Prágai Magyar Hirlap, 1929. július (8. évfolyam, 148-171 / 2073-2096. szám)
1929-07-02 / 148. (2073.) szám
Ma* ssdmuKle IS Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1*20 KC A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Ssevkesstőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága H* Panská ul 12/111. — Te- lafon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Megtalálták a spanyol óceánrepülőket A Numancia nyolc napig hánykolódott a tengeren — Az Eagle bravúrja Óceámepülésre csak a hidroplán alkalmas — Lelkesedés Spanyolországban London, julius 1. Az angol admiralitás a tegnap reggeli órákban a következő táviratot kapta az Eagle repülogépanyahajó fedélzetéről: „Az északi szélesség 36. foka 28 perce és a nyugati hosszúság 26. foka és 14. perce környékén megtaláltuk a Numan- eia hidropiánt a spanyol repülőkkel. Vala-* mennyien épek és egészségesek. A gépet, amely alig sérült meg, a fedélzeten helyeztük el.“ Franco nyolc nappal ezelőtt kénytelen volt a szabad tengeren leszállni, meTt benzinkészlete elfogyott. A repülőgépet az anJ goi hajó akkor találta meg, amikor már hazatérőben volt, mert a mentők föladtak minden reményt és úgy vélték, hogy nyolc nappal a szerencsétlenség után senki sem maradhatott életben a spanyol tranzóceáni expedícióból. Ezzel ellentétben a repülök valamennyien egészségesek. A Dornier- gép navigációképes és a nyolcnapos hajó- töröttsóg sem a pilótáik idegzetét, sem kedélyét nem viselte meg, Az Eagle útban van Gibraltár felé. Az időjárás az utóbbi napokban rossz volt. A kitünően épített Numancia ennek ellenére a víz színén tartotta magát, ami mind parancsnokának, mind annak a gyárnak, amelyben készült, dicsőségére válik. Az a körülmény, hogy nyolc nappal a kényszerleszállás után még megtalálhatták a pilótákat, a 'jövőre nézve komoly tanulság lehet, mert bebizonyítja, hogy a tranzóceáni utakra egyedül a hidroplán alkalmas. Ha például Franco gépe nem hidroplán, hanem közönséges szárazföldi repülőgép lett volna, a repülők nyolc nappal ezelőtt a hullámokban lelték volna halálukat. A tranzóceáni utak ötéves praxisában eddig egyetlen hidroplán sem pusztult el, mig a szárazföldi gépekei startoló repülők közül rengetegen vesztek az óceánba. Egyedül 1927- ben hatvan repülőáldozatot követeltek az Atlanti óceán hullámai. Hajótörötten! Franco őrnagy az Eagle fedélzetéről a következő táviratot küldte Spanyolországba: — Los Alcacarest junius 21-én hagytam el délután öt órakor. Este kilenckor átrepültünk St. Vincent fölött. A pusztitóerejü légtölcsérek e az óriási szél miatt igen magasan kellett repülnünk s Cap St. Vincenttől az Azori szigetekig állandó áttörhetetlen köddel küzdöttünk. Alattunk vastag felhőréteg húzódott s később fölénk ugyanilyen felbőréteg került. Junius 22-én reggel kilenckor greenwichi idő szerint azt gondoltuk, hogy az Azori szigetek fölött vagyunk, de a rettenetes északi szélben éjjel nem vettük észre, hogy már átrepültünk a szigeteken és leszálláskor legnagyobb csodálkozásunkra nyalt tenger fölött találtuk magunkat. Alkonyaikor a nap állásából megállapítottuk, hogy az Azori szigetektől délnyugatra vagyunk. Leszálltunk a felhőréteg határáig, hogy kíméljük a fűtőanyagot, mert a széllel és a köddel való rettenetes harcban sokkal több benzint fogyasztottunk, mint amennyire számítottunk. Este Fayal irányába indultunk, de benzin- készletünk csakhamar teljesen kifogyott és kilencven kilométerre a szigetektől kénytelenek voltunk leszabni a vizre. Erős északkeleti szelek dél felé sodortak. 'Másnap, junius 23-án, már 160 kilométer távolságban voltunk a szigettől és kétségbeesetten állapítottuk meg, hogy gépünk egyre távolodik a szárazföldtől. \ szél csakhamar megváltozott és délnyugati irányt vett föl, majd viharerőssé vált és óriási erővel sodort 'bennünket St. Maria szigete felé. Rettenetes idő volt ez. Hói a hullámhegy tetemre korüL tünk, hol a mélybe taszított a szói s állandóan vigyázni kellett, hogy gépünk föl ne boruljon. így ment ez két napig, föl-le, s 24-től 27-ig egyetlen nyugodt óránk sem volt. A szél minduntalan irányt változtatott. Néha abban reménykedtünk, hogy a szigetek felé hajt, de alig nyugodtunk meg pár órára, az irány újból megváltozott és kikergetett a nyílt tengerre. Junius 27-én reggel a rettenetes erős szélben és a nagy hullámzásban helyzetünk kritikussá vált. Nem hittünk többé abban, hogy túléljük ezt az időt. Minden reményről lemondottunk, de jókedvünk nem változott s elhatároztuk, hogy kitartunk, amig csak lélegzeni tudunk. Az Eegle 29-én reggel talált meg és a fedélzetére vett. , A legénység magatartása, a motorok munkája és a gép navigációs képessége egyenesen nagyszerű volt. Csupán a fütőanyaghiány késztetett leszállásra, különben a súlyos időjárás ellenére vidáman folytathattuk volna utunkat Amerika felé. Spanyolország köszöneté Madrid, junius 29. A Numancia megmentéséről érkezett híreket a spanyol főváros lakossága viharos lelkesedéssel fogadta. A minisztertanács délben összeült és kifejezte köszönetét a madridi angol nagykövetnek az angol tengerészet önzetlen segítségéért. Ugyanakkor Primo di Rivera utasította a londoni spanyol nagykövetet, hogy a spanyol kormány nevében köszönje meg az angolok áldozatkészségét. Alfonz spanyol király, aki e pillanatban Londonban tartózkodik, közölte a brit kormánnyal, hogy György királynál személyesen meg akarja köszönni az angol hadihajók önzetlenségét. Az angol segélyakciónak volt köszönhető, hogy a Numanciát megmentették. Az angol1 hajók napok óta fáradhatatlanul kutatták az óceánt, időt és pénzt nem kiméivé, amig az Eagle végre megtalálta Franco őrnagy kisded csapatát. Madrid, junius 30. A spanyol hivatalos jelentés többek között a következőket mondja: — A kormány öröme a repülők szerencsés megmenekülésekor különösen azért nagy, mert Franco Őrnagyot, Spanyolország legkiválóbb pilótáját és kisérőit már mindenki holtnak hitte. A spanyol nép, amely a szerencsétlenséget méltóságteljesen és nyugodtan viselte el, tegnap azzal fejezte ki örömét, hogy a brit nagykövetség elé vonult és hosszantaríóan éltette és ünnepelte a baráti nemzetet. De nem szabad megfeledkeznünk Portugália, Olaszország és Franciaország áldozatkészségéről sem, mert valamennyi állam tőle telhetőén kutatott az elveszettek után s csupán a véletlenen múlt, hogy ki lett a szerencsés megmentő. Nemcsak a sikert illeti meg a köszönet, hanem azoknak is köszönetét kell mondani, akik taoujelét adták emberi szolidaritásuknak. Kramár uszító cikket Irt Masnrarorszdg ellen A „cseh aemenceaiT sierínt Magyarország okozta a világháborút - Kramár érthetetlennek tartja Franciaország magatartását a Magyarország és a kisantant közti vitában Prága, julius 1. Kramár Károly, a cseh nemzeti demokrata párt vezére, aki magyar- gyűlöletéről ismeretes, a Národni Listy-ben vezércikket irt a versaállesi békeszerződés tízéves fordulója alkalmából s megragadta az alkalmat arra, hogy részletesen foglalkozzon „a magyar veszedelem" kérdésével. Cikkében legelőször is Magyarországot teszi felelőssé a világháborúért. Azt írja, hogy az európai politikában a magyarok a legnyugtalanabb elem. Szerinte a balkáni nyugtalanságok tűzfészke (?) nem annyira Bécs, mint inkább Budapest volt. Amikor Bosznia kormányzója Kállay miniszter lett, aki Kramár bevallása szerint egyike volt a legjobb magyar politikusoknak, akkor kezdődött a sorsdöntő viszály Ausztria- Magya r ország és Szerbia között. A külpolitikában Budapesté volt a döntő szerep. (!) Budapest főokozója a háborúnak (?) — irtja Kramár —, jóllehet Tisza gróf nem akarta a háborút, de csak addig nem akarta, amig nem volt biztos abban, hogy Németország hűen segíteni fogja Ausztria- Magyarországot. (?) Németország azonban a főbűn tára, mert az osztrák-magyar imperialista politika mögé állott, mivel ez felelt meg legjobban az ő berl.in-bagdadi politikájának. Magyarország továbbra is megmaradt nyugtalanító elemnek s egyenesen csodálatos, hogy Párásban hitele van annak az érthetetlen reménynek, hogy meg tudják nyerni a magyarokat és el tudják őket fordítani az olaszoktól. Kramár szerint azonban a magyarok nem hisznek őszintén a franciák „pálfordulásá- ba,n‘‘, mert hiszen tudják, hogy Franciaország sohasem engedheti meg a trianoni békeszerzddiéii területi rendelkezéseinek megváltoztatását, mert azt is tudják, hogy a kisantant egyetlen állama sem enged át egy talpalatnyi földet, hacsak háborús vereség által nem. A magyarok legfőbb törekvése arra irányul, hogy Franciaországban megingassa a kisa n tan tál lám ok iránti bizalmat és ezért mindaddig francia-szeretetet fognak világgá kiáltozni, amig Franciaország meg nem adja azt a világos választ, hogy a k.is- antant beleegyezése nélkül semmiféle határ- iki igazítást nem enged meg. Kramár kívánatosnak tartaná, ha Francia- ország ezt minél előbb ki is jelentené, mert semmi sem veszedelmesebb, mint a bizonytalanság, a nem eléggé körvon,alozott aggodalom és remény. Azonban a kisantant államainak is másképpen kellene beszélniük Magyarországgal. Azt, ami Budapesten történt, nem kellett volna olyan túlságosan diplomatikus nyugalommal fogadni. Bethlen azon államok képviselői előtt, amely államokkal békét kötött, az ő igazságtalan voltukról beszélt és szinte szemrehányást tett nekik. Valóban hallatlan beszéd ez egy nyolc- milliós állam képviselői részéről a kisantant negyvenöt milliójával szemben — írja Kramár — és a kisantant ezt a durva provokációt eltűrte s nem vonta le annak következményeit. Ha ez egy olyan állammal történt volna meg, amelynek már szokása az önérzet, akkor a dolognak természetes következménye az lett volna, hogy követét visszahívja és csak a charge d‘affaires maradt volna a helyén, hogy nocsak a magyarok, hanem a világ is lássa, hogy a kiisantanttal mégsem lehet mindent csinálni. Ekkor Wal'ko talán más hangon beszélt volna. Hogy Magyarország ellen valamikor szükséges volt-g a mozgóéit ás. arról lehetnek különbözőek a vélemények s én bizonyára nem tartozom azok közé, akik meg nem gondolt lépésre adnának tanácsokat Azonban nagyon jól ismerem Magyarországot a háború-előtti huszonötévi tapasztalataimból és tudom, hogy Magyarország szemében csak az eltökéltség és a bátorság bír súllyal. S ezt kellett volna tanúsítani vele szemben azzal, hogy a kisantant államai csakis akkor volnának hajlandók Magyarországgal rendes diplomáciai viszonyban élni, ha a magyarok a diplomáciai érintkezésiben szokásos köteles illemet megtartják. Senki sem kéri azt, hogy a magyarok meg legyenek elégedve azzal, ami történt, maguk között beszélhetnek, amit akarnak, azonban a kisantant államainak képviselőivel szemben nem engedhetik meg maguknak azt, amit nem engedtek volna meg maguknak más államok képviselőivel szemben. Nincs károsabb egy állam politikai presztízsére, mint az, ha megtűri, hogy vele mint kisebb értékűvel bánjanak. A szabadságot megérdemelten kaptuk meg, katonailag i® elég erősek vagyunk ahhoz, hogy Budapesten megkövetelhessük, hogy bennünket ne provokáljanak. A békeszerződések a mi részünkről érinthetetlenek, nem akartunk és nem is kaptunk többet, mint amennyire szükségünk van. Ha kénytelnek voltunk azt kérni, hogy a határvidéken lakó kisebbségeket is hozzánk kapcsolják, ez még nem jelenti azt, hogy a háborút vesztett .fél visszakövetelje őket, hanem csak annyit, hogy kisebbségeinknek lehetőséget kell nyújtanunk a nemzetiségi életre s ezt teljes mértékben meg is adjuk és éppen ezért a mi részünkről ez a probléma meg van oldva. Kramár magyargyülöle.te régen ismeretes 6 e<z a cukik csak a régi Kramár újabb meg-' • • wjqíteával ■:
