Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-23 / 116. (2041.) szám

Mai számunk 12 oldal Mai számunk 12 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszectesztö: politikai napilapja DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága I!., Panská u! 12/III. —Te­lefon: 34184.— Sürgönyeim: Hirlap, Praha Zaleski budapesti látogatása Lengj elország középeurópai aktivitását jelenti Lengyelország * közvetít a középeurópai kérdésekben — Magyarország külpolitikai presztízse növekvőben — Ellenzék kerestetik! Kassa, pünkösd napján. (—y.) Ez a mi parlamentarizmusunk mégis csak agonizál. Bármennyire is állandó bulle­tinje ez az utóbbi idők politikai sajtójának, mely időközönkint fel-feilbirizgálja a politikai kedélyeket, olykor-olykor mégis csak szólni kell róla. — Környezetünk szinte már meg­szokta e nagy beteget. Kimúlásával is szá­molunk, ámde egyelőre mégsem várjuk és valljuk meg őszintén, még nem is szer elnök. Tán mert már rászoktunk e parlamentesdire, vagy tán még inkább a jövőre való tekintet­tel, mivel hogy utódja ma még ismeretlen. íMert bármin! is bölcs nagy Petőfink életfilo­zófiája, hogy az embert vágyai vezérlik, lelke mélyén mégis ki nem konzervatív, ha bi­zonytalan jövőjéről van szó? Ma még tán ápolgatjuk is beteg kedven­cünket. A politikai laboránsok itt-ott próbál­koznak Voronoff-fajta injekciókkal is, de itt sem tartósabb hatással, mint az organotera- pia terén. S csak idők kérdése, mikor fog e nagy beteg lassankint terhűnkre válni, s az eredeti tartalmú parlamentarizmussal hadi­lábon álló államokban mikor üti fel a fejét politikai vonatkozásban Cato jólismert mon­dása: ........a parlamentet el kéne pusztítani. A diagnózis itt biztos, a betegség lefolyása is előrelátható. S el is jön az idő, amikor a parlamentarizmus fentartása azzá a problé­mává növi ki magát, mint a kör négyszöge­sítése. S akkor majd elparentáljűk. A kór okozójáról köteteket lehetne Írni, de ide csak a rezümé tartozik. A baj oka rö­viden: a parlamentarizmus is, mint minden emberi, helyenkint kezdi már elérni parabó- dikus fejlődése ama stádiumát, amiről azt szokás mondani, hogy hanyatlóban van, hogy kezdi kiélni magát. Épp 180 évvel ezelőtt irta meg a jó öreg Montesquieu is, hogy többség és ellenzők kell az egészséges alkotmányos élethez. Többség, melyet egységes politikai program tart össze és ellenzék, mely az állameszme uralma körüli harcban csakis a mód és esz­közök, de sohasem az állam alapja és a nem­zeti lét eszménye felőli felfogásban különbö­zik a többségtől. Eredeti tartalmához képest eddig Angliá­ban és Magyarországon, tán épp alkotmá­nyaik sokbani hasonlóságánál fogva, szenve­dett a parlamentarizmus legkevesebb válto­zást, bár az uj gazdaság-társadalmi rend már ott is veszélyesen kezdi döngetni a hatalmas régi bástyát. A társadalmak fejlődési menete mindig is a partikularizmus volt és az is marad. A tár­sadalmi együttélés kényszerítő hatalma azon­ban sohasem is nélkülözhetvén az egységes irányítást, igy született meg aztán a partiku­larizmus ellensúlyozására a többség—kisebb­ség csoportjaira támaszkodó politikai kor­mányzás formája. Ámde e partikularizmus növekvő ereje ma már több államban fordított arányban álló­nak látszik az egységes politikai irányítás hatóerejéhez viszonyítva. A társadalmak utóbbi gazdasági rendjéhez simulva kezd ezért átalakulni maga az álllampolitika is és a régi: egységes többség—ellenzék formula helyébe lassankint a politikái kollektivizmus, a politikai közösködés lép. Ma ez a politika legközelebbi fejlődési iránya. Európa legtöbb államában és főleg a de­mokráciákban máris e kollektív jellegű po­litikai többség uralma a divat. Lényegesen különböző politikai programú pártok egye­sülnek együttes termelés céljából és kompro­misszumok segélyével igyekeznek megala­pozni együttes uralmuk tartósságát. Hogy ez ujabbi tendencia a .parlamentariz­mus és legelső sorban a parlámenti ellenzék szerepe elfajulásához és komoly jelentősége visszafejlődéséhez fog vezetni, ez igazán ké­zenfekvő. — Hisz kompromisszumos kor­mányzati forma, mellett csak egészen termé­szetes, hogy minden társadalmi frakció in­kább a koalíciós formula vállán fog igyekez­ni hozzáférni a húsos fazékhoz, mint. a, ke­mény ellenzékieskedésen át. Hogy aztán 100%-os-e az ily utón szerzett kielégülés és nem vezet-e az az eredeti eszmény végleges Becs, május 22. A lengyel külügyminisz­ter budapesti látogatásának időbeli egybe­esése a kisantant belgrádi konferenciájá­val a Neue Freie Pressét arra a következ­tetésre vezeti, hogy a Magyarország és Len­gyelország közötti közeledés, mint Musso­lini politikájának eredménye, a kisantant vereségét jelenti, mig Magyarországnak, amely ellen jött létre főleg a kisantant, London és Newyork anyagi segélyét és Ró­ma morális támogatását, meg a magyar ön­tudat reneszánszát hozza meg. A lap felso­rolja az olasz diplomácia szívós munkájá­nak eredményeit, amely munkának sikerült a közeli keleten, különösen pedig Törökor­szágban kiemelkedő befolyást elérni és most meg akarja rendíteni Lengyelország tradicionális francia kapcsolatait. Francia- országnak a kisantant oldalán kell állnia, mert ez a szövetség alkotja a legerősebb gátat u bíiL. szexződcPek szentsége ellen in­tézett rohammal szemben. Zaleskinek bu­dapesti látogatása azonban abban a pilla­natban, amikor a kisantant döntőbírósági szerződéssel szilárdítja meg bázisát, a tö­retlen olasz iniciativának és individuális felfogásának szimptómája. Megállapítható ebből, hogy Lengyelország nem egyezik bele a megmerevítés álláspontjába. Külön­ben Zaleskire még messzeható feladatok feláldozásához, oly kérdés ez, mellyel koalí­ciós uralmi forma mellett rendszerint csak akkor szoktak foglalkozni, mikor már csor­dultig van a pohár és bekövetkezett a végle­ges kiábrándulás. Félre minden célszerű szépitgetéssel, meg kell vallanunk, hogy a parlamentarizmus kö­rül, bizony, máris komoly bajok vannak. Mert nem sürgető ok nélkül tette megfonto­lás tárgyává ezt a kérdést az interparlamen­táris konferencia legutóbbi ülése is, mely fő­képp a parlamenti ellenzékieskedés sülyedő nívóján igyekezett segíteni azzal a javaslatá­val, hogy az ellenzék vezére külön díjazás­ban részesülő tagja legyen a parlamentnek. Szükebb hazánkban is ugyancsak erősen deformálódott a parlamentarizmus eredeti képe. A prágai parlamentnek az állam keletke­zése óta sincs egységes politikai programú abszolút többsége s a tapasztaltakból Ítélve, nem is lesz, mert az államalkotó pártok kö­zötti viszony túlságos kiélezése folytán nem is lehet. Jelenleg is 8, mondd: nyolcán ülnek a politikai homokfutón. Feszengnek is állan­dóan a benne ülők, mert mégis céak szoros az együtiülés. Ellenzéke van ugyan a többségnek és nem is megvetendő, de nem az egészséges alkot­mányosság szerinti értelemben. Ma a szocia­listák, a kisebbségek közül a magyarok és a németek egy része, a ruszinok köziül a Kurtyák-csoport és a kommunisták tartoz­nak az ellenzékhez. Ezek közül a kommunis­ták és a magyar—német kisebbségek tábora nem képviseli a parlamentarizmus eredeti értelmében vett ellenzékieskedést. A kom­munisták politikai hitvallása: az állam alap­jának nyilt. megtagadása, a kisebbségek pe­dig a nemzeti eszme lényege körül állanak szöges ellentétben az államalkotókkal. Ez a fajta ellenzékieskedés, az úgyneve­zett: kényszer-ellenzék, lényegesen különbö­zik a parlamentarizmus őseredeti értelmé­ben vett attól az ellenzéktől, mely az állam alapja és a nemzeti lét eszménye körüli fel­fogásban teljesen egy a hasonifaju többség­gel és attól csupán a saius rei publicae kö­rüli harc módozataiban különbözik. várnak, az tudniillik, hogy közvetítsen Ma­gyarország és Franciaország, valamint Ma­gyarország és Románia között. A lap fejtegetéseit a kövekezőképpen zárja: Lényegében minden attól függ, hogyan alakult a viszony Olaszország és Francia- ország között, vájjon már kifejlődött az a légkör, amikor a két fél közötti közvetítés jó eredményre vezethet. Egyelőre csak any- nyit lehet megállapítani, hogy Lengyelor­szág súlyos csapást mért a kisantantra, amikor első Ízben lépett fel, mint közép- európai tényező. Magyarország az, akinek a kegyéért versenyeznek és mostani presz- tizsnyeresége felér egy megvert csatával. A nagynémet Wiener Neuesten Nachrich­ten szintén párhuzamba állítja a belgrádi ta­nácskozások és a budapesti látogatás egyide­jűségét, amelyből megállapítja, hogy a kis­antant hatalma visszafejlődő ben van és hang­súlyozza, hogy a prágai kívánságokkal szem­ben Középeurópának’ most is, mint előbb, csak egyetlen kialakulása lehetséges; a né­met vezetés. Lengje! visszhang Varsó, május 22. Zaleski külügyminiszter budapesti útját a sajtó a legélénkebben kom­Ebbe, hogy úgy mondjam, „államképes“ ■ellenzéki csoportba ma csakis a szocialisták i és a ruszinok Kurtyák-csoportja tartoznak, ellenben úgy a szlovákok, mint a ruszinok ama többsége, mely 6—7 év előtt még a l'eg- tiszteletreméltóbb nemzeti harcát vivta, ma már a kormány berkeiben sétál, de immár •évek óta kielégiitlenül. Bizonyára ők is fel­ocsúdtak már e különösen „szives” vendég­látásból és tán a mielőbbi asztalbon 1 ás volna leginkább inyökre, mert félős, hogy túlsók lesz a jóból. Ilyen asztalbontási alkalomnak látszik, s előreláthatóan az is lesz, a folyó év őszére komolyan várható parlamenti választások kö­rüli Benes-kampány. Hogy Benes eme uj programja komoly, látszik a korai előintéz- kedésekből és hogy meg is valósíthatja ter­vét, ahhoz is alig fér kétség, hisz minden esz­köz rendelkezésére áll. Az agrárok és a Hlin- ka-párt, Ruszinszkóban pedig a jelenlegi íkormánytámogatók frontjának megritkitásá- val sikerülhet Benesnek megteremteni az egységes agrár—szocialista centrumpártot. Ez lesz a törzs. Ezzel a ténnyel a szocialisták is, az egyetlen, önmagában is „államképes” csoportja a mai ellenzéknek, bevonulnak a kormányba és átveszik az irányítást. No és ez esetben kikből fog rekrutálódni az ellenzék? A kommunisták és a kisebbségek mai cso­portja, mint kényszer-ellenzék, továbbra is ©ppozicióban maradnak, de ki lesz a szláv többség ellenzéke a saját fajtájából? Prága minden bizonnyal már le is számolt a viszás helyzettel és tán már ki is szemelte a ma még kormánytámogató pártot, melyet majd kitessékel az ellenzék padjai közé, be­látván, hogy ennyi szöges ellentét mégsem íér meg egy akol'ban. Hogy ki lesz ez a sze­rencsés, ma ez kifelé még eldöntetlen, de sejteni máris lehet. Az elmúlt tiz esztendő meggyőzhetett min­denkit, hogy szlovenszkói és ruszinszkói vo­natkozásban továbbra is mily komoly szük­sége van az őszinte konszolidációnak „az ál­lamképes” parlamenti ellenzékre is. Az autonómista Hlinka-csoport, a szlovák közvélemény e nagy többsége és az egész l mentálja és Zaleski budapesti látogatását a két nemzet együl'müködésének mutatja fel. A felhivatalos Epoca szerint a két nemzet története jóban és balsorsban összefügg és ezt a barátságot már Kossuth alapozta meg. A lengyel jobboldali sajtó egy pár • figyel­meztető kommentárt fűz Zaleski budapesti látogatásához és ahhoz a körülményhez, hogy a római lengyel követ nagyköveti címet ka­pott, szintúgy a varsói olasz követ is nagy­követ lett. A jobboldali sajtó kommentárjai arra figyelmeztetnek, hogy a lengyel külügy­miniszter budapesti látogatását, amely a bel­grádi konferenciával esett egybe, demonstrá­ciónak foghatják fel. A lengyel kormánysajtó nem akar tudni erről a felfogásról, amely a lengyel-francia és a lengyel-román szövetségi politikának el­lentmond. Csak a Glos Prawdy, a jelenleg annyira befolyásos katonatiszti csoportnak orgá­numa, jelenti ki, hogy Lengyelország jelen­legi hatalmi állásának megfelelően részt kell vennie Európa minden politikai ese­ményében. A lengyel államnak nem szabad továbbra is az egyszerű kliensi szerepre vállalkoznia a ruszinság immár több, mint tiz év óta várják inemzeti óhajaik teljesülését — de hasztalan. Azóta bizonyára alaposan lelohadtak remé­nyeik is. Három év előtt a szlovák néppárt a tartományi rendszer bevezetésében vélte megtalálni nemzeti küzdelme győzelmes be­tetőzését, ámde már az első évi költségvetés körüli keserves harc is eléggé beigazolta, (hogy a tartománygyülés hatáskörének politi­kai jelentősége alig több egy költségvetés­előirányzó választmánynál. Ugyanekkor a ikormánytámogató ruszinok tengődnek, mint egy politikai quantité negligable s várják a jó szerencséjüket nemzeti létük kezdő napja óta. Ez a két nép, úgy látszik, nagyon is idő ©lőtt tévesztette el szeme elől, hogy bár­mennyire is göröngyös a pálya, melyen min­den ellenzéki halad, emellett a komoly el­lenzékieskedésből felbecsülhetetlen előny is tfakad, mert ezen át vezet a rövidebb ut a helyes politikai iskolázottsághoz és az erős nemzeti öntudat kiépítéséhez. S épp ebben van a biztos lét alapja. Aki politikát csinál, az a jövőnek dolgo­zik. A jövő politikai munkásának mankója: a kitartás, falatkenyere pedig: az előrelátás. Őszintén csak önmagában és e kettőben bizhatik. Urak, politikusok, hijjátok a Szent Lelket és cselekedjetek! Jam ardet proximus Ucalegon. OPEL AUTOSÁLCN LAUFÉftffi'RSfiBRRTELAVA STÚROVfl UL.7 -^TELEF. 22-87H

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom