Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-30 / 170. (2095.) szám

6 1929 juKws BO, ken A véres szerelmi háromszög A dűli életű parhettáncos lérlibarátságra és női csókra lel ugyanabban a családi otihónban, barátja, kedvese halála után tisztességben megöreg­szik s végül kiderül róla, hogy — gyilkos — Montmartrei regény, Í912—Í929 Pária, juiius 29. „Uraim, van szerencséim értesíteni önt, hogy Emanuel Granger, aki három évivel ezelőtt titokzatos körülmények között eltűnt a Saint Queu-kapu erődítései mellett levő villájából, aljas bűntény áldozata lett. A titkot évekig rejtegettem, de most már bizonyos okok arra kényszerítenek, hogy felhívjam az ön figyel­mét arra a gazságra, amely az erődít esek mellett, a nagy kert diófái alatt játszódott le. Szíveskedjék kinyomozni az ügyet. A magam részéről csak annyit mondhatok, hogy Emanuel Grangert, a kerület gazdag öreg órását, egy Piere Desroches nevű ember ölte meg. Ez az emJber ma is a villában lakik, amely­nek tulajdonosát gonoszul elpusztította. Még annyit mondhatok, hogy a gyilkosság 1926 juiius 25-én történt, tehát pontosan három évvel ezelőtt. Tisztelet­tel egy ember, aki nem hallgathatja el az igazságot/1 Két nappal ezelőtt kapta ezt a rejtélyesen hangzó levelet Peyre kerületi rendőrfőnök. A névtelen levél Íróija nem jelölte meg köze­lebbről azt a házat, amelynek kertjében há­rem évvel ezelőtt az állítólagos gyilkosság történt A rendőrségre várt, hogy kikutassa, ki ez a két ember, akiről a névtelen levélben szó van. Fellapozták a három óv előtti rendőrségi kró­nikát és ott csakugyan megtalálták Emanuel Granger nevét, akiről a következő bejegyzés szólt: 'Emanuel Grainger, született Poitiersben 1871-iben, ékszerész és órás. Lakik Buttes- Montmartre-ucca 44. százmiu házban, Saint Quen kerületben. Nyomtalanul eltűnt. Eltűnését jelentette Pierre Desroches vállal­kozó, akinek a fékülágositásai szerint Grain­ger már régóta öngyilkossági tervekkel fog­lalkozott. Desroches szerint az órásmester valószínű­leg a Szajnába vetette magát. Holttestének felkutatására megindult a nyo­mozás. Néhány nappal később, még egy rövid bejegyzés az órás elun ésér ől: „Emanuel Granger holttestének felkutatá­sa eredménytelenül járt. A nyomozás beszün­tetve. Öngyilkosság valószínű.11 Grafológus vizsgálja a névtelen levelet Mialatt detektívek mentek ki a saint queni erődítések környékére, a Buttes-Montmartre- uecába, azalatt a rendőrség Írásszakértője gondosan megvizsgálta a névtelen levelet. Kevesen tudják, hogy a párisi rendőrség tisztviselői között nemcsak hivatásos Írás­szakértők, hanem kiváló grafológusok is van­nak. Az égjük ilyen grafológus vette vizsgá­lat alá a levelet és csakhamar el is készült jelentésével. A rendőrgrafológus szakvélemé­nye a névtelen levél Írójáról igy szólt: jjHarminc-harmincötéves no Írhatta minden valószínűség szerint a levelet, valószínűnek tartóim, hogy három év óta csak­ugyan tudott a gyilkosságról, .jelleme szerint nem hajlamos a bűnre, de könnyen befolyá­solható és az a véleményem, hogy egy akaraterős férfi hatalma alatt állott, aki titkokat bízott rá, azt javaslom, hogy a rendőrség próbálja kinyomozni a névtelen le­vél Íróját, még pedig azon a nyomon indulva el, hogy az csak nő lehet, még pedig olyan nő, aki közeli barátságban áll vagy állott a levélben említett Pierre Desroches-sal...“ Az öreg Desroches fejét csóválja A Buttes-Montmartre-uccai házban a detek­tívek megtalálták Pierre Desrochest. Nagy csodál kozásukra egy öreg emberrel találták szemben magu­kat, aki szemlátomást megzavarodott, ami­kor a detektívek a szobáim léptek. Megmutatták neki a névtelen levelet. Desro- ehes hevesen tiltakozott a vád ellen és ami­kor a rendőrség emberei azt kérdezték tőle, mit gondol, ki Írhatta a levelet, az öreg ember esak csóválta a fejét és hall­gatott. Nyomban a rendőrségre kísérték Desrochest és Peyre kerületi rendőrfőnök megkezdte részletes kihallgatását. Az öreg ember váltig megmaradt amellett, hogy Eemanuel Granger, akinek meggyilkolásával gyanúsítják, három év előtt nyomtalanul eltűnt. Amikor aztán faggatni kezdték az Öreget, az elmúlt évek eseményeiről és előéletéről, akkoT Desrodhes már megzavarod ott, de mégis próbálta össze­függően és logikusan csoportosítani saját vé­delmére az eseményeket. Tánc és szerelem a Chat Noirban- A. háború előtt két évvel ismerkedtem meg BmairraeJ Grwnger-vel és feleeégéveí — mondta Pierre Desrodhes, — én abban az időben krupié voltaim egy Fáris környékén levő játékkaszinóban, de valami csekélység miatt elmozdítottak állásomból. Parisba jöt­tem tehát, hogy szerencsét próbáljak. A Montmartreon üldögéltem kis kávéházakban, mulatóhelyek en, szerettem volna belekapcsolódni az éjsza­kai életbe, hogy ilyen módon mint üzletvezető vagy mint táncos, exisztenciát teremtsek magamnak. A Chat Noirban alkalmaztak is mint ruha­tárost, később pedig annak ellenére, hogy már nem voltam fiatal, parkettánoos lettem és nagyon szépen kerestem. Egy éjjel bejött a Ghat Noir- Iba egy jómódúnak látszó férfi, egy csinos nő társaságában. Többször táncoltam a nővel s aztán leültem az asztalukhoz, pezsgőt ittunk és vidáman elszórak óztunk. Megtudtam, hogy á férfit GTangernek hívják, órásboltja van és a nő a felesége. Valószínűen az asszony unszolására mindgyakrabban je­lentek meg a mulatóhelyen és aztán én is meglátogattam őket. Panaszkodtam, hogy nincs jó lakásom, erre ők azt ajánlották, költözzem hozzájuk. Külö­nösnek találtam Granger ajánlatát, hiszen nem volt vak és látnia kellett, hogy a felesége bizalmával és rokonszenvével tüntet ki. A jelek szerint Granger nemcsak, hogy nem tiltakozott felesége viselkedése ellen, de he­lyeselte is. Engem nagyon megszeretett és nekem semmi okom sem volt arra, hogy el ne fogadjam a derék órás ajánlatát. K,is szál­lodai szobáimból elköltöztem és hozzájuk men­tem lakni a Bútten-Mont m artr e-uccáiba ... Két barát a fronton A továbbiakban elmondta Pierre Desro­ches, hogy már aznap, amikor beköltözött Grangerékhez, kedvese lett Granger asszony, igy múlt el majdnem két esztendő, amikor kitört a világháború, Emanuel Granger és Pierre Desroches is bevonult. Együtt mentek ki a frontra, egy csapatnál szolgáltak és a harctéren még jobban ösz- s zebar átko ztak. ő, Pierre Desroches, Verdun mellett megse­besült és -sokáig egy katonai kórházban fe­küdt. A háború alatt ettől az időtől kezdve nem láttam többé Ernáiméi Grangert, később értesültem csak arról, hogy Granger német fogságba esett. Amikor véget ért a háború, visszament Páris- ba. Első dolga volt, hogy hazamenjen a But- tes Mont martreuiocába. Granger asszony nagy örömmel fogadta és elhalmozta minden jóval és szerelmével. Granger csak néhány hónap múlva szabadult a német fogságból. Ő is hazatért és a háború után tovább folytatódott hármójuk élete. A siroatuli szerelem — Szép békességben éltünk hárman, — vallotta Pierre Desroches — csak az volt a baj, hogy nem volt állásom és semmit sem kerestem. Granger viszont csakhamar fellendítette üzletét és én is segí­tettem neki a boltban. Később különböző vál­lakózásokba fogtam. Valamikor, mielőtt kru­pié lettem, megtanultam a bognár mos térsé­gét. Granger pénzt adott kölcsön és bognármü- hclyt nyitottam. Sajnos, hat évvel ezelőtt Grainger asszony sú­lyosan megbetegedett, kórházba vitték és megoperálták. Az operáció halálos volt. Granger is, én is egyformán sirtunk a teme­tésen és aztán kettesben maradtunk a villában. Higyjék el, uraim, az egész környék meg­mondhatja, úgy éltünk, mint két testvér, nagyon sze­rettük egymást, hiszen Marié — igy hivták Granger asszonyt — a sírból is összekap­csolt bennünket szerelmével- Neon értem a vádat, sejtelmem sincs, ki le­het az az ember, aki ebben a névtelen levél­ben ilyen gáládul meggyanúsított. A mérnök és az örökség Ezeket mondta első kihallgatása során az öreg Desroches, aki már a hatvan felé köze­ledik. A rendőrség emberei azonban nem elé­gedtek meg ezzel a vallomással, hanem meg­idézték Odic mérnököt, aki az állítólag meg­gyilkolt Granger órásnak a sógora. Odic mér­nök a rendőrök kérdéseire elmondta., hogy csakugyan megfelel a valóságnak mindaz, amit Desroches mondott el különös életéről és a szerelmi hármasról. Odic mérnöknek vé­leménye Sizerint Granger már a háború előtt különös idegbetegségben szenvedett. Ezután Odic mérnök súlyosan terhelő vallo­mást tett. Kiderült, hogy tulajdonképp a hűt­lódkurát igénylők kérjék a Csizi Tód Brőm i Fürdő Prospektusát tesmonfcmartrei uocaá ház Granger asszony tulajdona volt, aki, mielőtt megoperálták vol­na, végrendelkezett olymódon, hogy halála után a házat, a nagy kertet és egyéb vagyonát Desroches és Granger közösen öröklik. — Három évvel ezelőtt előttem is gyanús volt szegény sógorom különös eltűnése, de idegbajával magyaráztam ezt, — vallotta Odic mérnök. — A háború alatt még inkább sú­lyosbodott Granger állapota és csakugyan vol­tak lehangolt órái, amikor, különösen felesé­ge halála óta gyakran panaszkodott, hogy nincs semmi értelme életének. Viszont Granger halála után a ház, a kert és az órásbolt Desrochesé lett. A derétk Granger külön végrendeletben mindent erre a volt krupdére hagyott és bennünket ki is rekesz­tett a hagyatékból. A jó Mimi visszatáncol — de hiába Mialatt a kihallgatások folytak, a rendőrség emberei hozzákezdtek a villa kertjének fel­ásásához. A grafológus rendőrtisztviselő szak- véleménye alapján három detektív azon fára­dozott, hogy kiderítse, vájjon ki az a nő, aki a névtelen levelet irta. A Saint Quen negyed lakói, akik jól ismerik Desrochest, elmondták, hogy gyakran látták, amint a villába bement egy elegáns nő. Pon­tos személyleirást adtak. Kiderült, hogy az a nő, aki Desrochest időnként meglátogatta, az egyik montmartrei kávéház pénztárosnője, aki valamikor táncosnő volt. Marence Dissiernek hívják és a Montmartre éjszakai életében mindenki a ,,jó Mimi“ né­ven ismeri. Nyomban, amikor mindezt megállapították, rendőrök' mentek a jó Mimi lakására és első dolguk volt, hogy iráspróbát vettek tőle. Noha a jó Mimi próbálta eltorzítani Írását, mert sej­tette, miről van szó, mégis már a laikus szem is könnyen észrevehette, hogy a névtelen feljelentés írója Maxence Dis- sier veit. Most rendkívül gyors tempóban peregtek az események. A jó Mimi bevallotta Peyre rendőrfőnöknek, hogy csakugyan ö irta a levelet. A háború előtt Pierre Desroches barátnője volt és Első szlovák ékszer-, arany- és ezfistgyár Tulajdonosok s FROSTSG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás —- Eladás eredeti gyári árakon U-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszkőzlünk Telefon: 529—85. Telefon: 629—*6. FRANT. HOFFMANN kárpitos és dekoratőr Prága-Vínohrady, Sa fari kova 3. (Clubbnlorok speciális előállítása saját tervek szerint — El»8 rangú kivitel viszonyuk akkor szakadt meg, amikor Des­roches kiment a frontra. — Tudtam, hogy Pierrenek viszonya van Granger asszonnyal, — mondta a jó Mimi — de megbocsátottam ezt neki, hiszen szegény ördög volt és1 jól járt, amikor ingyen lakást, jó ellátást kapott a Granger házaspárnál. Granger asszony halála után találkoztam is­mét Pierre-rel, bizony, ekkor már mindaket- ten kissé megöregedtünk, de azért felelevenítettük a régi szerelmet és Desro­ches gyakran felkeresett engem lakásomon. Egyszer elmondta nekem, hogy elteszi láb alól az öreg Grangert, mert altkor egyedül marad a villábaa és én is hozzá költőzhe­tem. Próbáltam lebeszélni erről a gazságról és meg is Ígérte, hogy nem öli meg Grangert. És mégis megtette. A gyilkosság után feldúlt arc­cal bejött a mulatóhelyre. Erős pálinkát ivott és ezt mondta nekem: Most már hozzám jöhetsz lakni! Láttam az arcán, hogy pokoli tervét csak­ugyan végrehajtotta. Aztán egészen ittas lett és elmondta nekem, hogy a holttestet elásta a villa kertjében egy dió­fa alatt... Én persze nem költöztem hozzá és a gyilkos­ság óta alig érintkeztem vele. Karácsonykor megfogadtam a templomban, hogy nem vá­rok tovább. A bűn évfordulóján feljelentem Pierret, hadd vezekeljen. A gesztenyefa alatt A jő Mimit szembesítették Pierre Desro- ohessal, aki most már remegve vallotta be, hogy csakugyan 6 a gyilkos. Alig, hogy elhangzott a beismerő vallomás, Peyre rendőrfőnöknek telefonon jelentették detektivjei, hogy a villa kertjében egy gesztenyefa alatt meg­találták Granger holttestét. A rendőrorvos a már majdnem szétporladt hullán nem tudta megállapítani, hogy Desro­ches hogyan követte el a gyilkosságot. A gyil­kos végül töredelmes vallomást tett és el­mondta, hogy éjszaka álmában lőtte agyon Grangert és rögtön kivitte a kertbe, ahol el­földelte. Henderson és Dovgalevsky megkezdték tárgyalásaikat London, juiius 29. Az angol fővárosban ma délután találkozott először Henderson angol külügyminiszter és Dovgalevsky párisi orosz nagykövet, aki tegnap érkezett Londonba. Beavatott körök értesülése szerint Hender­son és Dovgalevsky tárgyalásai, melyek az angol-orosz diplomáciai viszony ujrafelvéte- léről szólnak, hosszabb időt fognak igénybe venni. Oroszország csak a diplomáciai vi­szony ujrafölvétele után hajlandó az angol kártalanítási igényekről tárgyalni és azokról a garanciákról, amelyeket Anglia az indiai kommunista-propaganda megszüntetésére kí­ván. Ezzel szemben Henderson bejelentette az Alsóházban, hogy Anglia csak akkor ak­ceptálja Szovjetoroszország nagykövetét, ha Moszkva időközben megadta a kommunista agitáció megszüntetésére vonatkozó garan­ciákat. A megoldás módja bizonyára az lesz, hogy a két kényes kérdésben egyelőre csu­pán elvi megállapodást hoznak s a további részleteket, valamint a megállapodások élet- beléptetését, a nagykövet megérkezése után beszélik meg. Egyes lapok a kinevezendő uj nagykövetek személyét is ismerni vélik. Orosz­ország Szokolnikovot küldi Londonba, Anglia Kennworthy-t Moszkvába. Annyi bizonyos, hogy Anglia nem folyósít kölcsönt Oroszor­szágnak, de a szovjet bevásárlásait nagyban megkönnyitik Nagybritániában. Személy- és fehergözös halálos karambollá az Égei-tengeren Athén, juiius 29. Az Egei-tengeren tegnap egy személygőzös összeütközött egy tehergő- zössel. Az összeütközés következtében a sze- méjygözös kettévált és öt perc leforgása alatt elsüllyedt. Személyzete és utasai mentőcsóna­kok ou próbáltak menekülni, de sokan közü­lük a tenger hullámaiba vesztek. Eddig hét halottat fogtak ki, de bizonyosra veszik, hogy a katasztrófának sokkal több halálos áldozata van. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képe hetilapul a Képes Hét Gazdag tártál ómmal jelenik me$j minden csütörtök 5^

Next

/
Oldalképek
Tartalom