Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-28 / 120. (2045.) szám

M8» május 28, kedd. Régóta nem látott nagyszabású ünnepi keretek közt leplezték le a miileniumi emlékmű előtt a névtelen magyar hős sírját Bethlen miniszterelnök beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarország nem akarta a háborút Budapest, május 27. (Budapesti szerkesz­tőségünk teleionjelenlése.) Vasárnap lep­lezték le Budapesten a millenniumi emlék­mű elűtt felállított elesett hősök emlékmű­vét. A leleplezés olyan nagyszabású íinmep- eég keretéiben történit, aimilyen a millenniái­ra i ünnepségek és az utolsó ikiráilyi koroná­zás éta még nem volt Budapesten. Az ün­nepségen megjelentek Horthy kormányzó, a királyi hercegek, a kormány, a diplomáciád kar, a katonai attasék, az összes közjogi méltóságok képviselői, a társadalmi élet előkelőségei, akik részére két nagy tribün volt felállítva. Az emlékmű körül a városok, vármegyék küldöttei, a háborúiban rész tivett ezredek küldöttei zászlóik alatt, továbbá a tartalékos tisztek és rokkantak sorakoztak. A felvonulásiban az egész helyőrség részt- vett A menetet a Ludovia Akadémia nyi­totta meg, azután, jött a gyalogság és ezt kö­vette a tüzérség, huszáreág, utászok, vám­őrök, csendőnszázadok, lovascsendőrök, rendőrök, lovasrendőrök felvonulása. A me­netet a leventék, cserkészek és az iskolai! ifjúság felvonulása zárta be. A felvonulás mintegy másfél órán át tartott. A felvonu­lást az egész város végignézte és a millen- niuumi emlékmű mögötti térségen a kordo­non kívül több mint 150 ezer emíber to­longott Bethlen gróf ünnepi beszéde Horthy kormányzó megérkezés© után Bethlen miniszterelnök az © célra felállí­tott szónoki emelvényre ment fei ás többek között a következőket mondotta: — Nem ünnepelni és nem siratni gyűl­tünk össze. Nem ünnepség! amikor egy sír­kő előtt állunk, amely több mint ötszázezer elesett magyar hős emlékét örökíti meg és ez az emlék tőlünk, as élőktől számonkéri az őseinktől örökölt hazát, amelyért életü­ket áldozták és amiről mi nekik számolt adni nem tudunk. Ünnepnapot űkii nem lehet. — Siratni sem Jöttünk ide. Nemzetünket nem siratni, hanem régi fényéiben ufból életre kelteni a hivatásunk. Siratni csak azt lehet, ami örökre elmúlt és soha többé vissza nem Jöhet. Ebben a komoly, benső- ségteljes pillanatban nem smink tehát és nem ünnepelünk, hanem hősi haiottaink emlékei előtt leborulva imát mondunk az ő lelki üdvükért és a hazáért, azután kivesa- szük hőseink kezéből a magyar trikolórt, amelyet a halál sem tudott elragadni tőlük és azt magasra emelve mennünk kell to­vább a kötelesség teljes i lésnek azon az utján, amiről semmi sem téritette el őket. íme, itt áll hősi haiottaink emléke mellett az ezer­éves Magyarország történelmi emléke, szim­bólumaként annak az ideának, amelyért életüket áldozták, mintha zárkőve lenne en­nek az ezeréves történelmi fejlődésnek, amelytől ma már a világháborúiban patakok­ban folyt magyar vér széles folyammá da­gadt hullámai választanak el. A létért való küzdelem suloys napjaiban csak a fiatalos erő, az acélos izomzat, a nyugodt, kiegyensú­lyozott idegrendszer képesít bennünket arra, hogy megálljuk a helyünket. Az életküzdelem egész fegyver­tárát egyesiti magában a valódi DIANA sősborszesz Ha testünket és különösen serdülő gyer­mekeink testét esténként lefekvés előtt és reggelenként a napi robot megkez­dése előtt tiszta vagy hígított DIANA sósborszesszel bedörzsöljük, rugékonyságra, frisseség­re és erélyes tetterőre teszünk szert, mely a munkához kitartást és buzgó életked­vet kölcsönöz. Kísérelje meg mindenki, aki bá­gyadt, könnyen fárad, lehangolt, ke­délybeteg, mert csodát fog látni. DIANA sősborszesz Az egész országban mindenütt kapható Csak Diana névvel valódi! Egy eredeti palack ára 5.50 Kő. A millenniumi emléket a mai napon avatjuk fel, azonban nem mint zárkövét az ezeréves történelmi fejlődésnek, hanem ntint égy nj earedéret élni akaró becsüle­tes és büszke nemzet életszimbólumát. Békében nyugodhatnak a bősök, akik a ha­záért életüket áldozták, mert igazságos ön­védelmi haroban estek el. Sohasem akartok a hódító háborút, soha­sem voltak imperialista vágyaink, hanem végső kényszerből ragadtunk fegyvert, amikor választani kellett aközött, hogy prédájává tegyük-e hazánkat az ellenség­nek, vagy pedig becsületesen védjük ott­honunkat. Amikor a szónoki emelvényről, amelyen ál­lok, az elesett magyar hősökről szólok, so­kan, akik kishitüek, ebiben szimbólumot lát­nak, mintha az egész jelenleg élő magyar nemzedék állna itt, amely mögött van a sze­rintük vissza nem térő múlt. Mintha a múlté volna már ezer év küzdelmének, tradíciói­nak és dicsőségének minden fényes emléke, amely sohasem tér vissza többé, előttem pedig egy sírkő állna, amelyben egy halálra sebzett nemzet ezine-java, virága pihen, amely drága életét az ezeréves tradíciókért hiába áldozta fel. Mégis csalóka e kép és csüggedt lélek képzelődésének torzszülöttje, mert ha jól szemügyre veszem, előttem nem sírkő áll, hanem gránitból faragott funda- mentuimböv© az iq Magyar országnak, amely annál nagyobb, animál hatalmasabb, annál hosszabb életű lesz, mentői több százezer fiának páratlan hősi erényén épül fel. A természetben idővel minden elpusztul, csak egy van, ami öriökóletü, ami elpusztíthatat­lan é»s mindig újjászületik, és ez a lélek, a szellem, amely az elhalták erényeiből újra sarjad nap-nap után, uj erényeket szül és biztosítéka annak, hogy a nemzet majd újjá­születik. A magyar hősök, akiknek emlékét most avatjuk fel, nem haltak meg hiába. Hő­si erényeik, hősi önfeláldozó példájuk köve­tésén épül fel majd az uj Magyarország. Bethlen nagyhatású beszéde után Sipőcz Jenő polgármester a főváros nevében átvet­te az emlékművet. Ezután a koszorúk leté­„Kávéd ma igazán elsőrangú, sziveseu in­nék még egy csészével, ha nem kéne gyenge szivemre és idegeimre tekintettel lennem." „Igyál egész nyugodtan, mert ez Hag- kávé, amit orvosod tanácsolt Neked, örülök, hogy bebizonyíthattam, hogy a Hag-kávé a legjobb." „Belátom, meggyőztél. Ezentúl csak Hag- kávénak szabad az asztalra kerülni, mert ez nem árt az egészségünknek. Kérek akkor még egy csésze koffeinmentes Hag-kávét.“ tele következett. Elsőnek Horthy kormányzó tette le a koszorút az emlékműre a követ­kező szavak kíséretében: „Árpád apánk, aki őseink élén ezt az or­szágot elfoglaltad, és Te, névtelen hős, aki becsülettel és lelkesedéssel tudtál meghalná a hazáért, tudom, mi a köteles­ségem." A kormányzó után Frigyes és József főher­cegek, a kormány és a nemzetgyűlés két háza és a vármegyék, városok, majd a kül­földi katonai attasék tették le koszorúikat. A népszövetségi ligák madridi kongresszusán Szüllő Géza ragyogó beszédben ismertette a hontalanok ügyét A kisebbségek két győzelme a népszövetségi memorandummal és a Napier-féle javaslattal A kisantant rohama miatt a kisebbségi bizottság elnöksége fölvetette a bizalmi kérdést Madrid, májúé 2. (Saját tuictósitónktóL) A Népszövetségi ligák Uniója ezúttal Madrid­ban tartotta közgyűlését. Spanyolország, mely összekötő híd az európai ée amerikai civi­lizáció között, ez évben tárja a háború alatt megszerzett gazdagságát a világ elé. Két kiál­lítást is rendez ebből a célból: az egyiket Baroel ónában, aibol az ipar a legfejlettebb s a másikait Sevillában, ahol a történeti ha­gyományok a legerősebbek. Madridiban lesz az idén a népszövetség tanácsülése is s ez az oka annak, hogy évek óta nem jöttek el az Unió közgyűlésére oly nagy számban, mint ebben az esztendőben. Itt vannak Németor­szágból Bemsdorff gróf, a volt amerikai né­met nagykövet, az Unió elnöke, Schreiber prelátus, Reinbolen báró v. államtitkár, Ausztriából Dumba volt osztrák-magyar nagykövet, Belgiumból Ralin szenátor, az Egyesült Államokból Strony szenátor, Mar- berg volt nagykövet, Franciaországból Bá­zeli és Juvenel volt miniszterek, Angliából Sir Babért Cecil, Sir WiUombe Dickimon, Görögországból Mielóolokopülos volt minisz­ter, Magyarországból Pékár Gyula volt mi­niszter, Olaszországból Giamini volt államtit­kár s Olivetti, Japánból Jamada egyetemi ta­nár. Palesztinából Motzkin Leó, Hollandiá­ból Bakker van Bőssé asszouy, Romániából Bérlésen ügyvéd, Csehszlovákiából Brabec szenátor. A kisebbségek is szép számmal képvisel­ve voltak. A csehszlovákiai magyarságot Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, a németséget Medinger szenátor képviselte. A romániai magyarok Balogh Arthur dr. sze­nátort és Sulyok István dr. lapszerkesztőt küi- dötték ki A jugoszláviai németeket Kraft dr. képviselő, az olaszországiakat Sternbach báró képviselték. S jelen volt Enold Ammcmol dT. is a nemzetiségi kongresszus főtitkára. A Népszövetségi Ligák Uniója tárgyalásait ez éviben is, mint már tavaly, a kisebbségi kérdés uralja, ami októberben annál többet nyert, mert Stresemamn közvetítésére kény­telen a kérdéssel a nemzetek szövetsége is foglalkozni. A kisebbségi kérdés Spanyolor­szágot is közelről érdekli, mert itt sem lehet egységes nemzetről beszélni. Hét különböző nemzetiség alkotja itt a nemzetiségi kérdést, melyek között a legnehezebb a katalon prob­léma és a francia határ mentén lakó baszkok ügye. Első vihar az elnökség kisebbség­barát magatartása miatt A kisebbségi kérdés vitája a kisebbségi bizottságban zajlott lea melynek tudvalevő­leg Sir W. Dickmson az elnöke. A vita főként akörül az emlékirat körül forgott, melyei az elnökség a kisebbségi eljárás ügyében a Párásban és Londonban ülésező hármas bizottság elé terjesztett. Miután ugyanis a hármas bizottság kikérte a Wilfao, Saháetnann és Szüllő elnöklete alatt álló nemzetiségi kongresszus véleményét e kérdésben, a kisebbségi bizottság nevében az elnökség is indíttatva érezte magát ar­ra, hagy álláspontját e kérdésben Írásba foglalja. A lengyelek önkényeskedéssel vá­dolták meg az elnökséget és ebben a kérdésben segélyükre sietett Gianini olasz kiküldött, aki a kisebbségi kér­désiben ugyanolyan álláspontot foglal el, mint a kisanatant. Az elnökség mellett foglaltak állást Over- baldt, Schreiber, Szüllő, Kókan-Pivny és egy egész napig tartó vita után végre azzal végződött az incidens, hogy az elnökség fel­vetette a bizalmi kérdést, mire a kisantant visszavonult és tudomásul vette az elnök­ség lépését. A kisebbségi bizottságban pedig győzedel­meskedett az az elv, hogy nem a formaliz­mushoz való ragaszkodás, hanem a gyakor­lati hatás a fontos. Pünkösd vasárnapján a konferencia tag­jai az Escuriál-ban voltak hivatalosak. A közgyűlés hétfőn délután kezdődött a Prin- cesa színházban lefolyt megnyitó ünnepség­gel. A színpadon ültek a nagyhatalmak kül­döttségei és a spanyol kormány képviselői, valamint Madrid polgármestere, aki spanyol nyelvű üdvözlő beszédet mondott. Utána a kormány képviselőije mondott francia nyel­vű üdvözlő beszédet s végül Bemsdorff gróf tartotta meg elnöki megnyitóját. Rámutatott arra, hogy két ugrópontja van az európai béke hely­reállításának: az egyik az, hogy ne történ­jék többé faj és nemzetiség szerint különb­ségtétel ember és ember között, a másik pedig, hogy az ember ne uralkodjék fegy­verrel embertársa felett. Vagyis: a kisebb­ségi egyenlőség és a lefegyverzés. Szüllő beszéde a hontalanok érdekében Este nagy fogadtatás volt a Spanyol Mű­vészek ragyogó carari márványból készült öt­emeletes palotájában. Kedden kezdődött meg a kisebbségi bizottság komoly munkája. Anapirenden Sir V. Napier-nék, Anglia volt indiai főbírójának indítványa szere­pelt a homtabowág ügyének megoldása ér­dekében. A kérdéshez elsőnek Szüllő Géza dr. szólott hozzá. Ragyogó logikával fölépített felolva­sáséban rámutatott arra, hogy mint szakértő szól hozzá a kérdéshez: úgyis mint a ki­sebbségi kongresszus egyik alelnöke, de úgy is, mint a csehszlovákiai magyarság egyik képviselője. Melegen üdvözli Sít W. Napier indítványát, mely megállapítja, hogy az ille­tőségi kérdésnek három jogcíme van: a tri­anoni és verkaillesi békekötések, a kisebb­ségi szerződés s végül az egyes államok al­kotmánya és közjoga. Ezzel a három jogcímmel azonban — mon­dotta Szüllő Géza — úgy vannak az ér­dekeltek, mint a gyermek, kinek három apja van, vagyis egy sincs. Igazolására annak, hogy milyen a helyzet, például felhozza a csehszlovák államban le­vő jogyakoriatot. Ebben az államban két kü­lönböző jogterület van ebben a kérdésben: az egyik a régi osztrák részen, hol az osztrák jog uralkodik, a másik a régi Magyarország­ból alakult ruszin és szlovák terület, melyen a magyar jog irányadó. Ismertetve a két jogrendszer közötti különbséget, reámutat arra, hogy mily mérhetetlen zűrzavar állott élő abból, hogy a szlovák részben a bírák az osztrák jog szerint Ítélkeztek. Megoldásra csak akkor lehet gondolni, ha a kérdést ala­posan megismerik s végre megkülönböztetik az illetőség kér­dését az állampolgárságtól. Ezt a célt szolgálja Napier indítványa, mely azt kéri, hogy a nemzetközi jogi társaság te­gye ezt a kérdést alapos tanulmányozás tárgyává. Felhívta végül Szüllő a bizottság figyelmét arra a régi megállapításra, hogy azt, amit az államok a magánjog terén vetnek el, a közjog és a nemzetközi jog területén aratják le. Szüllő nagy hatást keltő beszéde után Schreiber prelátus emelkedett szólásra. Mindenben osztotta véleményét és kiegé­szítette még azzal az indítvánnyal, hogy az egyes államok statisztikailag mulassák ki a hontalanok számát. Ezt elsősorban szociális szempontból tartja szükségesnek. Az indítvány végre szavazásra került s a bizottság a lengyel ellenvetésekkel szemben 170 szavazattal 37 ellenében elfogadta a Szüllő Ss Schreiber féle áótlásokhal kiegészített Napier féle indítványt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom