Prágai Magyar Hirlap, 1929. április (8. évfolyam, 76-99 / 2001-2024. szám)

1929-04-07 / 80. (2005.) szám

Milyennek látta Jókai Mór a XX, század háborúját 7

A gyászos emlékű Inbími ollenziva a „Jövő százmi regényéiben — Jókai Mór elképzelt sétája a háború előtti bécsi arzenálban — Przemysl és az osztrák élelmezési biztosok

számolási talentumaM • • •

t98» áyrBja 7, rs&ánaep.

fWKmaMamosmnBmtrBMKWtRW

1929. Április.

I914-eí írtak, mikor a júliusi napsütés kellős közepén rászakadt Európára ax a rettenetes szerencsétlenség, melyet egyes országokban „győzelem", másokban „vereség" néven könyvelnek el a történelemkönyvek, — de amelyik háborúról ma, tizenöt év távlatából, már valamennyien tudjuk, hogy ezt kegyetlenül, borzalmasan elvesztette az egész emberiség, bármennyire h győzelemnek űn- eeplik még néhol

...Jókai Mór, a rrmll század közepén, már előre tntíta ezt a háborút is. S azok a sorok, melyeket ennek a háborúnak szentelt a „Jövő század regényé"-ben, nem kevésbé frap- pirozók, mint azok, melyekkel az orosz bóléé ^vízuma világát vázolta föl.

Sok olyat tudott erről a háborúról, melyről már 1914-ben kiderült, hogy több volt, mint egy túlfűtött fantázia szertelen csapon- gása, de tudott olyan dolgokat is, melyeknek igazságát esak ma, a háború után, láthattuk meg. Regényének egy helyén leirja a bécsi arzenált s izgalmasan érdekes részletesen foglalkozni ezzel a leírással.

„Egy séta a bácsi arzenál golyóiertnein végig, fejszéditő kábulattal hat a laikusra; mennyi öldöklő gép! éa milyen halomban! Űömbalaku ágyúgolyó ninca többé. E boltosat alatt mind hosszúkás csúcsban végződő hengerek vannak gúlába rakva, félig acélból, kívül óiomburkolaltal, mely lövéskor az ágyú vont rovátkáiba tömődik s belül apró vasgolyókkal vannak töltve, melyeket kénöntvény tart mereven, mig a golyót a belül alkalmazott lőpor el nem robbantja, a kilőtt henger akkor sem reped szét, csak golyóit szórja előre, — egy repülés közben elsülő ágyú maga is! Es e kW egek mindegyikére egy gyűjtógép van alkalmazva, oly finom szerkezetű, mint egy zeebóra; ennek & kerületén egy fokokra osztott milliméter, melynek tet- szésszerinii fordításával egy harmadpercnyí pontossággal lehet a gyuRói úgy igazítani, hogy a lőveg például egy 1500 lépésnyi távolban álló ellenséges tömeg előtt süljön el e ormán lőjje ki újabb nyolcszáz lépésnyi borderére! a magával hozott kartácszáport. — Hát a kézigránátok dinamittal töltve, miknek küldetésük a léggömbökből a 1 ászóra t ni I — Hát a rémségéé torpedók., folyamtorkolatok és tüxaknák számára alkotva I Egy másik boltozat a tetejéig van rakva gyujtógoiyókkai, melyek nem robbannak szét, hanem oldalaikon keresztül fújják tiz- felé a romboló gőrőgtüzet! — S ez még mind nem elég találmány. Az újkor hadjáratában főfeladat nagy tömegeket rövid idő alatt egy pontra vetni. A hadviselés idegei a vasutak. A haditudomány talált fül páncélosod vonatokat, mik, mint egy utazó bástya, vágtatnak egyik helyről & másikra, ^érthetetlen lövészeket tolva az ellenség hadoszlopai elé; sőt alkotva vannak olyan golyóokádó gőzmozdonyok, mik a síneket magukkal hordják, maguk előtt lerakják s így ut nélkül is előrerobogihatnak." (IV. kötet. 55. és 61. oldalak.)

Ezek azonban csak a „modem" háború

külsőségei, — Jókai tisztában volt a belső lényeggel is. (Azt hiszem, a mi nemzedékünk még ma sem lát ilyen tisztán.)

.. húsz évestől ötven évesig minden férfi katona és tartozik fegyverbe állni. (Azt a fantasztikumot még Jókai sem tudta elképzelni, hogy egy tömeggyilkos fejében megszülethet az „eszme", mely fegyverbe hívja a tizenhétéveseket is...) A poézis egészen eltűnt már a harcból, nincsenek többé hősköltemények. Nagy tömegeké a csata eldöntése: a személyes vitézség semmi többé; aki a csatában elesik, nem is látta ax ellenséget, nem hogy hősi módon küzdött volna vcíe,

aki győztes maradt, csak másnap tudta meg a napi bulletinből, hogyan jutott hozzá? Az eposz hősei most a gépek!" (IV. kötet. 62. oldal.)

Nem érdektelen az sem, hogy Jókai Mór félévszázaddal előre „kitalálta" az osztrákmagyar hadvezetőség oroszországi „zseniális" fölvonulási tervét. (Melyet aztán — lévén, hogy az orosz vezérkar ugyanúgy nem ismerte Jókai regényét, mint a magyar nagyközönség, de meg különben is aligha lett volna hajlandó ezt megbízható kémje len lésnek elfogadni —, Redl alezredes adott el guruló rubelekért az orosz nagyvezérkarnak.)

„Julius 29-én szólaltak meg legelőször az ágyuk (itt a véletlen olyan viccet sütött el Jókai javára, hogy alig merem leírni: — tényleg julius 29-én kezdődtek meg a csatározások az orosz fronton!) s a kifejlődött ágyuharc késő éjszakáig tartott e hosszú nyári napon. Az osztrák-magyar tüzérség ezúttal is bebizonyitá fölényét. Az ellenfél nem tudta megakadályozni, hogy a Visztulán tiz hidat is ne verjenek. A hidalt sikerültek még azon éjjel erős állást foglaltak el az első osztrák-magyar hadosztályok a Visztula

balpartján. Másnap ax egésx támadó sereg

harcvonalban nyomult előre. Ax ellentáilás minden reményen fölül csekély volt. Á gene- ralissiuius „diadalt diadalra 1“ táviratozott Budapestre.

Csekély eüentállás atAn meg lett aráik* * Svilor, Opaíov s «u oatroriccsi erdők...

E diadal után a generáltsaimua egy merész csapásra szánta el magát: lovassága legnagyobb részéi Összesiló s ax arnopoli vár fölött átszállitá a Visztulán, Lublin felé Intézve egy csapást, hogy ellenfelének elvágja &x útját Varsó felé." (IV. kötet 81. oldal.)

... S Jókai tudta art la, hogy miért s hogyan fog összeroppanni ex ax offenziva.

„A generalissimus akkor vette észre, hogy egészen emberi dolog történt vele, ami már máskor is, máson is megesett. Ax egyik az, hogy ellenie lének állásáról nem volt jól értesülve, másik meg ax, hogy

ai nj fegj remem hatásáról csak akkor győződött meg, amikor már kipróbálták rajta, mint elődein a rentcsörfl ágyukat és a hátultöltő fegyvereket»

Két óra alatt el van taposva szét van szórva m egész osztrák tartalékhad. A szétzúzott

sereg menekvői, elhagyva ágyúikat, eifaányva fegyvereiket, bújtak szanaazéjjel házak mögé, erdők közé, árkokba, hegyszakadékokba. A rónán csak a hullák maradtak." (IV. kötet 84. oldal.)

Ax összeomlás után Pr»emy*l várát fogta körül ax orosz sereg, — Jókai ta körülfogott várról beszél. Mindössze abban tévedett, hogy ő nem Przemyslt, de Krakót látta ebben a veszedelemben. A világháborúnak e tragikus fejezetére valamennyien emlékezünk, — arra is, hogy mikor az éhínség első hírei jöttek, mindenki föltette a kérdést: „Miért nem volt elég élelmiszer Prxemysíben?“ — Jókai erre is megadja a választ:

„Azt a Krakóhan elmaradt kétszázezer magyar honvédet és újonc sorkatonát, akinek nincsen lovassága, hogy valamerre keresztültörhesse magát, ellenben nagy száma éppen jó arra, hogy

rövid időn belül kiéheztessék, amire igen jó kilátások vannak az osztrák élelmezési biztosok ismert számolási talentuma mellett,

tehát ezt a kétszázezer önt úgy nevezik már most katonai műszóval, hogy „Enfachs per- dns". (IV. kötet. 91. oldal.)

Jókai regényében nem agy fejeződött be a világháború, mint a valóságban, — ax osztrák-magyar monarchiát megmenti egy csoda. egy találmány, egy uj fegyver. De ez nem a háború — egy minden eddiginél öldöklőbb - fegyvere, hanem a* a fegyver, amelyik nem öl. de

rákényszeríti aa emberiségre a világhétét.

De erről már egy másik cikk fog beszámolni, csakúgy, mint a modern technika csodáiról,

melyeknek egy része már megvan, más részét csak ax útban lévő korok fogják megva- lósifani... Járná József.

Vége a heíyáréíeíneh

Irta ‘KRÚDY GYULA

HétsxSvásf eWőíti

Eldőlt, — még pedig már a mulatozás második napján, amikor csak éppen odáig jutottunk, hogy megk ed vésődni kezdtünk, a politikai? történelmi, heraldikai, családfai vitatkozások alig befejeződtek, as öklök, ráncok, indulatok ebi uraltak: kezdődhetett volna a nyája* barátkozó*, ami körülbelül a második negyvennyolc órának szokott programja lenni — é* ekkor dóit el Hétmlvási, aki voltaképpen mindig, öt- venősítendő* koráig azért élt, hogy a mulatságoknak est a második negyvennyolc óráját megérje.

Hé tar fi vári eldőlt!

Eldőlt, — mielőtt bot kerüli volna a rífrös- hordók emeigetésér®, a százkfló* caárdásné megiáncoHatására ax ingerlőben, a testi erők éa nemes virtoeok bemutatására, a cigányuk megvetésére, a szakái lak felgyujtására, a vakmerő motalányokra, de még a vad táncok .»m kezdődtek meg, amelyek miatt aztán napokig agy érezheti magát a táncos, mintha a lábát, szivét, fejét elveszítette volna valahol, — Hétezilvási eldőlt, igaz, hogy a fülben, mely bokáig ért, a danitánc viharzott körötte, ie ő csak hátát fordította mindennek, valamely túlvilág! álomba akart emelkedni, ahonnan többé nincs visszatérés.

Hétszflvá&i eldőlt!

Éppen ötvenedik -.születésnapját ünnepelte volna, de még nem ért rá említést tenni erről a momentumról, okos ember módjára a mulatság elpetyhüdésériek idejére tartogatta e baráti megbeszélést, amikor visszafordulnak a jókedvek fáradt nyájai, nagyot fordul az aluszékony szél, a hangácsok még a másvilágról is visszatérnek és a padlásokra, szénaboglyákba, vermekbe menekedett nőszemélyek hirtelen felkerekednek, hogy talpon legyenek azon a napon, amikor Hétezilvási ötvenedik születésnapját ünnepli.

Hétszílvási pétiig eldőlt, anélkül, hogy bárkinek megsúgta volna titkát, mert a kert végében is felkutatják vala a vidámságra hajlamos barátok, hogy még egyszer megtáncoltassák, még egyszer az asztalra állítsák, még egyszer megmoridogatják neki mindazokat a kedveskedéseket, amelyek csak születésnapokon jutnak az emberek eszébe. Egész éjjel és egész nap, a különböző históriai és költészeti viták alatt, — mert mindenki költő a mulatságok második napján, még ha egyébként annyit sem törődne a költészettel, mint a holtember az utána következő élettel, — miég a familiáris veszekedések közben is titkon, melegedve gondolt arra a percre Hétszílvási, hogy még meglepetést ökoz- zand majd szavaival, hogy annyi mindenféle viszontagságok, árverések, szegénységek, küszködések, csodavárások, betyárságok és halálos- orvosi megállapítások után sikerült elevieké’ni az ötvenedik életévig, holott erre semmi reménysége nem lehetett... Hogy elnyájasodmak majd az arcok körülötte!

Es íme eldőlt, anélkül, hogy bárkivel közölte volna, hogy miért ivott meg egy akónyi bort, miért cisőkolódzott a cimbalmos cigánnyal, miért ugrotta át a küszöböt, miért döngette meg az asztalt, miért tartózkodott a különböző vitatkozások alatt a becsületvédő kifejezésektől és miért nyájaskodott ellenségeivel ie, akik egyébként minden embernek előfordulnak az életében. Még csak gondolatban sem kívánt senkinek rosszat e napon Hétezilvási, pedig elég oka lett volna például szembeszállni « bíróval, aki annyi „igazságtalan" Ítéletet mon

dott ki immár a róvására, — a ■xomszédjával, Mezgerézi úrral, aki minden gonosz álmot, döglött macskát, udvari szemetet átdobván a kerítésen, — az unokatestvérével, aki a háta mögött váltók hiwmsjtáaaival gyxmiritgattx, egyébként ns&gy gondot fordított a bajuszának a ki- pödrőtteógére, már ee-ak azért fe, mert Hoterit- várinak a bajsza a szájába lógott éfi a szomorúságot jelképezte. De még eeah a kocumáros- aal sem veszett öasze esőn a napon, pedig régi szokása volt a korcemárosok megkino itatása, borainak meggyamieitáaa; leányaiknak erkölcstelenségét és a fináncokkal való gyanús harát- kozását sem emlegette, pedig anélkül nem !«he tett teljes az iga» mulatság. Nőm, — Hét-zil- vári úgy viselkedett a mulatozás első negyven- nyolc érájában, mintha valamely különös fogadalmat tett volna megtérésére nézve, ezentúl egyetlen hitelezőjét sem várja puskaesövel a kocsma ablakánál, nem lő a szomszéd bérlő lovának lába elébe, nem kiabálja végig a falut, hogy a kocsmáros megmérgezte, nem csap földhöz egyetlen poharat sem, nőm dobja az égő gyufát a dunyhás ágyba, nem nezátja a kutyákat a zőldnadrágoe házalókra, nem töri a főjét csúf bosszantásokon, nem jr névtelen leveleket a barátai feleségeinek, nem mond vakmerő hazugságokat kocsmárpsnéknak, — megtért Hétezilvási, senkinek nem Ígért verést ezen a nevezetes éjszakán, mintha valóban megjavulva, megtisztítva, megkedveeodve várná d*t az órát, amikor majd szívből jövő meghatotteásrgai közölheti barátaival, hogy ezen a napon tőlten- di be ötvenedik esztendejét, bocsátanak meg néki, ha vadamit vétett ellenük életében. És, mint mondám, Hétezilvási falusi barátom, régi pajtásom nem tudta bevárni a kínálkozó órát. Eldőlt.

A muzsika mind távolabbról hangzott, a barátok kurjongatása eltávolodott, a kocsmában elaludni látszott az élőt, a fáradtak elfáradtak, az álmosak el ál mosódtak, a tűz kihunyt, a sokszor hajtogatott pohár kimerültén pihent. Az űzött házőrző eb vieezaMtorkodott vackára, Hétezilvási a fűben feküdt, azt az áhnot várta, amelyből nkw* visszatérés.

•

De hát nem igv osztogatják m álmokat.

Könnyű volna a szenvedőknek, ha megrendelhetnék az álmaikat; kiknek találták volna föl az álomtalaneágot, ha mindenki elszökhetne előle, aki szemét lehunyja, akár a kert végében ie, ahová már nem talál rájuk se jó, se rossz barát?

Hétezilvási hirtelen felébredt ée furcsa helyzete miatt szokatlan szégyenkezés fogta el, amely szégyenkezést azelőtt nem ismerte, amikor ólomlábakkal, kábult fejjel barangolt & környék kocsmáiban. De most, ötvenedik születésnapján valahogyan igen rendellenesnek találta, hogy egy kocsma végében felébredjen, — meez- szire pillogtak tőle a csillogok, senki se törődött vele ezen a világon, csak az ismerős kocsmák uty a, aki jóezándékkol megközelítette és a szája szélét kezdte nyalogatni, mintha egyedüli volna, aki még csókolőd'zim akar Hótszil- v árival.

— Eredj, Pandúr, — mond R, ur némi meghatottsággal a nyalok odó ebnek és többszöri kísérlet után talpra áldott. (Hol vannak ilyenkor a szolgálók, kocsmajányok, akiket annyiszor uiogveregetétt életében?) Olyan csend volt mindenfelé, mint a kocsmákban szokott., altul huzamosabb kiéig folyt a dáridó.

Nem akar még megöregedni, vagy tatán sokáig akarja az élet ) Sszét élvezni ?

Akkor kezeltetnie kell a szívbaját, vagy a vérkeringési szervek betegségeit, mert Eiselt egyetemi tanár szerint a legtöbb esetben ezek az öregség betegségei:

A szívbajok és vér- keringési szervek be- tegscge.nek gyógyítására

Podébrady

fttrdflss—

specializálta magát.

Hétezilvási szégyell volna dörömbölni; ki tadja milyen számlát hagytak itt a cimborák az utolsó vendégek? Észrevétlenül akart távozni, ugyanezért & kertnek szándékozott venni útját.

Kedveskedve búcsúzott el & kocsmakutvától, mint legutolsó barátjától, axtán nagy erőikö- déeeel átmászott a sárból, tengeri-kóréból készült kerítésen. Emlékezete szerint a Kovács kertjébe pottyant, még pedig valamely veteményeságyba, ahol a kovácsznesterné ugorkát termesztett. Hétezilvási elfeküdt egy darabig as ngorkák között. Arra gondolt, mennyi örömet okoztak neki valaha ezek a savanyú gyümölcsök, amikor még fiatalabb volt... De aztán eszébe jutott a nagy természetű kovácsmester ia, aki bizonyára nagyot nézne, ha Hótszilvárit a kertjében találni reggel. Tovább kellett tehát vándorolni különös útjában.

Most valamely deszkakerítéshez érkezett a csillagos ég alatt, amely kerítésbe hegye- szegeket vert a kovács a tolvajok elől. Hogy és miként mászott át Hétezilvási & kerítésen, azt csak az tudná megmondani, aki a csodákat kormányozza a világon. Most éves tökökre pety-* tyant, amelyek hangosat nyögtek az ötvenévt;* jubiláns terhe alatt. A tanító tökfejei, — állapi- kotta meg magában az éji vándor és sietve* tovább haladt az éjszakában, mielőtt a. mesternek eszébejutm kártérítést követelni.

Belebonyolódott tüskés bokrokba, amelyekből csak a legnagyobb nehézségek árán szabadult ki, — majd ismeretlen árokba zuhant, mintha a boszorkányok ásták volna elébe. Faderekaknak ütközött, amelyek mindenáron gáncsot akartak vetni emelkedő lábainak. Kispadokon pihent meg, amelyek az éjben másféle vendégről álmodoztak. Kertekbe esett, amelyeknek gazdáiról sejtelme sem volt és komolyan megijedt egy madárijesztőtől, amely ember mód iára tárogatta feló karjait. A falusi kertek világát próbálta végig egy boldogtalan éjszakán. A lugasok, amelyek nappal tón nyájasok: megannyi ellenségek az éjben bolyongó előtt. A gyalogutak iismeretlion útvesztők és a kertek alján a bogyócska lapuló szörnynek látszik, amelv éppen Hétezilvárit várja áldozatul. Most átta csak aa ötvenéves uraság, hogy mennyi ellensége rejtőzik a falujában, anélkül, hogy tudott volna róluk! Az éj megmutatja az ellenségek igaz arculatait.

De végre átjutott az utolsó akadályon ;iz utolsó kerítésen is, amely mohos falával az é’e- tet zárja el a falu végén; szellős szabad térség a temető következett, Hétszilvásinak eszélv jutott, hogy a temetőben bizonyára háboritlanul töltheti az éj hátralevő részét, ott ugyan -önki nem fogja keresni ax összetaposott kertek gazdái közül.

Nagyot lélekzett, hangosat sóhajtott, -//k’o ismeretlen boldogság könnyű érzete fogta e! ördögöktől sarkantyuzott szivét, amikor a temető kapuját nyitva találta, a sárgahoraoko? rirdonnbok között puhára esett, semmi félelem nem volt lelkében, amint a fejfákat tapogatta és kényelmes fekvőhelyet keresett ki magának két egymás mellett lévő sir halom között. Meg* lépetten, kimerültén, véresen ée sárosán nyúlt el a temető füvében.

Olyan jót aludt, amilyent még soha életében.

— Ezért volt érdemes élni idáig, — mondta reggel, amikor a hűvös temetői szellő úgy meg- simogatta az arcát, mint. legkedvesebb, megtért gyermekéét. Es akkor vette csak észre, hogy részegségében apja és anyja régen nem látott sirhantja közéit töltötte m éjszakái.

8