Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-27 / 193. (2118.) szám

1929 augusztus 27, kedfl. <PR«GAI/V MAGYAR H1 RLAt-. 3 A Tuka-bünper tárgyalásának „nagy napja" Hlinka András képviselő: Ez nem a Tnka pere.... az egészet a néppárt szétbomlasztására csinálták... itt Kiinkának, Jurigának és Tománeknek kellene a vádlottak padján ülni Hlinka százszázalékosan Ttika mellé áll és minden vádat elutasít - Juröa és Tömének törtetésével Tuka szerénységét és tudósi ambícióit állítja szembe Pozsony, augusztus 26. (Pozsonyi szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A Tuka-pör mai tárgyalási napja iránt, tekintettel Hlinka András kihallgatására óriási érdeklődés nyilvánult meg, amely jóval felülmúlta még az első tárgyalási nap iránti érdeklődést is. Már a korareggeli órákban az érdeklődők nagy csoportja lepte el a törvényszéket, hogy belépőjegyhez jussanak. Számosán kinrekedtek a törvényszék folyosóin és sokan várakoztak az épület előtt is. A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben felvo­nult a néppártnak úgyszólván egész törvény­hozói klubja, Labay és Tiso minisztereikkel és Buday alelnökkel az élén. Rózsahegyről Hlinkának számos személyes hive jött el, hogy meghallgassa Hlinka tanúvallomá­sát a Tuka-pörben. Félkilenc órakor nyitotta meg Terebessy el­nök a tárgyalást a közönség feszült érdeklő­dése mellett. A tárgyalás megnyitása után Ha- ' lik védő figyelmezteti az elnököt arra, hogy Husek, a Slovensky Dennik főszerkesztője, aki tanúként volt beidézve, az újságírói padsorok­ban foglal helyet. Az elnök erre Huseket ki­küldi a teremből. A Stfiger-affér Ezután Boriczky ügyész áll fel és a kővet­kező bejelentést teszi: — Kérem annak megállapítását, hogy mikor­ra van beidézve Hanzalik, hogy a nagyszom­bati kórleletéről felvilágosítással 'Szolgáljon. Indítványozom továbbá, hogy a bíróság hall­gassa ki Stöger Károlyt, aki jelenleg a po­zsonyi fogházban van letartóztatásban. Holényi Teréznél, amint ismeretes a házkuta­tás során leveleket foglaltak le, amelyeken Karcsi aláírás szerepelt. Holényi Treéz beismer­te, hogy a Karcsi Stöger Károllyal azonos. Stő- ger, akit néhány nappal ezelőtt letartóztattak, előadta, hogy 1921-ben Holényi Teréz bemu­tatta őt Tukának. Stöger akkor a keresztény­szocialista párt titkára volt. Stöger ezután Tuka megbízásából Budapesten és Varsóban járt, összeköttetésben állott Lu- kinics tanárral, akitől pénzt kapott irredenta célokra, érintkezett irredenta egyesületek­kel, Jehlieskával és Ungerrel is tárgyalt, később pedig Tuka megbízásából Bécsbe ment és a Kölschiczky-Qasse 35. szám alatt von Seidelnél vett lakást. Indítványozom az erre vonatkozó vizsgálóbírói iratok beszerzését és Stöger Károly kihallgatását. Ezután Gállá dr. védő áll fel és a követke­zőket mondja: Elnök: Hogyan lett Tuka a Slovák főszer­kesztője ? — Éppen ma tiz éve, hogy a mai per tragi­kuma megkezdődött. Ma tiz éve Kmetykó, Jeh- licska, Kmohel, Tvrdy és én úgy döntöttünk, hogy Párisba delegációt küldünk ki a béke­kongresszusra. Azt mondtam, hogy én kimen­nék Párisba, de kialakult az a nézet, hogy a fej ne menjen, hanem maradjon itt. Augusztus 18-án azonban úgy döntöttünk, hogy Tvrdyval, vagy Kmohcllal vagy más­valakivel megyek ki Párisba. Jehlicska jött hozzám és Jehlicskával együtt indultam útnak. Zsolnáig Kmetykó elkísért, onnan Kassa felé vettem utamat. Kmetykó Zsolnán azt mondta: Én megyek Budayhoz, te menj Párisba, te ott, én pedig itt védelme­zem a nemzet ügyét. Kimentem Lengyelországba, ott diplomá­ciai útlevelet szereztem, csak Rómában ju­tottam rendes útlevélhez. A Slovák szerkesztősége akkor vezető nélkül állott és különben is Rózsahegyről Pozsony­ba kellett átvinni a lapot. Kerestünk megfe­lelő szerkesztőt. Pap nem igen lehetett ez, végül is Kozát a besztercebányai püspök naovnehezen átengedte nekünk, hogy. a Slo­—. Tudtommal nem idézték be újból Hanza- likot. Kórleletet nem lehet magának az elmebe­tegnek állításával megcáfolni. Nem ellenzem Stöger kihallgatását, de az a nézetem., hogy mivel a védelem még nem tud az ügyről, bocsássák rendelkezésünkre a rend­őrségi és vizsgálóbírói iratokat. Elvégre minket hátulról nem lehet megtámadni. Elnök: Kérem ne használjon ilyen kifejezést. Ügyész: Amennyiben Hanzalikot még nem idézték be, úgy indítványozom, hogy most ta­núként idézzék be. Gállá dr. védő: Ha azért akarják Hanzalikot kihallgatni, hogy ő megmondja, elmebeteg-e vagy sem, úgy indítványozom ennek elutasítá­sát, mert elvégre ezen az alapon nem lehet ki­hallgatni. A bíróság úgy dönt, hogy kikéri a Stöger eset iratait a vizsgálóbírótól és addig fel­függeszti a határozathozatalt arra vonatko­zólag, hogy Stőgert beidézi-e tanúként a tár­gyalásra. Galía dr.: Indítványozom, hogy halasszák el Hlinka András kihallgatását mindaddig, amíg a Stőger-ügy tisztázódik, mert Hlinka itt politikai megvilágításba akarja helyezni Tuka alakját, ami Stöger kihallga­tásával akadályokba ütköznék. Ügyész: Ellenzem Gállá dr. inditványát, mert a kettő nem függ össze. Az elnök megállapítja, hogy nincs ok arra, hogy Hlinka kihallgatását elhalasszák. A bécsi ujságirószervezet jótállása Az elnök ezután felolvassa a kővetkező táv­iratot: „Olaszországi fürdőutamról visszatérve érte­sülöd arról, hogy Tuka hazaárulás vádja alatt áll. Ezt abszolút lehetetlenségnek nyil­vánítom, amit kötelességemnek tartok a bí­rósággal közölni. Leopold Mandl, a bécsi kül­földi újságírók uniójának elnöke. Az elnök ezután bejelenti, hogy a csehszlo­vák szociáldemokrata párt parlamenti klubja és a csehszlovák nemzeti szocialista párt par­lamenti klubja átiratot intézett a bíróság elnö­kéhez, amelyben megállapítja, hogy nem igaz a tanúvallomások során elhang­zott állítás, hogy 1926-ban baloldali puccs készült. E nyilatkozatot Klofács, Franké, Klouda, Be- chyne, Tomásek, Soukup, Dérer és Dundr Ír­ták alá, akik kijelentik, hogy hajlandók bíró­ság előtt is vallomást tenni ebben az ügyben. Ezután vák felelős szerkesztője lehessen. A szerkesz­tőségben azonban csupa nemrégen érettségi­zett fiatalember ült és nem volt kire bízni a szerkesztés nehéz munkáját. Akkoriban Tuka irt egy jelentős cikket, amelynek az volt a cime: „A halottak beszélgetnek" és ebben egy légionárius és egy volt osztrák­magyar hadseregbeli halott katona arról be­szélnek, hogy mind a kelten egyforma hősök, mert az egyik kötelességből, a másik szivbeli érzés­ből halt .hősi halált. Én e cikk alapján felfigyeltem Tukára és azt mondtam neki, szükségem van egy tekinté­lyes emberre, aki tekintélyt tud tartani a szerkesztőségben, vegye át a Slovák szerkesztését és azonkívül a főtitkárság vezetését is. Tuka soha nem tett egy lépést sem tudtomon kívül, anél­kül, hogy nekem referált volna, mert Tuka fegyelmezett ember volt. Hlinka ezután emelt hangon a következőket jelenti ki: ­Itt a vádlottak padján Hlinkának, Tománek­nek, Jurigának kellene ülni. Ez megtisztel­tetés lenne részemre. Boldog lettem volna, ha engem is belevonnak ebbe a perbe, mert ez nem Tuka pere, hanem az ejírsz nem egyéb, mint csupán e néppárt szétbomlasz­tására irányuló szándék. Mit akartak Jurigáék? Elnök: Az autonómiatervezetet 1921-ben ki dolgozta ki? — A nemzet sürgetett, hogy lépjünk a tet­tek mezejére. írtam Tukának, hogy ő, mint a nemzetközi jog professzora tudja a legjob­ban, mily messzire lehet elmenni, de megje­gyeztem, hogy a legszélesebb dualisztikus alapon készítse el az autonómia-tervezetet. Tuka tervezetét, amit a parlamenti klub le­tárgyalt, nem fogadtuk el. Ekkor különböző jogászokat szólítottam fel, köztük Labayt, Ju- rigát és Mudronyt is a javaslat elkészítésére. Juriga három pontban meg is irta javaslatát, de ez semmit sem ért. Egyedül Labay készített komoly tervezetet, amely 1921 junius 19-én meg is jelent a Slovákban. Én voltam pártunkban a legradikálisabb, de azután mégis elfogadtuk Labay javaslatát. A kormányba való belépésünk után, 1925 no veimben ében Nagyszombatban mamifesztu- mot adtunk ki a nemzethez. Én akkoriban már Amerikába készülődtem és a párt tár­gyait a kormányba való belépésről. Már ak­kor ki alakulóban volt a kongnia- és agrár- többség. Én a miniszterségre Tisot ajánlot­tam, azonban Rotterdamba sem értem Ame­rikába való utazásomkor, az egyik lap máris érdekesnek találta, hogy sem Jurigát, sem Tománeket nem nevezték ki miniszternek. Hogy ez a két ember miért távozott tőlünk? Elnök: Mit tud a néppárt külföldi propa­gandájáról? Tanú: Amit Tuka a külföldi propaganda ügyében végzett, azt mindig megbízásunkból cselekedte. 1925-ben a galgóci népgyülés után Kosik Gusztáv dr., az amerikai szlová­kok vezére, azt mondta nekem, hogy a mun­kánk nem szisztematikus, valami bizottságot kellene alakítani, amely permanens össze­köttetésben állna a külfölddel. Én ebbe a bizottságba Budayt delegáltam, továbbá a szlovák nemzeti párt részéről Rázus Már­tont, az amerikai szlovákok részéről pedig Kosik Gusztávot. De ez a terv nem valósult meg és úgy látszik erre gondolnak a bécsi irodával kapcsolatosan. Ezután a párt meg­bízta Tűkét, hogy Becsben szerkessze és ad­ja ki a Correspondenee Slovaque cimü lapot. Tuka ennek az újságnak minden számát be­mutatta nekem. Amikor Tukát minden irányból támadások érték, minden egyes al­kalommal magam elé idéztem Tukát és szé­ni onkértem tőle a dolgot. Elnök (Hlinkához, aki állva teszi meg val­lomását) : Kérem, képviselő ur, foglaljon helyet, ha fáradt. Hlinka: Még neim vagyok fáradt. Én az igazság érdekében örökké ie hajlandó vagyok állni. Ezután Hlinka folytatja vallomását. — 192i2-ben a Slovenská Politika támadni kez­dett minket Tuka személye miatt. A parlamenti klub akkor olyan határozatot hozott, hogy Tuka ellen semminéven nevezendő kifogása nincs. Én meg is kérdeztem Tukát, hogy tulajdonképpen mi az az ő irredentizmusa, amivel vádolják. Tuka a következőképpen válaszolt: „Mióta csehszlovák a következőképpen válaszolt: „Mióta a csehszlovák szóval amióta a csehszlovák kormány átjött a fő­városba, én a magyar kormánnyal megszüntettem minden összeköttetést, nincs vele, sem közegeivel sem közvetett, sem közvetlen érintkezésem. Jár­Egy hónappal a kormányba való belépésünk előtt Prágában tárgyaltunk a közigazgatás egységesítéséről és ök kettőn, Juriga és Tö­mének akartak miniszterek lenni. Innen származik, uraim, ez az egész per. Ameriká­ba való elutazásom előtt felkeresett négy liptószentmiklósi férfi és pedig Staetny, Dra- horák, Biza, a negyedik nevére nem emlék­szem és azt mondták nekem: „Mi a fasiszta­tanács nevében beszélünk önnel, amely a baloldali prevrat ellensúlyozására alakult s amelynok tagja Ivánka Milán is.“ Én azon­ban erről nem tárgyaltam velük. Ők ugyanis a néppárt és a fasisztaszervezetek között ko­operációt akartak létesíteni a baloldali puccs ellensúlyozására. Megjegyzem, hogy már az 1920-ban Brünnben tartott gyűlésen csak az orolok tudták a rendet fen tartani. Az eucharisztikus kongresszus előkészítő bizott­sága diiszlővéseket akart leadatni a kongresz- szus alkalmával, de Jantausch és Kmetykó püspökök ellenezték azért, mert ezek a lö­vészek nem katonák, akik össze-vissza fog­nak lövöldözni és nevetségessé válik az egész. Három politikai kampány volt eddig és pedig a Gajda, a Stribrny és a Tuka ellen irányuló kampány. Jött az 1926-os puccs hí­re. Egyébként .itt van Hlaváosek főtitkár, ő elmondhatja, hogy a parlamenti folyosókon a beszélgetések során mindenütt a puncsról volt sző, erről a nemzeti demokraták is tár­gyaltak velem, holott mi akkor nem voltunk a kormányban. Mivel nem voltunk a kor­mányban, azt hittük, hogy valóban létezik egy titkos kormányhatározat a baloldali pucos ellensúlyozására, amely a jobboldali szervezetek igénybevételére vonatkozik. tak ugyap nálam emberek, nem tudom, milyen céllal, azt sem tudom, hogy a magyar kormány ki­küldöttei voltak-e, vagy pedig prágai azsanpro- vokatőrök, de én pénzt a magyar kormánytól so­hasem fogadtam el“. A támadások azután sem szűntek meg. 1922-ben Tuka a következő bead­ványt intézte a Slovensky Dennik kiadóvállalatá­hoz, amit a Slovákban le is közölt: „Az önök pozso­nyi lapjánbanegy strohman jelentkezik Hlinka nyi lapjában egy strohman jelentkezik Hlinka annak megjutalmazására tűzött ki, aki Tuka állam- ellenes cselekedeteit leleplezi. Mivel azonban mindeddig sem nevi szerint, sem adataival nem jelentkezett az illető, aljas rágalmazónak tekin­tem őt, de a bíróság elé nem megyek, mert nem vagyok hajlandó az én tiszta szlovák becsületemet a bírósággal kitisztiittatni."­A Kosa rovása Ezután jött Koza támadása Koza mindig nyugtalan, elégedetlen ember von, éspedig azért, mert nem az ő neve állt vastag betűkkel a Slovák cimíapján főszerkesztő gyanánt. Koza hőnapokig sztrájkolt, nem irt cikekket és 1925-ben, mintha az égből pottvant volna le, meg­indult a Slovensky Národ cimü lap, amelyet Koza szerkesztett. Kutattuk, hogy honnan van erre pénz és rájöttünk arra, hogy a millió koronákat a külföldi propagandára előirányzott összegekből juttatták ennek a sze­gény embernek. Koza támadni kezdte Tukát, végül a parlament elé is került az ügy, amennyiben a nemzeti, szo­cialista párt Hrusovsky Igor vezetése alatt inter­pellációt nyújtott be a kormányhoz, amelyre a kormány válasza az volt, hogy a rendőrség utján megindította a vizsgálatot, a vizsgálat még nem fejeződött be. Ezután Dérer interpellált, fulmináns beszédet tartott Tuka ellen ' t állította róla, hogy katonaságot tart fenn Szlovenszkón magyar pénzzel. Tekintetes bíróság, önök bizonyára látták a néppárt fejlődését. Siessen előfizetni a Képes Hétre Pruskóban lőttek rám, Korponán egy pap, aki szónokolt és aki hasonlít rám, szintén majdnem golyó áldozata lett. Ez a korponai ember, aki Korponán merényletet akart ellenem elkövetni, Stuchlik nevű vasutas volt, aki utánam jött Ipolyságra és az ticcán ki­köpött előttem. Ipolyságról azután autón akarlak engem elszállítani, azt tanácsolták, hogy minél Az elnök Hlinka Andrást szólítja be Hlinka András iratokkal a hóna alatt jön be, meghajol a bíróság előtt, majd Tuka felé fordul, akit szintén meghajlással üdvözöl. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy 64 éves, csernovai születésű szlovák néppárti képvi­selő. Elnök: Tud-e valamit a három vádlott államellenes Özeiméiről. Hlinka: Nem tudok semmit, mert nézetem szerint egyik sem követett el ilyeneket. A külföldi propaganda és a bécsi iroda

Next

/
Oldalképek
Tartalom