Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-27 / 145. (2070.) szám

I T>RKGAlA\A<ifeakRHl RIiAR 1939 junius 37, o§ttt»rtí0L Meddig elnökölhet még a táblai elnökségben szabadságolt, nemzetgyűlési képviselővé választott Micsora Márton az ügyvédvizsgáló bizottsági üléseken? Szlovetiszkó, június 26. Az 1926. évi 103. sz. törvény 209 § egész terjedelmében kiterjesztette Szlovenszkóra és Ruszinszkóra a Bíróságok organizációjáról szó­ló 217—1896 sz. osztrák törvény hatályát. 1926. julius 7-iko óta tehát megszűnt ezen a. területen az egységes ügyvédi és bírói vizsga letételének lehetősége az 1913. 1, ül. t. c. alap­ján. és azóta is a fentebb idézett organizáció* törvény 13-ik §-a értelmében már ezen a terü­leten is ,külön birói vizsgákat tartanak és a vizsgárabocsátás előfeltételei, nemkülönben a vizsgáztatás módja is már a fentebb idézett or­ganizációs törvényhez s ennek alapján küldött igazságügyminiszteri rendeletekhez igazodik. A 217—1896 sz. osztrák törvény 13. §-a és az ennek alapján 1900 évi november hó 1-én kiadott igazságügyminiszteri rendelet. (R. G. B. 1. No. 182.) 1. és 4. §§-ból világosan kitűnik, hogy a birói vizsgálóbizottság elnöke mindig az őberlandes Geriokt, Szlovenszkóu és Ruszin- szkón tehát az ítélőtábla mindenkori elnöke, aki tehát e vizsgálóbizottság elnöki tisztét nem kinevezésnél, hanem törvénynél fogva tö1 ti be. A kassai ítélőtábla jelenlegi elnöke: Micsura Márton dr., tagja, lévén a nemzetgyűlésnek, 1925. ősze óta hivatalból szabadságon van az alkotmánytörvény 20 §-a értelmében, miután képviselőségének tartama alatt törvényileg ki van zárva, hogy bárminemű birói funkciót is teljesíthessen. Bár a fentebb idézett organizációs törvény és igazságüeryminiszteri rendelet szerint kétsé­gen kívül áll. hogy az Ítélőtábla elnökének a birói vizsgák körüli teendői s az azokon való elnökié? hivatali kötelességéhez tartoznak s hogy az elnöki adminisztratív ügykör egyik ön­álló'részét képezik s jellegükben semmiben sem különböznek az elnök egyéb adminisztratív tér- j mészetü funkcióitól, euuek dacára Micsura Már J tón dr. táblai elnök az alkotmánytörvény 20-ik iával ellentétben, ma is gyakorolja a birói vizs­gák körüli elnöki jogait, azokon elnökök jólle­het mint szabadságon levő birónak, szabadságá­nak tartama alatt ehhez joga nincs. Még súlyosabban domborodik ki az alkotmány- törvény 20-ik §-nak megsértése, mely nyilván a birói függetlenség és pártatlanság érdekében <5zabadságoIja hivatalból a képviselővé megvá­lasztott bírót is, hogy ezáltal mindennemű bi­rói funkciójától mentesítse, ha figyelembe vesz- sziik, hogy a tábla elnöke a birói vizsgával kapcsolatban kizárólag saját személyében szo­rosabb értelemben vett bíráskodási funkciót is teljesít, hisz a fentebb idézett igazságügyminisz­teri rendelet 9. §-a szerint a tábla elnöke hatá­roz a vizsgárabocsátás kérdésében. Itt tehát I nemcsak birál, hanem vitás kérdésben ítél is.! mely Ítélkezési jog azonban a képviselőség tar- j tanra alatt szünetel. A jelenleg érvényben lévő fenti törvényi ren­delkezések mellett fölösleges komolyan fog!al- kozni az esetleges feltevéssel, hogy Mic. ura Márton dr. a 217— 1896 sz. osztrák törvénynek Szlovenszkón és Ruszinszkóban való bevezeté­se előtt kinevezés alapján válván elnökévé az Állandóan Pozsonyba teleionált Windischgraeiz herceg után és képzett szerelmébe beleőrült egy bécsi asszony »Hercegné leszek, császárné is lehetnék, de nem akarok« Junius 29-én akart megesküdni Wmdischgraetz-cel, aki erről semmit sem tudott Bécs, junius 2*. A Neues Wiener Extrablatt mai száma beszámol egy szerelmi tragédiá­ról, amely a Windischgrátz-családdal kapcso­latban játszódott le. A práteri Cottageban lakó D- asszonyt múlt csütörtökön éjszaka a mentőknek kellett a bécsi tébolydába beszállítani. A szerencsétlen asszony, aki harminckét éves, súlyos hiszté­riában szenvedett s a hisztéria legutóbb elme­bajjá fajult. Az asszony néhány hónappal ez­előtt elvált férjétől és apjához, a volt osztrák­magyar hadsereg egyik nyugalmazott tábor­nokához költözött. Házassága utolsó idejében és a szőlői házba való visszatérése után. az eiviselhetetlenségig kínozta környezetéi hisztérikus kitöréseivel. Állandóan parancsokat osztogatod és a há­ziakat. csaknem naponta felszólította, hogy Jöjjek agyon, mert csak akkor talál nyu­galomra. Vad jeleneteket rögtönzött, úgyhogy éjszakán­ként sokszor az egész Práternegyed lakói a ház köré sereglettek. A szerencsétlen asszony lelki egyensúlya végleg felborult, amikor megismerkedett Windischgrátz Erzsébet hercegnő, Ferenc József unokájának fiával. Emlékezetes, hogy a másik fiatal Windiscb- gratz kedvese, gyermekével és anvjával né­hány hónappal ezelőtt öngyilkosságot köve­tett el s most szintén súlyos tragédia játszó­dott le a másik Windischgrátz herceg körül. A fiatal Windischgrátz az elmúlt hetekben állítólag Pozsonyban tartózkodott és D. asz- szonv számtalanszor hívta fel telefonon, azonban Windischgrátz nem ment Becsbe hí­vására. Ennek ellenére az asszony állandóan hangoztatta, ho^- küszöbön áll a herceggel kötendő házassága és esküvői ruhát is csinál­tatott, mert junius 29-én akart a herceggel házasságra lépni, aki erről semmit sem tu­dott. Az asszony többek előtt igy nyilatko­zott : — Hercegné leszek, császárné is lehetnék, de ezt nem óhajtom, mert nem akaróul, hogy a néppel valami dolgom akadjon. Ami­kor Windischgrátz hercegné leszek, majd meglátjátok, hogy valamennyieteket kidob­lak a házból. Kevéssel ezelőtt újból beszélt Pozsounyal te­lefonon. A beszélgetés befejeztével izgatottan kiáltott fel: — Valami baja történhetett neki. Hiszen az anyja, Erzsébet hercegnő megígérte nekem, hogy fia el fog venni. D. asszony ezzel elrohant a rendőrségre s jelentette, hogy a herceg ellen Pozsonyban minden bizony- nyal merényletet köveitek el, mert mindezideig nem érkezett meg Bécsbe. A rendőrségen megnyugtatták s az asszony azután hazament. Ismét fölcsöngette Pozsonyt s ekkor a pozsonyi szálloda portása a követ­kezőket mondotta neki: — Windischgrátz herceg menyasszonyával elutazott. Ez a telefonbeszélgetés azután végleg be­tetőzte a tragédiát. Az asszony miudeukit, aki a közelébe ért, megharapott és folyton csak azt kiáltozta: —- Rudi. gyere vissza Magyarországból. Apját, az idős tábornokot és házasságából szármázd két gyermekét arra kéuyszevitette, hogy letérdeljenek előtte, majd mikor ez meg­történt, megkeresztelte őket., vizet hintett a fejükre és uj neveket adott nekik. Majd arra kényszeritette apját, hogy vigyázz ál­lásban álljon előtte és a himnuszt énekel­je, anyjának azonban ugyanakkor az Ave Máriát kellett énekelnie. A szerencsétlen szülök engedelmeskedtek leányuk kívánságainak, hogy megnyugtassák, azonban minden igyekezetük hiábavaló volt. Végre is a mentőket hívták és csak kilenc embernek sikerűit az asszonyt a kényszer- zubbonyba bujtatni és elszállítani. r\M Kedélyes interiu a spanyol diktátorral A diktátor a diktatúráról, a spanyol népről, a politikai viszo­nyokról,, a bikaviadalról, az uj spanyol alkotmányról és forra­dalmi karrierje történetéről beszél — A diktátor egyszobás lakásénak psllanatiefvétele — Primo di Rsvera kihallgatáson fogadta a Prágai Magyar Hírlap munkatársát egységes ügyvédi es bírói vizsgalobizottsagnak. ma is jogosult elnökölni a birói vizsgákon is. mért kinevezését vissza nem vonták. A 217—1896 sz. törvény hatálybalépíe foly­tán megszűnvén az egységes birói és ügyvédi vizsga lehetősége, maga a kinevezés is ipso- facto hatálytalanná vált és ennek helyébe a fentebb idézett régi osztrák rendelkezések lép­tek. — ezek pedig nem ismernek külön kine­vezett elnököt. Az ügyvédi vizsgálóbizottság szervezetű tár­gyában Szlovenszkót és Ruszinszkót illetően egyelőre hatályban maradtak a régebbi ren­delkezések s ebben a bizottságban csakis az eddig kinevezett vizsgálóbiztosok foglalnak he lyet. Az ügyvédvizsgáló bizottság elnöke ugyan­csak Micsura Márton dr. mint a kassai ítélő­táblának elnöke, jelenleg nemzetgyűlési képvi­selő. Igaz ugyan, hogy a régebbi szlovenszkói tör­vényi rendelkezések szerint nincs szabályozva az a kérdés, hogy képviselővé választott táblai elnök 1 ebet-e szabadágának tartama alatt az ügyvédvizsgáló bizottság elnöke, amint hogy nem is lehetett szabályozva, mert az alkot­nál ny tör vényünk előtti időben Szlovenszkón és Ruszinszkóban érvényben volt 1896 évi 4. t. c. szerint hivatásos biró nem lehetett képviselő, ennek dacára ez a kérdés is csak nemlegesen oldható meg, figyelemmel arra, hogy azok a szempontok, amelyek az összeférhetetlenséget a birói vizsgára való részvételt illetően indokol­ják. teljesen azonos értelemben itt is fennforog­nak, mert hisz semmikép sem mutatható ki a legegyszerűbb logika követelményei szerint, hogy az a. táblai elnök, aki képviselői minősége folytán ki van zárva a birói vizsgához való közreműködésből, mégis elnökölhessen az ügy­védi vizsgákon, jóllehet az ügyvédi diploma birói tisztségre is jogosít. És nem maradhat itt figyelmen kivid az unifikáeiÓH szempont sem, amely szintén a most vitatott nemleges irány­ban dönti el a kérdést. A történelmi országokban ma is érvényben lévő 1854. okt. 10 kéről kdt r. z. óit.. 262 ez. rendelet 20-a, zenné az ügy véd vizsga ló bízott,- ág elnöke az OberlandeB Gericjit (itt jtélőtáb­Madrid, junius közepe. Délután négy óra előtt néhány perccel ta­nácstalanul állok a spanyol hadügyminiszté­rium kapujában, a pálmás s virágos park kö­zepén levő palota előtt. Szemben a kövön ül a strúzsa, de olvas. Percek óta figyelem, kö­högök, igyekszem feltűnően viselkedni és még mindig nem akar észrevenni. Most lapoz. Szó­rakozott mozdulatokkal lóbálja balkezében a szuronyos puskát, néha megböki a nagy hő­ségben izzadt arcára tapadt burkalapját. ci­garettát keres a zsebében és hangosan felne­vet. Mulatságos spanyol történeteket olvas. Bemegyek a kapu alá. A sarokban üveg mö­gött a portás. Alszik. Tényleg nagyon meleg vau. Nehezen lélekzik. Kezdődő asztma. Ta­lálomra elindulok a házba befelé. Négy órára az emeletre, a diktátorhoz va­gyok hivatalos, de nincs kinek megmondani. Végre egy kis darab spanyol katona. Puccer- tipus. Az udvarból jön lassan lógó lépésekkel, éppen a kabátját gombolja. Kimenője van. Megáll. Kit keresek? Ezt ugyan spanyolul mondja, de értem, mert mást nem kérdezhet. Mondom, hogy a diktátort. A presidentet. Nem érti. Primo di Riverat. Int, hogy már ■tudja. Az ujjúval in utal ja' függőleges irány­ban, hogy menjek az első emeletre. Felme­gyek. Sötét és üres előszoba. Senki. Egy fé- 'lignyitott ajtó egy aranyozott bútorokkal meg­la) elnöke, tehát törvénynél és nem kinevezés­nél fogva. Az ügyvédi vizsgálóbizottság alelnöki állása a Kassai Ítélőtáblánál jelenleg is be van töltve az Ítélőtábla, alelnökivel; ez tehát joggal elnö­kölhetne az ügy véd vizsgáló bizottság ülésén. A nemzetgyűlési képviselővé választott Mi­csura Márton dr. elnök lése olyan vissz oág.j amit az igazságügy mi niazternek azonnal meg! kell szüntetni, annál is inkább, mert ha bekéri I a vizsgaeredményeket és érdeklődik a politikus! Miesurának vizsgaelnöké szereplése iránt, rög-1 tön be fogja látni hogy itt egy olyan anomália kapott lábra,, a.mit a jog és igazság szempont jából tovább tűrni nem jehek j rakott terembe visz. Leülök Marokkó hegy­és vízrajzi térképe előtt és várok. Egy negyed óra múlva jönnek. Minden rendben van. már be vagyok jelentve és az ■elnök pár perc múlva fogadni fog. Bemutatás. Primo di Rivera az íróasztala előtt barátságosan nyújtja a kezét, franciául beszél és jókedvűen mosolyog. Először arról, hogy magyar vagyok. Mondja, hogy ismer bennünket és nagyra- becsül. Zavarba hoz. Meghajtom magamat. Azon gondolkodom, hogy honnan ismerem ezt a megelégedetten mosolygó, kövérkés, barát­ságos urat és futólag eszembe jut, hogy Ba­lassagyarmaton a korzó vendéglőjében lát­tam, ahol pörköltet evett, miután elintézte a takarékpénztárban a dolgát és amig a kocsis a városban kommissziózik, azalatt pikáns ado­mákat mond kísérőjének, akivel azután duet­tet lehet nevetni a pirosteritős asztal fölött. Ha nem tudnám, hogy Spanyolországról van szó, azt hinném, hogy kétezer holdja van és az annak megfelelő legelő. Ugyancsak velem kapcsolatban megállapítja, hogy újságíró va­gyok. — Először életemben foglalkozik egy diktátor behatóbban személyemmel. Nevetve mondja, hogy sokszor ő is az. Kell a közönségnek az ilyesmi. .4 nép csak abban bízik, amit az újságban olvas. így hát ő is szokott, irogatni. Udvariasan mosolygónk mind a kelten. Hellyel kínál és az asztalához ül. Első kérdés a diktatúra. — A diktatúra — kezdi — az, önök, újság­írók é sidegenek előtt bizonyára valami so­kat. kárhoztatott, erősen kritizált fogalom, amit én meg is értek. A diktatúra azonban nem föltétlenül azo­nos a tirann izmussal. A spanyol diktátum csak akkor nyul eré­lyesebb eszközökhöz, ha azt a spanyol nép ér­deke feltétlenül megkívánja. A háború utáni anarchiában, mikor Spanyolországban a pár­tok alapján álló parlamentben olyan lehetet­lenség mutatkozott, hogy Barcelonában a nyílt utcán ölték egymást az emberek, mikor a pér- tok keretein belül végleg elhatalmasodott kor­rupció megrontó hatást gyakorolt az egész or­szágra, nem volt pillanatnyilag más kiút, mint a diktatúra. A diktatúra nem cél, hanem csak egy uj al­kotmányos forma megteremtését elősegítő eszköz, átmeneti állapot, mintegy zárójelbe tett epizód egy nemzet tör­ténetében. Most egy nemzeti színű szallaggal összefű­zött gépelt iratcsomót vesz a kezébe az elnök és folytatja. — Ez az uj alkotmány kódexe. A most létező nemzetgyülé-s helyélje egy uj parlament kerül, amit részben szabadon választ a spa­nyol nemzet, részben az egyes testületek de­legáltjaiból áll. Az uj alkotmány behozatala felett népsza­vazással dönt a nemzet és ebben a titkos szavazásban a nőknek i-s megadjuk a sza­vazati jogot. A diktatúrával kapcsolatban még csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy az én forradal­mamban nem öltek embert és amióta a dik­tatúra fennáll, azóta Spanyolország kifizette gazdaságát erősen fojtogat* küladósságait, öt­ezer iskolát, nyitott az országban és megerősí­tette a külföldi kapcsolatokat. — Életemről? A diktátor mosolyog. — Huszonhároméves koromban tüntettem k. n ág;-.mát először Marokkóban. Néhány em­berrel visszafoglaltam az ellenségtől a spa­nyol tüzérség két ágyúját. Katonai pályafutá­som ez után gyors ívelésben emelkedik, fia­talon kaptam ezredesi kinvezesésemet és a háború utáni évben térparancsnoka voltam Barcelonának. Az ottani zavargások arra kész­tettek, hogy megkeressem az utat, ami a spa­nyol népei ismét magához téríti, vonatra ül­tem é* felutaztam Madridba. A kormány be­látta gyengeségét és lemondott. Megalakult a katonai diktatúra. Egyszerű, rövid mondatokban beszél. Most ő kérdez. Spanyolországról, hogy hogy érzem magamat itt a félsziget-országban és voltam-e már bikaviadalon. — A bika viadal a spanyol nép főszórako­zása. Van is benne valami érdekes és az aré­na embertömeggel borított, tarka képe tény­leg megkapó. Idegeneknek persze furcsa szó­rakozás, d^a spanyolok már ugyancsak hoz­zászoktak. Fiatalabb koromban én is gyak­ran ültem a lelkesedők sorában, mint ahogy akkoriban minden kínálkozó szórakozásban is szívesen vettem részt. Fiatalembereknek a mulatsághoz is érteniök kell . . . Az óra felet üt. Búcsúzóul ismét kezet nyújt és megjegyzi, hogy győződjek meg most személyesen, spanyolországi tartózko­dásom alatt a diktatúra borzalmairól. Jóízű­en nevet. Kimenőben kísérőm megkérdezi, hogy nem akarom-e a diktátor szobáját látni. Egy furcsa bútorokkal rendetlenül telirakott szo­bába vezet. Jobbra a fürdőszoba. A szoba antik bútoraival egy XV. század­beli bútorozott hónapos szoba benyomását, kelti. A falakon nagyobbééezt. rámázatlan fotográ­fiák. A sarokban egy vitrinben számolhatatlan mennyiségben tarka rendjelek. Kísérőm megjegyzi, hogy ez nem minden, még van egy sokkal nagyobb szekrényre való. Középeu széles rézágy, balra egy toilettsze- rekkel telirakott asztal, egy erősen megkop- pasztott borotvapamacs, sütővas és egy tá­nyéron tíz nyers uj krumpli. Ránézek kísérőimre, aki uevetui kezd. Az elnök ur rheuma ellen használja a közönsé­ges gyümölcsöt. Mindig a zsebében hord egy­két darabot, állítólag használ. Az ágy felett szentkép. A széken iratok hevernek. A spa­nyol diktátor nem hajlandó elcserélni ottho­nát semmi más lakással, itt érzi jól magát. Igeu. Megköszönöm a szives kalauzolást és le­felé indulok a lépcsőn. A kapu előtt ott látom a katonát, aki most. az őrrel beszélget. Az őr a nyitott könyvre mutat és vitatkoznak. Irodalmi kérdések, nem értein, de érzem, hogy arról van szó. A katona észrevesz és lelémíordul. Megint füg­gőlegesen mutat és kérdező arcot csinál. Intek, hogy megtaláltam. Akkor jó, inti vissza és visszafordul kollé­gájához. Az első bokor mögött a zsebembe nyúlok és előszedem a krumplit. Egészséges, tiszta, jóképű ujkrumpli. Papirha csavarom, óvato­san csúsztatom a bal nadrágzsebenibe, hasz­nálati utasítás szerint. Nem is annyira tíieu- ma ellen, mint inkább babonából. Mögöttem jönnek. Sietve összeszedem magamai é.-> mire a kapuhoz érek. bizonyos uj lehetőségek mér­legelésével a fejemben, Bizakodással indulok zsebre telt kezekkel, a rokkenö napsütésbe ál mosod olt város fejé. Shnon Géza 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom