Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-28 / 194. (2119.) szám

2

*PRA'<TA^MAGÓ>APHt RTjAP

1929 augusztus 28, szerda.

Péter Mihályt választotta püspökévé

a református egyház tiszáninneni kerülete

— Péter Mihály 84, Idrányi 46 szavazatot kapott —

Rimaszombat, augusztus 27. (Saját tudósítónk távirati jelent鮩.) Mint ismeretes, a nyár elején Pálóczi Czinke István, a tiszáninneni református egyházkerület püspöke, előrehaladott korára, való tekintettel lemondott püspöki székéről. A megüresedett püspöki méltóság betöltésére az egyházi kormányzat elrendelte a választást s a nyár folyamán az egyházközségek és egyházi szervezetek benyújtották szavazataikat. A szavazatok fölbontására kiküldött egyházkerületi bizottság ma délelőtt tartotta ülését Rimaszombatban. Beérkezett összesen 131 érvényes szavazat, melyből nyolcvannégy Péter Mihály egyházkerületi főjegyzőre, gálszécsi lelkészre, negyvenhat pedig Idrányi Barna szalánei esperesre esett. Egy szavazólap üres volt. Az egyházkerület tehát nagy többséggel Péter Mihály egyházkerületi

főjegyzőt, az eddigi püspökhelyettest választotta meg püspökévé. Péter Mihályban példás életű, feddhetetlen jellemű és rendíthetetlen hitü férfiú kerül a keletszlo- venszkói református egyházkerület élére. Az uj püspök kitűnő szónok, mestere a tolinak s mint egyházi iró nagy tekintélynek örvend.

utóbbi napokban Hágából érkező jelentésekben gyakran történik említés olyan ügyekről, amelyek közvetlenül érdeklik a csehszlovák köztársaságot. Mértékadó helyről közük velünk, hogy minden olyan híresztelés, amely a csehszlovák ügyeket érintő tárgyalások konkrét eredményéről számol be, elhamarkodott. A külföldi sajtó ezirányu jelentései inkább kombinációkon és sejtéseken alapulnak, mint a hágai konferencia tényleges helyzetének regisztrálásán.

Hétfőn Briand Benest és Zal-eskit kihallgatáson fogadta. Előzetesen Benes Osusky kíséretében Loucbeurrel tárgyalt.

Hága, augusztus 27. Tekintettel arra, hogy Snowden a négy szolidáris hatalom újabb ajánlatát is visszautasította, a francia delegáció körében az a nézet alakult ki, hogy most már nem az ő kötelessége a kompromisszum érdekében újabb ajánlatot tennie. A francia delegáció ezek után a várakozás álláspontjára helyezkedik és erkölcsi terminust ad az angol delegációnak, hogy a nemzetközi helyzet komolyságát megfontolja. Abból, ha Anglia magatartása miatt a konferencia meghiúsulna, súlyos bajok következnének.

London, augusztus 27. Pertinax a következő jelentést küldte a Daily Telegraphnak: A francia delegáció körében egy jelentékeny csoport azt az álláspontot foglalta el, hogy a

I árgyalásokat kedvezőbb időpontra kellene halasztani. Louoheur nem őszit ja ezt a felfogást

és azt tanácsolta Briandnak, hogy legyen tűre lemmel és tegyen újabb kísérletet a kompromisszumra. Idáig Briand minden esetben követte Loucheur tanácsát.

A Times hágai levelezője elérkezettnek látja a pillanatot, amikor meg fogják kísérelni, hogv a felelősséget valakinek a nyakába akasszák. Valószínűleg Snowdent akarják rábeszélni: tegyen most már ő kompromisszum- ajánlatot. Angol felfogás szerint Anglia nem állított fel semmiféle követelést, csupán azt követeli, hogy megillető jogait respektálják.

A Daily Newsben J. A. Spender azt Írja, hogy Hágában győzelem nélküli békére kerül a sor. Senkinek sem szabad azzal az érzéssel távoznia, hogy legyőzték.

A Reuter-lrodja a következő helyzetjelentést kapta:

A helyzet Hágában zavarosabb, mint valaha. Senki sem tudja, hogy Snowden visszautasítása a konferencia végleges összeomlását jelenti-e, vagy sem.

Valószínűleg meg fogják kísérelni, hogy Snowdent olyan helyzetbe hozzák, hogy a konferencia meghiúsulásáért a felelősséget ráhárithassák. A Daily Héráid szerint a helyzet kritikus, d>s még mindg nem reménytelen. Bizonyos azonban, hogy

a konferencia elérkezett végső szakaszához.

Snowden tegnap délután adta meg írásos válaszát, amelyet nem érthettek félre. A Németország rovására felajánlott kedvezményekkel szemben Snowden nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Anglia Németország rovására semmiféle előnyhöz nem akar jutni. Az angol delegáció már megfontolta mindazokat a gazdasági és pénzügyi következményeket, amelyek a konferencia összeomlásából Németországra háramlanának és ha a végső ex- pediensre kerülne a sor, Snowden olyan ajánlatot fog tenni, amely száraz és szigorú igazságérzetével a legteljesebb összhangban lesz.

Hága, augusztus 27. Három heti munka után a konferencia ugyanarra a pontra esett vissz?, ahonnan elindult. Hogy Snowden a

szövetségesek ajánlatát visszautasította, az nem hatott olyan meglepetésszerűen, mint az a tény, hogy a várakozás ellenére Írásos válaszában nem adott lehetőséget a szóbeli tárgyalások tovább vitelére. Minden delegáció körében csalódott hangokat lehet hallani és mindenki úgy hiszi, hogy

szerdán, ha ünnepélyes keretek között is,

de mégis félbeszakítják a konferenciát.

Az angolok éppen úgy el vannak keseredve az újabb ajánlatok miatt, mint ahogy a másik táborban keserűséggel fogadták Snowden elutasító válaszát. Az angolok arra mutatnak rá, hogy

ebben az uj ajánlatban sincs egyetlen korona sem, amelyet a négy „áldozatot hozó“

hatalom a saját zsebéből áldozna.

Ha ez a négy hatalom a nagylelkűségnek csak parányi gesztusát mutatta volna, Anglia kész lett volna a tárgyalások folytatására, így azonban minden zugból asszék a pirgáltak minden felhajtható garast és olyan pénzeket ajánlottak fel, amik nem is az övék, amelyek felett tehát nincs is rendelkezési joguk. Jellemzőnek tartják az angol táborban, hogy abbéi a feleslegként fenmaradó 300 millióból, amely a Dawes-tervről a Young-tervre való átmenetkor áll elő, a négy hatalom csupán 200 milliót ajánl Angliának, mig 100 milliót — ugylátszik — Itáliának akarnak juttatni, hogy kárpótolják az Anglia javára oedálandó csehszlovák adósságért. Német pénzből akarnak Olaszországnak adni, hogy Olaszország csehszlovák pénzzel fizessen Angliának. Ezt az eljárást egyes angol delegáElső Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz.

KoSice, Hlavná (Fö-u.) 7.

Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb városában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust*

fested- klroüu

RcGcny

irta: KRÚDU-GUULa

(23)

A királyné szobájában annyian voltak, iiogy a Iéiekzet vételére kényes domine kinyitotta az ólmos-ablakszámyat és minden aj- tónyilásnál rnegremegtek a fáklyák. Ekkor mindenki az ajtó felé nézett a hideg levegő jöttével és volt dörmögés, amikor csak olyan ember nyitott be, akinek amugyis csak a kályha mellett volt a helye.

A királyné karosszékben ült, éjjeli fehérkendővel borítván el haja fésületlenségét, valamint halálosan megnyúlt arconásait. Az egyik kezét a homlokán tartotta, mintha nem bírná az onnan hangzó kajabálást, a másik kezével hosszú éjjeli köntösének a redőit fogta.

— Báthory! — mondta hálás mosollyyal, amikor a nádorispán ködöt fújva maga körű', vöröskarikás szemeivel, b'cegve a szobába lépett. — Adjatok széket a nagyságos és tekintetes urnák.

A nádor, amig a székre várakozva, előre- döntöíl térdére támaszkodott, bozontos szemöldöke alól öklelve nézett végig a társaságon. Sehogy sem tetszett neki ez a nagy gyülekezet. Görbe meggyfa botját térdei között hintázva, néma aprehnzóval lódított egyet-egyet bajszán. Aztán nagy tarka zsebkendőt vett elő, amilyent azoknál az öreg külföldi embereknél látott, akik, mielőtt választ adtak volna valamely kérdésre, előbb hosszadalmásán kiíujíák az orrukat. Azt mondják, hogy ez a divat Spanyolországból került ide, a többi ceremóniákkal együtt. •

Báthory kétszer is, háromszor is nekiment nagy duzzadt orrának. Persze, közben jobb- •

ra-balra tekintgetett meggypiros karikásszemével, valamint festett bajszával.

Jóformán csupa németeket látott itt a királyné körül, — a magyarok tán odakint lesték a híreket a szabad Dunaparton. Ott sétált fel és alá spanyolosán szűk nadrágjában, a trónus háta mögött ama Lamberg János, akit a királyné bizalmas emberének mondanak. Minden lépésével bicentett fejével, mintha valamit helyeselne. Itt ült a fiatal Nádasdy Tamás, akii egyik nagy részesévé mondanak ama rablóknak, akik Mária királyné Budáról hozott kincsét útközben megdézsmálták, más- részre' Ferdinánd király bizalmasának neveznek. akinek teljes hatalma leend az uj Magyarország felépítésében. Máris csak azok nyerhetnek püspökségket, akiket Nádasdy uram pártfogol, — pedig jócskán megürültek a püspöki ál ások. Itt volt Zelking Vilmos és Dornberg Dézsmán, akik még tegnap Ferdinánd melleit ürjtogatták vala a kobakjukat. xVussberg és Ditrichstein, Scblick Albert és Peremár tón 1 Mihály, ama bécsi orvos, aki talán már magyarul is elfelejtett.

— Hát Frangepán Kristóf gróf, a legutóbbi idők nagy reménysége, akit már lótországi kormányzónak emiegettürk. ak’ egyedül tudna inegbirl ózni Sipolyaival, merre van? — kérdezte molt nem minden gúny nélkül a nádoriipán, mert hiszen őkeiine minden bölcsessége .j ellett is irigy eu bér volt, már csak azé't :s, mert elveszhette a vagyonát.

— Frangepán gróf hadak végett már éjfélkor utrakelt, — felelt a királynő — Azt gondoltam, Pozsonyba kell gyűjtenünk minden hadunkat, nehogy ama trónkövetelőnek eszébe jusson Pozsonyt megtámadni.

— Hm, vari eszébe, — felelt Báthory uram. — Nem kell annak más, mint a korona

— Hogy mi kel. neki, a?t én már jobban tudom nádor ispán inamnál, mert asszony

I vagyok,

A nádor megállott; mindig megállt, ha asz- szonyokról voP szól.

— Hiszen hallottam én is valamit, hogy Szapolyainak ezt a váratlan megmozdulását asszonyi kezek irányították Akkor bolondul meg igazán egy férfi, ha csípős, mustáros, tormás asszonygondolatot is küldenek rá. Hát csak táncolja el azt a kis meglévő eszét János vajda, majd könnyebben elbánunk vele.

— Nem táncolja el, mert minden nap újból bizonyságot tesz arról, hogy most kezdi csak magát igazában felkészíteni arra a nagy háborúra, amelynek a küszöbén vagyunk.

— Ugyan mit főzne ki őkegyelme nyavalyatörésében? — kérdezte a nádorispán kedélyesen, hátratartván a fejét, mintha erről a dologról nem is volna olyan nagyon érdemes beszélni.

— Mindennap küld töröli hadifolyokat ide ajándékba, amelyeket uton-utfélen szedeget össze. Hát itt , a pozsonyiaknál ellehetnek az árvák, mert a favágóra, halásaztra, kertészre mindig szükség van. De most legutóbb nekem küldött két törököt, akik akkora kígyókkal jelentek meg, amilyen nagy kígyókat még senki se látott ezen a vidéken. Akkora fejük volt, mint egy embrenek, a törzsük fa- deréknyi vastagságú és a Bakonyerdőben fog- dosták őket a mihasznák. Bizony rámijesztettek vele. Sohasem tudtam, hogy országomban ilyen nagy kigyók vannak. Nem megyek én soha a Dunántúlra, ahol ilyen szörnyűségek lappanganak az erdőkben.

— Hát aztán azok a török hadifoglyok csak azért tették meg ezt a hosszú utat, hogy megmutassák a kígyókat? — kérdezősködött Báthory és a sántább lábát olyan magasra felhúzta a másik felett, hogy az támasztékot adott a kőkemény májának is, amely ivás nélkül mindig le akart szakadni helyéről. Volt, bőven volt a nádorispánnak is testi fájdalma, de őkegyelme azt sohasem mondta senkinek. Hová lett volna a tekintély, ha Báthory uram egyszer csak a gyomra tájékát kezdi kaIgyon

Gottdiener

PEZSGŐT

tusok egyenesen „svindli11 szóval bélyegezték meg. A négy szolidáris hatalom főhadiszállásán is el vannak keseredve és most már sértett hiúságukban méltatlannak is tartják, hogy folyton újabb és újabb ajánlatot tegyenek, hogy azokat Snowden rendszeresen és brüszkül visszautasitsa- A miai hangulatból megítélve szinte kizártnak látszik, hogy a négy hatalom holnapig újabb ajánlatot intézzen Snowdenhez, ebben az esetben azonban a konferencia félbeszakítása elkerülhetetlennek látszik. Francqui belga delegátus elkeseredetten úgy nyilatkozott, hogy amit a pénzügyi szakértő* 1 * *: négyhónapi fáradságos munkával felépítettek, azit a politikusok három nap alatt romba döntötték.

S záróülés?

Hága, augusztus 27. Kedden délelőtt Jaspar belga födelegátusnak levelet kézbesítettek, amelyet Briand küldött. A levél a következőképpen hangzik:

„Az adott körülmények között ugy hiszem, hogy az egyetlen észszerű megoldás az, ha sürgősen egybehívják a hat konfe- renciázó hatalom képviselőit és véget vetnek annak a helyzetnek, amely most már kilátástalannak látszik. Igen előnyösnek gondolnám, ha ezt a gyűlést már ma délután hat órára egybehívnák/4 Ez a levél természetesen a konferencia befejezését jelentheti, mert a teljes ülést a németek is arra az esetre indítványozták, ha a konferenciát félbe akarják szakítani, mert Németország szeretné álláspontját a nyilvánosság előtt niégegyszer leszögezni.

Másrészt számos olyan hang is hallatszik, hogy Briand ezzel a levelével Snowdent akarja megszólalásra bírni. Ma délelőtt erős akció indult meg, amelyben főleg Adaisi, Jaspar és Benes vett részt. Az ered- " ménvTŐl ezideig semmi sem szivárgott ki. A Briand által indítványozott tejes ülést délután öt órára hívták egybe.

— A bratislavai Notre Dame intézet szeptember 1-étn az eddig működő magyar és német tannyelvű nyilv. jogú egyéves női kereskedelmivel kapcsolatosan szlovák tannyelvűt is nyit. Mindhárom tanfolyam internátussal is bir. Beiratások szeptember 1, 2, 3-án. Addigi jelentkezések a Rózsa-uccai portánál (színházzal szemben).

parni, amely gyomor nagyon is megkívánta igy hajnali időben azokat a nehezebbfajta folyadékokat, amelyektől ugyan csak keményebb lesz a máj, de lóraülnak tőle a pihent derekak és uj irányokat fedeznek fel a gondolatok.

A királyné már ismerte a férfiaknak ezt a reggeli mélázását, mert hiszen az utóbbi időben mindig férfiakkal volt dolga. Intett egy deáknak, aki az ajtó mellett lába Bánkódott. Sásfonatu edényből fehér folyadékot töltött a deák cinpohárba.

—: A kígyós foglyokért, — dörmögte Báthory, de torkán akadt a szó, mert a királyné valami olyan reggelivel kínálta meg, amilyent nem mindennap ivott nádorispán uram. Báthory elmondta az ilyenkor szokásos kutyamáját, megrepetálta a folyadékot (már csak a kanesalitó németek miatt is), tarka kendőjével megdöfköde szakállát, bajszát.

— Miféle hazugságokkal küldte Pozsonyba törökjeit János vajda?

— kérdezte kivörösödve a nádor.

— Nem hiszem, hogy sokat hazudtak volna- mert azt mondják, hogy soha többé nem akarnak háborúba menni, itt akarnak maradni favágásra. Magyarok ezek, akiket a török hurcolt magával, amig megszökhettek tőle. Szapolyai uramhoz kerültek, de ott nem igen van szükség emberre, — anityian vannak.

— Ejnye, ejnye, tán még kölcsönbe adja nekünk a hadait János vajda? — krákogott a nádor.

— Hát a Tiszántúl, az szemmelláthatólag Szapolyai uram mellé állott, amikor az Tokajban felütötte a zászlót. Elhitették az emberekkel, hogy mig az a zászló a Hegyalján lobog, rabló török nem teszi l>e oda lábát. Nem is jött a török, hanem a Dunán átkelve, lekanyarodott Bács felé. valaki megmutatta neki az utat a gazdag tartomány felé. Nem kellett elbújni a nyíri nádasokba a környékbeli uraknak, hogy nádszálon szívjak magukba a drága levegőt, intot a tatárjárás alatt.