Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-28 / 194. (2119.) szám
1389 ajngasgtiis 28, szerda. s A Slovensky Klub titkárának vallomása szerint a mártoni jegyzőkönyv valóban létezett, de nem volt aláírásokkal ellátva és hitelesítve Elkallódéit históriai okmányok kalandos útja papírkosarak és irattárokon át — A védelem a per szempontjából elsőrendű fontosságúnak tartja a mártoni jegyzőkönyv a deklaráció és a titkos klauzula körüli homály eloszlatását — A bíróság hozzájárul a bizonyítás ilyenirányú kiterjesztéséhez — Az államügyész Stöger letartóztatásával kapcsolatban újabb terhelő bizonyítékok előterjesztését jelenti be A pozsonyi 9-ik nemzetközi Dunavásár 1929. aug. 25 — szept. 3. látogatói 33°/0-os menetdijkedvezményt kapnak a csehszlovák vasutakon. Igazolványokat a képviseletek állítanak ki. Potf&ofny, augusztus 27. (Pozsonyi szerkesztőségünk teleiamjelöntése.) Blirtka András képviselő tegnap a késő délutáni órákban folytatta tanúvallomását, amelyet a kővetkező, emelt hangon tett kijelentéssel fejezett he: Tekintetes bíróság! önötk ítélkezhetnek majd a legjobb lelkiismeretűk szerint. A szlovák néppárt ebből az egész ügyből tisztán kerül ki, mi nem követtünk el semmi rosszat. A tanúvallomás befejezése uitán Terebessy elnök megkérdezi az ügyészit és a védőket, kivánják-e a tanú meg eske léséi. Minthogy egyikük sem kívánja, a bíróság eltekint Hlinka András képviselő megesketésétől. Mielőtt Hlinka elhagyná a termet, Tuka felé lép, barátságos szavakkal búcsúzik tőle, kezet nyújt Tukának, majd a kézfogás után emelt fővel távozik a teremből. A szlovén újságíró elejtett szavai Pozsony, augusztus 27. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt félki- lenc órakor nyitotta .meg Terebessy elnök a Tuka-per huszonötödik tárgyalási napját. Első tanúként Wollmann Ferenc dr. pozsonyi egyetemi tanárt hallgatják ki, aki elmondja, hogy 1927 júniusában vagy júliusában Mares pozsonyi festőművész műtermében megismerkedett a laibachi Slovinec újság egyik 'szerkesztőjével, áld a jugoszláv külügyimi- nisztérium ösztöndíjával jött csehszlovákiai tanulmányútra. Mikor innen eltávozott, az illető szlovén újságíró az uccán megemlítette, hogy különböző látogatásai vannak hátra és elmondotta, hogy a Rodobranánál vagy a ro- dobraneceknél járt. Arra a kérdésre, hogy talán a néppárt titkárságában volt, a szlovén újságíró kijelentette, hogy a Rodobrana titkárságában járt, de olyan gesztussal mondta, amelyből igent is, nemet is ki lehetett olvasni. Ebből azt láttam — folytatja vallomását a tanú —, hogy valami kompetens helyen volt. Említettem neki Tuka nevét is, amire azt mondta, hogy igen, ismeri Tuka nevét. A szlovén újságíró megkérdezte a Rodobrana titkárságában, hogy mi a céljuk és azt a választ kapta, hogy céljuk az önálló Szlovenszkó. Engem ez kellemetlenül érintett. Elnök: A szlovén újságíró nevére nem emlékszik? Tann: Lampe vagy Lanke a neve, de nem emlékszem pontosan. A bíróság a tanú megesketését mellőzi. Az ügyész eláll Wollmann feleségének kihallgatásától, mert ő sem tud közelebbit mondani. Egy Hanzalik-tisztelő Ezután kihallgatják Kresák gz vető zárt, a Slovensky Dennik felelős szerkesztőjét. Elmondja, hogy két évvel ezelőtt a Redout-ká- véházban találkozott Hanzalikkal, akivel több ízben politikai beszélgetéseket szokott folytatni. Nem tetszett nekem — mondja a tanú, — hogy Hanzalik azelőtt agrárpárt! volt és most a néppártba lépett be. Mondtam neki, hogyan egyezteti össze azt, hogy abban a pártban helyezkedett el, amelyben Tuka is van, aki pedig meggyőződésem szerint nem csinál egyenes dolgokat. Erre nem válaszolt. Nemsokára azonban Hanzalik azzal a kéréssel jött hozzám, hogy nem segitenék-e neki ' egy ügyben, amelyről majd később tesz nekem közlést és pedig arra kért, tegyem lehetővé, hogy a rendőrigazgatóval beszélhessen. Elnök; Nem mondta, hogy a Tuka-ügyben akar a rendőrigazgatőval beszélni? Tanú: Nem emlékszem, hogy akkor ezt mondta volna, de később megemlítette, hogy Tuka rejtélyes probléma, neki és utána nyomoz abból a célból, hogy vagy tisztára mossa, vagy leleplezze. Konkrét dolgokról többet nem beszéltünk. A tanú az ügyész kérdésére elmondja, hogy 1911 óta ismeri Hanzalikot, akkor már teljesen meghízható volt nemzeti szempontból. Igen intelligens ember, aki Budapesten, mikor banktisztviselő volt, az egyetemen Pikler professzor államfilozófiai előadásait is hallgatta. Gállá dr.: Miért önhöz fordult Hanzalik a célból, hogy a rendőrséggel kapcsolatot találjon? Neki oda nem volt bejárása? Tann: Nem tudom. Elnök: Azt hiszem, hogy Hanzalik nem az az ember, aki a rendőrséghez ne tudna fordulni, hogyha éppen oda akar fordulni. Ottlik védő: Budapesten is Hanzaliknak liivták Hanzalikot? Tann: ügy tudom. Otlik védő: Nem hívták Hanzélynek? Tanú: Nem. Ügyész: És ha úgy is hívták volna, ő bizonyára visszaszlovákositotta volna a nevét az államfordulat után, amit sokan mások nem tettek meg. A tanú megesketését mellőzik. Ezután kihallgatják Husek Károlyt, a Slovensky Dennik főszerkesztőjét. Elnök: Hanzalik önnek említett valamit arról, hogy Tuka után nyomoz? Tanú: Két-három évvel ezelőtt Kresák azzal jött hozzám, hogy beszélt Hanzalikkal, aki Tuka után nyomoz. Én azt mondtam, hogy menjen Hanzalik a rendőrségre, ha valamit tud. Hanzalikkal nem tárgyaltam. Ügyész: önnek a titkos klauzula miatt valami sajtópere volt, beszéljen erről. Gállá dr.: Ajz erre vonatkozó iratok itt vannak. Elnök: Vöd ön Turócszentmáírtonban? Tanú: Harminchat tanút hallgattak ki és én voltam a vádlott. Elnök: Magáról a perről ne beszéljen. Tanú: Csak arról akarok beszélni, hogyan keletkezett ez a per. Elnök; Azt mi is tudjuk. Ügyész: Kérem a bíróságot, hogy szerezze be ennek a pernek az iratait. (A tanúhoz): Tegnap Hlinkát megkérdezték, hogy véleménye szerint bünös-e Tuka, vagy sem. Most én kérdezem ugyanezt öntől. Gállá dr. hevesen tiltakozik a kérdés feltevése ellen. Ügyész (moto yogva): Elállók a kérdéstől. A tanú megesketését a bíróság mellőzi. Az elnök bejelenti, hogy Növik Rudolf szentgyörgyi plébános, aki tanúnak volt beidézve, értesítette a bíróságot, hogy lábtöréssel betegen fekszik és ezért nem tud eljönni a tárgyalásra. A védelem eláll Novák Rudolf kihallgatásától. Volt-e kormányhatározat puccs esetére? Bejelenti továbbá az elnök, hogy Magyari Árpád, a losonci A Jövő felelős szerkesztője Írásban reflektált Giller János dr. vallomására. Az elnök bejelenti még, hogy megérkezett az. országos hivatal átirata, amely szerint nem tudja a bíróságnak rendelkezésére bocsátom a Rodobrana felosztáséra vonatkozó miniszteri határozói aktáit, mivel azokat a belügyminisztériumnok küldték fel. Ügyész: Két átiratot kaptam és kérem a biróságot, hogy döntsön ezek felolvasásáról. Az egyik arról szól, hogy a minisztertanács nem tud a kormánynak arról a titkos határozatáról, hogy baloldali puccs esetén a jobboldali szervezetekkel védi meg a köztársaság rendjét. Gállá dr.: Tiltakozom az iratok felolvasása ellen, mivel a bíróság ebben az ügyben már elutasító álláspontot fogalt el. Ügyész: A bíróság csak felfüggesztette döntését. Elnök: Majd később döntünk az iratok felolvasása felöl. A turócszentmártoni klauzula a Slovensky Klub irattárában Ezután Protus László mérnök, a pozsonyi járási hivatal tisztviselőjének kihallgatására kerül a sor. Protus a kövei kézéképpen adja elő vallomását: — 1919 április 4-től 1920 május 25-ig titkára voltam a forradalmi nemzetgyűlés szlo- venszkói klubjának, az úgynevezett Sloven- ky Klubnak, az irattárat kellett kezelnem és munka közben a turócszentmártoni jegyzőkönyvvel kapcsolatban három iratra akadtam. Az egyik iratot legépeltettem később és ez az irat teljesen megegyezik annak az iratnak szövegével, amit itt a bíróságon felolvastak és amit a Slovák is leközölt. Elnök: Eredeti ez a három irat? Tonu: Igen, ezek eredeti iratok voltak és én lemásoltam őket. Az első iratnak másolatót ezennel átnyújtom. Ezt én a kéziratról másoltam le s azt beszélik, hogy ez az irat lenne az úgynevezett jegyzőkönyv, illetőleg az úgynevezett titkos klauzula. Az irat szövegében ez a szó, hogy „jegyzőkönyv" nem szerepel, se elnök, sem jegyző, sem jegyzőkönyv- hitelesitők nem Írták alá. Ami a kéziratot illeti, nem tudtam megállapítani, hogy milyen bizottsági ülésről készült, hogy a választójogi, a közigazgatási vagy pedig a végrehajtóbizottsági ülésről van-e szó benne. Ahol például Hodzsa beszél, ott ebben a kéziratban odavetett mondatok vannak, nem lehetett pontosan összeállítani a szavakat. Lehoczky beszédében sincs tisztázva az, hogy arról beszél-e, hogy: „amit a csehek nem adnak meg, azt majd kiharcoljuk'4, vagy pedig arról beszél, hogy amit az idők nem adnak meg, azt majd kiharcoljuk. A különbség idő: casy, csehek: öcsi. Ezt az iratot én a többi talált iratokhoz csatoltam, amit a makulatúrában találtam és ezt az iratkötetet elneveztem „ad memóriánknak. Elnök: Ki irta ezeket a bizonyos jegyzeteket vagy jegyzőkönyvet? — Nem tudom. Itt van egy másik irat, amely szintén az eredeti irat kópiája. Hat- hét ilyen példány volt ott egymás mellett. Ez az irat Pantocsek Nándor dr. indítványa, amit 1918 október 31-én kellett volna Turócszentmáirtonban letárgyalni, amely egy törvénytervezetet tartalmaz a szlovenszkói átmeneti intézkedésekről. A harmadik irat, amit azonban, sajnos, nem tudok bemutatni, szintén ceruzával volt irva, mint az előbbiek. Ez volt az október 30-án hozott deklaráció. Ezek az iratok a Slovensky Klub titkárságának szekrényében voltak elhelyezve és valamelyik képviselő az október 30-iki deklarációt innen kikölcsönözte. Ez a deklaráció azonban, amint láttam, ki volt javítva. Elnök: Tudja, hogy ki javította ki? — Nem tudom. Átnyújtok még egy jegyzőkönyveit, a Slovensky Klub határozatát, moly szerint mindenkinek szabad betekintése van ezekbe az iratokba, amelyeket a szenátus gyorsíró-osztályán helyeztek el. Tudok arról is, hogy úgyszólván naponta hivatkoztak a klubban az október 31-iki jegyzőkönyvre és tudom azt, hogy Dula provokálta ki az autonómia kérdésének vitáját. A klubban naponta beszéltek az autonómiáról és per longum et la tűm pertraktálták. Kallódnak a történelmi dokumentumok Elnök: Hol vannak ezeknek az iratoknak az eredeti példányai? Tanú; A szenátusban. jVlcsek dr. őrizte azokat, Vlesek tői többen kikölcsönözték ezo- ket az iratokat, igy Kolisek dr. egyetemi tanár, Srobár és Rathnagel is. Hogy visszaadták-e az iratokat, azt nem tudom. Talán Roth- nagel mérnök tartja ma ezeket evidenciában. Hogy ki diszponál az iratok felett, azt nem tudom, valamikor Slavik volt zsupán is diszponált felettük. 1919 október 31-én, vagyis egy évvel a turócszentmártoni deklaráció után a Slovensky Klub üdvözölte Dula Mátét Turócszetmártonban. Ezen az ünnepélyes aktuson Juriga beszélt és arra hivatkozott, hogy Turócszentmártonban a szlovák nép megbízottai egy évvel ezelőtt megegyeztek, hogy majd tiz év múlva újra rendezik a viszonyt. Hivatkozom még Markovics Iván dr. volt mi- nisztér beszédére, amit az alkotmánytörvény tárgyalása alkallmával mondott a parlamentben, aki szintén beszélt a tiz évről. A Slovensky Klub nem ellenezte ezt a beszédet. Mikor a választójogi törvénytervezetet tárgyalta a forradalmi nemzetgyűlés, az egyik szlovák képviselő, Csobrda kijelentette, hogy minek ez a javaslat, hiszen tiz év múlva úgyis parlament nélkül leszünk. 1920-ban, amikor amerikai vendégek érkeztek a Slovensky Klubba, Hodzsa fejtegette előttük, hogy hogyan képzeli el az autonómiát. Kijelentette, hogy zsupák lesznek, a zsupák egy zsupaszövet- ségbe tömörülnek, amely független lesz Prágától és Szlovenszkón az államhatalmat fogja gyakorolni, iskolai, igazságszolgáltatási, közigazgatási ügyekben, valamint a közgazdasági élet terén úgyszólván önállóan fog dönteni. Ez alkalommal is sző volt a tiz évről, de Bu- day kijelentette, hogy egvelőre megelégszik Hodzsa fejtegetéseivel. Lenne még egy fontos jegyzőknyv arról is, hogy amikor letárgyalták a választójogi és a megyei törvényt, valamint az alkotmánytörvényt, akkor is sző volt az autonómiáról, de nem emlékszem arra, hogy a tiz évről sző esett-e. A mártoni jegyzőkönyv valóban létezett Elnök: Tehát összefoglalva vallomását, amely sok részletében nem eléggé világos, ön a következőket állapítja meg: Tény az, hogy a turócszentmártoni jegyzőkönyv megvolt, de nem volt aláírva. Tanú: Igen. Tudom azt, hogy forradalmi időkben mindenféle jegyzőkönyveket csapnak össze, azután azonnal nyomdába küldik és csak később hitelesítik. A szóbanforgó irat azonban nem jegyzőkönyv, hanem csak jegyzetek, amelyekből esetleg jegyzőkönyvet kellett volna csinálni. Elfelejtettem ugyanis kihallgatásom elején közölni, hogy én nem voltam Turócszentmártonban sem október 30-án, se október 31-én. A másolatokat úgy szereztem, hogy amikor 1919 áprilisában a klub szolgálatába léptem, átadták nekem az irattárat, hogy vezessem azt. Minden klubban van egy úgynevezett szemétdomb, én rendet csináltam és eközben akadtam rá az iratokra. Elnök: De ezek mégsem pa-pirkosárba való okiratok. Miért éppen ezeket találta meg? —• Naponta annyi irat jött oda, hogy kosarakban kellett elszállítani. Csatolok egy jegyzőkönyvet arról is, hogy ezeket az iratokat rendesen átadtam. A jegyzőkönyvet Hrusovsky és Pilát képviselők írták alá. Elnök: Hogyan lehet az, hogy Hanzalik itt ■bemutathatta az állítólagos jegyzőkönyvet? —• Én nem adtam neki 9da, de a másolatok egyes példányai a képviselők, rendelkezésére állottak. Hanzalik két-három képviselő ajánlatára is megszerezhette ezt a másolatot. Ezután a bíróság összehasonlítja a Hanzalik által benyújtott másolatot a Protus László tanú által benyújtott másolattal. Kiderül, hogy a két másolat teljesen azonos szövegű, azzal a különbséggel, hogy Juriga és Slávik felszólításainak sorrendje fel van cserélve továbbá hogy egyhelyiiít azt mondja, hogy Le- hocky képviselő kijelentette, hogy majd a szlovákok képviselői fognak dönteni, mig a másik jegyzőkönyvben az áll, hogy „Szlo- venszkó" kénviselői fognak dönteni. Protus ezután igy folytatja vallomását: —• Beszéltem Hanzalikkal és kikérdeztem őt Pantucsek dr. törvénytervezete és az mr-nevezett titkos jegyzőkönyv felől. Mondtam neki, hogy erről is van másolatom, de nem a nyilvánosság számára, A mártoni jegyzőkönyv külalakja és a javítások Hanzalikról tudom, hogy 1928 nyarán különböző helyeken kereste ezt a jegyzőkönyvet de sehol sem találta. Hanzalik akkor említette, hogy ha felutazom Prágába, velem jönne. Fel is utaztunk egyszer Prágába és a szenátusban egy bizonyos ur, akit nem ismerek, azt mondta nekem, hogy az urak már minden iratot kikölcsönöztek és az illetőnek meg is volt a névsor, hogy ki mit vitt el. Köztük volt Rothnagei is. Hanzalikkal elmentünk Rothnagelhez, aki azt mondta, hogy az iskolakérdést akarta feldolgozni, ehhez keresett parlamenti jegyzeteket, de nem talált, csak az „ad memóriám" című iratleüt -a ' Én azt mondtam neki, hogy Krcsméry szenátorral való beszélgetés alapján jó volna az irattárt Turócszentmártonba vinni, amire Rothnagei azt válaszolta, hogy tegyek ezirányban 'péseket. Mazal szavazóbiró: Látta ön a turöcszent- mártoni deklarációt, amelyről azt állítja,
