Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-27 / 193. (2118.) szám
4 ^IWGAiyvVVG^R-HTRXiAR 1929 augusztus 37, kedd. előbb hagyjam el saját érdekemben a várost. Én azonban azt mondtam, hogy szabad polgár vagyok, akkor megyek el, amikor akarok. Erre azt akarták, hogy vonattal utazzam el. A vonat teljes órán át vesztegelt a pályaudvaron amig én szabad elhatározásomból beültem abba. Bennem akkor mindazok, aldk életemre törtek, a csehek gyilkosát Látták és azt hitték, hogy a cseheket fel akarom falni. Telefon' 529—85. Teuton: 529—58 FRANT. HOFFMANN kárpitos és dekoratőr Prága-Vmohrady, Safaríkova 3. lílubbntorok speciális előállítása saját tervek szerint — Első rangú kivitel „A Rodobrana az Hl inka ezután a Rodoibrana-tnozigalomira tér át, amiről a kővetkezőiket mondja: A Rodobrana nem egyéb, mint az én testőrsé- gem és gárdám. Tavaly Nagyszombatiban is agyon akartak ütni. A námestoi véres gyűlés után azt Írtam a Slovákban, hogy igen is lá- ziitottaim és lázitani fogok. Ezt az államügyészség ne minkriminálta. Nagymihályban betörtek a plébániára, ahol engem ekerestek. Kassán iszonyú spektálum volt, megsebesítették Klimkót, Durcsánszkyt és Kubiist. Egyik hívünket agyonütötték, minket pedig, amikor távozóban voltunk, az állam minden részéből összeharangozott hivatalnok kok, úgynevezett intelligens emberek le- i köpdöstek. Ez a köztársaság az én hazám és alkotásom, mi kreáltuk és örülünk neki, Tuka is azok egyike volt, akik alapították. Ami a Ro dobran a-mozgalm a t illeti, ennek dokumentálására benyújtom a Rodobrana szabályait és a Rodobrana katekizmusát. Tessék ezt átnézni, vájjon nem reprezentúlja~e a Srobár által követelt néppárti neonacionalizmust. Leszámolás a forradalom mumusával Hlinka ezután a következőket jelenti ki: A szlovák nemzet nyugodt és csendes. Ha 1918-ban ne mvolt képes forradalmat csinálni, miért volna képes most. Mindaz, amit itt állítanak, álom és mese, nem tudom, hogy honnan vették. Mikor Masaryk köztársasági elnök először jött Szlovenszkóra és nem akart Rózsahegyen megállni, írtam egy cikket, hogy Rózsahegy ezt nem érdemli meg. Az elnök vonata ezután megállt Rózsahegyen és én beszálltam ebbe a vonatba annak dokumentálására hogy semmiféle hidak felrobbantásáról nincs szó és nem ekll félni ilyenektől. Elnök: Tud-e arról, hogy Tukának a néppártra óriási befolyása volt? Tanú: Hlinka, Juriga, Tománek, Buday é* Ondercso vezették a néppártot, csupa forradalom előtti szlovák. Lehetséges-e az, hogy Juriga vagy Tömének engedte volna azt, hogy Tuka miamit is parancsoljon nekik? Ez nem m. Tuka nagyon szerény embere volt a pártnak és csak Dérerék támadásai tették meg annak a nagy embernek, akinek azután kikiáltották. Dérertől egyszer megkérdeztem a parlementben, mit akar ön Tukától, amire azt felelte, hogy „ meg akarom önöket szabadítani tőle“. Erre én azt válaszoltam: Mimekt ön ne szabadítson meg Tukától, mert Tuka jó szolgálatot tesz nekünk, jó szlovák és jó katolikus. Tuka jó gyakorlati ortodox katolikus, már pedig egy ilyen ember forradalmat nem csinál, mert vallásosságból a biblia szavai szei Int tisztel minden állami fennhatóságot. Tuka kancelláristája, koncipiense volt a pártnak és nem több. Az elnök ezután szünetet rendel el, majd szünet után Hlinka folytatja vallomását. . Elnök: Mit tud Tukának római és párisi útjáról? — Két pontot illetőleg korrigálni akarom vailomácomnak azt a részét, amit a szünet előtt mondottam. Eszembe jutott annak a negyedik embernek neve, ak a fasoista tanács megbízásából nálam jirt, ez pedig Kuratka én testőrségem" liptőszeatmlklősi katonatiszt volt. Ami a franciaországi utamat ille'i, mi nem Rómában kapunk rendes útlevelei, hanem csak vízumot útlevelet pedig Varsóban szereztünk. Tuka teljhatalmú mandátuma Majd ily folytatja Hlinka: Azért volt szükség a Rodobrana megalakítására is, mert Nagyszombatban például a csehszlovák szo- ciaJisták, a hatósági közegek alatt agyonütöttek egy embert, én pedig Kmetyko püspökkel együtt az ablakon át voltam kénytelen menekülni. Köveket dobtak ránk és magam is tíz követ kapdostam össze markommal a levegőből. Ahol i nem volt Rodobrana, ott az életünk nem volt biztonságban. Ezért volt a Rodobrana a mi testőrségünk. Tuka Párisban pártunk megbízásából járt és plénpuvoárt kapott arra, hogy a szlovák nép sérelmeit minden fórumon kinyilatkoztassa. A kormánybatépés Elnök: Ki ellenezte a szlovák néppártnak a kormányba való belépését? — Közel egy évig tárgyaltunk a kormányba való belépésről. Amikor Amerikába voltam készülőben, már akkor is tárgyaltunk a kormánnyal, és amerikai utam alatt pártunk to- tább tárgyalt. Októberben visszajöttem Amerikából és ekkor összehívtam Rózsahegyre a parlamenti klubot, összeállítottuk feltételeinket, amelyek között többek között az is szerepelt, hogy az autonómista program sérthetetlen és ennek a programnak alapján állunk. Tuka mindig a parlamenti klub többsége mellett volt, csak Juriga és Tománek nem. Juriga és Tománek ellenezték ebben az esetben is a kormányba való belépést. Tukának nagy hibája, hogy nem harcos politikus. Tuka parlamenti beszéde Elnök: Mit tud Tukának a frank-afférban elmondott beszédéről? — Már a kormányba való belépésünk után is egyre nagyobb hullámokat keltettek a Tuka elleni folytonos támadások. Mikor az 1925-ös választásokra készültünk, Kramár azt kérdezte tőlem, miért toljuk annyira előtérbe Tukát. — Erre azt mondtam, azért, hogy képviselő legyen és nyilt fórumon álljon, aki akar, ott végezzen vele. Tuka tiszta ember és ő nem is akar politizálni. Adjanak neki egy katedrát. Ek- kertájban Írtam Belánskynak is azt a levelet, hogy megvan a remény arra, hogy képviselő lehessen, Belánsky ugyanis Tuka után következett a listán. A frank-afférban Tuka felszólításomra mondott beszédet, amit mi előzetesen jóváhagytunk .Tuka azt mondta, hogy két Magyarországot ismer, egy földfelettit és egy földalattit. S ez a földalatti egy mocsár. A beszéd elhangzása után Kramár maga gratulált nekem a folyosón és azt mondotta, hogy Tuka tiszta, Tuka ember és jó teljesítette feladatát. Elnök: Nem hagyott ki a beszédből semmit sem? — Ugyan kérem, hiszen olvasta a beszédét. Elnök: Ismerte Lockhardot? —■ 1926-ban vagy 1927-ben Sidor és Tuka vagy Machácsek és Tuka Lockhard Douglas- sal eljöttek Rózsahegyre. Lockhard interjút kért tőlem, én nyíltan beszélte mvelo, megvilágítottam a szlovenszkói közélet fényét és árnyát. Azt hiszem, cikkem feltűnést keltett. Én mint őszinte politikus azt mondottam, hogjr kulturális téren nem vagyunk összehasonlitha- tók a csehekkel, és gazdasági téren zuhanunk lefelé. I Rodobrana pártpénzből és nem füdáspénzNig élt Elnök: Mit tud a Rodobrana pénzéről? A Rorlobranát mi a pártpénzekből finanszíroztuk és nem Judás-pénzből. Amerikában voltam, és az ellenséges lapok szerint ott állítólag Í8 millió koronát gyűjtöttem. Azonkívül Rudinsky is volt Amerikábam és hozott pénzt. Továbbá a néppárt tagjai 5 koronát fizetnek tagdíjként, a néppárt képviselői és szenátorai pedig havi ezer koronát. Mi megadóztatjuk képviselőinket, megadóztatjuk saját magunkat. így például mikor Koza a peredméri népgyiilésen azt mondotta, hogy nincs pénz a Slovák- ra, azonnal gyűjtés indult meg és a kalapokban néhány perc alatt hatalmas pénzösszeg gyűlt össze. A nép megadóztatta önmagát. Átnyújtom a rózsahegyi Lev vállalat kimutatását armak bizonyítására, hogy mennyit áldozott a Slovákra. Ez az összeg közel félmillió koronát tett ki. Az 1925-ös választások alkalmával Bulla György, volt árvái főispánt akartuk jelölni, aki átnyújtott nekünk egy csekket é azt mondta, hogy ő gazdag ember, neki nem kellenek a, diéták, csak vasúti jegyet adjunk neki és ezzel el van intézv e. Apártnak volt diszpoziós alapja, de titkos alapja nem. Ezt a diszpozíciós alapot Tiso és Ravasz ellenőrizték. Pöstyénben egyetlen alkalommal 125.000 koronát adtunk össze a Slovákra. Mach Sándornak 200.000 koronát adtunk kaucióra, amiről az ellenséges lapok azt mondták, hogy ez magyar pénz. Megállapítom, hogy Rózsahegyen a törvényhozói klub ülésén nem engedtem meg, hogy egyetlen törvényhozó is felkeljen az asztal mellől, amig a pénzt össze nem adtuk. Váltókat töltött ki mindenki, amig összejött a 200.000 korona. Én soha senkitől pénzt nem fogadtam el. Ez volna az én személyemnek legnagyobb megsértése. Én a legnagyobb mértékben Rothermcrc akciója ellen voltam és kérdem, azért adtak volna nekem pénzt a magyarok, hogy azután támadjam őket? S8®!árosS!tf IslSemhífoáii Elnök; Bolánskyra vonatkozólag mit tud? — Belánsky még mint katonatiszt az elégedetlen elemek közé tartozott. Jó tolla van, bárcsak ilyen karaktere lenne. Ajánlkozott titkárnak, szerkesztőnek. Tornáznék óvott engem Belánskytól. Hozott nekem egy YMCA cimü losonci lapot, amelyben Belánsky arra szólította fel a lakosságot, hogy ne lépjen be semmiféle felekezetbe, sem pártba. Később vezekelt ezért a bűnért. Nekünk emberekre volt szükségünk, Belánsky tehetséges ember voflt, úgyhogy hozzánk került. Mi akko mem tudhattuk, hogy négy politikai pártnál van angazsálva. A második helyen jelöltük a kassai kerületben, Tuka mögött állott a lista második helyén és most (Tuka felé mutat) ezt csinálta a komájának. őszinte megbánás? Mi nem őszinte megbánással dolgozunk, hanem őszinte jellemmel. Elnök: Mit tud arról, hogy Belánsky nem reflektált a mandátumra? — Tudom azt, hogy a leány nem akar addig férjheamenni, amig meg nem kérik. Belánsky a legkomolyabban reflektált a mandátumra. Mikor Tuka ellen memorandumot intézett-a párt vezetőségéhez, háromtagú bizottságot küldtünk ki, amely azonban nem tette magáévá Belánsky vádjait, sőt később a párt Belánsikyt kizárta a maga kebeléből. Elnök: ön Belánskyval soha nem beszélt ezekről az államellenes dolgokról, amikről itt szó van és a bécsi irodáról? — Nem. Nem szeretem a pletykálkodó embereket. Túlságosan exponált ember vagyok. Nem fogadtam a nemzeti demokrata párt zsolnai titkárát sem, aki állítólag Ivánkát akarta leleplezni. Elnök: Hol találkozott ön Belánskyval? — Egyszer Losoncon, egyszer pedig Késmárkon, ahol én szlovákul, ő pedig németül beszélt a népgyülésen. Elnök; Mióta ismeri Tukát? ■ — A „Halottak beszélgetnek" cimü cikke óta, névszerint azonban már régebbről ismertem. Én őt, mint gyakorlati katolikus embert ismertem. Magyarországon akkoriban a sajtóalapra gyűjtötték és ennek Banga páter volt a vezetője. Mikor mi Magyarországtól elszakadtunk, felkértük Tukát, hogy kérje vissza Magyarországról azt a pénzt, amif mi szlovákok adakoztunk a sajtóalap céljaira. Ekkor azonban Prágából az a jelentés érkezett, hogy a magyar kormány rátette a kezét erre az alaipra és a szlovákok nem kapnak semmit. Ekkor ismerteim meg Tukát, ma már teljesén isme-rem. Elnök; Varsóban ki állította ki az útlevelet az ön részére? — A lengyel hatóságok diplomáciai útlevelet adtak nekem, de már saját nevemre. Gállá: Tud arról, hogy a néppárt 1924-ben vagy 25-ben a cseh nemzeti demokratákkal tárgyalásokat kezdett a közös plattformról? — Mi akkor kis párt voltunk és kerestünk kooperációt a hozzánk közelebb álló Kr*- márékkal. A tárgyalásokat Tukát küldöttük ki, de csak puparlék folytak, kooperációra nem került a sor, mert mi őriztük az autonómista programot és virrasztottun felette. Gállá: ön adott Tukának ezekre a tárgyalásokra marsrutát? — Nem emlékszem már erre, de. ha a bíróság aktái között ez igy van, amint állítják, bizonyos, hogy adtunk. Tuka nélkülünk egyetlen egy lépést sem tett. Ez a mi politikánk esszenciája. Ilyen leveleket, amiket itt az előbb felolvastak, áruló nem ir, kém nem ir. » Aki megírta a Szabadság cimü kötetet és ebben egyetlen szóval sem sérti meg a szlovákokat, az az ember nem lehet a szlovákság ellensége. A negativázmus vádja Gállá: Tud arról, hogy Tuka a negativizmus felé kergette a pártot? — Mi elejétől fogva radikális autonmisták voltunk. Kérem, tessék elolvasni Juriga vagy Tománek beszédeit Tuka konstruktív volt, ahová küldöttük, oda ment, ez a pozitivizmus legjobb jele. Ki mondta azt, hogy a cseheket zsákba, a zsákot pedig a Dunába kell dobni? Ezt Juriga mondta. Vagy a képviselőházban ki mondta azt, hogy a szamár és a kutya találkoztak a vasúti hidon s amikor a szamár megkérdezte a kutyától, hogy miért szalad el innét, azt válaszolta: mert itt még a kilencedik bőrt is lenyúzzák? Ezt is Juriga mondta. Elnök: Kérem, ezeket a dolgokat ismerjük, talán ne tessék ismertetni. Tanú: Tukának kellett enyhíteni az ellentéteket és lefaragni az érdességeket, amelyek a pártban voltak. Tuka pártunkban nem rombolóként hatott, mint azt Briska Péter állítja, hanem üdítő hajnali harmatként. Gállá: Igaz az, hogy Tuka államellenes irányban szerkesztette a Slovákot és még azután is a legélesebb ellenzéki hangon irt, miután a párt már a kormányba lépett? — Kérem, itt van a modus vivendi, itt az iskolakérdés, a szlovák nyelvű adminisztráció és számos egyéb dolog, amik még máig sincsenek elintézve, jóllehet el kellett volna már régen intézni őket. Amikor mi a kormányba léptünk, szabad pezet biztosítottunk magunknak. Ezt nem Tuka csinálta, hanem mi csináltuk s ezért volt szükség az éles ellenzéki hangra a Slovákban. Mi védeni fogjuk az autonomista programot továbbra is. Aki azt mondja, hogy Tuka volt pártunk egyet, len esze, annak csak azt mondhatom, hogy nekünk is van valamelyes eszünk. Szlovenszkó történelmének fOmotivumai Elnök: Ha Tuka minős a pártban/ akkor ie olyan fordulatot vetít volna az autcxnomásta politika ? — Kérem, az autonomista harc mér 1918- ban, még a forradalom előtt kezdődött és azóta folyt. Akkor egy nap Makovicky Vladimír jött hozzám és azt mondotta, hogy muszáj Pestre mennem. Dula Mátéval kellett volna a pesti utat megtennem, de én, mivel már akkor sejtettünk valamit, azt mondtam Dulának, hogy menjen ő egyedül, én nem megyek. Jellemző, hogy 1918 november 25-én is, tehát amikor már rendes csehszlovák kormány volt, Duláék még mindig tárgyaltak Károlyival. Rózsahegyi lakásom előtt az ablakon alatt Ferenc József díszkocsija várt rám az állomáson/ hogy beszálljak és Pestre utazzam. Én azt mondtam, nekem nincs ott mit keresnem, elég volt már az ezeréves házasságból. Srobár azt Írja könyvében — folytatja Hlinka a hallgatóság soraiban ülő Srobár volt miniszter felé fordulva —, hogy Dula kijelentette, hogy akkoriban csak egy párt létezett: a csehszlovák párt. Dula ezt nem mondhatta akkor. Én ugyanis október 30-án Dulával ebédeltem és ekkor Zách Sámuel készen hozta el a deklarációt, amely ugyan nem volt még a mi legideálisabb programunk, de aláírtuk, mert ütött az óra, hogy a magyaroktól elszakadjunk. Dula szónokolt ezen az ülésen és Medvecky vezette a jegyzőkönyvet. Ennek á jegyzőkönyvnek kellett volna lennie az úgynevezett titkos klauzulának. Akkoriban elhallgatták előttünk a pittsburgi szerződés létezését, Amerikából jött testvéreink nem nagyon beszéltek róla. Bennünk valamilyen inoS'Sianista hit és érzés élt. Utána megalakult a Nemzeti Tanács választmánya Stodola Emil elnöklete mellett. Már arról is beszéltünk, hogy osztjuk fel a szerepeket: ki fogja vezetni a vasutiigyet, az igazságszolgáltatást stb. és mi azt hittük/ hogy autonómiát kapunk csaknem dualisztikus alaipon. Így gondoltam én akkor és ma is ezt gondolom. Sőt én még annyira mentem, hogy majdnem kétféle állam polgárságra is gondoltam. Akkoriban mindenki csak szlovák pártról és ,Szlovénokéról beszélt, senki sem beszélt csohszlovákizmusról. A messianisztikus érzés diktálta belénk azt is, hogy megállapodtunk abban, hogy később majd, de legalább tiz év múlva, ha majd az ezeréves mentalitást levetettük, megegyezünk és újból rendezzük a viszonyainkat. Valami jegyzőkönyvnek kellene lennie. Arról, amit a lapokban mint a mártoni titkos klauzula jegyzőkönyvének másolatáról olvastam, csak art mondhatom, hogy teljesen fedi Medvecky Károly szavait és gondolkozását. Mi autono- misták voltunk, azok vagyunk és maradunk is. Hogy gondolják azt uraim, hogy állami akciót csinálnak s nem írnak alá jegyzőkönyvet? Mi az autonómiát a köztársaság megerősítésére és nem a gyengítésére követeltük és akarjuk. Ha Svájcban és Amerikában lehetséges a legszélesebb körii autonómia, miért nem volna az itt is lehetséges? Hlinka herősztráteszi tettre nem hajlandó. Én tisztelek minden nemzetet, de Szlovensz- kón nekünk szlovákoknak kell érvényesülnünk. Tévednek a Dunántúl, ha azt hiszik, hogy Magyarország integritása érdekében cselekszem. Kérem, azt mondották, hogy Szlovenszkón a szlovák nyelv lesz a hivatalos nyelv és még számos Ígéret és követelés volt, de egyet sem teljesitettek. Akár jött volna Tuka, akár nem, mi radikális autono- misták lettünk volna akkor is. . Gállá: Az 1927-iki autonómia ja vallató! hogyan dolgozták ki? Amit ígértek... — Mi január 13-án léptünk a kormányba. Én akkor megneveztem azokat az embereket .akiket a kormányba jelöltünk. Tiso a köztársasági elnöknél lefolyt audienciájáról visezajövet azt mondotta, hogy itt az idő, hogy lépéseket lehet tenui az autonómia érdekében. Közvetlenül a forradalom után felmentem Prágába és jelentkeztem Masaryk elnöknél ésKramárnál. Megkérdezem tőlük, iiogy milyen lesz a viszonyunk a csehekkel. A köztársaság elnök azt mondta, hogyha az autonómiát akarjuk, akkor meg fogjuk kapni, Kramár pedig azt felelte, hogy amit akartok, megkaptok, csak hliek legyetek a csehszlovák köztársasághoz. Emlékeztettek itten Markovics Iván volt minisz- ler beszédére, amelyet a szlovák képviselők l lobja nevében mondott, amikor kijelentette, nogy ez az alkotmány csak a jelen időre szól. a lövőben másképp lesz. Tiso miniszter, amikor az elnöki
