Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)

1929-08-11 / 181. (2106.) szám

4 1929 augusztus 11, rafláraap. Csuklójára piros-zöld kockás „általvetőt“ hurkolt. Benne a székelyturó mellett talán csak pár fej hagyma s egy darabka kenyér tartogat számára erőt a kétszeres munkához. Lábán fé­nyesre kikent csizmában bújik el a szőrharis- nya, a székelység jellegzetes ruhadarabja- Posztókabátja tiszta. Inge vskitóan fehér. Megköti a nézést ez a nagy tisztaság. Sugár­zik róla. Előtte, esőtől szürkült fenyőfaasztalon mint­ha mozgás támadna. Apró fekete medvék játé­kos kedve nevetteti a nézőket Legelő bivalyok csodálatos nyugalma mutatja az erő és tunya­ság furcsa keverékét. Hátrább csoportok él­nek: Fejő asszony szorítja fejét a kéröző bivaly oldalához, hogy könyoben leadja a sürü tejet Inges gyermek esdő keze nyújtja anyja felé a kis csuprot, hogy hamarabb kaphasson az üdí­tő italból. Hízelegve dörgölődzik mindkettőjük­höz a macska s igy kér részt a fekete állat mai ajándékából... Furulyázó pásztor dalai csalják közelebb a legelésző juhokat... Szé­kely bácsi üldögél egy fatörzsön. Szájában pipa. Tartásában a pihenés mollett ia elszánt szívósság és állandó késxenlevés, Értelmes ar­cán múl tat-kutató és jövőt-kereső tudatos­ság ... S talán a legelőbb csoport valamennyi között a szúrós bot inesel kedésére táncoló medve. Lába követi kegyetlen gazdája akara­tát. De mancsa belemarkol az orrán áthúzott drótba, mintha egy hatalmas rántással & sza­badságot akarná megszerezni. A fájdalom óva­tosabbá teszi, —< az esetlen állat kevés moz­gásra képes teste kifejezi a rabság, szabadulási vágy és tehetetlen megadás egész skáláját. Divatosruháju, kacagó asszonyok, félig me­zítelen gyermekek, fényesruháju tisztek, sza­kállas papok és évi robotba belefáradt férfiak sorakoznak gyűrűvé az asztal körül, Egy ki­festett szám leány mond valamit A székely csuklója feljebb emeli az „általvetői". I>e nem az asztal kincseihez nyni. Fejnyi magasságban zsinór van kifeszitve. Újságok lovagolnak raj­ta. Azok közül vess le egyet és átnyújtja a leánynak. Meghajtja a fejét, mikor átveszi az érette járó lej-eket. Hit mégsem igaz... Ma sem találom meg Vasé Áront, hiába mondták olyan bbcc-nyoera. hogy már ott is vau a szobrai között. A csalódottságom vinne tovább, De megállít egy szó. Mondatok követik. S már tudom: jó helyen járok, Szemben a Medve-tóhoz vem# árnyékos úttal, ceakngy&a az az Istentől meg­áldott tehetség árulja a hírlapokat, akit napok éta keresek. Más kérdezi mindazt, amit.én sze­rettein volna kérdezni tőle. Nem í? itt, & fürdő zsibongó zajában, mely bili a zenek tr kőnyörü- letot nem ismerő eaindaraítája üz tova. Vala­hogyan úgy képzeltem el, hogy megléte gatosa makkf&lvai otthonában. Ott, a tulipános búto­rok és v&rrottasok között talán közvetlenebbül elmondja nekem: hogyan érezte meg magában az élet hűséges visszaadására kényszerítő nagy tehetségét. De Vass Áron közvetlenül mondja el a most kérdezőnek is azt & keveset, amit igazi művészek elmondhatnak magúi ról. Köz­ben újság után nyúl, átveszi az árát. De szeme mégis olyan lelkesen ragyog, keskei y arcáról úgy sugárzik az intelligencia, szája körül csak úgy borong a zúgolódásig még el aem jutott szomorúság, mintha meghitt embereinek be­szélne: — Ho»y mikor kezdtem? ... Egészen, kicsi gyermekkoromban. Játékból! Ott volt a faze­kasagyag s könnyű volt belőle kiformálni a körülöttem élő állatokat. Keservesen kikap­tam értő ... Sajnálták tőlem az agyagot... Tiz-tizenkétéves koromban már nem csak az „elrontott44 agyag miatt vertek. Szén icsiná- lástól, törökbuzakapálástól, meg a fazekas­munkától loptam az időt, azt mondták. Csak bujkálva dolgozhattam ... Egyszer aztán pénzt kaptam az egyik állatomért. Akkor kezdődött a másik baj. A nagyobbik baj... Mert köny- nyebb volt titkosan csinálgatni a szobraimat, mint hallani a sok sürgetést: Miért nem dolgo­zol, Áron? Ládd, máris ennyi s ennyi pénzt ke­reshettél volna, ha nem lustálkodsz mindig. Hiába mondtam, hogy nem tudok- parancsszó ra ... Meg, hogy mikor nézelődöm, akkor is mindig a szobraimra gondolok. En tudtam, hogy valamikor minden megfigyelt mozgást megpróbálok agyagból utánozni. A sárbarekedt bihalon sem azért segítettem, mintha nem akar­tam volna tovább dolgozni. De látnom kellett: hogy fekszik el, hogy mozdul újra, mint áll a fője, ha neki veselkedik... Hát igy. Szavai visszhangot élesztgetnek a szivem­ben ... Igen, —- igy ... Előbb a szidás: Miért töltőd inproduktiv munkával az időt?!... Az első sikerek után újra szidás és ostoba számol­gatások: Reggeltől estig dolgozni kellene vagy öt évig. Óránként meg lehetno keresni ennyit, meg ennyit... öt év múlva azután nem kellene dolgozni soha többet! De egyforma minden művész sorsa! A kérdező urat megfogták az egyszerű sza­vak. Jegyezgetni kezd s úgy kérdez tovább: —. Tanult valahol? — Sehol én, kérem ... Hat elemit jártam. Hol s kihez forduljon a magamforma egyszerű ember? Aztán jött a háború s az orosz fog- é&g... Aztán a család, — három családom van ... El kell tartanom őket. Nem Is lenne kitartásom a tanuláshoz, mert itthon kenyérre kell a pénz. Pedig de sokszor érzem: bizonyo­san könnyebb mindent megcsinálnia annak, aki tanulta a fogást. Dohát én csak magamban ve­sződöm. Csak a két szememre, meg az ujjaim- ra vagyok hagyatva ... Nézem az ujjait: Hosszúak, finomak a a kör­mei meglepően tiszták. Ahogy leakasztja a most kért újságot, látom az idegek játékát. Jó tárnokok ezek a vékony ujjak, Vass Áron! De még jobb az, arai az ujjait vezeti, & szemét látóvá tette s életet önt az agyagbal Ez, ax igazi művésziét ok az igazi támasz! Persze, azért mégis keflmte vezető! Kellene valaki, aki a technikai akadályokon átsegítse ezt as alkotó lelket!... S hirtelen végigfutok as ismert nagy nevek során: kihez kellene fordulnom? ügy látszik, a kérdezősködő ur Is ezt tette, A székely vállára ereszkedik villogógyűrüs keze. A pártfogó fölény ott settenkedik a hangjában. Lopva körülnéz: Hallják-e mások íz, hogy 6 most „művészetet ietápol44? —Nézso, barátom, én segíthetnék magán ... ísé... Azaz... Éhem... Kövér felesége szorongatja a karját, As irt’ tovább dadog ás hebeg', de közelebb hajol, hogy halija ax asszony suttogását. Sa is meg­hall om: ►— Láss ©* .. Warnm Diók kínéin miseken? Wm geht e* vm. au? ... Laea'm kivonja >. körből. A férfi megszégye- nült-esi követi. Mi el is rejti őket a Medve-tó hűvös útja. Vas< Áron talán nem is sejtené, milyen közel jár. hozzá a tanulás lehetősége. De 'így szaporabeszédű asszony hamarosan fölvfágomtjv: •— Az a ur nőst fiffliivla volna magát Pestre! 1 >e ' sége nem engedte! Vsiei Áron egyént. — i Mii degy a!... Nem érdemes szót vesz­tegetni i A! l5i pedig, ha én egyszer, bár fél­évre főB erűik' ki Hegy tanulhatnék t köny­Al&frttva 1S» TeUfea H. V _ ’ , I Wí&f J*e«rtíolSálB J € E. Q S I C E, F H *• *s £ e a. 1-9, vtitouMk, JnA&qnM nyithetaék magamon! Tavaly ugyan föutjárfcam a minta vásáron, Be ott eivész az ember a nagy Bürüségben. Nem ért semmit... Egy félév kel­lene nekem s aztán rendesebben dolgozhatnék tovább! Ö, á« leni erem a ssavakból kisíró sóvárgását is! Hány magyar müvéé* vágyik igy valamire! Nem a maga., csak a művészete érdekében! Ta­nulás, utazás, látás, vezetés, — nagyon, nagyon soknál csak nóhányhénapi pihenés, gondtalan­ság, sőt, csak rendes táplálkozás, csendes ott­hon volna az, ami uj magyar tettekre képesí­tené az erre elrendelt lelkeket. S ehelyett... Nem, nem te jó arról beszélni, hogy mii rejte­get az a dzsungel, melynek útvesztőjében ma­gyar tehetségek vergődnek! De Vass Áronon tuég lehetne segíteni! Szé­kely gyöngy ez a tehetség! Az elszakítóttság ellenére k kincse ő mindenkinek, akit magya­rul tanított beszelni íz édesanyja. Határok sem foszthatnak meg az ilyen közös értéktől bennünket. Merem állítani, hogy népünk egyik legerősebb állatábrázoló művésze árulja Szo- vátán kővé égetett agyagszobrait, — 6b az új­ságot ... S bizony jó üzletet csinált az az asz- szouy, ki segíteni ugyan nem engedte az urát, de potom pénzért jó néhányat összevásárolt a szobrokból. Valamikor, ha mások megértése kisegíti Vass Áront Makkislváról, s ismertebbé teszi a harisnyás művész nevét, jó lesz muto­gatni zsurozó barátnőinek, hogy ő már akkor fölismerte a tehetségét! S talán, ha már Buda­pest valamelyik parkjában székely őserő lüktet Vass Áronnak egyik szobrában, még föl is újít­ja az ismeretséget, hogy eidieaekedjék a ma­ga müvószfölismerő adottságával! De addig?... —. W&s goht es uns aa? % Szováta, 1929 junias. S*abó Mária. Umberto Mobile nem akim* remete tenni, hímem éoigozmi csécsi* esz emberiségért B eszétgeiés a tragikus sorén sarhatazóval terveiről, Magymorszég fölötti élményeiről és a Titina nevű lexqárúi Prága, augusztus lö. Táv ily n airon az egé3z kulturvilág osztat­lant ér ieklt'lese mellett startolt az északi sark felé Nobile • Vbomok büszke léghajója, az Ita- Ba. áz ujeá olvasó nagyközönség örömmel vette tudom*, ul sz emberi ész, a technika és a tudón ny dí víalát, amelyről kimerítően szá­molt le ** dasz léghajió hibátlanul működő rádiója. Az öröm azonban koraiunk bizonyult, mert aa Italiá as örök jég világiban súlyos katasztrófa érte s a rádióhirek elmaradásakor a földkerekség m .deti táján szorongó aggoda­lom fogta el az em; ereket. A gond és az aggo­dalom napjai még é ok emlékezetünkben van­nak. Tudjuk azt is, hogy hogyan menekült meg Nobile tábornok ét , hősies legénység egy része. Az egész kulturvih azonban még ma is érzi azt a fájdalmat, meljot Malmgreen és Amurulsen halála váltott ki. Azóta immár egy esztendő telt el. Nobile tábornokot szigora be­csület bíróság elé állították, a generális kegy­vesztett lelt, nyugalomba vonult s ma szeré­nyen, föltünés nélkül érkezett P: > .. ;íba, hogy itt néhány, tisztára üzleti ügyet uúézzen. el. Nobile, a surkutazó üzleti ügyben utazik; mi­lyen furcsán hangzik ezl Ha az expedíció 3i- k-.-.md járt volna, diszbintón vonalba; tt volna be T áf a f:#í vi közé, az emberek rózsá -al hin- i. ’i olna be az útját; de igy egészen egye­din keiiett szállót keresnie és urnák örül, ha n, m isc-eri f^í senki sem és nem kell a minden szempár!.au lévő, ki nem mondi- t kérdé re fe­lelni''*. ér z-e ' rlkiismeretfurdalá'y 0 Nf'bile ’ÖlÖtt eálcát törtek. Ez ?.onbau ko­ránt '-'tr. i ónt) % nagy poláris trag Hának ei- i)' zd u '.fa már nemcsak Béhonnei profesz- azor xt. expe-Mció egyetlen cseh tagi.- veszi védőim be a tragikus sorsú generálist., uanem komoly német tudómányos körök i« arra az ál­láspontra helyezkednek, hogy a katasztrófa oka valimi egészen másban, mint Nobile rze- raélyéb n rejlik. Konstrukciós hibákat emle­getnek. melyeket a veszedelem idején nem le­hetett eliminálni s azt állítják, hogy senki más nem tehetett, volna Nobile helyében egyebet, mint amit a léghajó kapitánya megtett. Természetesen ennek ellenére megválaszo­latlanul marad még mindig az a kérdés, illő volt-e tűrni, hogy elsőnek mentse meg Lund- borg, avagy az utolsó pillanatig ki kellett vol­na tartania, mint ahogyan az a sülyedő hajó kapitányához illik? Nobile — az egyik verzió szerint — majdnem eszméletlen állapotban fek­vő beteg volt, tiltakozott az elszállítása ellen, de tűrte ... Itt ül előttem az előkelő hotel halijának zár­kában, az arcán finom mosoly... de erre a kérdésre nem felel, miként nem hajlandó fe­lelni egyetlou olyan kérdésre sem, amely a sze­rencsétlen kimenetelű expedícióra vonatkozik. Nem kutatom, mi lehet az oka, talán a Duce óh annak becsületbirósága iránti föltótien tisz­telet, avagy az a belénovolt katonás fegyelem, melytől még nyugállományában és civilruhájá­ban sem tud szabadulni. Közömbös dolgokra terelem a szót: *—i MI hozta Prágába? —■ kérdem, i— üzlet! ügyben jöttem, — válaszolja. — A aarki otamra vonatkozó könyvem ügyében. A mii, mely nemrégen készült el, két részből áll. A* első rcsa a* ©spedicló történetét öleli föl, míg a második annak tudományos észleletéi­ről szót Könyvem ax olasz kiadáson kivül né­metül, angolul és eselifi! fog megjelenni Prágá­ba a cseh kiadás ügyében Jöttem s ianeti Né­metországba utazom, ahol e német kiadás ügyében fogok a kiadómmal tárgyalni. Beszéd közben egy pillanatra .sem tűnik el NoMIe autogramja arcáról a mosoly. Finommetszósü, apró fogai fehéren villannak elő vékony ajkai mögül. Nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hegy ez a. vidámság nem természetes, hanem mester­kélt és erőltetett. Szemei valami különös fény­ben ragyognak, mintha könny ragyogna ben­nük és valami definíáihatatlan, mély bánatot fejeznek ki. Most Látom életemben először Nobilét, de mégis as as érzésem, hogy rövid idő alatt na­gyon meg kellett öregednie. Haja gyérül és Üt­ött ősz szálak vegyülnek a feketék közé. Arisztokratikusan karcsú és finom kezével néha idegesen szánt végig rajtuk, ilyenkor el­tűnik arcáról a mosoly és öregesem fáradt ki­fejezést kap a simára borotvált arc. A bőszéigei.éa nehezen és zökkenővel folyik. — Mik a tervei, kegyelmes uram? Pir szökken a sápadt- arcra. Sebesen, heves gesztussal mondja: — Dolgozni fogok. Alkotni akarok. —i Milyen irányban óhajt tevékenykedni, tá­bornok ur? — Nem árulhatom el részletes programo­mat, csa kauuyit mondhatok, hogy olyan mun kát akarok végezni, amely hasznára válhatik ax emberiségnek. —• Milyen viszonyban van az olasz kormány- nyál? A kérdés kellemetlenül érinti, ami tüstént meg is látszik rajta. «— Ne haragudjon, de erre nem válaszolok, —• feleli. Ismét más tárgyat keresek: — Hol hagyta a családját, kegyelmes nr? — Feleségem és egyetlen gyermekem, a kis Mária, Nápoly mellett vannak egy tengeri für­dőben. Amint végeztem itten és Berlinben, azonnal hozzájuk utazom. A családom az egyet­len örömem és az immár tizenegyéves Máriáin az egyetlen reményem. —. Tud-e arról, hogy a magyar sajtó óe a a *« g te iolottí magyar közönség milyen féltő gonddal kísérte figyelemmel az Italia útját? — Igen, tudok róla. Kimondhatatlanul Jó! esett az a szeretet, amelynek jeleivel eihalmoz- tak. Felejthetetlen élmény volt számomra a Magyarország fölött való repülés, amikor a magyar közönség óváoiói között tettük meg utunkat. „Éljen ítállái‘£ — kiáltották föl hos- záck s mi nem állhattuk meg, hogy válaszkép­pen azt ne feleljük: „Evviva Ungheria!*4 Ha jól emlékszem, ez Sopron fölött történt. Szoprou-uak ejti ki Sopront. Kétszer-három- szor elismételgeti a nevet, szinte simogatva, becézve ejti ki, mint egy elfakult, drága em­léke t. —. Mit tud rólunk, magyarokról? — A tradicionális oiasz—magyar barátság határain jóvaí túl szeretem a magyarokat, — mondja. — ismerem a magyar irodalom nagy részét, számos festőjüket ismerem és, ezt talán nem is illene megmondanom, imádom a Mag; ar Rapszódiát és szinte könnyekre fakadok, ha Lisztnek ezt az örökbecsű müvét hcüom. .— Járt már magyarok között? Nem. pedig nagyon szeretnék egyszer Magyarországra elkerülni... Félig tréfásan, de komoly éllel folytatja: — Ha meghívnának Budapestre, n^nnék azonnal. Ismét egy merész kérdést kockáztatok meg: — Mi igaz abból a hírből, amely bejárta a világsajtót, hogy a hegyek közé akar vissza­vonulni és remete akar lenni? — Rossz tréfa volt. Minden porcikámmal Rómához vagyok nőve, Nem élhetek sr öröK Város íalsín kivül. Ott születtem és ott is aka­rok meghalni. —Ne haragudjék, kegyelmes nr. de még egy kérdésem lenne, amely az expedícióra, il­letve annak egyik — niég. pedig négylábú — tagjára vonatkozik. Mi lett a Titina nevű kis­kút vával, azzal a hősies foxival, amely, vagy jobban mondva., aki a jegesmedve közeledtét ékes csaholással jelezte s ezzel kettős szolgá­latot tett, mert elhárította a veszedelmet és módot adott arra, hogy az éhhalá! előtt álló tábor eledelhez -jusson? A sztereotip mosoly eltűnik a sokat szenve­dett generális arcáról, hogy egy őszinte, szív­ből jövő mosolynak íjon helyet. — Titina — feleli —, az egyetlen hűséges barátom, aki jóban roszban kitartott mellet­tem. Odahaza van s a családunk szemeíénye. Kérője akadt és férjhez adtuk, sőt egy édes titkot is elárulhatok róla: örvendetes családi esemény előtt áll. Egyébként, 6 sem vágyódik többó az Arktlsz világába. Ternyel László. Siessen előfizetni a VassÁrom9 o harisnyás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom