóként Lunacsarszkij szerepelt, Stalin fátyol nélküli mohamedán nők társaságában ábrázolta és a képnek ez volt az aláírása: „Mohamed a menyországban“. A lapot ezért betiltották, Lunacsarszkijnak pedig távoznia kell a közoktatásügyi népbiztossá.? éléről. Utódja, Bubnov, eddig a hadügyi népbiztosságon teljesített államtitkári minőségben szolgálatot.
