Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-01 / 172. (2097.) szám
1 X929 augusztus 1, csütörtök Gazdag néppártiak pénzén készült az „Autonómia" Elnök: Mennyit kapott tőlük? Sznaczky: Mintegy hetvenezer koronát. Elnök: Mennyi ideig adta ki a lapot? Sznaczky: Fél évig. Elnök: Milyen kiadásai voltak? A lapnál volt alkalmazásban Murgas, Sltwny és VJasek. Szuaezky: Nekem 1600 koronás, Murgasnak 1300 koronás, Slusnynak pedig 1600 koronás havi fizetése volt. A lapot a zsolnai gyűlés irtán tiltották be. Elnök; Mivel tudja bizonyítani, hogy nem külföldről, haueim a néppárt gazdagabb embereitől kapta a pénzt? Sznaczky: Pozsonyból nem mozdultam ki, külföldi tényezőkkel, sem azok megbizottai- val nem érintkeztem. Sznaczky becsületszava Elnök: Tudja-e, hogy ez nagyon fontos dolog. Mondja meg, illetőleg nevezze meg azokat az embereket, akik magát anyagilag támogatták. Sznaezky: Én becsületszavamat és kezemet adtam arra, hogy nem árulom el nevüket. Ezzel tartozom nekik. Elnök: Kérte-e már, hogy ezek mentesítsék magát a becsületszó alól? Sznaczky: Nem. Elnök: Mért? Sznaczky: Nem volt okom eire. Elnök: De hiszen 'azzal vádolják, hogy külföldről kapott pénzt. Sznaczky: Nem kényszerithetem őket, hogy elárulják nevüket. Ellenben megpróbálom és érintkezésbe lépek velük, hogy oldjanak !q! a becsületszó alól. Elnök: Tud-e arról, hogy a Rodobranát honnan pénzelték? Sznaczky: Nem tudok erről, mert én távol álltam ettől a mozgalomtól. Elnök: Részt vett-e Tukával a földalatti organizációban ? Sznaczky: Nem tudok erről az organizációról. Tukával csak szerkesztőségileg érintkeztem. f A Rodobrana harci fegyvere Elnök: Maga is tagja volt a földalatti organizációnak? Sznaczky: Nem. Elnök: A Rodobrana katonai szervezetéről mit tud? Sznaczky előadja, hogy erről nem tud semmit és nem hiszi, hogy a Rodobrana katonai szervezet volt. Fegyverek összeírásáról s^m tud semmit Egyszer látta, amikor rodobra- necek menetelni tanultak, de fegyvertelenül. A Rodobranában beszéltek fából kisült fokosokról, de egyébről nem tud. Elnök: A bécsi kémkedési irodáról mit tud? Sznaczky: Nem tudok erről az irodáról semmit, sem az alkalmazottairól. Elnök: Belánsky szerint ön Bécsben volt. Sznaczky: Belánsky vádol engem. Elnök: Miért? | Sznaczky: Belánsky tüzön-vizen keresztül igyekezett célját elérni, azt hitte, hogy ellensége vagyok neki ég én akadályozom meg őt céljai elérésében. Elnök: Lesznek majd tanuk, akik azt fogják állítani, hogy ön is szervezte a Rodobranát. Sznaczky: Hamis tanuk. Elnök: Mi igaz abból, amit Pavlik tanú állított, hogy ön tizennyolcezer emberrel meg akarta szállni Pozsonyt? Sznaczky: Ily naivitást senki sem tételezhet fel rólam. Pavlik hamis tanú. Elnök: Mi oka lenne rá? Sznaczky: Sikkasztott, mire feljelentettem* Elnök: Belánsky szerint ön Tukával Bécsben volt a kémkedési irodában; ezt ön mondta neki. Sznaczky: Ezt nem mondtam neki. Elnök: Belánsky szerint ön Bécsben említést tett, hogy adatokat fog nyújtani a katonaság gázfelszereléséről. Sznaczky: Belánsky most mindent felhasznál ellenem. Elnök: Werner tanú szerint ön mint gáztiszt tudhatott volna erre vonatkozólag információkat szerezni. Sznaczky; Gáztiszt voltam és pedig egy besztercebányai kurzuson vettem részt. Elnök: Mikor? Ez fontos. Sznaczky: Nem tudom. Elnök: Hanzlik szerint ön Jehllcskával összeköttetésben állott. Sznaczky: Jehlicskával sem közvetlen, sem közvetett összeköttetésben nem voltam, csak újsághírekből tudok róla. Elnök: Hanzalikot ismeri? Sznaczky: Az Autonómia megalapítása után tárgyaltam vele. Véletlen találkozásunk volt. Említette, hogy ő is autonómista akciót indít. Elnök: Hanzalik nem volt ludák? Kínos iőeges fejfá jósát uagy egyéb hülésböl származó izom és idegfájőalmait, szaggatásait rögtön csillapíthatja, ha homlokát, uagy egyéb fájó testrészeit néhányszor bedörzsöli valódi D1RHR sősborszesszel Ez a legerősebb háziszer. Az egész országban mindenütt kapható íTlert jő, sokan utánozzák! Követelje a valódi készítményt mindig Diana néven. Sznaczky: Kiadta magát ludáknak, még röpirntot is mint ludák adott ki Tuka elleti. Elnök: Michalusszal érintkezett? Sznaczky: Én csak azt tudtam róla, hogy politikai tevékenységet fejt ki és Nagyszombatban pártja volt. Mondottam Hanzaliknak, hogy jó volna Micb.alusznák ezt a szervezetét megnyerni az uj pártalakulá* számára, mivel nehéz 1 uj szervezeteket alakítani. Barátból ellenség Elnök: ön Belánskynak 1928 január 6-én levelet irt, amelyet be fogok mutatni és amely levél szerint Belánsky tervét bizonyos személyekre vonatkozólag szimpatikusnak találta. A vád szerint ezek a személyek Tuka és Bazov- sky. Sznaczky: Csak egy személyről van szó, Ba- zovekyról, akinek nevét Belánsky a levélre ceruzával oda is irta. Elnök; Ebben a levélben ön Belánskyt kedves Károlykámnak nevezi. Ön szívélyes viszonyban volt Belánskyval. Sznaczky: Nem tudtam, hogy ő azután megszűnt barátom lenni. Elnök: Van azután az iratok között egy levélfogalmazvány, amelyet a pozsonyi magyar konzulátushoz címeztek, Igaz tanú szerint ezt a levelet ön fogalmazta. „Ezt a fogalmazványt egy szélhámos irta Az elnök felolvassa a magyarul irt fogalmazványt, amelyben az illető azt irta a pozsonyi magyar konznlá tusnak, hogy a Hlinka politikájával elégedetlen szlovák elemek uj autonómista pártot alakítanak. Az előkészületek már annyira előrehaladtak, hogy hamarosan ki fogják adni a lapot és pedig hetenkint háromszor. Azonban szükséges, hogy erre megfelelő tőkét teremtsenek elő. Az illető biztosítja a magyar konzulátust legőszintébb magyar barátságáról, de kéri, hogy az összeget még a községi választások előtt utalják ki, illetve helyezzék letétbe. Úgy fogják majd leplezni a pénz eredetét, hogy azt fogják mondani, hogy egy zsebben hordozható napernyőt szabadalmaztattak. Az illetők ebbeD a levélben még a Rothermere-ellenes propaganda ellensúlyozására fejenként 150.000 koronát, azaz ösz- szesen 450.000 koronát kértek. Sznaczky: Nem hiszem, hogy rólam valaki ilyen aljasságot tételezzen föl, hogy akkor, amikor egy nemzeti ügyért dolgozom, a saját személyem részére követeljek pénzt. Ezt a fogalmazványt Vlasák Irta, aki szélhámos Terebeaev ár. elsők behivatja a terembe Mach Sándort, a harmadik vádlottat, aki erősen tömött aktatáskát helyez az előtte lévő asztalkára. Azzal kezdi temperamentinmee védekezését, bogv nem érzi magát bűnösnek. A vádirat őt hazaárulással és kémkedéssel vádolja. Hivatkozik bizonyos cikkekre, amelyeket nem a csehek ellen, hanem a szlováElnök: Minthogy Vlasák Amerikában van, nem sértődhetik meg a maga kijelentése miatt, Sznaczky: Én egyébként bűnvádi följelentést tettem ellene és az Autonómia című lapban nyilatkozatot adtam erről. Elnök: Milyen összeköttetésben volt ön M achhal? Sznaczky: Mach párttitkár volt, én pedig szerkesztő. Mikor azonban kiléptem a szlovák néppártból, nem érinkeztem vele. Elnök: A házkutatás során önnél találtak egy füzetet, amelynek az a cime: Hogyan történik a rodobranecek katonai kiképzése. Ez a füzet tisztára katonai szervezetként állítja be a Rodobrana-mozgalmat. ön beismerte, hogy ez* a tervet kidolgozta. Ki adott parancsot ennek kidolgozására? A katonai reglama célja Sznaczky: Amikor felmerült a terv, hogy a szlovák néppárt belép a kormányba, szó volt arról, hogy fegyelmet kell bevinni a Rodobrana szervezetbe. Ebből a célból készült az a terv, amit én dolgoztam ki. Elnök: Miért volt erre szükség, hisz a Ro- dobrana már meg volt szervezve? Komoly indok nélkül ilyen nagy munkát senki nem végez. Sznaczky: Arról volt szó, hogy a fiatalok akcióit erősebbé kell tenni és én valami újat akartam a falvakban a lakosság közé bevinni. Elnök: Miért fogalmazta meg ezt a füzetet, ha nem volt tagja a Rodobranának? Sznaczky: A társaságomhoz tartozó fiukon akartam segíteni. Sznaczky ezután elmondja, hogy az Ammer- fóle heurigerben összeült maffiáról nem tud semmit. Az elnök felolvas két levelet, amelyet Hanzaliknak írtak Budapestről. A levelek német nyelven vannak szövegezve és valami Köbcsé- nyi nevű ember irta alá. Az egyik levélben azt írják Hanzaliknak, hogy jelentkezzék az adott címen, a másik levélben pedig az áll, hogy az üzletet Sznaczky fogja lebonyolítani és a pénz tisztességes helyről származik. Hanzalik ezzel azt akarja bizonyítani, hogy a pénzt Jehlieskától kapta.. Sznaczky: Erről nem tudok. Jehlicskát nem ismerem. Az elnök ezután szünetet rendel el Szünet után a bíróság előtt jelentkezik Kunscher tanú, mire az elnök tárgytalannak tekinti a rendőri elővezetésre adott intézkedését. Sznaczky ezután még egy-két adatot mond arról, hogy mikor volt katona, mikor lépett ki a katonaságtól, mikor volt a Slovák szerkesztőségének tagja. Ezzel Sznaczky kihallgatás* végétért. kok érdekében irt. A vádiratban az áll, hogy Magyarország érdekében dolgozott. Vizsga a magyargyiilóletból... Annál inkább lesújtó ez rám nézve, —1 mondja emelt hangon Macih — mert apáma* a magyar éra alatt üldözték és állásától is megfosztották. Én Hlinka, Tomanek, Juriga és mások faMach Sándor vallomása Fesieü-jdroL-lu T QőöZhy ^ Irta: kSRÚDU*GyUL3 d) ELSŐ RÉSZ 2. fejezet. A TOKAJI SZŰRJE!’ Abban az időben, amíg Pozsonyban a vad- szőlő piroslott a királyné ablakain és őszi dongóhangiu urak üldögélitek az ebédlőben: Magyarországon, a tokaji hegyen hosszú pók- fonalakat eregetett valaki a hegyről lefelé, amely pókfomalak mindenhová el&záldostak az országba. Kő présháza el>tt, eresz alatt, vadma.es ka- bundán hevert a legnagyobb tokaji szőlőbirtokos, Szapolyai János, az örökös szepesi gróf és erdélyi vajda. Hosszú, barna haja váilláig ért, mert a haj- nyesetés abban az időben nem volt annyira szokásban, mint manapság. Tömött főkefe szakálla egybefolyt bajszával. Gömbölyű, kúti 16, fekete szemei mindenkor figyelmévé nézegettek maguk körül. Az arcszine pedig ci- gányos, viharvert volt, mint azoké az embereké, akik sokat tartózkodnak a szabad levegőn és a szabad levegő jelenti nekik a mindennapi mosakodást. látszólagos egykedvűséggel feküdt a vad- macska-bundán a hamincihai esztendős, erős, vállas, sőt hasasodé fénfiu, mintha a világon siemmivel mással nem törődne, mint azzal a pókkal, amely az ereszről hl mibál ódzott feléje. A pák szerencsét jelent, eraeágfiban nem volt a tenyerével elhessenteni a pótkot, mielőtt az le nem ereszkedett szakállára. Onnan aztán egyetlen szusszaotással elfujta. Egyben a könyöirkére támaszkodva körülnézett a tájon. A tokaji begyen mindig későn szüretelnek, mert akármilyen az időjárás: idáig mindig jut valami a napsugárból. Már a sárga-kék mellényes cinkék bóllegtetik a farkukat a szőlőkarókon, amikor a rozsdásodó, kopadozó, öregemberei szőlőtőkék mellé a fürtszedő menyecskék, lányok letelepednek. Mint a színes gombák guggolnak a tő alatt, zümmögő nótákat mondanak az érett, aszott fürtöknek a tegnapi darázsudvarLók helyett A szepesi gróf körül járatta a medvetekinte- tét a szedőasszonyokon, — ismerte már szegényeket, mint akár azokat a tengeri-szárból összerakott kunyhókat, amelyek a hegy különböző részein voltak felállítva, ahol a vajda az éjszakáit szokta tölteni. Mindig más kunyhóiban, mindig másnak a társaságában, ő azt. mondta, hogy vérmes természete miatt nem tud szo.balevegőben aludni. De Zernber, a diák azt beszélte, hogy a vajda úgy szereti, ha nem tudják felőle, hogy merre és hol tölti az éjszakát — Te, Julié, — szólalt meg a vajda dara/b- ideig tartó szemlélődés után. — Letöröm a kezedet, ha még egyszer észreveszem, hogy fürtöt hagytál a tőkén. Amugyis esztek, loptok eleget. Nem kell a tolvajokról is gondoskodni, akik szüret után jönnek. Beste lelke a szeretődnek. A megszeppent menyecske csak csendeset sóhajtott magában. Hallotta ő már a nagyurat másképpen is beszélni. De az régen volt. — Hol van Borbála? — kiáltott most a vajda. — Talán megint a húst lopja? Hívjátok éló a vem hústól vájt. Borbála, egy javakor beli, szokatlanul tiszta, szemérmotes tekintetű asszony — egy nemes ember özvegye, akinek férjét Erdélyben, a vajda szolgálatában agyonverték, — úgy perdült elő, mint a láng. — Mit akar már megint vélem? — kérdezte és tűzpiros arculatát a vajda felé fordi- totta. Az megcsendesedve szólt: — Csak azt akarom tudni, hogy mit főzöl ebédre? — Amit szüretikor szokás. Gulyáshuet. Én nem tudok más divatot, mint a régit. — Honnan hoztad a húst? — folytatta a kérdeaőskődé&t a hegyaljai uraság. — Én kétféle húsból szeretem a gulyást. Borbála legyintett: — Tudom én azt. A marhának csak azt a húsát eszi, ami a csonthoz tapad, vagy a csontok között bujdosik, hogy onnan a fogával kikaparja. A disznónak a gerincét, meg az agy- velejét szereti a megfelelő csontokkal, amelyek lyukasok, hogy sokáig lehet szopogatni őket. A húst pedig kendőbeosavarra hozták a vitézek Werbőczy uramtól, Zólyomból. — Piha. Sánta mészáros húsát nem kívánom, —felelt a nagyur. x Borbála vállat vont: — Errefelé pedig nincs hús. A parasztok elhajtották a barmaikat a tiszai nádasokba, amikor hámét vették jövetelünknek. Azokba a szigetekibe nem lehet utánuk menni, mert csak ők ismerik az odavezető utakat, senki se kockáztatja azért a sovány tehénért, amelyet amugyis székérceütéssel kellene elvonni a gazdájától. — Hát a tűz mire való? Látom már, eléggé sárgul a nádas odalent a Tiszameotén. Ha lángja még nincs is, mint télen, füstje már van, amely kikergeti az odamenekedelt embereket. Borbála vigyázatosan felelt: — Csaik tessék megnyugodni, a zólyomi •Werbőczy uram különb húst küldött, mint amilyen ezekből az agyonhajszolt marhákból, tellett volna. — Nagy tolvaij az öreg, nem hiába kacsáA szepesi gróf elmerengett: zik, mint a sántakutya. Soha se tudhatom, hogy mit forral a hátam mögött Egyszer csak megpróbálja nyakamba vetni a hurkot. De lássuk már azt az ebédet, mert megéhültem, — A gulyáshust nyersen nem lehet tálalni* csak Zernber, a diák bírja a nyershust megenni, az is csak a szelíd galambét amelynek nyakát ő maga csavarja ki, — felelt Borbála, — Hát küld Z embert, mert ebédig el kell tölteni az időmet Ha igy magamba fekszem az eresz alatt: mindig csak a különböző ennivalókra gondolok. Régen nem főztünk olyan becéinált malacot, amelynek a csontját is meg lehet enni. Pedig a csontban van az erő. — Ugyan ki tudna főzni ebben az örökös táborozásban? — kesergett Borbála. — Szegedről egyhuzamban jöttünk Fegyvert! okig, Fegy vem éktől Tokajig, örülhetek, hogy egykét bográcsom, fazekam megmaradt az örökös költözködésben. Bezzeg otthon. Szepesiben, ahol a falba vannak építve a fütőkemen- oék, fakanálnak, pecsenyetálnak meg van a maga helye: ott aztán rendelkezhetik kedvére a vajda, hogy erre, vagy amarra volna gusztusa. Amondó vagyok, hogy mennénk már haza Szepecsbe, a háborúnak amugyis vége van* a tőrök megöldősött mindenkit, aki elért Lajos király is ott fekszik valahol, ahonnan nincs visszatérés. Sjepesbe nem jön utó ununk a pogány. Bolond lyukból bolond szól fuj, minden asszonyféle bolond egy kicsit, — felelt Sza- poyai, könyököt váltva bikafeje alatt, amely nagy fejnek a terhét még az ő vaskarja sem bírta ki sokáig. — Hát a magyar koronával, még a királysággal mi les/., ha most il(hagyok csapol, papot? Csak küld a diákot úgyis van valami beszélni valóm a fejével. (Folytatjuk.)
