Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-11 / 107. (2032.) szám
11, AR- H1RLAR J kisebbségek és a békeszerződések megváltoztatása" EmamH, prágai román követ hírlapi cikke a kisebbségi kérdésről Prága, május 10. A cseh lapok ma Nagyro- nánla tiaévps jubileuma alkalmából részletemen fqgftaűfcoajuinik Románia fejlődésével. Ebből m alkalomból Emandi prágai román követ a Ceefcé Skwoban cikket irt: „A kisebbségek és • békeeaereődések megváltoztatása “ dmon. — Nem lehet letagadni art — irja többek kCmÖtt — hogy Románia ma olyan állam, amely a román nemzet hozzátartozóinak óriási többségét a határain belül egyesítette. Igaz ugyan, hogy vannak még románok az ország határain kívül: Oroszországban, Magyarországon, Bulgáriában, Jugoszláviában, Görögországban stb. Miután azonban ezek száma jelentéktelen, politikánk nem lehet olyan, mint a bábom előtt volt. A háború előtt az osztrák-magyar monarchiában több mint ötmillió román élt, Oroszországban pedig kétmillió, ma néhány százezer él a határokon kívül. E helyzetre való tekintettel természetes, hogy államunk politikája meg kellett hogy változzék és most legfőbb érdekünk a béke- szerződés által megállapított határaink védelme. A román külpolitikát 1918-tól a békeszerződések tekintélyének megvédésére irányuló lankadatlan törekvés jellemzi, mert azok kielégítőik és igy nincsen más kötelességünk, mint a román nemzetnek, amely a háború alatt annyit szenvedett, nyugodt életet biztosítani, hogy ez a nemzet az ország földjének kincseit a béke rendjében értékes munkával kiaknázhassa. Ismerjük azt a veszedelmes teóriát, amely azt a relatív igazságot hangoztatja, hogy a szerződések nem örök- kévialóak. Bizonyos, hogy minden emberi alkotás múlandó, de a jó és szép és igazság iránti vágy megmarad örökké és az adja az embernek az élethez való jogot. A háború utáni békeszerződések lehetnek nem tökéletesek, mint minden alkotás, de meg kell érteni azt a nagy igazságot, hogy ezek a szerződések nagy javulást hoztak a nemzeteknek tömegükben való felszabadításával. Nem tudom elfelejteni Briand külügyminiszternek Geníben elhangzott beszédét, amelyben kijelentette, hogy a háború előtt 120 millió kisebbség volt s a háború után csak alig húsz millió (?) maradt meg. Ki mondhatja akkor, hogy a béke- szerződést nem az igazságra való szép törekvés lengi át? Hogy nem lehetett az abszolút ideális állapotot elérni és megmaradt némi elégedetlenség, ez még nem ok a határok megváltoztatására, mert tudnunk kell, hogy a nemzetek idegen kormány alatt nyögtek és senkinek eszébe sem jutott az osztrák-magyar határt megváltoztatni, sőt az ott elnyomott kisebbségek sorsát megjavítani. Ha választani kell a két alternatíva között, hogy vagy elhárítjuk a szerződések némely tökéletlenségét egy újabb s a legutóbbinál is rettenetesebb háború fölidézésével, avagy egyes hibák mellett jobb és igazságosabb világot fogunk élni, mint amilyet a múltban éltünk, úgy teljes meggyőződésemmel amellé állok, hogy háború nélkül éljünk és keressünk okos megoldást, melynek segítségével elkerüljük a nehézségeket, mert ma az államférfiaknak valóban ez a föladatuk. A messze jövőben, ha majd az emberek jobban megértik egymást s a nemzetek tesvériségének ideálja valósággá válik, a nációnál izmus bizonyára hanyatlóm fog. Ma azonban a nacionalizmus az egyik leghatalmasabb erő, amely a nemzeteket vezeti. Miképp volna lehetséges, hogy olyan államok, amelyeknek nemzeti hozzátartozóik az állam határain kívül élnek, ne nyugtalankodj ónak azok élet sorsa miatt? Nekünk románoknak ugyancsak vannak kint élő hozztartozóink és nem mondanánk igazat, ha be nem ismernék, hogy gondolataink állandóan náluk járnak, hogy emberi jogaikkal és kötelességeikkel megelégedetteknek láthassuk őket és gondolataink oda irányulnak, hogy hazájukba juttassuk őket lojális megegyezés és barátságos eljárás utján. Nem lehet nem utalnom Görögország példájára, ahol a görögök nemzeti hozzátartozóikat államukba szállították, miikor elhagyták Kisázsiát. Mi követtük ezt a példát, amikor számos román családot Dobrudzsába hoztunk Macedóniából. Hogy hasonló megoldásokhoz juthassunk, ahhoz még lelkileg kell előkészíteni Európát. El kell felejteni a múltat, a béke s az egyész világ nyugalma érdekében az átmeneti gyűlölet fölébe kell emelmünk szivünket. Szükséges, hogy nemzet testvérednlk példái, lojális polgárokként éljenek azon idegen országban, amelybe a sors utalta őket, saját országaink kisebbségeinek pedig kötelesek vagyunk megadni annyi jogot és Igty május 10. (A Prágai Magyar^ Hírlap tudósítójának telefonjelentése.) Megrendítő szerelmi tragédia hozta izgalomba Igló város lakosságát, amely két közbecsülésben álló szepesi családot döntött mély gyászba. A tragikus drámának motívumait gyakran produkálta az élet. Gyakran történt meg, hogy fiatal tanárok és leány növendékeik között érzelmi szálak fonódtak s ez a kapcsolat már többször vezetett véres eseményekre. Ez a dráma ismétlődött meg most is. Négy évvel ezelőtt került Lavotha Ernő szepesvár aljai származású tanár az iglói evangélikus polgári leányiskolához, ahol a szlovák nyelvet tanította. A huszonnyolcéves, elegáns megjelenésű, kedves modorú fiatalember tanítványai és a szülöközönség körében általános rokon- szenvnek és megbecsülésnek örvendett, úgy hogy rövidesen az iglói társadalmi életnek kedvelt alakja lett. Risinger Gusztáv iglói polgárnál lakott hónapos szobában. Szerette a természetet, gyakran tett kirándulásokat, kedvvel foglalkozott természetrajzi tanulmányokkal, madarakat tömött, lepkéket és rovarokat gyűjtött és erre a célra különböző vegyszereket is használt. Egyizben háziasszonyának jelenlétében kis üvegecskét vett ki szekrényéből és megmutatta az asz- szonynak. _ Vigyázzanak, kérem, -erre az iivegecs- kére, rendkívül veszélyes méreg van benne, nehogy valami szerencsétlenség történjék. Senki sem sejtette akkor, hogy ez a méreg idézi elő a tragédiát. A kis üvegcsében sztrichnin volt, a népiesen farkasmaszlagnak ismert méreg, a stryóhnos nux vomica nevű fa magvaiban található igen mérges alkaloida. Nagyon parányi adagjait gyógyszerül hsználják, de ha a megengedett mértéknél többet vesz be belőle valaki, rendkívül gyorsan ölő és szörnyű fájdalmakat okozó halálos méreg. Amikor háziasszony megkérdezte, hogy miért tart ilyen gyilkos mérget lakásán, a tanár teljes közömbösen felelte: — Madártömés alkalmával van szükségem rá. A szerelmi dráma másik tragikus hőse Kulmann Anny tizenötéves diákleány, Igló város köztiszteletben álló polgárának, Kulmann Ede fanagykereskedőnek leánya, aki az ágostai evangélikus leányiskola kereskedelmi kurzusának volt a növendéke. Lavotha Ernő tanára volt Kulmann Annynak és a huszonnyolcéves fiatalember meg n. tizenötéves diákleány között végzetes szerelem fejlődött ki, amely előre is tragédiára volt predesztinálva és ez a tragédia szerdán hajnalban be is következett. Kedden délután három órakor a leányka elment hazulról és édesanyjának azt mondotta, hogy három leánytársát látogatja meg, takikkel sétálni megy. Tényleg sétálni látták a leányokat, vidám nevetgélés és terefere közben, — ugyan ki sejthette volna a járókelők közül, hogy Kulmann Annynak ez az utolsó sétája, amelyről nincs már visszatérés. Annyt vacsorára várták haza, a vacsorát távolmaradása miatt félkilenc órára halasztották, a kisleány azonban nem jelentkezett. Kínosan teltek a percek, a negyedórák és tiz óra volt, amikor a most már nagy aggodalmakat kiálló édesanya elküldetett férjéért, aki szokása szerint ezidőtájban a kévéházban volt. Kulmann Ede azonnal Lavotha Ernő lakására sietett, tanár házigazdája azonban megmondotta neki, hogy nyolc óra tájban Lavotha Ernő eltávozott hazulról. A délutáni órákban konferenciája volt, estrehajlóban visszatért lakására, szekrényében és iratai között rendezgetett, leveleket vett elő és azokat elégette, majd eltávozott hazulról. Fricdlander Ármin Lőcsel-uti vendéglőjébe ment, ahol egy üveg likőrt vásárolt szabadságot, hogy elfelejtsék azt, hogy más nemzetiségűek és hogy úgy éljenek, mintha a saját hazájukban volnának. Románia, amelynek évszázadokon keresztül több mint hatmillió hozzátartozója élt idegen kormányok alatt, tapasztalatból tudja, milyen fájdalmas az idegen elnyomatás, éppen ezért a kisebbségeknek szabad életet, nagymérvű jogokat és engedményeket biztosit(?). Románia büszke erre a politikájára és bízik abban, hogy ha valamennyien ezt fogják követni, sikerülni fog tökéletesíteni a békeszerződéseket, anélkül, hogy azokat érintenők. Kulmann Ede ezekből az adatokból arra a gondolatra jutott, hogy a tanár megszöktette leányát és ezért jelentést tett a csendőrségen. A esendőrség kihallgatta az állomási személyzetet, de senki sem látta sem a tanárt, sem tKulmann Annyt az állomás környékén. Ezért a reggeli órákban a környék fölkutatásához kezdtek. A Kulmann-család az egész éjszakát rettentő izgalomban töltötte és Kulmann Ede Hedda nevű leányával csatlakozott a csendőr- és katonai őrjárathoz, amely elsősorban ■a város melletti Blaumondra ment ki, erre a barátságos hegyoldalra, amelynek berkeihez oly sok színes diáktörténet romantikája fűződik. Alig tettek husz-huszonöt lépést, amikor a fák között Kulmann Hedda fölfedezte a fiatal szerelmespár holttestét. A gyermekemberek keze zsebkendővel volt egybekötve. Mellettük egy kis méregüvegcse, amelyben alig maradt egy-kót csöpp és amely mindent megmagyarázott. Egy üres likőrösüveg, egy üveg szlatvini viz, kalácsdarabok, mintha csak kirándulásra készültek volna a halálbaindulók. Azután több Joss gallérokat oroszlán védjeggyel csakis a legjobb férfidivatáru üzletekben kaphat A prágai román követ dicsekedő állításainak egyedül az adhatna jelentőséget, ha Romániában tényleg ideális helyzetük volna a kisebbségeknek. Azonban az eléggé sötét színekkel nem jellemezhető valóság ennek éppen az ellenkezője! levél, amelyekben a hozzátartozóktól vesznek búcsút, bocsánatot kérnek és megírják, hogy közös elhatározással mennek a halálba, mert nem lehetnek egymáséi. Kérik a hatóságokat, hogy a boncolást mellőzzék, sztrichninnel vetettek véget életüknek. Egy kissé odébb egy cédula hevert a földön, a halálrakésziilő Kulmann Annynak utolsó üzenete az élők számára. Kusza vonásokkal német nyelven ez a néhány sor irás rajta: „Korán reggel... madárcsicsergés mellett, fél négykor meghalunk.4* Amikor a szörnyű tragédia híre a városban elterjedt, rettentő izgalommal tárgyalták az emberek a tragikus eset részleteit és általános mély részvét nyilvánult me^ Kulmann Ede iránt. Lavotha Ernő Szepesváralján lévő édesatyja, amint a tragédiáról értesült, azonnal Iglóra utazott és fiának holttestét magával viszi, hogy szülővárosában temessék el. Kulmann Annyt pénteken délelőtt tizenegy órakor temették általános nagy részvét mellett. A hatóságok a gyászbaborult család kívánságára eltekintettek a boncolástól, de Lavotha Ernő lakását hivatalból lepecsételték. Húszezer koronás tmiozás miatt egymillió koronáért került dobra a két és Sél millió korona értékei képviselő kürti mümaíom Érsekújvár, május 10. ' (Saját tudósítónktól.) A délszlovenszkói vidéki malmok egyik legjelentősebbje, a mintegy két és félmillió korona értékű kürti mü- malom dobra került és egy millió koronáért gazdát cserélt. A vidék gazdasági1 köreiben érthető érdeklődést váltott ki a nem mindennapi malomvásárlási ügy. Hátterében érdekes momentumok húzódnak meg, amelyek a maguk jelentéktelensége dacára előidézték az értékes üzemnek mélyen a valódi óytékén aluli eladását. A jóhirü kürti Mümalom r.-t. tiz évvel ezelőtt, 1919-ben alakult 1,200.000 korona befizetett részvénytőkével. A részvények jó része egy kézben csoportosult, aminek természetes következménye az lett, hogy a többi kisrészvényesnek nagyon kevés beleszólása volt a malom vezetésének ügyébe. A malmot egy Tauber nevű egyén vette bérbe, ki a hírek szerint mintegy kétszázezer koronát invesztált a malomba, abból a mai kor követelményeinek megfelelő mü- malmot, modern malomüzemet teremtve. Az invesziálásokat természetesen nem a saját jószántából eszközölte, hanem a bérleti szerződés kötelezte erre. Az évi bérösszeg két vagon búza, illetve annak rnipi tőzsdei ára volt. Ily körülmények között a imalom jelentékeny jövedelmet biztosított a részvénytársaságnak, ennek dacára azonban ezideig nem kerüli sor osztalékkifizetésre. Ennek magyarázatát abban látják, hogy a részvénytöbbség egy kézben van. Az egész éven át üzemben tartott és majdnem teljes kapacitását kihasználó malom ellen egy jelentéktelen pör indult meg, amely azonban a malom elárverezésével ért befejezést. Fülöp Imre dr. érsekujvári biztosítási titkár ugyanis azt a megbízást kapta a vállalat részéről, hogy eszközöljön bizonyos biztosítási szakba vágó átszámításokat, amelyek _ révén megtakaríthatna kvalamit a biztosítási ^dijakból. Hosszas tanulmányozás után Fülöp dr. elkészült a reábizott munkával és oljv«n megtakarítást sikerült elérnie, hogy a megállapodás szerint húszezer korona jutalmat kellett volna kapnia. Mivel a pénzre hiába várt, port indított. A pör árveréssel végződött, mely alkalommal Blumenstein Gyula megvette egy millió koronáért a malmot. Tenczer Izsó dr. ekkor valamivel magasabb utóajánlatot tett. Közben azonban megállapították, hogy az árverés körül formahibák történtek, mire megsemmisítették azt. Uj pör következett, uj árverést foganatosítottak. Mindössze egy árverező jelent meg, aki 100.000 korona előleget tett le és egy millió koronáért megvette az üzemet, melynek mai tényleges értéke meghaladja a két és félmillió koronát. Amennyiben a malom egy ember tulajdonát képezné, úgy nem lehetne szóvá tenni az áron alul való eladást, mivel azonban a kisebbségben lévő kisrészvényesek is érdekelve vannak, furcsa komplikációkra van kilátás. A legnagyobb meglepetést az a tény váltotta ki, hogy az árveréskor jelentkezett egy pozsonyi bank, amely hatszázezer korona kölcsönt folyósított a részvényekre és a kölcsönt betáblázták a malomra. A kisrészvényesek ezt annál nagyobb megdöbbenéssel vették tudomásul, mert nem emlékeznek olyan közgyűlési határozatra, mely ilyen nagy összegű lombardköl- csön fölvételéhez hozzájárult volna. Elhatározták, hogy érdekeik megvédése céljából a bírósághoz fognak fordulni. A Kürti Mümalom r.-t. ügye ily előzmények és körülmények között ma még beláthatatlan jogi komplikációkat és következményeket vonhat maga után. A főleg gazdasági körökben nagy port fölvert árverés ügye a szenzáció erejével hatott és az ügy fejleményei az érdeklődés középpontjában állanak. Fizessen elő a ser Képes Hü-re Előfizetési ára V*. évre 36.— Kos. Tanárnak és növendékének megrendítő szerelmi tragédiája Lavotha Ernő tanár egy tizenötéves diákleánnyal -együtt ment a halálba — Közös elhatározással sztrichninnel mérgezték meg magúkat — A Blaumoné megrendítő titka S
