Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-28 / 146. (2071.) szám
4 1929 ytminfl 28, péntek. nn»4zn'M&<&at>4YTixiiAE! Beszélgetés Széli Györggyel, a prágai német opera magyar származású u\ Sókarmesterével Prágában Kodály Háry Jánosának Suite-jét is dirigálni fogja Umberto Giordane Széli kedvéért először Prágában adatja elő uj operáját, a „Király“-t Ez a szőke, szemüveges, végtelenül rokonszenves fiatalember, aki velem szemközt ül most a Wilson-hotel zöld fotöjös kis szalonjában, oly szerény minden mozdulatában, oly készséges, annyira ment minden póztól és nagyképűségtől, hogy a figyelő szemnek azonnal észre kell vennie, hogy igazi művész. Ez a fiatalember, aki mindössze harminckét esztendős, egyike Európa legelső zenei talentumainak és szédületesen gyors, fényes karriér van mögötte. Mikor pár perccel ezelőtt a portásnál érdeklődtem utána, a portás azt mondotta: „Ja, Herr Szeli isi angekommen.“ „Herr Szeli" igy mondják a nevét Berlinben, Becsben, Prágában, de mi magyarok tudjuk, hogy ez a „Herr Szell“ Széli György, a magyar származású híres berlini dirigens, aki a jövő szezonra leszerződött a prágai német operához. — Már csak ve beszélek magyarul — mentegetődzik — hiszen mindössze másfél éves voltam, mikor szüleim Récsbe költöztek Budapestről. Famíliám rokonságban áll a néhai magyar miniszterelnök Széli Kálmán családjával és igy a híres magyar költő Vörösmarty Mihály is őseim közé tartozik, mert tudvalevő, hogy Széli Kálmán Vörösmarty Mihály leányát vette feleségül. Széli György most felsorolja művészi pályafutásának állomásait, amelyek közül mindegyik külön-külön zenithnek számit, de az igazi zenith még előtte van, hiszen jóformán az ut elején van még, még olyan nagyon fiatal és Európa zenei körei még annyi mindent várnak tőle. — Becsben zeneakadémiai növendék voltam, még gyerek, 19 éves, mikor Klemperer utódjaként meghívtak Strassburgba karmesternek. Azután egészen rövid ideig itt voltam Prágában Zemlinszky mellett, majd 1923-ban Düsseldorfba szerződtem első dirigensnek, ahonnan a düsseldorfi, opera megdöbbenésére a szezon közepén elvitt Schiiling a berlini opx rához. Milyen egyszerűen mondja el mindezt Széli György pár tőmondatban, minden kisérő jelző nélkül. Nem is kell ehhez jottányit sem hozzátenni, ebből a néhány tőmondatból egy kivételes egyéniség tüneményes pályafutása és zsenijének kijáró sikerek tisztán bontakoznak ki. —Mi lesz a prágai repertoárja? — E pillanatban magam sem tudom még. Berlinben legutóbb Strausz Intermezzo-ját, Komgold Todte Stadt-ját, Pfützner Die Rose in Liebesgartenjét s Giordane And né Chemier operáját dirigáltam, Umberto Giordane, aki résztvett a berlini premieren, annyira el volt ragadtatva az előadástól, hogy uj operáját, a „Király“-t minden más operaházat megelőzően a prágai német operának adja — kedvemért. És igy a hires olasz komponista uj darabját én fogom dirigálni először és remél- u nem kisebb sikerrel, mint az Andié Chenier-t Berlinben. Mit tart a modern magyar zenéről? — Kodályt és Bartókot ösmerem. El vagyok tőlük ragadtatva, mind a kettő világnév és világnagyság ma. Kodály Háry Jánosának Suite-jét már dirigáltam Berlinben és a práElkészült a vádirat a poricsi katasztrófa ügyében Prága, juratus 