Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-23 / 116. (2041.) szám

2

1929 májas SS,

2

^nyugati hatalmak szolgálatában, amely szerepre a lengyel jobboldal eddigi külpolitikai fránya kárhoztatta, hanem az európai békében önálló munkát kell végeznie.

Zaleski Bethlennél

Budapest, május 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Zaleski lengyel külügyminiszter ma délelőtt fél 11 órakor megjelent a miniszterelnökségi palotában és Bethlen miniszterelnökkel tárgyalásokat folytatott az aktuális külpolitikai kérdésekről. Délben Horthy kormányzó dezsönét adott Zaleski tiszteletére.

Barátságos pohárkcsröntők

Budapest, május 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök kedd este fél 9 órakor ebédet adott Zaleski lengyel külügyminiszter tiszteletére. A miniszterelnök felköszöntőjében többek között a következőket mondotta: Magyarország és Lengyelország között évszázados barátság áll fenn. Magyarországot a háború szörnyű szerencsétlenségbe sodorta,

de ugyanakkor mélységesen örült Lengyel- ország sorsfordulásának. Ezután a miniszterelnök ama reményének adott kifejezést, hogy a barátság a két nemzet között Zaleski bölcs külpolitikája következtében mind mélyebb gyökereket ver.

Zaleski rögtön válaszolt és kijelentette, hogy reméli, hogy7 az évszázados kötelékek politikai, gazdasági és kulturális irányban tovább fognak fejlődni. A lengyel kormány erős meggyőződése, hogy az emberiségnek a háborúban szerzett sebei békés munkával begyó- gyithatók.

1

Súlyos zavargások egy angol választási gyűlésen

LondoH, május 22. A Wednesburyben megtartott választási gyűlés viharos jelenetekre adott alkalmat. A városban egyidejűleg két párt tartott a szabad ég alatt gyűlést, még pedig a konzervatívok és a munkáspártiak. összeütközésre került a sor, amelynek folyamán a konzervatív képviselőjelöltet egv olyan súlyos kődobás érte, hogy a kórházba kellett szállítani. Kérdés, hogy egészségi állapota olyan kedvezőre fordul-e, hogy a választásokon részt vehet.

mmm.mmBarrrwmmmsnmauMam^mMmmaaKaa1^ •

A láthatatlan ellenség

A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye

Irta: DARVAS JÁNOS ,

Az idegen egy pillanatra elhallgatott.

Lucy arra gondolt, hogy az őrülteknek sohasem szabad ellentmondani, ezért félénken megkérdezte:

' — Deliét hogyan lúd majd a tízmillió fontra nézve megegyezni a vezérkarral, ha személyesen nem is áll velük szóba?

— Ott, úgy és akkor kell bebizonyítanom nekik tálátmányom használatóságát, ahol, ahogy és amikor nem is számítanak rá és utánam nem nyomozhatnak. Egész véletlenszerűen s utólag szabad csak értesülniük róla. És tulajdonképpen már be is bizonyítottam egyrészt akkor, amikor London utcáin végi gvezettem a Trónörökös gépkocsiját és egész London senkit sem látott a gépkocsi volánja mellett, másodszor pedig: — itt a bizonyíték.

Az idegen átnyújtotta Lucynek a gyöngy- nyakéket.

Lucy nem tudta, mit válaszoljon.

—- Bocsásson meg, hogy olyan tapintatlan és szemérmetlen voltam, hogy éppen a fürdőszobából s abban a pillanatban loptam el... de ez volt az első alkalom, hogy a nyakéket letette a nyakáról. Drága tárgyat kellett elvinnem, hogy észre vegyék.

Lucy a füléig elpirult.

Olyan érzése volt, mintha idegen tekintetek nyirkos békanyálkénl érték volna a testét. Végtelenül sértettnek érezte magát. Azonban ugyanakkor látta az idegen férfi csinyjének komikus oldalát is és dühösködötl azon, hogy nem tud teljes erővel haragudni a szemtelenre. Nem tudja, hogyan vágjon vissza, hogy ne váljék előtte nevetségessé.

'PRSGAl*/VVACVAft- HTRIlAP

{Bethlen gróf a magyar-francia jóviszony fejlődéséről, a revízió időszerűtlenségéről és a kiráfiykérdésről

„Konstruktív elem akarunk lenni Európában" - mondja egy francia lapnak adott interjújában a magyar miniszterelnök

A Le Dépéche de Toulouee-han Bethlen István gróf miniszterelnök alábbi, rendkívül érdekes nyilatkozata jelent meg. A közlésnek különös jelentőséget ad az, hogy a Le Dépéche de Toulouse, — Franciaországnak egyik legnagyobb, vidéken megjelenő napilapja, — a széleőbati orgánumok közé tartozik. A lap a Saraut-család tulajdona, amelynek egyik tagja a Herriot-kormány belügyminisz-1 tere volt s a lap szerkesztője volt a belügyminiszter öccse. A lap elterjedtségére jellemző, hogy középponti szerkesztősége Parisban van és nem kevesebb, mint 13 nagy vidéki francia városban van ezenkívül szerkesztősége.

A nyilatkozatot, — a lap hozzáírt bevezetésével együtt — egész terjedelmében alább közöljük:

Bethlen gróf - segítette megmenteni Európa békéjét

A miniszterelnökség budai palotájának tágas dolgozószobájában fogad Magyarorszá" miniszterelnöke, — annak a királyi dombnál; a magasán, ahol Savoyai Jenő francia herceg toporzékollatja, szemben a Dunával, bronz lovát; abban a dolgozószobában, ahol egy október éjjelen, 1921-ben, újságírói pályafutásomnak talán legizgalmasabb óráit éllem át, mikor innen tizenegy kilométerre a Svájcból felkerekedett Habsburgi Károly fegyveres kézzel és ágyudörgés közepette követelte ősei- uek örökét: Magyarország koronáját.

Ezen az éjjelen Beiben gróf megmentette hazáját s ugy vélem, hogy egyben hathatósan segítette megmenteni Európa békéjét is,

amikor meghiúsította ezt az oktalan kalandot, mely csaknem lángra lobbanlotla a még nagyon is száraz lőport.

Milyen hosszú az azóta megtett ut!

Nyolc esztendővel ezelőtt: állandó külső válság, ifapról-napra súlyosbodó pénzügyi krízis, bent politikai, gazdasági, szociális felfordulás, a hatalom széltagozódása. a legképtelenebb őrültségekre hajlandó, kétségbeesett, tengelyüket vesztett ambíciók és pártok küzdelme. Ma mindez nem több rossz emléknél.

Külsőleg és belsőleg, politikailag és pénzügyileg ebben ai országban visszaállott a rend.

És ha ennek a hosszú uralomnak a módszereit és eszméit kritizálni lehet is, mégsem becsülhetjük' le eredményeit. Nem tudok ellenállni, hogy ezl meg ne mondjam neki.

— Igen, mindenek ellenére mégis csak nyélbeütöttünk néhány dolgot, — szól szerényen.

Azután rátérünk látogatásom fő tárgyára, a Franciaországgal való viszony kérdésére.

Bethlen nyilatkozata

— Boldogan állapítom meg, — szól a miniszter- elnök. — hogy ez a viszony állandóan javul. Jól tudjuk, hogy egy bizonyos időben nagyon Í6 feszült volt, amikor azzal vádolták a magyar kormányt,

hogy kezére járt azoknak, akik a Francia Bank bankjegyeit hamisították. Szerencsére, a bűnösök szigorú megbüntetése, akiknek legnagyobb része kitöltötte büntetését s egyesek csak a szokásos kegyelmi tényben részesüllek, — széttépte ezt a félreértést, amelyből a jelen pillanatban már semmi sincs meg.

— Két pont van, amelyekkel kapcsolatban a francia közvélemény hajlamos volt nálunk feltételezni, hogy törekvéseink annak a jó viszonynak a „destruktív" szétrombolására irányulnak, amely kell, hogy az európai nemzeteket Összekapcsolja.

A békeszerződések revíziójának kérdéséről és a királyság visszaállításáról beszélek.

Az első pontra vonatkozóan több alkalommal hosszabb megbeszélést folytattam Briand-al. Megmagyaráztam. hogy a békeszerződések drákói rendelkezéseinek megváltoztatására irányuló vágy tényleg minden magyar polgár szivében él és hogy ez nem is lehet másképp. Egyben azonban azt is megmagyaráztam neki, — és láttam, hogy sikerült meggyőznöm őt. — hogy

a magyar kormánynak semmiképpen sem áll szándékában most felvetni a békeszerződés re- < víziójának kérdését.

Hogy erről a revízióról hasznosan lehessen beszélni, szükséges, hogy a helyzet megérjen és hogy mi sohasem szándékoztunk ebben az irányban meglepetésszerűen eljárni. Szükséges, hogy kialakuljon egy olyan elgondolás, amely a nyugati nagyhatalmaknak lehetővé teszi annak a megértését, hogy

meg lehet kísérelni és vizsgálat alá lehet venni ezt a revíziót, anélkül, hogy az ö közvetített vagy közvetlen érdekeiknek ártson, vagy hogy az európai béke magasabb érdekeinek ártalmára legyen. Éppen elleukezőcn. Addig ebben az irányban semmit sem akarunk megkísérelni. Egyébként miért gondolják, hogy mi olyan oktalauok lennék, hogy ma ebben a kérdésben fejjel akarnánk a falnak menni?

A trón betöltése

— Ami az üresen álló trón betöltésének kérdését illeti, erre vonatkozóan is engedje meg kijelentenem, hogy

sok, nagyon sok idő fog még eltelni, míg a magyar kormány alkalmasnak fogja vélni e kérdés felvetését.

— A nép széles rétegei teljesen meg vannak nyugodva abban a tudatban, hogy a nemzet élén egy választott kormányzó áll, aki egész élete Végéig hivatalában fog maradni és nem kívánják a legfelsőbb hatalom kérdésének valami más formájú megoldását. A még, körülbelül egy esztendővel ezelőtt mutatkozott mozgalom ilyen vagy olyan trónpretendens érdekében, azóta teljesen elült és a tömegeknél az Ilyenfajta agitációnak semmiféle tápláléka nincs.

— Amit mi mindannyian akarunk, az a rend

megszilárdítása ebben az országban, a háború és a háború utáni idők rettenetes krízisei után jobb 'életföltételek megteremtése és az idegen országokkal való viszonyunk megszilárdítása.

A magyar-francia jóvíszony

— Az elmúlt ősszel döntőbírósági és barátsági szerződést kötöttünk a lensyel köztársasággal- Ez a szerződés tradicionális .érzelmeket szentesi- tett, amelyek hosszú évszázadok óta összekapcsolják a két országot. De főként azért örülünk ennek, mert ugy gondoljuk, hogy Lengyelország a Romániával fennálló szövetségénél fogva kedvezően befolyásolhatja a mi viszonyunkat ezzel az ulóbbi országgal. Egyben azt is reméljük, hogy

a Lengyelországgal való barátságunk segítse- günkre lesz a Franciaország és Lengyelország közötti relációk benső voltánál fogva abban, hogy a mi viszonyunkat az önök országával még inkább megjavítsuk. Nekünk Franciaországgal semmiféle konfliktusunk nem lehet;

sőt többet mondok, semmiféle súrlódási pontunk sem. Mi sem áll útjában tehát anDak. hogy a két ország között oly szives viszony teremtődjék meg, amely megengedi nekik, hogy teljes egyetértésben fogjanak hozzá a közős munkához, amelynek, véleményem szerint, a világnak ebben a részében, főleg közgazdasági és pénzügyi téren, eddig is szentelték magukat. De, bőgj7 ez a szives viszony létrejöhessen, elengedhetetlen, hogy a francia közvélemény pontosan számbavegye azt. hogy

mi semmi má9 nem akarunk lenni Európában, mint konstruktív elem.

A mi közös varsói barátaink kétségkívül segítségünkre lesznek, hogy elérjük ezt az eredményt,

— Egyébként ezzel kapcsolatban örömmel állapítom meg, hogy de Vienne urnák, az önök uj miniszterének, aki éppen olyan ügyes, mint kellemes diplomata, a budapesti kinevezése egyik s nem is a legcsekélyebb eleme a francia—magyar jóviszony szerencsés fejlődésének.

— Ami a szomszéd államokkal, az önök szövetségeseivel való viszonyunkat illeti, hangsúlyoznom kell a velük való kapcsolatok jelentékeny javulását.

Súlyos károkat okozott a japán földrengés

Tokiód május 25. Az a súlyos földrengés, amely Kiusiu északnyugati partjain pusztított, az eddigi megállapítások szerint emberéletben nem okozott kárt, az anyagi kár ezzel szemben rendkívül jelentékeny. Különösen sokat szenvedett a Nagasaki melletl fekvő Oita városa.

— Uram, egy getleman nem leskelödik fürdőszobákban . . .

— Sőt nem is lop nyakéket. Mindezt beismerem, Miss Lucy Byrd, de viszont még a világon rajtam kívül egyetlenegy gentlemannek sem volt módjában visszaélni a láthatatlan köpeny előnyével. Nem tudom, hogy az ón helyemen Anglia melyik getlemanja ne élt volna még inkább vissza a helyzettel.

— Uram, sért, hogy erről beszél.

— Elismerem, vétettem, de szükségem volt erre a bizonyítékra, szükségem volt, hogy Byrd tábornok környezetéből valaki mégis tudjon rólam és hirt vigyen tőlem, anélkül, hogy rám veszélyes lenne, hogy Lord Byrd tulajdon édes leánya tanúsítsa édesatyja előtt, hogy találmányom az angol hadsereg, de legelsősorban a láthatatlan légi flotta részére megér tiz millió fontot.

— Szóval ön csak ezért . . . viselkedett ilyen alá valóan velem szemben . . . hogy reklámeszközül . . .

— Miss Lucy, végtelenül boldog vagyok ezért a szemrehányásért. Most már nekem is nagyon fáj, nagyon megbántam. Elismerem, igen, rideg számítás vezetett. És az ön szeme. Most már, bigyje el, nem tenném. Mert most . . . hogy is mondjam? Láttam. És többé sóba nem tudom elfeledni . . , Engedje meg, kapcsoljuk ki a szentimentalitást. Én modern ember vagyok, aki nem majmolom a kort és a formákat, hanem egy kissé én csinálom a kort és a formákat. Az én formám őszinteség: Miss Lucy, én igenis nem sajnálom, hogy mindez megtörtént, mert én Így megismerhettem önt és ezért hálás vagyok a végzetnek. Hogy eleinte ugyanoly nőnek véltem, mint a-többit, az sértő lehelet!, de hogy most különbnek becsülöm mindenkinél, ezt csak ezen a botlásomon keresztül adatott elérnem. Az én csínyemet minden nő vagy sértésnek, vagy hízelgésnek venné, remélem Ön fölötte áll mindkettőnek.

Lucy először életében nem találta meg a helyes szavakat.

— Ön engem először megsértett . . , — mondta tagozva, halkan.

— Igen. Először megsértettem gondolatban, de már minden elégtételt hajlandó vagyok megadni. Kívánjon tőlem valami nagyon okosat, vagy valami nagyon bolondot, én vezeklésül meg fogom tenni, akármelyiket, amit csak akar. Nekem jól fog esni ez a vezeklés.

— Van még mondanivalója a számomra?

— Azt hiszem, nincs más. Igen, csak még annyi, hogy az idefárasztást is meg kell bocsátania. Máshol sethogysem adhattam volna ugy vissza a nyakókjét, hogy félre ne értsen, hogy tolvajt ne kiáltson és azonnal rendőrkézre ne adjon. Ettől pedig mindennél jobban óvakodnom kell. Félnem kell a hivatalos kémektől. A haderő érdeke olyan érdek, hogy nemcsak a szabadságom nem volna biztonságban, ha a megegyezés megkötésénél előbb tudnák meg kilétemet, hanem esetleg az életem sem lenne biztonságban. Remélem, tanúsítani fogja édesatyja előtt, hogy találmányom megéri a pénzt.

— Isten önnel, uram!

— Még mindig tolvajnak, banditának gondol ?

— Annak nem, de nagyon önző, kíméletlen, szívtelen anyagias embernek.

— Téved. Én azért alkottam nagyot, hogy annak, akit én szeretni fogok, életem minden dicsőségéi a Iába elé szórhassam . és azért akarom a vagyont, hogy minden aranyamat reája kői Illessem.

ÍAicyt felbőszítette a férfi logikája s igy szólt:

— Csak alacsonylelkü nőknek kell a dicsőség. vagy arany. Az igazi nő egyet vár és keres: lelket. S ezt ön, ugy látszik, nem tudja adni. Azért akarja helyettesíteni hírnévvel é* arannyal.

— Lám már meg is van a bLaihődésem: rossz véleménnyel van rólam. Brigantinak vél. Be fogom bizonyítani önnek is, Miss Lucy, hogy téved. Bármikor és bármivel. Csak kívánjon tőlein valamit. Akár okosat, akár bolondot. Meg fogom tenni. Vezetésből.

Lucy arcán diadalmas mosoly villant meg— Jó. Akkor mondja meg nekem, uram. kicsoda Ön?

Az idegen zavarba jött.

— Miss Byrd, kinek gondol?

— Biztosan idegen. Talán török. A törököket ugyanis ki nem áldhatom.

— Nem az vagyok — nvetett a férfi.

— Akkor cigány. Azok ilyen kalandozó nép.

— Kalandort akart mondani. No nem baj. Selley Zoltán mérnök vagyok, Budapestről. Magyar. Lássa, máris elkövettem a legnagyobb bolondságot. A legnagyobb bolondságot: elárultam magamat. Ha továbbadja a nevemet- holnap már a titkom löbbé nem titok, ki tudnak nyomozni, utánam lesnek,

kifosztanak. Kiszolgáltattam magamat a kény ére-kedvére. A Miss kezében vagyok. Bízom önben, Miss Lucy. Szíveskedjék Lord Byrd tudomására hozni, hogy a Daily Mail holnapi számában várom a válaszát. Ha elutasító választ kapok, akkor még holnap elhagyom Angliát, ha nem kapok választ, még egy utolsó próbát teszek, de azzal térdre kényszerítem az angol vezérkart.

Lucy mozdulatot tett, hogy távozni akar..

—- Ha pedig mondanivalója lenne a számomra — folytatta Selley akkor fáradjon le a palotájuk előtt, nézze meg a Lilil imgton -9treeten várakozó autókat s ha egy fehércsillagos kék Buick-anfót lát X. 34. 7BAB számmal: üljön bele. ide fogja hozni. Az az én autóm.

Lucy a kilincsre lelte a kezét. Az ajtó nyihw voit