Prágai Magyar Hirlap, 1929. augusztus (8. évfolyam, 172-197 / 2097-2122. szám)
1929-08-01 / 172. (2097.) szám
ftngqagtng 1, csütörtök ———«WBWIW1HIM■■III látványa vagyok. Azt tettem, amit tőlük tanultam. 'Apám Juriga szellemében nevelt, aki nálunk Tótmegyeren volt káplán. Juriga képei miatt sokszor volt kellemetlenségem apóimmal. Cikkekre bivatkozhatok, amelyeket én Írtam és amelyekért, hogy ha ma itt Magyarország volna, felakasztanának, mert oly magyarellenesek voltak. Több cikket írtam a magyarok ellen, mint a csehek ellen. Mach Sándor ezután idéz egy csomó újságcikket, amelyben többek között magyar hordákról és magyar zsarnokságról is beszél. — A szlovákok és a csehek együttélésének problémáját úgy fogtam fel, —. folytatja vallomását Mach — mint a szlovák néppárt programját, amely a pittsburgi szerződés alapján áll. Elnök: Figyelmeztetem, hogy ne tartson itt politikai beszédet, hanem tartsa magát a tárgyhoz. Éz nem népgyülés, s ha nem tudja magát ehhez tartani, akkor kérdéseket teszek fel. ...és szlovák patriotizmusból Mach ezután így folytatja vallomását: — Minden vehemenciával a harcba vetettem magam, mert az volt a meggyőződésem, hogy az autonómia feltétlenül szükséges. Magyarországon 1922-ig voltam, az esztergomi papneveldéiben. Az érettségi előtt megbetegedtem és hazahoztak. Otthon, Tótmegyeren azt láttam, hogy barátaim, ezek a jó szlovákok elvesztették állásukat és mások ültek be helyükre. Nagyon elkeseredett lettem és cikkeket kezdtem Írni a Slovákba. Elnök; Hány éves volt ekkor? Mach: Huszonegy. Ezután behívtak Pozsonyba a néppárt központjába, ahonnan Trencsénbe küldtek titkárnak. 1924-ben Trencsénben összeakadtam Úrikkal, egy papnövendék társam mai, aki akkor jött ki a katonaságtól. Ekkor „A írni rektrutáink“ oimmel cikket írtam. A cikkben azt írtam, hogy ha a mi rektrutáinJk bevonulnak, nem fognak velük szlovákul beszélni még Turócszent- mártonban sem. Úrik ekkor adott nekem valami noteszlapot, hogy a katonaságnál csak osehekre bízzák a műszaki vezetést Ezt lemásoltam és többször hivatkoztam is erre cikkeimben. A Rodobranávail kapcsolatban azt mondottam Tomaneknek, hogy 5 vagy Juriga vegyék át a Rodobrana vezetését mert ők harciasabbak, mint Tuka, aki inkább a villámhárító szerepét játsza és sokszor akadályozott bennünket akcióinkban, például abban, hogy a pozsonyi nem szlovák nyelvű cégtáblákat leszakítsuk. Igyekeztem mindenütt a Rodobrana részére híveket szerezni. Tiszta szlovák egyesületet akartunk bedŐle csinálni a Sokol-egyesület mintájára, de senki sem akart a magyarok szolgálatába állami. Ez az állítás sértő és nevetséges. A választások előtt elfogott bennünket a harci láz, ami nem is csoda, mert minden más politikai egyesület és párt is láziban égett. Szélső ellenzékből a kormányba Amit Juriga mondott, azt készpénznek vettem. Ha a népgyülésen azt mondta, ,yki a csehekkel, a cseheket zsákba, a zsákot pedig a Dunába kell dobni", azt is elhittem, mert azt hittem, hogy én gyerek vagyok, Juriga pedig okos úriember. Jobban tiszteltem Jurigát, mint Hl inkát. Mi a népgyüléseken állandóan az autonómiát hangoztattuk, azért szálltunk sikra a legélesebben s egyszerre benn voltunk a kormányban. Mi a nép előtt súlyos helyzetbe kerültünk ekkor, nem tudtam beletaláflni magamat az uj helyzetbe, mert nem értettem jól a dolgokat 1925-ben léptem a Rodobranába, amelynek érdekében igen sokat dolgoztaim Vidéki népgyüléseken igyekeztem híveket szerezni a számára. A Rodobrana cimü lapot Machácsek és Tuka alapították a párt megbízásából. Tuka el akarta ódázni a lap kiadását azzal, hogy nincs pénz. A lap első száma távollétében jelent meg, amikor Tuka éppen szabadságon volt az Alpesiekben. A pénzt erre a lapra képviselők é« szenátorok adták össze és gazdagabb emberektől is kaptunk pénzt. Tuka egyszer a párt tudtával huszharminő- ezer koronát adott. A kémkedés és a katonai felkelés gyerekmese Elnök: Külföldről nem kaptak pénzt? Mara: Tudomásom szerint nem. Elnök; A földalatti organizációról, a katonai szervezetről, a magyar tisztek szándékolt bevonulásáról mit tud? Mach: Nem tudok semmit, nem hallottam semmit. Lehet, hogy néhány túlságosan katonai szellemben gondolkozó rodobranec gondolt erre. Elnök: Sznaczky tagja volt a Rodobraná- nak? Mach: Sznaczky mincLig gyermekes alakulatnak tartotta a Rodobranát Elnök: Katonai objektumok kikémleléséről mit tud? Mach: Ez fantázia. Mikor az elnök azt a kérdést teszi föl, hogy föl volt-e fegyverezve a Rodobrana, Mach azt mondja, hogy erre fölösleges válaszolni, amiért az elnöktől rendreutasításban részesül. Mach ezután az elnök kérdésére elmondja, hogy a bécsi irodáról semmit sem tud, valamint arról sem, hogy a Rodobrana segítségével akarták Szlovenszkót elszakítani Csehszlovákiától. , A Rodobrana inkább a kommunisták ellen volt szervezve. Michalusszal csak kávéházi ismeretségben volt. Ijesztési taktika Elnök: Mit tud arról, hogy egy pozsonyi kolostorban titkos tanácskozás volt és ön azon Murgas tanúnak egy noteszt mutatott azzal a megjegyzéssel: „Ha a rendőrség ezt látná!" Mach: Mindenkit meg akartunk ijeszteni, még a detektiveket is és ha ők elhitték volna, amit mi a Rodobraná- ról állítottunk, akkor remegniök kellett volna. A noteszt csak tréfából említettem. Elnök: Milyen összeköttetésben volt a magyar Levente-intézménnyel? Mach: Itt van egy cikk, amely erre megfelel. Elnök: Maga feleljen meg erre, Mach: A Levente-intézmény iránt nem holmi célzatossággal érdeklődtem, hanem csak mint olyan ember, aki az ujságb cikkeket ir. Mikor Esztergomból visszatértem, három-négy rendkívül éles cikket Írtam a Levente-intézményről. Elnök: Hol tanulmányozta a Levente-intézményt? Mach: Esztergomban láttam plakátokat, amelyek szerint megbüntetnek minden munkaadót, aki a leventéket nem engedi napközbeni gyakorlatra. Azonkívül szlovák lapokból is tanulmányoztam ezt a kérdést. Elnök: Ez volt tehát a stúdium? Mach: Igen. Elnök: A Rodobrana készült-e valamilyen tettre? Mach: A pártban beszéltek arról, hogy 1928 októberében a pittsburgi egyezményt valamilyen módon életre kell hivni, de erőszakról nem volt szó. Az elnök idézi Mach Sándor Nagymihá- lvon tartott beszédét, amelyben a eséhek ellen izgatott és többek között azt mondotta, hogy eljön az az idő, amely mindent megváltoztat. Mach: így sohasem beszéltem, legföljebb hasonló módon. Ez ügyben folyik ellenem az eljárás, de az ügy tudtommal elaludt. Egyébként Jakab tanú, a nagymihályi vendéglős, nem hallhatott engem, mert, mint vendéglős, állandóan dolga volt és kiszolgált. Másnap, sőt harmadnap sem tudhatott semmiről. Ezután két-három hónapig fogságban volt, akkor csoda történt vele, Tuka kétórás beszédét tudta kívülről és az enyémet is. Ennek magyarázata könnyű, de itt nem mondhatom el. Elnök: Azóta tanúként hallgatták ki Jakab vendéglőst és ugyanazt állítja most is. Mach: Az első tanúkihallgatásra is rendőrök vezették elő. ö bizonyára félt az újabb fogságtól. Elnök: Más tanuk is állítják ezt. Több tanú vallomásából állították össze beszédét. Mach: így, ebben a formában nem mondtam el. Elnök: Mit tud a fehér-fekete listáról? Hol az autonómia Mach: A rodobranecok elégedetlenek voltak a néppártnak a kormányba való belépése miatt. Mikor a vidékre mentünk ki agitálni, azt kérdezték tőlünk, hol van az autonómia, mert még a legegyszerűbb paraszt is tudta, hogy az országos közigazgatási rendszer nem autonómia. Módot kerestünk, hogy megnyugtassuk a vidéket és a Rodobrana országos gyűlésén elhatároztuk, hogy a titkároknak parancsokat küldünk, írják össze azokat, akiket valamilyen sérelem ért, hogy állásokkal megjutalmazhassuk őket és azonkívül írják össze azokat a köz- hivatalnokokat, akik a szlovákság ellen vétettek, hogy ezeket kicserélhessük. Ez volt az az úgynevezett fehér és fekete könyv, ezt a célt szolgálta, nem pedig azt, hogy kiket kell megölni és kiket kell börtönbe csukni. Az elnök kérdésére Mach kijelenti, hogy az Ammer-féle Heurigerben történt dolgokról nem tud, mert akkor Csehországban volt. A további kérdések során kisebb incidens történik. Mach ugyanis azt állítja, hogy a vizsgálóbíró minden valószínűség szerint megváltoztatta a jeevző- könyvi vallomásokat, amiért az elnök energikusan rendreutasitja. Az elnök ezután szünetet rendel el, majd szünet után Halik dr. prágai ügyvéd, Tuka védője feláll és kijelenti, hogy a Neue Freie Presse tegnap hamisan informálta a nyilvánosságot, mert azt irta, hogy Tuka Magyarországról Hollandián keresztül kapott pénzt. Kéri annak elrendelését, hogy az újságírók helyesen informálják a sajtót. Az elnök bejelenti, hogy erre nincs kompetenciája. Az elnök ezután Machot szólítja elő és megkérdezi tőle, hogy van-e még valami megjegyzése. Mach cikkekkel akarja bizonyítani, hogy a rodobranecek főleg a kommunistákkal szemben védtek meg a népgyüléseket. Elmondja, hogy mikor Csernocli hercegprímás temetésére ment Esztergomba Machacsek képviselővel együtt, ott propagandaplakátokat látott, mire visszament Párkányba és a járási főnöknek azt mondta, hogy a határon várakozó néplömeget ne engedje át a temetésre az ottani magyar propaganda miatt. Irt is erről egy cikket, amely a magyarok ellen éles kirohanást tartalmazott. Ezzel Mach Sándor kihallgatása véget ért. Mivel Belánsky Károly kihallgatása hosszabb időt venne igénybe, az idő eiőrehaladot volta miatt az elnök néhány jelentéktelenebb tanút hallgat’ ki. Az első tanuk Az első tanú Schwarz Albert negyvenhétéves csendőrőrnagy, Selmecbányái születésű, turócszentmártoni lakos. Elmondja, hogy 1924 szeptemberében Sida József csendőrfőhadnagy- tói, Kassáról levelet kapott Komáromba, ahol ő állomásozott, amelyben azt Írja, hogy megérkezik hozzá. Schwarz csendőrörnagy szakadozott mondatokban, bizonytalanul teszi meg vallomását é9 kijelenti, hogy nem emlékszik már a részletekre, mert öt évvel ezelőtt történtek ezek a dolgok, de hivatkozik a fölvett jegyzőkönyvi vallomásokra. Elnök: Március elsején hallgatták ki önt, akkor emlékezett a dolgokra, most is emlékeznie kell reá. A szlovák csendőrség megszervezése Schwarz csendőrörnagy elmondja, hogy október elején érkezett hozzá Sida és négyszemközti beszélgetést kért, amelynek folyamán azt mondta, hogy a szlovák csendőrséget meg kell szervezni. A beszélgetés egy hotelszobában folyt le. Sida közölte vele, hogy magasabb politikai tényezőkkel áll összeköttetésben és megbízása van egy szlovák önálló csendőrség megszervezésére, amelynek élén egy magyar alezredes fog állni. Sida megkérdezte tőle, hogy hány szlovák van az ő'osztagában, ezeknek neveit fölirta és azt is, hogy hol állomásoznak. Elnök: Mondta,1 hogy magasabb tényezőkkel áll összeköttetésben? Schwarz: Igen, a néppárttal. Elnök: Nevet nem mondott: Schwarz: Nem. Csak Jehlicska nevét említette, hogy zseniális ember, aki Szlovenszkó autonómiájáért küzd teljes erejével. Elnök: Tuka nevét említette? Schwarz: Nem emlékszem. Elnök: A határokról mit mondott? Schw&n: Hogy Csehország felé a határokat valamennyi vonalon elzárják és Szlovenszkót erőszakkal el kell szakítani. De erre már pontosan nem emlékezem. i§ptr|!% Jy|^yF || tabletták j&'-t csak a „á3ayer“ féle eredeti csomagolásban valódiak R sziunek nem áriának. Minden íyófiy»zcrtárb»n kapható, Orvosilag ajánlva. Hív. detailár Kő 9,80 exl. forgalmi ad6 és disp. költs, Elnök: Fia'.a őrnagy nevét nem említette? Schwarz: Mondta, hogy én és Fiala leszünk a tanácsadók. Elnök: Mit gondolt, miért mondta ezeket önnek Sida? Schwarz: Mert érintkeztem a szlovák osendőr- tieztekkel, akik fiatalok voltak és nem lehetett komolyan venni őket. Elnök: Nem akarta magát Sida valamire rábeszélni? Schwarz: Nem. Elnök: A katonaság iránt nem érdeklődött magánál? Schwarz: Érdeklődött, hogy milyen katonai viszonyok vannak Komáromban. Mennyi a legénység és mekkora a szlovák tisztek száma, mire én megmondottam. Elnök: Megengedett dolog ez? Schwarz: Ez nem titok, hiszen létezik egy katonai sematizmus. Elnök: Nem volt ez önnek gyanús? Schwarz: Én ismertem Sidát, tudtam róla, hogy fantaszta, nem komoly ember és tréfának vettem az egészet. Harmadnapra mégis elmondtam az egész dolgot felettesemnek, mire az országos csendőrparancsnok jött le jegyzőkönyvet felvenni, eljárást indítottak Sida ellen, aki négyhónapi fogházat kapott, de a per ujrafelvétele után Sidát a bíróság fölmentette. Elnök: Tud-e arról, hogy Tuka hivatta, önt magához? Schwarz: Kálmán csuzi földbirtokos üdvözletét hozott nekem Tukától azzal, hogy Pozsonyban keressem fel. Erre azt mondtam, hogy Tukát nem ismerem, csak Selmecbányáról látásból, amikor még gyerekek voltunk és nem megyek el hozzá. Elnök: Igaz-e az, amit most mond? Schwarz: Igen. Elnök: Viszont Kálmán erről a körülményről vallomásában nem tud semmit. Schwarz: Erre megesküszöm. Elnök: Selmecbányáról ismeri Tukát? Schwarz: Igen, Selmecbányán együtt laktunk a Fő-uccán. Tuka szülei magyarok voltak, a mi családunk pedig szlovák volt. A képviselőválasztások után csodálkoztam is, hogy Tukát, mint magyar embert szlovák képviselőnek választották. Boriczky ügyész fordul ezután a tanukhoz kérdésekkel és azt akarja megállapítani, hogy Sida szlovenszkói csendőrségről, vagy pedig önálló szlovák csendőrségről beszélt-e. Schwarz kijelenti, hogy erre nem tud válaszolni. Ügyész: Milyen benyomása volt önnek er-. ről? Ekkor éles hars fejlődött ki a védelem és az ügyész között Gallia dr„ Tuka védője fölpattan helyéről és kijelenti, hogy a közvéleményben nagy harc folyik e per körül. Százezer embert tud elhozni a tárgyalásra, akik Tuka fölmentése mellett szavaznának és másik százezret, akik Tukát elítélik. Tiltakozik oly kérdések föltevése ellen, hogy valamely tanú a benyomásairól beszéljen. Benyomásokra néni adhatunk semmit, csak a tényekre. Gállá dr. elvi döntést kér ez ügyben, mire az elnök kijelenti, hogy a kérdést föltették, a döntés tehát megvan. Az ügyész ezután tovább folytatja kérdéseit: Ügyész: ön azt mondja, hogy Sida fantaszta, akit komoly célokra nem lehetett fölhsaz- nálni. Schwarz: Igen, Ügyész: Miért nem volt komofly? Schwarz: A perágai tanfolyamon bohócot csináltak belőle a többiek. Ügyész: Tuka azt mondja, hogy magát és anyját is támogatta a családja. Tanú: (Tukához fordulva) Ez kizárt dolog, tévedés. Gállá: Ismerte Tuka apját? Magyar volt? Tanú: Igen. Gállá: Beszélt vele? Tanú: Nem emlékszem. Gállá: Milyen vonalat kellett volna huzni a történelmi országok és Szlovenszkó között? Tanú: Vámvonalat. Gállá: önálló Szlovenszkó lett volna, vagy pedig a köztársaság keretében? Tanú: Nem emlékszem. A titkos parancsok alapján... Tanú: 1924-ben Benes őrnagy mondta nekem Kassán, hogy Komáromban lehet esetleg az osztagról valamit megtudnom. Erre ón el is mentem Komáromban, találkoztam Schwarz-cal és megkérdeztem tőle, hogy milyenek ezek az osztagok. Érdeklődtem nála a szlovák csendőrök viselkedéséről is, mert Kassán részegesek voltak. Schwarz mondta, hogy feljegyzéseket csináljak, de én ettől eltekintettem. Ezután sétálni mentünk a Dunapart felé és Schwarz UngerGalla: A többi szlovenszkói tiszt miért nem érintkezett önnel? Tanú: Osztráknak mondottak engem nevem miatt, holott mi szlovákok vagyunk. Weichherz védő kérdésére kijelenti, hogy nem tudja, hol van most Jehlicska, de hangsúlyozza, hogy természetesen Jehlicskára gondolt, amikor a szlovák néppárttal kapcsolatban beszélgettek. A teremben zajos nevetésbe törnek, amiért az elnök rendreutasitja a hallgatóságot. Aki köve! hajigái... Tuka egyszerre odafordul a tanúhoz: őrnagy ur, honnan ismer engem? Tanú: Önök a Herz ház mellett laktak, mi meg a Koreny-házban. Tuka: Beszéltünk egymással? Tanú: Nem. Tuka: Bántott engem, hogy azt mondták, hogy megvetettem a szlovák nemzetiséget? Tanú: ön és bátyja nem érintkezett velünk' szlovák fiukkal és köveket dobáltak ránk. Tuka: Hány évesek voltunk? Tanú: Én lehettem vagy hét éves. Tuka: Fentartja, hogy nemzetiségi gyűlöletből dobáltunk magukra köveket? Tanú: Akkor nem gondoltunk arra, hogy ez lesz belőle, lehet, hogy ez csak a felsővégiek kődobálása volt alvégiekre. Ezzel Schwarz tanú kihallgatása befejeződik, Kivezetik és behívják Sida József volt csendőrkapitányt. Sida 1892-ben Rózsahegyen született, most ligetfalusi lakos, nyugalmazott csendőrkapitány. Elnök: Irt levelet Schwarznak? ről kérdezősködött tőlem. Azt hitte, hogy én mint rózsahegyi ember, tudok róla valamit. Erre ón csupán a kapott titkos parancsok alapján beszélgettem vele a magyar irredentáról. Azután elmentünk és Schwarz felesége b elkísért engem a vasúthoz. Elnök: Schwarz egészen mást mondott. (Idézi Schwarznak a vallomását.) Tanú: ő mondta, hogy menjek át vele a má3
