Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-27 / 193. (2118.) szám
1029 auga^tftus ST7, fceAfL A tízmillió embert reprezentáló orosz kisebbségek rigai kongresszusa harcot kezdett Ruszinszkó autonómiájáért Demkó kiküldött beszédének hatása alatt az arasz kisebbségek ligája magáévá tette a ruszinok ügyét — A jövő évi kongresszust Ungvárotf tartják Riga, augusztus 26. (Alkalmi tudósítónktól.) A napokban zajlott le Rigáiban Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehszlovákia és Románia kisebbségeinek kongresszusa Karcsioszky dr. egyetemi tanárnak, a genfi kisebbségi liga aíelnőkének elnökletével. A kétnapos kongresszus iránt nagy érdeklődés nyilvánult európa szerte, mert a* oros* kisebbségek száma Európában ma körülbelül 10 millió s magatartásuk lényegesen befolyásolhatja az európai kisebbségi mozgalmat A ruszin delegáció nevében Demkó Mihály tartóménygyülési képviselő ismertette Ru- azinszkó helyzetét. Demkó rámutatott arra, fcogy a csehszlovák kormány a békeszerződés és a* alkotmányiévrény kimondott rendelke- séeeá dacára ti* ér alatt nem léptette életbe a ruszinezkói autonómiát, melynek első jele a ruszinszkói szojm életrehivása volna. Nem állapították meg a mai napig sem Ruszinszkó nyugati határát, a hivatalos nyelv a ruszin mellett a cseh. de ngy, hogy a ruszin nvelvet a hivatalokban alig használják. A* iskolaügy a cseh iskolák tömeges felállítása jegyében fejlődik. Egyes cseh körök a szeparálisztikus ukrán mozgalom szitásával megbontották a ruszinok egységét. Előadását széles statisztikai adatokkal támasztotta alá, melyek valósággal megdöbbentették a kongresszus résztvevőit. Demkó beszámolóját a kongresszus percekig tartó tapssal és Podkárpátská Rus autonómiájának éltetésével fogadta. Korcsinszky elnök a kongresszus berekesztésénél mondott rezüméjébe® külön is kiemelte a ruszinszkói orosz nép nehéz kisebbségi helyzetét s kijelentette, hogy mm oroei kisebbsgek ligája első és legfontosabb kötelességé nefe tekinti a ruszinok ügyéneik fölkarolását, mert a többi orosz kisebbséggel való összehasonlításban a ruszinszkói oroszágnak vannak a legnagyobb közjogi sérelmei. A lett sajtó is hasábszámra foglalkozott a ruszinszkói dolgokkal. A kongresszuson annyira dominált a ru- szinszikói kérdés, hogy a tanácskozások végén kimondták, hogy az orosz kisebbségek ligája első és legfonto- kongresszusát Podkarpatská Rus fővárosában, Ungvárott fogja megtartani. A kongresszus végül a népszövetség kisebbségi eljárásának kérdésében a következő tézisek mellett foglalt állást. 1. A kisebbségek petíciói minden ízben tárgyaltassanak s a hármas bizottságnak ne legyen joga elutasítani őket. 2. A kulturális gazdasági és vallásügyi petíciók minden előzetes kivizsgálás nélkül tárLondon, augusztus 26. A Reuter-iroda jelentése szerint ugylátszik, hogy az olasz delegáció enged eddigi merev magatartásából. Az optimisták úgy hiszik, hogy a konferencia csütörtökön eredményesen befejeződik. Vasárnap délután 4 órakor Franciaország, Belgium, Itália és Japán delegációi Briand bevonásával konferenciára gyűltek össze, amely egy órán át tartott. Azután hosszabb szünet következett, majd negyed 9 órakor újabb tárgyalás kezdődött, amely 10 óráig tartott. Az ülésen megállapították azokat a legújabb ajánlatokat, ^amelyeket Snowden elé terjesztenek. A memorandum az angol követeléseknek 55—60 százalékát teljesíti. Hangoztatja azokat az előnyöket is, amelyek Angliára a tárgyi szállítmányok újabb rendezéséből következnek. / Az angol kormány tegnap teljes hatalmat adott delegációjának a döntésre. gyaItassanak a népszövetségi tanács által. 3 A petíció minden tárgyalási fórumán joga legyen a panaszos félnek képviseltetnie magát s képviselőjének engedtessék meg a tárgyalásiban való részvétel. 4. Jogi esetekben a nemzetközi bíróság döntsön. 5. A népszövetség mellett állandó kisebbségi bizottság létesittessék6. Az összes népszövetségi tagoknak joguk legyen a kisebbségek sérelmeire rámutatni. A kongresszus delegáltjai Rigából egyenesen Genfibe a kisebbségi liga ülésére utazr tak. London, augusztus 26. A hágai jelentések a helyzet könnyű javulásáról számolnak be. A Reuter szerint a négy szolidáris hatalom delegációi úgy hiszik, hogy ajánlatuk Snow- i den követelésének 75 százalékát kielégíti. Itália lemond a védett annuitásokból egy 10 millió arany márkát kitevő részről, mig a többi hatalmak 26 millióról mondanak le Anglia javára. Hága, augusztus 26. A négy szolidáris hatalom uj ajánlatát hétfőn reggel negyed kilenckor adták át Snowdennek. Snowden a* ajánlat áttanulmányozására hétfő délutánig kért határidőt. Az ajánlat a brit pénzügyi követeléseknek 60 százalékát teljesiti és azonkívül a tárgyi szállítmányok kérdésében több engedményt tesz. Angol részről még semmi nyilatkozat sem történt az ajánlatról. A négy rajnai hatalomnak ma déli tizenkét órára tervezett ülését kedd délutánra halasztották. Briand még reméli, hogy rá tudja bírni Hendersont, hogy a rajnai bizottságban továbbra is képviselje Angliát. Ez az utolsó pillanatig biztosítaná a megszállás szövetségközti jellegét. — Ti&ztuji tások a magyar nemzeti párt kassai kerületében. Kassáról jelentik: A nyár és az őez folyamán tartja a magyar nemzeti párt a kassai kerülethez tartozó járásokban tisztújító közgyűléseit és folytatja gazdasági előadásait. Ennek során vasárnap^ a nagykaposi járás Palágykomoróc községében folyt le a pártbivek teljes számú megjelenésével a tisztújító közgyűlés Szamyi György korelnök elnöklete mellett. Papp Mihály nagykaposi osztályelnök beszámolót mondott. Nagy hatást keltett beszédében Ráczkövy János elhunyt ref. lelkészt, az ottani szervezet elnökét búcsúztatta el. Emlékét jegyzőkönyvileg örökítették meg. Majd Haraszthy György párttitkár javaslatára újjáalakították az elnökséget, a tisztikart és a szakosztályokat. Elnökké Szanyi Istvánt választották meg. Alelnökők lettek: Nagy Sándor és Szanyi György. Jegyző: Paliay Lajos. Pénztárnok: Unbán Lajos. A tisztújító közgyűlés egyhangú határozattal táviratilag üdvözölte Szent-Ivány József pártvezért, Törköly József dr. szenátort, orsz. elnököt és Blanár Béla dr. kassai kerületi elnököt. Az indítványok során Haraszthy párttitfcár azt javasolta, hogy Palágykomoróc részére beszerzendő zöld selyem zászló alapja javára természetben is adományozzanak. A párttagok ezt egyhangúlag elfogadták és Palágykomoróc gazdái a beszerzendő zászlóra ki- csépelt terményükből valamennyien néhány kilograimot ajánlottak fel s annak egybegyűjtésével Szanyi István pártelnököt bízták meg. — A magyar nemzeti párt mezőgazda- sági szakosztálya vasárnap Nagykő vesden tartotta gazdasági előadását, melynek előadója Szabó István gazdasági akadémiai tanár volt. A gazdasági előadás óriási sikerrel zajlott le s azon megjelent a község minden számottevő gazdája. A gazdasági előadás után egyes párítíhivek azon kérelmére, hogy boosássanak rendelkezésükre kedvezményes áron műtrágyát és nemesített vetőmagvakat, Szabó tanár informálta őket, hogy ennek a párt örömmel fog eleget termi. A kassai párt főtitkársága a kérelem ügyében már megtette a szükséges lépéseket, úgy hogy a magyarság melletit tántorithatatlanul kitartó párthivek rövidesen hozzá fognak jutni a megrendelt műtrágyához és a nemesi tett vetőmaghoz. A négy szolidáris hatalom ulabb ajánlatot tett Snowdennek Az ajánlat az angol követelések hatvan százalékát teljesiti — Csütörtökre befejezésük a konferencia 1 — .lesten- király 26G£ny ^ iKaílóRÚDy-GUULa (22) — Talpra, talpra! kiáltozott az udvaron a vén őrmester, aki együtt éh edt a kakasokkal, együtt feküdi s denevérekkel, mindig talált magának ’tJárni dolgot, mert vénsége miatt már régen kifelé állott a szekere rudja, — öreg oókmók volt, akit voltaképpen el kellett volna veszíteni az útban. A hívogató szónak leginkább a Brandenburgi emnerek engedelmeskedtek, mert ezek a cifra morvák, angyalbőrbe bujtatott csehek az engedelmességükkel és magatartásukkal valamiképpen feledtetni akarták, hogy a nagy csata idején éppen csak keresték az utat Magyarország felé; de a helyes nyomra egyikük sem akart rátalálni: Hát ő(k nagy ásitozás közben a vaskutnál leöblítették tenyerüket, kimosták a szájukba vett vízzel az álmot a szemükből, fésülni kezdték hosszú hajukat, amire különben sohasem értek rá. — Csak nincs a, nyakunkon a török? — kérdezték a cifra zsoldosok, mikor a hűvös őszi reggelen máglyatiizet gyújtottak az udvaron. — A török az messzire van — felelt az őrmester a maga nagy fontosságában. — De itt van Zápolya. Tegnap kétszáz lovassal megszállotta Budát. Akkor aztán ment tovább az őrmester az urasa gokat is felkölteni, mert rájuk is szükség lehet. A zsodosok az álmos emberek dühösségéve! néztek utána. Mit tudták ők, hogy ki az a Zápolya? őik a török császár ellen indultak el verekedni. Elég tágas volt Mária pozsonyi kovártélya, de még sem fért el benne néhány hívénél több. Az urak szerte a városban laktak, a polgári családoknál, amelyek Mátyás király óta jóformán nem is láttak katonát. Egyik itt, másik ott húzta meg magát azok alatt a dunyhák alatt, amelybe még a nagymama fosztotta a tollat. Jó volt az ilyen vitéz a háznál: szüneteltek a házi perpatvarok, mert hiszen amúgyis mindig a nagy háborút jósolgatták. — Vájjon miért hagyná ki rabló-útjában a török császár a gazdag Pozsonyt? — kérdezgették a katonák a ludbörző polgárokat. Szapolyai közeledésének hírére még nagyobb lett az ijedelem. Hiszen János vajda elevenen nyuzatta meg rendcsináló korában a parasztokat. Hallottak róla eleget itt a nyugati széleken. Azelőtt minden esztendőben híre terjedt, hogy Szapolyaihoz hasonló forrná] u Lovag ment át a városon a maga csapatával, de még a Szent Márton templomába se pillantott be, nemhogy egyes polgárokat molesztált volna. Az ilyen Szapolyai-féle ember mindig utazik, mert a maga két szemével szeret meggyőződni arról, hogy mi is történik az országban. A vén őrmester sorba járta azokat a pozsonyi házakat, amelyekről tudta, hogy magyar urakat tartanak vendégségben. Meg mindenütt alvó emberekre talált és csizmája rug- dosásával, a kardtokjának a veregetésével, mélyen dönmügő hangjával kellett valakit értesíteni a házbeliek közül, hogy Thurzó uram, BrodarLcs uram, Tahy uram, vagy éppen az, aki kvártélyt kapott a háznál: már mise előtt jönne el a királyné házához. Persze, szószátyár ember módjára nyomban kifeesegte azt is, hogy Szapolyai uramról érkeztek furcsábbnál-furcsább hírek és a királyné ébren töltötte az éjszakát nyugtalanságában. Úgy látszik, innen is tovább kell futnunk — dörmögték a