Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-03 / 149. (2074.) szám

fltaerda, felfog 8. 9 Péter Pálkor az idén Magyarországon csak néhány helyen kezdtek aratni. Budapestről je­lentik: Tavaly Péter Pál napján az egész or­szágban arattak már. Péter Pál az a nap, amikor hivatalosan is meg kell kezdődnie az aratásnak s mig az elmúlt évben sok helyen már korábban is hozzákezdhettek a munká­hoz, az idén Péter Pál napja legtöbb helyen elmúlt anélkül, hogy megpendült volna a föl­deken a kasza. Meleg, napos idő kellene ah­hoz, hogy teljesen beérjen a búza s az utóbbi hetek borús időjárása következtében bizony nagyon megkésett az aratás. Néhol a pestkör­nyéki homokvidékeken és a déli részeken, a hatvani és szolnoki vonal mentén aratnak már, inkább azonban csak rozsot, mert a leg­több helyen a búza aratásával várakozni kell még. Párnapos jé meleg napos idő, — ez után sóvárognak a gazdák s ha ez bekövet­kezne, akkor, bár megkésve, de megkezdődik mindenütt az aratás. — Uj jogi doktor. Berger Jenőt (Munkács) pénteken a prágai német egyetemen a jog- és államtudományok doktorává avatták. — Dr. Neufekl Béla, a prágai (Prof. Schmidt) és a bécsi (Prof. Ortner) belgyógyá­szati klinikák gyakorló orvosa Karlsbadban megnyitotta rendelését. Alté Wiese 14. Haus „Weisser Hasé". — N&mesócsa kősség hadiemléke. Komáromi tudósítónk jelenti: Nemesócsa község most átüt emléket a háború hősi halottainak. A hadiemléket Berecz Gyula komáromi szobrászművész tervezte és az a vitézség allegóriáját, egy három méter ma­gas talapzaton nyugvó oroszlánt ábrázolja. A hadi- emléík belföldi kemény mészkőből faragva kerül kivitelre és művészi emléke marad a háború hősi halottainak. Berecz Gyula már több hadiemléket készített és ezidő szerint a komáromi katolikus temetőben felállítandó impozáns emlékmű tervén dolgozik. — Legfelsőbb fokon is jóváhagyták a loson­ci homosexuálisok büntetését. Losonci tudó­sítónk jelenti: Annakidején országszerte nagy port vert fel a losonci homosexuális bünper. A losonci járásbíróság Ledvényi László női szabót két és félhavi, Eugen Jenő pincért pedig kétheti fogházbüntetésre Ítélte. Az elítéltek fellebbezése folytán az ügy a ■brünni legfelső törvényszék fórumát is meg­járta, ahol a losonci járásbíróság Ítéletét helybenhagyták. Tegnap hirdette ki Grecsner Károly bírósági főtanácsos az elitéltek előtt a jóváhagyó határozatot Az ítélethirdetés után mindkét elitéit nyomban megkezdette a fogházbüntetését Kérdene meg orvosától, vun-e biztosab­ban ható sser a krónikás légcsőhnrut ellen a CigeHra jódos víznél és meglátja, mi léte* a válasza!! Megrendelhető: CIGELKA lorrásvállalat, Bardejov. (1) ■ ................................................................. J9DB — A Pozsonyi Városi Takarékpénztár komáromi flékintéaeto megnyUt Komáromi tudósítónk Je­lenti: A Pozsonyi Városi Takarékpénztár komá­romi flőkintézete julius elsején elkezdte működé­sét. Az uj pénzintézet első igazgatóságát tisztikarát a központi igazgatóság nevezte ki, ami Komárom­ban nagy megütközést keltett. Ugyanis a szín- magyar város lakosságának összetételét teljesen figyelmen kívül hagyta a pozsonyi igazgatóság és az az igazgatóság ős felügyelő bizottság tagjai közt az őslakosságot, a magyarság képviselőit úgyszól­ván teljesen mellőzte. Feltűnő az összeállitásban az is, hogy a szociáldemokrata párt tagjai nagy szám­mag kerültek az uj pénzintézet élére a tisztviselők kinevezésénél is mellőzték a maggyarságot és az intézet élére egy nacionalista felfogásáról ismert csehszlovák férfiú került, a pénztárosi tisztet pe­dig a szociáldemokrata párt járási képviseleti tag­ja foglalta el. Poprád, julius 2. (A P. M. H. munkatársá­tól.) A poprádi állomáson tegnap egy kalauz páratlan lélekjelenlétével könnyen végzetes­sé válható katasztrófának vette elejét. A Prá­ga—'kassai 2-es számú gyorsvonatra a Tátrá­ból és Késmárkról érkező utasok hatalmas tö­megben várakoztak. A vonat huszonhét per­ces késéssel érkezett meg s noha a felszálló utasok valósággal ostrom alá vették, a jelentős késés miatt csak a menetrend szerinti áUomásozási ideig vesz­tegethetett, melynek leteltével pontosan indult Már a vonat elindulása után, amidőn a ke­rekek gördülőben voltak, az utolsó pillanat­ban a kőrösmezei másodosztályú kocsiba még be akart szállni egy Grossmann Ludmilla nevű huszonegy éves olmüízi fiatal asz- szony. Berlin, julius 2. Juratus 27-én lakásán hir­telen elhalt egy Wemicke Frigyes nevű nie- dersdhönauseni drguista. Az orvosi vizs­gálat szerint halálát valószínűleg fehér sajttal (?) való helyteten kezelés okozta. A holttestet tegnap akarták eltemetni, de az államügyész rendeletére a rendőrség bűn­ügyi osztálya a temetést megakadályozta s a tetemet őrizetbe vette. A rendőrség ugyanis a Wemicke halálát követő napokban megálla­pította, hogy a droguista a W eissehberg-szektához tartozott és hogy rövid időn belül ez már a második eset, amikor nyilvánvalóan szak­avatotton kezelés könnyebb betegek halálát okozta. Mint ismeretes, egy Weisseniberg nevű idő­sebb, férfi feleségével vallási szektát alapított, amely médiumok segítségével szeánszokat tart saját templomaiban és a nagyszámúra felszaporodott hívek között, amidőn ezek exatikus állapotba kerülnek, „csodatetteket" visz véghez. Oivei vakon megbíznak benne, istenitik s meg vannak győződve orrát, hogy hatotta­kat feltámaszthat. Wemicke holttestét a legközelebbi napok­ban boncolják fel s a boncolás eredményétől Fellépett a magas lépcsőre, azonban meg­csúszott s a sínekre, a következő kocsi alá esett. Partusek Rudolf kalauz, aki ugyanebben a pillanatban készült felszállani a már mozgás­ban levő gyorsra, hatalmas ölnyi ugrással villámgyorsan az asszony mellett termett, rögtön ü&őhely- zetbe vágta magát s az asszonyt a két vál­lánál megragadva, kihozta a kerekek alól. Mindez hallatlan gyorsasággal játszódott le s a következő tizedmásodpercben a Pull- mann-kocsi már átgördült azon a helyen, ahol Grossmanné feküdt. A gyorsvonat csak 2—3 másodperccel később állt meg, ami már késő lett volna a katasztrófa megaka­dályozására. A vonat utasai valóságos ünneplésben része­sítették az életmentő kalauzt és a biztos ha­láltól megmentett fiatal asszonyt. függ, vájjon Weissenberg ellen az állam­ügyész vádat emel-e. Weissenberg ellen egyébként a berlini államügyészségen máris folyik öt eljárás súlyos testisértés miatt és pedig olyan följelentések alapján, ame­lyeket több yeissenbergiánus családtagjai tettek az álpróféta ellen. A fő1!jelentések ar­ra alapulnak, hogy a szekta szénászain a mé­diumok hatása alatt a hívek, úgy a férfiak, mint az asszonyok, eksztázisba esnek. Ezek a széánszok számos személynél súlyos lelkizamrokat vontak magúik után, sőt az egyik esetben egy asszony Weissenberg csodagyógymódjának és csodatetteinek ha­tása alatt megtébolyodoH. Az államügyészség mindennek ellenére nem meri Weis seribe rget vád alá helyezni, mert a vizsgálatot a feljelentések alapján csak rendkívül nehezen lehet lefolytatni. Sőt szá­mos esetben a nyomozást be kellett szüntet­ni, mert nem lelhetett teljes bizonyossággal kideríteni, hogy a leükizavairokat Weisseniberg és médiumai okozták. Jellemző az igen elterjedt szektára, hogy már nemcsak Berlinben, hanem a környé­ken is számos temploma van. s hivei a társadalom legalsóbb és legmaga­sabb osztályaiból kerülnek ki. SzmHÁzKönWKabTtiRA Rózsahegyi Kálmán — nálunk Egy kalauz bátor életmentése a poprádi állomáson Az induló vonal kerekei alól húzta ki a sinek közé zuhant utast Weissenberg álpróféta egy újabb áldozata halt meg A saját templomaiban széánszozó weissenbergiánus szekta különös gyógymódjai — Számos hivő lelhiegyensulya megbillent Jókarban lévő Hoffmann-gyártmányu ZONGORA, nem hosszú, helyszűke miatt eladó. Valent Rezső, városi kántor, Nitra. — Betörők jártak a tuzini papiakban. Nyit­jái tudósítónk jelenti: Vakmerő betörés tör­tént a napokban Bauer Jakab tuzini plébános lakásában. Ismeretlen tettes behatolt a pap­iakba és feltört egy szekrényt, amelyben 8000 korona értékű régi aranypénz volt elhelyez­ve. A tolvaj a kazettával egyetemben ellopta a pénzt és eltűnt. A csendőrség megindította a nyomozást, mélynek során egy falusi le­gényt vettek gyanúba, aki azonban állhatato­san tagad. A vizsgálat tovább folyik. (^j^UTiden^fédjélcs^ecép. — Újságírók óceánrepülögépe indult el Csi- kágóból Berlinbe. A Chicago Tribüné szer­kesztőségének repülőgépe Gast és Cramer pilótákkal és Woov szerkesztővel Európába indult és többszöri leszállással Kanadán, la­kúidon és Norvégián át Berlinbe akar repülni. Az ut előreláthatóan öt napig fog tartani. — Kifosztottak egy csehi gazdát. Nyitrai tudósi tónk jelenti: Tegnapra virradó éjjel be­török jártak Tomasek Károly csehi gazda há­zában. A hívatlan vendégek álkulcs segítsé­gével jutottak be a gazda lakásába, ahol fel­törték a szekrényeket és nagymennyiségű kü­lönféle ruhaneműt és 1600 korona készpénzt vittek el. A csendőrség megindította a nyo­mozást. Rozsnyó, junius végén. Most jöttem fel a főterünkről, a részegitően illatos hársfák mellől, ahonnan búcsút integet­tem egy kis fekete autó után. Az autó most valahol ott robog már a Szilicei fensik sziklái tövén, bent a nagyülésen málhák, táskák, fel­öltő, bohém együttesben, a soffőr melől pedig Rózsahegyi Kálmán tekintget kifelé, talán meg­keresi a Vörösbarát vár romjait a Leánykö alatt? És most már olyan hihetetlen, hogy itt volt? Az utolérhetetlen Mester, Magyarország első színházának örökös tagja, itt, a mi kis varjú- fészkünkben? Pedig mégis igaz, itt volt, kin­cseket hagyott a szivekben, megerősödött sze­retetett igaz hálát és nagy művészetének friss csodálatát. Az Isten áldja meg érte! Valahogy nem hittük az újságnak, hogy el­jön. Aztán szerda délelőtt, mikor az Ivánék színpadi felszerelését a városházink előtt rak­ták le a nagy teherautók, a művészek között csak feltűnt a jól ismert portró: a barna-piros arc, sürü szemöldökök, fekete szarukeretes szemüveg, makacs-fürtös, deres müvész-haj, és az elmaradhatatlan kis pipa: máris ott pipált a legaranyosabb Ladányi. És mikor este először megjelent a színen, olyan tapsvihar köszöntötte, amilyet nem hallott még a rozsnyói városháza. Percekig zúgott ez a szeretet-víhar, Rózsahegyi Kálmán pedig az ő egyszerű, póznélküli meg­hajlásával, mégis méghatottan köszönte meg azt az elismerést, mely kis porszem ugyan az ő nagy fővárosi országos babéraihoz, de talán mégis becses egy meleg szivti művészembernek, mert olyasmi lehet, mint néhány szál vadvi­rág a nagy, pompázó kamélia-csokrok között. Ladányijáról, Hidassy Ferijéről Írni a gula- épitökkel vetélkedni akaró meddő igyekezet volna. A kész piramis maga beszél a fáraók nagyságáról. Olyan kikristályosodott művészet, I mint a Rózsahegyi Kálmáné, önmagának állított I már romolhatatlan értékjelet minden időkre. — Jelzőket keressünk hozzá? Újakat, nagyobba­kat? Inkább az örömünk, a szeretetünk hang­jait keresem, azok szóljanak, azokat küldjük még egyszer utána. Mert még mindég mesének látszik, hogy fel- megytink az öreg, kopott városházánk színházi öltözőnek kinevezett kistermébe s ott egy sa­rokban, láthatóan „díszhelyen", — amit egy külön asztal, szók, külön villanylámpa jelez a többi lócákkal szemben, — éppen Ladányihoz pirosítja az arcát Rózsahegyi Kálmán. A hajá­hoz hozzá sem kell nyúlni, az született Ladá­nyi. Csak egy kis bajuszt kell még tapasztani. Ezen közben ráér kedvesen fogadni a tisztelet- teljes köszöntést, melyet Szkalos Emillel a Rozsnyói Művelődési Egyesület nevében tolmá­csolunk neki. A Mester egyet köhhint, mondom, egészen úgy, mint a Kis muszkákban, — rádión hallgattuk. Ez a jólismert hang, az ő hangja sokat röpdös itt felettünk a nagy kék űrben, milyen örömmel vadászunk reá mindannyiszor. De mennyivel jobb így közelből hallani, ujra- ismerni minden kis árnyalatát, ahogy a „ked­veset tudja mondani, meg azt a finom kis fá­tyolozott árnyalat, a zamatos, sima beszédjén, azok az utánozhatatlan rövid „e“-k! Kész a maszk, az ügyelő is csönget, megyünk a nézőtérre. Nem tudunk vetélkedni a nagyobb Losonccal, ahol a Rózsahegyi estén négyszáz ember maradt ki a hatalmas nézőtérről, mert már gombostünyi hely sem volt s előadás köz­ben három ájultat vittek ki a hőségből. Kisebb is Rozsnyó, meg — más is. Itt kellett, megesnie annak, hogy sokan nem jöttek el Rózsahegyi Ladányiját megnézni, „mert már lejátszották a műkedvelők". Olyan szépséghiba ez, melyet lo­kálpatriotizmusból cl kellene hallgatnom, de minden lokálpatriotizmusnál nagyobb legyen a HALTENBERGER Gyártelepek: Budapest - KoSice PieStany FEST - TISZTIT - NOS Központi özem címe: Haltenberger Festögyár, Kaéice 2. művész tisztelete s azért a röpke fanyar vonár sért, amely átvonult Rózsahegyi Mester arcán, mikor azt mondta: „Ilyet még nem hallottam kérem, hogy azért, mert a műkedvelők már ját­szották!" — itt nyilvánosan kell szégyenkez­nünk azok helyett, akiknek tulajdonképpen ezt tenniük kellene. — Nem kell föltétlenül négy­száz kinnrekedő és három ájult a hódolathoz, de Rozsnyó is többet adhatott volna, az első Rózsahegyi-estén, mint egy normális telt há­zat. A másodikon — jóvátette. Forró, lelkes, ün­neplő hangulat, zsúfolt terem. „Hidasky Fery“ remekbe kötött vadvirág csokrot kapott a né­zőtérről, egy lelkes magyar asszony, özv. Klek- ner Lászlónó kedves gondolata volt, Sajómenti pipacsokkal, búzavirágokkal, margarétákkal köszönteni azt, akinek annyi ünnepi babérban volt és van része, hogy a mi kicsi életünkből fakadó ilyen megnyilvánulás többet jelenthet számára, mint a metropolisok fényes, nagy né­zőtereinek dús ajándékaival hasztalan vetélke­dő minden erőfeszítés. Felvonás közben előkerül Rózsahegyi Mester kedves kis pipája. Kényelmes léptekkel rója az öltözőt, nem igen szeret üldögélni. Megkér­dezem, hogy tetszik neki a mi pátriánk? — Nagyon szép. Nagyon tetszik. — Nem jutna egy kÍ8 idő körülnézni, Mester, hiszen annyi szép látnivaló van itt körülöttünk, Kraszna-Horka vára, Andrássy-kastély, mauzó­leum, jégbarlang, Szádellői völgy? — Nem lehet, kedves. Egész nap próbálunk, holnap már megyek tovább, vissza Pestre. De talán valamikor sikerül, majd egyszer eljövök úgy is. Közben eszébe jut, hogy a következő felvo­násban egy jegyzetfüzet kell a zsebébe. Thu- róczy Gyula kezében meglát egyet, elkéri, az jó lesz, az ügyelőnek úgysincs, biztos. Rozsnyót rövid pár óra alatt már ismeri. — Mondom, hogy Rákóczi-látta város, — moso­lyogva vág a szavamba: — Tudom ám, itt a márványlap a városházán, a kamara-házat is láttam, meg a róla nevezett őrtornyot. — Es milyenek a Mester benyomásai, mikor igy a nagy világvárosból ki« vidéki városkába jön, nagy lehet az ellentét? — Jól esik igy vidéken járni, nagyon kedves az. Csak egyet sajnálok, hogy miért nem ko­rábban tettem, mért éppen öregségemre kellett maradnia? — Ugyan, hiszen a Mester ma i* fiatal s Isten tartsa sokáig annak! Nem forma-frázis, mert szembe nézni egész­séges, friss arcával, erőstekintetü szemeivel, szép bodros hajával, mely talán még jobban fiatalítja éppen azért, mert fehér, — csupa el­következendő nagyszerű művészi alkotás ígé­rete még és 6emmi öregedés. A kis pipa szorgalmasan füstöl. Úgy mellőle esik néha szó. Kérdem, Rozsnyó után? — Vissza Pestre, negyedikén megint lejövök Kassára, a Vén gazemberrel, Süt a nappal, La­dányival, Pista nénivel, aztán még egyszer visz- sza Pestre s megint csak Csehszlovákiába, Karlsbadba. Lám, gyakran jövök én errefelé. Említem, hogy a rádión mindég hallgatjuk, valahányszor szerepel. És hogy akik sokszor gyönyörködtünk a művészetében Pesten, igy a rádió mellett, behunyt szemmel szinte magunk elé tudjuk képzelni. Csak kár, hogy ritkán sze­repel ott. Jó zamatu kék pipafüsttel jő a vá­lasz: — Az érdekes lehet. Tudja, kedves, játsza­nék én többet is a rádióban, de drága vagyok nekik, hát igy csak néha lehet. — Tél vége felé a Vén gazemberben hall­gattuk igy, Mester. És olyan rettenetesen kö­högte ott a halódó ember szerepét, hogy a szi­vünk összeszorult, féltettük, talán még mindig a téli megfázása után szenved? Mosolyog. Mint akinek a titkaiba akarnak' lesni s tudja, hogy oda ugyan nem lát senki. — Mi az, szivszaggatóan köhögni annak, aki a könnyes kacagástól a fájó szívdobogásig viszi a hallgatóit? — Nem hálistennek, semmi bajom, télen na­Szépriégcl étí fialalriáqof csak egy u!on módon lehet elérni és megőrizni. Használjon naponta Mnry- crémet. Mindenült kapható, csak valódit fogadjon el!...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom