Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-06 / 127. (2052.) szám

Ka? oldal évf. 127. (2052) szám • ClIltAfMk 1929 junius 6 , Előfizetési ár: évente 300, félévre 15Q negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja PZURÁNY1 LÁSZLÓ FOR6ÁCN GtZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, ÍL emeíüiL Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága ö., Panská ul 12/111. —Te­lefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha MacDonald szava Ma^riibü ieies expozéja a lisistai" 1 indájáról, a kos 5K ** ct m s? (gr ra w » e® ws fis* c? x& seri? ea ISfiP^PGi PH l#|WSif|3f®<ll fcí»¥ft©€f:íí| A külügyminiszter rózsaszínben láUa a mmmlkM helykelet — 1 kisantanf Megyarersstg­hoz és Bulgáriához wal# viszenya — A kisantant ggy8tn&k8dés§Reh nehéz­ségei — Csehszl©vil«ia jáyitételi kérdése mm hozhaSé issiefiliiisbe Hémetországéval (síp) Prága, június 5. Európa egyelőre- nem ocsúdott föl az angol választások eredményének hatása alól, de az európai kancelláriákban mái;is megkezdődött a találgatás: mi fog történni? Bálidwin nem maradt, a konzervatív-liberális kombináció megdőlt és Macdonald., aki ma átveszi a ha­talmat, elég ügyes lesz abhoz, hogy a liberá­lisokat kénytelen-kel lettlen magáihoz fűzze. Az uj premier az uj parlamentben egyelőre nem vet föl más kérdést, mint olyat, amit a liberálisok kénytelenek lesznek megszavaz­ni, ha nem akarnak ellentétbe kerülni vá­lasztóikkal és a választások előtt tett Ígére­teikkel. Minden törvényjavaslatot, amely a munkanélküliség enyhítésére, a leszerelésre, a békepolitikára vonatkozik, a liberális párt­nak támogatnia kell, s mi sem könnyebb an­nál, mint hogy a munkások saját programjuk nagy részét a liberális választók és vezérek szájai®© szerint idomítsák és lehetetlenné tegyék a visszavonulás útját a wrightek előtt. Macdonald ügyességétől függ, meddig tarthat ez a veszedelmes játék és mikor nyernek a liberálisok kiutat, ahol szembe­helyezkedhetnek a Laibour Partyval és vagy kierőszakolják a rájuk kedvező választási re­formot, vagy pedig szükségessé teszik az alsőház föloszdatását, amikor is egyszerű visszavonulásukkal és azzal, hogy néhány száz kerületben nem állítanak jelöltet, sza­vazataiknak jelentős részét és ezzel a hatal­mat merő bosszúiból átesempéstzik a konzer­vatívok kezeibe. Macdonald kinevezésével megkezdődik a béka-egér-harc, ami minden tekintetben el fog ütni az eddigi angol kormányzat ötéves stabilitásától s Nagybritanniában ugyanazt a nyugtalan és bizonytalan politikát fogja in- augurálni, amelyet a kontinensen régen is­merünk és régen megszenvedtünk. Az uj premier, ez a szolid és szelíd politikus, aki ragyogásban bizonyára nem vetekszik Lloyd Georgeval és tapasztalat okiban DaMwinnal, de annál több jószándékkal. és alapelwel rendelkezik, a külpolitika utjain föltétlenül uj irányt választ. Tudjuk, hogy a munkás­párt a megingathatatlan komolyság és tiszte­let tekintetével néz Gentfre, de a népek gyü­lekezetében mást lát, mint látott Chamber­lain. A népszövetség szerinte nem konzer­váló erő és a kontinentális status quo infal- libilis dogmája, hanem ösztönzést és kezde­ményezést adó mozgékony testület, amely­ben minden panaszt meghallgatnak és min­den hibát kikorrigálnak. Ha a liberális Manchester Guardiannak hinni lehet, az uj angol külpolitika máris nagyjelentőségű tettet határozott el. A most kezdődő brit békepolitika nem tűrheti-, hogy a népszövetség hivatalosan is a harmincmil­liónyi európai kisebbségek elnyomója le­gyen. Az uj külügyi kancellár tehát nem azo­nosítja magát Sir Austen Chamberlainnek Madridban átnyújtandó kisebbségi jelenté­sével, melyet a letűnő külügyminiszter Qui- nones de Léonnail és Adataival együtt Lon­donban kidolgozott s amely — a beavatottak szerint — túlontúl a kisebbségellenes kis­antant hírhedt memorandumának hatása alatt áll. Sir Georges Graham, aki Angliát az uj külügyi államtitkár helyett Madridban képviselni fogja, megbízást kapott, hogy gá­tolja meg a kisebbségi hármas bizottság je­lentésének elfogadását, mert annak tenden­ciái korántsem egyeznek meg a Labour Pariy felfogásával és az uj angol miniszté­rium fontartja azt a jogot, hogy a kisebbségi Prága, junius 5. Beues külügyminiszter a mai napon úgy a képviselőiház, mint a szená­tus külügyi bizottságában expozét mondott. Általános feltűnést keltett, hogy ez alkalom- mag Benes expozéját nem készítette el elő­re, amit beszéde elején azzal Indokolt, hogy a ki sántán;t konferenciájáról visszatérve oly sok politikai munkálja volt, hogy a külügyi bizottság számára úgy a kisantant konferen­ciájáról, mint a többi aktuális nemzetközi politikai kérdésről nem tudott Írásbeli ex­pozét készíteni. — Az utolsó fcisiantantkonfereraoia — mon­dotta a miniszter — a legfontosabb ülések egyike volt, mert a kásantantálűamok megvi­tatták, sőt nagyrészt megoldották mindazo­kat a kérdéseket, amelyek a kisantant ré­széről a szám nzédoe államokra vonatkoznak. Bebizonyosodott, hogy a kisantant szerveze­tileg egyre jobban erősödik és alkalmazkodik & középeurópai viszonyok­hoz s a kisantantállamok helyesen orien­tálják át politikájukat, hogy szükségleteiket, érdekeiket maguk kö­zött Európa viszonyaihoz tudják alkalmazni és ezzel a konszolidációt elősegítsék. A kis- antantkonferencia elsősorban különböző nem­zetközi politikai kérdéseket vitatott meg: Európa mai politikai állapotát és a kisantant egyes államainak a többi államhoz, különö­sen a szomszédállamokhoz való viszonyát. A miniszter hangsúlyozza, hogy a három utód­állam külügyminiszterei egységesen Ítélik meg az európai politikai viszonyok fejlődé­sét s egymás között intim, valóban barátsá­gos viszonyban vannak. A legfontosabb volt a szövetségi szerződések érvényességének ügy végleges rendezése előtt áttanuimá n yóz­za a kérdést és saját intenciói szerint tegye meg észrevételeit a kényes problémához. Ilyen körülmények között Madridiban a ki­sebbségi kérdés tárgyalását valószínűleg kénytelenek lesznek őszig elnapolni, amikor is más mentalitású államférfiak veszik ke­zükbe elintézését. Reménysugár? A munkáspárt és a liberá­lis párt angliai hatalomrakerülése kedvező jelnek fogható fel a kisebbségek súlyos ügyeinek megoldása szempontjából? Az első lépés, amelyről a — kétségtelenül nem hiva­talos — Manchester Guardian beszámol, ör­vendetes és kecsegtető. Azonban senki sem veheti zokon az annyi mellőzést és csalódást átélt kisebbségektől, hogy bizonyos mérték­ben kritikus és pesszimista szemmel néz és nem hisz első intrádára a sajtóbejelentések­nek. Meg kell várni az eredményi A mad­ridi tanácsülésen, amelyen föltétlenül számí­tani fog már az uj angol orientáció, ki fog tűnni, vájjon Macdonald pártja komolyan és ellentmondást nem tűrve, kifejezésre juttatja-e programja egyik legfőbb pontját, amely az elnyomottak fölszabadításáról, a társadalmi, az osztály- és a nemzeti igazságtalanságok megszüntetéséiről és mindenki egyenjogúsí­tásáról szól. Várjuk Macdonald madridi vé­tóját és reméljük, hogy a Manchester Guar­dian szava igaz lesz. meghosszabbítása. Ez a meghosszabbítás összefüggésben van a három állam között kötendő és már meg is kötött biztonsági szerződésekkel. A szövetségi szerződéseket jegyzőkönyv •. formájában hosszabbították meg olyképpen, hogy e szerződések most hosszabb ideig érvényben maradnak, auto­matikusan meghosszabbíthatók anélkül, hogy küllőn kellene tárgyalni róluk. Tehát olyan szerződések, amelyeknél tulajdonképpen nincs is felmondási idő, de amellett meg­hagyták a lehetőségét annak, hogy az álla­mok bármelyike egyévi felmondási határidő­vel felmondhassa a szerződést, ha az évek során politikája irányán változtatni akarna. Ezzel összefüggésben vannak a biztonsági szerződések, amelyeket hasonlóképpen és hasonló klauzulával meghassad l dűíak. A kisantant politikája tovább halad az idő szellemében, különösen a genfi tárgyalá­sok és az európai béke konszolidációjának szellemében, azonban egyúttal védekezés mindaz ellen, ami bármilyen módon érin­tené a kisantantállamok érdekeit, különö­sen a meglepetés vagy erőszakos lépés ellen. A kisamtantpólitika ezzel egyidejűleg figye­lemmel kíséri a béke és konszolidáció mun­káját, amely arra vezet, hogy valamennyi konfliktust nemzetközi utón, nyugodt arbi­trázs eljárással intézzék el olyképpen, amint ezt az utolsó időkben kifejezésre juttatták Genfben a locarnói szerződések és a Kél- logg-paktum. Ezért írták alá a kisantantálla- mok a biztonsági szerződéseket azzal a cél­zattal, hogy világosan kitűnjék az, hogy az összes szomszédok felié ezt a politikát akar­Nean hisszük, hogy a Labour Party követ­ni fogja régi csalódást keltő politikáját, me­lyet elsősorban az angol domíniumok és a liberális párt semmisítettek meg s amely az úgynevezett genfi paktummal a jelenlegi európai politikai és morális status quo meg­örökítésére törekedett. Akkoriban ravasz középeurópai politikusok a Labour Party politikai tapasztalatlanságát és középeuró­pai tájékozatlanságát ki akarták használni egy olyan szemfényvesztőén pacifikus pak­tum megkötésére, amely belső lényegében nem volt más, mint a győzők uralmának szo­ciális mezbe bujtatott aeternizálása s amely — ezt teljes sulflyal áíllithatjuk — a kívánt megbókülés helyett örök elégedetlenséget jelentett volna a Duna medencéjében. A La­bour Party akkor csaknem ugyanabba a hi­bába esett, mint a szegény, naiv Wfison el­nök, aki szintén jót 'akart, békét és nemzeti igazságot... Időközben a Labour Party ta­pasztalatokban gazdagodott s Anglia meg­felelően tájékozódott a valódi középeurópai helyzetről. A genfi paktum jobb és megfele­lőbb foinmát nyert a Kellő gg-paktumban, amit Macdonald is kijelentett, s így genfi paktumra szükség nincsen. Ellenben szükség van az alulmaradt népek megsegítésére, a kisebbségek ügyének ér­vény bejuttatására. Hisszük és reméljük, hogy a kisebbségek MaodonaMban őszinte barátot1 jók folytatni. Csehszlovákia Magyarország ki­vételével arbitrázs-szerződéseket kötött va­lamennyi szomszédjával A nagyszámú arbátrázsszerzödés — mond­ja a miniszter — világosan megjelöli azt a célt, amelyet a kisantant el akar érni, azaz a kisantant senki ellen nem irányul, Magyarország ellen sem akar irányulni és Magyar országgal éppen úgy, mint bármely más állammal meg akarunk egyezni ezen a bázison. Ez nagyon fontos és világos és jő ezt erő­sen kihangsúlyoznunk. „i« Magyarországhoz walé viszony A kisantant konferenciája részletesen fog­lalkozott a három államnak a szomszédaihoz való viszonyával. Megállapították, hogy eb­ben az értelemben a fejlődés egyre előbbre­halad. Franciaországhoz, Angliához, Olaszor­szághoz, Németországhoz, Lengyelországhoz, Ausztriához barátságos viszony fűzi a kisan­tant államait. — Hangsúlyozom, _ folyatta Benes — hogy a Magyarországhoz és Bulgáriához való viszo­nyunk normálisan fejlődik és mindinkább normalizálódik. — Ez alkalommal a diszkusszió folyamán nem volt szükséges védekezni ezen vagy ama­zon eljárás ellen. Ebben is haladás észlelhető. A miniszter hangsúlyozta, hogy egyes poli­tikusok nyilatkozatait, amelyek az utolsó időben a sajtóban napvilágot láttak, mint például nemrégen Bethlen miniszterelnök nyilatkozata, belpolitikai célokat szolgált. A miniszter nagy haladást lát abban is, hogy a kisantant államainak külügyminiszterei találnak, aki mellékzöngéktől és álpropagan- d ók fői szabadultán, pusztán igaz ügyükre fog tekinteni. Nem bosszulja meg magát a védtelen kisebbségeken azért, mert a ki­sebbségek hibáján kívül másutt esetleg nem úgy történik minden, ahogy a, pártdoktriné- rek teoretikusan elképzelik. Betartja azt, amit a Petit Párisién munkatársának éppen ma mondott és „világosságot és levegőt" akar a népek között. Nem néz sem jobbra), sem balra, csak a kisebbségek nehéz sorsát fogja tekinteni és — programjához híven se­gítségükre siet. A Manchester Guardian cik­ke mindenesetre kedvező előjel és remél­jük, hogy a sajtóbejelentést, már most Mad­ridban, tettek fogják követni. [ÜPELl AÜTOSALON n&UraWJUunEuivA jsTlkOVfl UÍJ^TELEF. 22-87[

Next

/
Oldalképek
Tartalom