kvártélyosok, amíg eszeveszettem beugráltak nadrágjaikba, hogy újabb híreket hallhassanak ama Szipolyairól, akivel érzésük szerint mindegyiküknek van valami elszámolójia. Gsak az a kérdés, hogy vassal, vagy pedig mézeskaláccsal közeledik a vajda Pozsony felé. A főtéren, bár még a harangozó csak meszszlről kerülgette a Szent Márton templomot, mintha voltaképpen semmi köze se volna a harangozáshoz, — mert a harangozók a földszinten szégyenük a mesterségüket — a kántor egy bástya mögött krákogott, mint egy izgatott színész, — a főtéren, a mocsárszinü őszi ködben úgy mozogtak az emberek, mint a hajnali szélben a nádasok. A vén őrmester házról-házra kopogtatott és a vassal bevont fustély nyomán megint csak felébredtek a káromkodások, amelyeket este látszólag az ugorkásüvegekbe raktak, megint csak hallani lehetett azokat a hosszadalmas ásításokat, amelyek az ilyen folyamparti város mellett leginkább a vontatóba jók tülökhangjaihoz hasonlítanak. A vár felé vezető szerpentimiton iszkol az öreg Bornemissza, a mosolyszakál- lu várnagy is megmutatkozott, mintha csak homlokig növekedett szakállát vitte volna szellőztetni, — vén cimborákkal körülvéve nem nagyon mert a főtéren mutatkozni, holott minden gyerek tudta Pozsonyban, hogy a vén bajnok Nádasdy Tamás utján immár régen elküldte a hüségesküjét Ferdinánduak, — nehány hajórakományi liszt és szakállas puska ellenében. De hát az ilyen vén huncut nem nyugszik. Szapólyáinál is biztosítani akarja magát. — Be soká akarnak élni az emberek! — kiáltott fel tréfálkozva Báthory István nádorispán, amim kardját menetközben kötöz- gelte és elhalad* az uccasaroknál leskelődő Bornemissza me 11 ett. — Hát azt mái csak megvárjuk, hogy mi lesz ennek . kutyakomédiának a vége! — ° lelt a ködből árnyból Bornemissza. — ügy látom, hogy a királyné házatájának kéményed már javában füstölögnek. Kár volna várkapitány uramnak itt a nyirkos hajnalon tölteni az időt, — felelt most a nádorispán, egyenkint megrágicsálva a szavakat, mintha nem szívesen válna meg tőlük. — Nagy ára volna annak a kis forgácsról gerjesztett melegnek, amit a királyné konyhájából érezhetnók, — tünnyögte a pozsonyi várnagy. — Mi majd csak odafentről a toronyból nézzük a három sánta ember táncát, — feleié Bornemissza és kimustrált vénembereivel megfordult, hogy visszaballagjon a pozsonyi várba, amelynek kulseait nem adta ki kezéből. (A három sánta ember, akiikre ilyenforma célzást tett a várnagy, nem volt senki más, mint éppen Báthory nádorispán uram, Thurzó János és Werbőczy István uram.) — Majd issza még kend a német döglyös borát! — kiáltott a nádor a ködbevesző alak után. A királyné főtéri házában már reggel óta égtek mindenféle gyertyák, amelyekkel a pozsonyi mézeskalácsosok nem nagyon takarékoskodtak. A földszinti nagy ebédlő tele volt urakkal, mintha mindjárt ütne a 1 óraszállás ideje. A beködösödött ablaktáblák mögött érett szilvásoknak a szaga érzett. Szürke bajusszal elegyes szájak és evőkést ökölbe szorított kezek vörös paprikákat és dércsipte hagymákat falatoztak mert a disznóimat általában nem nagyon kedvelték, csak azok. akik odaát voltak Szapolyainál. Talán csak a vaddisznóval csináltak kivételt, mert azt fegyverrel kellett elejteni. Az udvaron már nagy tüz- égett, halászok főztek üstökben és a pince felől olyan gurigálás hallatszott, mintha valami ünnepnapra készülődnének, amikor előveszik azokat a tartalékokat is amelyeket a jó pozsonyiak nagy ámulatára tartalékoltak a borokból a jó magyar urak. 2 T^Cfl7MAC,1?ARHÍRMI>
