Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-19 / 114. (2039.) szám

1929 májú* 19, vasárnap. „Délfranciaország valamennyi repülőtere és valamennyi helyőrsége rendelkezésére áll. In­tézkedjék belátása szerint." A részletes utasításban a léghajózásügyi minisz­térium közölte, hogy alkalmas repülőtér csak kettő va.n Franciaországban: Orly, Páris mel­lett és Pierrefeu Toulon mellett. A minisztérium természetesen a pierrefeui repülőteret ajánlja, ahol üresen ál a Dixmuiden óriási léghajócsarnoka. Néhány perc múlva Eokener dr. igenlően vála­szol és bejelenti, hogy megkísérli a kikötést Pierrefeuban. A leszállás Alig határozta el a léghajó parancsnoka, hogy megkísérli a lehetetlent, az idő szinte csodaszerben, váratlanul megenyhült és reményt adott a kikötésre. A léghajó ismét engedelmeskedni kezdett a kormánynak és Eokener dr. biztos keze alatt megindult Toulon felé. Hét órakor Carpentrais fölé ért. Hét óra harminckor Tarasconba, majd onnét keletre indult és az Esterol-hegységen át a szelek­től mentes Riviéra föllé érkezett. Alkonyaikor, nyolc óra tájban megjelent a pierrefeui repülőtér fölött. Időközben a francia hatóságok lázas gyor­sasággal mindent előkészítetlek a léghajó méltó fogadtatására. Hyereisíből háromszáz alpesi vadász jött autókon a repülőtérre, a palyvesterei repülőállomásról pedig kétszáz matróz jött át, anig a touloni repülőktvatal -kétszáz szakértő katonát küldött a térre és a repülőteret 180 szenegáli lövész zárta el. Ehhez a nagy készültséghez járult még a repülőtér teljes legénységet, amelyet Hamon korvetkapitány vezetett. A főparancsnoksá­got Vindry altengernagy, a föld'közi-tengeri francia légi haderők parancsnoka vette át. Az altengernagy Frejueiból Mativas touloni prefektus társaságában este hét órakor autón érkezett a repülőtérre. Időközben a szél teljesen elcsitult. A kikötés szinte parádés tökéletességgel íolyt le A friedridhehaifeni legénység sem tudta volna szakaival ot tahiban a hangárba hozni a Gráf Zeppelint, mint a francia katonaság, amelynek természetesen még a régi időből van bizonyos gyakorlata a léghajók fogad­tatásában. Alig félóra alatt a sokat szenvedett lég­hajó bent pihent a hangárban. A Riviéráról és a környékező városokból természetesen ezerszámra érkeztek a kiivám- csiak a repülőtérre, ahol lelkes ovációban részesítették a halvány és fáradt Békémért. Haragnak, gúnynak vagy kárörömnek nyo­ma sean volt. Francia »Isten hozott!« Elsőnek Eckener dr. hagyta el a gondo­lát és Hamon korvettkapitányhoz rohant, akinek megindultan rázta meg kezét. Iz­galmában fojtott hangon alig tudott mást ismételni, mint ezt aiz egyetlen szót: — Merci, menci... Az utasok egymásután hagyták el a lég­hajót. A közönség barátságosam vette őket körül és mindegyik villatulajdonos föl­ajánlkozott, hogy egy-egy németet meg­vendégel. A legközelebbi helység polgár­mestere azonnal fölajánlkozott, hogy Ecke­nert elszállásolja. Kárörömmentes öröm Párisban A Gráf Zeppelin sikeres kényszerleszállá­sa egész Franciaországot izgalomba hozta. Párisban is lelkesen és minden káröröm nélkül be­szélnek az eseményről Eckener dr. leszállása után megindult han­gon mondott köszönetét a franciáknak spon­24145 COSUUCH LM IMS! Fényűző óriásmotorbajólc, a „Saturnia“ és a „Vulcania** 24000 bruttó registertonna, 33500 lóerő, 2280 utas számára való hely. Expressíisszeköttetés Észak- és Délamerikába Információkat díjmentesen ad a Vezérképviselet, Praha, Váciavské nám, 67-35 tán segítségükért és a körültekintő ügyes­ségért, amellyel a leszállást lehetővé tették. Az utasok a megérkezés után mindenekelőtt a kellemetlen útlevél- és vámformalitáso­kon estek át s kénytelenek voltak éjfélig Cucrs-Pierrefcuban maradni, amíg végre megérdemelt pihenőre hajthatták fejüket. A párisi sajtó kiemeli, hogy a Gráf Zeppelin szerencsés leszállása történelmi jelentőségű eseménye a háboruutáni némeUtrancia közeledésnek. Nem az első eset, hogy német léghajó kény­szerleszállást végez Franciaország terüle­tén, de először történt, hogy a leszállás a francia katonaság és a francia nép szives segítsé­gének volt köszönhető. Franciaországban is, Németországban is min­denki örömmel gondol a kölcsönös jóakarat­nak és barátságnak erre az uj aktusára, mely kétségtelenül szorosabbra fűzi a kötelékeket a két nemzet között. A franciák készségét, amellyel a bajbajutott léghajó segítségére siettek, a németek is elismerik és rendkívül dicséretreméltónak tartják. Eckener dicsérete A lapok ma többnyire vezércikkben foglalkoznak az eseménnyel. Elfelejtik Eckener dr. régebbi franciaellenes kijelentéseit és elismeréssel adóznak a léghajó vezetősége munkájának. Eckener szerintük mint ember is erősnek mutatkozott. Erkölcsi szempontból nem volt könnyű a visszafordulást elhatá­rozni, mert Eckener tudta, hogy a gyászos kudarc mily végzetes csapást jelent élefte munkájára és a. léghajók építésének jövő­jére. Ezenkívül az sem volt könnyű dolog, hogy a büszke Eckener segítséget kérjen a fran­cia kormánytól. Az önzés és a kötelességtudás óriási harcot vívott Eckener lelkében, amíg győzött az utóbbi és a parancsnok elhatározta a vissza­térést. Személyes büszkeségét föláldozta utasai­nak megmentése érdekében. Az utolsó pillanatban sikerült is megmente­nie a léghajót, sőt a hatalmas alkotmány meg sem rongáló­dott, úgy hogy a jövőben is használni lehet Az Echo de Paris: Franciaországban egyetlen ember sincsen, aki kívánta volna a katasztrófát. Most, amikor Eckener kénysze­rű vendégként Franciaországban tartózkodik, kénytelen lesz belátni, hogy tévedett, ami­kor a franciák ellen nyilatkozott. Az Oeuvre szerint a béke barátai büszke örömmel ünnepel­hetik a Zeppelin-léghajó kényszerleszállá­sának lelkes hangulatát és azt a spontán- ságot, amellyel a régi ellenség a németek segítségére sietett. A német tanítók szép leckét adhatnak tanít­ványaiknak a franciák nemességéről. Ax utóbbi években Európa úgy is gazdag a ha­sonló cselekedetekben. Tavaly a bolsevista Kraszin megmentette a fasiszta Italra utasait, ezidén a franciák jelezte, hogy ki akar kötni. A városban azonnal riadót fújtak s az egész helyőrség autókon vagy gyalog a repülőtérre rohant, hogy segédkezzék a koc­kázatos kikötésnél. A polgári lakosság nagy része is nyomban föl­ajánlotta segítségét és egy szakértő ezredes ve zetése alatt fegyelmezetten helyezkedett el a kikötőtéren, hogy a léghajót ugy-ahogy földre vonhassa. Sajnos a délutáni körlet nem sikerült, mert a dü­höngő mistrál lehetetlenné tette a földhöz va­ló közeledést. A léghajó álló motorokkal ismét tovább szállt, a szélvész ismét fölragadta és Cresten és Sail- lanson keresztül a Drome völgyébe terelte, ahol kérlelhetetlenül elpusztulhatott volna a ve­szedelmes sziklákon. A léghajó orrát a vihar gyakran teljesen lenyomta s a lentről nézők lélegzetvisszafojtva percről-percre várták a ka­tasztrófát. A városok népe szivszorongva látta, ahogy a büszke Zeppelin kormánytalan roncshoz hasonlóan bukdácsol a levgőben és tehetetlen játéka lett a szélnek. Közben a léghajó Toulon vidékére jutott. Eckener dr. csodálatraméltó ügyességgel kormányozta, a fé­keve nett. monstrumot s valóban az emberi hoz­záértés maximumára volt szükség, hogy a ka­tasztrófa be ne álljon. Toulon készenlétben Ebben a pillanatban a departement prefektu- rája kiadta a rendeletet, hogy az egész departementben állítsák le a magas­feszültségű villany áramot, hogy a sülyedő léghajó ne kerüljön kontaktusba a drótokkal, vagy a kipattanó villanyszikrák föl ne rob­bantsák és meg ne semmisítsék az idomtalan gáztestet. A párisi hadügyminisztérium és léghajózásügyi minisztérium a környék valamennyi repülőteré­nek megparancsolta, hogy a legénység utolsó emberig készenlétben áll­jon és mindent elkövessen a léghajó megmen­tésére. Valamennyi helyőrségen riadót fújtak s a kör­nyék hemzsegett a katonáktól, akik kötelekkel és zsákokkal fölszerelve követték a léghajó út­ját, készen arra, hogy minden percben segítsé­gére lehessenek. Eckener segítséget kér Nyolc óra tájban Eckener végleg kimerültén föladta a játékot és megadta magát az elemek­nek. Hajóját délnek fordította, nem küzdött többé az ellenszéllel, álló motorokkal engedte, hogy a szél lefelé sodorja a Rhone völgyében a tenger felé. Előbb Mont Limar közelében délután hatkór megkísérelte a leszállást, de a dühöngő mistrál itt is lehetetlenné tette ezt. Ekkor Eckener még egy kétségbeesett táviratban fordult a párisi léghajózásügyi minisztériumhoz, hogy alkalmas leszállási helyet mutassanak ne­ki. A válasz nyomban megjött: A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS JÁNOS (17) Az a tudná, hogy mások mentésére sietnek, elfeledtette velük, hogy maguk a halál torká­ban vannak, hogy védtelenül s minden fegy­ver nélkül vágtáik neki a jégsivattagnak. Tiszti revolverük vajmi kevés védelmet jelenthet­ne, ha jegesmedvék állnak útjukat. Halállá rád tan vergődtek ki a jégvölgy túl­só peremére. Most győződtek meg csak iga­zán, hogy első becslésük mennyire cstalóka volt. Még egy-két kilométernyire tovább lo­bogott a tűz. Itt azonban tiszta jégzóna terült el előttük. — Úgy látszik, két óriási jégtábla fórt itt eggyé — vélekedett Carvon. — A völgy, amint átvergődtünk, csatorna volt, amely részletekben fagyott be. Azért a sok hullám rajta. — Vájjon hányszor férne rá Anglia erre a jégsivatagra? — kérdezte lemondóan Smith. i Érezni kezdték a metsző szél fagyasztó ere­jét. A mozgástól tagjaik nem fáztak, nemez csizmáik nagyszerűen dacoltak a hóval, jég­gel, faggyal. Prémbnndájuk állig védte őket, sőt az orrukat is fel tűrt gallérba rejtették. Egyedül a szemük maradt szabadon. Szempil­láikra összetapadásig ráfagyott a dér. Smith időnként a szemét is bel ere j tette a bundába. Pofacsonbja és szemöldöke élesen nyilait a hidegtől. — Lesz vagy harminc-negyven fok, ha nem több, — jegyezte meg csendes bosszú­sággal. A jégvölgy túlsó oldalán simább terepen haltadtak. Mindinkább érezték, hogy a láng- oszlop sugárzó melege távolról is megcsapja arcukat. Az alkonyati légkörben a kékes lángból kicsapódó fehér ködfelhő vörös-lilás visszfényt kapott, s az egész panoráma fölé zöldes sárga színű sátort vont a sarki ég­bolt. i öt ven lépésnél közelébb nem tudták meg­közelíteni a tüzet. — A gép a zuhanáskor gyűlt meg s utasai már csak szén és korom — állapítja meg Carvon. Az én carvonitom nem ég el, de már nem átlátszó többé. — Úgy látom, nem függőlegesen zuhant, mert nini itt ... . Néhány lépésnyire tőlük egy alaktalan nagy sötét folt feküdt. Bundarongyok és vé­res jégcafat. — Bukfenc közben esett ki a gépből — mondja megilletődve Carvon. — Nagyon magasról eshetett — jegyezte meg Smith és arra gondolt, hogy csak óriási magasságból leeső hnlLa loccsanhat szét ilyen alaktalan folttá. Oarvonnak ismét kóválygott a gyomra. Smith odalépett és turkálni kezdte a bun­darongyokat. Először egy revolvertöltényt vett föl. örömmel kapkodott föl még három darabot. Aztán egy levéltárcát talált, papír­pénzzel volt tele. A fele angol, fele japáni pénz. Nem tudta, mit tegyen vele: eldobja, vagy valahová eltegye. Elvinni fölösleges te­her. Aztán egy női arcképet talált. Carvon Lucy kis talizmánjára gondolt. Le­véltárcáját odaszoritotta a testéhez s ott érez­te a kis aranysziv nyomását a szivéhez közel. — Még vagyunk mentve! — kiált föl Smith magán kiviül. Egy carvonitfémből való szür­ke dorongot emel föL Carvon meglepetéssel látja, hogy egy car- vonit gépfegyverceövet emelget. — És töltény? Smittih szótlanul egy gödörre mutat. A jégbe jó mélyre belevágódva, Ott feküdt egy szalag töltény. Carvon viszgálni kezdte, nem sérült-e meg a cső a zuhanástól. Meg volt repedve. — Ée a belső cső? Smith szinte eszelős sietséggel tesz 'belé egy töltényt. — Hol a záivá'r? Sniith keresni kezdi. Harminc lépéssel odább ásta ki a jégből. Szerencsére a szél arról a helyről elfutta a havat és a lezuhant fémdarab észrevehető krátert vágott a jég­be. A gépfegyvert összeállította. Egy kis jéggödőrbe állította be és óvatosan, kihagyd sziivdobbanáissal nyomta meg a ravaszt. Tomipa dörrenés és a cső helyén csak alig a fele maradt. A lövés szétvetette a hasadt csövet. Smith mint az őrült szaladgált a da­rabkák után. Legalább valami maradt volna meg a csőből. A závár is a tűzbe vetődött. Mintha mennykőosapáe sújtotta volna Is minden reménységüket. Smith birkózni kezdett a végzettel. Hogy valami anyagszem formában kelhessen vele bárokra, két marokkal havat kezdett dobálni a tűzbe. Jégdarabokat kapart a tiz körmével s azzal akarta jóllakatná a lángokat. Carvon megdöbbenve nézte. Smith most nekifeszült, hogy hógörgeteget gurítson a tiizbe. Megbillent logikával, úgy látszik, a hógörgeteget akarta maga előtt védőfalként hajtani, amig a lángokba megke­resi a vasat. Őrült gondolat volt, mert a lán­goló benzin közelében mind mélyebbre ol­vadt a jég. Mikor a nagy hideg miatt a hó nem tapadt s a hőgörgeteg nem sikerült, Smith szörnyen káromkodott s föltartott ököllel, maga elé csapkodva megindult vad rengő léptekkel a lángok felé. — Kapitány ur! Parancsolom, forduljon vissza! Parancsolom! Hátra arc! Smith nem hallott, nem látott.. A csizmájával belegázolt a tűzbe. Még há­rom-négy lépést tett. Alakja mind nagyobb, ködösebb lett. Piros lángcsipke szökött a vál­lára. Aztán suta mozdulattal félrebillent, az ülepére vágódott és eltűnt a lilás-piszkos égő folyadék alá. Carvonba belefagyott, a hang. A lába reszketett. Smith nem bukkant föl többé. — Egyedül vagyok! Mint aki ezer üldöző elől szalad, hátai for­dított a tüzuek s utolsó erejéből menekült, menekült. Rőt fénnyel szórta be kétségbeesett útját az éjféli nap. 1 LUCY VISSZAKAPJA NYAKÉKÉT — Egy óra múlva atyám fölébred s akkor már nem lehet titkolni a nyakék eltűnését. — gondodba Lucy, mikor a vendégek eltávoztak. A vendégek eltávozta után nemsokára a szoba leány egy kis levelet hozott be neki. — Mias Lucy! A nyakéket megtaláltuk. Személyesen átveheti. Autóin rendelkezésé­re áll a kapu előtt. A dolog sietős. Közismert tény* hogy Schmidthauer Igmándi keserOvIze, Európa legtartalmasabb keserüviz-forrása s mint Ilyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltisztitó hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is Forrás-ismertető és gyógyjavalat minden palackhoz mellékelve. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom