Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-28 / 169. (2094.) szám

A nyitrai kerületi bíróság egy hétszázezer koronás biriokháboritási perben megsem­misítette a vágsellyei járásbíróság ítéletét és elutasította a földh keresetével Hosszas huza-vona után elintézést nyert a sopomyai bonyolult birtokper — A földhivatal időközben »papirosone felparcel­lázta a földeket Nyitra, julius 27. (Saját tudósítónktól.) A maga nemében páratlanul álló birtokháboritási perben hozott ítéletet a nyitrai kerületi bíróság. Az érdekes ügy részletei rávilágítanak arra az eljárásra, melyet a földhivatal egyes birtoktulajdonosok és bérlők ellen folytat, törvénytelen módon igyekezve megszerezni azokat a földeket is, melyekre nincs és nem is lehet igénye. A jelen esetben a földhivatalnak, mint felperes­nek sikerült az elsőfokú bíróságnál kedvező ítéletet nyernie, ellenben a nyitrai kerületi bíróság másodfokban már teljesen más álláspontot foglalt el és teljes terjedelmében megváltó itatta a járásbíró­ság Ítéletét, megállapítva, hogy a földhiva­tal keresete nem nyugszik jogi alapokon. Az érdekes birtokháboritási ügyről az alábbi tudósításunk számol be: A Sopornya-Sintava községek között elte­rülő mintegy háromszáz holdas Ohrenstein- féle birtokot az országos földhivatal még 1922 október havában zárlat alá vette azzal, hogy a birtokot a földigénylők között par­cellázni fogja, illetve maradékbirtokot ha­sit A földhivatalnak ezzel a kezdő lépésével egy olyan ténykedési sorozat következett, mely párját ritkítja a földbirtokok lefoglalása és parcellázásának történetében. A birtok zár alá vétele után ugyanis a birtok tulajdonosa kér­vényt nyújtott be, melyben kellőképpen kimutatta, hogy a lefoglalás nem nyugszik törvényes alapokon. Alig egy hónappal később a földhivatal is belátta, hogy a Wrtok zár alá vétele kissé elhamarkodott volt, miért is végzésileg feloldotta a földeket a zár alól. A tulajdonos, illetve a földek bérlője a leg­nagyobb lelkinyugalommal kezdte meg a föl­dek megmunkálását. Alig múlott el azonban néhány hónap, egész váratlanul megérkezett a földhivatal újabb végzése, mely arról érte­sítette a földbirtokost, hogy a földeket parcellázás céljaira ismét zár alá vették. Ez alkalommal már nehezebb helyzete volt a föld tulajdonosának, mindazonáltal sikerült elérnie a zárlat újbóli feloldását. A feloldás ténye a jelek szerint nem volt kel­lőképpen keresztülvezetve a földhivatal köny­véiben, — amennyiben a földhivatal végrehajtást és kilakoltatást kért. Ez történt 1927-ben. A bírósági tárgyaláson kiderült, hogy a földek nincsenek zárlat, alatt és a végrehajtás körül súlyos formahibák tör­téntek, ennek dacára azonban a végrehajtás jogerőre emelkedett és elren­delték a bérlő ellen a kilakoltatási eljárást A kilakoltatás nem ment simán, amennyiben a bérlő panaszt emelt ellene. A panasznak a bíróság helyt is adott s igy y a bérlő továbbra is megszakítás nélkül gaz­dálkodott a birtokon. Az országos földhivatal a múlt év őszén azt az értesítést küldte a bérlőnek, hogy ez év tavaszán át fogja venni a földeket, miért is készüljön fel a távozásra. A bérlő jogait is­mét megcsonkítva látva, kérvényt nyújtott be aziránt, hogy a gazda­ságban továbbra is hagyják meg, már csak azért is, mert időközben ő szerződési köte­lezettségéhez híven kifizette a bérösszeget közel félmillió korona összegben a földek ; tulajdonosának s igy a földhivatal paran- . csának végrehajtása súlyos anyagi károkat okozna neki. Erre a beadványára választ, érdemleges el­intézést nem kapott, mire a szezón bekövet­keztével megtette a szükséges intézkedéseket a földek megmunkálására. A földhivatal ek­kor pert indított ellene, melyben azzal vádol­ta meg, hogy birtokháborítást követett eL A földhivatal a bíróságtól annak kimondá­sát kérte, hogy a bérlő köteles a földeket azonnal átadni s a további gazdálkodást végrehajtás terhe alatt abbahagyni. Ugyanekkor a bérlő viszontkeresetet adott be, biztosítani akarva magát arra az esetre, ha a bíróság váratlanul a földhivatalnak adna igazat. Viszontkeresetét közel félmillió koro­nás bérösszeg követelésére alapította. A vágsellyei járásbíróság július 4-én foglal­kozott az üggyel. A földhivatal képviseletében a pénzügyi pro- kuratura vett részt a tárgyaláson, mig a per­bevont bérlőt Malitus József dr. ügyvéd kép­viselte. A járásbíróság a felek meghallgatása után a földhivatalnak adott igazat és megállapi- tótta a birtokháborítás tényét, kötelezve a bérlőt a földek átadására. A járásbíróság ugyanakkor teljes egészében elutasította a bérlő viszont­keresetét, egyben a hozott Ítéletet végrehajlhatónak mondotta ki, tekintet nélkül arra, hogy az fellebbezés folytán nem emelkedett jogerőm. A bérlő a reá nézve sérelmes Ítélet ellen Malitus dr. ügyvéd utján fellebbezést adott be. A nyitrai* kerületi bíróság a napokban tár­gyalta a bonyolult ügyet. A bérlő képviselője hiteles telekkönyvi kivonatokkal igazolta, hogy a földek nem is tartoznak zárlat alá, s igy a földhivatal ab ovo lehetetlen pert tett folyamatba. A földhivatal képviselője ekkor a vágsellyei járásbíróságnál hivatalos leletet vétetett fel, melynek alapján a járásbíróság utólag zárlat alá vette a föl­deket. A folytatólagos felebbviteli tárgyaláson Ma­litus dr. rámutatott arra, hogy a járásbíróság ezen intézkedése teljes egé­szében ellenkezik a törvényes előírásokkal, amennyiben hasonló esetben csak kérvénnyel intézhető el a zárlat alá vétel, mely kedve­zőtlen döntés esetén a legfelső bírósághoz panaszolható meg. A járásbíróság azonban nem jogosult a zár alá helyezés kimondására. A kerületi bíróság teljes terjedelmében megváltoztatta a vágsellyei járásbíróság ítéletét és végzését s a perbe vont bérlőnek adott igazai Érdekes fordulatot adott az ügynek az, hogy a földhivatal, amikor látta, hogy a birtokhá­boritási per kedvezőtlenül végződött reá nézve, a termés megbecslését kérte, azt akar­va elérni, hogy a földek hozadékát Ítélje neki a bíróság. A földhivatal eme lépése azonban előreláthatólag csődöt mond, amennyiben a jogszabály az, hogy hasonló esetben nem lehet bírósági utón becslést eszközölni. A földhiva­tal ügykezelési rendjére jellemző, hogy bár az ügy még nem volt elintézve, felparcellázta a földeket. A bírósági döntés következtében azonban természetszerűleg nem kerülhet sor a papiroson felparcellázott földek kiosztására. Az ügy, a jelek szerint, a legfelső bíróságot is foglalkoztatni fogja s igy a fejlemé­nyek elé általában nagy érdeklődéssel te­kintenek. (d.) Nagy harc robbant ki Angíia orvosi köreiben a pszichoanatizis körül Az ellentábor a pszichoanalitikus gyógymód betiltását követeli — Leszavazták az indítványt — Manchester, julius 27. Ismeretes, hogy Freud Zsigmond híres pszicho­analázmusa ellen régóta folyik a harc tudományoe körökben. A pszichoanalízis néhány évtized alatt úgyszólván az egész világot meghódította. Ez a bódítás azonban nem volt tartós. Pár év óta egyes tudósok a legkomolyabb aggodalmat fejezték ki az elmélet ellen. Akadtak olyanok is, akik u egéea Freudizmust elvetendönek mondották. Legutóbb a berlini tudományoe akadémiában fel­olvasást tartottak s ebben a freudizmus súlyos vál­ságát állapították meg. Manchesteri tudósítónk írj*. hogy az angol or­vosi egyesület — ez a legelső orvosi testület An­gliában — tegnapi ülésén igen heves hangok hallatszottak a pszichoanalí­zis ellen. L. A., Parry orvosprofesszor indítványt nyújtott be. amelynek az volt a célja, hogy tiltsák el az orvosokat a pszichoanalízis segítsé­gével való gyógyítástól. — A pszichoanalízis — fejtette ki a? orvospro­fesszor — voltaképpen semmit sem ér. De ez még nem volna baj. Az igazi baj az, hogy mig a pszichoanalízis tudományos szempontból ér­téktelen, gyógyítási szempontból határtalanul káros. Parry dr. elmondotta, hogy a lélekelemzés volta­képpen abból indul ki, hogy minden tettünk és minden gondolatunk a azeroálalitásban gyöke­rezik. — No most már — folytatta — a lélekelemző kivallatja a páciensét s úgyszólván égés* lényét belemártja a szekxualitásba. Beszéli neki tudományosan, hogy minden tette ekörül forog, amivel voltaképpen azt éri el, hogy erre a térre szorítja őt rá. Az orvosprofesszor hajmeresztő adatokat sorolt fel arról, hogy hogyan tettek tőnkre ilyen módon fiatal leányokat és fiukat Londonban tizennégy orvos foglalkozik pszicho- analízis saJ. Sajnos, ez a mesterség egyre terjed s mind töb­ben készülnek „a magasztos hivatásra". Kitért arra is, hogy egy ilyen „kezelés" körülbelül 2000 fontba kerül. — Ha — fejezte be a fejtegetését — idejében közbe nem lépünk olyan súlyos bajok fognak tá­madni a társadalmunkban, amelyekkel nem tu­dunk majd megbirkózni. Donglas tanár rámutatott arra, hogy a freudiz­musban egyetlen egy uj gondolat sincsen. — Tessék jnegkéredeani akármelyik katolikus papot, — úgymond — ez majd megmondja, hogy a gyónók mondanivalójának 90 százaléka szexuá­lis tárgyak körül kering. Egyáltalában nem nóvum tehát a*, hogy tet­teink és szavaink jórészének eredete hol ke­resendő. A pszichoanalízis nagy bűne azonban az, hogy ahelyett, hogy elterelné a figyelmet erről a tárgykörről, a legképtelenebb eszközökkel reá ja irányítja. Természetesen voltak a* orvoeegyesftletben olya­nok is, akik megv értelmezték Freud Zságmondot és a teó­riáját Sőt úgy látszik, ezek voltak többségben, mert ami­kor szavazásra került a 6or, Parry indítványát elvetették. nM Felbukkanó és eltűnő szigetek Vulkánok nőnek ki az óceán talajából — A föld fizikai térképe sem állandó Prága, julius 25. Batáriéból egy rövid kis hir érkezett, amely a geológiával és a geofizika tudo­mányával foglalkozók figyelmét rendkívüli mér­tékben felit Öltötte. A hir arról számol be, hogy a 278 méter hossza és legmagasabb pontján 138 méter magas Anak-Krakatao sziget egy szép na­pon. julius hó negyedikén egyszerre hiréelenűl eltűnt, elsülyedt. A Sunda-tengeriszoroe ezzel újból a tudományos érdeklődés központjába kerül és megérdemelten, mert a sohasem nyugvó föld felszínének egyik két­ségtelenül Legérdekesebb pontja, amely természeti jelenségeivel igen gyakran szolgál váratlan meg­lepetésekkel. Ez a 25 kilométeres széleeségü tén- geri ut nem nagy mélységű és igen érdekes kelet­kezésű, mert éppen úgy, mint a Gíbraltár-szoroe, egy összefüggő lánchegység ketté töréséből kelet­kezeit. Ezért azután itt a föld felszíne igen meg van sebezve, gyakoriak a beteg, forrádásow he­lyen a vulkánikus jelenségek, örökre háfcorgő pontja ez a földgolyónak. A földalatti háborgó erők nagyón gyakran jelentkeznek és kitöréseik­kel olyankor rendkívül nagy pusztításokat hajta­nak végre. A geológiai történetben örökké emlékezetes ma­rad például az 1883. évi augusztus 27-iki dátum, amikor egy hihetetlen erősségű vulkánikus kitö­rés rázta meg a 830 méter magas Krakatao szi­getét és annak legnagyobb részét a levegőbe röpítette. Olyan hatalmas erejű volt az explozió, hogy a rob­banás zaját 3600 kilőmétemyi távolságra eihallót- lák, túl egészen Ceylon szigetén és Manilán, tehát olyan távolságig haladtak a hapghullámok, ami megfelel a Prága—Gröuland, vagy Prága—Perwla közli távolságnak. Az izzó Lávatön;egek 50 kiló- méter magasságig vetődtek fél, a finom vulkánikus por pedig olyan magas légrétegekbe jutott, hógy éveken át többször megkerülte a földét és estén­ként m égboXUnatnak különbig©# vöröses fényt adott. Ezt a szokatlan jelenséget a tudományos viszonyokat nem ismerő, babonás emberek nagy rémülettel nézték és a közelgő világ végéről be­széltek. Krakatao-sziget maga lakatlan volt, azon­ban a megdöbbentő erejű robbanás mégis rettene­tes pusztítást végzett anyagiakban és emberéle­tekben, egyike volt ez az njkor legnagyobb bö- megkatasrtrófáinak, amikor a vulkáni kitörésnek kísérő jelenséged, földrengés és a rengés áltat felvert szökőár elpusztította a szigetek pártvícTS- keót és több, mint 30.000 embert gyilkolt meg. Hosszú ideig azután lecsendesedtek Vnlkanos erői. Az újságolvasó közönség azonban emlékez­hetik rá, hogy a* 1927-ik esztendő # föld történetében újból mint katasztrófa-esztendő szerepelt. Mintha a bosszúálló természet figyelmeztetni akar­ta volna a botor emberiséget, hogy ne pusztítsa önmagát, él ég az a vérengzés, pusztítás, amelye­ket a főid belső erői idéznek élő. 1927-bétt a gló­bus különböző pontjain, különösen a megsebzett részeken, ahol egykór föíddarabok szakadtak él egymástól, vagy a földkéreg nagymértékű lesülyé- dése következett bé, újból rengéei és kitörési ka­lászt róifák ijesztették még a* emberiséget. 1927. decemberében # geológiáikig annyira vi­haros Sunda-utban is újból vulkánikus tevé­kenység korssaka lépett fel. Láng ísland és Ver latén ísland szigete között tengervíz alatti vulkánikus kitörések következték egymásra, amelyek újból hatalmas szökőárákat bocsátottak a környező szigetvilágra, úgy, hogy a riz hatalmas, 250 méter magáéásgfa is felszökő tölcsérekben tört az égnek és forró látfatőmegék ogéez 1200 méter magasságig lökődtek fel. Az 1883-as nagy katasztrófa idejére visázáemlékezve a strandök lakossága még idejében vikazáhuzódolt a magaslati helyekre és igy emberéletben csúfján kis mértékű vsaetetég követhwett ha, mm£l m­---------' --------------— gyobb volt a pusztulás a kikötőkben horgonyodé hajók között. A holland—indiai kormány Láng ísland azig© tén modern geofizikai megfigyelő állomást szereli fel, hogy a Sunda-szigetek világában fellépő jelen­ségeket állandóan tanulmányozza. A* 1927-iki rengési és kitörési periódusban az a# állomás néha rekordnapokat regisztrálhatott. Volt nap, amelynek 24 órája alatt 2500 kátö-i résnél többet jegyeztek fel. Azután nagyon különös jelenség következett. 1928. január 28-án egyszerre csak egy uj sziget kontúrjai bontakoztak ki a viz felszínén, a ten-1 geri talajról egy vulkánikus eredetű hegy kez­dett feltornyosulni é9 csakhamar magasabb ai« maival a viz színe felett jelent meg. Ezeket a vulkánikus ormokat a tengeri hullámverés nyomban heves ostrom alá vette és darabokra törte, azonban a begyépitő tevékenység tovább tartott és végül is kialakult az uj sziget, amely 278 méter hosszúságban nyúlt el a Sunda-utban, legmagasabb pontja pedig a viz szintje felett 138 méterre emelkedett. Ez év julius 4-én az­után ez a sziget, amely tizenhét hónapig élt, újból csak eltűnt és azon a helyen, hol nemré­giben szárazföldet jeleztek a hajózási térképek, most a tenger hullámai csapkodnak. Az oceanografia gyakran emlékszik meg szigetek keletkezéséről és eltűnéséről, az ilyen jelensége­ket azonban a leggyakrabban az Indiai és Csen­des Óceánnak szárazföldtől nagyon félreeső he-1 lyein figyelték meg. Mindezekben az esetekben arról van szó- hogy egy vulkánikus hegy nőtt ki a tenger fene­kéből. A vulkánikus kőzetek lazább darabjai, a légbuboi rékoktól felfújt láva, a laza tuffák, homok és ha­mu ostromló hullámokkal szemben nem sokáig bírják az ellenállást, úgyhogy • sziget nagyon gyakran már akkor elpusztul, amikor épülőben van. .Amint az egészséges fogat is megtámadja a szu és ha nem kezelik, töméssel meg nem erősítik, egy keményebb harapásra a korona betörik, úgy vert szét a hullámok ostroma a vulkános szigetek ko­ronáját csupán a gyökér, a vulkános hegy kupa- alaku nyele marad meg a viz színe alatt és a fe­lülethez közel nyomuló alattomos szírijeivel válik veszélyére a hajózásnak. Az ilyen tengerből teU bukkanó vulkános szigetek tehát már keletke­zésük alkalmával a bomlás csiráit hordják umn gukban. Sokkal ritkábbak és rejtélyesebbek földünk fel­színének azok a változásai, amelyek nagy, lakott szigetek elpusztítására vezetnek. A legrégibb történelmi hagyomány az Atlantis elsülyedésérfS szól, erről a hatalmas, nagy kiterjedésű kontis nensről, amely állítólag több ezer évvel ezelőtt a róla elnevezett óceán helyét töltötte ki. Platón görög filozófus közlése szerint, aM Krisztus előtt 400 évvel élt. Atlantison egy hatalmas és virágzó kutturáilam is volt, amelynek királyai hatalmukat^^ az európai kontinens egy részére is kiterjest* " tették. Platón elbeszélése szerint azután hatalmas - földrengések a tenger szine alá sülyesztették egész Atlantist, A mondának egész koszorúja fo­nódott a titokzatos, kontinens nagyságú sziget kö­ré és az Atlantis-probléma a geográfusoknak é© történettudősoknak buzgó munkája ellenére még mai napig sincs megoldva. Joggal adhatnunk iga-* zat az elmúlt század legnagyobb természetbúvá­rának, Alexander von Humboldtnak, aki aaf mondja, hogy az Atlantis-mond a a* igazságnak é© mesének csodálatos keveréke. Már ellenőrizhetőbbek azok a jelentések, ame­lyek Vineta elpusztulásáról szólanak. Ez a veo^ deknek volt virágzó kikötő városa, amely az Odera torkolata előtt épült egy szigeten. A tizenkettedik század folyamán a vihar által felvert hullámok; ostromolták meg a szigetet és a rajta levő virágzó várossal együtt elnyelték. Azóta már rendkívül sokat kutattak a Vineta-monda felderítése körül* de nem nagy eredménnyel. Még ma is keresik Vi­neta romjait a Peeoe torkolata előtt és búvárok gyakran ereszkednek alá, hogy az eltűnt mese­beli város emlékeit megleljék. A« njabb időkben annak a szigetnek eltűnése érdekes, amelyet Newton kapitány állítólag Il­land tői délnyugatra 1578-ban fedezett fel. Arány­lag nagy kiterjedésű sziget volt ez, amelyet sok múlt századibeli térkép még feljegyez Bús vagy Busse-sziget néven. A sok legendás szigeten kivül van még igen nagy számban olyan sziget, amelyeknek egykori létezésér® megbízható tudósításunk ván, de ma már a tenger hullámaiban pihennek. Amióta a déli angol krétapadot a tengeri hullámok ostroma elrágta és Anglia meg Franciaország között tenge­ri csatorna, a Dover-szoros jött létre és igy az ÉSzaki-tenger délnyugati irányban kapcsolatba jutott a nyílt óceánnal, a holland és északnyugati német partokon egész sor kisebb-nagyobb sziget pusztult el. Az Északi Tenger partmentí talaján gyakran találnak elsülyedt erdők maradványaira és ez eléggé bizonykodik arról, hogy itt jókora szárazföldet hódított meg a tenger. A szigeteknek áz az egymás mellett húzódó koszorúja, amely az Északi tenger déli és keleti partvonalát kiséri, csak nyómoruságos maradványa, az egykor össze­függő széles szárazföldi csíknak. Brémai Adóm krónikája, amely az 1070. év körül íródott; Bánt szigetéről mint igen nagy szigetről emlékezik meg. Ennek a szigetnek csak apró, széteső darab­kái vannak meg, Norderney, Juist és Borkuni szi­gete. Ennek a szigetnek elpusztulása n tenger ostromán kívül az északi német tergérpart foko­zatos süllyedésében keresendő. W. Wolff professzor, a kiváló német geológus kimutatta, hogy egy évszázad alatt a tenger­part itt 19—33 centimétert sülj’ed. Szigetek tűnnek fél, szigetek buknak újból a viz álé, a fizikai térkép éppen úgy, mint. a politi­kai, nem állandó, csak pillanatfelvétele a roha­nó életnek, amely mindig más és más képű. Panta rei, minden folyik, ahogy a nagy görög bötaseiő* lierákleitas LaniU'tta... Tfawy Zoltán A* f 1929 julius 28, vaaám&p tmmummmmmmmmmmammmummmmm ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom