Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-30 / 170. (2095.) szám

t#39 július 30, kedd 5 ^árprtos jaíitómüliíly. 2SH& SfiSÜiSStfSJl • thJA rinite is jutányos árakon vállaljuk, Praha V1U VKavská Bubensky Plvovar). régi bátort vesrönk és eladunk. közgazdász kapott tőle a Neue Ftreie Presse cészére. A békeszerződés szentsége Bszerint kölcsönös megegyezéssel határki- Igazitá.?ra kerülhet a sor. Ezzel szemben idő­sem Miileran<l régebbi megjegyzését, aki amikor meghallotta, hogy Masaryk és Benes éBitólag nem tartják örökérvényűnek a bé- Éree®erződiést, kijelentette, hogy ez lehet az önök, de nem a szövetséges hatalmak véle­ménye. A* én véleményem, mint a nemzetközi jog egyetemi tanárának az, hogy a békeszerző­dések olyanok, hogy még kis részt sem le­het kiszakítani belőlük, anélkül, hogy az egész mén ne rendülne. Nagyobb eszte- lenséget nem indok elképzelni, mint azt az állítólagos magyar gondolatot, hogy Szlo­véné 2jfe ót fegyverrel el lehet foglalni. A békeszerződéseik biztosítják Csehszlovákia integritását és a népszövetségi paktum telje­sein lehetetlenné teszi a háborút. Neon voltam katona, die tudom, hogy Magyarország fegyve­res akció esetén a legszőrnyűbb sorsot idézné magára, bevonulást, megszállást, sót rosszab­bat is. Engem, a nemzetközi jog egyetemi tanárát a vádirat — bocsánat a kifejezésért _ a legnagyobb hülyének állít be, amikor ne­kem ilyen esztelen terveket imputál, ami ellen a leghatározottabban tiltakozom. Ez a per egyik fejezete az autonómia érdekében való harcnak, amelynek különböző etappe- jai voltak, igy Hlinka párisi útja, Hlinka be­börtönzése és egyebek. Hlinkát meg akar­tak gyilkolni, a nyomdáját szétrombolni stb. Ezt a pert Hlinka politikai ellenfelei idézték elő. Nevelésem és jellemem kötelez arra, hogy jó­Briand megalakította tizenkettedik kormányát Poincaré nyomdokain — A nemzeti koncentráció nem sikerült — Biztos többség a hágai konferencia befejezéséig — Páris, július 29. Egy-két órán belül Briand megalakítja tizenkettedik kabinetjét. A de- zignált miniszterelnök ma délelőtt folytatta tárgyalásait, majd tizenkét órakor az Elyseé- palotába ment, ahol bemutatta Doumergue köztársasági elnöknek a kész listát. A radikális párt délelőtti frakcióülésén visszautasította Briand ajánlatát és nem fo­gadta el a fölkínált tárcanélküli miniszté­riumot. A nemzeti koncentráció megalakítá­sára Irányuló törekvések ezzel csődöt mon­dottak és Briand kénytelen volt ismét jobb­felé orientálódni. Az uj kormány Poincaré kormányának egyenes folytatása lesz, ugyan­arra a többségre támaszkodik és ugyanazok­ból a személyekből áll, csupán a beteg kor­mányelnök szerepét tölti be Briand, aki ter­mészetesen megtartja a külügyminiszteri tár­cát is. Tulajdonképpen könnyű lett volna a radi­kálisokat megnyerni, ha Briand néhány expo nált jobboldali minisztert kihajóz kormányá­hiszomüségot tételezzek fel ellenfeleimről is. Minket, a forradalom utáni szlovákokat nem engedtek dolgozni, akinek nem volt igazolása arról, hogy forradalom előtti szlovák, az ma­gyarón volt, szeparatista. Prágában ennek hi­telt adtak és aki az autonómiáért, a szlovák nemzet ér­dekében emelt szót, azt árulónak tekintet­ték. Az elnök délután két órakor félbeszakítja Tuka beszédét és a tárgyalást délután négy órára halasztotta. A délutáni tárgyalás Délután negyedötkor nyitották meg újból a tárgyalást. A bíróság bevonulása után Tuka is bejön, asztalához ül, előveszi szemüvegét és irataiba mélyed. Elnök felszólítja, hogy folytassa mondaniva­lóját. Tuka: Politikai ellenfeleim a politikai szó­tárba nj szót helyeztek be: a tukovinát. Idézi a Národny Dennik egyik cikkét, amely többek között azt írja, hogy a köztársaság fennállása óta nem volt ember, aki több kárt okozott vol­na a nemzetnek, mint Tuka az önállóság és az autonómia hangoztatásával. Ezzel diszkreditálni akartak engem ég az autonó­miáért folytatott becsületes harcot. Nekem az volt az elvem: Ales über sieti ©rge- hen lásson. Én hallgattam, ellenben munkatár­saim, újságírók, és képviselőtársaim szóltak fel helyettem. Erre vonatkozólag felolvassa a Slovák szer­kesztőségének nyilatkozatát, amelyben szolida­ritást vállalnak vele és visszautasítják a táma­dásokat. Hasonló nyilatkozatot tett a szlovák néppárt parlamenti klubja is. — Hlinka százezer korona jutalmat tűzött ki annak, — folytatja Tuka, — aki bebizonyítja, hogy én elkövettem az ellenem emelt vádakat. A jutalmat azonban hiába tűzte ki Nemzeti munkánk elégtételét a néppárt győ­zelmében, s a velünk ellentétes pártok, külö­nösen a szociáldemokraták bukásában láttam. Nem pereltem az ellenem támadókat, mert ezzel nem használtam volna. — Azzal, hogy fogságban voltam, nem ada- dott meg nekem annak a módja, hogy telje­sen felkészülhessek védekezésemre. A ma­gyar jog szerint a por egyenrangú felek küz­delme. Ez pedig orgáliához .hasonlít... Az elnök itt félbeszakítja: Professzor ur, ne használjon ilyen kifejezést és ne sérte­gessen. Tnka: Isten ments. Itt az egyik karddal a kezében és fegyverrel harcol, mig a má­siknak alig van bot a kezében. Ezután a vádirat szerinte téves megálla­pításait említi fel. Kiemeli többek között, hogy a vádirat kilencedik oldalán az ügyész Lokhardnak egyik kijelentését hozza fel, ame­lyet Tuka szerint valószínűleg a Slovensky Dennikből vett át. Ellenben nem közli azt a választ, amelyet Lokhard a Slovákban tett közzé a Slovensky Dennik híradására. — A fordításokba is több hiba csúszott be, folytatja tovább Tuka. Nem tudom, ki csi­nálta a magyarból való fordításokat a vádirat szerzőinek, de erre nézve megemlítek itt egy csekélységet. Mach egy papbarátja levelében azt Írja, hogy „imádkozom érted, hogy a sors puha keze érjen." Szlovákul ez úgy van, hogy mákká ruka. A fordító a rukát Tukának nézte. A vádirat fölemlíti, hogy jelentős tagja vol­tam a magyar keresztényszocialista pártnak. E tekintetben a vádirat Gál és Leilei vallo­mására hivatkozik s mindjárt fölemlíti, hogy titkos konferenciákat tar­tottam Peírogallival. Ez a „titkos" szócska valószínűleg belecsúszhatott a vádiratba, mert a jegyző könjvbaa e* nem ál) Ellentét van a vádirat és a tanúvallomások­ról felvetít jegyzőíkönyv között Murgas tanú vallomásának idézetében is. A vádirajt szerint Murgas taniu azt mondotta, hogy tudomása van róla, miszerint Smaczkyval sokszor érintkeztem. A jegyzőkönyvben pedig csak annyi áll, hogy ón egyszer találkoztam vele. Hanzjalik budapesti levelében a vádirat sze­rint azt irta, hogy T. V.-nek pénzeléséről van sző. Ezt a T. V.-t nevemmel hozták kapcsolat­ba, jóllehet Hanzalilk későbbi kihallgatásánál, amikor velem is szembesítették, kijelentette, hogy a T. V. nem Tuka, hanem a Tolnai Világlap­ját jelenti. Tuka ezután a Rodobranáról akar beszélni, de az elnök ismét félbeszakítja azzal, hogy erre később úgyis sor kerül. Tuka dialektikus forradalom- elmélete Tuka a forradalomról vallott nézetedről be­szél ezután, amiket a vádirat is idéz. Három útja van, úgymond, a szlovákoknak kívánsá­gaik eléréséhez: a diplomáciai, politikai és az erőszakos. Nekünk azonban csak a politikai ot marad hátra. Mint ismeretes, a dialektikának három része van, a tézis, az antitézis és a korrelárium. A tézis eszerint az volna, hogy titkos utón lehet forradal­mat csinálni. Az antitézis viszont azt mondja, hogy ez nem volna lehetséges, mert a szükséges sok szereplő miatt a hatóságoknak és a kormánynak hamarosan tudomást kellene szereznie róla. A tör­ténelem tanúsága szerint is forradalmak mindig csak a kormányok legyengitése és elerőtlenedése következtében keletkeznek. A korrelárkun ezek szerint az lehet, hogy: a forradalmak börtönökből indulnak ki. Már pedig a mi köztársaságunk fiatal, életerős, életképes és történelmi szükséglet. Ha ad abeur- dum akarnám vinni, akkor azt mondhatnám, hogy ha mi magánk szlovákok, csehek ás morvák nem akarnánk a köztársnságunkát, akkor Eu­rópa kényszerítene minket arra, hogy ezt a köz­társaságot feutartsuk, mint erős bástyát Miért! Hiányos a vádiratnak indokolása is„ mert nem mondja meg, miért követtem volna el ezt a szörnyű bűnt? Kalandor nem voltam, karriérem volt, amit le­hetett, szakomban elértem, politikai ambícióim nem voltak. Ha lettek volna, akkor is bizo­nyára nem ezt a tövises utat választottam volna. A vádirat céloz ugyan arra, hogy önös érdekből, pénzért cselekedtem. Ezzel szemben hivatkozom arra, hogy elég jövedelmeim volt és vagyonom is volt. Mindazokról a pénzekről, amelyek kezemen keresztülmentek, pontos számvezetésem van, amit a vizsgálóbírónak be is mutattam. A Rodobranára hetvenezer koronát, újságra húszezer koronát, ruhára hatezer koronát, szorvezésre évente körülbelül hétezer koronát kaptam ki, úgyhogy egy em ber ne évente tiaeu- NgS Mi A katonai SHÉétíéfe ból és Tardieu belügyminiszter helyett radi­kális képviselőt, — mondjuk Daladiert, — hiv meg munkatársának. Briand azonban óvakodott ettől a megoldástól, mert tudta, hogy könnyen arra vezethet, hogy sem a jobboldal, sem a baloldal nem válik odaadó hivévé., holott a hágai nemzetközi konferen­cia előtt szilárd többségre van szüksége. — Briand tehát egyelőre Poincaré nyomaiban fog haladni. Belpolitikai kérdések szemmel- láthatóan nem érdeklik s minden igyekeze­tével arra törekszik, hogy külpolitikai prog­ramját megvalósítsa és háta mögött kellő fe­dezettel induljon Hágába. Külpolitikai szem­pontból jobb, ha a kormányt elsősorban jobb­oldali képviselők támogatják, mert a balol­dali pártok magatartása amugyis biztos. A radikálisok, sőt a szocialisták is azonosítják magukat Briand locarnoi politikájával s eb­ben a tekintetben soha nem hagyják cserben, mig a jobboldali pártokat azzal köti le az ügyes miniszterelnök, hogy belpolitikailag nagy koncessziókat biztosit nekik. A radikális szocialisták máris kijelentették, hogy Briand személye iránti rokonszenvük- ben támogatni fogják az uj miniszterelnök külpolitikáját és végső álláspontjukat csak a nemzetközi konferencia befejezése után for- tnulázzák meg. Ez a nyilatkozat a szükséges belső fegyverszünet megkötését jelenti, és azt, hogy Briand-t hollandiai tárgyalásai alatt hazulról nem fenyegetheti veszély. Más tekintetben azonban a miniszterelnök jól tud­ja, hogy kormánya ideiglenes jellegű s amint a nagy külpolitikai konferenciát befejezik, a baloldal megkezdi heves rohamát Briand ti­zenkettedik kormánya ellen s nem valószínű, hogy ezt a rohamot a miniszterelnök el tudja viselni. Addig azonban vagy Poincaré épül föl, vagy Briand adja át helyét másnak s is­mét csak a külügyminiszteri tárcát tartja meg, hogy hozzáláthasson kedvenc problémá­jának, az Európai Egyesült Államok megala­kításának előkészítéséhez. Az amerikai „flottaépifők“ Hoover ellen Brifton MacDonald „alamusziságárói" Heves küzdelmek előtt — Hz angol „papirtiajók" Newyork, julius 29. Az angol—amerikai flottakiegyezés ellenségei minden vonalon megkezdték a harcot Hoover köztársasági elnök ellen, aki, mint ismeretes, máris pa­rancsot adott az amerikai flottaépitkezések redukálására. Miután Halé szenátor a szená tus ellenzéke nevében már nyilatkozott, tegnap Britton képviselő, a reprezentációs ház tengerészeti bizottságának elnöke és a fegyverkezök vezére, támadta meg élesen Hooverí. Közvetlenül európai útja előtt fo­gadta a lapok munkatársait és interjújában MacDonaldot a lehető legélesebb szavakkal alamuszisággal vádolta meg. MacDonald konzervatív előlijeihez hasonlóan egysze­rűen be akarja csapni Amerikát — mon­dotta. — Az a két cirkáló, amelynek építé­sét az angol munkáspárt beszüntette, tulaj­donképpen nem is létezett. Az angol diplo­maták találták ki és tárgyalási bázisnak tekintették, hogy építésük „nagylelkű" be­szüntetésével Amerikát is hasonló lépések megtételére bírják. Az amerikai kormány ismét beugrott és az angol papirhajókkal szemben két valódi cirkáló leszerelését ha­tározta el. Kramár éles támadása Benes ellen a hidasnémeti vasutiforgalem elhirtelen- kedett beszüntetése miatt Prága, julius 29. Kramár Károly a Národni Listy vasárnapi számában újból vezércikket irt a hidasnémeti incidensről. Szerinte Pecha letartóztatása ellentmondott a szerződésnek és provokatív utón történt. Helyesli a cseh­szlovák kormány második jegyzékét, azonban a csehszlovák közvélemény, Kramár szerint, mégis mást várt. Nem lehet ugyanis letagadni azt a tényt, hogy a vasúti szolgálatot beszüntették és a forgalmat megnyitották anélkül, hogy a magyar kormány megvilágította vagy meg­indokolta volna közegeinek eljárását. Ha azt állítják, hogy a megnyitás Walko ma­gyar miniszter jegyzékének következtében történt, amelyben kifejtette a magyar állás­pontot Pecha letartóztatásának előzményeiről és körülményeiről, úgy a forgalmat a jegyzéknek Prágába való ér- kezte után azonnal meg kellett volna nyit­ni, mert akkor megállt volna az indokolás, hogy a forgalmat csak azért szüntették be, hogy a magyar kormányt felvilágosítás meg­adására kényszerítsék. Azonban tizennégy napig várni, ez igazán taktikai hiba volt. Ugylátszik, hogy a dolog egészen másképpen áll és ezt elhallgatni még sem szabad. A csehszlovák külügyi szolgálat fiatal és nagy hiba volna, ha a külügyi szol­gálatot mint a legtökéletesebbet dicsérnék föl. Ilyenmódon sohasem tanulnánk semmit. hogy milyen katona lehet az, aki egy évben tizennégy fillérbe kerül. Beszéde vég‘n Tuka idézi a Deimokratic- ké Stred egy cikkét, amely azt írja, hogy Tu­lka ügye a történelem elé fog kerülni. Itt is­mét visszatér Miczkiewicz már egyszer emlí­tett regényéhez és kijelenti, hogy a történe­lem erről az emberről neun tud semmit, a lo­vagrend becsületes emberként ismeri, aki nyugodtan alaussza álmát a lovagrend, sírbolt­jában. Ilyen az én esetem is, fejezi be Tuka hosszú beszédét. Rövid szünet után megkezdik Tuka részle­tes kihallgatását. Elsősorban Snaczky, Mach és Kováccsal való kapcsolataira vonatkozó- tag. Lapzártakor a tárgyalás folyik. Különböző formulákat és javaslatokat meg­szövegezni Genf számára, mégha a legjobbak is, ez még nem az egész külügyi politika. Al­kalmazkodnia kell minden adott helyzethez. Semmi sem rosszabb, mint ha a külpolitika egyes momentumok által elragadtatja magát. Emlékezzünk csak vissza Károly császár visszatérésekor történt fölösleges mozgósí­tásra, ami legalább félmilliárd koronába került és még a legkomolyabb külföldi po­litikusoknál is a meggondolatlanság és a hideg mérlegelés hiányának az érzését kel­tette fel, mert a mozgósítás fölösleges volt és teljesen kielégítő lett volna egy ultimátum. Az a kifogás, hogy látni akartuk mozgósítá­sunk hibáit és hiányait, nem kielégítő, mert ezt sokkal olcsóbban és az állam szempontjá­ból sokkal kisebb rizikóval is el lehetett vol­na érni. A forgalom beszüntetése a mostani esetben épp olyan meglepő volt és annak visszaál­lítása úgy tűnik fel, mint a mi gyengesé­günk jele. Most is elegendő lett volna a fenyegetés, hogyha Magyarország rövid időn belül nem ad felvilágosítást Pecha letartóztatásának okairól, akkor a forgalmat beszüntetjük. Le­hetséges, hogy Magyarország a megállapított időn belül a felvilágosítást nem adta volna meg, abban az esetben azonban a forgalom beszüntetése az egész világ előtt indokolt lett volna. Mi nem törekszünk arra, hogy Pe­cha ártatlanságát kikényszeritsiik, ha bűnös, hanem csak azt akarjuk, hogy szigorúan tart­sák be az egyezményt, mert ellenkező eset­ben exponált vasutasaink szolgálata Magyar- országon lehetetlenné válik. Ha a bírói tár­gyalás folyamán kiderül Pecha ártatlansága, úgy teljes elégtételt és kártérítést kell kér­nünk számára. A magyaroknak tudatában kell lenniök annak, hogy bókeszeretetünk dacára velünk mégsem lehet mindent csinál­ni és embereinket minden indokolatlan és igazságtalan üldöztetéssel szemben meg tud­juk védeni. Kramár legújabb vezércikkében tehát új­ból megleckézteti Benest s ami legjellemzőbb, most őszintén bevallja, hogy a vasúti forgalom beszüntetése Hidasnémetiben az illetékes kormánytényezők részéről Indokolatlan és el- hifielenkedett intézkedés volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom