Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-23 / 142. (2067.) szám
MyoSí év íla sisé@ nem hagyták iéwá a lévai egyesületek alapszabályait Lém, junius 22. (Saját tudósitónktól.) Az államfordulat után a szlovenszkói társadalmi egyesületek kötelességévé tették, hogy alapszabályaikat államnyelvre lefordítva terjes-zárók be a hatóságnak újbóli jóváhagyás végett Ennek a rendelkezésnek természetesen a lévai társadalmi egyesületek és a különböző ipar társulatok is siettek eleget tenni, nehogy működésüket esetleg megakadályozzák. A beterjesztés meg is történt pontosan. Megállapították, hogy az alapszabályokat a lévai hatóság továbbította is illetékes helyre. Ennek már nyolc éve s az alapszabályok még mindig nem érkeztek vissza. Az igaz, hogy az egyesületek eddig nem érezték ennek hátrányát, mert működésük elé a hatóság nem gördített akadályt, de egy most felmerült esetből kifolyólag már megállapítható, hogy a jóváhagyás ilyen hosszú késleltetése káros következményeket von maga ntán az egyesületekre nézve. Ugyanis az egyik lévai egyesületnek építkezés céljára kölcsönre volt szüksége, amit bankban kívánt felvenni. A bank igazgatósága az ingatlan vagyonnal, rendelkező egyesület részére a kölcsönt meg is szavazta, a folyósításnál azonban az a kellemetlenség merült fel, hogy mivel az egyesület nem tudta felmutatni a hatóságilag jóváhagyott alapszabályokat, a bank a kölcsön folyósítását megtagadta. Hiába igazolja az egyesület azt, hogy nem az 5 hibájából történt, hogy nincs jóváhagyva az alapszabálya, hiába igazolta azt, hogy a hatóság felhívásának idejében eleget tett a beterjesztéssel s a hibás egyedül a hatóság, amely nyolc év óta nem gondolt ennek az ügynek az elintézésére, amely ilyen módon már meghozta az érdekek károsodását. A bank a kölcsönt nem folyósította. Szükséges volna megtudni, vájjon hol le- 'hetnek ma ezek az alapszabályok, — mert azok még a régi vármegye fennállása idejében küldettek fel az aranyosmaróti zsupaná- tnsra. Azóta megszűnt a vármegye, sőt likvidálták már a nagymegyét is, igy ennek az ügynek végleges elintézése az országos hivatal hatáskörébe ment át Végre is szükséges lenne ennyi idő után a gyors intézkedés, mert valószínű a* a lehetőség, hogy ha Barsmegye zsupán átusa nem intézte el a lévai egyesületek alapszabályainak ügyét, igy valószínűleg az egész megye területein működő egyesületek alapszabályait is elmulasztották elintézni. — Janfeuweh püspök bérma útja. Udvaráról je- tantík: Jantauseh Pál dr., püspök, nagyszombati apostoli adminisztrátor az elmúlt napokban tartotta inog bér ma útját az ndvardi eeperesd kerületben. Jimrou 11-én Udvardon, 12-én Koltán, 13-án őgyaüán, 14-én Komáromeaen ‘páteren, 15-éa Kor- takeezin e végül 16-án Kürtön osztotta ki a bérmálás szentségét. A hívek mindenütt ünnepélyesen tagadták a püspököt, akinek kíséretében volt La- zik Ambrus titkárán kívül Síposé Antal Félix esperes is. A biskaresti^kainaráta s román ailenzél széBOkai Követelték az epttnsfáigyafésok fcatBdéktaian megszakításéi - Msroraesete SsüfGgy- miüiszte? szeriül a román kormán? Mmm a magyar váiasziegyzéket Bukarest, junius 22. A román parlament tegnapi vitájában az ellenzék részéről ismét folytatták a támadásokat Magyarország ellen. Elsősorban Dúca volt miniszter hangoztatta, hogy a román kormánynak nem szabad megengedni az optánstárgyalások befejezését és ezeket a tárgyalásokat Bethlen legutóbbi beszéde miatt haladéktalanul be kell szüntetni és közölni kell a népszövetségi tanáccsal, hogy Magyarország hibájából Románia nem tud az optánskérdésben békés egyezségre jutni. Románia ugyanis arra számított, hogy az optánsperben való megegyezéssel jó szomszédi viszonyt tudna Magyarországgal létrehozni. Groga Oktávián szokatlanul éles kirohanást intézett Magyarország ellen. Bethlen beszéde _ mondotta — felbőszítette a román közvéleményt és méltán. Mikor Magyarország belépett a népszövetségbei, kötelezte magát, hogy annak statútumait magára nézve kőtelezőnek fogadja el, Magyarország mégis a revizióra irányuló agitációt nemcsak, hogy meg nem gátolta, hanem még elősegítette azt. Bevárjuk — úgymond — a magyar kormány válaszjegyzékét, hogy állást foglalhassunk, azonban lehetetlen az o ptán stárgy áfás okát folytatni, miután az optánsok birtokai a magyarok véleménye szerint ngyis Magyarországhoz tartoznak, Bethlen beszéde szerint azokat Magyarországnak vissza kell kapnia, nem fizethetünk tehát ilyen földekért (kártérítést. Ezután Jorga szólalt fel. Kijelentette, hogy a legnagyobb hidegvérrel ée nyugalommal figyeli a budapesti eseményeket, mert az történik ismét, hogy egy kis csoport félrerveaeti és kihasználja az egész magyar népet, mint ahogy annakidején kizsákmányolták a kisebbségeket. Innen, Romániából figyelmeztetjük a magyar népet, —■ úgymond, — hogy vezéreik illúziókban ringatják őket és reméljük, hogy hamarosan el fog jönni az az idő, amikor a magyar nép tudatára ébred annak, hogy vezérei most sem akarnak a tömegek vérével takarékoskodna, mint ahogy sohasem takarékoskodtak vele a múltban. Ezután Miro nősen külügym iniszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Figyelmes- tette a felszólalókat, hogy egy diplomáciai akció van folyamatban és az a bevett szokás, hogy ezalatt a külügyminiszter nyilatkozatot nem ad. A® igaz, hogy a másik oldalon nem viselkedtek ilyen tartózkodóan. A román kormány mindenesetre nyugodtan Ami a tüdőnek az ózon az a fehérneműnek a TERPENTIN!! I B Használjon tehát I Pocsatk© Terpentin szappant S Mindenütt kaphatói! be fogja várni a magyar válás sjegysé&et és csak azután kíván állást foglalni. Addig csak a legnagyobb higgadtsággal akarja megállapítaná, hogy a kisantant országainak 40 milliónyi népe nem nyugtalankodik Bethlen miniszterelnök és a budapesti beszédek éles hangja miatt. Egyébként a* optánsperben nem a magyar , birtokosok kártalanításáról van szó, hanem a jó viszony helyreállításáról a két ország között. Románia ennek érdekében megtesz minden lehetőt és ha nem fog célt érni, ezért csak Magyar- országot lehet vádolni és ennek Magyarország fogja a (kárát vallani. Kisebbségi minisztériumot tervez a román kormány Bukarest, junius 22. Kormánykörökben híre jár annak, hogy a román kormány a kisebbségi minisztérium létesítéséről szóló törvényjavaslaton dolgozik. E minisztérium autonóm és decenitralisztikus alapon működnék. Országszerte a különböző vidékeken kerületeket létesítenének, amelyekből felterjeszthe- tők volnának a kisebbségi pa naszok e kisebbségi minisztériumiba. Hír szerint a kisebbségi minásztérium hatáskörébe tartoznék az idegen ben élő román kisebbségek ügye is. A magyar kérdés a cseh sajtéban Prága, junius 22. A cseh lapok állandóan felszínen tartják a magyar kérdést s vezércikkekben foglalkoznak Magyarországnak és a kisantantnak viszonyával és a magyar-francia kapcsolatok uj irányba terelődésével A Národni Listy azt állítja, hogy Magyarország hivatalos és nem hivatalos körei nem is politikát, hanem csak propagandát űznek. Ez a propaganda eléri azt, hogy állandóan beszélnek róla. A lap megvádolja a magyarokat, hogy a közönséges diplomáciai udvariasságot sikerüknek könyvelik el s propagandájukkal állandóan izgatják szomszédaikat A lap kifogásolja Walko külügyminiszter sazvait, hogy a Kellogg-paktum „azon államokra, melyek a paktumot kezdeményezték, morális kötelezettségeket ró az igazságtalanságot seznve- dett államok irányában.” Magyarország tehát — arja a Národni Listy — hajlandó megőrizni a békét, ahogy arra a paktum aláírásával kötelezte magát, de csak azon föltétellel, hogy vele szemben teljesíteni fogják a morális kötelezettségeket, vagyis megújítják a régi Magyarország határait Magyarország tehát territoriális követeléseihez köti újból a béke megtartását, illetve nem igér békét, amennyiben ezeket a kívánságait nem teljesítik.” A Národni Osvobozeni Bethlen „Uj orientációjáról” vezércikkezik és természetszerűleg szkeptikusan ítéli meg. I eseti néppárt női népgyiilését betiltották Prága, junius 22. A cseh néppárt vezetősége az utóbbi időkben egyre ellenzékibb álláspontot foglal el. A párt végrehajtó bizottságának női szakosztálya ma délutánra négy népgyülést hivatott egybe, hogy a háziasszonyok áll ás tfoglaljanak az élelmiszerárak fokozatos emelése ellen. A prágai rendőrigazgatóság azonban mind a négy népgyülés megtartását betiltotta. Előállott tehát az a komikus helyzet, hogy a második legerősebb kormánypárt népgyülóseit a hatóságok betiltják. LE A LÓRÓL! Irta: Komáromi János János fiam elérte immár azt a korhatárt, hogy maholnap az elemi iskola első osztályú tanulói köró fog számUani s ez okból mindenki érthetőnek fogja találni, ha türelmetlen militarista, akinek leghóbb vágya, hogy legalább tiz ellenséget vághasson le, de — hátulról. Mert igy az ellenség nem látván őt, nem idézhet elő kárt testi épségében. A katonától a leggyilkolóbb strapáikat követeli meg János, klvévén az önmaga személyét. A minap, mikor épp a legsürgősebb dolgom lett volna, hirtelen elém állt s azt kérdezte: — Apukám, milyen katona legyek, ha nagy leszek? * Nem igen figyeltem rá, de hogy lerázzam magamról, azzal ütöttem el a dolog élét: — A régi világban az egyévi önkéntes szabadon választotta meg a fegyvernemet. Valószínű, hogy ma is igy van. — Apukám — s tagadóan rázta a fejét —, eztet én nem értem. De aztat mondd meg nekem, milyen katona legyek? Láttam már, hogy itt tüzetesebb magyarázkodásra van szükség, különben nem hagy békén egész nap. Oldalt tettem hát a legsürgetőbb munkát s igy szóltam hozzá komolyan: — Az ember lehet gyalogos, azaz baka, aztán tüzér s azonfölül huszár. A baka-mivoltot azonban nem ajánlom, mivel a bakát annyira lenézi a huszár, hogy az már több, mint vér- lázitó... — Apukám — szakított meg kézzel-lábbal hadonászva —, én nem aztat kérdezem. Hanem azrtat, hogy melyik katona kel föl legutoljára az ágyból? Sejtettem nyomban, mi célból puhatolózik annyira ez az elszánt ember. Igeu-igen komolyan kezdtem, mert magam is nyögtem valamikor egész kis esztendőt a bornyu alatt, így adtam meg a felvilágosítást:-- Legkorábban a közlegény köteles kiug- inni az ágyból, tíz perc múlva következik a frájter, újabb tíz perc múlva a káplár e jó negyedórával rá az őrmester m*... — Apukám — és tiltakozni kezdett minden erejéből —, aztat mondjad meg, hogy kinek szabad legtovább aludni az ágyba? — A tábornoknak, lévén ő a legmagasabb rangú. A fejét forgatta türelmetlenül: — De milyen katona az, aki még a tábornoknak is parancsol? — A tábornagy, — siettem a magyarázattal, csak hagyja már abba! — A tábornagyi rangfokozatot azonban csupán háború esetén töltik be rendes körülmények között. De Jánosnak még ez sem volt elég. Tovább faggatott: — A tábornagy az fővezér ? — Úgy van! A tábornagy a fővezér is egyben. Nagyot nyelt, karikáranyilt szemmel: — És a tábornagy hány órakor kel fel az ágyból ? — Azt hiszem — szóltam némi töprengés után —, hogy csak úgy délelőtt tíz óra körül. János most már gondolkozás nélkül vágta rá: — Akkor én tábornagy leszek! Ágnes nénje, aki negyedik osztályú tanuló már az elemi iskolában s egyúttal teljes előmeneteld növendéke a Zeneakadémiának, a szomszéd szobában készítette eközben a másnapi föladatát. Hallván azonban, minő fel- lengzö terveket kovácsol az öccse, meg nem állhatta, hogy föl ne kacagjon gúnyosan: — Hahaha! Épp egy ilyen hökkömmatyiból lesz majd tábornagyi Lesheted azt, öcsém multi 1 Jánost abban a pillanatban elöntötte az indulat s kardja markolatához kapott: — Vigyázzál, mert ha még egyszer aztat mondod, hogy hökkömmatyi, hát kihúzom a kardomat és kergetni foglak! — Ajaj — nyelvelt vissza a nénje —, nagyon félek tőled! Épp egy ilyen p rücsök,tői! János reszketni kezdett a haragtól és a szégyentől. Ám erőt vett magán nagynehezen s nem fajult át tettlegességb.e, ami minden körülmények között nagy önuralomra s még több lovagiasságra vall. Ahelyett haptákba merevült előttem s ismét nyelt egy nagyot: — Apukám, milyen katona voltál te? — Huszár, — válaszoltam meggondolás nélkül, mert különben sem figyeltem oda az apró, de annál komolyabb militaristára. Egyéb dolgok foglalkoztattak. ö azonban nem elégedett meg ennyivel összehúzott szemmel, sötét gyanúval faggatott tovább: — Biztos? — Ha mondom! — s megint nem törődtem vele tovább. János eloldalgott erre. Sajnos, elmulasztottam utánanézni és igy nem vettem észre, hogy a kölyök rosszaién csóválta a fejét. Csak sokkal később riadtam rá, hogy az engesztelhetetlen harcos ekkor már rendszeresen nyomozott katonai múltam, elsősorban pedig a fegyvernemem után. Tartozom a férfias vallomással, hogy az elővigyázat minden mulasztásáért magamat terhel a felelősség. Valami hat hónappal előbb történt — János ötesztendős lehetett akkor —, hogy a következő fogós kérdést vetette föl előttem az állandóan ütközetrekész katona: — Apukám, még soha nem mondtad nekem, hogy mi voltál te: huszár, tüzér, vagy csak baka? A kérdés érthető egy olyan fiatalembernél, akit csapatmozdulatokon kívül semmi más probléma nem érdekel a kerek ég alatt. Érdeklődése azért sem tűnhetett föl nekem, mert mindkét nagyapja kiszolgálta a maga idejét. Az egyik Pesten, mint tüzér, miközben annyi temperamentummal lődöztek valamelyik nagygyakorlaton, hogy az ágyuzengéstől megsérült az egyik dobhártyája, másik nagyapja viszont olyan nyalka huszár volt Nyíregyházán, hogy minden kislány utánafordult, ha a főuccán csörömpölt el kardostul. János megunhatta pillanatnyi tűnődésemet, mert másodszor is megsürgetett: — No mondjad, milyen katona voltál: huszár, tüzér, vagy csak baka? — Dolgom lóvén, untam az okvetetlenke- dést és hogy lerázzam a nyakamról, azzal próbáltam elkenni a dolgot: — Hát... huszár voltam ... — De egyszer aztat mondtad, hogy császárvadász voltál Tirolba! — s elámult szemmel leste a fölvilágositást. Láttam már, hogy csávába kell jutnom, ha hirtelen ki nem vágom magamat valahogy: — Hát, kérlek, a dolog úgy áll, hogy olyan császárvadász voltam, aki lovon jár... — Gyalog sose jártál? — firtatta tovább, ekkor még gyanútlanul. Itt már vigyázni kezdtem, tehát az igazság némi megkerülésével igy próbáltam kievic- kélni: — Ha a havasokon gyakorlatoztunk, természetesen gyalog kellett járnom, a völgyekben azonban lóháton ültem minden alkalommal... Annyit szólt rá röviden: — Akkor mégis huszár voltál! Történt ez valami hat hónappal ezelőtt s azóta csÖDd volt egykori csapattestem s fegyvernemem körül. Aztán (három hete lehet már) aziránt kezdett puhatolózni, melyik katona hány órakor kel föl az ágyból? Én fesztelenül éltem világomat eközben. Pedig ha csak valamit vigyázok, észre kellett volna vennem, hogy János — különösen a legutóbbi napokban — türelmetlen kapkodással s a legszörnyübb gyanú közt próbálja tisztázni előéletemet. S amikor csalhatatlanul megtudta végül, hogy császárvadász elnevezés alatt is, de éppúgy kikerültem a pocsolyát, mint bármelyik közönséges magyar királyi gyalogsági közvitéz, kétségbeesett és olyan jajveszékelésbe fogott, hogy még a muszkák is szivükből megsajnálták" volna. Pedig azokkal igazán nem állt jólábon. Szörnyű leleplezésemnek előzményei is vannak persze. Tudná kell mindenekelőtt, hogy Íróasztalommal szemközt egy kép függ, egyetlen katonai képem. Vágtató lovon honvédlovastüzér ül nyalkán, előrenyujtott karddal a ló feje fölölt, a .ép hátterében az uralkodócsalád férfi tagjainak arcképcsarnoka s a kép lábánál az aláírás: „Szolgálati időm emlékéül!” A képet készen vásároltam, csupán a kato_23, vasárnap. 5 S0HMH0HH
