Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-18 / 186. (2111.) szám
4 1929 áttett»zto»8 IS, Conrad Veidé a Hollywoodról, Chaplinről és Bánky Vilmáról Beszélgetés éhgyomorra a világhírű német művésszel-----------------------------' ............................................................ —----------3 Al apítva IMA T«Ua MA> \J S > • > __ < , j ^ P«rc«Bá» *íL —gffcwiAiiihn * ^ 1 , . | K O S I C Er FS-atca t9> j K»«r válsuudtók. •tötSsiys# ákvttbu , J Prága, augusztus 17. 1. Conrad Veidt Karlsbadban nyaral. Karlsbadban eszébe jutott, hogy meg kellene tekintenie azt a várost, melyben legnagyobb sikerű filmje, a „Prágai diák11 játszódik és közelről kellene megnéz/nie azokat a kis uccácskákat, melyek kópiáit a felvétel cédáira a fii mateliérben építették fel. Feleségestül és titkárostul autóba ült, a kora esti órákig a Hradzsint bújta, azután lefeküdt, megfürdött és éppen vacsorázni készült, amikor egy Ali-Baba külsejű menedzser vezetésével negyven újságíró rohanta meg és „intervjut, vagy életet" felkiáltással nekiszegezte élesre fent ceruzáját. Conrad Veidt udvarias ember, szeretetreméltó mosollyal adta meg magát sorsának, csupán azt szerette volna megtudni, hogy miért éppen e késő esti órában s vacsora előtt, jelent meg nála a prágai sajtó apraja-nagyja. Kisült, hogy valaki rossz tréfát űzött s Conrad Veidt megbízásából sorra telefonálta a szerkesztőségeket, hogy a nagy német művész este fél kilenckor recepciót óhajt adni az újságírók részére. 2. Conrad Veidt báromszobás lakosztályának szalonjában helyezte el az intervjura éhes hadat, két doboz Yaka cigarettát elkinált, maga is rágyújtott s gomolygó füstfelhők között felelt az első odavetett kérdésre: — ... Beszélőfilm. A bsezélőfilm ma még csak a kísérletezés stádiumában van. Lehet, hogy valami csodás jövő vár rá, de az is lehet, hogy a közönség bűnbánóan fog a néma filmhez visszatérni — Eddig két nagy beszélöfilmbem játszottam s a legközelebbit az ősszel fogja piacra hozni az Ufa. „Das Land ohmé Frauen" a cimae s a „Braut Nummer 68“ című általánosan ismert Ullst ein-r eg é nybő 1 készült. — Nem vagyok ellensége a beszélőfihnnek. de be kell vallanom, érzem annak fogyatékosságait. Ezek között első helyen áll a nyelvkérdés. Ezt a problémát többféleképen igyekeznek megoldani Az Ufa például legközelebbi beszélő- filmjét egyszerre öt nyelven fogja kihozni Ezt ngy csinálják, hogy a németül beszélő szereplő helyet valaki más fog beszélni b & német színész csak mímeli a beszédet. A kép szuggesztiv ereje folytán a közönség majd azt hiszi, hogy ugyanaz a szereplő beszél, akit lát. Az Ufa beszélőfilmet készít a Magyar Rapszódiából is « ezt a filmet magyarul is föl fogja venni A be- szélőfilmnek nem szabad abba a hibába esnie, hogy a beszédre helyezze a fősulyt, mert akkor megszűnik film lenni és fotográfáit színházzá válik. Az eddigi beszélőfilmek azt bizonyítják, hogy egy-egy szó, vagy egy imduiat- kitörés soha el nem képzelt erővel fokozza a hatást s így igazán nincsen szükség arra, hogy hosszú párbeszédekkel kifárasszák a közönséget. Egyik uj filmemben van egy jelenet, mely nevetéssel kezdődik, a nevetés egyre jobban fokozódik, végül sirógörcsbe megy át. Ezt a jelenetet sehol másutt nem hozhattam volna úgy ki, mint a beszélőfilmben. Egyébként a beszélőfilmnek is mozinak kell lennie s amit lehet, azt képben, vizuálisan kell megoldania. 3. — ... hogy a beszélőfilm a néma film sztárjainak egész 8órát fogja kiszorítani? Az nem valószínű, mert a fiírruszinpadon mindenkor a mimika lesz a legfontosabb. A hang kevésbé fontos. Minden beszélőfilmnek van egy úgynevezett mixere. Ez a mixer a rendezd mellett a legfontosabb tényező, ö kezeli a hangokat, erősíti, gyöngíti, durvává s kellemessé teszi őket, ahogy azt a film megkívánja. A beszélőfilm hangjának technikai része azonban sokkal nagyobb probléma, mint a művészi oldala. Igen nehezen tudják megoldani a mellékzörejek telje* kiküszöbölésének kérdését. Látjuk, a rádiónál, vagy a gramofonnál, hogy a legtökéletesebb készülékek sem működnek teljesen kifogástalanul. A reprodukált beszédből mindig ki- hallatszik és mindig megállapítható, hogy a hang nem természetes, hanem technikai. A legjobb reprodukcióról is csak azt mondhatjuk, hogy „majdnem" olyan, mint az eredeti s ez a „majdnem" a legnagyobb bibi 4. A. besz^l/ífi'lrmiek sok ellensége vám. Chaplinről is azt állítják, hogy hallani sem akar róla, pedig azt hiszem, éppen Chaplinre vár az a feladat, hogy megcsinálja a beszélőfiim paródiáját. Képzeljenek el egy filmet, melyben Chaplin egy sűketnéana embert játszana. Mennyi komikus helyzet adódna elő abban a lármában, melyet mindenki hall, csak éppen Chaplin nem! — ??? — Igen. Ismerem Chaplint Hollywoodból. Éppen olyan szeretetreméltó és rokonszenves ember, mint a filmjei. A hollywoodi művésziéi ep tagjai különben egy nagy családot alkotnak s kötelességemnek tartom megcáfolni azokat a híreket, hogy ott kasztrendszer van. A színész — színész, akár Chaplinnek, vagy Gireta Garbónak hívják, akár Névtelen Jánosnak, aki havonta egyszer kerül néhány percre a reflektorok kápráztató fényébe. A színész kollegialitás legszebb példája Hollywood. De nemcsak a színészekkel vagyunk ilyen kartársi jő viszonyban, hanem még a műszaki személyzettel is. Még egy Bánky Vilma sem merné megkockáztatni, hogy gőgös, vagyy fennhéjázó legyen egy világosi- tóhoz, mert a legszebb szerelmi jelenetéiben olyan világítást kapna, hogy azt nem köszönné mer 5. — Bánky Vilmát csak példaképpen említettem, mert nála szerényebb és kedvesebb asz- szony nem igen akad. Ideális házaséletet él Rod la Roque-kal. Van egy szép házuk, melyben igen gyakran látják vendégül a művész- kolónia tagjait. Magam is olyan paprikáscsirkét ettem náluk, hogy ize még ma is a szájamban van. Hollywoodban hetenként egy- zas munka folyik egész héten. Hollywood nész jobban és olcsóbban él meg Hollywood- nem az a borzalmasan drága város, mint Egy papot láttam az elébb teljes omifcasban taxin, a soffőr mellett a ministránsgyerek ült, csengővel a kezében. Mentek valahova feladni az utolsó kenetet. Ha ilyesmit látok, jóbban eszembe jut, hogy ez az én időim, éppen ma és holnap, mintha azt hallom, hogy a Zeppelin átrepülte az óceánt. Az a dolga neki. De ez a lelkész, aki taxin megy feladná a halotti szentségeket, nyakában a.stola, reverendáján a csipkés misekig s a ministránsgyerek szoknyás ruhájában a soffőr mellett, csengővel a kezében, hogy a járókelőket kitérésre, tisztelgésre és áhítatra intse, ez a kép a.z én időmből való. ez az enyém. Valószínűleg vagyonos haldoklóhoz megy, különben nem venne taxit. S a szegények, a nagy távolságok és különös közlekedési eszközök mellett, a szegények mit csinálj nak? A szegény haldoklók eljönnek a plébá-^ niára? Nálunk odahaza így ment a lelkész minden haldoklóhoz a szűk uccákon át, ornátus- ban, elöl a kisfiú s büszkén rázta az éles hangú csengőt. * Hanmincöífokos hőségben könnyű megérteni, miért nincs a Keletnek irodalma, és zenéje, ahogy nincsen. Az irodalom és a zene lényege a legtitkosabb emberi tevékenység: a komponálás éppen úgy függvénye az éghajlatnak, amilyennek hír észlelik. A kisjövedelmű sziszen szoktunk összejönni, egyébként ott Iában, mint például Newyorkban. Havi harmincöt dollárért kitűnő szolba kapható olyan kis konyhával, melyen mindenki maga szokta főzni a reggelijét és a vacsoráját. Az élelem olcsó s még az a statiszta is meg tud élni, aki havonta csak tízszer szerepel, mert minden egyes alkalommal hét dollárt és ötven centet kap. Természetesen a nagyjövedeL- mü sztároknak ezer alkalmuk van fantasztikus összegek elköltésére. 6. — .... Terveim? Hat hónapot Európában és egy félévet Amerikában fogok tölteni. Európai tartózkodásomat arra is föl fogom használni, hogy színpadon szerepeljek. A* ősszel néhány nagyobb városban fogok vendégszerepelni. A modem német lira legjobb alkotásait fogom előadni, mint ahogyan aad legutóbb Budapesten tettem . . . Holnap visszautazom Karlsbadba s ma, ha időm engedi, még meg fogok vacsorázni . . . Temyei Lásdó. {QUamjomt* t<U«S amint a növények formája, ax állatok szokásai. Shakespeare, ha történetesen Bagdadban születik, nagyon csinos szerelmi és harci költeményekéit irt volna a kalifa megrendelésére ée egészen biztosan semmi egyebet. Nehéz Goethét elképzelni Delhiben, amint az „Egrmont“-on dolgozik. A hőség legfeljebb lírai tevékenységet enged a művésznek, epika és dráma föltétele 16° C. Énekelni még lehet izzad tan, komponálni lehetetlen. m A fekete esti hőségben egy színháziban ülök és haláiraválta/n nézek egy operettet. Azt hiszem, az operett jó. összeszámolom, hogy kerek tiz esztendeje nem láttam operettet, az utolsó Orpheus az alvilágban volt, Reinhardt rendezésében a Grosses Schauspielhausban, Pallenberg volt Jupiter. Azt hiszem, ez is jó, ez az operetté, a szereplők tréfás dolgokat mondanak, az egyik színész, a legkisebb, rögtön üti a többit, mert a tehetséget még a természet sem tudja ártalmatlanná tenni. Különös és valószínűtlen apparátus az egész. A díva levetkőzik minden ok nélkül, valószínűleg, mert nagyon meleg van. A zenekart bámulom, öreg embereket, akik ugyanazzal az ambícióval, amivel Kolum- bus indult útjára, syncopákat nyögnek fúvós hangszereken. Egy müvészfejü fiatalember óriási nagybőgővel harcol egész este. Nem tudok szabadulni a benymástól, hogy a fiatalembert megtámadta egy sötét uccán az óriási nagybőgő s most nem engedik el egymást, összefonódva verekednek, a fiatalember némán maiv kolja az állatot a hasán s a bőgő fájdalma* nyögéseket ad szabályos időközökben magábóL E közelharc ritmusára fenn a színpadon a bon- vivánt megvallja szerelmét a primadonnának. Az operett jó, de nem hiszem, hogy van hatékonyabb antitoxyn szerelme* mozdulatok s általában a szerelmi betegség ellen, mint egy bon- vávánt, aki reszketve lép az éneklő nő mögé * két kezét azzal a célzattal emeM fel, hogy szomjas ajkaihoz rántja a nő fejét, ám utolsó pillanatban mégis legyőzi magát s hörögve és boc- zongva a vágytól elfordult és a sarokba lép. Aki est egyszer látta, az soha többé nem fog egy nő iDögé állam, hogy esornja* ajkaihee rántsa a nő fejét Egyáltalán, mulatságos világ ez, Ha valami bajuk van, rögtön énekelnek. Mókás emberek. Talán van egy ilyen világ valahol, ahol az emberek így beszélnek és így szenvednek és így éreznek, ilyen gyermekesen és nagyszerű pátosszal, hamis hangokkal, metsző kacajjal, fok dokié sírással, hetyke életfölénnyel, mint ezek iát a színpadon. Gyakran hátranéznek g a publikum arcát figyelem. Csupa baba, akinek esőn* gőt ée cuclit és kismadarat mutatnak. Az aroo- kon fényük az izzadtság s egy önfeledt, édes, boldog mosoly, a szájak szélén magafeledte® Ife csurog a syáL Kacagnak és árnak, mint azt a színpadon mondják. Talán nincs fc olyan messze az a világ, az a színpadi. Talán, ha obnemutf haza a boldog este után, ezek így beszélnek éi így szenvednek és így éreznek. Az ember nesz tud semmit. Néha azt képzeli, hogy felnőttek között éL Ilyenkor a sötét nézőtéren Mája, hogy csupa kisbaba között és a a komikus most kinyújtja ujját, a levegőbe mutat és azt mondja: „Ot-t repül a kis madárka, ott, ott...“ e a tíz- babák mind arra néznek és kacagnak. Gyöngyözve kacagnak. Meglepetés a magyar szakirodalom terén i Csáky Sándor A XX. század szakácsmüvészete című 800 oldalas, százötven eredeti képpel díszített, lexikonformáju, tartalma* munkája, amely augusztus hó közepén hagyja el a sajtót Ez a hivatásos szakácsok ée gondos háziasszonyok részére egyaránt nélkülözhetetlen könyv nemcsak 5000 receptet — különböző étel és italleiráet — tartalmaz, hanem elméleti részében hasznos és érdekes olvasmányokat nyújt Alig van ház, ahol ne lenne szükség diótikus ételek elkészítésére. Csáky Sándor könyvében minden beteg megtalálja a maga receptjét a hozzátartozó szakszerű magyarázattal. A befőzés művészetéről külön fejezet számol be: élvezhető, könnyed stílusban megfogalmazott receptekből megtanulhatjuk a legpraktikusabb befőzési eljárásokat Az asztaldiszités legiziélesebb változatai, a polgári háztartások étrendje, báritalok otthoni elkészítése és negyvenöt különböző szakácsul ü vésze ti problémát tárgyaló fejezet azt bizonyítja* hogy ILYEN TÖKÉLETES SZAKACSMÜ VESZETI ! KÖNYV MAGYAR NYELVEN MÉG NEM JELENT MEG! Küldjön egy levelezőlapot erre a eimre: Csáky Sándor konyhafőnök, Novy Smokovee, Palaee Szanatórium és 90 Ké utánvéttel jövő hónapban megkapja a 800 oldalas, nyomdailag k tökéletes kiáUHásn könyvet. 3SE8P"T. Előfizetőink él Olvasóink figyelmébe I Magyar, olasz, lengyel és román viz*- mok, illetve útlevelek meghosszabbítása végett méltóztassanak útleveleiket a P. M. H pozsonyi kiadóhivatalához, Brati- slava, Grössling-u. 3<5. i. eimre beküldeni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai ktadóhiva.'al: jL-JTTralu II., l’anzká liee 1SL ISL, ................ mii iiiinriiistiB.!Ay*eBuiinMMBgaBnnMMBumnzumuyv^uap®nMmzwnMuwzMMn———i—zna—1 SEBE SI ERNŐ! KIÁLTÁS Nem vagyok Flambeau, ki Wágrám dk ján hegyeket, vizeket s holtakét invokál, de én is haldokolva fekszem egy öngyü kos Európa Icultvrstrmidján, s hiába injekcióz uj éleire Dekobra hd lókocsis őrangyala, a közöny ásító pusztáján elájul vézna kis hangom ' s nyomorúságom lcoldus visszhangját ü völtve röhögi a szemtelen jazz. Szemeim horgán fennakad a valóság $ látom:. szomszédom a Nagyképilséo csak arrogáns klisékben feleigei nagy néha vissza, hisz klubruhák és römipartik feszélyezgetik kimért és konvencionális tartását. Sokszor csak elsnhog mellettem és pár verni autója benzinfüstös uszályé* lengeti felém a kedvese, mintha csak poros utszéli virág lennék. Van benne valami: hisz senkise tűz gomblyukába, tán tüzes nyelven kellene szólnom, de seholse hörpint emberi fül harmatos csöndet a jajtól kipirult szi vemből. Néha hegyipatakok szűzi hűvösségét vágyom, de vágyamat, ez se oltaná hisz a cinizmus parkettjén már talán k öl difid g dekoltált az erkölcs. IIa szélhámos lennék, Marslakónak adnám ki magam és holmi apokaliptikus rádión leüzenné m lapzárta elölt a lelkek redukcióiba-, mondván: — Legyetek hivatalból — ember ek és üres óráitokban — jók! MŰSORON KÍVÜL írja: MÁRA} SÁNDOR 35° C
