Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)

1929-07-14 / 157. (2082.) szám

||l|f Ma' a® ®^al ^^^^^^^^^^^^^llléVf‘157 (2082)SZám'VasarKa:^ ^ 4 Előfizetési ár: érante 300, félévre ÍSK\ negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 490, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K&. Egyes szám ára 1*20 Ki A sxlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszert* v politikai napilapja ****** DZURANYl LÁSZLÓ FOR6ACH ŐÉZA Sserfcesztöaég: Prága fL, Panská üllőé 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága Panská u\ 12/III. — Te­lefon: 34184.—8ürgönycim: Hírlap, Praha összefogás i szegi kémér ás ige jegyében &dowen*0kó, JoJíos 13. A iPrőgiat Magyar ihüriiap éveik óta tüzetes pro­pagaaida-miBikét folytat a szent kenyér jegyé­ben. Olyan jelsző ez, amely Szlovemszkó és RuszinsZkó ősi akocsságának talajéban mind mélyebb gyökeret ver és már sokat ígé­rő hajtásokat is ereszt Egyszerű és világos programot fed a jelszó, a mai idők kategó­riása inrpenatmyszÁt amikor a puszta létért megvívandó harcra egy táborba szólítja mind- ttaokat, Eriknek itt éüniőtfc és meghatniok kelt A ment kenyér (programja azonban kiibőviSés- m mond ama* evangéliumi mondat alapján, hogy aemcawk kenyértől él az ember. Nem amftari affletagtoothak, hogy Salovenezkó eaor osstaadSCte towlfll knttarterQlet volt és so­kasom kstfbspvadou és voltak korszakok, aurá­ddá nemcsak a gazdasági kosborában vezetett tépett ipara és kereskedelme révén, hanem a nsQemi kódtárában is igen előkelő szere­pet a a fcmnMwmft ékes­os&áan tesnnkodnak a réguratt idbők cötaső­(É ftgyBramágn ttíSnOr flBwatMáfti vert gyökeret o a ttaenhatodtte zárná derekától a ttmnycáoűők század kö~ aopőig Kassa volt a végi Magyarország szel­lemi élteiének fókusza te. Amint pedig a gaz­dasági fcritea feMrágoztaiását a három test­ük* vásaonyiben együtlibaisdő népfaj szánté az agyonlő fcebetrvise&ős aterpjén vitte előre, úgy • BB&üxxaá kottára tóőrooedttásában te együtt atttSk fci a résztöoei. A magyar Ka/b Fe­nne, a szlovák Bél Mátyás és a német Stöcfcl UoÁrd btomviráteBa ennek ser. együttes kul- termuafcfevak a gsfaatxSfaana. Hány gyönyörű taeapkxn hirdeti a régi kottára dicsőségét, melynek tervét német építész készítette, kö­veit szlovákok hordták össze, ötvösmunkái pe­dig a magyar ötvöem övésrct remeked. Tagadba taílao, hogy sa anyagi ős szellemi kultúra szerves összefüggésben áü egymás­sal ás ssedlemi kultúra csak ott fejlődhetik, ott rirágorfiatlk, ahol a népesség anyagi jóléte megalapozott, ahol nem keM. minden fillért a lét puszta fenntartására, fordítani, hanem az anyagi termelés eredményéből némi felesleg áll elő, amivel azután a szellemi kultúra arté­riáit lehet táplálni. Szlovénekké a háborúban s a háborút kévető időikben végzetesen elsze­gényedett és olyan fontos gazdasági feladatok várnak megoldásra, amelyek időszerűsége egyelőre háttérbe szorítja a szellemi kultúra fejlesztését Sajnos, luxusinitézményekre, mú­zeumokra, képtárakra, szobrokra, monumen­tális építkezésekre még csak gondolni sem lehet s igen boldogok volnánk, ha a szellemi kultúra fejlődésének elemi igényeit ki tud- nók elégíteni. Amint a gazdasági elszegénye­dés idején helyes és megindokolt az állami protekcionizmus rendszere, ugyanolyan mér­tékben jogosult a kultúra támogatása is. Csak­hogy a mai kormányzati politika centralista beállítottságától nem sokat várhatunk. Szlo- vensEkó költségvetésének megnyirbálása szemléltető oktatást nyújtott erről a rendszer­ről s kulturális téren legújabban a csehszlo­vák színház szubvenciójával szemben tanúsí­tott rideg elzárkózás igazolja az általunk hangoztatott program jogosságát és egyedül eéhavezető voltát: összefogás a szent kenyér és a szent lélek jegyében. Tapasztaljuk és tudjuk, hogy az állami pro­tekcionizmus az anyagi és szellemi kultúra te­rén csöppet sem szűkmarkú, ha a Morván túl feeü megnyilatkoznia. Két héttel ezelőtt ka­Walko külügyminiszter válássá a csehszlovák kormány Jegyzékére A magyar külügyminiszter hangoztatja, hogy a magyar hatóságok nem sértették meg a határpályaudrarokra vonatkozó egyezményt s a tényállás ismertetése alapját! tárgytalannak tekinti a csehszlovák kívánságokat Budapest, július 18. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelenitóse.) A Hidasnémetin kémkedésen tétlenért Pecha Vince letartóz­tatása ügyében Walko külügyminiszter ma válaszolt a budapesti csehszlovák követ jegy­zékére. A válaszjegy zékbeu a külügymitniszr ter a következőket közli': JPedha Vince csehszlovák vasúti tisztvise­lő letartóztatása ügyében hozzám intézett jegyzékére van szerencsém Nagysnéltóságod- dal közölni, hogy a felmerült ügyet a magyar hatóságok megvizsgálták, ami módot nyújt annak a megállapítására, hegy a kérdéses eset a kővetkezőképp folyt le: Jumius 28-án délután 5 és 6 óra között a hidasnémeti pályaudvar éttermében két magyar rendőr­ségi közeg észrevette, hogy a vendéglős egy iratot ad át Pecha Vincének. Pecha, mintán az iratot áttanulmányozta, igyekezett azt el­rejteni Amikor a rendőrség közegei kérdő­ié vonta, eleinte tagadni próbált, mihelyt azonban a katonai adatokat tartalmazó iratot felmutatták előtte, beismerte, hogy az való­ban azonos azzal, amit neki a vendéglős rö­vid idővel azelőtt nyújtott át Azt is beismerte, hogy összeköttetésben állott olyan egyénekkel, akik bizalmas ka­tonai raoatkosásu adatokat juttatnak honá. Erre a rendőrség közegei Pecha Vincét le­tartóztatták. Röviddel a letartóztatás után, azaz még az nap délután hat óra körül a csehszlovák hivatalnokok kérdéséire Nógrády magyar rendőr tisztviselő megerősítette, hogy a letartóztatás megtörtént. Másnap Nógrády visszatért az esetre és a hidasnémeti csehszlovák rendÖrkfcren- deltség főnökét, Weinlteh urat értesítette arról, hogy Pechát kémkedésen tetten- érték, letartóztatták és Miskolcra kísér­ték be. Közvetlenül a letartóztatás után Pecha kí­vánságára és a rendőrség beleegyezésével Taxacs vendéglős utján Boese úrhoz, a cseh­szlovák vámhivatal helyettes főnökéhez jut­tatták el a csehszlovák vasúti pénztárhelyi­ség Pedhánál talált kulcsát. Igaz ugyan, hogy a kulcsot minden formalitás nélkül adták át, ez azonban azért történt, hogy az átadás ké­sedelmet ne szenvedjen, valamint azért is, hogy a vasúti szolgálat ellátásában ne álljon be fennakadás. A vasúti szolgálatot tényleg tovább is ara- bályascriieu látták el egészen jnüufl 2-ig, amikor is egyedül a csehszlovák hatóságok kifejezett utaaitáaára szakították art télbe. Pecha letartóztatása tehát nem okozott semminemű zavart a vastrü szolgálat oaa- bályszerü ellátásában, annál is kevésbé, mert hiszen utódja, akit a letartóztatást megelőző napom a pályaudvar magyar vezetőségének hivatalosam bemutat­tak, már junius hó 26-ika óta Hidasaiémetin tartózkodott, amiből következik, hogy a le­tartóztatott tisztviselő megfelelő és azonnali pótlására megvolt a lehetőség. —< Nagyméltóságod jegyzéke a magyar ki­rályság és a csehszlovák köztársaság között a közös határpályaudvarok tárgyában kötött egyezmény 19. és 23. cikkelyének megsértését teszi panasz tárgyává. Az egyezmény e két cikkének beható megvizsgálásával kell tehát elbírálni azt a kérdést, van-e eltérés az idézett cikkben foglalt határozmányok és a magyar hatóságok részéről Pecha letartóztatásánál kö­vetett eljárás között? A föntiekben vázolt tényállás szerint a magyar hatóságok magyar területen kémkedés miatt letartóztattak egy közös határpályaudvaron szolgálatot teljesítő csehszlovák állampolgárt. A kémkedés tényét bizonyítja szemtanuk vallomása, tárgyi bizonyítékok, sőt mindeze­ken fölül a letartóztatott beismerése. A föntiek után nem. vonható, kétségbe a ma­gyar hatóságoknak az a joga, hogy a letartóz­tatás iránt intézkedjenek. A határpályaudva­rokra vonatkozó egyezmény határozmányai sehol sem mondják azt, hogy a szomszédos ál­lam alkalmazottait immunitás illetné oly bűn­cselekmény elkövetésének esetében, amelyet az alatt az idő alatt követnek el, amíg a másik állam területén működnek, nemkülönben arról sem szólnak ezek a határozmányok, hogy ide­gen állambeli alkalmazottak nem tartoznának a másik állam igazságügyi hatóságainak iarte- dikciója alá. Ebből az következik, hogy annak az államnak a jogai, amelynek területén a ha­tárpályaudvar fekszik, semmiképp sem korlá­tozható oly értelemben, hogy ne vonhassa fe­lelősségre azokat, akik az állam büntetőtör­vényeivel ellentétben álló magaviseletét, tanú­sítanak. Ez az elv még az egyezmény 19. cik­kének második bekezdésében említett azon ese­tekre is vonatkozik, amelyekben a panaszttevő ország területén szolgálatot teljesítő alkalma­zott eltávolitását lehet igényelni. Még inkább lehet a föntemlitefct elvre következtetni azok­ban az esetekben, amelyeket az egyezmény 19. pontja egyáltalában nem emlit. Ugyanezt az elvet egyébként az egyezmény 19. cikkének negyedik bekezdése is megerősíti, amelynek értelmében fegyelmi és szolgálati vétségek te­kintetében az alkalmazottak saját országuk hatóságaival szemben felelősek, amiből az kö­vetkezik, hogy egyéb büncselkmények tekintetében viszont nem lehet vitás azon állam hatóságainak ha­tásköre, amelynek területén szolgálatot tel­jesítenek. Amikor a közös határpályaudvarokra vonatko­taszfrótfálte vihar sújtotta Cöehouwaág dőli ré­szét, a természettől amúgy sem bőségesen ál­dott Somává vidékét. A termés nagy része megsemmisült s a lakosság a legnagyobb ín­ségnek nézett elébe. Két hét sem telt el a ka­tasztrófa megtörténte óta s íme, a társadalmi áldozatkészség mellett a kormány is megmoz­dult, rendkívüli segély, adóleirás, tarifaked­vezmény azok az eszközök, amelyekkel a kár­vallott lakosság talpraállitására siet. Meny­nyit kellett várakozniuk annak idején a Bod­rogköz ánvizsujtotta lakosainak a segélyre, amely korántsem volt olyan bőséges, mint am Lnőben a Sumova lakosai részesülnek s ar­ról még mit sem olvasunk, vájjon kap-e se­gélyt és minő mértékben Somorja vidéke, amelyet ugyanabban ax időben sújtott az elemi csapás, mint a Stamavál Most nézzük a szellemi kuJboxa támogatá­sát. A szlovák színészet ügye válságba ke­rült és bizonyos, hogy nagyobb állami szub­venció nélkül neon vergőtdhetik ki a bajból. A kormány azonban olyan nevetséges össze­get Ígért meg, ameHyei a prágai Nemzeti Színház két hónapig sem fedezhetné deficit­jét. Ilyen körülmények között nem akad vállalkozó, aki a sülyedő hajó kormányzását át merné venni. Igaz, hogy a színház üzlet is, de elsősor­ban kuMur szükséglet ée nem is luxusigénye­ket, hanem a szellem elemi szükségleteit elégíti ki. Nemzeti fcaHronélet színház nélkül nem fejlődhetik ki e ha a szlovákok fenn akarják tartani ős fejleszteni te akarják ifeal- tterájukaft, strimházra feltétlenül szükségük van. Amíg a Morván túli cseh és német szín­házak bőségesen táplálkozhatnak a szubven­ció gazdag ereiből, addig a szlovák szülészet­nek csöppek te alig csordulnak, a seegémy magyar színészet pedig hiába tátogatja éhes száját a bőség szaruja előtt, melyben magyar adófizetők koronái is szoronganak. Egyetlen üdítő csöppeosfoe sem coorog számára alá. Sőt a kormányintézkedések szerencsétlen rendszere még azt te megnehezíti!, hogy a magyar színészet a magyar társadalom segítő erejét olyan mértékben vegye igénybe, amint azt szerencsésebb körülmények között megtehetné. A kormány tehát a szellemi kuMuxa intéz­ményeinek ugyanazt mondja, mint amit an­nak ideijén a haldokló losonci ipar képvise­lői kaptak feleletül Novák minisztertől: Az az ipar, amely nem tudja magát eltartani, nem életképes és igy jobb, ha haMokLásának órái megrövidülnek. Szlovénünkön ak ki kell harcolnia a kenye­ret s a szellemi kultúra áldásait. Ez csak úgy érhető el, ha a szlovák, magyar és német társadalom összefog s jogos törekvéseiben egymást támogatja. Ha már a szlovák színé­szetről van szó, tagadbatatku és plismert, tény, hogy Kassa magyar közönsége a kas­sai szlovák színházat erejéhez képest támo­gatta. Szlovák részről azonban még egyetlen hang sem szólalt fel annak az ‘érdekében, hogy a magyar ezinészet olyan helyekre is bevonulhasson, ahol a magyarság száma nem éri el a húsz százalékot g ezért színpad­jairól ki van tiltva a magyar szó. Nem tör­tént kísérlet ennek az állapotnak megváltoz­tatására, amely numerikus spekulációhoz köti a kultúrában való részesülés előnyeit, ami pedig természetes jog alapján illet meg minden embercsoportot. Mi csak egymásra számíthatunk az anyagi és kulturális jólét elérésére folytatott küz­delmünkben- A beköltözött cseh tisztviselők ég munkások a maguk körében élnek s a maguk intézményeit támogatják. A szlovem- szkői építkezéseknél alkalmazott cseh mun­kásoknak még a kenyeret is Prágából szál­lítják, onnan veszik a ruhát, a cipőt, a bú­tort és nem lesznek vásárlói a szlovák köny­veknek és a szlovák lapoknak sem. Nem le­het ect rossznéven venni tőlük, viszont a pél­dából te okulni kell: a szent kenyér és a szent ige közös szükségletének egybe kell hoznia Szlovenszhő őslakosságát, különben kihull a kenyér a szájból, elhal. a szlovák, német és a magyar dal a völgyekben s a hegy lejtőír ön; pedig gyönyörű harmóniájuk idáig örökre szóló értékeket teremtett

Next

/
Oldalképek
Tartalom