Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-31 / 197. (2122.) szám

KaO szántunk 12 <©rc2ai ^ ^ l *r augusztus 31 Előfizetési ár: évente 300, féIévj*« 15Q A SzlovenSzkŐi és rUSZXTlSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre* ‘ 7 * 12, II. emelet. Telefon: 30311 -- Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztői pOLlllKOl napilapja felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 Kő DXURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha t A hágai béke Pénteken délben aláírták a rajnai terület kiürítésére vonatkoié megegyezést Pénteken délután a pénzügyi tanácskozásokat is befelezték is szomba­ton tartják a konferencia záréüléséf — Hágában likvidálták a háborút Három hétnél hosszabb ideig tartó dula­kodás után — mint előrelátható volt — Há­gában kitört a bétko. Az osztozkodó hatalmak megegyeztek a német jóvátétel végösszeg-e­ben, felosztásának kulcsában és törlesztésé­nek időtartamában. Nincs győző és nincs le­győzött — Írják a francia, olasz és belga írj­ei,gok. Az utolsó pillanatban felülkerekedett az érdiekéit felek háborgó szenvedélyein a jobb belátás, összeszoritott öklüket kinyitot­ták és most tenyerüket tartják a pénz után, amelyhez még jó hatvan esztendeig a német dolgozó társadalom véres verítéke fog tapad­ni. Valójában azonban Anglia pénzügyminisz­tere győzött és a iboxolók nyelvén szólva, le­ütötte az egész társaságot. Hetvennyolc, má­sok pontosabb számítása szerint nyolcvanhá­rom százalék erejéig érvényesült az angol álláspont, amelyet egy embernek hajthattad lan következetessége és bátorsága képviselt. Mr. Snowden ma kétségtelenül legnépsze­rűbb tfia hazájának. Talán Beaconsifield lord­ját sem fogadták a berlini kongresszus után nagyobb kitüntetéssel és lelkesedéssel- mint a szocialista államférfit, aki háromhetes iz­galmas huzavona után a szövetséges és tár­sult hatalmak többségével szemben diadalra juttatta-Jaz angol érdieket és megmentette Britannia presztízsét, amely a konzervatív kormánynak Pária járszalngjára fűzött gyá­moltalan külpolitikája miatt annyira megko­pott és elhalványodott Beaoonsfield lordot az angol élclapok annak idején úgy ábrázol­ták, mint öreg állatszelidátőt, aki az orrba- űzött karikával vezette vissza a Balkánról, Konstantinápoly tornyai, minarettjei és ku­polái alól az orosz medvét. Snowden nem is egy hatalmat győzött le, hanem négyet, hol­ott kedvezőtlenebb politikai és gazdasági po­zícióban aligha vívott még meg valaki pár­viadalt és éppen a volt szövetségesekkel szemben, mint Snowden. Nem törődött azzal, hogy az angol' bank aranyfedezete napról- napra fenyegetőbben apad. Nem törődött az­zal sem, hogy kitartásával és ellenállásával felrobbanthatja az angol-francia szövetséget. A győzelem belpolitikai visszahatásai ma még áttekinthetetlenek. Egy látszik csupán bizonyosnak: az- hogy a munkáspárti kor­mány meg fog erősödni. A dolog külpolitikai következményei pedig nagyjából az aláb­biak,bán összegezhetők. Az angol külpolitika a hágai vívmányok ellenértékeképpen most a legnagyobb erő­feszítéssel rajta lesz a rajnai -terület: gyors kiürítésének forszározásán, sóit sürgetni fog­ja a Saar-terület viszonyainak rendezését is. A németek részéről ugyanis ez volt az alap- fel tétele a Young-terv elfogadásának és a hat évtizedre terjedő hadisarc vállalásának. Nem nehéz megjósolni, Németország hatal­mi szférája az európai szárazifőldőn tágulni fog, tekintélye szemlátomást emelkedik, aminek előjeleit már az angol-francia udvar­iás versenyének tényei hirdetik. A rajnai megszállás feloldásának és a hadisarc fizeté­sének második következménye az lesz, hogy Németország belátható időn belül szabad ke­zet kap a Kelet felé, hiszen valahol csak meg kell keresnie a reá kirótt jóvátételt, amire pénzügyi kapacitásának fokozása nél­kül gondolni sem lehet. Németország a ver- sailesi szerződés tizedik esztendejében elju­tott odáig, hogy 'bilincseit meglazították, a gazdasági statusquót szétrobbantják és a szervezett német gazdasági erő a Young- terv életbelépése után mint egyenlő ver­senytárs jelenik meg a fogyasztási területek­ért és a piacokért való mérkőzésben. Hogy a németségnek roppant gazdasági ereje és Hága, augusztus 30. Miután csütörtökön 1 délben a politikai bizottság ülésén megtör- j tént Franciaország nagy gesztusa a rajnai terület kiürítésének kérdésében, Németor­szág a maga részéről megtette a kivánt pénzügyi koncessziókat és ezzel biztosította a hágai konferencia eredményes befejezését. Ma még a részletkérdéseket tárgyalják meg, a záróülés pedig szombaton lesz. Briand és Henderson már nem vesz részt a záróülésen, amennyiben a két államférfi pénteken dél­után elutazott Genfbe. A német engedmények 1. Németország lemond a 300 millió már­ka feleslegben való részesedésről. Ezt az engedményt azon meggondolás alapjáin teszi, hogy a hitelező államok egymás közötti megegyezed ', ne veszélyeztesse és a Young- terv életbelépésének ne álljon útjába. 2. A megszállási költségek fedezése ügyé­ben a következő megegyezés történt: A meg­szállásban érdekelt összes államok közös pénztárt létesítenek egy egyszeri, 60 millió márkát kitevő alappal. Ehhez Németország 30 millióval járul hozzá, a másik 30 milliót a megszálló hatalmak szolgáltatják. Német­országnak semmi egyéb kötelezettsége nincs a megszállási költségek irányában. Á meg­szálló hatalmaknak tehát saját érdekükben áll, hogy a kiürítést minél gyorsabban foga­natosítsák a költségek kimélése szempont­jából. 3. Németország lemond a megszállási ká­rok megtérítéséről a gyors kiürítés ellenér- tékeképen, ezzel szemben Németországnak elengedik azokat az előlegeket, amelyeket a megszálló hatalmak a költségek fedezésé­re máris folyósítottak. A megszállási károk mintegy 40 millió szervezettsége milyen esélyeik előtt áll, azt -abból Is megítélhetjük, hogy -a szövetséges és társult hatalmakkal szemben a német gazda­sági világot katonai kiadások alig terhelik s egész tevékenységét és népi energiáját arra összpontosíthatja, hogy a jövő nagy gazdasá­gi háborúját a maga javára dönthesse eh A hágai értekezlet után bizonyára lassan emelkedni fog az a nagy pénzügyi depresz- szió is, amely világrészünkre szakadt. An­nak a nagy gazdasági összefüggésnek törvé­nyei, amelyek összekapcsolják az egész Íöldí- gömíböt, érvényesülni fognak abban is, hogy a gazdasági bizonytalanság erjesztő anyaga legalább -részben csökkenni fog: az amerikai hitelezők és az európai adósok közötti jog­viszony évtizedekre szabályozódéit e ezzel bizonyos állandóság és szilárdság állt be a világ gazdasági életének ritmusában. A ko­moly békéhez való ut a háború végleges lik­vidálásával ki van jelölve, Ami ezután követ­kezik, az nem lehet más, mint a hajdan egy­séges középeairópai gazdasági arftairchia új­jászervezése. A nagy megegyezési folyamatban Cseh­szlovákia is érdekelve van, ha nem is olyan nagy részben, mint a világhatalmak. Mellék­szerepet játszik, de azért a csehszlovákiai adófizető polgárokra nem közömbös a hágai megegyezés. Az egykori ántántállaimok hely­I márkát tesznek ki, a megszállási előlegek, ! amelyeket most törölnek, 20—30 millió márka között mozognak. 4. A német annuitások meg nem védett részét a következőképpen modulálják: A teljes annuitások felemelése nélkül a német fizetségek védetten része a Young-terv első esztendejében 700.5 millió márkát tesz ki, ez­után 20 év alatt fokozatosan csökken a 676 millióra, hogy a következő 17 esztendőben 612 millióra csökkenjen. A nyers átlag tehát 660 milliót tesz ki, a pontos átlag pedig 654 milliót. A szabályozásnak ezt a pontját igy is meg lehet fogalmazni: A német fizetségek védetlen része tartósan és változatlanul 612 millió márkát tesz ki, ehhez hozzájárul a Dawes-kölcsön kamatositása és törlesztése, amely az első évben 88.5 millió márkát tesz ki, azután fokozatosan csökken. hv-j.N a ?0- flr évben végleg üt unjon. A 612 milliós annuitásból Franciaország 500 milliót, Anglia 60-at, Olaszbrszág 42-őt kap, 10 millió jut a kis hitelezőknek. 5. A tárgyi szállítmányok kérdésében lét­rejött egyezményt már régebben publikál­ták. A reexport minden formájában, tehát a kvótának az egyik országról a másikra való átruházásában is tiltva van. A tárgyi szállít­mányok moratórium idején megszűnnek és a moratórium idején a nemzetközi bank egy bizottsága dönt a különleges intézkedések felől. Olaszország részét a tárgyi szállítmá­nyokból, különösen a szénből továbbra nem csökkentik tíz esztendő alatt 75 millió ton­náról 30 millióra, hanem tiz évi időtartam­ra Olaszország részére átlagos kvótát álla­pítanak meg 52 és fél millióban. Az első év­ben a 75 millió tonna és az átlagos 52 és fél millió között mutatkozó különbséget Franciaország átveszi, úgy hogy a megegye­zőiét hitelezői és adósulivoltuk szabályozta, Cseh Szlovákia helyzete komplikáltabb volt. A szövetkezett hatalmakhoz tartozik, de egy legyőzött állam örököse és ezért nemcsak a háborueliőtti adósságokat kellett magára vál­lalnia, hanem megfelelő ellenértékét köve­teltek tőle a terület-én fekvő állami javak­ért, azonkívül felszabadítás! költséget is kell fizetnie. Mivel az állam alapítása körülbelül a háború végével esik egybe, Csehszlovákiá­nak nincsenek reparáciőe igényei Németor­szággal szemben, tehát az adós szerepét kel­lett vállalnia. Csehszlovákia kezdettől fogva védekezett az ellen, hogy a területén fekvő állami javakért, vasutakért stb. fizetnie kell­jen, mert azt a felfogást képviselte, hogy ezek a javak a területén élő polgárok adófil- iléreilbő! ée munkájából születtek meg, tehát kettős fizetség nem jár értük. Hágában ezt az álláspontot elismerték és ennek örülnünk kell, mert a nagy terhek a magyar adófize­tők vállára is nehezedtek volna. Kisebb ré­szét teszi a tehernek az úgynevezett feleza- baditási költség, amelyet először 750 millió aranyfrankban szabtak meg, a csehszlovák delegációnak azonban sikerült ezt a számot 250 millió aranyfrankra lealkudnia. De ez az összeg miég mindig horribilis megterhelé­se a csehszlovákiai adózóknak. Az összeg annuitásokban törlesztendő, amelyeknek ma-1 zésnek ebből a pontjából Németországra semmi hátrány nem származik. Ez nagy körvonalakban a megegyezés. A részleteket ma tárgyalják meg és különösen azt a kérdést beszélik meg, hogyan szabá­lyozzák az átmeneti időt szptember elseje utánra, mert hiszen a Young-terv erre a ter­minusra nem lép életbe, először ratifikálni kell azt. London megelégedett London, augusztus 30. Az angol sajtó nagy megelégedéssel fogadja a hágai megegyezést. A Times ezeket írja: A három hétig tartó, kissé felfokozott izgal­om hágai tárgyalások szerencsés befejeződését a német delegáció engesztelékeny magatar­tása tette lehetővé. A lap a rajnai termet kiöntésére íéuvjóu mög- egyezést is kielégítőnek tartja és örömmel fo­gadja azt a tényt, hogy a szövetségesek által közösen megkezdett akciót együttesen is fog­ják likvidálni. Ebben a tényben a Times eklatáns cáfolatát látja annak az állításnak, hogy Snowden energikus magatartása a Franciaországgal fennálló entente megszakí­tására vezet. A lap továbbá megjegyzi, hogy a versaillesi szerződés ideiglenes területi rendelkezései kö­zül most már csak a Saar-terület kérdése van függő­ben, amelyet a Franciaország és Németország kö­zött kötendő külön egyezséggel lehet szabá­lyozni. Ezt a megegyezést a versaillesi szerző­dést aláirt többi hatalomnak is ratifikálnia kell. Ebben a kérdésben is előhaladás történt, — írja a Times. — Briand és Stresemann meg­állapodtak abban, hogy hivatalos tárgyalást gasságát még nőm állapították meg. Ha ezek a részletek csupán 100 millió csehszlovák koronát tennének is ki évenkiot, a költség- vetés kiadási tételeiben óriási összeget jelen­tenek és veszélyeztetik a költségvetés egyen­súlyát. Évek óta a szociális 'és gazdaági fel­adatok százai és százai várnak megoldásra, amiket idáig mindig kedvezőbb időre halasz­tottak. Most, hogy a reparációs terhektől megszabadult az állam, a feladat az, hogy a felszabadítást költség terhét olyan módon biztosítsa a pénzügyi politika, hogy abból se az adófizetők válla ne roskadjon még mé­lyebbre, sem a megoldandó szociális, kultu­rális és gazdasági problémák hátrányt, ne szenvedjenek. A magyar kisebbség főleg azt követeli, hogy az ő hátrányára ne történjék a magyarságra nézve oly paradox értelmű „felszabadítás" pénzügyi likvidálása. Hozzá­vetőleges számításunk szerint a magyar ki­sebbség adófiBéreiből évenkint legalább tiz millió korona megy majd a külföldre a ,,föl­szabadítás" válságaként. Ennek a tiz millió­nak arányában a magyarság jogosan megkö­vetelheti, hogy kulturális intézményeit, szín­házát, .iskoláit stb., gazdasági és szociális igényeit éppen úgy honorálják, mint azokért a népelemekét, amelyekre a felszabadulás a szó szoros értelmében vonatkozik, 41 í

Next

/
Oldalképek
Tartalom