Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-16 / 158. (2083.) szám

"Vsmzm'j v ÜA,\jíY/\K.*n l KÜLtAJbr nfCT yanilfl TU, IWB. i [Porban és hőségben A‘ űt szádat Odóllal. HBBKÉj fertőtlenítsd'!égy nagy üreg (Jdol csak 18 5 űz hónapokig elég. A szocialista pártolt küzeletiése Srámekékhez? Kramár az ui választásokról Prága, julius 15. KraimáT dr., a cseh nem­zeti demokrata párt litomysli népgyülésén tartott beszédében egyebek között az uj vá­lasztások lehetőségével is foglalkozott s meg­állapította azt, hogy a parlament feloszlatá­sát s az uj választások kiírását csak egyes el­lenzéki szocialista csoportok sürgetik 6 ily irányban törekszenek befolyást gyakorolni az állaim bizonyos tényezőire. Kramár meg­állapítása szerint az uj választásokra semmi szükség nincsen. A szlovenszké! és ruszinszkói hadikárosulfsk segélyezése Prága, július 15. A katonai igazgatás a szlovenszkói és ruszinszkói hadikárosultak segélyezésére szánt, államfordulat előtti idő­ből származó 'katonai gyűjtéseket és karita­tív alapokat egyesítette. Az egyesített alap mintegy kétmillió koronát tesz ki. Ezt az összeget a katonai igazgatás 1938-ig fokoza­tosan fogja kiosztani a legnagyobb Ínség­ben levő hadikárosultak között. Ebből az alapból oly hadikárosultak, rokkantak s ezek hozzátartozói kaphatnak egyszeri, vagy időn- kint megismétlődő segélyt, akiknek a kassai és pozsonyi katonai parancsnokságok terüle­tén fekvő községben van illetőségi joguk. A kérvényező szegénységét és keresetképtelen állapotát köteles igazolni. A segélyt a katonai paranscnofcságok mellett működő külön bi­zottságok fogják kiosztani. A kiskorú sze­mélyek, hadiárvák s a hadirokkantak árvái, továbbá a keresetképtelen rokkantak idő­szakonként ismétlődő segélyben fognak ré­szesülni, mig az ugyanily kategoriabeli ke­resetképes rokkantak egyszeri segélyt fog­nak kapni; ezek kamatmentes kölcsönt is igé­nyelhetnek iparüzem berendezésére s más hasonló célra. A bélyegmentes kérvényeket I ama katonai parancsnoksághoz kell címezni- j amelynek területén a kérvényező lakik. A kérvényeket minden év augusztus elsejéig a lakóhely községi elöljáróságánál kell beadni. A hadi károsultak eme karitatív — tehát nem törvényen alapuló — segélyezési mód­jára a magyarság két pártja vidéíki titkársá­gainak a figyelmét felhívjuk azzal, hogy ha­dirokkantjaink segélykérvényeit községi sze­génységi — vagyontalan sági bizonyítván y- nyal s a hadirokkantgondozó hivatal orvosi vizsgálatáról szóló bizonyítvány hiteles má­solatával szereljék fel s azokat legkésőbb e ■ ^-'hónap végéig adják be a községi hivatalhoz, mely a kérvényeket a katonai parancsnokság­hoz terjeszti be. A részletesen indokolt kér­vényben közölni kell azt, hogy a. fél egyszeri, időszakonkint ismétlődő segélyt, avagy ka­matmentes kölcsönt igényel. Prága, juláus 15. Az utóbbi hetekben szin­te feltűnő volt az a jóindulat, amelyet a cseh néppárti és a cseh szocialista pártok sajtója egymással szemben tanúsított. A két, egy­mással merőben ellentétes irány sajtója óva­tosan elkerült minden súrlódási felületet, sőt a néppárti lapok annyira magasztalták Benes külügyi politikáját, hogy a sok dicsé­retet a külügyminiszter már alig volt képes elviselni s viszont a szocialista napilapok a legnagyobb elismeréssel nyugtázták a cseh néppárt rendezésében a közelmúlt hetekben lezajlott Orol-ünnepségeket. Ilyen előzmé­nyek után nein csodálható az, ha a nagy ká­nikulában egyes pártonkivüli lapok a vörös-fekete koalíció körvonalait látták kibontakozni a szocialista pártoknak Srámekékkal való barátkozásábóL Eme különös politikai alakulás lehetősége arra késztette a Lid. Noviiny szerkesztőségét, hogy Bechyne Rudolf