Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-15 / 135. (2060.) szám

*as sxdmunk la oldal ^ Vi^év^^ 1 1929 junius 15 shmb wm Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 33 Ke. Egyes ssám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszetíeszlö: politikainapilapja DZURÁNY1 LÁSZLÓ F0R6ÁCH GÍZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulíee 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága I!., Panská ul 12/Í5!. — Te­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha ISi hang Pm isiiül! (sp) Prága, junius 14. Más cél, más eredmény. A kisantant di­plomáciai akciója, melyet Bethlen gróf ma­gyar miniszter-elnök május 26-iki beszéde után kezdeményeztek Prágában, Magyaror­szágnak njaibb vereséget akart előkészíteni Európa szine előtt — s helyette a budapesti kormány njaibb diplomáciai sikerének kör­vonalai bontakoznak ki belőle. Bizonyára fanyar szájízzel olvasta a kis­antant valamennyi diplomatája a Temips mai számának vezércikkét, amelyben a francia félhivatalos feltűnő melegséggel em­lékezik meg Bethlen gróf párisi tárgyalásai­ról és szinte kivételes és francia hivatalos körökben először tapasztalt megértést mu­tat a magyar nemzet sok bujával-bánatával szemben. Annyira megy, hogy megérti a magyarok belső elkeseredését és tiltakozá­sát a békeszerződések ellen, amely attitűd szerinte mindaddig tiszteletreméltó és szent, amig a béke határain belül marad és nem használ tiltott eszközöket. Soha kényelmetlenebb időiben nem érhet­te ez a hangváltozás a prágai sajtót, mint most, amikor újból ázsiainak, barbárnak, erkölcstelennek nevezi a magyarságot, mert Walko magyar külügyminiszter a budapesti ki5antantdiplomaták szabad belátására bízta, vájjon részt vesznek-e a magyar ünnepsége­ken vagy sem. Nos, mi sem akarunk mást hangoztatni, mint amit a Temps, Poincaré és Briand szó­csöve hangoztat, mi sem akarunk mást a magyarságnak, mint amit a Temips megen­ged, és mi sem kivárnunk mást, minit hogy a kisantant a megértés, a becsülés és az elis- me.ós hasonló hangján szóljon a magyar­ságról, mint ez a meggondolt és megfontolt párisi félhivatalos teszi. Aimig Bukarestben, a Balkánon és Prágában a prágai külügy­miniszter taktusintésére udvariatlannak, barbárnak, reakciósnak nevezik ma Ma­gyarországot még a jugoszláv diktátor kt- vontkardu katonatisztjei is, jólesik, hogy a hirtelen támadt gyülöletáriálban megszólal ez a tisztes párisi hang és Bethlent nagy és eredményes államférfiun ak nevezi, a ma­gyarságot sokat szenvedett, megbántott nép­nek, melynek tiltakozása a halálos csapások ellen legalább is érthető. Ennyi megértést hiába keresünk a kisantantban. A francia Temps-t senki sem vádolhatja „békebontással“, a békeszerződések szabo­tál ásá val és hasonló szólamokkal, melyekkel Magyarországot minden megmozdulásakor bőven illetni szokták. A Temps egyszerűen objektív és becsülni tudja azt az elszánt bé- kemunfeát, melyet Magyarország és Bethlen miniszterelnök a békeszerződések aláírása óta végzett Az adott körülmények között heroikusabb és lojálisabb erőfeszítést, mint amivel Magyarország a békeszerződéseket betartja, senki sem követelhet a megpróbál nemzettől. Reméljük, hogy a kisantant propaganda­manövrirozása óvatosabbá válik most, ami­kor a Temps hangjában is fölcsendül az igazság és megértés. Nem beszélünk a többi nagyhatalmi sajtóról: az olaszról, amely a legújabb magyar-kisanitant-aff árban száz- százalékos energiával a magyar igazság mel­lett harcol, és az angolról, amelynek nagy­része szokott megfontoltságával ítéli meg a kis antant-lap ok heves offenziváját. Csak a Temps rőt emlékezünk meg s nagyjelentősé­gű vezércikkéről. A Temps szavának valószínűleg nemcsak véletlenszerű és demonstratív jellege van, hanem komoly elhatározások állnak imögöt- La Magyarország izoláltságának vége eaa­1 szOTsebsapatok betörtek Mandzsúriába Orosz—kinél bábom előtt — Naoking és Miikden együttműködése — k nemzeti kormány sikerei Délkmákan — London, junius 14. Pepin gi jelentés sze­rint az orosz csapatok tegnap megkezdték az első nyílt támadást Kina ellen. A szovjet hadoszlopai átlépték a mandzsuriai határt és Kai tar bán tábort ütöttek. Sokan ebben a tényben az orosz—kinai háború kitörését látják. A transzszibériai vasút állandóan szállít jaj az erősítéseket Európából Ázsiába. Csang Hasiao Liar.g, Csangcsoliu fia és utódja azonnal segítséget kért a nankingi kormánytól, amellyel a hadműveletek alatt együttműködik. A nankingi kormány orosz- országi konzuljától azt az értesítést kapta, hogy az orosz csapatok a diplomáciai sze­mélyzetet sem kímélik. Nanking vezérlő tábornokai tegnap haditanácsot tartottak, melyen elhatározták, hogy Fengjusziang ke­resztény tábornok csapatai ellen azonnal megkezdik az offenzivát. Feng nem teljesí­tette a nankingi kormány parancsát, nem mondott le és nem utazott külföldre. A leg­újabb hongkongi jelentések szerint a délki- nai háború hamarosan befejeződik. A Kvangsi-csapatok visszavonultak Fukiába és Szvatauba, magukkal vive az előbb meg­szállott területek bankjainak és gazdag ke­reskedőinek vagyonát. A kinai helyzet (sp.) Prága, junius 14. Az angol lapok szen­zációs külsőségek között közlik a kinai jelen­téseket, amelyek kivétel nélkül arról szólnak, hogy Szovjetoroszország háborús akcióba kez­dett Kínában. A szovjetcsapatok operációinak Londonban nagy politikai jelentőséget tulaj­donítanak. k négy év előtti orosz—kínai ba­rátság, amelytől a kommunista álmodozók százszázalékos biztonsággal a világforradal­mat várták, óriási kudarccal végződött és Ki­na kellő időben kikerült a szovjetpropaganda karmai közül. Azóta a nankingi kormány cso­dálatos reorganizációs munkát végzett, a fel­dúlt. Kínában uj gazdasági és kulturális élet­lehetőségeket) \ teremtett, de természetesen minden forradalmi ambíció nélkül, ami telje­sen el idegenítette Oroszországot Kínától. Idő­közben a zsarnok Csangcsolin meghalt és fia Mandzsúriában az apjáénál méltányosabb és okosabb uralmat, vezetett be. Az egykor ha­lálos ellenségeskedéssel egymásra tekintő két testvér: a kínai és aimandzsur összefogott és közös erővel látott hozzá az uj Kina megte­remtéséhez. Az európai hatalmak, bármeny­nyire megnyirbálták koncesszióikat az öntu­datos fiatal kínai nacionalisták, jóakarattal tekintettek az egészséges megmozdulásra. Japán kivonta csapatait Shantungból s bizo­nyosra vehető, hogy MacDonald kormánya meg fogja szüntetni a shangliaii megszál­lást. Kina mintegy nagykorú lett s a legújabb déli felkelést, amelyet a kvangsi csapatok inszce- náltak Kanton fölött, a központi hatalom mo­dern szervezettségével könnyűszerrel földre- teperte. Egyedül a problematikus Feng tábornok ve­szélyezteti a belső békét. Fenget, a kényurt, megmagyarázhatatlan ro- konszenv fűzi Moszkvához s ámbár büszkén vallja magát kereszténynek, a nyugati civili­záció helyett a szovjetre kacsintgat s onnét várja Kina, illetve a saját üdvét. Az utóbbi hónapokban Feng helyzete tetemesen meg­gyöngült. A nankingi kormány elhódította csaknem valamennyi hívét s Csankaiszek ab­ba a helyzetbe került, hogy az egykoron ret­tegett ellenséghez ultimátumot intézhetett és felszólította őt, hogy záros határidőn belül hagyja el Kina területét. Feng nem engedel­meskedett, mert szovjetsegitséget várt, amely az utolsó pillanatban tényleg megjött. Senki sem moshatja le Szovjetoroszország- ról azt a vádat, hogy imperialista politikát folytat Kínában. Nem volt oka a beavatko­zásra s ha a jól fölfegyverzett vörös hadse­reg mégis betört Mandzsúriába, csak a hó­dítási vágy, vagy a fegyverek dicsőségéhez fűződő presztízs vágya vezette. A szovjetbe- törós mindenesetre súlyosabb elbírálás alá esik, mint Sanghai angol megszállása, ahol a brit csapatok csupán az angol alattvalók érdekeit védték defenzív módon és nem avatkoztak be a kinai eseményekbe. A vö­rös hadsereg hadmozdulatai offenzív jelle­gűek és nem a szovjetalaítvalók életének védelmére irányulnak. Ha a szovjet folytatja előnyomulását és a ha­tárátlépés nem marad elszigetelt jelenség — amit az angol sajtó fölfogásával szemben még­is remélni lehet —, akkor a haditettei belát­hatatlan komplikációk követhetik. Többek között az események meggátolhat­ják az angol—orosz viszony rendezését. Bármennyire hive MacDonald Anglia és Szov­jetoroszország kibékülésének, a közvélemény ellem semmit sémi tehet, ha Szovjetoroszor­szág Kinában újra „rálép Nagybirtannia tyúkszemére". Mert Kina régen a brit közvé­lemény legérzékenyebb pontja s nincs a föld­kerekségen más vidék, amely annyira érde­kelné az angol kispolgárt, mint a Mennyei Birodalom. Á konzervatív sajtó máris kihasz­nálja a helyzetet és a szovjet elismerése ellen agitál. Az afférbői egykönnyen uj Zinovjev- ügy keletkezhetik, amely alááshatja MacDo- na'ld hatalmát. Az elmérgesedett helyzetben a liberálisok esetleg nem támogatják a szovjet elismerésére irányuló törekvéseket, amivel MacDonald politikája egyik kardinális pontjá­ban megbukik s a kisebbségi kormány végle­ges lemondását vonja maga után. Lehet, hogy a szovjetcsapatok előnyomulá­sának bizonyos tekintetben európai céljai van­nak. Moszkva a mandzsuriai steppókről akar­ja megzavarni Anglia belpolitikai életét, mert kadt. Bethlen, akii — a Tetmips-i idézzük — Európa egyik legeredményesebb politikusa, megtalálta a módokat, hogy az angol közvé­lemény és az olasz hivatalos világ után a francia illetékesekhez is közeljusson. Párisi tárgyalásai, melyek csodálatosképpen ösz- szeesnelk a kisantant müfelháborodáeával — épp úgy, mint Zaileski budapesti látoga­tása csodálatosképpen összeesett a belgrádi kisantamt-kouiferencia idejével — oly nagy port vernek föl a világsajtóiban, hogy a fran­cia szocialisták hivatalos lapja, mely nem szívleli Bethlent, hevesen megtámadja Poin- earéfc, amiért a Ide antant háta mögött feltű­nő melegséggel közeledik Magyarországhoz. A világon uj orientációról beszélnek, Ma­gyarország uj bekapcsolásáról a francia po­litika irányába, Bethlen és Poincaré meg­egyezéséről — e ebben az általános sajtó- megnyilatkozásbam, szenzációs uj kombiná­ciókban bizony hatásukat tévesztik a gyülö- letittas kirohanások Magyarország ellen. Mert tagadhatatlan: a Magyarország presz­tízsének gyöngitésére szánt uj diplomáciai kampány a Temps vezércikke, a világ sajtó­jának megnyilatkozása és az uj tárgyalások­ból keletkezett uj kombinációk után veresé­get kénytelen elkönyvelni. tudja, hogy a jelen körülmények között a munkáskormány bukása általános zavart idéz­het elő Angliában, ami fölér az angol—orosz kibéküléssel is. 300.039 kínai katona a harctéren London, junius 14.A Daily Telegraph pe- pingi tudósítója szerint a mandzsuriai tá­bornokok biztosították a nankingi kor­mányt, hogy a határt kellőképpen meg tud­ják védeni. Csangszüliang a kinai faltól északra eső kinai csapatok számát három- százezerre becsüli. Ez a hadsereg modernül van fölszerelve s rengeteg munícióval ren­delkezik. A nankingi kormány összehívta a kinai végrehajtótanácsot, hogy megbeszélje az életbeléptetendő diplomáciai lépéseket. lapin beavatkozik? London, junius 14.Angol körökben főleg Japán magatartását figyelik. Általános vé­lemény szerint Tokio azonnal közbelép, amint a szovjetcíapatok megkezdik bevo­nulásukat Mandzsúria belsejébe. Az orosz invázió máris nagy nyugtalanságot kelt a ja­pán fővárosban. A kinai kormányok általá­nos mozgósítást rendeltek el, ami ugyan­csak komplikálja a helyzetet. A Daily Tele- graph déli kiadása vezércikkben foglalkozik a távoli Kelet váratlan eseményeivel. E cikk szerint Oroszország haditettei rendkívül komplikált helyzetet teremtettek s minde­nekelőtt azt mutatják, mily felületesen ér­telmezi Moszkva a Kellogg-paktumot. Orosz­ország annektálni szeretné külső Mongóliát s a pillanatot alkalmasnak találta az értékes vidék elfoglalására. Terveik ugyanazok, mint a cárok tervei voltak, s a szovjetimpe­rializmus Ázsiában semmiben sem külön­bözik a cári imperializmustól. Az offenziva megkezdésének latens oka az volt, hogy a kínaiak állítólag több orosz konzulátust megtámadtak. Poroszország és a Vatikán konkordátumot kitilt Berlin, junius 14. Pacelli nuncius és Braun porosz miniszterelnök tegnap para- fálta a Poroszország és a Vatikán között kö­tött konkordátumot. A megegyezés szövegéi a közeljövőben Braun miniszterelnök és a Szentszék egyidejűleg nyilvánosságra hozza. Ratifikációs vita a párisi kaüarilio Paris, junius 14. Tekintettel arra, hogy a francia Ica mar a és a szenátus hevesen ellenzi a szövetségközi adósságszerződésék ratifiká­lását, Poincaré miniszterelnök elejtette tervét és a szerződéseket nem fogja egyszerű rende­letekkel ratifikálni. Az izgatott hangulatra való tekintettel valamennyi szövetségközi adósságrendező szerződés a kamara és a sze­nátus elé kerül. Poincaré és Briand a jövő hét szerdáján a pénzügyi és a külügyi bizottság­ban behatóan ismertetni fogja az adósság- problémát, de szabad kezet hagynak a bizott­ságoknak a ratifikálás kérdésében. Az évek óta húzódó törvényjavaslat a napokban tehát végre a kamara elé kerül. A szavazásnál a kormány aligha kerül veszélyes helyzetbe, mert Poincaré a ratifikáló törvényjavaslatok megszavazásánál neun veti föl a bizalmi kér­dést

Next

/
Oldalképek
Tartalom