Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-09 / 130. (2055.) szám
*•* "*■ ____~ —n—H—BUM! ■—1MW 1929 jnniup 9, vasárnap. SZÁLAS TÓTH JAKAB Ma: DARKÓ ISTVÁN A városháza feljárójához állított alabárdos városi katona rémesen kiáltozva rohant be a kongó folyosóra. Az uj templom előtt egy nagy darab faragott sziklakőre felállva, éppen akkor fújta az őr szarukürtjén a délelőtti tiz órát A gyönyörűséges jel végső melódiáját, amelyért egészben két forintot fizetett annakidején a nemes tanács Szedték Boleszlávnak, a város falai közt időző vándor muzsikusnak, hosszasan elnyújtotta és érzelmesen elhalki- lotla. Közben a városi katona felé fordította jeladó szerszámja öblös torkát. Ez a tágas tér közepén büszkén uralkodó városi palota lépcsőjén egy pillanatig haragtól reszketve hallgatta a Sírt szavát. A nemes város első nappali kürtöse volt hajdan ő, Szálas Tóth Jakab, inig egyszerre sípoló fogas féreg költözött a tüdejébe. Szedték Boleszláv talpig derék müvet szállított a sürgős kétforintért: a hosszúra cifrázott, mesteri melódiát a Tóth Jakab beteg melle egyszercsak nem bírta légi táplálékkal. Helyét kelletlen adta át a szenátus parancsára utódjának, Tokos Gerőnek, miután keményen lehordta a bitorlót, válogatás- nélküli szavakkal olymódon illetve őt, hogy szinte tömlöcbe került a gyalázkodásért A kövér Gerő akkoriban őránkint állt bosszút az elszerencsétlenedett Jakabon. A nappali órák jelét követő dallamot, éppen a legnehezebb, legszebb részeket féléje fordulva, mosolyra dagadt ábrázattal fújta el. A városi őrtálló katonává silányitott Tóth Jakab szálas termete ilyenkor megingott a városház kapujában és sápadtan támaszkodott a faragott krokodilust ábrázoló szegletkőhöz. — A becstelen — mondogatta ilyenkor magában —, még csúfot üx békétlen állapotomból. Bár érné el öt a némaság keservei Rekettyés Tináét, a város bírája, tgy találta egy ízben Szálas Tótbot, a városi katonát. Reszketve dőlt a Ca rafiára. emlékeztető sár- kányfőre, miközben hörögve lélegzett, fehér ujjaival kiállott mellét tapogatta, hegyes fekete szakállára szájának rat nedve csordult és ezek okán fegyverével, amely a kőhöz támasztva, megfogatlan hevert mellette, a kötele* tisztel ©tadó mozdulatot is elmulasztotta. — Alszik-e kend, Jakab, vagy betegségével csatázik?! — kérdezte kozzáhajaiíva Timét uram, jé szívével aggódva már, de még biztosi tásképnen tekintély őriző szigorúsággal Tóth Jakab egyenes állásba ijedt a városbiró hangjára és nyögve mentette magát: — Tisztelet az éberséggel őrizett város kormányzó fejének... És maga elé kapta az a kihirdet Ahogyan az a tisztelgő mondással együtt szükséges veit — De es eimgaskkodoíí ezékálió hóhérie- gény megint a boeazantásomra törekedett — folytatta a hivatalos szólást váratlan panasszal — és olymódon bocsátotta felém oesmány hangjait, hogy a haragtól éa a szégyentől előbD megkömyékőaett a rosszul lét, aztán tisztára elő is vettl... Timót uram, a bántottak pártolója ezekre a kemény szavakra intett a szegény katonának és bevitte magával a tanácsi ülés házába. Tóth Jakab, amint azóta számtalanszor elmesélte, sután szégyenkezve állt meg a szenátorok tisztes gyűlése előtt — Ott álltam — mondogatta leplezetlen büszkeséggel —, mint a vádra készített bűnös lélek, de a mi jó urunk csak elfoglalja a tornyos széket és fohász után igy szól a tanácsbeli urakhoz: Tokos Gerő esmént bosszantására törekedett régi hű katonánknak, Szálas Tóthnak. Indítványt teszek, hogy köteleztessék az órák jeleit Istenünk szentelt hajléka előtt olyan módon elfujni, hogy a nagy kőre állván háttal a piacnak, szemben a fallal végezze munkáját. Istenünk házának erős fala úgy is ■visszaveri hangadó szerszámjának a hangját, de hátat adása révén alkalma sem nyilik arra, hogy szerencsétlen egészségi állapotára emlékeztetve, Tóth Jakab katonánkat botrán- koztassa. A szenátorok a javaslatot mind elfogadták. SNagy becsülete lett azóta Jakabnak, az őrtálló városi katonának. Ha az emberek a templom előtti nagy kőre lépő városi kürtöst háttal a piacnak meglátták, a polgárok javára, egészségére és vagyonára válogatás nélkül ügyelő szenátus bölcsessége jutott az eszükbe. Egy beteg katonáért ekkora megváltoztatása a rendnek! Helyén való, üdvös változtatás, mely úgy érdemes a fon maradására, mint a hajnali tánc Luca-napján a temetőben, a nagy kolera emlékére. A város legelső tisztviselő polgárai járják ezt a táncot a temető kapujában, tisztes, lassú léptű emlékeztető táncot, amelyhez a városi orvos és a patikárius hegedülnek. Mondják is a városról, hogy ott az orvosnak, kirurgusnak hegedülni is kell tudnia, de siet is megtanulni mindenik. Evek hosszú során át a templom fala felé (fordulva fújta az órákat jelző jeleket, utánuk a vidám nappali dallamot Tokos Gerő. A tér közepén díszelgő emeletes városi palota előtt köhécselve, de megnyugodva állta az őrséget Szálas Tóth Jakab. Keuskeszakálla közben szépen megfehéredett. Lassan el is feledte a hibátlan mellel élvezett fiatalság szép napjait és keserves csalódását. TJgy hallgatta a templomfalról visszaverődő, visszhangos kürtszót, mint aki apjától* nagyapjától is igy hallotta ezt. Elfeledte már Tokos Gerőnek, hogy szép hivatási helyébe szemérmetlenül betolakodott sszékálló méflzároslegény létére a városi kürtös állását ő utána elnyerészkedte. Ezen a szép délelőttön mégis, csodálatosan ■sorba eszébe jutottak Tóth Jakabnak a régmúlt dolgok. A napokban már széken ülve őrizte a vasvertes szép ajtót, mivel a város törvényei szerint a kaput őrző katonák életük végéig tartoztak helyükön állani * betegségükben^ csak akkor mulaszthatják el kötelességüket, ha jártányi erejük hijján végső módon kényszeríti ágyba őket a felesleges kór. Nem, ezt a végső módot még nem ismerte ei az öreg katona. A tanácsba siető szenátorok elismerő tisztelettel köszöntek vissza neki, amint a széken ülve, sovány kezébe fogva feléjük hódolt &% alabárdjával. Amikor ezen a napon az elhÍ7x>tt, hasonlóképpen elöregedett Tokos Gerőt háttal a piacnak a kőre lépni meglátta, régi érzések vették elő Jakabot. Behunyta égő szemeit és mosolyogva gondolt vissza rájuk: — Fiatal, szép ember voltál akkor még te K Rekettyés Timót uram. Az imént botra támaszkodva, fájó lábbal bicegtél a Tanácsba. Akkor megfogtad a váilamat s olyan szemekkel néztél rám, amilyen csak a havasi sasnak van. Gyönyörű csizmáid sebesen kopogtak előttem a kövön ... és egyszerre ott álltam a tanács előtt... Háttal a piacnak, szemben a fallal végezze munkáját, h-ejj! Igaz, meg is róttatok, hogy székálló legénynek ne merjem nevezni a bitorló bikát, de a tisztességet hibátlanná megadtátok szegény beteg fejemnek!... Hej], más idők voltak azok, ragyogó idők... Háttal a piacnak!... Az emlékező gondolatok közben megszokott füllel hallgatta a Tokos Gerő kürtjét, fiz hosz- szu sóhajtáshoz hasonló jel: tiz óra Most jön utána a vándor muzsikus remekelő dallama. Manap nem két, de tiz forintért aem lehetne ilyet csináltatni! A templomfaj zengve verte vissza a legutolsó porcikájáig ismert dallamot Tóth Jakab beteg testét fölemelte a székből és úgy köszönt Atepttva 1333, Telofon M. ti S > «£Unanft /fíb ítvejf, porc^Sláa | aaaryk®***ke'iéiS0. $ | M ... KOSICE, Fö-atca 1.9. Kfflrjgy váksxttk, JetáayM árak. _______________________________________________________ Tam ásfalvy szenátornak. — Üljön csak le, öreg! — nyugtatta meg a fiatal szenátor —, ülve, állva, ébren, álmodva egyet csináljunk: egymásra vigyázzunk! Hiába volt ez a biztatás, Jakab egyenesen állt, amennyire tudott. Hevesen tett néhány lépést és hörgő kiáltás szakadt ki a torkából. Tokos Gerő, a vén kürtös a harminc év előtti becstelen módon, a piac felé fordulva, a városháza felé, ő feléje, Szálas Tóth magas alakja felé fordulva, recsegve fújta a kürtöt. Rég nem szállt már sima hang a Tokos Gerő öreg melléből, amelyből a változatlan szarukürtbe küldte a fáradt szuszt. Az emberek meg is szokták az öreges, recsegő trombitaszót, amelyet a templomfal zengve vert szét a visszhangzó várospiacon. Most azonban a gyönyörűséges jel végső melódiáját a régi módon nyújtotta el, selymesen, hosszasan a zengő kürt. Érzelmesen elhal- kitotta, miközben Tokos Gerő. a kürtös, a régi gúnyos szemekkel nevetett a városház előtt álló elődjére. Tóth Jakab betegségét felejtve rohant be a folyosóra és rémületet gerjesztve üvöltözte az elősereglő szenátorok felé: URANIA mm in 11 —B—a——b— mm ■ 11 —■—■ mmmmmmmmmmm A biológia a modern fizika eszközeivel 'közeledik az élet titkához A mmdenség elektromágneses rezgéseinek döntő befolyása az életre — Egy francia biológus szenzációs munkahipotézise A ráBáarm&dtLrdk nyüegyaa** irányban repülnek át még a tengerek felett fcs, a poatagaflarabok biztosan rissata tál álnak otthonukba, a denevérek nyílegyenesen csapnak le zsákmányukra, anélkül, hogy látó-, vagy szagfóérzékük vezethetné őkel a skandináviai mexeiegerek a tél közeledtére megindulnak egyenesen & tenger felé a oly pontosan betartják a* irányt, hogyha valamilyen akadáüvt meg kell kerülniök, utána szigorúan ugyanabba az egyenes vonalba térnek vissza, a hím pillangók tizkalométernyi távolságról oda találnak a nőstényhez... Mi a titka ennek a csodálatos ösztönnek? Eddig lé alig tudtunk rá kielégítő feleletet adni, meg kellett elégednünk azzal, hogy az állatok ösztönét szinte valamilyen természetfölötti értelemnek képzeltük eL S ki hitte volna még csak nemrégiben is, hogy a rádióhullámok fizikája fog utbaigaztani ebben a titokzatos biológiai problémában? A postagalambok valóban mindig megtalálják a hazavezető irányt, kivéve egy esetet, ha az eleresztésük olyan helyen történik, ahol rádió- leadóállomás antennája sugározza azét a térbe az elektromos hullámokat. Ilyen bolyén a galambok, ««o<dáteÉo8fcéppe>», teljesen elvesztik minden tájókossókópességüket s ebből már, felületesen nézve ks a dolgot, nem lehet egyebet következtetni, minthogy a tájékozódó fts*tön lényegének vasn valami összefüggést© m etekrtomágfloeees reiagéJsekkel. Ez az összefüggés, természetesem, korántsem egyszerű és közvetlen. Első pillanatban talán el sem tudjuk képzelni, hiszen úgy tndljtik, hogy az elektromágneses rezgések, hullámok, távolíbaha- tások felfogására fémdrótok, tekercsek, audion- lánnpák szükségesek s élő testben, melyet a maga egészében vezetőanyagnak ismerünk, nehéz olyan képességet feltételezni, aminek segítségével az állati ösztön még a hullámok irányát is oly pontosain megérethesse. A tudományok legujabbkori felfedezésének láncolata azonban megtanított arra, hogy a természetben minden lehetséges. Sokk .1 több a lehetőség, mint amennyit mi a laboratóriumainkban kísérleti eszközeinkkel el tudunk érni. így tehát akármilyen hitetlenül fogadunk egy-egy újonnan felmerülő lehetőséget, érdemes alaposabban megvizsgálni, még ha első időben nem is tudjuk elképzelni a realitását. Különösen az élettudomány tartogathat ilyen meglepetéseket a számunkra, ahol egyelőre alig vagyunk túl a sejtéseken s egészen tapogatózó munka folyik, amig csak rá nem bukkanunk arra az útra, mely egyenesen vezet el az élet titkainak megoldásához. Ér nem lehetetlen, hogy a postagalamlb ösztönének megzavarodása ax antennák mellett rá is vezet erre az írtra.. Qeorges Lakhotfekv oros* eredetű francia biotógua foglalkozott legújabban behatóan ezekkel a kérdésekkel a azokból az eredményeiből, miket d’Arsonval ismertetett a francia tudományos akadémiában, valóban meglátszik a lehetősége annak, hogy az élet titkainak kiiürkésBésében egy uj, valószínűleg biztosabb útra térjem rá a tudomány. A legvérmesebb reménnyel sem lehet arra számítani, hogy a szerves élet tudományában egyszerre olyan felfedezésre bukkannak a tudósok, amely mindent megmagyaráz. A kutató munka nagyon is aprólékos é- ilyenkor a tudománynak nem is magyarázó hipotézisekre van szüksége, hanem úgynevezett munkahipotézisekre, amelyeknek az a feladatuk, hogy a megfigyeléseket és kísérleteket meghatározott irányban vezessék. Ilyen munkahipotézis Lakhoisky próbálkozása, amiben sok titokzatos dolognak találjuk meg a megközelítő magyarázatát, bár nagyon sok további vizsgálódásra van szükség, hogy egészében igazolhassa a tudomány, vagy elvethesse. A kiinduló hipotézis tulajdonképpen csak sejtés. Az a sejtés, hogy minden élőlény bocsát ki megából ma még is- meanetlen módon sugárzásokat s minden élő lénynek meg is van a* a képessége, hogy felfogja «a ilyen sugámásokat Ebben a megállapításban nagyon sok a valószínűség, különösen, ha arra gondolunk, hogy a min- deneéget végtelen sokféle sugárzás szeli át ke- r észtül-kasul minden pillanatban, fénysugarak, íhősugarak, elektromos sugarak, X-sugarak, egészen rövid hullámhosszúsága kozmikus sugarak, amikről még nem is tudunk semmit « ebben a végtelen nyüzsgésben valószínű, hogy a szerves test is résztvesz. Az ilyen sejtés azonban még távolról sem tudományos alap, amin el lehet indulni a kutatónak. Laikusok még igy is el tudják képzelni, hogy például az emberi agy felfogja a másikból kiinduló sugárzásokat s igy jön létre a telepátia, de a tudománynak ennél sokkal többre van szüksége. Legalább megközelítően tudni szeretné, hogy hogyan történik az ilyen kisugárzás, milyen annak a természete, hogyan történik a felfogása, milyen energiák játszanak szerepet benne. Megértjük azt, hogy a mágnestű mindenütt pontosan beáll a mágneses észak—dél irányba, elképzelhetjük azt is, hogy a vándorló mezei egereket ugyanaz a földi mágneses tér vezeti, mely az iránytűt állítja, sót tudjuk azt is, hogy nem kell mágnes, hanem egy áram átjárta tekercs is beáll az észak—dél irányba, de mi az a szerv, ami az állat eleven testében úgy reagál a föld mágneses terére, mint a mágnes, vagy a szolenoid? Lakhofsky, ugylátszik, nyomára jött a fizikai j lehetőségeknek. Kiindulva abból, hogy a koresett ' elektromos szervet meg kell találni a legegysze— Ide fordult... parancsotokat megszegés kinosan büntessétek, agyonverjétek, fejét vegyétek, urak ... jajj... gálád... galáád ... galááád ... Tokos Gerő, város szennye, kikopott székálló mészároslegény ... Az utolsó szavakat a folyosó kövére hullva, elhalkult hangon hörögte szegény Szálas Tóth Jakab. A város urai értelmetlenül, de megil- letődve állották körül hosszú, öreg alakját s az kopogó csizmasarokkal, zörgő csontokkal vergődött előttük. Vérrel vegyült szavak csorogtak elő a száján: — Megparancsoltátok nekem, hogy ne említsem ... az izgága székálló ... mészárosle- gényt. .. azért tettétek a helyembe, mert a mellembe kaparó ... féreg költözött... s mert az ő melle épségéé. .. mint a bikáé, csakhogy ... taglót nem lehet a kezébe adni... mert ha megdühösödik, embertársára is ie- sujt véle ... Harminc év ... után ... lesújtott rám ... Túlvilág! csodálkozásokra fölnyiló szemekkel hallgatott el. A szenátorok saját kezükkel emelték föl és elhelyezték az egyik szobában. Majd a fiatalabbak eltávoztak a városba, hogy a gyászos esemény okára fényt derítsenek. rübfc élőlényekben is, ebbői a szempontból vizsgálta meg a aukroszkópikoB lények testét g é*»- revette, hogy Bémciyiknél a leg^MáfeiMtottebbaa ategbdáM s sejtmagban olyan egjinásbdUe&er&dő fonala.L&í, amik első látásra, feltűnő haa-jmtetoöságKKÍ nsBc feUu.sk «a elektrotechnikában ismerete® ssofe- noidokkal, tekercsekkel, a rádió reagőköreiveí a a parányi lények teliében eképpen yülóban megtaláljuk azokat a fizikai eszközöket, amiknek segítségével valóban képesek tehetnek eíefctro- mágneses rezgések deiskU.úóeéra. Aoorynactb* viridüa nevű egy milliméter nagyságú tengeri állatkában, példára!, egy tis menetből áttó pompás tekercset látunk, melynek bizonyára van öe» indukciója, kapacitása s mivel az állatka a tekercset változtatni is hídja, szűkítve, tágítva, jobban vagy kevésbé összeessvarva, nyilván még be is tud állani különböző hullámhosszakra. Kétségtelen, hogy ez a fölfedzés még csak a kezdet kezdete s nem is remélhetünk gyors haladást e kutatások terén. A fizikusnak kellene most közbelépni és mérőeszközeivel megvizsgálni a sejtekben levő apró tekercseket, de hol van olyan műszer, mely a mikroszkopikus kicsiny- ségü állatkából kivett parányi tekercs ellenállását, önindukcióját, kapacitását megmérné? Á közvetlen vizsgálat tehát szinte kilátástalan s mint oly sokszor, itt is kerülőutakat kell keresnie a tudománynak. Lakhofsky megpróbált néhány ilyen utat s egyik igen érdekes eredménye méginkább megerősíti azt a föltevést, hogy a mindenség elektromágneses rezgéseinek döntő befolyása van aa életre, sőt az egészségre is. Nagyon szép és meglepő kísérletet végzett, például, egy növénnyel, a gerániummal. Van egy baktérium, a bacterium tumefaciens, mely rák- széni daganatokat okoz egyes növényeken. Lak- hoísky ilyen betegséget oltott be a gerániumba a aztán kísérleteket végzett, hogy mivel lehetne meggyógyítani a beteg növényt. Kiderült, hogy ha körülbelül két méter hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásnak tette ki a tumorokat, úgy azok lassanként eltűntek, holott ez a növény- rák olyan természetű, mint az emberi rák, még sebészeti beavatkozás sem gyógyítja meg. A további kísérletek aztán bebizonyították, hogy nean is kellenek mesterséges sugarak a gyógyításhoz, mert a természetben állandóan találunk ilyen sugárzásokat, csak módot kell adni a növénynek, hogy felfogja. Ezt úgy érte el, hogy a beteg növény köré egy 30 cm. átmérőjű rézdrótból való körvezetéket helyezett el, szigetelt tartón s a növény meggyógyult ezzel a segítséggel. Az emberi rákbetegség statisztikája azt mutatja, hogy egyes vidékeken igen gyakori a rák, máslhelyütt egyáltalán nem fordul elő. Lakhofsky kimutatta, hogy a beteg vidékeken a talaj erősen nyeli el a rövid hullámhosszú kozmikus sugarakat, az egészséges vidékok talaja pedig kevésbé. Ha pontosan megállapítják ezt az összefüggést, talán módot találnak arra, hogy mesterségesen pótolhassuk a talaj hiányosságát s ezzel lehetővé tegyük a szervezet védekezését a baj ellen. Lakhofsky munkahipotézise tehát máris eléggé termékenynek látszik. Mindenesetre utat mutat arra, hogy fizikai formákba öntsük a sejtéseinket s ha a hipotézis talán csak nagyon durva közelítés, apránként majd egyre közelebb jövünk a titok ■ mibenlétéhez a megfejthetjük a szerves élet misztériumát is a modem fizika eszközeivel. 4