szociálderr krata kép­viselőtől nyilatkozatot kérjen a szocialisták­nak a katolicizmushoz és a „klerikalizmus“- hoz való viszonyáról. Reohyne volt miniszter szívesen és részle­tesen beszélt Beszélt Cirtáéiról, az Orol-ünnepek fényé­ről, Srámekék morvaországi nagy hatalmá­ról, a vallásnak a politikához való viszonyá­ról, a katolicizmusról általában, Ausztriában és a csehszlovák köztársaságban. Itt szó sze­rint a következőket, mondotta: vesztette régi barátai támogatását, akik azt a nép akarata ellenére is tartották. Ma, a de­mokrácia idejében a politikai katolicizmus­nak csak az a jelentősége és befolyása lehet, melyre a demokrácia címén tesz szert. A há­ború előtti szocializmus tudta azt, hogy osz­tói yeH-enJele a kienép vallásos meggyőződé­séből meríti az erejét s ezért minden harag­jával eme vallási forrás ellen fordult. Az a véleményem, hogy ezt a valláselle­nes harcot abba kell hagynunk. Ha a katolikus vallás rossz, úgy támadjon fel a versenytársa egy jobb vallásban. Ha minden vallás rossz, úgy a bölcseletnek s a tudománynak engedjük át a teret, hogy ezek próbáljanak ellene harcolni. Az állam, a hi­vatal, a politikai párt nem arra valók, hogy a vallás ellen harcoljanak. Kivételnek csak akkor van helye, ha ugyanis az egyház el­hagyja működési körét s az államra oly sza­bályokat kényszerít, amelyek az állam fen- hatóságát polgári ügyekben sértik. Mint pél­dául: felekezeti iskola — soha! — A szocializmusnak a katolikus pártok­hoz való viszonyát illetőleg csak önmagam nevében válaszolhatok. Kívánom azt, hogy pártom hagyja abba a vallásellenes harcot a minden erejével amaz osztál yeaenséggel szembe forduljon, amelynek alkotó réséé a katolikus mozgalom. Közömbös előttem, hogy a munkás jár-e gyónni e a gyermekét elküldi-© az urnapi körmenetbe; ez az ő joga s nem tudom, hogy miért kellene őt kinevet­ni. Nem közömbös számomra azonban az, ha — A trón bukásával a katolikus ügy el-t az illető miunkás szavazatát oly politikai, irány erősítésére használja fél, amely a sze­gény nép érdekeivel ellenkezik, ügy gondo­lom, hogy a katolikus dogma merev, változ- hatatlam, azonban a katolikus mozgalomnak rugalmas dinamikája van. A st. hostini agg katolikus gyűlölte Masarykot, mert a pap azt mondta róla, hogy ő az Anti krisztus; az orol- ifjuság versben szkandálta Prága uccáin: „Éljen Masaryk apó!“ Az ifjú katolikusok uj, demokratikus légkörben nevelkednek s a szocializmus és liberalizmus eszméi befolyá­sának vannak alávetve s a Gondolat nagy munkát végez: megdöntött sok régi igazságot s még megdönt sok régi hazugságot is. — Szeretném tudni azt, hogy a szocializ­mus képes-e és hajlandó-e együttműködni a politikai katolicizmussal? Arról van szó, hogy a katolicizmus milyen mértékben képes legyőzni a saját régi igaztalanságait és rossz szokásait s milyen mértékben képes a szocia­lizmus megérteni az uj helyzetet? Ha a kato­licizmus elhatározza magát arra, hogy pél­dául a republikánus iskola kérdésében őszin­tén és becsületesen elfogadja az eddigi fejlő­dés vívmányait, ha megtalálja az ő! meg­illető helyét a szociális, gazdasági küzdel­mekben, ha a klerikális mozgalomból átala­kul katolikus-demokratikus intézménnyé, mint az Németországban és Belgiumban tör­tént, akkor nincs kizárva, hogy a két tábor között szi­lárd s termékeny együttműködés jöhet létre. Bechyne volt miniszter, szociáldemokrata ve­zér feltűnően barátságos és békéshangu nyi­latkozata: pártpolitikai kokettálás, amiből senkire semmiféle előny vagy hátrány nem származik. A katolicizmus nem hirdet bosz- szuállást s így a vörös szocialista elvtársak nyelvöltögetését, Ízléstelen egyházellenes erőlködését esetleg el is felejtheti, azonban nem látjuk a lehetőségét annak, hogy a beohynei erkölcs összeegyeztethető volna valaha is a katolicizmus, sőt általában a kereszténység felfogásával például a mag­zatelhajtás. a felekezetnélküli nevelés s a magántulajdon szentsége kérdéseiben. Bechyne, az autodidakta, nagyon téves nyo­mokon jár a katolicizmus történeti értékelé­sénél. Az első és második, sőt harmadik in- ternacionálénak se híre, se hamva sem volt még, amikor a katolicizmus már élő valóság, erő volt; Bechyne tanításai is' megszűnnek s a katolicizmus továbbra is fennáll — Bechv- no szerint merev — dogmáival az idők teljé­ig. Éppen ezért a katolicizmus sohasem mily ed hét annyira, I hogy a szociáldemokráciával erkölcsi vi­tákba bocsátkozzék vagy pláne Bechyne erkölcseit a magáévá tegye; erre legfeljebb a srámekizmus képes, mely­nek számára a miniszteri bársonyszék min­dennél fontosabb. Ezt Bechyne is elérheti még egyszer. A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS „ (59) —Mind rágalom, Fenség. Ezt atyám paran­csára találták ki ellene, hogy bosszút állhas­sanak rajta a kegyetlen leckéért, amit az ira­tok eltüntetésével a vezérkarnak adott. Fen­ség, én jelen voltam az első gyilkosság után a gyilkos kihallgatásánál. Thomson matróz beismerte, hogy ő a gyilkos. És, ime, itt van­nak a bizonyítékok, hogy a gyilkos Thomson egy Owen nervü matróztársával való verekedés­ben lelte a halálát. A trónörökös meglepetten nézte át a két -iratot. — Hiszen ez ellentétben áll a belügymi­nisztérium jelentésével! — Igen, Fenség. Mind csak üres kitalálás. Ráfogás. A föltaláló tetőtől talpig gentleman és ártatlan. Én ismerem. — Miss Lucy Byrd szava nekem magában is elég kezesség, de mit csináljunk most. hogy a bajt kissé jóvát együk? — Amnesztiát kérek gróf Selley részére Fenség. — Gróf Selley? — Igen, Fenség, úgy hívják. Magyar mér­nök. — Köszönöm, Miss Lucy Byrd, de az am­nesztiával, sajnos, már elkéstünk. — Elkéstünk? — kérdezte szorongó szív­vel, csodálkozva Lucy. — Hát még nem tudja? A láthatatlan em­ber ma hajnalban egyik carvonit-gépünkön megszökött. — Megszökött? Hová? — Nem tudom. Most üldözik. Bizonyára Amerika felé tart. Lucy megseminisülten nézett a trónörökös­re. — Akkor — bocsánat, Fenség — visszavo­nom — ellenség részére -—nem kérek sem­mit — TELJES GŐZZEL AMERIKA FELÉ — Hála Istennek, vége a veszélynek! — ki­áltott Selley, amikor Skótország fölött befu­tottak a ködzónába. Nemsokára átsuhantak a Shetlandi szigetek fölött. Ezer kilométer a hátuk mögött. Alasz­káig még öt és félezer Selley megnézte az óráját. Délelőtt tiz óra. Az első ezer kilométer megtételére tehát jó hat óra kellett. Kissé keveselte. Óránként még kétszáz kilométert sem tett meg a gép. Igaz, kis ellenszél fújt. Harminc-harmincöt óra inulva Amerikában kell lenniöik. A térkép túloldalán fontos jegyzeteket fe­dezett föl. Wilbour ezredes első két utjának tanulságai alapján fölirta oda a mágnestű sarkközeli irányeltérésének korrekcióit — Hála Istennek, igy már nem tévedhetünk el. A térkép szemlélete közbeu fölfedezett egy berajzolt jelet a nyolcvanharmadik szé­lességi fok között. Valószínűleg ezen a pon­ton akart kikötni Wilbour, hogy Carvont ke­resse. Erről most sző sem lehet, hiszen éjfél­tájban .érnek ama táj fölé. A sötétben úgy­sem láthatnák meg. Sajnálkozva gondolt Car- von alezredesre. Milyen különös vonatkozásai vannak ezzel a hajótörött ismeretlen emberrel! Lucy szavai csengtek a fülébe: „önnel csak egy ember vetekedhetik: Car- von alezredes . . . Azzal a tudattal indult el a japán! repülőútra, hogy visszavárom . . . . Nem szóval Ígértem neki, csak egy kézszoni- tással . . . Meg kell tartanom néma ígérete­met, mig meg nem érkezik . . . Akkor eset­leg ő föloldhat és én választhatok . . „Akit én szeretek, az nem lehet soha Ang­lia ellensége." És ő most az ellenséghez megy. Az ellen­séghez menekül. Épp az ő apjának üldöző ke­ze elől. Nem tehet mást. Lucynek meg kell ezt értenie. Vagy végleg el fogja veszíteni? Órák hosszat tépelődött igy. Esteledett. A köd szakadozni kezdett. A há­tuk mögött bal felől előbukkant a lealkonyu- ló nap. Most jutott csak eszébe, hogy ezen a tájon a nap nyáron egyáltalán nem nyugszik le. Hogy is lehetett olyan naiv, hogy Carvon tartózkodási helye fölött éjféli sötétségben fognak átrepülni? A nyolcvanharmadik fok fölött félesztendeig tart a nap. Várakozó izgalom lepte meg. Mi lenne, ha a szerencsétlenre véletlenül rátalálnának a jégsivatagban? Ha megment­hetné s vissza vihetne? Lucy elé, hogy Lucy választhasson. Hogy Lucy szabadon választ­hasson. Olyan különös, hogy az ő sorsa Lucyn ke­resztül összefüggésben van ennek a teljesen idegen embernek a sorsával. Hogy lehetne segíteni rajta? Hátha Carvon rádiójeleket kopogtat itt valahol a jég hátán? SOS! Fogta a rádióföl vevőt. A fejét kiszabadítot­ta az éterit-csuklyából, hogy a kagylót a fülé­re erősítse. Észrevette, hogy most már mi­lyen hideg van. Elégedetten vette tudomásul, hogy az éterit-ruha most már nem oly kelle­metlen izzasztó gőz-fülke, mint a melegben, ellenkezőleg, kellemes hőszigetelő a sarkköri hidegben. Rengeteg sok rádió-morzejelet hallott. Min­den. értelem nélkül.. Úgy látszik chiff re táv­iratok. Byrd repülői jelentenek össze-vissza. SoS. jelet egyet sem vett ki az összevissza­ságból. Megnézte az órát. Esti tiz. Átvette a kor­mányt Gyuritól, akire rápamucsolt, hogy szundítson, ha tud. Gyurinak nem kellett két­szer mondani, hátradőlt ülésében és néhány pillanat múlva leesett állal bóbiskolt Délkeletre kiemelkedő fehérség kéklett: a Spitzbergák csúcsai. Selley sietve megállapította a térképen, mely tájon haladnak. Kissé keletibb irányt vett föl. Leereszkedett kétszáz méternyire a jégpark fölé, mely a magasból az éjjeli nap vörös fényében sima fehér felületnek tetszeti Most egyszerre ormótlan összevissza-tömbök meredtek alulról feléje. A furcsa kék foltok: árnyékok. Itt-ott simábbnak látszó szakasz. Hó. És mindez szédületes gyorsvonat! sebes­séggel suhan el alul. Ki van zárva, hogy itt élő embert fölülről szabad szemmel észreve- hessen. Egy ember eme jéghegyek tövében annyi, mint egy hangya egy végtelen szántó­föld nagy göröngyei között. Elszomorodottan szorított egyet a magassági kormányon s a gép újból emelkedni kezdett. Erősen figyelte az iránytűt, az óráját és a térképen bejelzett mágnessarki-elhajlási kor­rekciókat. A 83-ik fokon túl rohamosan elhaj­lik a tájoló, mert a mágnessark egyre job­ban délnyugatra fordul el tőlük. Az iránytűvel volt elfoglava, amikor kelet felől fény ütötte meg a szemét. Kissé párás, volt. alul a levegő s a kékes láng bíbor füs­töt világítóit meg. Ez nem lehet a nap vissz­fénye. Csak tűz lehet. Tehát ember. Fölrázta a szumnyadozó Gyurit. A motorzaj­ban csak rámutatott a láng irányára. Gyuri abban a pillanatban megragadta a kormányt és egyenesen a lángoszlop felé irányította a gépet. Selley ellenkezés nélkül bízta rá ma­gát, tudta, hogy Gyurinál bktosabb kézben van mindkettőjük élete: Nem volt idő gondolkodásra. Gyurinak nem is kellett külön parancsot adnia a leszállásra, megsúgta úgyis ősi lovagias parasztösztöne, hogy itt. embert kell menteni. Vagy kétszer körűikérülte a lángoszlop táját. Kikötőhe­lyet keresett. A lángoszlop fényében egy mozgó alakot láttak. Fáradtan integetett. A tűz mellett mintha egy sötét alak is feküdne (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom