Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-09 / 130. (2055.) szám
5 Szeptemberben kiürítik a rajnai területet? FrancieGS’siág iremi!@ic iémetország nyygalommai fogadja a szakértők megegyezését — A világpolitikának ui fejezete kezdődött — Minden ujságárusnál kapható a Képes Hét szépirodalmi képes hetilap. Egyes szám ára 3 korona Ami a tüdőnek az ózon az a fehérneműnek a TERPENTIN!! I Használjon tehát I Pocsatko Terpentin szappant H Mindenütt kaphatói! Páris, junius 8. Tizenhat heti munka után végétért a szekértői konferencia. Pontokon délután fél <5t óra tájban már zsúfolva vélt as V. Georgie szálloda hallja újságírókkal, fotográfusokká 1 és filmoperatőrökkel. — A wakértők sárt ajtók mögött még az utolsó simítási munkálatokat végzik a 100 gépelt oldalt kitevő jelentésen, amely rövidesen aláírásra kerül. A jelentés nagyszerű munka ée a 'következed fejezetekből tevődik ösz- sze: L A szakértők kinevezései és mandátuma. 2. A bizottsági munka szervezése. 3. Németország gazdasági helyzete. 4. A nemzetközi fizetségek részére szervezendő bank. 5. A német annuitások magasága és ezeknek felosztása a feltétlenül fizetendő, trans- fer által védelmezett és a lehetőség szerinti fizetségekre. 6. A tárgyi szállítmányok ujjá- szabályozása. 7. A feltétlenül fizetendő annuitás-rész kom inerciáiizálása. 8. A Dawes- terv hatékonyságának szeptember elsejéig való meghosszabbítása és a Young-terv életbeléptetése. A függelék a következő pontokat tartalmazza: 1. A répa rác iós bank tőke és üzemi tartaléka, valamint a nyereség elosztásra. 2. A moratórium-klauzulák alkalmazási feltételei 3. A német fizetségek szétosztása a* egyes hitelező államok között 4. A Belgium által követelt márka-kártalanitás. 5. A Daves-tervről a Young-^tervre taló átmenet szervező bizottsága. Fél hat órakor a zárt ajtók még mindig nem nyílnak meg. A fénykábeleket és a fényszórókat behozzák és felszerelik. A szakértők tovább dolgoznak. Talán újabb nehézségek merültek fel? A feszültség növekszik. Az üvegajtókon kukkantanak be a kiváncsiak, hogy megtudják, mi történik benn? Motó egy incidens történik, amely nagy riadalmat okoz. Az egyik nagy függöny, amely a konferencia-terem be vezető üvegajtón lóg, hirtelen lángot kap. A szakértők, akik az utolsó simításokat végzik a jegyzőkönyvön, elhagyják a termel A tüzet gyorsan eloltották. Sokan felvetik a kérdést: nem kell-e ezt mennek tekinteni. Már háromnegyed fart órai és a végső aktus még mindig nem kezdődik meg. Végre hat óm előtt 10 perccel az ajtókat megnyitják és ez aláírási aktus magkezdőEteönek Sctiach# dr. és Kast! titkos tanácsos irja alá a jegyzőkönyvet, majd a francia delegátusok következnek és igy Írják r—íWTTnwrniBiiiiiniiiiwiniBi nw iiiwi 1—n alá sorban a francia alfabet szerint a kü- lömböző delegációk a történelmi jelentőségű okiratot Páris, junius 8. Az a mód, ahogyan a párisi sajté a Young-terv aláírását fogadja, a szinte elviselhetetlenül hosszú ideig tartó feszültség utáni fellélegzéshez hasonlít Különösen azt kell megállapítani, hogy ma már egyetlen lap sem emel alapvető kifogást a szakértők terve ellen. Még a legreakciósabb orgánumok is a megkönnyebbülés általános érvelésével számolnak be a konferencia befejezéséről és a régóta várt egyezségről. Egyébként a párisi kritikák nagyon rövid megjegyzésekre szorítkoznak. Alig vetnek futólagos visszapillantást a 16 tárgyalási hét nehézségeire és az oly gyakori drámai incidensekre. Megelégszenek azzal, hogy üdvözöljék az eredményt, mivel ez hosszú fáradalmaknak a végét és a biztosított jövő kezdetét jelenti. A Petit Párisién ezeket irja: A Young-terv kompromisszum. Mint ilyen, nem felel meg sem az egyik, sem a másik érdekelt fél kívánságának. Mindenekelőtt komoly áldozatokat követel. Mindenesetre azonban meg van az az előnye, hogy minden érdekelt lelnek részbeni megelégedését vívta ki, úgy az adósoknak, mint a hitelezőknek. Tizennégy elsőrendű pénzügyi szakember dolgozta ki és nem tulhajtás, ha azt mondjuk, hogy az adott körülményekre való tekintettel jobb és előnyösebb megoldást egyáltalán nem lehetett elérni. Csupán Pertinax tartja kötelességének, hogy az Eoho de Parisban Kasszandra-hangokat pendítsen meg a reparációs-történelem nj fejezetének küszöbén. Pertinax szerint a Young- terv azon a hipotézisen épült föl, hogy a hitelezők lojális Németországgal állanak szemben, amely valóban kész arra, hogy csaknem hatvan éven keresztül a győztes államokat kielégítse. Ez a tervnek a főhibája és a főgyön- gesége. A baloldali Oeuvre a Young-terv főelőnyét a háború áltál hátrahagyott legfontosabb nemzetközi pénzügyi problémának végleges likvidálásában látja. Az Ere Nouvelle főleg annak a szolidaritásnak örül, amely a szekértői tervben a hitelezőket és az adósokat egybefüzi. (Ezért az uj terv hatalmas lépést jelent a béke utján. A tegnapi megegyezés zárópontja a végnélküli vitatkozások periódusának és egy olyan megegyezésnek kezdete, amely ugyan szerény alapokon épül fői, de mégis az európai biztonság és szolidaritás alapján. A Volon- té egy lépéssel még tovább megy az aktus jelentőségének méltatásában, amikor megállapítja, hogy a szakértők terve megveti az Európai Egyesült Államok alapját. London, junius 8. A Daily Mail párisi jelentésének alapján közli, hogy abban az esetben, ha az érdekelt összes kormányok jóváhagyják a Young-tervet, a rajnai terület kiürítése biztosnak látszik. A Moraing Post is arról számol be, hogy a szakértők megegyezése a kormányoknak lehetővé teszi, hogy a rajnai csapatok visszavonásának terminusát szeptember elsejében megállapítsák. A Times párisi levelezője a következőket irja: Angliának szakértői a konferencián abból a meggyőződésből indultak ki, hogy az angol delegációnak megvan a joga az angol kormányt és az angol népet áldozatokra kényszeríteni, mert abban az esetben, hogyha a konferencia nem sikerül súlyos katasztrófa következik Európára, már pedig ezzel szemben a pénzügyi természetű meggondolások csak alárendelt szerepet játszhatnak. Azonkívül az angol delegátusokat még gazdasági előnyök elérésének lehetősége is kecsegtette, mert a Young- tervnek politikai következményei, tudniillik a rajnai területnek kiürítése és a locarnói szellem újjáéledése az angol gazdasági életnek (javára válik. A Daily Telegraph is megállapítja, hogy a rajnai terület kiürítése közvetlenül küszöbön áll. Berlin, junius 8. A német sajtó nyugodtan fogadja a konferencia befejezéséről szóló híreket. A Vossische Zeitung szerint a háború likvidálásának első fejezete minden más, mint barátságos. A szakértők politikát fiztok és mivel ezen a téren kétségbeejtően kendők, természetesen rossz politikának kellett lennie, ami kezük alól kikerült. Az eredmény a legjobb esetben a mérsékelt kompromisszum lehetett és Németországnak nincsen semmi oka arra, hogy üdvrivalgó himnuszokkal fogadja a megegyezést. Az eredmény a legkedvezőbb esetben uj lépcsőfok lehet Németország fölszabadításának fáradságos utján. A Berliner Tageblatt szerint csupán a jövő mondhat szakértői ítéletet a Young-tervről. Németország szempontjából elsősorban az a tény fontos, hogy a bizonytalanság bénító állapota most már megszűnt. A Young-terv a végleges szabályozás nagy előnyét nyújtja, de enyhíti is esetleges hátrányait. Most a német gazdasági élet fejlődésének uj periódusa kezdődik. Németországnak visszaadták gazdasági önállóságát és ami most Németországban történik, az korlátozatlan egyéni felelősségére következik be. A jövőben nem lehet egyetlen sarka sem a német gazdasági politikának, amelybe ez a tény ne világítson be, nem lehet olyan szükséges reformintézkedés, amelyet nem a párt- politikai érdekek kikapcsolásával hajtanának végre. A szociáldemokrata Vorwarts szerint a párisi eredmény nem ad alkalmat örömhimnuszokra, azonban mégis előhaladást jelent. Politikailag tekintve a dolgot, azt mutatja, hogy ma már nincs a világon olyan hatalmi akarat, amely Németországot meg akarná semmisíteni és a világpolitikai tényezők készek arra, hogy az értelmet is szóhoz juttassák. A nemzeti irányú lapok az eredményt fata morganának minősitik. A német nép elé csalóka képeket varázsoltak, ezek azonban szét- foszlanak, ha meg akarják ragadni őket. Az a vándor, aki a fata morgana után szalad, elpusztul. Berlin, június 8. Müller birodalmi kancellár Owen Younghoz táviratot intézett, amelyben Németország köszönetét fejezi ki azért a fáradhatatlan munkáért, amelyet az amerikai delegáció a megegyezés érdekében kifejtett. SÉRÜLÉS Irta: Márai Sándor Ez a sérülés csak olyan, mint mikor társaságban egyik ember észrevesz a másik homlokán valami halvány nyomot, egy karcolás, vagy ütés nyomát, s megkérdi, mi az? Mire a másik igy felel: — Semmi. Gyerekkoromban egyszer tóestem és megütöttem magamat * A* őnektanárt Yargőczynak hívták és sűrű, torzonborz fekete szakálla volt. A segédjét Strachénak hivták és kispap volt. Most utólag hajlandó vagyok azt hinni, hogy inkább Stra- chén múlott minden, ő volt az, aki szólt Var- gőczynak, megjegyzéseket tett és kritizált, valami baja volt velem. Az énekkar negyven tagból állott. December elején Vargőczy szórakozottan megállt az osztály ajtajában és tűnődött valamin. Névsor volt a kezében, félhangosan olvasta a neveket, megkereste a nevekhez tartozó arcokat és a fejét rázta, mormogott valamit. Énektanárokban van valami tűnődő. Var- gőczyban is volt valami zenei melankólia, időnként elővett egy kis sipot és minden ok nélkül egy éles, bánatos „ááá“-t fújt maga elé a levegőbe, mintha meg akarna győződni róla, hogy még minden rendben van, s az a zenei harmónia, amely világrendszerben épül föl ennek a tiszta és biztos „ááá“-nak alapkövén, amelyet ő a mellényzsebében hordott, nem ip- gott meg és változatlanul létezik a szférák hullámai között. Mint minden szakállas énektanár, úgy ő is kissé külön élt a szakállától, amely szinte önmagáért lógott a szája alatt, különösen éneklés közben, mikor a fel- és le- hullámzó szakáll láttára néha az volt a növendékek impressziója, hogy a szakáll valami különös hangon önmagában énekel. Vargőczy forgatta a névsort, kereste az arcokat s hirtelen megakadt rajtam a szeme. Kissé hátralópett s összehúzott szemekkel vizsgálni kezdett. Sötét arca földerült. — Tudsz te énekelni? — kérdezte bizalmasan. Azt hiszem, minden nagy énekes életében van egy ilyen pillanat, mikor a névtelenség homályából hirtelen előfüttyenti egy impreszszárió ötlete. Kiepura is igy kezdte. Volpi is igy kezdte. Évekig hiába énekeltek, inkább csakúgy maguknak, egy napon jött egy ilyen Vargőczy s intett nekik. Érzékeny és ambiciózus gyerek voltam, tizenkétéves voltam. Fölálltam. Csakugyan, tudtam énekelni? Addig még nem próbáltam. Valami olyasmit érezhettem, hogy tudok, csak még nem próbáltam. Azt mondtam, hogy nagyon kellemesen tudok énekelni. Valami olyan sejtésem lehetett, hogy az ember soha ne hagyjon ki egy chance-ot. Vargőczy figyelmesen mustrált. — Rendben van, — mondta elszántan. — óra után jere be a tanáriba. Te leszel Szent Margit. Odaadom a szerepedet. Az intézet valamilyen ünnep alkalmából színpadi bemutatóra készült. Természetesen a leányszerepeket is fiuk játszották. Az a lehetőség, hogy egyszerű második gimnázistából máról-holnapra Szent Margit lesz belőlem, valami csendes, valószínűtlen mámorral töltött el. Ma se tudom, hogy mi késztette Vargóczyt erre a döntésre, hol és mikor fedezte föl bennem azokat a kvalitásokat, melyek engem, negyven közül pontosan engem Szent Margit szerepére képesítettek? Szent Margit volt a parádés szerep, hosszú szőke parókában, dicsfénnyel a homlok körül, hosszú hálőingben. Szent Margitnak lenni, az olyan hors concours állapot volt, mentesített az iskolai föladatok szabályszerű elvégzése alól, minden tekintetben kivételességet nyújtott. Óra után bementem a tanáriba. Vargőczy elém jött és átnyújtotta a szerepet. Bonyolult és hosszú szerep volt, s a legfontosabb áriára, Szent Margit belépőjére, emlékezni fogok, amíg élek. Ez, elég magas hangnemben, igy ment: Szent Margit (énekel): Hol a Duna hőtiszta habjai ölelnek át egy kisded szigetet, Ott teltek életemnek napjai, Nyulak szigete őrzött engemet Ez volt a kedves darabban a sláger. Valami olyasmit érezhettem, mikor kezemben a szereppel hazafelé mentem s ezt a nagyáriát tanulmányoztam, hogy ez a jövő melódiája, s minden az én kreációmon mulik, az is, hogy ez a dallam néhány nappal előadás után szárnyra kapjon és a suszterinasok is fütyül- 1 jék. Á „teltek-éle" és a „gete-őrzött" között volt egy kis átmenet, egy nehéz és finom hangvitel, ettől függött minden. De ezt csak délután tudtam meg, mikor Heddy kisasszonyhoz zongoraórára mentem. Heddy kisasszony hatvanéves volt és térisszonyban szenvedett, ő tanította a város gyermekeit arra a kedves zenedarabra, melynek a „Hajó érkezése" volt a cime, s melyet Heddy kisasszony szerzett. Heddy kisasszony elzongorázta Szent Margit belépőjét, s úgy zenei, mint vallásos érzelmeit kellemesen érintette a zenedarab. A hangomat nem tudta megítélni, mert rosszul hallott, szegényke. Este édesanyámmal átzongoráztuk a nagyáriát, a családot láthatólag nagyon barátságosan érintette az a fölfedezés, hogy én leszek Szent Margit, s gyakoroltuk az éneklést. Harmadnap volt a próba. Nem éreztem semmi izgalmat. Vargőczy az orgona előtt ült, s a kórussal a karéneket gyakorolta, melynek visszatérő refrénje ez volt: Angyalok kara (énekelnek): „Mi az örök pálma ágát lobogtattuk meg felettük Hogy az éled bajai közt ne lankadjon soha kedvük". Arra már nem emlékszem, hogy kik voltak azok, akik felett meg kellett lobogtatni az örök pálma ágát, hogy az élet bajai közt ne lankadjon soha kedvük? Szent Margit fölött semmiesetre sem kellett lobogtatni semmit, Szent Margit fölötte állt a kórusnak, előkelőén és egyedül álltam Vargőczy mellett, kezemben az összegöngyölt kottával, kissé oldalt dőlve neki- támaszkodtam az orgonának, vártam a jelenésemet. Harminckilenc szempár csüggött rajtam, nem beszélve Strache és Vargóezy szem- párjáról, az külön kettő. Hanyagon álltam és hallgattam ezt a dolgot az örök pálmá ágával. Aztán szünetet tartott Vargőczy, a szakáll elpihent, elvette kezemből a kottát, elővette zsebéből a kis sipot és belefujt. — Ááá, — mondta Vargóezy. — Most jössz te. Minden alkalmat megragadott, legyünk csak őszinték, hogy belefuthasson ebbe a sípba. Már járt a keze az orgona billentyűin, lábai a vastag eugos cipőkben taposták a fujtató-pe- dált, s a fekete zeneszekrényből kezdetben bizonytalan, később erősbödő méltósággal into- nált, szállt föl, ömlött széjjel Szent Margit magasztos áriája. Nem vagyok benne egészen biztos, de most utólag erős a gyanúm, hogy ezt a zenét és szöveget Strache és Vargőczy együtt szerezték. Utána kellene néznem a modern magyar egyházi zene irodalmában, ahol kétségtelenül nyoma van Szent Margit panaszainak. Vargóezy ábrándozva és komoran gyúrta az orgonát, Szent Margit panasza úszott a levegőben, a hideg teremben, december eleje volt és délután nem fütötték a termeket, az ének párás levegő formájában jött a meleg gyerekszájakból. — No kezdd már, — mondta Vargőczy. Kezdtem, hogy hol a Duna hótiszta habjai. A torkom összeszorult. Nem hittem, hogy ilyen nehéz. Vargóezy fütyült. Áááá, mondta. Magasabbról, kiabálta. Valami homályos és ködös akadályon kell átorditani magamat, ott a túlsó parton áll Vargóezy fütyülővei a szakállábán és integet, hogy jöjjek már, ez volt minden öntudatom. Kiengedtem a hangomat és énekeltem. Fejest ugrottam a Duna hótiszta habjaiba, s keserűen, egy tizenkétéves gyerek minden kétségbeesett ambíciójával üvöltöttem, hogy milyen rossz nekem, mert ott telnek életemnek napjai a Nyulak szigetén. Éreztem, hogy most már énekelni fogok, akármi történik. Kivágtam a „gete-őrzött“-et, aztán lehunytam a szememet. Nagy csönd volt. Még hallatszott egy nyögése az orgonának, aztán nem hallatszott semmi. Mikor fölnyitottam a szememet, Vargóezy szakálla az orgona fölött pihent, s Vargóezy komoran nézett maga elé. A körmeit nézte. Nem nézett reám. Aztán kettőt nyögött maga elé, igy: hőm. Hőm. Aztán Stra- chére nézett, átnézett fölöttem, s Strache intett neki valamit a fejem fölött, ami akkor nem volt nehéz, mert Strachének csak a hasáig értem. Vargóezy megint azt mondta, hőm, s visz- szaintett. Aztán körülnézett. — Balázs, — mondta a nagy csendben. Szegény kis Balázs. Mi lett belőled? ö volt a herceg, fehérharisnyás, bársonynad rágós, vékony és lányos gyerek, akit mindenki kényeztetett, akit nevelő hozott az iskolába. Egy félév múlva a papája agyonlőtte magát, s akkor vége volt minden uraságnak és Balázs elkerült a városból. Halkan, jómodoruan. egy finom és ápolt gyerek elegáns mozdulatával kelt fel a pádból s jött az orgona felé. Ott udvariasan meghajolt és várt. — Balázskám — mondta neki gyöngéden Vargóezy, mert Balázst mindenki szerette és kényeztette és óvta, s még ez a szakáll is csak fanaag V
