Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-25 / 166. (2091.) szám
1929 július 25, estttfrtSfc A távozó Pálóczi Czinke István püspök lelkét a református egyház szenvedései törték meg A püspök megható búcsúja egyházkerületétől — Az egyházkerületi közgyűlés méltatja a távozó egyházfő nagy érdemeit-Kassa, julius 24. Tegnapi számumkfban részletesen beszámoltunk a Tiiszáninnéni református egyházkerület közgyűléséről, amelyen Péter Miihóly püspökbelyettes felolvasta Pá- lócza Czinke István megható lemondó levelét A búcsúlevélben a távozásra készülő püspök többek között a következőket mondja: ^Nem a mumkába fáradtam bele, de állandó fájdalmat okoz lolkésztármbn egy- részének bizonytalan sorsa és könnyel- sómtt kenyere, akiknek Mkmvpolgáségát, ezáltal megélhetését is kérdésessé tették. S ugyanígy fáj iskoláinknak, legdrágább reformációi örökségünJcnek, lassú, de tervszerű elsorvasztása, a régi ideálok szolgá- leiéből váló kiforgatása. Bucsuzásoim pillanatában — bár csordultig mi a szivem, — nem mondhatok sokait Elveimet, terveimet, telkemet ismeritek. Azokat évről-évre beleöntöttem püspöki és kon- venti jelentéseimbe. Ha keveset tudtam belőlük — veletek karöltve — megvalósítani: nem rajtam múlt, nem rajtunk nvuM, hanem azokon a látható és láthatatlan hatalmakon, amelyeknek ereje a mi erőnket meghaladja. A tí helyzetetek annyiban lesz könnyebb, amennyiben talán rövidesen jóváhagyott egyházi törvények fognak fedezni benneteket Magam részéről a politikát igyekeztem egyházunktól mindenkor távoltartani és ezt a szent intézményt magasabb ideálok szolgálatába állítani. Ha a politika romboló árja kezdett mégis az utóbbi időben gátjainkon át- szivárogni, az annak a kisértő ördögnek az aknamunkája volt, aki népünket és annak pásztorait alébb a kenyórtelenség köves pusztájában hurcolta meg, onnan pedig felvitte az Ígéretek csillogó hegyére . . . ■Mindenkor hálás leszek Istennek azért a nagy kegyelemért, hogy az itteni elárvult kálvinista magyarságnak én lehettem első püspöke.'4 A levél kapcsán Péter Mihály püspökhe- lyettes fogalmazásában é6 előterjesztésében a közgyűlés határozati javaslatot fogadott el, amely bánatos szavakban emlékszik meg Pálóczi Czinke Istvánnak állásáról való lemondásáról és távozásáról s méltatja nagy érdemeit, melyekkel működését örökké emlékezetessé tette a szlovenszkói magyar református egyház életében. Pálóczi Czinke István lemondása elsősorban a tiszáninneni egyházkerületet érinti mélyen, de kihatással van az egész egyetemes egyházra. 6 volt az, aki tiz évvel ezelőtt a szervezés mimikáját a kezébe vette és egy pillanatig nem nyugodott addig, mdg az egyházkerület az egyházmegyék megalakulása által szerves alakot nem öltött, meg nem alakult az egyetemes koravént és a törvényhozó zsinat, amely püspökké választotta és elnöke lett a konAtnemle dr. a kisebbségek helyzetéről Prága, julius 21 Ámendie Ewald dr., az európai nemzetiségi konferencia főtitkára a Köfeasdhe Zeitungba cikket int az európai kisebbségek helyzetéről és kilátásairól a madridi határozatok elfogadása után. A madridi határozat — inja — az első pÜ- laratban gátlónak látszik a kisebbségek célodnak követése és kifejlesztése szempontjából Mindazonáltal van benne valami olyan, ami a helyzetet tetemetesen megváltoztatta. Négy dolog az, hogy a határozat értelmében a népszövetség kisebbségi eljárásainak egész anyaga valamennyi népszövetségi tagállam kezébe kerűL s így mindenki bepillantást nyer a genfi ügyvezetésbe. Hogy kell ezt az újítást értékelni? A tanács a probléma részleges megoldása után a szövetség tagjainak rendelkezésére bocsátja a probléma periratait s ágy bizonyos mértékben a plénumára bízza a végső döntést. A tanács a problémák egy részét természetesen nem lodolta meg kielégítően, 'de a madridi határozatok értelmében az utolsó szót a teljes ülések mondják ki így hát Madrid is csak átmeneti állomásnak tekinthető s helytelen a kisebbségek ellenségeinek az a beállítása, hogy Madridban a népszövetség végleg lezárta a kisebbségi kérdés elvi megvitatását s ezentúl minden azon alapelvek szerint történik a ■tanácsban, abggy Madridban elhatározták, a*'. 1 ■ mtmmaar^ veratnek és a zsinatnak is. Egész leikével azon munkált, hogy a református egyház és az állam közötti békesség és harmónia megteremtessék, hogy az állami törvények keretein belül az egyház szabadsága és függtelen- sége megőriztessék. Ha fáradozásait nem is koronázta siker, küzdelme törvényes, jogos, nemes volt és a távozó püspök vonzó példát hagy maga után. Hálával emlékszik meg az egyházkerület arról a tevékenységéről is, amellyel a vallás irárat közönyös világban a telkeket igykezett felrázni és az ősi református erőket felébreszteni. Ez ébresztést munkálta minden szavával, cselekedetével, mindem szivibőlszakadt imádságával, prédikációjával, bölcs püspöki és egyetemes konvemti elnöki jelentéseivel. Ezt munkálta vallásiam könyveivel, minden irodalmi munkálkodásával, de főképpen az Énekes Könyv kiadásával, amely nevét még akkor is megőrzi, ha már ő régen porladozmi fog, mert aranyi sok szépséges énekei között, még akkor is százezrek ajkán fog hangzani s a földi keresztek közt százezrek ajkáról fog égbetöxni az „Uram maradj velünk" immár református himnusszá vált ének és százezrek fognak igy esedezni vele: Szánk hogyha bús panaszt zug Reggeltől esteiig, Szivünk, ha fájdalommal csordultig megtelik, És irt sehol sebünkre nem látunk, nem lelünk, Uram ne hagyj magunkra, Uram maradj velünk. Véres szerelmi gyermektragédia egy loiharingiai sportünnepélyen A lengyel Hu végzetes szerelme — Tornamutatványt végző 15 éves szerelmét a nézők sorából lelőtte s aztán önmagával végzett Pária, julius 24. Merlenbach loiharingiai város olimpiai stadionjában a franciák nemzeti ünnepének második napján, nagy tömeg jelenlétében, amely főleg a környék iskolásgyermekeiből állott, véres szerelmi dráma játszódott le. Merlenbach városa a nemzeti ünnep második napján a nagy sporttelepen jótékonysági ünnepet rendezett. Az ünnep jövedelmét a lotharin- giai ipari kerület szegény gyermekeinek fölsegélyezésére szánták. A környék egész tanulóserege felvonult tanítóinak vezetésével délután három óra tájban a sporttelepre. A program főpontját ugyanis az iskolásgyermekek szabad tornagyákorlataá képezték. A tribünökön :^s az állóhelyeken mintegy 5000 főnyi nézőközönség helyezkedett el. Amikor öt óra tájban az ünnepély csaknem befejeződéséhez közeledett, hirtelen annak a tribünnek közelében, amelyen a notabilitások helyezkedtek el, lövés dördült el. A tornázó diákleányok csoportjából éles jajkiáltás hallatszott. A 15 éves Anni Müller a szivéhez kapva, holtan roskadt össze. Leírhatatlan pánik lett úrrá a gyermekseregen. Mint a megbolygatott hangyák, minden irányban szétszaladtak s igyekeztek ki a szabadba. Még mielőtt tájékozódhattak volna az emberek, hogy minden irányból jött a Müller-lányt ért halálos lövés, a hivatalos tribün közelében njabb lövés dördült el s az egyik néző, egy alig 22 éves fiatal lengyel, kezében füstölgő revolverrel, hörögve rogyott alá. A nézők, akik főleg a tornász-gyermekek szüleiből és hozzátartozóiból rekrutálódtak, elvesztették a fejüket. Áttörték a sportteret a nézőktől elválasztó sövényt és kétségbeesetten kiáltoztak gyermekük után. A nyugalom csak jósokára állott helyre. Közben a halálos szerelmi dráma áldozatait bevitték az egyik öltöző helyiségbe. Az öngyilkos fiatalember zsebeit felkutatták s egy levelet találtak benne, amely egyszeriben megoldotta a tragédia rejtélyét. Baltkoviak József, a merényletet elkövető lengyel fiatalember azt irta ebben a levélben, hogy végzetesen szerelmes volt a kis Müller Anniba s mert a leány nem lehet az övé, végez vele s önmagával Is. Néhány héttel ezelőtt ismerte meg a kisleányt s azóta állandóan követte, szinte a nyomába szegődött, mint az árnyék, de Anni nem viszonozta érzelmeit 8 minden ajánlatát energikus szavakkal visszautasította. Amikor azonban lovagja egyre szenvedélyesebben ostromolta, megijedt és beszámolt a dologról szüleinek. Müller Anni édesatyja erre erélyesen rendreuta- sitotta a lengyel fiatalembert, aki különben egy merlenbachi gyárban nagyon tekintélyes állást töltött be s főnökei a legjobb véleménnyel voltak róla. Megmondta a szerelmes fiúnak, hogy leányának gyermekkorára való tekintettel a lengyel romantikus érzelmei teljesen kilátástalanok. Baltkoviak József ezután a beszélgetés után teljesen kétségbeesett 8 ekkor fogamzott meg a kétségbeesett terv benne. Sejtette, hogy Anni, aki az incidens óta nem jelent meg kisérő nélkül az uccán, résztvesz a sportünnepségen. A tribün közelébe lopózott, ahonnan jól célba vehette az első Borban tornászó leánykát. A lövést abban a pillanatban adta le, amikor Anni a gyilkosnak hátat fordított. A golyó átfúrta a leány lapockáját s a szív közelében állott meg. A halál nyomban bekövetkezett. Az öngyilkos fiatalember is azonnal meghalt, mert a golyó szivét járta át. Az ártatlanul vádolt kétségbe van esve jövője miatt Úgy érzi, hogy tőnkre van téve az egész élete — A lainzi áldozatban felismeri feleségét — Az orvos, aki autóbaleset után kezelte, részletesen igazolta alibijét — Leginkább attól félt, hogy szívbajos anyja megtudja a letartóztatását Abbázia, július 24. Tiz napja immár, hogy Fellner András — amint immár kiderült — ártatlanul a voloscai fogházban ült. Rettenetes váddal, borzalmas rabiógyilkosságal gyanúsították. A vád összedőlt és Fellner megérdenrii, hogy, miután az ellene emelt gyanú teljesen alaptalannak bizonyult, teljesen rehabilitálják, ö már az eteő napon megadta azokat az adatokat, amelyek kétség- bevonhatatlanul igazolták, hogy a gyilkosság napján nemcsak Bécsben, hanem még Ausztriában sem tartózkodott Amint már sokszor megírtuk, a bécsi rendőrség is edismerte Fellner alibijét, de különböző adminisztratív ügyek miatt még mindig fogva tartják. Szükséges ugyanis, hogy a római minisztériumból megérkezzék a valoecai rendőrséghez FeHtner szabadonbocsátásának a- jóváhagyása. Emiatt a formalitás miatt kénytelen Fellner még néhány napig a fogházban tartózkodni. Természetes, hogy most, miután ártatlansága beigazolódott megkülönböztetett bánásmódban részesül ás igy módom nyiK, hogy bemenjefc honé a fogházba és beszélgessek vele. Én vagyok az első ember, akinek ezt megengedték. Amikor belépek, felkel és udvariasan meghajtja magát. Jól néz ki. Lesülése — a barnaság, amit a forró abbáziai nap idézett elő arcán, — már kissé halványodott. Csíkos pizsamában van. Barna félcipőjéből ki van huzva a zsinór, amint általában ki szokták huzni a foglyok zsírón] át, nehogy öngyilkosságot követhessenek eL Cigarettá- Nk KM IHiyin a H^nt más emberrel van összezárva, akik közül az egyik azért van elzárva, mert útlevél nélkül átszökött a határon, a másik tolvaj, a harmadik valami szállodai csaló, a negyedik kémkedéssel van gyanúsítva. Azért tették ide, hogy ne legyen egyedül egy oelláben, mert a magány a fogságban súlyos büntetésnek számit. örül, amikor meglát, de azért bizonyos fájdalmas kifejezés nem múlik el az arcából. — Mondja csak — kérdezi tőlem, — mit beszélnek rólam az emberek? Nem várja meg, míg válaszolok. — ügy-e, roszat beszélnek? — folytatta. — Dehát mit reméljen az ember embertársaitól, ha egyezer a rendőrség gyilkosnak tartja. Édes Istenem, hogy meghurcolták engemet ártatlanul. Iparkodtam megnyugtatni, hogy most, amidőn ártatlansága napnál világosabban kiderült, mindenki előtt teljesen rehabilitálva van és ez a kiállott szenvedésekért kárpótolni fogja. — Az életemet teljesen tönkretették 1 — kiált tel kétségbeesetten. — Ezzé! a hamis váddal egyezze ram in denkorra tönkretetbefc. Hogy kárpótolhatnának engemet? Nem anyagi kártérítésre gondolok — hiszen erre semmiféle igényem nem lehet az állammal szemben, — de hogy akarják jóvátenni azt az erkölcsi kárt, amit okoztak. Fellner azt mondja, hogy a lainzi áldozatról a bécsi rendőrség által rekonstruált fényképen világosan felismerte a feleségét. A latod parkban m<«gv*kott rf az 6 Meoáps Vakmerő rablótámadás egy budapesti ruhakereskedésben Az elegánsan öltözött rabló ököllel próbálta leütni a kereskedőt — Elfogták a tettest — Budapest, julius 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap déli féltízenkettő- kor a Szerdahelyi-ncca egyik ruhakereskedésében megjelent egy elegánsan öltözött fiatalember éa ruhát akart vásárolni. A kereskedő több ruhát mutatott elő, végül a fiatalember kiválasztott egyet és annak árát ötvenkét pengőben alkudta ki. Amikor a kereskedő asztala mögött elfordult, hogy a ruhát becsomagolja, az ismeretlen fiatal* ember hátulról hatalmasat sújtott öklével a kereskedő fejére, aki az ütés erejétől kissé megtántorodott A kővetkező pillanatban azonban magához tért és segítségért kiáltozott. A fiatalember akkor még hat ütést mért a most már védekező kereskedőre. Az üzletből kihallatszó Lármára nagyobb néptö- meg verődött össze az uccán. A fiatalember látta a veszedelmet, menekülni próbált, de alig tett pár lépést, lefogták és a rendőrnek adták át. A rendőrségen megejtett kihallgatása során megállapítást nyert, hogy Verebély Károlynak hívják, huszonhat esztendős foglalkozására nézve magánhivatalnok. A fiatalember kihallgatásakor elmebajt szimulált és azt állította, hogy nem emlékszik semmire, nem tudja, mi történt. Amikor megvizsgálták, kiderült, hogy egyetlen fillér sem volt a zsebében, úgy, hogy valószínűnek látszik az a feltevés, hogy a kereskedő elleni támadását előre megfontolt szándékkal követte eL A rendőrség őrizetbe vette és megindította ellene az eljárást Scháfftner Katalin. Ez kétségtelen. Egy pillanatig sem kételkedett benne. — Valami retenetes Isten Ítélete az — teszi hozzá —, hogy az, aki nekem rosszat tesz, feltétlenül meghal. Eddig már három emberrel történt igy, három emberen bizonyult be a végzet. A harmadik volt a feleségem. Utolsó levelemet amit a feleségemnek Írtam, igy végeztem be: „Úgy fogsz meghalni egy szemétdombon, még egy kutya sem fog ugatni, mert elűzted magad mellől, aki szeretett!" A levelet elküldtem, de nem tudom, hogy megkapta-e még a feleségem. — Az osztrák lapok rettenetesen írtak rólam — folytatja Fellner —, de megértem, mert ha a rendőrség tévedhet, a lapok is tévedhetnek. Nagyon kis elégtételnek tartom, amiről a lapok utján értesültem, hogy Wahl dr. bécsi rendőrfőnök belebukik a dologba. Hiszen az első napon megmondtam, hogy hol tartózkodtam a gyilkosság napján. Módja lett volna azonnal kipuhatolni és mégis tiz napja vagyok már fogva és még legalább öt napig eltart, mig kiszabadulhatok. Sok minden fájt ez alatt az idő alatt, de legjobban az bántott itt a börtönben, hogy aa anyám, aki szívbajos, megtudja a dolgot. Attól féltem, hogy a hír katasztrofális hatással lesz rá és a szegény öregasszony belepusztul. Hál’ Istennek nem igy történt. Éppen ma kaptam egy sürgönyt, melyben anyám és Juliska húgom szívélyesen gratulál kiszabadulásomhoz. Látom tehát ebből, hogy balsejtelmem nem vált valóra. — De mondja kérem, hogy mutatkozzam ezután az emberek előtt. Hiszen tudom, mindenki nagy élvezettel olvasta a rólam szóló borzalmas tudósításokat, de valószínűleg senki sem olvasta mér a rehabilitálásomról szóló híreket Tönkretett ember vagyok, mit tegyek? Itt nem maradhatok, ki kell valahová vándorolnom, ahol nem ismernek. A voloscai rendőrfőnök, aki rendkivül előzékeny és kedves volt hozzám, megmutatta azt az átiratot, amely Fellner ártatlanságát kétségtelenül bebizonyította. A trevisoi rendőrség küldte. Ez nem más, mint annak as orvosnak a vallomása, aki 1928 juhos 17-én, a lainzi gyilkosság napján kecelte aa autószerencsétlenségben megsérült Fellnert. Az orvos, aki szintén feljegyzéseket vezetett, úriról-órára elmondja vallomásában Fellner kezelését Az autóbaleset 10—12 óra között történt. Mindjárt a baleset után meglátogatta Fellnert, majd délután három órakor és este hét órakor is. Aa orvos vallomása kétségtelenül beigazolta Fellner állításait és teljesen megegyezett Koch Gertrud feljegyzéseivel. — Aa a szerencsém — mondja még Fellner, hogy Koch Gertrud ilyen alapos német nő, hogy mindent a legapróbb részletekig felirt a naplójába. Ebben a naplóban az is bent van, hogy hol reggeliztünk,- hol ebédeltünk, hol fordultunk meg, kivel beszéltünk, minden minuciózus pontossággal. Benne volt az orvosnak a neve is, aki az autószerencsétlenség után kezelt. Ezen az alapon találták meg a trevisoi doktort Az orvos, amikor Koóh Gertrudot szembesítették vele, valóban megismerte az asszonyt — Hiszen ez az „magyar grófné", aki Fellner- rel együtt volt — kiáltott fel. És még egy rendkivül érdekes — egészen rejtélyes — mozzanat A prefekturán megmutattak egy levelet Ezt a dátum szerint Trevieóból 1928 julius 21-i dátummal, tehát a gyilkosság után három nappal Scháfftner Katalin, Fellner felesége irta. Magam láttam, különben nem hinném eL Kétségtelen, hogy Fellner felismerte a meggyilkolt nőben feleségét, kétségtelen az is, hogy a gyilkosság után egy Trevisóból keltezett, levelet irt Scháfftner Katalin. Ha nem áll fenn az az eset, hogy Scháfftner Katalin a dátumot elhibázta, akkor itt egy újabb rejtéllyel állunk szemben, melynek tiszt ása már neon áll semmiféle kafn oooiattoan FeUbemL X- & j KznMnzznaazawaaaaawaaazwawaawMManwMaaaaaaaaaanaziaaMMMaaaHiiiiiwnnzannwaawwaMzzaanaawwnaaaaaraM
