Prágai Magyar Hirlap, 1929. június (8. évfolyam, 123-147 / 2048-2072. szám)
1929-06-02 / 124. (2049.) szám
6 1929 junius 2, vasárnap. A rozsüyái cenzúra esetet Peder képviselő ÉRSerpeilásiöja az ggazságOgyminiszSerftez Prága, juniius 1. Fedor Miklós, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselője interpellációt nyújtott be az igazságügyminiszterhez a rozsnyói cenzúra túlkapásai tárgyában. Az interpelláció elmondja többek között, hogy A Sajóvidék ezévi 16. számát statisztikai természetű adat miatt kobozták el. Az interpelláló kifogást emel az ellen, hogy a nyolcvan százalékban magyar Rozsnyó rendőrfőnöke egy szót sem beszél magyarul s a cenzúrát egy alantas tisztviselő fordításai alapján végzi. Megtörtént az, hogy a köztársasági elnök nikolsburgi s felds- bergi nyilatkozatait a rozsnyói cenzúra teljes egészében törölte. 1928 október 4-én a Sajóvidék a Komáromi Lapokból az angol Evén ing Standard közleményét idézte az európai államok rangsoráról a kultúra terén. Az angol lap statisztikája ellen a komáromi államügyészség nem emelt kifogást, a Sajó- vidéket azonban elkobozták. Amikor Stefá- nek miniszter hivatalába lépett, a Sajóvidék néhány sorban megemlékezett arról, hogy a rozsnyóiak nem sokat remélhetnek tőle, mert ő volt az, aki a rozsnyói rém. kát. gimnáziumot beszüntette. Ezért a kitételért a lapot szintén elkobozták. Az interpelláló képviselő kérdi az igazságügyminisztertől, megengedhető-e, hogy oly közleményekért, amelyek másutt mindenütt szabadon megjelenhetnek. Rozsnyón elkobozzák a lapot? Az ügy kivizsgálását s a túlkapások megszüntetését kéri. 5 Nyilatkozat Az alábbi nyilatkozat közlésére kérték föl lapunkat: A pozsonyi az „A Nap" cimii napilapban f. évi május 30-án valótlan tényeket állító és alólirottakat támadó cikk jelent meg „Meg akarják bontani a MAKK egységét“ cimen egy magát megnevezni nem akaró szerző tollából. Az említett lapnak, hivatkozással a sajtótörvényre, a következő helyreigazító nyilatkozatot küldöttük be: Nem felel meg a valóságnak, bogy alólirott Décsy Aladár orvostanhallgató, a MAKK titkára, körlevéllel járja be az akadémikusokat és aláírásokat igyekszik kicsikarni. Nem felel meg a valóságnak, hogy alólirott Cottely István dr. müve egy állítólagos bizalmatlansági javaslatot célzó akció. Nem felel meg a valóságnak, hogy alólirott Cottely István dr. kifogásolta a „Vetés“-ben a szláv és magyar kulturérinikezésl tárgyaló cikket. Nem felel meg a valóságnak, hogy bárhol is alóiirolt Cottely István dr. és Décsy Aladár — mi több, hozzájárulásával — egy olyan körlevél volna forgalomban, amelyben valami „be- c*eheltek“-ről volna szó és ilyen kifejezés, vagy utalás előfordulna. Való az, hogy alólirott Cottely István dr. és Décsy Aladár, valamint a pozsonyi akadémikusok legnagyobb része nem azonosíthatja magát a ,7Vetés“ röpiratban megjelent Kess- ler Edgár „Az uj nemzedék programja" és Limbacher Rezső „Magyar Mesterek" cimü cikkének tartalmával és szellemével. Nyilatkozatunkban csak a tények száraz megállapilására szorítkoztunk, mert e kérdésben semmiféle sajtópolémiábn bocsátkozni hajlandók nem vagyunk, mert ez i/dó-."pikkel ellenkezik. Pozsony, 1929 május 31. Cottely István dr. Décsy Aladár. A létért va-ő küzdelem suloys napjaiban csak a fiatalos erő, az acélos izomzat, a nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszer képesít bennünket arra, hogy megálljuk a helyünket. Az élelküzdeiem egész fegyvertárát egyesíti magában a valódi DIANA sósborszesz Ha testünket és különösen serdülő gyermekeink testét esténként lefekvés előtt és reggelenként a napi robot megkezdése előtt tiszta vagy higitott DIANA sósborszesszel bedörzsöljük, rugékonyságra, frisseségre és éré'- ;s k-tferőre teszünk zert, mely a munkához kitartást és buzgó életkedvet kölcsönöz. Kísérelje meg mindenki, aki bágyadt, könnyen fárad, lehangolt, kedélybeteg, mert csodát fog látni. DIANA sósborszesz Az egész országban mindenütt kapható Csak Diana névvel valódi! Egy eredeti palack ára 5.50 Kí. A két E&tvös Berzeviczy Albert beszéde a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi közgyűlésén A sorshatalmak tartós frigyet látszottak kötni Akadémiánk ée az Eötvös bárók nemzetsége között. Munkásságunknak most már száz évre tehető idéjéböl nyolcvankét éven át előbb az egyik, majd a másik Eötvös működése és neve szolgált javára és diszére tudós Társaságunkmmk. Eötvös József bárót az Akadémia már 1835-ben, teihát huszonkét éves korában, drámai és műfordítói zsengéi alapján választotta meg levelezőtagjává. Az előlegezett bizalom dúsan gyümölcsözött: pár évvel később a Karthausi megalapította az Eötvös regényírói hírnevét, melyet azután működése a publiciszta, a jog- és államtudományok terén uj fénnyel övezett, amelynek sugarai a külföldre is kihatottak. Irodalmi munkássága arányában emelkedett állása az Akadémiában is: már 1839-ben tiszteleti tag lett, mikor — az elnyomás idejében — Széchenyi, betegsége miatt visszavonult, 1855-ben másodelnökké s a Dessewffy Emil gróf halála után 1866-ban elnökké választatott; az is maradt 1871 februárijában bekövetkezett haláláig. Eötvös Józsefet Akadémiánk különös joggal vallhatta a magáénak mindig, már ama buzgalomnál is, mellyel ő Társaságunk iránti kötelességeit mindvégig szinte példaszerűen teljesítette. Ez a példás buzgalom annál inkább érdemli meg megemlékezésünket, minél ritkább jelenség újabb korszakunkban a közügyek tág terén elfoglalt férfiaknál. Eötvös, elkezdve levelező-tagságán, minden minőségében fáradhatatlan volt az Akadémia dolgai körül, az ülési teendőkön kívül bíráló jelentéseivel, irodalmunk gyöngyei közé sorolható emlékbeszédeivel és elnöki szónoklataival sokszorosan örökítette meg magát évlapjainkon. Halála után csak két éven át hiányzott névlajstromunkban az Eötvös-név. 1873-ban már ismét megjelenik: viselője a nagy Eötvös József fia, Lóránt, már akkor — huszonöt éves korában — az elméleti fizika rendes tanára a budapesti egyetemen. Atyjától örökölte az Akadémia iránti szeretetet is. mely nemcsak a s 't szorgalmában nyilvánult meg, amellyel tudományos munkásságáról intézetünknek is mindig beszámolt, hanem megnyilvánult — mint viszonzott szeretet és bizalom — 1883-ban rendes taggá s 1889-ben az Akadémia elnökévé lett megválasztatásában. Csak rajta múlt, hogy a legnagyobb diszt, melyet neki nyújthattunk, nem tartotta meg — úgy mint atyja — haláláig; a minden erejét igénybe vevő nagy tudományos probhémák, melyek élete végéveit elfoglalták, 1905-ben lemondásra indították; de helyet foglalt .igazgató-tanácsunkban és élénken érdeklődött mindvégig az Akadémia belső élete iránt. A két Eötvös alakja, amint egymást Akadémiánk elnöki székében, fölváltják, egész közéleti és irodalmi munkásságuk alapjára helyezve a egymáshoz való viszonyukban is megvilágítva, nemzeti kultúránk történetének egyik legvonzóbb legérdekesebb képét nyújtja. Eötvös József báró kétségkívül egyike volt a legátfogóbb, legegyetemesebb magyar szel'emek- nek. Mint lírikus is megnyerő, a bölcselkedő. történelmi és irányregényben korszakot a'kot. Kivált Szalayvai való benső barátsága a jogtudományok felé is vonzza s főképp börlönügyi problémákkal foglalkozik. Nagyhatású publicisztikai működése, hírneve korán helyet ad neki az első felelős magyar minisztériumban s a kezdődő forradalom fülledt 'evedében, mikor minden kookán áll, higgadt megfontolást igénylő tanügyi reformok alkotását kell megkísérelnie. Érzékeny, gyöngéd lelke irtóz tt a forradalom zajától, erőszakosságailól és vérengzéseitől; külföldre költözik csa'ádfával s ott. a haza sorsán bánkódva, az önkéntes számkiv és magányában és tétlenségében mélyreható tanulmány tárgyává teszi a kort felforgató nolitikai eszméket. így születik meg magyar ée német nyelven k'^nagyobb iroda'mi müve. a XIX század uralkodó eszméiről szóló mely majdnem nagyobb ’ -!ásf aratott a külföldön mint hazájában s ritka példája annak, hogy a politika is megtermékenyítheti a tudományt. Az elméjének elemző élével megállapított igazságok legnagyobb része mi is megtartotta érvényét s érmen nemmínk hozták eg legcsattanő- sahb bizonyítékát annak, hogy a nemzeti eszme euvoldalu érvényesítése halomra dönti úgy az egyenlősérr. mint a szabadság elvét; de másrészt az a bizakodása Eötvösnek, hogv a nemzetiségi elv már túllépte líRtása csúcspontját e a Jövőben csökkenő erővel fog érvényesülni, csalódásnak bizonyult. Habár kora fiatalságától fogva mindig a szabadelvű eszmék hevitették s az elnyomásnak^/ és önkényuralomnak nyilt ellensége volt, az abszolutizmus hosszú uralmának lehetősége Magyar- országon elcsüggesztette s az ötvenes évek folyamában oly német röpiratokat közölt, melyek bizonyos közeledést mutattak az öeszbirodalmi eszméhez és a magyar konzervativek törekvéseihez s csökkentették népszerűségét az országban. Azonban Ausztriának olaszországi elvesztett háborúja meghozván a Bach bukását s az abszolút rendszer csődjét, a nagy nemzeti ébredés magával ragadja Eötvöst is és most már föltétlenül csatlakozva Deákhoz, megalkuvás nélkül a 48-iki törvények alapjára helyezkedik. Fiatalkori mereven centralista elveiből is engedvén, most már jobban megérti s lelkesen ünnepli őt a magyar közönség. Az 1861-iki rövidéletü országgyűlés Eötvöst is rövid, de fényes parlamenti szerepléshez juttatja; a provizórium beálltával azonban megint csak a publicisztika tere áll rendelkezésére. Most leginkább a nemzetiségi kérdés foglalkoztatja, melynek azt a megoldását igyekszik előkészíteni, amelyet azután 1868-ban főkép tőle sugalmazva törvénybe is iktat az országgyűlés. Eötvös liberalizmusát a nemzetiségi kérdésben — mely azonban határozottan visszautasított minden föderalisztikus alakulást — kétségkívül nemes eszményi, némileg optimisztíkus felfogás sugalmazta; a csalódás kisebb súllyal nehezedett reá, nagyobbal a későbbi nemzedékekre. Fontos szerepet játszott Eötvös a kiegyezést előkészítő u. n. hatvanhetes bizottságban s mikor a létrejött kiegyezés alapján 1867 februáriusában kineveztetett a második magyar felelős és parlamentáris minisztérium, mint a megosztatlan közvélemény jelöltje foglalta el újra a vallás- és közoktatásügyi miniszteri széket. Négy évre terjedő minisztersége alatt óriási munkát végzett; alapvető törvényeink egész sora hirdeti az ő vezető vagy legalább irányító közreműködését s e mellett behatóan foglalkozott oly vallásügyi és iskolai reformokkal is, melyekre vonatkozó tervei, kezdései és javaslatai rövidre szabott életidejében már tényékké és törvényekké nem válhattak. Megfeszített tevékenysége, alkotó ereje talált elismerést, de találkozott félreértéssel és gánccsal is és ő — kivált második minisztersége elején — gyakran nyilatkozott keser" éggel a nehézségek felől, melyeket nem is mindig az ellenzék gördített úrijába. Eötvös József báró, aki a képzelhető leggyöngé- debb családapa volt, megérhette azt az örömet, hogy több leányán kívül 1848-ban egy Ma született s azt gondosan fölnevelhette egészen huszonhárom éves koráig, amikor annak fényes tehetségei atyja kívánságával megegyező pályáján már érvényesültek e az atyai szív büszke és boldog reményeket vihetett le magáva1 a sirba. Levelezése fiával, melynek eredetije ma nagy részben elveszettnek tekinthető, de Morvay | Győző másodlataiban meg van őrizve, mindkét Eötvös jellemére s főképp egymáshoz való viszonyukra nézve megbecsülhetetlen anyagot tartalmaz. épp úgy, mint az ifjabb Eötvösnek atyjához intézett levelei, melyeket a nagy tudós leányai kegyeletesen őriznek. Mint országosan ünnepelt s a külföldön is ismert, kiváló férfiú fiának, aki azonfelül érezte, hogy tehetsége őt magát is nagy feladatokra képesíti. az ifjabb Eötvös korán jött tudatára hivatásának. Egy. valószínűleg 17 éves korában, távollevő atyjához intézett levél fogalmazványa már világosan elárulja ezt a hivatásérzést. „Az ambíció s a kötelességérzet, mely nemcsak egy egy privilegizált nemzet, hanem az egész emberiség irányában köt le, velem született, e két indulatot kielégíteni, és pedig kielégíteni úgy, hogy a mellett egyéni függetlenségemet megtartsam, életcélom; s legalább eddig úgy találtam, hogy annak leginkább csak akkor felelhetek meg, ha a tudományos pályára lépek." Aziránt is tisziá bán van már hogy a természettudományokat kell választania s hogy ezek tanulmányozása végett külföldi egyetemekre kel! mennie. Szinte megdöbbent ebben a zsenge korban a, talán inkább csak ösztönszer* korai felismerése a kitűzendő életprogramnak, melyhez némi fiatalkori ingadozások után mindvégig hti marad. Hogy az atya e korai érettséggel számolt s arra épített, mutatja, hogy már 16 éves fiának arról ír, hogy ő — az atya — nagy föltevésekkel lépett az életbe, melyek, ha még nagy részükben most sem teljesültek, föltevései maradnak s végső lehelletóig törekvésének céljai. Már akkor Első szlovák ékszer-, arani-ésezflsteár YulaJdtonesoiaKi FROSTIG ?RS¥W£RRÍÍc- Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 5. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-ulca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megdakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint érmék (azon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk kérdezősködés nélkül meg van győződve róla, hogy fia a vizsgálat alkalmával, melyet le kellett tennie, „magához méltóan állotta ki a próbát". Két évvel később arra figyelmezteti fiát, hogy a név, mely rá száll, „tiszta marad s ha Isten segít, talán fényes lesz, de annak, ki azt örökli, sem kényelmet, sem fényes állást nem biztosit"* Boldognak csak önválaeztotta pályán érzehetjük magunkat s ezért, ha fia tisztán a tudománynak akar élni s a természet Jobban vonzza, mint ai emberek, nem ellenzi választását; saját pályája rögösebb volt, semhogy sajnálnia lehetne, ha fia máéi választ. De kétli mégis, hogy fia 17 éves korában képes legyen jövője felett véglegesen határozni s mert maga is, ki kizárólag az irodalomnak és tudománynak kívánt élni, szinte akarata ellenére belésodródott a politikába, elragadtatta magád a gondolattól, hogy nemzetének s az embe- riságnek nagy szolgálatokat tehet e téren, nem tudja, vájjon a dicsőség gondolata mint minden nemesebb kedélyre, fiára is nem fogja-e gyakorolni batnlmát? ezért óhajtja, hogy meg ne fossza magát a közszereplés lehetőségétől s végezze el jogi tanulmányait, mielőtt a külföldön a természet- tudományoknak szentelné magát. „Nem úgy szólok veled, — írja az atya — mint más apák gyermekeikkel. Érettebb vagy, mint korod, a Mindenható nagy tehetségekkel áldott meg s ami ennél fontosabb, nemes kedéllyel; mint barát a baráthoz szólok veled, s nem parancsolni, de meggyőzni akarlak." •• A meggyőzés nem egészen sikerült, Lóránt már 1867 őszén búcsút mondott egészen a jogi tanulmányoknak s atyja beleegyezésével Heidelbergbe ment a hir.es Bunsen vezetése alatt főképp vegytant tanulni. Bár tehát korán függetlenítette magát bizonyos tekintetben az atyai tanácstól, azért tovább is rajongó tisztelettel és csodálattal nézi atyjának most már egész nagyságában kibontakozó tevékenységét. Hetenkint ir neki s igyekszik követni tanácsát; mohón olvassa beszédeit a lapokban. irodalmi müveit német fordításban megismerteti Heidelberg kiválóságaival; boldog, hogy atyja elérte célját, melyért egész életében fáradozott, alkotmányt szerzett a nemzetnek! Csodálja megfeszített, de eredményes tevékenységét, ez buzdítja, bátorítja őt, a fiút is, ki magának szemrehányást vél tehetni „ifjúkori hanyagságáért", de most már „derekasan dolgozni akar". Az atya leveleit mindenekfölött az egyetlen fia iránti határtalan szeretet melegíti át; nem vak, de látó, bölcs szeretet az. mely látja a hibát, a veszélyt is, az ellen küzd nem parancsoló vagy tiltó, inkább tanácsadó és meggyőző modorban. Fiát szinte költői hajlamra valló természeíimádása korán viszi Svájcba, a Rajnához, a tengerre, az olasz tavakhoz. Eötvös no$n titkolja nyugtalanságát. mikor utólag megtudja, hogy a 18 éves ifjú megmászna a Mente-Rosát. később is visszatartani igyekszik őt a veszedelmes havasi turisztikától. Mikor később Lóránt egy északsarki expedícióban akar résztvenni s ez ellen az atya tiltakozik, nyíltan bevallja, hogy ezt szerétéiből, féltéstől is teszi, de vannak rá más, komoly okai is. Lóránt már í868-ban elhatározván, hogy a vegytan helyett a fizikát választja szaktárgyául, atyja aggályai ellenére elhagyja Hei I Iberget s Königs- bergbe megy át. Itt csalódás éri. elkedvetlenedik, évközben el akarja hagyni Königsberget s ekkor merül fel a sarki utazás gondolata. József, aki ellenezte Künigsberget. most marasztalja fiát; fél, hogy hírnevének fog ártani ha a félév végét sem várja be, inti. hogy sarki expedíciók helyett tegye le a doktorátust, melyre a tanárság szempontjából szüksége lesz. Most győz az atya a fiú leli i válsága hamar elmúlik s kettejük nézetei találkoznak a természettudományok dicsőítésében, azok nagy jövőjének, még a politikára való hatásuknak is elismerésében. A fiú nézetei kissé radikálisabbak; 'ő a természettudományok feladatát 31eg a dogmák megdöntésében látja s vitatkozik atyjával, ki egyetemi törvényjavaslatában helyet adott a hittudományi karoknak. Azért az atya mégis világosan látja fiá bán az Eötvösök családi hibáját, -- mondja — a költői hajlamot, mely az élet elhatározásaiban túlságos hatalmat enged a képzeletnek. A haladó korral és a közeledő — válással mind bensőbb lesz a viszony atya és fiú között, mind teljesebb az egyetértés; az atya epedve várja vissza, elébe megy s envik utolsó levelébe ezt a vallomást fog- lalja: .Szeresd ezentúl is min1 őriig. azt. k: nagy világon bizonyosan legjobb barátod volt és fog maradni, mig csak él." Eötvös Lóránt még magával vihette életutjára atyjának azt a tanítását hogy ha kitűnő, ha nagy ember akar leuDi. akarnia kell tudni és nemcsak akarni, hanem magának parancsolni és engedelmeskedni is. Megtanulta tőle azt is, hogy „ha vau gyönyör a világon, azt csak a tudomány és a szeretet adja" s hogy ..minden munka erősít és neveli is képességünket s ez a fődolog". Eötvös Lórand atyjának lelki rokona maradt nemcsak a tudomány és a munka .szeretettében, hanem idealizmusában is ée költői hajlama mellett, melyet tudomáfnyc* munkásságában is megnyilatkozni látunk, elméjének csodás, elemző ere*- jében. \A tudós, kit különösen élete utolsó szakában a hir világszerte szárnyak emelt, mindvégig magyar hazafi maradt. Ö hazája dicsőségét kereste csak a maga fáradozásai sikerében. Azt tartotta, hogy — „ha Igazi tudósok és ami kell. jó magyarok akarunk lenni, akkor a tudomány zászlaját oly magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határán túl is megláthassák és megadhassák neki az illő tiszteletet. Igazán diadal- ünnep akkor lesz. amikor a magyar tudomány haladását meg fogja látni és gazdagodásnak fogja tekinteni nz egész világ." Ez a kellős csillagzat, mely Magyarország egét bevilágította, nem csökkenő fénnyel ragyog, a a mai Magyart: ;»ág felett is mint hirdetője a nagy múltnak ée vezetője egy újabb nngyság zarándokainak.
