Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)
1929-05-19 / 114. (2039.) szám
1929 májú* 19, vasárnap. „Délfranciaország valamennyi repülőtere és valamennyi helyőrsége rendelkezésére áll. Intézkedjék belátása szerint." A részletes utasításban a léghajózásügyi minisztérium közölte, hogy alkalmas repülőtér csak kettő va.n Franciaországban: Orly, Páris mellett és Pierrefeu Toulon mellett. A minisztérium természetesen a pierrefeui repülőteret ajánlja, ahol üresen ál a Dixmuiden óriási léghajócsarnoka. Néhány perc múlva Eokener dr. igenlően válaszol és bejelenti, hogy megkísérli a kikötést Pierrefeuban. A leszállás Alig határozta el a léghajó parancsnoka, hogy megkísérli a lehetetlent, az idő szinte csodaszerben, váratlanul megenyhült és reményt adott a kikötésre. A léghajó ismét engedelmeskedni kezdett a kormánynak és Eokener dr. biztos keze alatt megindult Toulon felé. Hét órakor Carpentrais fölé ért. Hét óra harminckor Tarasconba, majd onnét keletre indult és az Esterol-hegységen át a szelektől mentes Riviéra föllé érkezett. Alkonyaikor, nyolc óra tájban megjelent a pierrefeui repülőtér fölött. Időközben a francia hatóságok lázas gyorsasággal mindent előkészítetlek a léghajó méltó fogadtatására. Hyereisíből háromszáz alpesi vadász jött autókon a repülőtérre, a palyvesterei repülőállomásról pedig kétszáz matróz jött át, anig a touloni repülőktvatal -kétszáz szakértő katonát küldött a térre és a repülőteret 180 szenegáli lövész zárta el. Ehhez a nagy készültséghez járult még a repülőtér teljes legénységet, amelyet Hamon korvetkapitány vezetett. A főparancsnokságot Vindry altengernagy, a föld'közi-tengeri francia légi haderők parancsnoka vette át. Az altengernagy Frejueiból Mativas touloni prefektus társaságában este hét órakor autón érkezett a repülőtérre. Időközben a szél teljesen elcsitult. A kikötés szinte parádés tökéletességgel íolyt le A friedridhehaifeni legénység sem tudta volna szakaival ot tahiban a hangárba hozni a Gráf Zeppelint, mint a francia katonaság, amelynek természetesen még a régi időből van bizonyos gyakorlata a léghajók fogadtatásában. Alig félóra alatt a sokat szenvedett léghajó bent pihent a hangárban. A Riviéráról és a környékező városokból természetesen ezerszámra érkeztek a kiivám- csiak a repülőtérre, ahol lelkes ovációban részesítették a halvány és fáradt Békémért. Haragnak, gúnynak vagy kárörömnek nyoma sean volt. Francia »Isten hozott!« Elsőnek Eckener dr. hagyta el a gondolát és Hamon korvettkapitányhoz rohant, akinek megindultan rázta meg kezét. Izgalmában fojtott hangon alig tudott mást ismételni, mint ezt aiz egyetlen szót: — Merci, menci... Az utasok egymásután hagyták el a léghajót. A közönség barátságosam vette őket körül és mindegyik villatulajdonos fölajánlkozott, hogy egy-egy németet megvendégel. A legközelebbi helység polgármestere azonnal fölajánlkozott, hogy Eckenert elszállásolja. Kárörömmentes öröm Párisban A Gráf Zeppelin sikeres kényszerleszállása egész Franciaországot izgalomba hozta. Párisban is lelkesen és minden káröröm nélkül beszélnek az eseményről Eckener dr. leszállása után megindult hangon mondott köszönetét a franciáknak spon24145 COSUUCH LM IMS! Fényűző óriásmotorbajólc, a „Saturnia“ és a „Vulcania** 24000 bruttó registertonna, 33500 lóerő, 2280 utas számára való hely. Expressíisszeköttetés Észak- és Délamerikába Információkat díjmentesen ad a Vezérképviselet, Praha, Váciavské nám, 67-35 tán segítségükért és a körültekintő ügyességért, amellyel a leszállást lehetővé tették. Az utasok a megérkezés után mindenekelőtt a kellemetlen útlevél- és vámformalitásokon estek át s kénytelenek voltak éjfélig Cucrs-Pierrefcuban maradni, amíg végre megérdemelt pihenőre hajthatták fejüket. A párisi sajtó kiemeli, hogy a Gráf Zeppelin szerencsés leszállása történelmi jelentőségű eseménye a háboruutáni némeUtrancia közeledésnek. Nem az első eset, hogy német léghajó kényszerleszállást végez Franciaország területén, de először történt, hogy a leszállás a francia katonaság és a francia nép szives segítségének volt köszönhető. Franciaországban is, Németországban is mindenki örömmel gondol a kölcsönös jóakaratnak és barátságnak erre az uj aktusára, mely kétségtelenül szorosabbra fűzi a kötelékeket a két nemzet között. A franciák készségét, amellyel a bajbajutott léghajó segítségére siettek, a németek is elismerik és rendkívül dicséretreméltónak tartják. Eckener dicsérete A lapok ma többnyire vezércikkben foglalkoznak az eseménnyel. Elfelejtik Eckener dr. régebbi franciaellenes kijelentéseit és elismeréssel adóznak a léghajó vezetősége munkájának. Eckener szerintük mint ember is erősnek mutatkozott. Erkölcsi szempontból nem volt könnyű a visszafordulást elhatározni, mert Eckener tudta, hogy a gyászos kudarc mily végzetes csapást jelent élefte munkájára és a. léghajók építésének jövőjére. Ezenkívül az sem volt könnyű dolog, hogy a büszke Eckener segítséget kérjen a francia kormánytól. Az önzés és a kötelességtudás óriási harcot vívott Eckener lelkében, amíg győzött az utóbbi és a parancsnok elhatározta a visszatérést. Személyes büszkeségét föláldozta utasainak megmentése érdekében. Az utolsó pillanatban sikerült is megmentenie a léghajót, sőt a hatalmas alkotmány meg sem rongálódott, úgy hogy a jövőben is használni lehet Az Echo de Paris: Franciaországban egyetlen ember sincsen, aki kívánta volna a katasztrófát. Most, amikor Eckener kényszerű vendégként Franciaországban tartózkodik, kénytelen lesz belátni, hogy tévedett, amikor a franciák ellen nyilatkozott. Az Oeuvre szerint a béke barátai büszke örömmel ünnepelhetik a Zeppelin-léghajó kényszerleszállásának lelkes hangulatát és azt a spontán- ságot, amellyel a régi ellenség a németek segítségére sietett. A német tanítók szép leckét adhatnak tanítványaiknak a franciák nemességéről. Ax utóbbi években Európa úgy is gazdag a hasonló cselekedetekben. Tavaly a bolsevista Kraszin megmentette a fasiszta Italra utasait, ezidén a franciák jelezte, hogy ki akar kötni. A városban azonnal riadót fújtak s az egész helyőrség autókon vagy gyalog a repülőtérre rohant, hogy segédkezzék a kockázatos kikötésnél. A polgári lakosság nagy része is nyomban fölajánlotta segítségét és egy szakértő ezredes ve zetése alatt fegyelmezetten helyezkedett el a kikötőtéren, hogy a léghajót ugy-ahogy földre vonhassa. Sajnos a délutáni körlet nem sikerült, mert a dühöngő mistrál lehetetlenné tette a földhöz való közeledést. A léghajó álló motorokkal ismét tovább szállt, a szélvész ismét fölragadta és Cresten és Sail- lanson keresztül a Drome völgyébe terelte, ahol kérlelhetetlenül elpusztulhatott volna a veszedelmes sziklákon. A léghajó orrát a vihar gyakran teljesen lenyomta s a lentről nézők lélegzetvisszafojtva percről-percre várták a katasztrófát. A városok népe szivszorongva látta, ahogy a büszke Zeppelin kormánytalan roncshoz hasonlóan bukdácsol a levgőben és tehetetlen játéka lett a szélnek. Közben a léghajó Toulon vidékére jutott. Eckener dr. csodálatraméltó ügyességgel kormányozta, a fékeve nett. monstrumot s valóban az emberi hozzáértés maximumára volt szükség, hogy a katasztrófa be ne álljon. Toulon készenlétben Ebben a pillanatban a departement prefektu- rája kiadta a rendeletet, hogy az egész departementben állítsák le a magasfeszültségű villany áramot, hogy a sülyedő léghajó ne kerüljön kontaktusba a drótokkal, vagy a kipattanó villanyszikrák föl ne robbantsák és meg ne semmisítsék az idomtalan gáztestet. A párisi hadügyminisztérium és léghajózásügyi minisztérium a környék valamennyi repülőterének megparancsolta, hogy a legénység utolsó emberig készenlétben álljon és mindent elkövessen a léghajó megmentésére. Valamennyi helyőrségen riadót fújtak s a környék hemzsegett a katonáktól, akik kötelekkel és zsákokkal fölszerelve követték a léghajó útját, készen arra, hogy minden percben segítségére lehessenek. Eckener segítséget kér Nyolc óra tájban Eckener végleg kimerültén föladta a játékot és megadta magát az elemeknek. Hajóját délnek fordította, nem küzdött többé az ellenszéllel, álló motorokkal engedte, hogy a szél lefelé sodorja a Rhone völgyében a tenger felé. Előbb Mont Limar közelében délután hatkór megkísérelte a leszállást, de a dühöngő mistrál itt is lehetetlenné tette ezt. Ekkor Eckener még egy kétségbeesett táviratban fordult a párisi léghajózásügyi minisztériumhoz, hogy alkalmas leszállási helyet mutassanak neki. A válasz nyomban megjött: A láthatatlan ellenség A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: DARVAS JÁNOS (17) Az a tudná, hogy mások mentésére sietnek, elfeledtette velük, hogy maguk a halál torkában vannak, hogy védtelenül s minden fegyver nélkül vágtáik neki a jégsivattagnak. Tiszti revolverük vajmi kevés védelmet jelenthetne, ha jegesmedvék állnak útjukat. Halállá rád tan vergődtek ki a jégvölgy túlsó peremére. Most győződtek meg csak igazán, hogy első becslésük mennyire cstalóka volt. Még egy-két kilométernyire tovább lobogott a tűz. Itt azonban tiszta jégzóna terült el előttük. — Úgy látszik, két óriási jégtábla fórt itt eggyé — vélekedett Carvon. — A völgy, amint átvergődtünk, csatorna volt, amely részletekben fagyott be. Azért a sok hullám rajta. — Vájjon hányszor férne rá Anglia erre a jégsivatagra? — kérdezte lemondóan Smith. i Érezni kezdték a metsző szél fagyasztó erejét. A mozgástól tagjaik nem fáztak, nemez csizmáik nagyszerűen dacoltak a hóval, jéggel, faggyal. Prémbnndájuk állig védte őket, sőt az orrukat is fel tűrt gallérba rejtették. Egyedül a szemük maradt szabadon. Szempilláikra összetapadásig ráfagyott a dér. Smith időnként a szemét is bel ere j tette a bundába. Pofacsonbja és szemöldöke élesen nyilait a hidegtől. — Lesz vagy harminc-negyven fok, ha nem több, — jegyezte meg csendes bosszúsággal. A jégvölgy túlsó oldalán simább terepen haltadtak. Mindinkább érezték, hogy a láng- oszlop sugárzó melege távolról is megcsapja arcukat. Az alkonyati légkörben a kékes lángból kicsapódó fehér ködfelhő vörös-lilás visszfényt kapott, s az egész panoráma fölé zöldes sárga színű sátort vont a sarki égbolt. i öt ven lépésnél közelébb nem tudták megközelíteni a tüzet. — A gép a zuhanáskor gyűlt meg s utasai már csak szén és korom — állapítja meg Carvon. Az én carvonitom nem ég el, de már nem átlátszó többé. — Úgy látom, nem függőlegesen zuhant, mert nini itt ... . Néhány lépésnyire tőlük egy alaktalan nagy sötét folt feküdt. Bundarongyok és véres jégcafat. — Bukfenc közben esett ki a gépből — mondja megilletődve Carvon. — Nagyon magasról eshetett — jegyezte meg Smith és arra gondolt, hogy csak óriási magasságból leeső hnlLa loccsanhat szét ilyen alaktalan folttá. Oarvonnak ismét kóválygott a gyomra. Smith odalépett és turkálni kezdte a bundarongyokat. Először egy revolvertöltényt vett föl. örömmel kapkodott föl még három darabot. Aztán egy levéltárcát talált, papírpénzzel volt tele. A fele angol, fele japáni pénz. Nem tudta, mit tegyen vele: eldobja, vagy valahová eltegye. Elvinni fölösleges teher. Aztán egy női arcképet talált. Carvon Lucy kis talizmánjára gondolt. Levéltárcáját odaszoritotta a testéhez s ott érezte a kis aranysziv nyomását a szivéhez közel. — Még vagyunk mentve! — kiált föl Smith magán kiviül. Egy carvonitfémből való szürke dorongot emel föL Carvon meglepetéssel látja, hogy egy car- vonit gépfegyverceövet emelget. — És töltény? Smittih szótlanul egy gödörre mutat. A jégbe jó mélyre belevágódva, Ott feküdt egy szalag töltény. Carvon viszgálni kezdte, nem sérült-e meg a cső a zuhanástól. Meg volt repedve. — Ée a belső cső? Smith szinte eszelős sietséggel tesz 'belé egy töltényt. — Hol a záivá'r? Sniith keresni kezdi. Harminc lépéssel odább ásta ki a jégből. Szerencsére a szél arról a helyről elfutta a havat és a lezuhant fémdarab észrevehető krátert vágott a jégbe. A gépfegyvert összeállította. Egy kis jéggödőrbe állította be és óvatosan, kihagyd sziivdobbanáissal nyomta meg a ravaszt. Tomipa dörrenés és a cső helyén csak alig a fele maradt. A lövés szétvetette a hasadt csövet. Smith mint az őrült szaladgált a darabkák után. Legalább valami maradt volna meg a csőből. A závár is a tűzbe vetődött. Mintha mennykőosapáe sújtotta volna Is minden reménységüket. Smith birkózni kezdett a végzettel. Hogy valami anyagszem formában kelhessen vele bárokra, két marokkal havat kezdett dobálni a tűzbe. Jégdarabokat kapart a tiz körmével s azzal akarta jóllakatná a lángokat. Carvon megdöbbenve nézte. Smith most nekifeszült, hogy hógörgeteget gurítson a tiizbe. Megbillent logikával, úgy látszik, a hógörgeteget akarta maga előtt védőfalként hajtani, amig a lángokba megkeresi a vasat. Őrült gondolat volt, mert a lángoló benzin közelében mind mélyebbre olvadt a jég. Mikor a nagy hideg miatt a hó nem tapadt s a hőgörgeteg nem sikerült, Smith szörnyen káromkodott s föltartott ököllel, maga elé csapkodva megindult vad rengő léptekkel a lángok felé. — Kapitány ur! Parancsolom, forduljon vissza! Parancsolom! Hátra arc! Smith nem hallott, nem látott.. A csizmájával belegázolt a tűzbe. Még három-négy lépést tett. Alakja mind nagyobb, ködösebb lett. Piros lángcsipke szökött a vállára. Aztán suta mozdulattal félrebillent, az ülepére vágódott és eltűnt a lilás-piszkos égő folyadék alá. Carvonba belefagyott, a hang. A lába reszketett. Smith nem bukkant föl többé. — Egyedül vagyok! Mint aki ezer üldöző elől szalad, hátai fordított a tüzuek s utolsó erejéből menekült, menekült. Rőt fénnyel szórta be kétségbeesett útját az éjféli nap. 1 LUCY VISSZAKAPJA NYAKÉKÉT — Egy óra múlva atyám fölébred s akkor már nem lehet titkolni a nyakék eltűnését. — gondodba Lucy, mikor a vendégek eltávoztak. A vendégek eltávozta után nemsokára a szoba leány egy kis levelet hozott be neki. — Mias Lucy! A nyakéket megtaláltuk. Személyesen átveheti. Autóin rendelkezésére áll a kapu előtt. A dolog sietős. Közismert tény* hogy Schmidthauer Igmándi keserOvIze, Európa legtartalmasabb keserüviz-forrása s mint Ilyen egyedüli a maga nemében. Gyomor- és béltisztitó hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is Forrás-ismertető és gyógyjavalat minden palackhoz mellékelve. 2