27. Az államügyészeég most dolgozta ki a vádiratot. Mond! mérnök elleni, aki a Prazsák és Moravetz cég betonépítő osztályának felelő© vezetője volt. Mint emlékezetes, a Prazsák és Mer arcét® cég építette a poricsi halálMzat, amelynek aláomlott betora- tömbjei több mint negyven munkáséletet oltottak ki. A vádirat — mint az Expree jelent! — a büntetőtörvénykönyv 335. paragrafusa alapjára, tehát köteles gondosság elmulasztása elmén és tiltott fegyverviselés kihágása miatt állítja Mondl mérnököt a bíróság elé. A fegyverviselési kihágás azért került belő a vádiiratba, mert Mondl a katasztrófa pillanataiban öngyilkosságot alkart elkövetni később kiderült, hogy nem volt fegyverviselési engedélye. A pórt még júliusban I tárgyalják le. gai szezon egyik fénypontja számomra, hogy itt újból dirigálhatom. Nekem, sajnos, nem sok időm jut a komponálásra. Minden pillanatom le van kötve, a prágai zeneakadémia meghívott tanárnak a karmesteri szakra, ezenkívül megmaradtam a berlini zeneakadémián is tanárnak, minden két hétben egyszer le fogok utazni innen Berlinbe. Most csak pár órára vagyok itt, reggel már utazom is vissza Berlinbe, azért jöttem, hogy a prágai német színház vezetőségével megbeszéljem a repertoárt. Mit dirigál a legszívesebbem ? London, junius 26. A Nemzetközi Női Szövetség röpirat alakjában adta ki a nemrég megtartott londoni konferenciáján a nemzeti kisebbségek ügyében elhangzott beszédeket, amelyek számos érdekes konstruktív javaslatot tartalmaznak. így például Sir Willoughbv Dickinson, az angol népszövetségi unió egyik vezetője hangsúlyozta, hogy a kisebbségek zöme kisemberekből, parasztokból, kiskereskedőkből áll, nem pedig politikai agitátorokból. Ezek a szegény, egyszerű emberek csak azt akarják, hogy békében hagyják őket s eszük ágában sincs uj kormányaik ellen összeesküvéseket szőni. Azok, akik a kisebbségi kérdést idegen országokban tanulmányozzák, túlságosan befolyásoltatják magukat azzal az érveléssel, hogy a kisebbségek megbizbatatlan vagy nem lojális állampolgárok. Nem tudják ezek a kutatók, hogy a kisebbségeket nem az állampolgársági lojalitás hiánya, hanem nagyon is jogo« és alapos panaszok háborítják fel saját kormányuk ellen. Az is nagy baj, hogy a kisebbségi sérelmek látszólag jelentéktelen mindennapi esetekből állanak. A népszövetség tanácsát kevéssé izgatja az a kérdés, hogy egy gyermeknek egy vagy két nyelven kell-e a leckéjét tanulni, vagy hogy egy állami tisztviselő letép egy hirdetményt, mert nem az állam nyelvén nyomtatták. Tényleg azonban az ilyen mindennapi események bőszitik fel legjobban az egyszerűbb embereket és ezeknek a tömege adja együttvéve a kisebbségi problémát. Már pedig nem lehet 20—30 millió embert állandóan felbőszíteni anélkül, hogy a világ békéje ne rendülne meg. A kisebbségeket az állam állandó elemeinek kellene tekinteni ée Tátra, jóimra© vége. A vasparipánaik Riuttikáról éippe® hároan órányi megerőltetésébe kerül, hogy végigszaladjon a Rózsahegytől kezdve majdnem nyílegyenesre szabott Siimuton Poprád Feikáig a Magas Tátra tövében egyre-m&sra bővülő fürdők elosztóálJomáeáig. Szép időben már messziről Látni a hegyfejeket, amint kiemelkednek a fenyőhajra, komoly zöld er- dőkörnyezetbfll, mintha, az idegennek eldicse- kedm akarnának, hogy ők jobban kinőttek az Úristen teremtő markából, mint délebbre került testvéreik. Poprádnál, mikor kiszáll az ember a kényeknek utazást biztosított gyorsból, megcsapja az orrát a friss levegő, amit itt eredeti pakolás- Iáéban szállt, utánozatlamii e uümo®hatatlanul az öreg Tátra Poprádról a fő fürdőszezonban, tehát junius 28tól szeptember 15-ig tizenkét vonat viszi, hozza az utasokat, naponta fél a Magas Tátra fürdőibe, melyek úgy egymás tőszomszédságába kerülnek nem Bokára, hogy a villa mosva sutáknak, arató buszoknak, taxiknak inkább megálló helyei lesznek csak, i nem kimondottan állomásaik. Mert ez az egész fürdőterület egy töretlen egész, maroknyi rész az egész Kárpátok tömegéhez viszonyítva, de értékben felér száz és száz kilométernyi hofw.ueágu s mélységű erdős hegy területtel. A Magas Tátra gyöngyszem Szlovén®zkó kagy- i tójában, amelyet nem lehet « nem szabad darabok- j ra törni, mert a szíj Iánk ok ezétvagdosnák a profán kezeket, melyeket a mindig spekuláló cmibori ész — Minden jó zenét egyforma örömmel — mondja élénken. — Számomra csak kétféle zene létezik: jó és rossz. Mik a tervei? — Jövőre Amerikába és Oroszországiba megyek hangversen yköru tra. És szülővárosa, Budapest? — Budapesten 1919-ben dirigáltam a filharmonikusoknál, akkor saját kompozícióim is szerepeltek a műsoron. És most nem menne le másodszor? — Dehogynem, örömmel. Érzem, hogy Szél] György rejtegeti magában a gondolatot: „várom, hogy hívjanak*. Széli joggal várhatja, hogy hívják, elvárhatja. De nem a gőg, még csak nem is az ön ludat mondatja ezt vele, hanem az a mélységes szerénység és egyszerűség, amely ezt a ragyogó tehetségű művészt annyira emberré teszi. A prágai német színház uj fényt kap Széli György neve által és azoknak a prágai magyaroknak, akik látogatói a német operaelőadásoknak és a német szinház hangversenyednek, a művészi élményen túl meg lesz az az j örömük is, hogy ime ismét valaki, aki „az Értől indult és befutott a nagy óceánba". Szenes Erzsi. rájuk kellene bízni, hogy saját belátásuk szerint gondoskodjanak faji sajátságaik és kultúrájuk fentartásáról mindaddig, amig az nem fenyegeti az állam szolidaritását. Egy kis jóakarattal meg lehetne oldani ezt a feladatot, még pedig olymódon, hogy a népszövetség együttműködnék ez irányban ngy az illető kormánnyal, mint a kisebbségekkel. Végül René Brunet tanár, aki többizben képviselt kisebbségi petíciókat a népszövetség előtt, mondott saját tapasztalatai alapján megsemmisítő Ítéletet- a kisebbségi ügyekben jelenleg követett népszövetségi eljárás felett. A panasztevő, úgymond, egy rövid átvételi elismervényt kap a népszövetségi titkárságtól a benyújtott petícióról ée többet nem is hall annak sorsáról. Még ait sem tudja, hogy a kormány válaszolt-e ó© ha igen, mi volt ez a válasz. Ha a kisebbségi képviselő különösen befolyásos, esetleg néhány pillanatig elbeszélgethet egy- egy tanácstaggal a szálloda lépcsőjén, de a népszövetségi tanácstagokat legfeljebb a politika érdekli és nem az igazság s legtöbbször azzal rázzák le magukról az érdeklődőket: „A bepanaszolt kormány nemrég nagy szívességeket tett nekünk. Hogy lehet ilymó- don tőlem követelni, hogy kisebbségi ügye megbolygatásával bosszantsam?” Brunet ezért főként írásbeli eljárást 6ürget a kisebbségi ügyekben az összes iratok legteljesebb publicitásával. Másodszor sürgeti egy állandó kisebbségi tanulmánybizottság felállítását, mely teljesen független szakértőkből álljon, akik pontosan ismerjék az illető kisebbségi viszonyait. Végű követeli, hogy a főtitkárság évi jelentésben pontosan számoljon be a kisebbségi panaszok elintézéséről. mostanában megült valami baklövésre akar oeá- hrtam. Nemcsak oramon jut ez most az eszembe, mert a cseh nemzeti szocialista Pechmanné őnagysága csak a napokban támadta az egészségügyi rni- nisrténiumot az u. n. Tátra-törvény miatt — miután Nitsoh Andor képviselő már ezt annyiszor tette vagy másfél év óta e vidék és az összes ide szorulók örök hálájára, — hanem azért i«, mert moet magam i® kényszerülve vagyok közelebbről belenézni a Tátra-ügybe mint fürdő vendég. így írom ée igy akarom érezni Is, hogy fttnlővendég vagyok és nem beteg. Mert az egész Tátra-kérdés ezen a ki® distinkción dűl jobbra vagy balra. — Igaz, hogy az orvosom azt mondta, hogy generális reparációra kell vinni a testemet, de e® még nem jelenti azt, hogy kiléptem az egészségesek boidog társadalmából s tagjává lettem a kvalifikált betegek tiazteo, de nem ógeszen szobatiszta társadalmának. Már pedig az a bizonyos Tátra-törvény valami Ilyesmit, akar srab titulo „menteni a megment- hötöket11. Lehet, hogy mint valósággal kúrára szoruló fürdővendég, érdekből beszélek, debát Uramisten, megbocsásson még a Tlso miniszter nr is, ha kimondom aporté, hogy nekünk, Tátra-leve gőre szoruló, egy kis egészség pótlásra vágyó für elő vendégeknek le lenne egy-más mondani valónk. TJgy hallom itt, hogy azt a 84 km-os utat, amely Csorbától végigfut a fürdőit területén Felsőhági— Széplak—Uj. és ótátrafüred—Lornnic- MotlArházn —Barlangliiget (Tátrán ská Kötiina) között, a Szabadéig Utjának keresztelték. érdekes és szomorú an érdeke©, hogy a- Szabadság emez utján kacs- karringó* paragrafusokkal akarják megkötözni azt iinifiiiiiiiniif ■iMiiiii iii iiiiriii i iiiiini imiinrw iiiiiiniin nn—iiniii mii mii mm- mwwrn ■mi „A kisebbségek salát belátásuk szerint gondoskodjanak faji sajátságaik és kultúrájuk fentartásáról" A nemzetközi női szövetség londoni konferenciájának kisebbségi vitája ifi A Tátrából a Tátra-törvényről Pöstyén-fürdő 1700 m. mélységből fakadó vnlk. kéne* iszapforrások CSUS, tdbszvény, ISChias ellen. Szállók, villák minden igénynek. Tennisz, golf, szinház, stadionProspektus: FURDIflilGAIGATŐSAC a szabad forgalmat, amely ennek az Isten-adomá- nyozta szépségekkel teli területnek az éltető forrása volt. Mikor látom befutni itt a villanyosokat, taxikat, autóbuszokat, amint már kezdik osztaná a vendégeket, bizony arra a Tátra-törvényre gondolva arra is gondolok, hogy ni az a fiatal lányka, meg ott az a harminesztemdősnek látszó fiatalember, meg a többi sok, sok szó® utag, vendég jövőre már nem ide jön, hanem Tuberkulózisfalvára, Tubnaligetre, Tüdőcsucsházára. Lázalmádiba, s hasonló, bizonyosan találóan elnevezett helyekre, ahonnan csak egy ut van hátra: a Pompes Funeb- res fekete tollas lovadtól vont kocsikázás! Hát ez az, amit nem szabad megcsinálni! Most az emberek egészségesek akarnak lenni és maradni, az emberek egyszerűen és kertelés nélkül nem akarnak betegek lenni. Nem akarják, hogy bélyeget süssenek a tomporukra, vagy a mellükre, vagy hátuk közepére, csak azért, mert az egyébként a körülbelül másfélmilliárdnyi lelket számláló emberiség számára egyformán rövidre szabott életet meghosszabbítani akarván, egy kis re- parációra hozzák magukkal ide a Tátra alá. Ha az egészségügyi minisztérium valóban az akar lenni, amit a neve kifejez, és nem betegségügyi minisztérium, akkor nem azon töri a fejét, hogyan ossza, vágja, szorozza-, adja össze, vagy vonja ki az egyes fürdőzónákat, amelyek zavartalanul ontották eddig is egészségesnek, kevésbé egészségesnek a friss levegőt és adták a gondos OTvosd kezelést szanatóriumokban és privát villákban, ott-, ahol kellett, hanem megoldja azt az ennél sóikkal nagyobb problémát, hogy minden Tátrádé vegőre vágyó ember, önálló, tisztviselő, munkás, civil, katona, mindenki el is juthasson ide. Az egészségügyi minisztérium nyugodtan hagyhatja a gazdasági adminisztráció ügyét az ebben tapasztalt és egészséges versenytől is természetes kontrollnak kitett magán vállalkozás kezében, az orvosi részt pedig ugyancsak azofcéban. akik as egészségügyi minisztérium előtt már egy pár évtizeddel törték s törették a kemény hegykoponyákat azért, hogy ma itt parkok, ligetek, minden komforttal s minden teóriád szükséglettel feliszereit helyiségek feledtessék el az emberekkel a bajukat, s adják vissza munkaerejüket. Az egészség és betegség zónákat ott alul kell kezdeni, innen 1000 méterrel feljebb, mert bizony, bizony akik idejönnek s akikért mindezt a nagy reformot megalkotni akarják, sem kacskaringéi paragrafusokkal, sem elkaranténozással, sem megbélyegzéssel egészségesebbek nem lesznek, ha mint rabok és bálái jegyesek álmodhatnak csak a tudomány demokratákus haladásáról. Ivánffy Géza. tmmmmmmmmmammmmmrxmmmmmKmmmmmmmmmm Az országot képviselőtestületek törvénymódosítást kérő föliratait a parlamenti bizottságok elé utalják Prága, június 27. A nemzetgyűlés két házának elnöksége tegnap együttes ülést tartott, amelyen az egyes országos képviselőtestületek által benyújtott ama memorandumokkal foglalkozott, amelyekben az országos autonóm testületek bizonyos törvények módosítását kérik. A két elnökség hosszas vits után olyan döntést hozott, hogy az országos képviselőtestületek memorandumait az illetékes nemzetgyűlési bizottságok elé fogja utaltatni azzal, hogy ezek határozati javaslatban foglaljanak állást az emlékiratokhoz. Ez a határozat a gyakorlatban annyit jelent, hogy az országos képviselőtestületek feliratait határozati javaslat formájában viszik a nemzetgyűlés elé és a nemzetgyűlés határozatilag utasíthatja a kormányt a kezdeményezett törvénymódosítás kidolgozására. Az eddigi parlamenti gyakorlat azt mutatja, hogy a kormány a nemzetgyűlés bármelyik házának ilynemű határozatai! évekig nem respektálja. így például a l<n Dérer-iSzent- Ivány meghozatalával a nemzetgyűlés határozatban utasította a kormányt arra, hogy a legrövidebb időn belül törvényjavaslatot nyújtson be a parlamentnek az állampolgár- sági és illetőségi kérdés végleges rendezésére. a kormány azonban a mai napig sem lőtt onuek az utasításnak elegot. 0
