Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)

1929-06-02 / 124. (2049.) szám

KS9 }unlua 2, vasárnap. 5 Lelkiismeretien politikai fegyverek > 'Prága, május 31. A magyar parlamentben a mmisztenolnökségi IcőUségvelés tárgyalá­sa során kisebbsági vita is volt, amelyet Ma- iasits Ghé&a szocáldemokrata képviselőnek felszólalása indított meg. A szociáldemokrata képviselő éles támadást intézett a magyar közigazgatás ellen. Azt állította, hogy bizo­nyos községekben, az óvodákban és az első- folou népiskolákban megtiltják az idegenajka gyermekeknek, hogy anyanyelvükön beszél­jenek. így van ez Sárisáp, Dorog, Avnavölgy községiekben. Malasits Gézának ezekre a sza­vaira nagy felzúdulás támadt a képviselők között. Több képviselő a padokat csapkodva kiáltozott a szónoik felé: Nem igaz! El kell csapatni az ilyen tanítót, ha ilyen egyáltalán van. Az elnöklő Puky Endre felszólította Ma- lasiisol, hogy állUám-ü konkrét oda tokiad bizony its>a,, miért olyasmit állított, ami telje­sen ellenkezik a magyar icözigazgalás elvei­vel és ami súlyosan sérti a magyar halóságok tekintélyét. Malasits Géza azonban állításait nem tudlia konkrét adatokkal alátámasztani és ezért elnöki rendreutasításban részesült. A képviselőhöz szerdai ülésén Bethlen István gróf miniszterelnök is reflektált Malmits felszólalására, visszautasította az alapnélküli vádaskodást és megállapította annak ártal­mas voltát, mert a magyar képviselő szavait bizonyára fel fogják használni azok, akik az­zal takaródznak kisebbségi politikájuk iga­zolására, hogy ugyanazt a kisebbségi politi- kát folytatják a magyar kisebbséggel szem­ben, amit Magyarországon folytatnak. A miniszterelnök emelkedett hangon je­lentette ki a következőket: Én éppen olyan becsülettel és tisztességgel kívánok a jövő­ben a kisebbségi törvényeknek és rendel e- le’cnek végrehajtására ügyelni, mint eddig lettem. Az ország boldogulásának első. alap­feltétele, hogy ebben az országban a kisebb­ségek megelégedettek legyenek. Ez nemcsak belügye az országnak, hanem nagy külpoliti­kai kérdés is, amelyen nagyon sok dől el nemcsak Genfben, hanem Magyarország jö­vőjének szempontjából is. Ki jelend ette a mi­niszterelnök, hogy joggal és becsülettel akar­ja követni ezt a politiJcát. Az az elemi felháborodás, amely a szociar lista képviselő azon áUiiására, hogy Magyar- országon eltiltják a gyermekeket anyanyel- , vüktől, kitört, nem az árulkodónak szólt, aki­nek ilyet nem szabad a nagyvilág tudomásá­ra hozma-, hanem a hamisan informáltunk, aki a külföldön is hamisan informál. Nem arról van szó, hogy Magyarországon elnyom­ják az idegen nemzetiségűek anyanyelvűi, ellenben a külvilág elölt tagadják és titkol­ják ezt, hanem nem szabad ilyen híreket ter­jeszteni, amikor nem igaz a tartalmuk. Ma­gyarország észszerűen nem is követhet ilyen politikát, amikor más országokban több milliónyi magyar él. Magyarország nem ad­hat maroknyi idegen nyelvű polgáráéval szem­ben való elbánásban jogcímei arra, hogy a magyar kisebbségekkel is a viszonosság alap­elvén bánjanak. Malasits Géza képviselőnek meg kellett volna fontolnia azt, hogy azok­ban az országokban, amelyekben magyar ki­sebbségek élnek, nagyágyúnak fogják az ö felszólalását felhasználni és Magyarországot azzal rágalmazni meg, hogy a kisebbségek el­nyomására ő nyújtja a legklasszikusabb pél­dát. Amit Bethlen miniszterelnök a parlament szerdai ülésén megmondott, az be is követ­kezett. Benes németnyelvű félhivatalosa, a Prager Presse máris kirakja Malasits beszé­djét a külföldnek szánd kirakató,ba. A magyar kisebbségi védelemről glosszát Írva megálla­pítja, hogy „azokat a törekvéseket, amelyek a világgal el akarják hitetni, hogy a hírhedi magyar kisebbségi politikában legalább is * háború utóm változás következeit be, Ma- la-sUs képviselőnek leleplezései kellő világí­tásba helyezik“. Rögtön utána idézi Malasiis- ot, hogy Sárisápon, ebben a német és szlo­vák lakosságú faluban, az óvodás gyerekeket, akik nem beszélnek magyarul, megverik. Azután hozzáteszi: „Megverni a gyermekeket ahelyett, hogy anyany elvükön oktassák őket, azt jelenti, hogy Magyarország Icülönleges példát szolgáltai a kisebbségi védelemre A Prager Presse természetesein nem említi meg, hogy Malasits egyetlen konkrét adattal nem tudta beigazolni vakmerő állításait, el­hallgatja Bethlen miniszterelnöknek is a rá­galmazó vádaskodásra adott válaszát, mert ez nem, felelt meg céljainak. Mi azonban, akik itt kisebbségi sorban élünk, elkeseredetten tiltakozunk minden vakmerő és lelküsme- rellen kisérlel ellen, amely önző pártpolitikai célok szolgálatában a mi helyzetiünket súlyos­bítja és a velünk szemben elkövetett jogta­lanságokra keres erkölcsi jogcímet. Két nemzeti park tesz a Tátrában Prága, junius 1. A Prager Presse értesülé­se szerint a tátrai Nemzeti Park terveiben némi változások történtek, amennyiben úgy Oséhszlovákia, mint Lengyelország külön létesit védiparkot, nem pedig közösen, aho­gyan eredetileg tervezték. A csehszlovák park határát északon az országhatár, délen pedig a Jávor inától kezdődően Csorbáién ke­resztüli egészen az Osobita csövesig a Szabad- ság-ut képezi. Ami a tüdőnek az ózon az a fehérneműnek a TERPENTIN!! I lii Használjon tehát 1 Pocsatko Terpentin szappant ifi Mindenütt kaphatói! A CÉZÁROK HAZÁJA Irta: GYÖRYDEZSŐ Róma, május 30. IV. A fasiszta állam Nagy vonásokban végigkísértük az uj olasz történelem tiz esztendejét a háború befejezésétől a mai fasiszta állam megala­kításáig, mely 1 ép és r ől-lépés re, emeletről- emeletre haladt, mig aztán a rendtörvény, a szakszervezeti törvény, a munkaalkotmány és a fasiszta parlament megalkotásával ke­rek egésszé vált. A diktatórikus nemzeti állam, a modern civilizáció minden eszközével fölkészülve s ellátva, már lerakta annak az uj állapotnak alapjait, melynek politikai és gazdasági sa­játságaihoz a világ egyik országában sem találunk hasonlót s aminek jövőjét úgy a ba­rátságos, mint az ellenséges érdeklődés kí­váncsian figyeli. Ezt a nagy világtörténelmi kísérletet re­prezentáló uralkodási rendszert egyik isme­rője úgy jellemezte, hogy olyan hierarchiku­san kiépített jóléti diktatúra, amely szervei­vel lehatol a horizontálisan elhelyezett osz­tályokba s ezeket az állam hatalmi apparátu­sával egy egységbe zárja össze. A tökéletesen keresztülvitt centralizáció segítségével a három nagy hierarchia — történelmi sorrendben: a párt, az állam és a korporációk — éle egyetlen kézben fut össze. Ez a három hierarchia jellemző az egész állapotra s hogy a részletek túl ne ra­gadjanak az ismertető újságcikk szokott ke­retein, ennek a háromnak ismertetése lesz a tulajdonképpeni célunk. A harmadiknál térünk ki a szindikátusok, föderációk és korporációk cserepére. A párt A párt mai fölépítése a következő: A párt főhatalma és vezetése a Duce ke­zében van. Teljhatalma ma már akkora, hogy további fokozása aMg gondolható el. A Duce akaratát a fasiszta nagytanácsban: a Gran Consiglio-ban mindenkor keresztüiviheti, ha kelt, uj tagok kinevezésével, ő nevezi ki ténylegesen a párt főtitkárát, aki a párt exe- kutiv szervét, a nemzeti direktóriumot: Di- rettorio Nazionale, irányítja s ezenkívül az összes provincia titkárait kinevezi, akik vi­szont a provincia községi lascio-inak titká­rait nevezik ki. Az állam-, provincia- és községfölosztás tökéletesen érvényesül. A párt a Duce ré­szére átlátszó kristály s a tagok a következő esküvel fogadnak neki föltétien engedelmes­séget: Esküszöm, hogy a Duce parancsait el­lentmondás nélkül követem és minden erőm­mel, s ha kell véremmel, a fasiszta forrada­lom ügyét szolgálom. A Duce által kinevezett főtitkár szerepe óriási: I. Irányítja a nemzeti direk­tóriumot, a párt végrehajtó szervét, az irá­nyítás napiparancsszerüen történik. II. Ki­nevezi az összes provinciatitkárokat. III. Ve­zeti a különböző párthivatalokat (Uífici), úgymint: 1. a politikai titkárságot (Segreta- ria Politica), melynek legfőbb kötelessége: a) a fasiszta tanítók, b) vasutasok, c) postá­sok kontrollirozása, d) a párt összes institú­cióival való állandó érintkezés, e) a milizia parancsnokságával való kapcsolat, f) a kül­földi fascik-kal való összeköttetés. A politi­kai titkárságon kívül alá van még rendelve a többi párthivatal is, u. m. 2. A pártsajtó. (Stampa.) 3. A propaganda, 4. Az ifjúsági szervezetek (Organizzazioni giovinali). 5. A fasiszta nők szervezetei (Fasci Femminili). G Az egyetemi ifjúsági egyesületek (Associa- zione Studeníi Universitari). A provinciatitkárok felelősek a provinciáért és a helyi szerveze­tekért. Ők nevezik ki a 7 tagból álló provin­ciadirektóriumot s a községi szervezetek tit­kárait. A községi szervezeteik titkánál felelősek a helyi fegyelemért, maguk mellé 5 munkatársat választanák, ezek alkotják a helyi direktóriumot. A tagok sN száma ma valamivel az egymillión fölül van. A tagfölvétel már rég megszűnt, csak a leg- kivételesebb esetben s nehéz próbával vesz­nek föl újakat. Most már a pórt az ideális utánpótlásra törekszik: az Ifjúsági szerveze­tekből nőjjön ki a szukkreszcencla. Ilyen if­júsági szervezetek: a BaliUa, a 12—14 éven alóli gyerekek szervezete s az Avanguardia, a 14 éven fölüli ifjak szervezete. Ha egy avanguardista eléri a 18-ik évét, Róma ala­pításának a fasizmus által nemzeti ünneppé tett napján — amik a fasiszta időszámi tás évfordulói is, most a VII. esztendőt Írják s a dátum és a helységnév mögött római szám­mal jelzik — ünnepélyes külsőségekkel ve­szik föl a beirt fasiszták (Tesserati) sorába. Az önkéntes fasiszta milicia (Milizia Nazionale), amely a hatalomra jutás után Mussolini squadre-iből alakult, mind­addig a párt legfontosabb része volt, mig a fasizmus az államhatalom tökéletes birtoká­ba nem jutott. Ma a közread föntartására szolgál a többi biztonsági szervezetekkel együtt, határszolgálatot teljesít, postai, vas­úti stb. fölügyeleti munkákat végez, főképp pedig katonaság előtti és utáni kiképzést nyújt. Beosztása és elnevezései a régi római hadseregre emlékeztetnek (legioni, coorti, centurie stb., oonsul, senio-re, centurione 6tb.). A párt nagytanácsa: a Gran Comsiglio az első tiszta fasiszta kormány megalakulása óta nemcsak a párt, de a párton keresztül az állam egyik legfontosabb irányitó fényezője. Tagjai a Duce elnöklete alatt a miniszterek, az államtitkárok, a nemzeti direktórium tag­jai, a fasiszta kulturhivatal elnöke, a külföl­di szervezetek titkára, a milicia vezetője és a Duce által kinevezett tagok. Ezekkel akkor is többséget biztosíthat magának a nagyta­nácsban, ha netán erre szükség mutatkoz­nék. Ha a nagytanács ma elfogad egy javas­latot, akkor minden további lépés ezután már tiszta formalitás. A 8 tagu és a főtitkár által vezetett Dinettorio Nazionale, melyről már szóltunk, a végrehajtó szerv. Ezenkívül, mint informatív szerv, össze­hívható a nemzeti tanács, a Consilio Nazio­nale, mely az összes provinciák titkáraiból áll. Ezekután foglaljuk össze a vertikális és horizontális irányban egyformán tökéletesen kiépített párt-hierarchia képét: Légiéiül áll a Duce, mellette s egyben alatta a Gran Consiglio. Egy fokkal lejebb: az általa kinevezett fő­titkár, mellette s egyben alatta a Direttorio Nazionale. Még egy fokkal lejebb, a provinciákban: a főtitkár által kinevezett titkárok s ezek mellett és alatt a provinciális direktóriumok. Legalul, a községekben: a provinciatitká­rok által kinevezett helyi titkárok s ezek melletL-és alatt a helyi direktóriumok. A fölépítés és a Dúcéra tett eskü hibátlan­ná teszik a diktatórikus hatalmat. Annál inkább, mert az eskü megszegése s a pártból való kizárás súlyos következmé­nyekkel s a politikai életből való eltüntetés­sel jár. Az állam Ennek a négyes beosztásnak megfelelően — községek, provinciák, az egész ország és a legfőbb vezetés — az állam kormányzása is ilyen négyes alárendeltségre beosztott hierarchikus apparátussal történik, melynek legcsucsán a Capo dél Govarno, a kormányfő áll: aki egyben a párt Duce-ja is: Mussolini. A fasiszta fejlődés egyik legérdekesebb sajátsága az, hogy mikor az államhatalom birtokába jutottak, nem az uralomra jutott párt vette át az állami berendezkedés for­máit, hanem a párt szervezetét alkalmazták rá az államra és a közigazgatásra is. A kormányfő, a Capo dél Governo, akinek különleges helyzetét külön törvény állapítja meg, hatalmát a királlyal szemben is a legmagasabb mértékben megőrzi. (A „l8“-ak annak idején még nem akarták a kormányfőt kancellári, vagy nagyveziri ha­talommal fölruházni.) A kormányfőt a király nevezi ki, aki „az exekutiv hatalmat kor­mánya segítségével gyakorolja“. A kormány­fő a királynak tartozik felelősséggel. — A kormányfő helyzete különleges, eltér a többi miniszter helyzetétől. Nyilvános alkalmak­kor az Annunziata-rend lovagjai, a király unokaöccsei előtt megyen. Életét külön tör­vény védi. A parlamentben megakadályozhat minden iniciativ javaslatot és kellemetlen kritikát, ha ezt jónak látja. Egyben jogában áll a maga kezében több minisztériumot egyesíteni. (A kormányfő jelenleg 8 minisz­tériumot tart a kezében, köztük a legfonto­sabbakat: külügy, belügy, hadügy, tengeré saet, gyarmat, korporációk stb.) A miniszíterkollégálc csak árnyékai a kormányfőnek. Ezek kine­vezése, menesztése és munkájuk gyakorlati­lag teljesen tőle függ. A provinciák élén a kinevezett prefektusok (Prefetti) állnak. A provinciák önkormány­zatának legkisebb nyoma is konfiskálódott s a kinevezett prefektus mellett legföljebb tanácsadó szervek működhetnek. — A pre­fektusok kötelessége az egységes politikai vezetés állami és helyi ügyekben, az ő kezé­ben fut össze a közigazgatás, a posta, az is­kolaügy, bányák, kikötők stb. — Igen fontos joga, hogy a provincia Összes községeinek polgármesterét, illetve biráját (podesta) ő nevezi ki . A közégek élén a prefektusok által kine­vezett podesta álL Ezzel a helyi önkormányzat e vonalon is teljesen megszűnt. A podesta mellett álló ta­nácsnak (Consulta) csak tanácsadói joga van. Összetétele azonban már a hivatási és foglal­kozási ágakat alapul vevő korporativ szel­lemben történik. Maga Róma is kormányzó­ságot kapott (Governatorato di Roma) s a fontosabb korporációk és intézmények je­löltjeiből kinevezett városi testület gyakor­lati hatalma a kinevezett kormányzóval szemben nulla. A ■törvényhozás átszervezése a fasiszta korporativ államnak megfelelően, mely a népszuverénitás tekin­télyét elveti s a korporativ állam szellemé­ben a korporációk és szindikátusok bekap­csolásával történt és a fasizmus által annyira gyűlölt és megvetett elezionizmo: választga- tás régi értelmű maradványait is megszün­tette, — kiegészíti a fönti képet. Jellemző, hogy a régi pártban működő nemzeti kon­gresszust ötödik gyűlése után Mussolini azzal fejezte be, hogy „bezárhattam volna akkor, mikor még el se kezdődött**. A második hierarchia párhuzama a párté­hoz a következő: Capo dél Guverno — Duce, minisztérium — főtitkár, prefektusok — pro- vkiciatitkárok, podeslák — helyi titkárok. Fontos megjegyezni, hogy mig eleinte a pártszervezetekre és párttitkárokra neheze­dett a fősuly, a fejlődés az ellenkező irányba halad. A fasizmus a maga kipróbált embe­reit rakta a minisztériumokba, a prefektu­sok és a podesták lassan mind régi fasisz­ták lesznek s igy érthető, hogy Mussolini lassan a második hierarchiát fogja előtérbe helyezni: ma még illuzórikus, de jellemző az a rendelet, mely a provinciatitkárságokat a prefektusok alá rendeli. A fasiszta párt helyett a fasiszta állam lép lassan előtérbe s a párt főleg hivatalnokok és katonák részére szolgáló nevelőintézetté válik s tagjaiból válik ki az uj classe diri- gén te. Hátra van még az uj állam gazdasági és szociális politikájának fölvázolása, a szindi­kátusok és korporációk ismertetése s a ter­melés és munka organizációjának föl vázo­lása. Ezzel a legnehezebb résszel aztán a cikk­sorozatot be is fejezzük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom