Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-26 / 144. (2069.) szám

5 1929 junius 26, szerda. fssmsiwi ^R£^J-AWÍ£ARH1RI>AI> Magyar szülők! Nemcsak gyermekeitek lövőiének, de a nemzet lövőiének is tartoztok azzal, hogy magyar iskolába írassátok fiaitokat és leányaitokat! Prágai újságírók és a telefonközpont nyomozták ki egy véres szerelmi dráma bujkáló hősét A Celetná-ulicei revolveres merénylet tettese telefonon jelentkezett a Poledni Listnél s elmondta a dráma effoSyását és előzményeit — Háromszor csengette fe'i a lapot, végül is a rendőrség lefogta az uccui telefonfülkében a titokzatos telefonálót már viszi is a Kra- kovska ulicei rendőrségi Örszobára. A rendőrség jelenti: „Megvan a tettes** Éjfélkor a lap fölhívta a Krakovska ulicei rendőrségi őrsz-obát s a következő fölvilágo- sitást kapta: „A telefonfülkéből beszélő fia­talember, akit beszállítottak az őrszobába, a Celetna ulicei merénylő. A bűntettet beis- merte.“ Prága, június 25. A Prágában igen elterjedt Poíedni List most már a második esetben könnyíti meg a rendőrség munkáját, ameny- uyiben közvetve a hatóságok kezére juttatott két hasztalanul nyomozott embert. Első ízben, néhány hónappal ezelőtt Stampflt,- a hírhedt álorvost és álzsenit beszélte rá, amidőn a szerkesztőségben jelentkezett, hogy szolgál­tassa ki önmagát a rendőrségnek. Most pedig ugyancsak a lap és a prágai telefonközpont segítette elő a rendőrség munkáját s egy rész­leteiben még tisztázatlan dráma egyik fősze­replőjét juttatta a rendőrség kezére. Vasárnap délután Prága belvárosában, a Celetná uliceban véres szerelmi dráma játszó­dott le. Egy ismeretlen férfi rálőtt Simanek Ottilia cselédleányra ég súlyosan megsebesitette. A golyó a nő szemén keresztül fejébe hatolt és életveszélyes sérülést okozott. Simanek Ottilia eszméletlenül esett össze s máig sem sikerült kihallgatni. A merénylő a tett után elmenekült, a rendőrség azonban hamarosan nyomára jutott kilétének. Megállapította, hogy Simanek Ottilia nemrégiben szakított ked­vesével, Frantina* 1 * * János könyvkötővel. A rendőrség azt következtette, hogy Frantina követte el bosszúból a merényletet. Megindí­totta a nyomozást Frantina után, de tegnap estig nem tudott nyomára bukkanni. önként megy el majd a rendőrségre és ren­delkezésre adja magát. Elismerte, hogy retteg tette következményei­től, de nem szökik meg. Végül kérte & szer­kesztőséget, hogy tudja meg a Simanek Oíti- lián végrehajtót műtét lefolyását és negyedóra múlva, amidőn ismét fölhívja telefonon, kö­zölje vele az operáció eredményét. „Haüó, hogy van Ottilia?4 Negyedóra múlva valóban ismét csöngetett a telefon. Frantina jelentkezett újra és érdeklődött az operáció felől. Amidőn megnyugtató választ kapott, annak az aggodalmának adott kifeje­zést, hogy a szerkesztőség valószínűleg jelen­tette az esetet a rendőrségnek és mindaddig igyekszik föltartani őt ,a telefonkészüléknél, amig a rendőrség nyomába nem ér. Majd is­mét hangoztatta "ártatlanságát s a merényle­tet véletlen szerencsétlenségnek minősítette. Az újságíró végül megkérdezte még, hogy hová megy a telefonfülkéből, majd letette a kagylót és nem tudta, mitévő legyen. Éjszaka féltizenkettő tájban Frantina ismét telefonált. Első kérdése újra csak ez volt: Hogy van Ot- tijja? Majd megtört hangOD jelentette ki, hogy nem megy a rendőrségre, ellenben meg­mérgezi magát, de addig is másnap reggel bemegy a lap szerkesztőségébe és újból részletes vallomást tesz. A beszélge­tés sokáig tartott, egyszeriben Frantináuak mintha elvágták volna hangját, nem válaszolt egy éppen föltett kérdésre, még a kagylót sem tette le és csak sokára jelentkezett újból, azt mondva, hogy a fülke előtt emberek áll­dogálnak és már panaszkodnak is hosszas te­lefonbeszélgetése miatt. Már a telefonközpont is nyomoz A lap szerkesztősége a harmadik telefonhí­vás után misztifikációtól félt s biztonság kedvéért megkérdezte a telefon- központot. hogy legutóbb kivel beszélt és honnan hívták. A telefonközpont azt a fölvilágositást adta, hogy a Vencel-tér és a Vodickova ulica sar­kán lévő telefonfülkéből. A telefonközpont, amidőn a lap emlitést tett arról, hogy kivel beszélt, a maga szakállára szintén megindította a nyomozást. Tizenkét perc múlva ezután a telefonközpont már jelentette a lapnak: a Vencel-tér és a Vodickova ulice sarkán lévő telefonfülkéhez elment egy rendőr s Hogyan fogták el Frantinát? A Pólódul List testvérlapja, a délután meg­jelenő Expres a következőképpen' írja le Frantina elíogatását: A telefonközpontból egy Suster nevű szol­gálatot teljesítő hivatalnok értesítette a rend­őrséget, de maga is elszaladt a közeli Vodiö- ková ulice sarkára. A rendőrőrszobáról egy rendőrt küldtek ki a telefonfülkéhez, hogy a telefonálót lefogja. Amikor Frantina barátjá­val, egy Teply nevű fiatalemberrel nyugodtan kilépett a fülkéből, abban a pillanatban Sus­ter, a szemfüles amatőrdetektiv ott termelt és figyelmeztette a rendőrt a két fiatalember­re. A rendőr erre lefogta Frantinát és barát­ját és bekísérte az őrszobára. Frantinánál egy noteszt találtak, amelyben pontosan föl vannak jegyezve egy szerelmos szív kifakadásai az ingatag nő ellen. Az egyik föl jegyzés igy szól: „Szombaton állítólag mindent megmond ne­kem s azután akár agyon is löhetem44. Egy másik kopott noteszben különböző sze­relmes ömlengések után ez áll: „Nehéz a szívvel játszani4*. A jegyzetekben egyébként állandóan föl-föl- merül egy Bolius nevű férfinek a neve, min­den jel szerint a szerencsés vetélytársé. Megkezdték a berlini diáktragédia biinperének tárgyalását FriedlanderMmmmsse vallomásában öccse szellemi és testi fölényéi emelte ki A tárgyalóteremben jelenlévő anyja görcsös zokogásban tört ki fia meg­pillantásakor — Az orvosszakértők szerint a vádlott nem beszámíthatatlan „Halló, stt a merénylő foerzél személyesen .. Tegnap este hét órakor ia Poledni List szerkesztőségében megszó­lalt a telefon. Egy izgatott férfihang zavart szavakkal ér­deklődött Simanek Ottilia állapota iránt, akit tegnap délelőtt megoperáltak a Schloffer-kli- nikán. Midőn az ismeretlen férfi megkapta a fölvilágositást, hirtelen kijelentette, hogy a lapok hamisan vannak informálva a dráma előzményeiről és szeretné a lapok tudósításait helyreigazí­tani. Az újságíró erre gyanút fogott és megkér­dezte, hogy kivel és honnan beszél. Azt a vá­laszt kapta, hogy a telefonáló egy uccai tele­fonfülkéből beszél, de nem mondhatja meg, hogy honnan, mert ö maga a merénylő személyesen, ''Frantina János könyvkötő és Zsizskovban, a Chelcicky-ucca 16. szám alatt lakik. Majd ha­darva előadta a drámát. Az ingatag szivü Ottilia Simanek Ottiliával — mondotta — május 4-én, vagy 5-én ismerkedett meg egy letnai parkban. A következő vasárnapra találkát adlak egymásnak s igy fejlődött ismeretsé­gük. A leány kezdetben nem vallotta meg neki, hogy mással is van közelebbi ismeret­sége, csak később említette, hogy egy másik férfival is szokott tallálkozni, de csak őt, Frantinát szereti. Egy nap azonban váratlanul fölkereste a leányt előbbi kedvese anyja, aki a szakítás­kor kicserélte fiának és Simanek Ottiliámak levelezését és fényképeit és rábeszélte, hogy térjen vissza fiához. Az ingatag szivü Ottilia ekkor ismét ere­deti kedvese mellett döntött s ezt őszinte szívvel közölte is Frantinával. Egyúttal kijelentette, hogy alkalomadtán azt i"megmondja neki, miért fordul el tőle. Frantina túlságosan szivére vette a dolgot s inár akkor azzal fenyegetőzött, hogy agyon­lő vi magát, ha szakit vele. Vasárnap délután ismét találkoztak a Cé­lé íná ulicében. Az összetört szivü könyvkötő, Ígéretéhez híven, előrántott egy revolvert, hogy fenyegetőzésének nagyobb nyomatékot adjon. Ottilia igyekezett a revolvert kiszakí­tani kezéből, dulakodni kezdtek e eközben — vallotta a merénylő a telefonba — dördült el & revolver, a melynek golyója a leány fejébe hatolt. Fran- lina elmondotta még, hogy a jelenetnek egy másik cselédleány is tanúja volt s egyéb ta­nukat is megnevezett. A merénylet ‘után Frantina elmenekült és egész éjszaka a prá- pai uccákon kóborolt. A revolvert a Stefanik- hidról a Moldvába hajította. Vallomása végén elmondotta még, hogy szereim'*, ha reggelig még nem tartóztatnák le*, mert dolgait óhajtaná elrendezni, küJönö- *n pedig az Ottiliával fönnállóit ismeretségé­ről készített jegyzeteit. Azután - , Berlin, junius 25. Néhány nappal ezelőtt jelentettük, hogy Friedlander Manasse öcs- icsének és barátjának, Földes Tibornak meg­gyilkolása miatt mos.t kerül a berlini esküdt­szék elé. Téves berlini távirati jelentés az es- iküdtszéki tárgyalás megkezdését péntekre da­tálta, holott a tárgyalás megnyitására csak ima délelőtt került a sor. Pénteki cikkünk- iben részletesen ismertettük a bünügy előzmé- ínyeit és azokat a motívumokat, amelyek a (drámát kirobbantották, i Friedlander Manasse tizenkilenc éves állás- nélküli kereskedelmi alkalmazott drámája az emberi inferioritás tragédiája. |A gyönge szervezetű, szellemileg is alsóbb- trendü fiatalember gyermekkora óta sötét gyűlölettel viseltetett nála két évvel fiata­labb, tehetségesebb, kisportolt testű, pallé­rozott agyú öccse iránt s amidőn Manasse már nem tudta elviselni az inferioritás ér­tzését, egy véletlen alkalommal revolvergo- ilyóval akarta megszerezni az elsőbbségi jogot az életre a halálb aküldött fivérével szemben. >Vak dühében, talán azért, mert Földes Tibor öccsével inkább rokonszenvezett, talán a gyil­kosság vérmámorában, Földes Tiborral is (végzett. A ma megnyílt tárgyalás tengelye a három törvényszéki orvosszakértő szakvéleménye lesz. A szakértők előztees Írásbeli vélemé­nyükben a vádlott elmeállapotáról azt állit- íják, hogy nem tapasztaltak nála olyan beszámithatat- Imságot, amely például a büntetés alóli mentesítésre nyújthatna alapot, de a bűn­tett elkövetésekor és a vádlott jelenlegi pszihikai diszpozíciójábem olyan fontos lel­ki momentumok játszottak és játszanak közre, amelyeket kellően csak a tárgyalás folyamán fog lehetni megvilágítom. A legfontosabb tanúvallomást kétségkívül a vádlott szülei fogják tenni. Meg fogják vá­laszolni azt a kérdést, vájjon igaz-e az, hogy a meggyilkolt Waldemár volt a kedvenc gye­rekük s igaz-e az, hogy Manasseval szemben mindig előnyben részesítették. A tárgyalást délelőtt kilenc órakor nyitot­ták meg. A hallgatóság padsoraiban mélyen lefátyolozva megjelent a vádlott anyja és húga is apja kíséretében. 'A zsúfolásig megtelt tárgyalási teremben még a tárgyalás megnyitása előtt vezetik be a vád- dottat: egy vézna, sötéthaju, sápadt fiatalem­ber ül le nesztelenül a vádlottak padjára. 'Alig telepszik le, anyja megpillantja, felsikolt és görcsös zo­kogásba tör ki. A vádlott odatekint, azután lesüti szemét s mialatt felolvassák a tanuk neveit, köztük Földes Tibor apjának nevét is, tekintetét me­reven az előtte lévő asztalra szegzi. Ohnesorg elnök azután megnyitja a tárgya­lást. A vádlott személyi adatainak felvétele­kor kitűnik, hogy Szentpétervárott született s eddig nem űzött rendes foglalkozást. Azután sor kerül a vádlott kihallgatására. Friedlander Manasse a következő vallomást feszi: — A revolvert egy ismeretlen férfitől vásá­roltam húsz márkáért az uccán, de a fegyver •vételekor semmire sem gondoltam. Inkább •csak azért vettem a revolvert, mert fegyverek iránt régóta nagy érdeklődéssel viseltet­tem. Amikor senki sem tartózkodott otthon, a lakás toaletthelyiségében többször kipró­báltam a fegyvert. Néhány nappal később ismét találkoztam azzal a féléivel, akitől a 1 revolvert vettem s ekkor nagyszámú töl­tényt adott el nekem. i Körülbelül ötven töltényt vásároltam tő­ié, darabjáért öt pfenniget fizettem. Most már lakásunk pincéjébe zárkóztam be és ládafába lövöldöztem. , Az elnök kérdésére, hogy ki volt az isme­retlen férfi, aki a revlovert eladta neki,, ki­jelenti, hogy nem nevezi meg, mert nem •akarja az afférbe belekeverni. — Kár volna ezért az emberért —- mondja — ha belekerülne az ügybe. Fizessen elő a nr Répás Héft-re Előfizetési ára % évre 36.— Kés. Aztán elmondja, hogy néhány hónappal a gyilkosság előtt kezdte meg a titkos lövőgya­korlatokat, puszta kedvtelésből. Egy két és három méter távolságból lőtt célba. Mindig egyedül volt ezeknél a lövőpróbáknál is a revolvert is állandóan magánál hordta. ■Csak néhány rokonának tett emlitést arról, hogy fegyvere van. Azután a vádlott vallomásának legizgalma­sabb részére tér át. Nyugodt szavakkal ecse­teli becséhez való viszonyát. — Az iskolában — mondja — a legjobb barátok voltunk. Később, amikor a fejlő­dés éveibe jutottunk, az az érzésef támadt hogy szüleim öcsémet előnyben részesítik velem szemben. Bátyám gyorsan fejlődött, minden tekintetben pompás fiúvá nőtt. Szü­leim, különösen az anyám igen büszkék vol­tak rá, hangosan dicsérték az evezésben és az úszásban aratott sikereit. Én pedig ugyanabban az időben egy súlyos tödögyul­ladás következményeit sínylettem. Öcsém testi erejét is sokszor éreztette velem. Azonkívül gyakran történt meg, hogy anyám vendégek jelenlétében olyan kije­lentéseket tett rólam, amelyek engem vé­rig sértettek és bántottak. A vádlott azután Földes Tiborról beszélt részletesebben. Lázártakor a tárgyalás folyik. CoHegium Hungáriáim létesül Parisban Budapest, junius 25. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Hír szerint Bethlen miniszterelnök párisi tartózkodása alatt nemcsak a politikai, hanem a kultu­rális vonatkozású közeledésről is szó esett. Poincaré örömét fejezte ki a magyar kor­mány ama szándéka fölött, miszerint Paris­ban CoHegium Hungaricumot akar fölállí­tani. Minthogy a pénzügyi akadályok kikü­szöbölődtek, a magyar kormány rövidesen megvásárolja a telket és megkozdik az építési Magyar gyermek magyar iskolába való!

Next

/
Oldalképek
Tartalom