Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-23 / 142. (2067.) szám

4

rpiyccAi-AW^A'u -hírlap

inuius 23, vasárnap.

„Tóthié" és az érzékek

írtat Márai Sándor

Az angolok az angol nyelv tisztaságát féltik az uj beszélőfilmtél, a talkietól. Ezt a beszélő- fikn-problémát mi innen a kuckóból úgy nézzük, mint a gyerek, hogy mit csinálnak a nagyok: nem nagyon valószínű, még ha a helyi kis érdekeket, melyek a beszélőfilm ellen szóinak, le is számítjuk, hogy a világ filmgyártása lóhalálában sietne magyarnyelvű doubleurők segítségével szervírozni a magyar közönségnek a beszélőülmet s a zárt -nyelvterületül kis nemzetek valószínűleg hosz- ezu ideig nem éldeleghetnek az anyanyelvű- kön beszélő film szórakozásain. Nekünk tékát igazán nagy sereg sokkal sürgősebb gondunk van, mint az, hogy a beszélőfilm árt-e az angol nyelv tisztaságának, — sokkai érdekesebb, ha most, a régi film romjain, mérleget csinálunk arról, hogy ez a másik film, a régi és néma, mit tudott rontani a maga néma jelbeszédjével általában az érzékek tisztaságán. Ez a süketnéma művészet rendkívül erős és nagyon kétes értékű hatásokat produkált, a lehetetlen azt mondani, hogy ez a húsz vagy huszonöt esztendős film nyomtalanul múlt el a mozilátogató publikum, tehát, írjuk csak le bátran, \z emberiség nagyobb felének erkölcsi, szexuális és szociális világképe fölött. Ha visszapergetjük ezt a huszonötesztendős filmet, a maga végtelen tekercsének millió és millió változatával, megdöbbenve látjuk, hogy a film emberek százmillióinak adott egy olyan élményt, ami nemcsak, hogy művészi élmény nem volt, mert ez a kisebbik baj, hanem emberi élmény sem lehetett, mert, a produkció egy ezrelékétől eltekintve (Chaplin, néhány orosz, egy-két német film) rögtön, első pillanattól, ahogy a mágikus gép elé egy összedeszkázofct atelier- ban odaállott néhány nagysörényes férfi s egy-két szeanétforgató nő, az egész apparátus, a mágikus gép, a nagyhaju férfiak s a szemüket forgató hölgyek csodálatos ösztönnel mindazoknak a társadalmi, gazdasági, szexuális és morális tévedéseknek és nyavalyáknak propagálására forditották tehetségüket és a mágikus gép készségeit, melyeknek korrekciója, részbeni vagy teljes kiirtása, mindenképpen átértékelése az öntudatára ébredő civilizált emberi társadalomnak egyre sürgetőbb, egyre tudatosabb lelkiismereti feladata. Hogy mást ne említsünk, a film együtt nőtt fel, anélkül, hogy tudomást vett volna róla, a civilizált emberiség két legfájdalmasabb, ma még megoldhatatlan, mindennél sürgetőbb és aktuálisabb válságával: a házasság és az igazságszolgáltatás válságval, de soha nem érezte kötelességének (csodálatos: még üzleti érdekének sem, pedig nincs más „üzlet", mint annak kiárusítása, ami a levegőben van), hogy üstökénél ragadja a maga hallatlan kolportázserejével a problémákat s beledobja, akár állásfoglalás nélkül Í3, száz és százmillió ember szunnyadó öntudatába. Egyszer már elmotyogtam, nem is olyan régen, de mindenesetre a beszélőfilm előtt, hogy a film végét járja, még pedig igen egyszerű okból, — az, ami sikerének titka volt, csavarta ki a nyakát: a (happy end, mely meglepő hosz- szu ideig volt tömegnarkotikus, mig egy napon a mozilátogató publikum, tehát az emberiség nagyobb fele, a mindenképpen sötét nézőtéren rájött, hogy nem is igaz, — nem igaz az, hogy az erény győz és a bűn elbukik, nem igaz, hogy a jóság elveszi jutalmát, a szépség dicséretét, ellenben nagyon is igaz az, amit a film nem mert elmondani, hogy a komi- szabb, erősebb, rondább, hatalmasabb és piszkosabb zsebre vágja a jót és tisztát, beteszi a safebe, használja, amig jólesik neki s aztán kidobja a szemétre. Ezt a disznóságot, amit világrendnek is szokás nevezni, a film nagyszerű érzékkel narkotizálta a maga meséivel a bankárról, aki elveszi a gépirónőt, a nemes farmerről, aki kiszabadítja az ellenség égő házából a fiatal anyát s a publikum ült a moziban, keserű szájjal és szürcsölte azt a mindennél édesebb, mindennél áhitottabb mézes maszlagot. Egyideig. Aztán, éppen nagyon rossz napja volt a publikumnak, egy este nem tetszett az előadás, amely éppen olyan jó és édes és narkotizáló volt, mintegy nappal előbb s az előreláthatóan bekövetkező happy end után nem érezte kellemesen bódultnak magát, hanem azt mondta ásítva: ezt már hallottam valahol, ezt már hallottam itt és ott, tudja Isten, azt hiszem, valami nagy hazugság ez és nem igaz belőle egy szó eem. Abban a pillanatban a néma film a feje tetejére állhatott s az európai és amerikai raib- szolgavásárpiacokon a legmagasabb árat fizethette egy még kékszemübb, még szőkébb, ■még pikánsabb, még szendébb vagy még férfiasabb, még valentinósabb színészért, még korruptabb s a meglevő állapotokat még édesebb színekkel ecsetelő szövegíróért, a film megkezdte az óriási üzlet likvidálását, a portéka kiment a divatból. A civilizált társadalom általában egy olyan pillanatot él meg, amikor a raktáron tartott portéka jórészt kezd kimenni a divatból, mindenki lefedezte már belőle a maga szükségletét s a resztli nem kell senkinek. Iía az eseményeket egy bizonyos egységes szemléleti síkba állítjuk be, akkor nehéz ilyesmit mondani, hogy „a film forradalma", a Színház válsága", a ^művészet

I

válsága", a „házasság válsága", az „erkölcs,

az igazságszolgáltatás, a gazdasági termelés válsága" — nem lehet különválasztani a jelenségeket, minden egy síkban, egyszerre történik, s nem véletlen az, hogy egy csapat „válság" egybeesik politikai eseményekkel, vagy a börzeszeizmográf rendkívül különös jelzéseivel. A hollywoodi producerek talán soha nem gondoltak reá, hogy nem lehet a film külön forradalmáról szólni, — ez olyan, mintha egy szepsises emberről azt mondanák: ó, semmi, csak egy kis vérmérgezése van a kezén. A producerek elfelejtették, amit népvezérek, államhatalmak, szocialista teoretikusok is el szoktak felejteui, hogy a „forradalom" nem valami ad hoc földrengés, aminek előzménye az, hogy a föld mélyében történik valami, — a forradalom nem az, mikor egy napon szirénák kezdenek visítani, gépfegyveres autók szaladgálnak a városban, embereket felakasztanak, termelési rendeket átszerveznek, nem működik a telefon, nincs viz és villany, rosszul öltözött és rosszm odora emberek bejönnek a lakásba, régiek mennek és újak jönnek — nem az az életveszélyes, pus- kaporszagu, néhány napot vagy néhány hónapot tartó furcsa népünnepély a forradalom, amit közönségesen annak hisznek, nem néhány név és néhány jelszó, — a forradalom egy végtelen lassú, rendkívül bonyolult, külső jelekkel csak itt-ott megmutatltfízó folyamat, amely mögé nem lehet detektívet állítani s amellyel szemben csak egyetlen védekezés van: kiküszöbölni az életből azokat az elemeket, semlegesíteni azokat a forradalomsar- jasztő baktériumokat, amelyek állandóan és kényszerűen forradalmasítják az emberiséget, akkor is, ha nincs ^trendszer és agitátor s akkor is, ha minden ember háta mögött egy külön ur áll keménykalapban a politikai osztályról. A forradalom nem az, mikor lövöldözni kezdenek az uccán, — a forradalom abban a pillanatban történik, amikor egy ember egyedül ül egy kávéház terraszán és rájön arra, hogy bizonyos részletkérdései az életnek nincsenek megfelelően rendezve, mikor a szerelmesek reájönnek arra, hogy amit csinálnak, az csak részben szerelem, részben üzlet, mikor az államügyész — ritka eset, de van rá példa — bizonytalan lesz abban a pillanatban, mikor vádat kell emelnie egy koldus ellen, aki kenyeret lopott s végig az élet minden frontján, mikor az iró kétségbeesve érzi, hogy menthetetlenül hazug, amit ir s egy napon leül és lek valamit, abban a nyugodt tudatban, hogy a legrosszabb, ásni történhet vele, ha betörik a fejét, de ez még mindig kisebb rossz annál, mintha rossz lelkiismerete prarancsára kénytelen falba verni a fejét. A forradalom nem pártirodákban készül és földalatti pincékben aoetylénlámpa mellett,' ahol oroszinges emberek marxista terminológiával szidják a gazdagokat, — a forradalom már sokkal előbb elkészült s végtelen lassan,, minden pillanatban, állandóan készül, mióta az emberek gondolkodnak s talán, amig az emberek szenvedni fognak, millimétereket foglal el, nem uccákat és középületeket. Az uccák és középületek elfoglalására legtöbb esetben csak akkor kerül a sor, mikor azok a milliméternyi forradalmak, melyek minden egyes ember lelkében felgyűltek és megtörténtek, millió és millió milliméternyi tért foglaltak már el az életben. Ez a forradalom egyszerre történik, az egész síkon — politikában éppen úgy, mint a kenyérkeresésben, a szerelemben s hogy visz- szaugorjak oda, ahonnan el kellett kanyarodni, a színházban és a moziban. Jött a „talkie", nemcsak azért, mert valaki feltalálta, hanem azért, mert mindig akkor találnak fel valamit, mikor már itt van. az ideje és muszáj. Jött a talkie, mert süketnéma jelbeszéddel nem lehetett már tovább mesélni mindazt a sekélyes, hazug, szentimentális, álhősies, ga- rasosan erkölcsös üzleti érdeket, amelyre ez a világbusiness felépült. Nem lehetett tovább jelbeszéddel közölni az eszkimókkal és a kínaiakkal, hogy a fennálló világrend jó és hibátlan. Nem hitték el. Ásítani kezdtek és kimentek a moziból.

♦

Valami uj után kellett tehát nézni, - a stt- ketnéma szörnyeteg nagy lélegzetet vett és megtanult beszélni. Kérdés már most, ha egyszer megszólalt, hogy mit Jog mondani? a nyelv végre is csak eszköz, melyben él ugyan a nemzeti, de fontosabb, hogy mi az, amit segítségével beszélnek. Mit fog beszélni a szörnyeteg? Biztos csak az, hogy kezdetben dadogni fog és sületlenségeket fog beszélni. Azt fogja továbbra is előadni, szavakkal, amit eddig jelbeszéddel adott elő, — a bőréből végre is nem bújhat ki, s ha ugyanazok, akik játszották és gyártották és. komponálták eddig, mindezt most hanfosain adják elő, nem adhatnak elő mást, csak amit tanultak. Olvastunk szigora kritikát a talkieról, olvastunk elragadottat, valószínűleg mindkettő jogos: az, hogy dadog, természetes, mert időbe telik, amig egy korlátolt ember, aki nyelvi nehézségekkel is küzd, megtanul helyesen beszélni, az, hogy, függetlenül az angol nyelv tisztaságával kapcsolatos veszélytől, szuggoazciója,

Al*f*Hvtt 1833.

Talclwt 8S»

KO Sí CE,

Nagy ráluntték

FS-üfca 19*

MáafM énük.

mihelyt felvágják a csőrét, még sokkal hatalmasabb lesz, mint volt jelbeszéd utján, valószínű. Ez az ijesztő benne. Ez a kiszámíthatatlan benne. A hangos szó szuggeszciója beláthatatlan, — mi mindent lehetne gyorsan elmondani vele, még igy dadogó állapotában is! Uj érzékek nyílnak meg bennünk a film számára, a szem és értelem mellett a hallás izgalmas impressziója, — meggyőzni tud, rábeszélni tud, közvetlenebbül fog meg, nevelni

CBflBSBSnSQflEBBBnKttQBBBBHHBSBSnBHHBMBHHBBSnHHMHI

és ébreszteni tud. Valószínű, hogy sokáig altatni és butítani fog. Nem elég kitalálni azt, hogy a film beszélni tudjon, fontosabb lenne az a másik találmány, amely megtanítja gondolkozni és igazat beszélni a filmet.

Különben a halhatatlanság egy uj eszköze. Egyre halhatatlanabbak leszünk. Testi formáink, hangunk, mozgásunk, gondolataink hanglejtése megmarad az utókornak. Néha azt hiszi az ember: elrettentő példának.

MÉCS LÁSZLÓ:

Mindörökké ez a sorrend: legelői a sötét semmi, rcggeltelen, reménytelen, mögötte a boroskancsó, (boldogságos rarázslárapás,) mögötte ül Magyar János, mögötte a cigány bajida., mögötte a tenger bánat.

Elül éjjel, hátul éjjel.

Kicsi fény a közepében: nótáé, boros lénykalitka, itt rirrasst a Falurossza a semmire rámeredre, néha könnye-megeredre, néha hejehujja-hetykén kivilágos kivirradtig.

Hajnalodik, harmatozik, mindenkinek hajnalodik: német sógor barázdát vág, gyárat ópit, könyvet termel, a eseh szatócs szatócskodik, angol szomszéd kincset vermel, — Magyar János álmodozik: délibáb-paripát nyergei.

Híres falu Európa, közepében kicsi ucca, délibábon lovagolva Magyar János muzsikáltat, kivirágzott nótás lelkét tépve apró darabokra dobálja az ablakokba s pazar kincsét pazarolja.

FALUROSSZA

Szabó Dezső ezerholdas nagybirtokos lesz — a chilei őserdőben

Tréfás interjú a javíthatatlanul keserű humoru Íróval

Budapest, junius 20. Átsétáltam a Lánchídon Budára. Szép, napos júniusi délután volt. A Philadelphia-kávéház ablakából nagyon (barátságosan integetett valaki s mosolyogva

hivott be: Szabó Dezső volt. Meglepetten álltam meg és a legnagyobb készséggel engedtem a szives hívásnak. A kérdések tömegét zuhcgtatta rám. Kedves volt: minden

iránt érdeklődött. Hol élek, mit csinálok, mik a terveim, vannak-e még ambícióim, szerelmes vagyok-e stb. Alig győztem felelni érdeklődéseire.

Mikor lassan alábbhagyott kérdéseivel, eszembe jutott, hogy kár volna ezt a jó alkalmat elszalasztani, meg kellene a mestert interjúvolni a Prágai Magyar Hírlap részére. Megkérdeztem, mit tart a szlovenszkói irodalomról, az itteni ifjúsági mozgalmakról? Erre csak. annyit felelt:

— Hát, kérem, erről már éppen egyszáz- huszonháromszor adtam le a véleményemet 'Újságíróknak, érdeklődőknek, az ottani irók már jobban tudják, mit gondolok róluk, mint jó magam. Kérdezzen inkább mást.

— Hát min dolgozik most, Mester? — kérdeztem.

— Ah, erről is ínár beszéltem, hogy tizenhatkötetes regényen dolgozom. Azt is már mindenki tudja.

— Hát mik a legújabb tervei, Mester? — kérdeztem most már félve, hogy erre is kitérő választ kapok. De a Mester elkezdett (beszélni:

— Nagy úti készülődésben vagyok és sikerült meglehetősen jó szerződést kötnöm egy kivándorlási irodával. Délaraerikába megyek uj életet kezdeni. Ma le is kötöttek számomra Chilében 2315 hold őserdőt, amelyet néhány velem kivándorló barátommal és barátnőmmel fogok kitermelni.

— Mi az oka elutazásának? — kérdeztem csodálkozva.

— A következő, — felelt színpadi hangon a Mester. — Amíg nem irtani — és ez a pech csak harminckétéves koromban szakadt belém —, ifjú jókedvemmel a legboldogabban éltem. Amint tizenhét kötetet és sok egyebei adtam a magyar életnek, ez az élet nap-nap után könyörtelenebb szigorral büntetett. Kerestem az okot és belállam, hogy bűnös vagyok. És itt most ünnepélyesen, az egész világ hallatára kimondom a „peceavi"-t: megtagadom összes müveimet, egész működésemet. Azt a Szabó Dezsői nem ismerem többé s mindenért bocsánatot kérve és mindent elfelejtve, már mint chilei honpolgár megyek

egy jobb életet próbálni. Már uj nevem te van: Gillen Saavedra. A chilei spanyol konzul, akivel véletlenül Párisban ismerkedtem ímeg, nagy előzékenységgel vár és már egy cotage-t is építtetett az erdőm szélén. A magyar kormány is a legszívesebb figyelemre vidámult távozásom hallatára és megigérte, hogy ezentúl Haller helyett én fogom a tüzelőanyagot szállítani az állami intézetek számára.

— Mester, ez ugy-e csak tréfa? — kérdeztem s alig bírtam a nevetésemet visszafojtani.

Szabó Dezső azonban a legtragikusabb komolysággal válaszolt:

— Az eddigi életem volt a tréfa. Még pedig véres tréfa. Ezt a tréfát olyan drágán fizettem meg, hogy nem igen van kedvem többet viccelni. A dolog annyira komoly, hogy három év óta csupán a spanyol nyelv tanulásával foglalkozom, annyira, hogy a magyart már csak törve beszélem.

Most már én is félig komoly arcot öltve kérdeztem:

— Mester, de csak nem akar végleg szakítani a magyarsággal?

A mester nagy vervvel felelt:

— Nincs nagyobb csacsiság, mint elmúlt dolgokért dühöngeni. Annyira nem haraggal távozom, hogy egészen komolyan szó van arról, hogy a quittói tiszteletbeii magyar kon- zulságot én fogom elfogadni, hiszen a fizetés ■ekvitációs részleteit a múltban úgyis fölvet- ’tem.

Nem kérdeztem többet. Láttam, hogy a Mester túlságosan jókedvében van s féltem, hogy még sok olyat mond, amit dacára annak, hogy ő mondotta volna, mégis nehéz lett volna elhinni.

Beszélgetésünk hirtelen egész más irányba terelődött. Most már a Mester is komolyan 'beszélt: nagyon sok szépet és érdekeset mondott. Nem lett volna azonban Szabó Dezső, ha szigorúan meg nem tiltotta volna, hogy ezekről a dolgokról Írjak.

A nagy beszélgetésben észre sem vettem, hogy bealkonyodott. Rémülten néztem az órára: nyolc óra volt. Elmulasztottam a találkámat.

Nem sajnáltam. Försier irma.

Csehszlovákia eoyetlen szépirodalmi képes hetilnpla a

KÉ^ies Hét

Gazdag tartalommal jelenik meg minden csütörtökön

ti S >

dbram# ^

jfís percaQdn >