Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-06 / 127. (2052.) szám
2 Dagad a prágai adópanama botránya hangozta tták hivatalos nyilatkozataikban, hogy úgy Magyarországhoz, mint Bulgáriához, ra- lamint a többi államokhoz a lógj óbb szándék rozórli a kisaniantot és ezt a politikai irányt ©, két állammal szemben minden fel tétel n étlkül folytatni fogja. A külügyminiszterek tudják kötelességüket és tudatában vannak annak is, hogy nehézségek merülhetnek fel. A kisantant államainak viszonya Oroszországhoz az eddigi marad. A belgrádi konferencia természetesen részletesen foglalkozott a többi aktuális kérdésekkel is, igy elsősorban a lefegyverzés kérdésével és Dem tudott megállapítani mást, minthogy ezen a téren is haladás észlelhető. A kis államok ebben a kérdésben nem tehetnek nagy lépéseket mindaddig, amig a nagyhatalmak az alapvető kérdésekben meg nem egyeznek. A népszövetségi tanácsba a kisantant a réPrága, junius 5. Beszámoltunk arról az adópanamáról, melyet a napokban a prágai pénzügyigazgatóságon lepleztek le s amelynek részesei a pénzügyigazgatóság tisztviselői köréből kerültek ki. Áz allér azóta egyre szélesebb méreteket ölt. A nyomozó hatóságok uj tanukat hallgatnak ki és újabb embereket helyeznek rendőrségi íölügyelet alá. Több lap jelentése szerint újabb négy letartóztatás történt, úgyhogy a letartóztatottak száma elérte a tizet. A bűnös manipulációk inspirátora Snajdr Václav irodafőtiszt, aki havi kétezerkoronás lizetése mellett egy pompás szép személyautót tartott. Az az eredeti közlés, hogy a vesztegetési, illetve adósikkasztási affér résztvevői 100.000 koronával rövidítették meg az államot, nem lelel meg a valóságnak. A Vecerni fást legalább háromszor ennyire becsüli az összeget. Snajdron kívül a következőket tartóztatták le: Peska László hivatalnok, Plecs János adjunktus, Zibek Jaroslav, Zsidlieky Frigyes dr. ügyvéd, Hládek József bankár és Peska Vladimír kereskedő. Zsidlieky ügyvédet azonban ma szabadlábrahelyezték, mert kiderült, hogy csak egyik ügyiele van érdekelve a dologban, mig ő tisztázta magát a gyanú alól. gebbi gyakorlat alapján most Jugoszláviát jelölte. 1 kisebbségi kérdés Benes ezután átfért a kisebbségi kérdésre, amely a népszövetségi tanács utolsó ülésén felmerült és amelyben az úgynevezett hármas bizottság Londoniban állást foglalt. A kisantant a bizottság elé memorandumot terjesztett. A három állam a memorandum szövegezésénél szem előtt tartotta azokat a szerződéseket, amelyeket aláirt s amelyek egészen világosak. A külügyminisztérium álláspontja jelenleg és a jövőben is csak az lehet minden feltétel nélkül, hogy minden körülmények kö- sött következetesen ragaszkodik ahhoz, amire kötelezte magát, akár jogokról vagy kötelességekről van szó. Soha sem engedhetjük meg, _ úgymond — hogy bárki a jogainkhoz nyúljon s ezt soha sem fogjuk megengedni. Másrészt azonban teljesíteni akarjuk kötelességeinket. Ez a szerződés szövegéből látható és én azt kívánom, hogy nálunk ezt a szerződést újból és újból elolvassák, hogy mindenki ismerje annak szövegét és szellemét. Hogy kisebbségeink védelméről bármilyen nemzetközi fórum előtt való tárgyalások tulajdonképpen fölöslegesek egyszerűen azért, mert békeszerződéseink a kisebbségnek kevesebbet nyújtanak, mint amennyit mi adunk (2), ez az én jogi ée politikai meggyőződésem. Az egész probléma elsősorban jogi kérdés, a szerződés magyarázatának kérdése és ebből a szempontból kell elsősorban az egész problémát megvizsgálni. Ebből a szempontból kiindulva szövegezte meg a kisantant a hármáé bizottsághoz benyújtott memorandumát ée most Belgrádban a bizottság jelentéséit is megvitatta. Benes mint külügyminiszter a népszövetség előtt is hangoztatta, hogy a vállalt kötelességeket és jogokat következetesen be fogja tartani és védeni. Kisebbségvédelmi szerződéseiket a népszövetségnek csak néhány tagja irt alá, de Benes szerint lehetetlen dolog, hogy csak ezekre az államokra rójjanak újabb kötelességeket. Benes kéri a külügyi bizottság tagjait, hogy jól tanulmányozzák át a kisebbségi szerződéseket. Kisebbségeink — úgymond — idehaza többet érnek el, mint amennyit a külföld befolyására bármikor és bárhol elérhetnek. (?) Erre bizonyitékokat is nyújthat. A külügyminiszter nemcsak preszttizs szempontból, hanem az állam összpolitikája szempontjából is köteles védeni ezt az álláspontot. A szerződéseket hat állammal együtt irtuk alá és ezeket a szerződéseket csakis a hat állam beleegyezésével lehet megváltoztatni. Ami a népszövetség úgynevezett kisebbség- védelmi eljárásának kérdését illeti, nagyon jól tudják a jogászok, hogy milyen nehezen lehet a procedúrát magától az ügytől különválasztani. A procedúra gyakran érinti az ügy alapját, érdemét, s igy nagyon elővigyázatosnak kell lennie, hogy a procedúra megvalósit- hatásának leple alatt ne annak tartalma változzék meg, amit az államok aláírtak és amire kötelezték magukat. A gazdasági kisantant nehézségei A belgrádi konferenciának végül fontos tárgya volt még a gazdasági probléma. A három külügyminiszter elvben hozzájárult azokhoz az irányelvekhez, melyeket a három állam gazdasági kiküldöttei a bukaresti elő- tanécskozáson kidolgoztak. A kisantant két óv óta gazdasági kérdésekre is kezdi kiterjeszteni munkáját. Először két évvel ezelőtt, Joachimsthalban foglalkozott e kérdéssel. Konkrétebben tárgyalt már az ügyről a tavalyi bukaresti konferencián, ahol az az általános kívánság jutott kifejezésre, hogy a gazdasági kérdések megoldásánál, mivel azok a lakosság legérzékenyebb érdekeit érintik, közös meggondolással járjanak el. Arra irányul tehát a kisantant minden törekvése, hogy a három állam gyakorlatilag keresztülvihető gazdasági programot állítson össze, amellyel a kisantant újból megerősítené életképességét és fontos funkcióját Középeurópában. Ennél a kérdésnél azonban nagyon elővigyázatosan kell eljárni, mert a három állam mindegyikének más a gazdasági, szociális és földrajzi struktúrája. Ennek következtében egyelőre csak általános elvi vita folyik a jövő lehetőségeiről és előkészületek a kereskedelmi megegyezésekhez. Tanulmányok folynak az irányban, miképpen lehetne a három állam között a gazdasági kapcsolatot megjavítani, az akadályokat eltávolítani és olyan közös gazdasági intézményeket létesíteni, amelyek lehetővé tennék a kölcsönös kapcsolatokat és a három állam gazdasági közeledését Csehszlovákia és a jóvátétel A kisantant konferenciáján foglalkoztak még a jóvátételi kérdéssel. Erről azonban a miniszter semmi közelebbit nem mondhat, mert szerinte ez az ügy még nincsen lezárva. A párisi jóvátételi bizottság tárgyalásai eredményre fognak vezetni s ez a háboruutáni diplomácia legfontosabb eseménye lesz. Ezzel az eseménnyel a háború likvidálásának utolsó fázisához jut Európa. Ennek óriási hatása lesz az egyes hatalmak közötti kapcsolatra és haladást jelent Európa konszolidációjában. A konferenciának voltak ugyan kritikus pillanatai is, de aki ismeri a viszonyokat, az láthatta, hogy az érdekelt hatalmaknak kölcsönös érdekeik vannak. Csehszlovákiának, ha nem is közvetve, szintén érdeke fűződik ehhez a konferenciához. A problémához anyagi érdekeik kapcsolódnak g a kisantant államainak helyzete ebben az ügyben nem egyforma. Jugoszláviának jóvátételi követelésié nagyobb, Romániáé némileg kisebb és Oseh1929 janiiig 6, petitÖrtOK. Szlovákiáé még kisebb. Ez a kérdés azonban ma m^g nem érett a nyilvános diszkusszióra. Á csehszlovák külpolitika évek óta ez- i-rányban garanciákra törekedett és el is ért ilyeneket. Benes hangsúlyozza, hogy a köztársaság fizetési kötelezettségei nem hozhatók ösz- szefüggésbe Németország jóvátételi kérdésével s úgy Osu^ky, mint maga Benes minden alkalmat megragadott, hogy a köztársaság érdekeit e vonatkozásiban megvédjék. A jóvátétel kérdésiben eddig diöntés még nem történt, de ha majd történik, úgy ez Csehszlovákiára nézve csakis kedvező lehet. A háború alatt teljesítettük kötelességünket — jelentette ki Benes — és a háború után is úgy viselkedtünk, hogy a kedvező elintézésre jogunk van. Ezzel egyidejűleg azonban bejelenti Benes, hogy bizonyos anyagi kötelezettségeiket is vállalt az állam. így elsősorban az állami birtokok átvételének kérdésénéL Benes ezután köszönetét mond Jugoszláviának és a jugoszláv kormánynak a lris- antant konferenciájának példás rendezéséért, majd az angol választásokkal foglalkozva kijelentette, hogy az angol választások nem adnak okot arra, hogy a kisantant államai nyugtalankodjanak. Bármiképpen is alakuljon ki a helyzet, Csehszlovákiának Angliához való viszonya mindig barátságos lesz. A tapasztalat mutatja, hogy Csehszlovákia az első Macdonald-kormány idejében épp oly barátságosan együttműködött Angliával, mint a konzervatív kormány alatt. A miniszter hangoztatja, hogy továbbra is azt a politikát fogja folytatni, amelyet az elmúlt tiz év alatt folytatott és ámely nem szorul különösebb korrektúrákra. Az utóbbi időben a köztársaság pozíciója nem hogy gyengült volna, hanem még megerősödött s a maga részéről reméli, hogy ez a nemzetközi pozíció a jövőben egyre szilárdabb és erősebb lesz. A bizottság Tömések elnökletével elhatározta, hogy az expozé felett a legközelebbi ülésen indít vitát. ftlíflitllllilillil A Prágai Nsgyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS I&36S (30) Hogy gondolja a tábornok ur, lehetett-e a tolvaj teljesen idegen ember? — Ki van zárva. Nagyon is jól tájékozott embernek kellett lennie, hogy éppen ezt a két egymással összefüggésben levő s legfontosabb iratot tudta kiválasztani magának. — Tábornok ur tehát föltételezi hogy a vezérkar valamelyik tagja szolgáltatta volna ki a nagy értékű okmányt? — Nem tudok mást föltételezni. — És a vezérkarból kinek volt módja ahhoz, hogy a két Írás birtokába juthasson. — Csak kettőnknek: Lord Hampton őrnagynak és nekem. Másnak senkinek nincs kulcsa a péncélszobához. Hobarth odafordult a folyosó sarkán álló katonához. — Kit látott a mai napon végigmenni a folyosón? — kérdezte tőle. A katona nem akart szóbaállmá vele. — Állj! Ki vagy? Jelszó! Houston megmondta a jelszót és meghagyta a katonának, hogy válaszoljon. — Én a folyosó végén levő ajtóba Houston tábornok urat és egy őrnagy urat láttam bemenni egy jó órával ezelőtt Mást senkit. Houston erre megmagyarázta, hogy ez a katona csak másfél órája van az őrhelyén. Előhívták azt a katonát, akivel két óránként felváltva áll őrt éjfél óta. A másik katona a kérdésre nem tudott megfelelni. — Először éjjel volt itt valaki. Igen, az első őrváltás előtt. A tábornok ur volt. Aztán most, az utolsó őrváltáskor. — Kit látott ekkor másodszor? — Az az adjutáns ut volt, Lord Hampton vezérkari őrnagy ur. — Egyedül volt? — faggatta tovább Pe- arcy. — Egyedül. Eleinte azt hittem, hogy ket- ten jönnek, mert úgy kopogott a lépés. De csak egyedül jött. — Biztosan emlékszik, hogy éjféltől senki más nem járt itt ezen a folyosón. — Senki. Egész biztosan senki. — Elmehet — szólt Houston tábornok a katonához. Tovább mentek a páncélszoba ajtaja elé. Hobarth erős zseblámpájával megvizsgálta az ajtó hármas zárát. Semmi föltünőt nem vett észre. A terembe elsőnek Hobarth ment be. Houston és Fearcy kint maradt. — Tábornok ur gyanúja tehát Lord Hampton őrnagyra esik? — kérdezte halkan Pe- arcy? /— Úgy van. Lord Hampton őrnagyra. — Lord Hampton őrnagy, tudomásom szerint egyike azoknak, akik türelmetlenül várják az Amerikával való konfliktus kitörését — jegyezte meg Pearcy, visszaemlékezve Lord Hampton nála tett látogatására. — Megtörténhetik, hogy némelyek nagyszerűen tudják leplezni machinációikat. Ugyanis egy konfliktus esetén Amerikára nézve százszorosán értékesebb lehet egy ilyen titok megszerzése s a titok elárulója ilyen körülmények mellett sokkal jobb üzletet csinál. Én nem mondom, hogy Lord Hamplon közvetlenül bűnös. Csak esetleg könnyelmű. Esetleg segített, esetleg csak mulasztott. — Ismét csak ő és mindenütt csak ő! — kiált föl Hobarth! — Mit talált, Mister Hobarth? — kérdezte Pearcy belépve a páncélterembe. — Ugyanaz a széles amerikai gumitalp! — felelt a detektív. — A hipnotizáló fakir. Mindenütt ez a veszedelmes betörő. — Megszöktette a trónörökös autóját, el-' rabolta és visszalopta Miss Lucy Byrd gyöngynyakékét és most megdézsmálta a vezérkar pánoólszobájának titkait! Átkozott (fickó — dohogott Pearcy. Houston csak megközelítőleg értette, mi- j-ől beszélnek, de sejtette, hogy valami boszorkányos tehetségű tolvajról van szó. — De nem csupán színlelt lopásokról van itten szó, a nyomozó hatóságok félrevezetésére? — vetette föl a kérdést. — Csak lázért, hogy7 valaki egy nem létező büvésztol- vajra foghassa a maga kémkedési művészetét? i — Sző sincs róla, — érvelt Pearcy — nagyon sokan látták a trónörökös autóját, mely végigvágtatott London uocáin anélkül, hogy (a koosivezetőt bárki is látta volna. 1 Houston nem engedte leszerelni magát. — Nem hiszek hipnotikus csodákban. Egyszerűen azért nem láttak senkit ő fensége a •trónörökös autójában, mert az autó irányítója a sosff őrülés alá bujt. Vagy pedig, hullám- sugarakkal irányították az autót. — De a másik alkalommal szemtanuk látták, hogy kinyílt az ajtó és lábnyomokat hagyott maga után — felelt Hobarth. — Jó, jó — tiltakozott Houston tábornok a bizonyíték ellen — de egy tanúskodás esettében a tanuk kiléte is fontos. Ki látta ezt la titokzatos ajtónyitást? — Miss Lucy Byrd és Lady Hampton. Houston tábornok torz arcára vigyorgő (káröröm ült ki. — Vagyis két hölgy. A hölgyek könnyen (beugranak minden babona-tévhitnek. Egy (kis hisztérikus autőszuggeszció és mindjárt (kész a természetfölötti csoda. És azonkívül (mindketten hozzátartozói is Lord Hampton (őrnagynak. Uraim, a hozzátartozók nem perdöntő tanuk. Ez mind a rokonoktól előre (kitervezett és utólag kicsinált alibi is lehet. (Nem hiszek a csodákban s nem hiszek az (amerikai talp legendájában sem. Ez mind az önök félrevezetésére szolgál. — Ki kell hallgatauník magát Lord Ha napion őrnagy urat — felelt Pearcy. Lord Hampton cellája a földszinten volt az őrszoba közelében. — Nagyon kevés újabb mondanivalóm van — kezdte vallomását Lord Hampton. — Pontosan emlékszem, hogy a nyugati hadi- •terv volt a kezemben és az asztalra tettem. (Ebben a pillanatban a villanylámpa kialudt is az iratok egy része a földre esett. Azon jnyoban a félhomályban fölszedtem őket a (földről és mind beletettem az irattáskámba. (Eléggé láttam a félhomályban, mert az ajtó félig nyitva volt. Azt a hibát sajnos elkövettem, hogy nem őriztem ellen, valóban a központi tervet és betettem-© a táskámba. Miikor azonban a kiégettnek vélt körtét kicsavartam, akkor már sem a földön, sem az asztalon nem feküdt semmiféle irat. A car- vonit-íéle iratról azonban teljességgel semmit sem tudok. — Mondja, őrnagy ur — nem volt önnek olyan benyomása, hogy valaki láthatatlanul, az ön nyomában lopózik a páncélterembe? — kérdezte Pearcy. <— Egy pillanatra volt ilyen 'érzetem, de csak egy pillanatra. Mert aztán hátranéztem és senki sem jött utánam. — Nem hallott semmi gyanús neszt? — Gyanús neszt nem hallottam, de bizonyos, hogy idegen kéz oltotta el a villanylámpát. Mert mint utólag kiderült, a körte nem égett ki. — Egyszóval őrnagy ur azt hiszi, hogy a sötétség pillanatában valaki beszökött a páncélterembe — folytatta Pearcy — s a sötétséget fölhasználva zsebrevágta a két fontos okmányt — Nem tudom bizonyítékokkal alátámasztani, de más magyarázatot nem tudok. — És nem volt olyan benyomása, mintha önt meghipnotizálták volna — kérdezte gúnyosan Houston tábornok. (Folytatjuk.) /kSpirin tabletták »BRYER«-fé!e cső- magolásban ualóöi. R sziure nem ártalmas.. 1KÍn Kapható minden gyógyszertárban. Orvosilag ajánlva — Kicsinybem ár* Kő 9.30 excl. forgalmi adó és disp. díj
